Valahol a fogantatással kezdődik, valahol a bölcsőnél indul, és valahol a koporsónál véget ér?!

De valóban végéhez ér, amikor a koporsóra iszonyatos robajjal zuhan a fagyos rög? Önök biztosan ismerik ezt az érzést! A sírban lévő koporsóra zuhanó rögök szívtépő, szívet szaggató iszonyatos dübörgését, és az emberi szívben ébredő gyász rettenetes fájdalmát. A Szeretteink elvesztése felett érzett mélységes fájdalmat. A Drága Hazánk koporsójára zúduló rögök okozta iszonyatos fájdalmat!

De valóban elvesztettük örökre Őket?

Örökre Drága Szeretteinket?

De valóban elvesztettük örökre Drága Hazánkat?

Mit mond az emberi elme, mit mond az ész, mit sugall az agy? Tán ezerötszáz köbcentiméternyi térfogatot tesz ki agyunk,- ami úgy másfél liter- s jobb esetben tán működik tíz százaléka. Ő azt sugallja, hogy a koporsónál minden a végéhez ért. Ennyire képes az elme, ennyire képes az ész világa! Térfogata, működése okán elfogadja, elfogadtatja velünk, a látott valót. A legcsiszoltabb, a legpallérozottabb elme számára is valóság a halál, hisz a koporsó a sírba került. Szerettünk eltávozott közülünk, és elménk által úgy gondoljuk, hogy e távozás örök!

A lágy szellő fuvallata fodrozza a Balaton vizét, a nyári éjszakában. A csillagos égbolt végtelenjét kutatja szívem.

Kitárul, és túllép az elme korlátolt határain. Pillanatnyi létem, parányi mivoltom értelmét kérdezi szívem, az örök csillagos égbolt, végtelennek tűnő, tündöklő ragyogásától.

Vajon mi lehet ott, létünk színhelyén, e planétán túl, ahol milliárdszor milliárdnyi csillag, tündöklő fénye hívogat bennünket? Az elme nem ad rá választ, de szívem eggyé olvad e szépséggel, és megérti a Shakespeare-i szívet, midőn a dán királyfi, és meggyilkolt édesapja történetére gondol.

A történet szerint Hamlet meggyilkolt édesapja, éji órán, eljött szeretett gyermekéhez. Shakespeare a középkor gyermeke, drámaíró, költő…és a szíve tán tudott valamit, valami olyat, ami a középkor valósága volt, mely középkori valóság, ma már a feledés homályába merült.

Középkori mondáink szerint Szent László az égből jött el segíteni, a tatárokkal hadakozó magyaroknak….

/:Ma nagyon elkelne a segítsége, a mai tatárok, a parlamentben ülő Batuk ellen…:/

E dolgok túl vannak a ráció világán, túl vannak az ész világán. A mai ráció, a mai ész világán vannak túl! Ettőlmég képezhették a középkor valóságát!

Akkor nem gyártott Audit a fejlett nyugat Drága Hazánkban, humán erőforrásként, azaz rabszolgaként nyilvántartott magyarokkal. Akkor saját kohóink voltak, hogy a Somogyfajszi Árpád-kori lelet mutatja! Volt saját iparunk! Akkor! ANNO! Ma a rabszolgaként, igában tartott magyarnak, a rabszolgaként tudatosan szegénységben tartott magyarnak, a szívét öli meg a létért való iszonyatos küzdelem. És pontosan ez a cél! A lélek a szív megölése! Ha ez megtörténik, akkor pusztán az elme marad! A puszta TEST marad.

Ő A LÁTOTT VALÓT ÉRZÉKELI CSUPÁN!

Számára, csak a kenyér, csak a betevő falat a valóság, a mindennapok értékrendje!

A „SZÍV” megszűnik élni. Turulként nem szárnyal a múlt dicsőségének magaslatain. De, hogy még véletlen se tudjon szárnyalni, ahhoz el kell némítani a dicső múltat!A magyar ifjúság nagy hányada szakmunkásképző iskolákban tanul. Számukra eltörölték a történelem vizsgákat, ezzel eltörölték a történelemoktatást. Ha nem ismered múltad dicsőségét, akkor elfogadod a jelen silány valóját valóságként. Múltad ismerete nélkül, hovatartozás nélkül, így vált a magyar ifjúság humán erőforrássá, azaz rabszolgává. A magyar kormánynak van ilyen minisztériuma! Rabszolgatartó minisztérium, attól függetlenül, hogy ők humán erőforrás minisztériumnakmondják. Itt tartunk!

Tetszenek emlékezni arra az időszakra, a „böszme” uralmának időszakára, midőn szélnek eresztette a magyar ifjúságot. Nem félt a munkaerőhiánytól. Terveket készítetett egymillió bangladesi betelepítésére! Ha hatalmon marad, ma itt lennének Pannon honban. És mit tetszenek gondolni? A „böszmének” volt annyi esze, hogy ide bangladesiek kellenek? A párttitkárnak, a pártvezérnek? Ugyan már!

Az angol nagytőke uralta a világtengereket, ma már uralja, az általa előkészített, az általa megszervezett, és a gengszterinvázió során végrehajtott „HONFOGLALÁST”

Szeretett honunk, véren vett honunk elfoglalását. É a böszmének azt a parancsot adták, hogy ÍRTSD KI A MAGYART. Ő a parancshoz híven kiűzte ifjúságunkat Drága Hazánkból! A bangladesiek betelepítési tervét is a kezébe adta az angol nagytőke! De tessenek egy pillantást vetni a „libásra”. A minimálbért oly mértékben csökkentené, hogy lassan nekünk kellene fizetni azért, hogy dolgozhassunk! Ő ezt a minimálbércsökkentést kapta parancsba uraitól, az angol nagytőkétől. Ő is megkapja majd jutalmát országunk tönkretételéért, uraitól, egy Londonban székelő Európa Bank alelnöki székét, mint a gengszterinváziót levezénylő elődje.

Dicső Magyar! A hazaárulásnak, a haza gátlástan kiárusításának magaslatain lépked a jelen. Nem a turul szárnyalásának, a szív szárnyalásának magaslatait éljük mostanában. Mit mond az ész, mit mond az elme? Azt, hogy nincs oly erő, nincs oly hatalom, mely e hazátlan, nemtelen, hazaáruló népséget, elszámoltatja, börtönbe juttatja! Panaszra nem mehetünk Angliába, ahol az izraeli bankházak székelnek, és nem mehetünk Izraelbe se, hisz ott a miniszterelnök szólította fel honfitársait, hogy foglaljátok el Magyarországot! Menjünk a muszkához? Az egész maffiahálózatuk itt van, a magyar politikai elittel összefonódva! Szólítsuk a Magyar Honvédséget, Drága Hazánk megvédésére? Éppen azért tették tönkre, hogy ne legyen erő, mely megakadályozza a Nemzet szabadkirablását! Ma már Timur és csapata is győzelmet aratna felettük! Egy porig alázott, tudatosan tönkretett szervezet, melynek gúnyneve: Magyar Honvédség”!

Akkor hogyan tovább Dicső Magyar? Hogyan lehet kihozni a sírból a halottat,­- a tetszhalottat-, a Magyar Nemzetet? Vessünk egy pillantást a Dicső Múltra!

Isten álmában szólította Emesét, elmondván néki, hogy szép új Hazát ad a Magyaroknak, és a megszületendő gyermek, Álmos fogja elvezetni népét e gyönyörű Hazába!

Isten segedelmével, a törzsek egyesülve, országot, nemzetet építetek e Szép Hazában. És a körülöttünk lévő népek, mind akarták e Szép Hazát, mely Isten kalapja, s Erdély a bokréta rajta!

Szent László is kemény harcokat vívott a Drága Hazánkat elfoglalni igyekvő ellenséggel. Táborában a pestis járvány ütötte fel a fejét. A járvány elterjedése, az ellenség győzelmét, Drága Hazánk elfoglalását eredményezte volna.

Ha ez így történik, akkor ma tatár nyelven beszélgetnénk egymással kedves lapom, a „Világ Magyarsága” hasábjain.

Tán neve is „Világ Tatársága” lenne!

Szent László segítséget kért! Segítséget kért, hogy a járványnak véget vessen, és az ellenséget legyőzhesse.

Istenhez könyörgött! Éjjel megjelent egy angyal álmában, aki azt mondta neki, hogy menjen ki a sátor elé és célzás nélkül lője ki nyílvesszőjét. A nyílvessző egy tárnicsot fúrt keresztül, amelyből kenőcsöt készítettek, és ez megmentette az embereket a haláltól. És így menekült megDrága Hazánk is a haláltól!

ISTENI ÜZENET ÁLLTAL!

A Világ Tatársága ma itt van, a szabad prédává vált Hazánkat, a szabad prédává vált Nemzetünket rabolni.

Kirabolni, megszerezni a „magyar kormányok” segítségével! Nemes Szívű Dicső Magyar! Akkor most mi a Te utad? Mi volt Szent László útja? Az Istenhez való könyörgés! Ahogy Szent Lászlónak kérésére választ adott, segítséget küldött, úgy a Te imáidra is elküldi a segítséget, annak érdekében, hogy Drága Hazádat, Drága Nemzetedet megmentsd a haláltól!

Az emberi elme aztmondja, hogy nincs Isten! Azért mondja, mert a nemzetáruló Kádár banda, muszka urainak véres markából evett, és hogy saját hitvány, hazátlan, nemtelen eb fajtájukat a magasba emeljék, onnan, a magaslatról le kellett taszítani az Istent! Ők a pártkönyvükkel a helyére léptek, Ők voltak a piros Istenek! E könyv, a piros, pecsétes pártkönyv volt az eszük, és Istenük!

De amikor a TURUL a magasban szárnyalt, akkor a Nemes Árpád –szív az egekben élő Istenig jutott, és a Nemzet, Hatalmas Nemzetként, példaként állítva volt, a nemezetté válni akaró népek sokasága előtt! Ez a SZÍV szárnyalása, a nemes Árpád- Szív szárnyalása, a végtelennek tűnő Univerzum emberlakta tájai felé!Ez a segítség, kifosztott, prédává lett Drága Hazánk számára! Túllépve a véges elmén, a Nemes Szíveden Élő Hon, a Nemzet, mint a Teremtő Isten nagyobbik fia, mint lélek,mint JÉZUS, képes útra kelni szíved emberével, a Bel-el, Ábel-el. Ez a Bel, Ábel, az Istentől való rész benned! A Hon a Nemzet elviszi Őt éji órán mikor tested - aki kint a világban él, aki Kain-pihen. Nézd csak Nemes szíved rajzát, hogy hova visz!

Látoda 800-at. Emese születése. Hozzá tartozik a 7-es. Hét Magyar Haza, mint a nagy Magyar Nemzet. Jézus azt mondja, az én testem KENYÉR. A hét magyar hazának neveit a törzsek nevei adják! Álmos törzse NYÉK! Jézus, a HON, a NEMZET teste KENYÉR, az égi Haza NYÉK. A KENYÉR- szó, rejti >NYÉKRE. Tehát nem esszük meg JÉZUS testét, ahogy a papok teszik világszerte, hanem megértjük,hogy az égi haza neve NYÉK. KENYÉR=NYÉKRE. JÉZUS a HON, A NEMZET OTT ÖLT TESTET: NYÉK A TESTE. Ez egy idő nélküli világ. Az Önök elhunyt Kedves Szerettei, a Hazaszerető Magyarok, ide tértek haza, az itt felépült jellemmel, ha úgy tetszik lélekkel. Elhasználódott testüket, felcserélték egy örök ifjú testre, mely test az idő hiányának okán örökké fiatal. Ők a JÉZUS TESTE, a NEMZET, A HON TESTE, MERT HAZASZERETŐ SZÍVEIKBEN ÉL A HON, ÉL A NEMZET, AZAZ A HALÁLTÓL MEGVÁLTÓ JÉZUS!És amikor Önök befejezték itt e földön, akkor az elfáradt megöregedett fizikai test megtér helyére,a koporsóba! Elvégezte feladatát, helyet biztosított a teremtés során felépülő jellemnek. A jellem pedig ÉNÓKH. ÉK A HONÉ az Önök jelleme, mely, mint írva vagyon „ELTÜNÉK”. Ez az eltűnés térugrást jelent. Önök visszatérnek NYÉKRE=KENYÉR. Így lesz a JÉZUS teste, az Önök Nemes Árpád-szíve! Benne ölt testet a Hon a NEMZET, a haláltól megváltó JÉZUS! Hazatérésünket a Szentírás így rejti: SZÁLLUNK SZERETTEINK FELÉ!

Kérem, hogy vessen egy pillantást, a sírkeresztre!Mint a halál szimbólumára. †

Kérem,hogy ezek után vessen egy pillantást Szent Koronánkra!/: Akkor is a miénk, ha a hazaárulók, nemzetet kiárusítók őrzik:/

A NEMZET SZIMBÓLUMA! A NEMZETET PEDIG ÖNÖK A HAZASZERETŐ MAGYAROK ALKOTJÁK!

A FERDE KERESZT AZ ELDÖNTÖTT, MEGÖLT HALÁL!

Az emberi elme, és az emberi szív megismerése okán, feszegettük kissé emberi létünk határait. Dicső Magyar! Megmutattam hazafele vezető utadat. Utadat az örök életre, ahol találkozni fogsz Szeretteiddel! Azokkal a Szeretteiddel, akiket Nemes Szíved elsiratott az örök elmúlásba. Ha megértettél, ha nemes Honszerető szíved megértett, akkor a koporsóra zúduló fagyos rögmindezidáig iszonyatosnak tűnő dübörgése, már nem agyász kegyetlen fájdalmát hozza elő szívedből.

Te már tudod, hogy újra látni fogod Őt! Látni fogod egy fiatal testben, de ugyanazzal a kedves jellemmel, mellyel búcsúzott tőled. Dicső Magyar! Ha megértettél, akkor fájdalom teli mély gyászod, a búcsú méltóságteljes ünnepévé magasztosul. És e magasztos ünnepen, nevetünk a halál felett! Annak okán, hogy a búcsú nem örökre szól.. a viszontlátás pillanatai eljönnek.. és innentől az öröklét, az örök együttlét lesz a valóság…Ha készülsz a viszontlátásra, akkor figyeld Nemes Szíved rajzát. A 300-as oldalél mutatja a kort. Árpád-kor „odaát”-is. A szerkezete, hogy is volt: Család, Nagycsalád,Nemzetség…és hogy is volt itt?

Egy jobbágytelek huszonnégy hektár volt? Szívünk okán nemesek vagyunk, nem jobbágyok, de látjuk, hogy e korban a jobbágy sem halt éhen, nem éhezett, miképpen ma Drága Hazámban éhezik ötszázezer gyermek, és termőföldünk utolsó maradékai, most fognak az idegenek kezébe kerülni. Nemes Árpád-szíved megértette, hogy meghívattál az életre, az örök életre! De ára van, nem ingyen kapod! Tétlenül, ölbetett kézzel nézni a Nemzet kirablását?

Tétlenül, ölbetett kézzel nézni az éhező gyermekek iszonyatos fájdalmát, az iszonyatos nyomort?

Ébredj már Magyar! Ezért a tunyaságért nem jár örök élet! Ébredj és ébreszd társaidat, rokonaidat! Hívd Őket táborunkba, a „A MAGYAR MEGMARADÁSÉRT” lelkes olvasóinak táborába! Szkenneld be a cikket, vagy vedd le a netről, és küld ismerőseidnek, küld rokonaidnak!Küld el határokon belül, és határokon kívül! Csatlakozzanak Ők is a Hazát, a Nemzetet óvni, menteni szándékozók lelkes kis csapatához, hozzánk. Legyen e kis közösség egy Nemzetet ébresztő ERŐ! Ébreszd ismerőseidet, akik ma a rezsicsökkentés parasztvakító mivoltán ujjonganak! Ébreszd Őket és mond el, hogy a megoldás, Drága Hazánk visszafoglalása az idegenektől, és nem az ha a kéményseprő díjak lefaragásával kampányolunk, így választások előtt! A kémények maradjanak magyar kézben, a házak a gyárak és a gazdaság, a gázszolgáltató, az áramszolgáltató…! Az idegenek pedig menjenek haza saját hazájukba, a mi hazánk pedig legyen újra, szabad és újra a miénk!

Nem is kell elmondanod! Elég ha küldöd az újság cikkeit, ismerőseidnek, rokonaidnak. Ma már a net elviszi a Világ bármely tájára! Meglátod, hogy sokan csatlakozni fognak hozzánk! Elmondod, hogy mi vagyunk a Teremtett Nép, Isten Teremtett Népe, és miénk a meghívás az örök életre!

A Szentírás elmondja, hogy a teremtett embernek anyja, apja, szerelme, húga, öccse Drága Nemzete! A teremtettembernekMINDENE DRÁGA NEMZETE!Itt mondja elMÓZES I./3./

ANNAK A FÁNAK GYÜMÖLCSÉBŐL NE EGYETEK

ÖCSÉMBŐL NE EGYETEK

Öcsénk Drága Nemzetünk, szívünk párjaként így teremtett bennünket az Isten! Szívünk vágya ne egye meg Öcsénket, a Nemzetet szívünkön! Ne adjuk el Őt soha! Ébredj már Magyar! A gyalázatos trianoni határokon belül és a gyalázatos trianoni határokon túlis szóljon a harsona! Rabolják Hazádat, ölik népedet, az ifjúság a Haza elhagyására kényszerül!Hirdesd, e gyalázatot, e gyalázat tényét. Szíved az Árpádok nemes szíve! Ők ilyenkor, a Drága Haza rablása idején a véres kardot hordták körül az országban! A tatárjárás idején is! A mának valósága pedig igazi tatárjárás, a Haza a Hon eladását, kirablását illetően

Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, hős apáink véres kardot hordoztak körül az országban, s ennek láttára, mint sasok repültek a harcmezőre a vitéz magyarok. Én, látván a haza jelen veszedelmét, zászlót ragadtam a kezembe, s megesküdtem, hogy addig nem nyugszom, szegény fejemet nyugalomra nem hajtom, míg az elárult haza fiait szabadságának megmentésére, annak árulói ellen zászlóm alá nem gyűjtöm, mondja Kossuth Lajos.

A nemes pedig megy a zászló alá! Nem a kutyabőr adja a nemességet, hanem a szív! A nemes Honszerető Szív! És nem ázott verébként búvik meg egy félhomályos zugban, hazátlan sunyi nemtelenként. Szíve erőt ad a harchoz, a Drága Hazát visszaszerző harchoz! Gyere, lépj erre az útra, nemes harcunk útjára Dicső Magyar!Ma nem a félhomályba való bujkálás a módi! Ma mást kíván a Nemzet, a sírba taszított Nemzet!Találd meg módját, tán egy kocsidra szerelt hangszóróval, neten küldött levelekkel, plakátokkal hogy összegyűjtsd a szűkebb hazádban élő Honfiak Lelkes Csapatát otthonodba, falutok, városotok kultúrházába, sportcsarnokába, és ott megszervezni a harcot a nemzetáruló, a hazát kiárusító hatalom ellen. Mondjátok el egymásnak, hogy Ti Magyarok vagytok Isten teremtett Népe! A meghívottak az örök életre, és így egyáltalán nem kell féltenetek e röpke pillanatnyi létet a Haza oltárán feláldozni! Az összegyűlt Honfiak imája, az egekig hatol, és a Teremtő Isten megnyitott szívéből meg fog érkezni a segítség! Nőjön a tábor! Nőjön a Magyar MEGMARADÁSÉRT összefogottak tábora! A Szent Korona eszméjealatt hadba gyűltek tábora:

Összetart bennünket, szívünket egyé forrasztja a FIÚ, A BENNE ÉLŐ NEMZET! Ennek okán dől a kereszt, ennek okán a halál számunkra megöletett!

Gyere közénk, osztd meg nemes szíved, Hazát Nemzetet mentő gondolatait velünk, a „MAGYAR MEGMARADÁSÉRT”hasábjain!A„VÉRES KARD”ma nem lóháton jut el a Világ Hazaszerető magyarjaihoz, hanem általad a neten járja be, e parányi földi Világ minden magyarlakta zugát.Értsd meg ezt az erőt, és használd ezt az ERŐT! A NETEN MEGLELED A MAGYAR SZERVEZETEKET SZERTE a Világban! Ébreszd Őket, hívd táborunkba Őket! Kérd, hogy imáik turulként minden este nyolckor a mi imáinkkal együtt szálljanak a magaslatokra, az Orion csillagkép idő nélküli világáig NYÉK- re! Itt eleink, itt szerettein élnek, mint teremtett emberek, szívükön a Teremtő Isten lakik! Imáinkat ÉGI IMA- ként Ők továbbítják a Teremtő Isten szívéhez! Az Ő szívétől fog eljönni a segítség, nagyobbik fiának a Magyar Nemzetnek a megmentésére! Zengjen hát imád Dicső Magyar, és ne csüggedj! Adjon erőt a múlt,a DICSŐ MÚLT, a Nemzet dicső múltja!

Általa, APJA által, a Teremtő Isten által volt adatvanagysága!

Ma ÁRVA, APA NÉLKŰL VALÓ A NEMZET!

Mert a hazaáruló nemtelen eb szíveken, nem lakik itt a

NEMZET APJA A TEREMTŐ ISTEN! A TE HAZASZERETŐ SZÍVEDRE KELL ELHÍVNI ŐT!

És útjára indulhat újra, egy új Árpád-kor!

Érted már létedet, helyedet, dolgodat e Drága Hazában, Dicső Magyar?

A Szent Írás rejlő szépségével búcsúzom:

„ A Bán tán érti, s tán a Dicső Magyar is érti,

hogy a mát, a holnap édesíti!

Tisztelettel: Sípőcz Lajos