A trianoni gyalázat szomorú évfordulójára emlékezünk.
Egy szétszabdalt megcsonkított ország, s drága hazánk, mint martalék.

Szívünk fáj, mert párja, a hozzátartozó nemzet tőlünk elraboltatott.
Ebben a szomorú mélabús magányban szeretnék vigaszt nyújtani Önöknek, a hazaszerető Magyaroknak!
Örökre elveszett?
Örökre elrabolták tőlünk?

A választ a Szent Írás adja meg számunkra.
Nyissuk ki a Károlyi Bibliát a 9. oldalon:
Itt a HÉT ágán mondja el, hogy milyen is az Ember!
Isten milyennek teremti meg.
Az Írásban található Szkíta a Hun az Avar és a Magyar történelem évszámai alapján rajzolható meg az a „piramis” azaz gúla, amelyet –mint síremléket- a Fáraónak építettek az örök élet reményében. /: De nem ő a meghívott, mert e szó ékezet nélkül íratik, még akkor is ha a gyenge eszű teológusok így is tanítják a leendő papok nemzedékeinek! FARAÓ- mondja az Írás, azaz a kettős kereszt a nemzet és az Ó szívek kapcsolata ARA!:/
De ez nem külső építmény, hanem egy nemes Árpád szív rajza, a JáK-i templom, a Jézus Krisztusi szív!

Ime:

Ön és hazaszerető honfitársai szívük fájdalmaként élték meg drága nemzetünk szétrablását!
És ez a fájdalom, a Hon, a Nemzet szeretete vezeti el Önöket az Orion csillagkép idő nélküli világába, az ÖRÖK ÉLETRE, MAGNA HUNGÁRIÁBA! 

Ott nincs Trianon, csak a Nagy Haza és az Örök Élet!
Itt pedig a felnövekvő honszerető nemzedék, majd visszaszerzi a rablóktól az elrabolt nemzetet!

Jó utat Vándor!
Mély tisztelettel: Sípőcz Lajos