Mi mindentől féltsük a kormányt?
(A JELENBEN ÉLJÜNK, A JELENNEL MÉRJÜNK)
/Befejező rész/
Ismerjük ki magunkat a háttérhatalmi zavarkeltésében
A kontinensünket sújtó migráns kérdés kapcsán az EU nemzetellenes nemzetidegen vezetői tudatosan megsértették a Lisszaboni szerződést, amely nem teszi lehetővé a tagállamok lakossági összetételének megváltoztatását semmilyen módon. Megkerülték az EU legfőbb szervét, a kormányfők és államfők által alkotott Európai Tanácsot is, amely – tekintettel a vétó-jogra – feltételezhetően elutasítóan foglalt volna állást. Agressziót követtek el az európai népek, köztük saját népeik ellen. A tagállamok kormányait sem kérdezték meg e sorsdöntő kérdésben. Ehelyett a háttérhatalomnak a faltörő kos Soros által tolmácsolt utasításait követve, Juncker, Tusk és Merkel német kancellár jogtalanul, önkényesen hozzálátott a kivitelezéséhez. Megkezdték vízum, útlevél, személyigazolvány nélkül a háttérhatalom által feltüzelt, megszervezett és támogatott ismeretlen személyazonosságú és beállítottságú betolakodók nemcsak feltétel nélküli tömeges befogadását, hanem ingyenes letelepítését és azonnali teljes szociális ellátását. Beültettek a készbe alkalmazkodni és dolgozni egyáltalán nem szándékozó, ellenséges kultúrával, fensőbbségi tudattal rendelkező, megszállóként viselkedő tömeget. Tehát az alapkérdés megkerülésével a tagállamokat kész helyzet elé állították, s megtévesztésül részletkérdésekkel, köztük a kötelező befogadási kvótákkal kezdték bombázni őket, úgy téve, mintha az alapkérdésben bírnák az egyetértésüket. Sőt nemzetállamok elleni intézkedéseikhez kezdték követelni a szolidaritásunkat. A közép-európai államok, sajnos, belementek a részletkérdések vitájába, ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyták volna, és követelték volna a fő kérdésnek az ET általi azonnali megtárgyalását, ahol megvétózhatták volna e végzetes és jóvátehetetlen akciót. A többi kormány pedig támogatta, vagy gyermetegen elfogadta a becstelen eljárást.
Félelmetes belegondolni; ennyire egyszerű átrázni még a kormányokat is? Kényszerhelyzetbe lehet hozni őket minden büntetés nélkül? A magyar kormány történelmi érdeme, hogy mindezzel a későbbiek során a leghatározottabban szembefordult, s a V4-ek közösen is elutasító álláspontra helyezkedtek.Ma a közép-európaiak védik Európát! Reménykedjünk, hogy nem bizonyul utóvédharcnak.
E gyalázatos alakoskodás az I. Gyula pápának tulajdonított mellbevágó, mérlegelésre most különösen alkalmas sziporkára emlékeztet: Hát nem tudod, fiam, mily kevés bölcsességgel kormányozzák a világot? Velünk meg azt mondatja, ha parányi bölcsesség szorult volna az EU vezetőibe és Németországot a németségétől megfosztó Merkelbe, nem lépték volna át a tragikus határt. Parttalan gátlástalanság kellett hozzá, azzal pedig rendelkeztek. A háttérhatalom ügynökeinek, a nyomuló nemzetellenes és nemzetidegen politikusoknak ez a fő fegyvere, ami ellen a nemzetállamok még nem kellően tanultak meg védekezni. Pedig egyre inkább körvonalazódik, hogy eltérő formában, de hasonlóan aljas világméretű háttérhatalmi mesterkedéssel kell szembenéznünk a koronavírus világjárvány kapcsán is. Ezúttal már közvetlen az életveszély, ha továbbra is hagyjuk magunkat belegabalyodni a részletekbe az alapkérdés tisztázása és megoldása nélkül. Erre törekedve pedig egy lépést se visszakozzunk, s egy másik pápa, II. János Pál szavai irányítsanak bennünket: „Ne féljetek!”
Miért feledkezik meg mindenki az alapkérdésről?
A jelen írás röviddel ezelőtt megjelent első részében említetteken túl a kormány féltését még indokoltabbá teszi, hogy a koronavírus járvány kapcsán felvetődött létfontosságú, ám érthetetlenül elhanyagolt politikai és egészségügyi kérdések jelentős része világszerte megválaszolatlan. Szaporodnak az ellentmondások, egyéneknek, szervezeteknek, kormányoknak egyaránt nehéz mihez tartaniuk magukat. Kezdetben a megszólalók kórusban a kínai Wuhanról prézsmitáltak. Figyelemre sem méltatták, hogy az amerikaiak a saját tudományos folyóiratuk, a Nature által közzétettek szerint már 2015-ben bejelentették, Fort Detricben kifejlesztették a koronavírus emberről emberre terjedő változatát, amelynek az enyhén szólva szereptévesztő WHO-val szoros és homályos kapcsolatokat ápoló Bill Gates megvásárolta a szabadalmát! Wuhan és Fort Detric kölcsönösen vádolták egymást a vírus elszabadulása miatt, de ezt gyanúsan gyorsan abbahagyták. Nem kimutatható, sőt – megmagyarázhatatlanul – fel sem merül, hogy a járvány terjed-e, vagy valakik terjesztik. Nincs rá bizonyíték, hogy természetes-e, avagy a világkormány megteremtésére irányuló háttérhatalmi akció lényegi eleme. Sőt, a háttérhatalmi összeesküvés célját ismerve, az utóbbi feltételezés nemcsak logikusnak tűnik, hanem közismert tények is szólnak mellette. Bizonyítja Trump hadakozása is a „mély állam”, az „érzékenyítő programok” ellen. Belebukott, mert viaskodása miatt még a látványos Izrael-barát lépései ellenére sem remélhetett elegendő politikai támogatást a zömében szemita háromszáz családdal, a háttérhatalom magvával szemben. A háromszázak képviselői pedig már rég nem is tartóztatták magukat. D. Rockefeller még 1994-ben meghirdette: „Csupán a megfelelő válságra van szükség, hogy a nemzetek elfogadják az Új Világrendet.” (A politikai irodalom ezért sokszor „Rockefeller-terv” néven is említi e háttérhatalmi összeesküvést. A „terv” már egy évtizede ismertté vált és szinte tartalmazza mindazt, amit ma átél az emberiség a világjárvány kapcsán). Kissinger pedig a közelmúltban írásban fejtette ki, hogy a koronavírus után világkormányt kell létrehozni. Közismert Bill Gates tüsténkedése, s egyéb ugyanezt a célt kitűző számos törekvés. Bejárta a világot a háttérhatalom szekerét toló Guterres ENSZ-főtitkár beismerő kijelentése is: „világunkat már csak egy új világkormány … mentheti meg”. A globális elit utóbbi bilderbergi és davosi találkozóiról készült hírek és elemzések, akárcsak a Trilaterális bizottság sugalmazásai ugyanezen irányba mutató gyakorlati lépések felgyorsításáról szólnak. Ezeknek az a furcsa tulajdonságuk, hogy rövid időn belül burkoltan ENSZ, WTO, IMF, vagy EU irányelv, nemegyszer kormányhatározat formáját öltik. Október elején pedig a katolikusok helyett ugyancsak a háttérhatalom oldalára állt Ferenc pápa – akinél méltatlanabb személy még nemigen került a pápai trónra – kiadta a harmadik enciklikáját („Fratelli Tutti” – Mindannyian testvérek), amelyben elítélte a "rövidlátó, szélsőséges és agresszív nacionalizmust", s a "globális problémákra globális megoldást", a "zárt világ" helyett "nyitott világ" megteremtését javasolta.
Ha tehát a vírus mesterséges, amire az előzményekben ismertetett, vírustól nem várható politikai viselkedése is vall, akkor az indokoltan gyanúba fogható Wuhan és Fort Detric, valamint Bill Gates és Melinda Alap, avagy az ismeretlen elkövető kilétét, érintettségét, vagy ártatlanságát haladéktalanul ki kellene vizsgálni, de senkinek még csak az eszébe sem jut akárcsak egyetlenegy lépést is tenni ebbe az irányba. Pedig nem elképzelhetetlen, hogy a vírust laboratóriumban hozták létre, s ahogy szakmai gyakorlat megköveteli, az ellenanyagát is előállították. (Figyelmet is érdemel a tény, hogy a 74-éves Trump két nap alatt kigyógyult a koronavírusból, mások pedig hetekig küszködnek vele). Gyanúsíthatóak tehát vannak, elkövető nincs, az viszont világos, hogy kik állnak a háttérben.
Mindezek ismeretében eljött az ideje, hogy a leghatározottabban utasítsuk vissza, ha kinevetnek, bírálnak, sőt fenyegetnek bennünket, ha globális, háttérhatalmi, vagy szabadkőműves összeesküvésről beszélünk. Nem mi gyártjuk az összeesküvés elméleteket, hanem tények hosszú sora bizonyítja, hogy a háttérhatalom és a szabadkőművesség szövi az összeesküvést. Nemzetközi szinten, és Magyarországon is.
A háttérhatalmi ügyködést sokatmondóan éppen az támasztja alá szemléltetően, hogy sem nemzetközi szinten, sem Magyarországon senki nem foglalkozik a járvány keletkezése okainak kiderítésével. Még említés formájában sem. Mindenki tökéletesen „elfeledkezett” róla, pedig az emberiség elsődleges érdeke fényt deríteni rá, mi/ki okozta a járványt! A tudományok mai fejlettsége mellett ez nem kideríthetetlen. Ám mintha valakik tudatosan elterelnék az emberiség figyelmét e létfontosságú kérdésről. Összeesküvés-gyanús, hogy politikusok, politológusok, orvosok, tömegtájékoztatási eszközök, még az egymással vitatkozó védekezéspártiak és védekezésellenesek is, egyszóval mindenki megfeledkezett e fő kérdésről. Márpedig amíg erre nem lesz válasz, sötétben botorkál az emberiség, s a megfeszített védekezés ellenére sem biztos, hogy kitalál a világjárvány útvesztőjéből. A kétely, s nyomában az ellenállás viszont nemcsak fennmarad, hanem logikusan növekedni fog, a kormányok pedig előbb-utóbb nem lesznek képesek megbirkózni velük. Ezért nem tekinthetik tragédiának, hogy ezt látva, az emberek gondolkodnak, sokan el is mondják meglátásaikat, kételyeiket. A véleményt nyilvánítókat nem lehet uszítóknak minősíteni, akiket „izolációs táborokba” kell zárni, ahogy ez Kanadában már komolyan felvetődött, az USA-ban pedig a hírhedt megsemmisítő FEMA-táborok várják őket.
Bőven vannak jelenségek, fejlemények, amelyeknek az okait, céljait, hátterét az emberek nem ismerik, de létkérdésekről lévén szó, jogosan szeretnének tudomást szerezni a lényegi vonatkozásaikról. Ha meglátásaikat, igényeiket okosan kezelik, még segít is a kormányzatoknak, hogy hatékonyabban terjesszék az igazságot. Ha van hozzá bátorságuk. A kétségeket hangoztatók jó része neves tudós és szakember. Néhány önámítót leszámítva, ők nem a levegőbe beszélnek, és nem is a védekezés ellen szólnak, hanem az ellen, amit a járvány mögött sejtenek, és egyre inkább látnak is: a háttérhatalom ellen! A jogosan gyanút keltő eshetőségek latolgatása nem jelenti, hogy nem akarnák elfogadni a biztonsági rendelkezéseket, hiszen számukra éppen az világos, hogy a vírusnak volt egy ma is aktív kiinduló pontja, valamint hogy terjedése, és terjesztése, ahogy a hullámok bizonyítják, egyaránt lehetséges! A bizonyítatlanság és a bizonyíthatatlanság izgatja őket, tisztázni akarják a helyzetet. Tudják, hogy a vírus nem az űrből érkezett, s a Hit Gyülekezetével szemben azt is, hogy nem Isten csapása. Hisztériát, pánikot, rémhíreket pedig a tömegtájékoztató eszközök fő sodrása (kulturálatlanul „mainstream”), valamint a nagy többségükben ellenzéki mellébeszélő politikusok, politológusok keltenek. Ezért az összeesküvés elméletek és a háttérhatalmi mesterkedések általános és elemzés nélküli elvetésére, elítélésére felszólító tekintélyelvű felhívások nem megnyugtatnak, hanem a gyanút és a veszélyérzetet erősítik. Különösen azt látva, hogy tudományos ellenérvek nem nagyon akadnak, pedig azoknak tudós, közember, de még a politikus és a politológus is hinne. A négyévesek maszturbálási jogának biztosításáról, a prostitúció szabadságáról gondoskodó, de a család védelme ellen hadakozó, a világjárvány kezelésében kétes szerepet játszott WHO felelősségének kivizsgálására létrejött nemzetközi bizottság is hosszú hónapok óta hallgat, pedig több országban nyíltan követelik a felelősségének kivizsgálását. Ugyanezért felelősségre kell vonni az EU vezető szerveit is, amelyek az európai népek érdekeinek védelmezése helyett a migrációt erőltetik, nemrég pedig dicsekvően kihirdették, vajúdtak és megszülték az LMBTQ stratégiájukat. Kiderült, azzal a céllal, hogy ezen a jogcímen még inkább megkönnyítsék a muszlim betolakodók letelepítését. Meddig fogunk még alkalmazkodni a ránk kényszerített háttérhatalmi és buzi hülyeségekkel közösülő embertelenségeikhez? Elkelne már egy kis büszkeség és méltóság, némi bátorsággal párosulva a normális milliók részéről is …
Senkinek nincs fogalma arról sem, honnan vette a vírus a politikai tájékozottságot (mely országokban és hol kell először gócokat kialakítani az első hullámban, a másodikban pedig az USA-ban a köztársaságpártiakat kell támadni, a demokratákat elkerülni), vagy a társadalmi jártasságot (meg tudja különböztetni az időseket a fiataloktól, máskor meg a középkorúkat veszi célba). A vírus önmagától olyan okos lenne, hogy különböző országokat, vagy korosztályokat érintő hullámokban képes támadni? Sőt a második hullámban már megváltozott (vagy inkább megváltoztatott) természettel támad, ahogy az illetékesek hivatalosan közölték. Ha megváltozott a természete, akkor – akár mesterséges, akár természetes – lehet egy újabb vírus, netán mutáció. Ez esetben pedig hiába lesz védőoltásunk az első hullámbeli vírus ellen. Ha nem jutunk el a keletkezési pontjáig, ahol csírájában elfojthatjuk, akkor ördögi körben kényszerülünk ténykedni; mire az egyik hullám ellen lesz védőoltás, már a nyakunkon lesz a következő. Mindez inkább annak a jele, hogy nem terjed, hanem terjesztik. Ezért hitelt érdemlő nemzetközi erőfeszítéssel haladéktalanul, mindenre/mindenkire tekintet nélkül hozzá kell látni a vírus eredetének, keletkezésének, valamint terjedésének a kivizsgálásához. Sajnos, egyelőre nem látszik olyan világerő, amely ezt képes kikényszeríteni.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a világ nem tudja az igazat a koronavírus járványról. Ez esetben pedig a védekezése nem is lehet megfelelő. Mégsem folyik semmilyen nyomozás az eredetének kiderítésére, ami annak egyértelmű bizonyítéka, hogy valakik ezt nem akarják. Nem nehéz kitalálni, kiknek nem áll érdekében az igazság kiderítése. Ugyanazoknak, akik a legnagyobb természetességet megjátszva, ránk engedték a második hullámot, már harmadik hullámhoz próbálnak szoktatni bennünket, s igyekeznek elfogadtatni, hogy jön a következő, sőt esetleg hosszú ideig együtt kell élnünk a vírussal. (Ezekkel kapcsolatban sem merül fel senkiben, hogy honnan erednek! Még Wuhant sem emlegetik már, nem is beszélve Fort Detricről. Hová tette az emberiség a józan ítélőképességét?) Már nyíltan hirdetik azt is, a járványnak csak akkor lesz vége, ha lesz védőoltás. Mindenkinek hagynia kell majd beoltatnia magát, s beültetni a háttérhatalom képviselői által felmagasztalt azonosító chipet. Sem az oltást kapó közember, sem az oltást beadó orvos nem lesz képes ellenőrizni, hogy mi minden lesz abban a védőoltásban. Nem is csoda, hogy világszerte erősödik a védőoltások kötelezővé tétele elleni tiltakozás. A vakon elrendelendő kötelező oltás ellentétes a „Ne árts!” hippokratészi esküvel is.
Tőkés világban élve, az üzletet is keresnünk kell mindenben. Például a maszkok ára nálunk év elején 20 forint körül volt, jelenleg pedig 100 forint alatt már nem kapható. Ötszörös áremelkedés pár hét alatt bizony ritkaság. De ez még semmi, november közepén a viselőjét másoktól és másokat a viselőjétől egyaránt védő FPP3-as elnevezésű maszk már 4500 forintba kerül. Ne is számoljuk ki, hányszoros a növekedés, mert a papír nem bírja el a véleményünket. Valakik nagyon jól jártak vele. Az oltóanyag ennél sokkal drágább lesz. Valakiknek állni kell ennek a költségeit is; feltehetőleg a kormányoknak. Azt pedig tudjuk, hogy a kormányok honnan, kiktől, hogyan teremthetik elő a pénzt. Ismét a közembertől is, akiben joggal merül fel, ki/mi mindennek a célpontja, a vírus, az ember, avagy az üzlet, a vagyon és a piac újrafelosztása?
A kormányok általában többet tudnak, mint amennyit elmondanak a közvéleménynek, és másként tudják, mint ahogy elmondják. Ezzel mélyítik az ellentmondásokat. Rosszul teszik, amennyiben nem tárgyilagosak és nem egészen őszinték. Ha döntő pillanatokban nem bíznak a saját népükben, nem rá támaszkodnak, a háttérhatalom hálójába kerülnek, ahonnan nincs menekvés; ott ugyan egyre többet tudhatnak meg, de egyre kevesebbet mondhatnak el. Ezen tépelődve, ne kerülje el a figyelmünket az sem, hogy a második hullámot a WHO-tól neves virulógusokon át az ENSZ-ig, Trumptól Putyinig mindenki, kezdettől fogva, szinte azonos szövegezéssel harangozta be, s még azt is hallottuk, hogy a járvány „hosszabb lesz és bonyolultabb”. Honnan tudták? A háttérhatalmat szolgáló tömegtájékoztatás pedig mindezzel összhangban világszerte folytatta a félelemkeltést. Több országban ellenszer létrehozásán dolgoznak lázasan, naponta részletes statisztikát állítanak össze, egymást minősítgetik zölddé, sárgává, vagy pirossá, aszerint, hogy mennyire fertőzöttek egy adott pillanatban, de a fő kérdésről mindenki hallgat. Mindez több, mint elég ok kételyekre, s arra, hogy az élete védelmében a „védekezésellenes, maszkellenes, oltásellenes” orvost, tudóst, politikust, közembert megszólalásra késztesse.
Nem vitatható, hogy a védekezés a legfontosabb, és ebben a magyar kormány, egészségügyi szervek, lakosság egyaránt jól teljesítenek. Ezt le kell leszögezni, s ne feledje senki sem. Ámde az a kórságos ellentmondás itt is feltűnik. A magyar hazafiaknak a legnagyobb jóindulat és megértési szándék mellett is van min tépelődniük, ha összevetik a hivatalos közléseket, amelyekben külön-külön semmi okuk kételkedni. Tűnődhetnek, hogy mindössze pontatlan közlésekről – „hivatalosék” szóhasználatában „kommunikációkról” – van-e szó? Idézzünk fel néhányat. Az már közhelynek számító megállapítás, hogy az elhalálozások száma kevesebb volt, mint a közönséges influenza időszakban szokott lenni. Az illetékes minisztériumi utasítás szerint „amennyiben az elhunyt kórtörténtében nincs olyan betegség, vagy állapot, amely a halálozást magyarázhatta volna, úgy kérjük a COVID-19 fertőzés tényét alapbetegségként feltüntetni.” Nemrég pedig a tisztifőorvos ismertette, hogy Magyarország minden olyan, akár halálos betegségben szenvedő elhunytat is a koronavírus áldozataként tart számon, akinél valaha diagnosztizálták a fertőzöttséget. Később közölte, a járvány kezdete óta a halálesetek 7 százalékánál nem találtak semmilyen egyéb krónikus állapotot. Mindebből leszűrhető, hogy kevesebb a koronavírus áldozat, mint a naponta mégis e tétel alatt közölt elhalálozottak száma. Az elhalálozottak száma viszont a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2020 első kilenc hónapjában 3,3 százalékkal kevesebb, mint az előző év azonos időszakában, amikor csak egyszerű influenzával küszködtünk. Ezt megerősítik a 24 európai ország halálozási adatait összegző EuroMomo, European Mortalitiy Monitoring Project, adatai is. Vagyis a vírus csökkentené az elhalálozást? Azaz ismét háttérhatalmi összeesküvést eszünkbe juttató ellentmondásos jelenségbe ütközünk, amely azt látszik sugallni, mintha nem lett volna indokolt maszk, karantén, utazási tilalom, gazdaság leállítása világszerte a vírusveszélyre hivatkozva. (Az eddigi tapasztalatok szerint a második hullám esetében másképpen alakul a helyzet, amiben közrejátszhat a vírus megváltozott/megváltoztatott természete). Mintha az ilyen ellentmondások mögött kényszerintézkedések bújnának meg. A józanész kérdezgeti is, az egészség védelmében nem a hosszú ideje, rendszeresen és összehasonlíthatatlanul sokkal több áldozatot követelő rák, valamint a szív- és érrendszeri betegségek ellenszerét kellett volna kutatni még nagyobb erőfeszítéssel? Ehelyett országok tucatjai dolgoznak lázasan az influenzánál egyelőre kevesebb áldozatot szedő koronavírus elleni védőoltáson.
Mindent egybevetve, nem közönséges, még az is kiderülhet – ha megérjük –, hogy történelmi napokat élünk. Létünkben vagyunk fenyegetettek, ezért kötelező szembenéznünk a tényekkel, különösen, ha ellentmondásosak. Törekednünk kell az eligazodásra/eligazításra. Bizonyosság teremtésére a bizonytalanságok helyett. Nem a magyarázkodások ideje jött el, hanem a kölcsönös bátorításé, hogy álljunk ki önmagunkért.
Nyugtalanító ellentmondás látszik abban is, hogy a vírus eredete, illetve a tettesek utáni nyomozás helyett a maszk viselése vált mindenki által tárgyalt központi kérdéssé. Hiányát, a rosszul passzoló maszkot is, a karantén megsértését, egyre fenyegetőbben bírálják és keményebben bírságolják. Már érvényben van a 150.000 forint bírság akár naponta többször is, de nyugtatnak bennünket, hogy „csak” 600.000 forint lehet a napi összbüntetés. Akik így határoztak, a saját pénztárcájukból indultak ki, s elfeledték, hány embernek nincs nem napi, hanem havi 150.000 forint nyugdíja, vagy jövedelme sem! A maszkgyártás önálló kézműves iparággá válóban van; egyre változatosabban kivitelezetteket kínál, amivel még magáról a maszkról is továbbtereli a figyelmet a divatra.
Nem lenne azonban célszerű mindezt félreérteni sem. Bízunk a kormányban, orvosainkban, de tele vagyunk efféle ellentmondásokkal. Elismerjük, fontos hogy ne keressünk a kákán is csomót, ne véljünk összeesküvést minden nyugtalanító és kínos részletben. Ámde még parancsolóbb, hogy veszélyes körülmények között is nyugodtan, józanul, tárgyilagosan szemléljük a jelenségeket, rendelkezéseket, vizsgáljuk az okaikat, okozataikat egyaránt, s merjük felvetni és tisztázni az ellentmondásokat. Fogadjuk el, hogy a maszkviselés megmenthet bennünket a koronavírustól, bár biztosan nem véd meg bennünket valamennyi nano méretű kártevőtől (a tisztifőorvos szerint önmagában 80 százalékkal csökkentheti a fertőzés továbbadását, ami tényleg jó hatásfok egy kis szövetdarabtól), ráadásul természetellenes, elidegenítő. Ám itt ne tegyünk pontot a gondolkodásunkra. Idézzük fel középiskolai tanulmányainkat: oxigén-dús levegőt lélegzünk be, de az egészségünkre kártékony szén-dioxidot és bomlástermékeket lélegzünk ki, amiktől a szervezetünknek meg kell szabadulnia. E kilélegzett használt levegő visszalélegzése azonban huzamosabb időn át orvosi vélemények szerint súlyos rendellenességeket válthat ki. Legkárosabban az agyra hat (Ezért főleg a fejlődésben lévő fiatal szervezetekre a legveszélyesebb) legyengítheti a tüdőt, vagy más betegségeket idézhet elő, illetve a mindenkiben meglévő koronavírusok valamelyike könnyebben „új típusú koronavírussá” válhat és felül kerekedhet a szervezeten. Ha kitartunk a feltevésünk mellett, hogy a koronavírus a háttérhatalom eszköze, s ezt a maszk-uralmat is a háttérhatalom fundálta ki, azt kell mondanunk, ördögien zseniális; minél jobban védekezünk az egyik betegség ellen (minél jobban passzol a maszk az archoz), annál biztosabban elkapunk egy másikat. A háttérhatalomnak pedig teljesen mindegy, hogy mitől halunk meg, számára a lényeg, hogy meghaljunk. Képviselői ki is mondják, hogy túl sokan vagyunk, csökkenteni kell az emberiséget. Van, aki azt is kimondja, hogy legalább a felére. Ezért egy dologban illetékes illetéktelen egyaránt legyen biztos: a háttérhatalomnak még az is mindegy, hogy a vírus természetes-e, vagy mesterséges. A vírus, s maga a világjárvány is csak eszköz a kezében, amit aljas céljai szolgálatába állít. Tehát a felelősségtől még akkor sem mentesíthető, ha a vírus természetes lenne.
Nem hihető, hogy egészségügyi szerveknek, politikusoknak, közéleti szereplőknek ezek ne jutnának eszükbe, vagy ne tudnák, hogy felhívják a figyelmet, ha másra nem is, de legalább a maszk körültekintő alkalmazására. Valami kényszeríti őket a hallgatásra? Ez a valami lehet egyrészt a védekezés szükségességének elsőbbsége, ami tényleg mindent felülír, és amit el kell fogadnunk, de mellette lehet valami más is. Bizonyulhat a háttérhatalom jól álcázott eszközének is. Mivel azonban a járvány jelen van – legalábbis valami nyavalya tizedel bennünket – s kötelező is a maszk, a fentiek tudatában fontos és helyes a rugalmas alkalmazása. Arra mindenképpen és különösen vigyázzunk, közember és kormány egyaránt, nehogy a szájkosár szerepébe engedjük avanzsálni, s háttérhatalmi szellemi világjárványnak is eszközévé válhasson.
Ám még itt sem álljunk le az elemzésben. Menjünk tovább, mert most jön a csattanó. Mégpedig az, hogy mindez nem mellékes ugyan, de nyolcadlagos a felelősök kiderítéséhez viszonyítva, s ráadásul úgy alattomban a lakosságra hárítja át a járvánnyal kapcsolatos felelősséget: mert nem visel, vagy rosszul viseli a maszkot, nem tartja be a „szociális távolságot” (pontosabban az antiszociális távolságot) embertársaival, nem végez kellő fertőtlenítést, húzódozik az oltástól, nem hisz a naponta közölt hivatalos statisztikáknak, felül az összeesküvés elméleteknek. Ez az eljárás, ami együtt jár az ellentmondásos információözönnel, ismét csak eltereli a figyelmet a fő kérdésről, a vírus eredetének kiderítéséről, vagy, hogy kik voltak azok a gyilkosok, akik az „új koronavírust” rászabadították az emberiségre. Nem ez nem lenne pedig a feladata az ENSZ-nek, WHO-nak, EU-nak, a kormányoknak is? Ha ennek kiderítését sikerül véglegesen elszabotálni, aztán majd sorban jönnek a hullámok és velük együtt újabb korlátozó kötelezettségek. Senki nem mond egy árva szót sem, még egy feltételezés sem hangzik el arról, hogy a második hullám honnan, hogyan, milyen útvonalon indult, s hogy ezt ki kellene deríteni! Az erőfeszítések a maszkra és a védőoltásra összpontosulnak. De ha az ötödik hullám ellen majd ellen egyik maszk, vagy védőoltás sem véd? Ezért minden más kérdést meghaladó fontosságú a vírus eredetének kiderítése, hogy a keletkezésénél fojthassuk el a világjárványt. Megrendítő és elkeserítő, hogy ezt egyetlen orvos, kórház, miniszter, kormány fel sem veti, nemhogy szorgalmazná. Ezt tudva-látva, nem véletlen, hogy lazul a maszkviselési fegyelem, a korlátozó intézkedések elleni tüntetések egyre erőteljesebbek, mind több országra terjednek ki, mert az utca embere érzi, hogy valami nincs rendjén. Ha mindez így fog folytatódni, – nem is szólva arról, ha súlyosbodik a helyzet, ami a valószínű változat – a megtévesztett, elbizonytalanított, megfélemlített és legyengített emberek viszonylag rövidebb időszak után tényleg azt mondhatják, hogy jöjjön az a világkormány, vessen véget mindennek, teremtsen egyértelműséget. S az eddigiekből pedig teljesen egyértelmű az is, hogy kikből áll majd az a világkormány, és milyen jövőt szán nekünk.
Summázva, ahogy kis odafigyeléssel bárki megállapíthatja, e fejlemények túlzottan hasonlítanak a háttérhatalom világuralmi tervében szereplő módszerekre, célokra, összességükben a háttérhatalmi összeesküvésre, ezért indokoltan szülnek kételyeket a nemzetközi intézményekkel, de a nemzeti kormányokkal szemben is. Ha a feltételezésünk valós, az igazi felelősök pedig nevethetnek a markukba, minden a tervük szerint halad.
Mindettől féltsük a kormányunkat. Nehogy az intézkedések körültekintő, rugalmas, a hazai feltételeinkhez igazodó alkalmazását feladja. Féltsük, mert vele együtt a háttérhatalom globális bűncselekményének tárgyai lehetünk. Jogunkban áll minden intézkedést megtenni, az idevonatkozó információknak a birtokába jutni, és állást foglalni is; nehogy a mind nyilvánvalóbb háttérhatalmi összeesküvés áldozataivá váljunk. November közepén megnyugtató volt látni-hallani, hogy az eddigieket összegezve, Kásler Miklós miniszter világosan, érthetően, tárgyilagosan jellemezte a helyzetet: „jelenleg sincs százszázalékos diagnosztika és célzott terápia, ami csak erre a vírusra hat és eredményes … és védőoltás sincs”. Biztosan módot talál majd arra is, hogy a fenyegetően nyitott alapkérdésben is eligazítson bennünket. A kormánnyal együtt magunk is tegyünk érte, hogy a koronavírus maradjon koronázatlan, akárcsak azok is, akik útjára engedték és egyengetik is az útját.
Magyar gondolati erőtérben és érzésvilágban éljünk
A magyar hazafi a tudatosan megélt történelempolitikai ismereteire támaszkodva, szívesen mondaná, majdnem abban élünk, ámde a számára elfogadhatatlan tényekre gondolva, kissé bizonytalanabbul úgy fogalmaz, remélhetőleg afelé tartunk. Bölcs hozzáállása és a belőle következő feladatok képezik a magyar megmaradás titkát. E történelmi bölcsesség ellensúlyozza, hogy a háttérhatalmi pénzügyi-szabadkőműves globális „elit” a politikában, gazdaságban, pénzügyekben, oktatásban, nevelésben, de még a szexben is, az általa irányított gondolati-cselekvési erőtérbe kényszeríthessen mindenkit, kiforgathassa önazonosságából, talajvesztetté tehesse. Némi megelégedettséggel mondhatja, minket most különösképpen zaklat, sanyargat, köszönhetően a kormány intézkedéseinek, amelyek számolnak a hazai körülményekkel, nem illeszkednek szolgaian a háttérhatalom terveihez. E terv pedig az, hogy népvándoroltatással, fajiság felkorbácsolásával, járvány és környezetszennyezési pánik keltésével világszerte káoszt akar előidézni, vért ontani, hogy ürügyet teremtsen a „rendteremtésre”, a beavatkozásra.
Ezt hatékonyan segítik elő az elhibázottan médiának nevezett hagyományos tömegtájékoztatási eszközei, valamint újszerű kémkedő, eltájoló „ingyenes” internetes gépezetei, mint a Twitter, Facebook és más „közösségi oldalak”. A hazafiak otromba politikai hibának tartják, hogy világszerte, de nálunk is nem egy politikus gyanútlanul él az általuk kínált lehetőségekkel, rajtuk keresztül politizál. Néhány évtizeddel ezelőtt ezt úgy minősítettük volna, hogy imperialista fórumokhoz folyamodnak. Ebben az rázós, hogy ha e megejtően hiszékeny eljárásuk lényegét világosan és érthetően meg akarjuk fogalmazni a közvélemény számára, akkor ma sem mondhatjuk másként. Ha mégsem akarunk elavult fogalommal élni mi magunk sem, nehogy marxista-leninistáknak tűnjünk, de a lényeget ki akarjuk mondani, akkor viszont megint a háttérhatalomra kell utalnunk, s rájövünk, hogy imperializmus és háttérhatalom egy tőről fakadnak. Bármennyire is élvezik hát egyes politikusok ezt a mindenki előtti nyilvános szerepelgetést, s abban tetszelegnek, hogy a legfejlettebb technika vívmányaival élnek, rá kellene jönniük, az nem más, mint a kapitalizmus bűvészkedő önvédelmi reakciója az elkerülhetetlenül bekövetkező válságainak leküzdésére, a vírussal párhuzamos szellemi világjárvány, amihez a mit sem sejtők önkéntes segédkezését örömmel fogadja. Fizetni pedig hálátlansággal fog. Az emberiség érdeke a rend, a nagytőkés háttérhatalomé a káosz. Törekvései szembe mennek a magyar kormány helyes irányba tartó család- és népességpolitikájával. Nyilvánvaló, hogy a „közösségi oldalak” mellett újabb „érzékenyített” civil szervezetek és személyek, kifinomult módszerek csatasorba állításával is akadályozza e politika érvényesülését. A hazafiak a történelmi előzmények ismeretében az efféle „fősodorhoz” idomulás láttán esetenként féltik a kormányt önmagától is, mert el nem tudják képzelni, hogy e szellemi járványt irányító, benne élősködő élelmes nemzetidegenek döntő pillanatokban a nemzeti kormányt támogassák a nagyrészt filoszemita neoliberális ellenzékkel, vagy külföldi beavatkozási kísérletekkel szemben.
Az áttekinthetetlennek tűnő helyzetben a stratégiai távlatok és a taktikai ütemezés helyes felméréséhez állampolgárnak, kormánynak az elmúlt évtizedekben átélt helyzetek tárgyilagosan átgondolt alapképletéből levonandó következtetésekből kell kiindulniuk. Éspedig: lehet a társadalmi rendszer szocialista, vagy kapitalista, a nemzetektől idegen háttérhatalmi hálózatnak az élet valamennyi területére betolakodott ügynökei antiszociális érdekeik szerint deformálják, korrumpálják, természetéből kiforgatják mindegyiket. Eközben erkölcsöt prédikálnak, kioktatnak mindenkit, a visszaszólókat izmusokkal vádolják, bírságolják, büntetik, sőt már likvidálással is fenyegetik. Azonos célokat követő, legálisnak beállított, illetve illegális betolakodókkal terrorizáltatják a nemzeteket. Aljas szándékok, baljós következmények vannak jelen a közéletben, de az ellenállás alig bontakozik. Kritikus döntések elé kerülhetünk. Ezért egyet ne tegyünk; ne vegyük félvállról a történteket, a teendőinket, a sorsunkat. Ne elforduljunk a politikától, hanem vessük bele magunkat. Ne sajnáljuk rá az időt, se a szellemi, politikai, gyakorlati erőfeszítést, mert ha nem tesszük, nem sok idő kell hozzá, s már önsajnálatra sem marad erőnk. E körülmények között – amelyek, súlyosbodhatnak, mintsem javuljanak – a hagyományos magyar világunkkal azonosulás, énünk, önazonosságunk megvédése és érvényesítése nemzetileg, világnézetileg, emberileg, nemileg és minden tekintetben nem egyszerűen alapvető fontosságú, hanem parancsoló. Tudatosodjon, hogy most még beleszólhatunk a saját sorsunkba. Nincs ennél bonyolultabb, de parancsoló feladat az egyén, a kormány, mindenki számára, de ez a magyar megmaradás megkövetelt kötelező gondolati erőtere. Jó lenne, ha a NER keretében történhetne. Ragaszkodva ahhoz a szellemhez, amit Váci Mihály átszellemülten megfogalmazott: „osztani magad: - hogy így sokasodjál;/kicsikhez hajolni - hogy magasodjál;/hallgatni őket, hogy tudd a világot,/róluk beszélni, ha szólsz a világhoz.”
Ebben az erőtérben néhány jelentős kérdésben a magyar hazafiak nem mindig értik a kormány álláspontját. Figyelemmel kísérik és értelmezik a körülöttük és a világban zajló eseményeket. Próbálják megérteni a logikájukat, felfedetni esetleges ellentmondásaikat. Nincs ebben semmi akadékoskodás, rosszakarat, vagy törvényellenes, kifejezetten segítő szándékkal teszik! Bíráló szavaik támogatóak, nem érthetőek félre, mégis külön is le kell szögezni, hogy semmi közük nincs az ellenséggé vált neoliberális hazaáruló ellenzék őrjöngő kormányellenes kirohanásaihoz. Ettől az ellenzéktől, de egymástól is élesen elkülönülő Munkáspárt és Mi Hazánk állásfoglalásaihoz sem, de megkülönböztetik őket a neoliberálisoktól, látják, hogy esetenként támogatják a kormány nemzet-, ország- és családvédő intézkedéseit, amit az okos politikának figyelembe kell/kellene venni.
A hazafiak bírálandó példaként tartják számon, hogy az 1938 óta a magyarság összefogásában komoly szerepet játszó Magyarok Világszövetségétől a kormány megvont minden anyagi és politikai támogatást, a jelek szerint még modus vivendi kialakítására sem hajlandó. Ez még visszatetszőbb annak a fényében, hogy a nemzetidegen Mazsihisz, EMIH, TEV, és más zsidó szervezeteknek, a Hit Gyülekezetének luxus szintű politikai-anyagi támogatást nyújt. Az EMIH-t különös bőkezűséggel kezeli. Pénzügyileg támogatja még a tisztán zsidó érdekű nemzetközi tevékenységét is, egyetemet játszott át neki, hagyományellenesen és jogosultság nélkül, egyházi rangra emelte. A magyar hazafiak nem értik, hogy az átlagnál magasabb életszínvonalat élvező zsidó szervezetek, amelyek közül nem egy magyarellenes „monitorozást” végez, mivel érdemelik ki a nem szerénytelenül megfogalmazott igényeiket talán még meg is haladó pozitív megkülönböztetést, a történelmi MVSZ pedig a semmibevételt. Feltételezik, van aktuálpolitikai magyarázat rá, bár nemzeti szempontból elfogadhatót nehéz elképzelni, lévén, hogy a magyar-magyar szembenállás rákfenéjét egyszer s mindenkorra el kell kerülnünk. Ezért nem értenek egyet azzal, hogy nemzetidegen célokra bőkezűen elköltött jelentős összegeket és a feltűnően körültekintő sokoldalú figyelmességet olyanok kapják, akik lépten-nyomon leantiszemitázzák népüket, a velük oly bőkezű kormányt is, amelynek, ahogy a történelempolitikai tapasztalatok mutatják, a sírásói is lehetnek, ha úgy fordul a kocka. A kormány és az MVSZ szembenállása gyengíti a magyarságot, magát a kormányt és az MVSZ-t is. Ez is a múlttal folytatott harc a jelen-jövő követelményeinek felismerése és érvényesítése helyett. A romló világhelyzet parancsolóan megköveteli, hogy a nemzet érdekében mindkét félnek legyen felelős tudata, vezetőiknek személyes lelkiereje a szembenállás megszüntetésére, együttműködés kialakítására.
A hazafiak értetlenül állnak szemben azzal is, hogy némelyek bántóan gondoskodnak róla, hogy politikai ellenfeleink fórumot kapjanak ellenséges nézeteik terjesztésére a lehető legtöbb politikai műsorban. Az SZDSZ lelkületét képviselő Horn Gábor, a közismerten hasonló beállítottságú, minket (fehér, keresztény, heteroszexuális férfiakat) „rémisztő képződménynek” nevező Niedermüller Péter veje, szinte le sem kerül a képernyőről. Már a Hír TV is foglalkoztatja. Vajon mi e jelenséghez hasonló tucatnyi torzulás magyarázata? A koronavírussal szembeni korlátozások be nem tartása, a cigánygyilkosságok elleni tüntetés, a szivárványos zászló középületekről eltávolítása miatt bírságolnak-büntetnek, ám a szexuális elferdülés érthetetlenül sokasodó, politikailag is egyre nyíltabban ellenzéki-ellenséges szervezetei azt teszik, amit csak akarnak; szégyenszemre az augusztus 20-i nemzeti ünnepet is magába foglaló tíz napig immár sokadszorra randalíroztak a fővárosban. Az illetékes szervek magyarázhatják, de az effajta kivételezésekre sincs elfogadható érvelés.
A nemzetidegenek követelik, olyan emlékműveket emeljünk, amelyek magyarságtól, kereszténységtől, társadalmi-politikai hovatartozástól függetlenek, ám utaljanak a mindig, minden tekintetben pozitívnek feltüntetendő zsidó vonatkozásokra. Hihetetlen, de ennek szellemében a rendszerváltás óta folyamatosan emlékmű-emlékhely vita folyik. A turulellenes, azaz a lényegét tekintve magyarellenes mozgolódás a rendszerváltás óta szerveződik. Élharcosai között találjuk egy budai kerület fideszes polgármesterét, aki abból is kérdést csinál, hogy vérszerinti elődjeitől politikailag nyilvánosan, ismétlődően és látványosan elhatárolódjon. Neves újságírónk e magatartását követendő példának állítja elénk. Lehet, ez csak megbicsaklás részéről, mert egyéb írásai mentesek az efféle magamutogató önmarcangolás méltatásától. Veszélyes szó nélkül eltűrni a nem lanyhuló kényszerítést, hogy feltétel nélkül felmagasztaljuk a nemzetidegen érdemteleneket, de elmarasztaljuk érdemleges véreinket.
A hazafiak meggyőződése szerint tanulságos nyomós oka és célja van mindannak is, ami mostanában zajlik az USA-ban és Nyugat-Európában. Amit az izmusok között botorkáló politikusok, politológusok, újságírók, művészek, tudósok, közéleti személyiségek, „hívatásos civilek”, vagy tömegével megtévesztett közemberek szolgalelkű lelkesedéssel kulturális forradalomnak is neveznek. Háttérhatalmi kigondolói, irányítói, akárcsak hamis tudatú, vagy tudattalan végrehajtói soha nem voltak és nem is lesznek kulturális forradalmárok. Még csak nem is sejtik, hogy bonyolult világpolitikai hatalmi harc vak janicsárjai, észre sem veszik, hogy nem a saját uraik. Összetételük annyira különböző, hogy közösnek csak a pártpolitikai indíttatásuk (a Demokrata Párt, a pénzhatalom irányítja, ösztönzi, pénzeli őket Trump ellen) és saját rasszista beállítottságuk tekinthető. Csőcselékben bátrak, vadak, fehérellenesek, emberi mivoltukból kivetkőzöttek, lincselő-gyilkos szándékú rasszisták, egyénileg gyávák és önpusztítóak. Egyetlen fogalommal meg sem jelölhetőek. Haladónak és forradalminak nevezik önmagukat, de a rombolásban, gyilkolásban semmi haladó nincs. Nem is forradalmiak, hiszen nem fordulnak a tőkés társadalmi rend ellen, sokan közülük tudatában sincsenek, hogy ilyen társadalomban élnek, azaz nehéz súlyosabb politikai tévedést elkövetni, mint lekommunistázni őket.
Sokan nem is gyanítják, milyen durva és kifinomult módszerek párhuzamos alkalmazásával manipulálják a társadalmi folyamatokat a háttérhatalmi embermérnökök, a szabadkőművesek, akik új embert akartak faragni már a náci Németországban, a szocialista Szovjetunióban, most pedig az EU-ban kísérleteznek „a nyílt társadalom új embere” kialakításával, akit már el is neveztek a homo sorosensusnak. A migránssimogató EU-vezetők tudják, az európaiak képtelenek arabbá, afrikaivá, ázsiaivá válni, de a saját állampolgárjaikkal el akarják hitetni, hogy az arabok, ázsiaiak és afrikaiak viszont képesek európaivá, akár homo sorosensussá válni. Ez kifejezett faji politika. Elfogadásához fenyegetik, terrorizálják azokat a tagállamokat, amelyek nem akarnak betolakodókat befogadni. Minden hasonló kísérlet csúfos kudarcot vallott, s e kísérletüknek sem lehet más a kimenetele. Nem új emberre van szüksége világunknak, hanem emberségre, ami minden embernek sajátja nézeteitől, vallásától, bőrszínétől függetlenül. Ehelyett több mint félévszázada kísérleteznek tudatbefolyásoló pulzáló energiasugárzással is. Brzezinkski, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, és a háttérhatalom más szolgálói, nyíltan beismerték, szükség esetén alkalmazni fogják e technológiát a lakosságon, hogy úgy viselkedjen, ahogy a globális elit elvárja. Konkrét kísérleti esetek tucatjai váltak ismertté, különösen a hadseregeken belül. Magunk is tapasztaljuk, a homo sorosense sem teljesen légből kapott elképzelés. Egyrészt Budapest központi helyén a Soros-féle Közép-európai Egyetemen (CEU) óvatlanul éppen ilyen ügynököket hagyunk kiképezni sajátmagunk ellen, s a kiképzők és a kiképzendők eközben képmutatóan ajvékolnak a világnak, hogy a magyarok kitiltották őket. Másrészt akár észrevétlenül végrehajthatnak a DNS-ünkben olyan módosításokat, amelyek megfosztanak bennünket a természetes emberi tulajdonságoktól. Már az alkalmazott szóhasználatuk is (eugenika, transzhumanizmus, vagy poszthumanizmus) az emberi mivoltunk elvesztését követő időszakra utal. Ez kezdettől fogva célja a szabadkőművességnek is, ezért működik titkosan. Mindezt megtévesztően önmegvalósításnak nevezik. Ezen belül olyan elképesztőekkel kecsegtetnek, hogy hol férfiak, hol nők lehetünk, vagy valami egészen más, ahogy akarjuk, csak gondolkodó öntudatos emberek ne legyünk. Legelőször az intellektuálisan fejlettebb, esetleg szellemi-politikai ellenállást tanúsítható országokban akarják mindezt elvégezni. Ezért esett a választásuk Európára.
Szemünk előtt az „eredmény”. A küzdőképességéről híres német, a nemzeti nagyságról és büszkeségéről nevezetes francia nép, a nyugat-európai népekkel együtt engedelmesen hajtják a fejüket a nyaktiló alá. Közömbösen, semlegesen fogadják a velük történteket, mintha nem is az ő életüket keserítenék meg, nem az ő kultúrájukat, hagyományaikat vernék szét, s mintha a terroristák nem is őket gyilkolnák. Hihetetlen, de a saját történelmi meggyalázásukat még igyekeznek is megmagyarázni önmaguknak, és a világnak is. Ezt látva, a tömegtájékoztató eszközök lelkiismeretlen félelemgerjesztő kampánya, a politikai vezetők nemzetárulása és a Vatikán hitszegése mellett okszerűen felmerül a tudatmódosító pszichológiai ráhatás titkos bevetésének (HAARP, 5G) a gyanúja is. Ép elmében, józanészben nem lehet ugyanis hamis tudatot (ez esetben bűntudatot) kelteni oly tömeges méretekben, s a társadalom szinte minden szegletében, intézményében, ahogy ez megfigyelhető. Még a pénzen, a felajzott faji ösztönön, az „érzékenyítési tréningeken” túl is titkos tudatmanipulációs módszer is szükséges ahhoz, hogy egy nép történelmileg nagyon rövid időn belül önmaga ellentétévé, sőt ellenségévé váljon. A mesterséges ráhatásra utal, hogy nemcsak a randalírozók, hanem a fehér célpontjaik közül is számosan oktalanul és megmagyarázhatatlanul magukévá tették ugyanazon „fekete” téveszméket. Bocsánatkérés azért, hogy fehérnek, vagy európainak születtek, alaptalan önostorozás és bűntudat, közemberek, értelmiségiek, művészek, hivatalnokok tömeges átállása e téveszmékre, lemondás önazonosságukról.
Évezredes emberi tapasztalatok bizonyítják, hogy a lélek és az elme, éljen fehér, fekete, vagy bármilyen színű testben, befolyásolatlan állapotban megtagad minden hasonló ésszerűtlenséget, s másokat is óv tőle. Önként nem lép át természetes és évszázados szociális berögződöttségeket. Az emberi társadalmat szétverő, polgárháborút szülő téveszmék, az országok történelmét őrző emlékművek lerombolása, a fehér ember megalázkodó bocsánatkérése azért, hogy fehér, illetve, hogy ő nem is férfi, nem is nő, hanem az, akinek mások akarják, a közember agyában véletlenül sem születik. És sorolhatnánk a kifinomult manipulációtól elborult agyak vadabbnál vadabb szüleményeit, amelyek az emberiességgel, az emberi léttel, az élet szentségével ellentétesek. Senkivé teszik az embereket, akik elhitetik velük, hogy bárkivé válhatnak. Mivel természetellenesek, manipuláltak, e mozgalmak nem is tettek le az emberiség asztalára semmit. A bosszún kívül nem is ígérnek semmit! Maguktól nem is fognak leállni, mert a háttérhatalom nem mond le a céljáról, tovább uszítja őket. A józanésznek viszont tilos tovább hátrálnia; ezekkel nemcsak szembe kell szállni, hanem társadalmilag el kell lehetetleníteni őket, és – sajnos ki kell mondani – minden emberi életet tisztelni kell, de az elfajult helyzetben az eszközökben nem lehet túlságosan válogatósnak lenni. Így követeli az emberiség léte, beleértve magukat a randalírozókat is.
Tanulságként kell kezelnünk mindazt is, amit ebből ma az USA-ban látunk. A történelem bosszúja, beépített következménye a gyarmatosításnak, a rabszolga-kereskedelemnek, a faji megkülönböztetésnek, a Ku-Klux-Klan lincseléseinek, a más országok ellen elkövetett több száz fegyveres intervenciónak, a rasszista és terrorista Izrael feltétlen támogatásának, a hétszáznyi katonai támaszpontnak Oroszország és Kína körül, a világcsendőri szerepnek, amit a demokrácia exportjának neveznek. Az interneten található számítások szerint az USA a második világháború óta három magyarországnyi embert gyilkolt le, vagy áldozott fel több tucatnyi országban „magasabb célok” érdekében. A magasabb cél az amerikai katonai-ipari komplexum és "mély állam", Izrael, valamint a világot irányító szabadkőműves-zsidó finánctőke érdekvédelme. S mindez az amerikai nép akaratának semmibevétele, aljas manipulálása mellett. S ahogy a bűnlajstromuknak ezzel messze nincs vége, a történelem büntetésének sincs még vége. Az amerikai vezetőknek rá kell ébredniük végre, hogy mindezeknek a világ előtti jóvátételére kell tenniük valami történelmit. Fel kell ismerniük, hogy két évszázados létük alatt nem Amerika érdekei szerint gondolkodtak és alakították politikájukat. Az amerikai elnökök a színfalak mögött összejátszottak az egyre nemzetidegenebbé és emberellenessé váló háttérhatalommal. Kennedy elindult a változtatások útján, de a háttérhatalom meggyilkoltatta. Trump más úton és más módszerekkel, de valamit változtatni akart, nehéz meghatározni, hogy milyen, de talán helyesebb, igazságosabb irányban, ha a tőkés kereteken belül lehet ilyenről beszélni. Ámde tettei alapján nem lehet mondani, hogy a háttérhatalmat szolgáló USA-Izrael szimbiózisnak és csatlósainak a világtól óriási áldozatokat követelő és szenvedéseket okozó ámokfutásának ideje lejárt. Főleg, ha a párját ritkító választási csalás ellenére mégis Biden kerül az elnöki székbe. Az eszeveszett fogyasztás, fegyverkezés, világhódítás, a népek-nemzetek érdekeinek és jogainak lábbal tiprása, önmegvalósítás és politikai korrektség, a genderizmus kötelező kultusszá emelése váratlan, ellenszenves, s ugyancsak világméretű veszélyekkel járó formában megszülte önmagával szemben az ellenállást, amivel Trumpnak kellett birkóznia. Ami ma Amerikában és az EU-nak nevezett gyarmatán történik, annak társadalompolitikai lényege a háromszáz család háttérhatalma uralta globális kapitalizmus feloldhatatlan válsága. Mi csak nézői lehettünk annak, amit műveltek a világban, ezért csak nézői lehetünk annak is, ami ma zajlik. Mindehhez semmi közünk nem volt, most sincs, de érezhetően kihat ránk. Ezért a történelempolitikai (emlékezetpolitikai) tanulságokat nekünk is le kell vonnunk. Szövetségi kötelékkel, vagy anélkül önmagunk és igazi barátaink biztonságáért továbbra is mindent meg kell tennünk. E helyzetben se feledjük a múltat, s ne veszítsük szem elől a jövőt, de abból induljunk ki, hogy a jelenben élünk, s a mai érdekekhez, értékekhez, fogalmakhoz ésszerűen igazodva kell érvényesítenünk a nemzeti megmaradásunk örök parancsait.
Akárhogy is alakul a vírusjárvány kapitalizmus általi gyanúsan ügyefogyott kezelése, ne hagyjuk becsapni sem önmagunkat. A tőkés rendszer lélektelenségének, embertelenségének, beépített bajainak semmi közük a szocialista múlthoz, akkor sem, ha az messze nem volt hibátlan, sem bűntelen. Aki mégis erre hivatkozik, téved és megtéveszt. A hazafiaknak minden országban a globalista kapitalizmus átalakítására kell felkészülniük nemzetállami és emberközpontú irányban. Ez persze, nem megy máról holnapra, és áldozatok nélkül sem. Nekünk teljesen megújított, vagy új szövetségi rendszerre van szükségünk, amely lehet intézményesen lazább, de politikailag erősebb, mert emberközpontúnak és nemzetállaminak kell lennie. Lassan-lassan, de körvonalazódnak olyan államok, amelyek szövetségeseink lehetnek, s mi is szövetségeseik lehetünk; nagyobb bizalommal, mint a jelenlegi Európai Unióval. Az EU nemcsak nemzetállamokat nem akar, hanem nemzeteket, családokat, Istent sem, sőt egyre jobban érződik, hogy Magyarországot sem. Ezt tudtunkra is adja naponta; a nyugat-európaiak évszázadok óta parázsló magyarellenessége mindenen átüt, amit bizonyít, hogy többéves ingadozás után a Fideszt még a saját pártcsaládja is felfüggesztette. Az is egyre világosabb, az EU nemcsak azért jött létre, hogy az USA-Izrael kettős a brüsszeli központon keresztül operatívabban tudja uralni Európát, hanem hogy a nyugat-európai országok továbbra is könnyebben tudják irányítani és kizsákmányolni a kelet-európaiakat. A pénz- és más eszközök csalárd megszerzésével, azok birtokában a saját elképzeléseik szerint próbálnak alakítani sokmindent, tudatosan szembemennek a népek akaratával, százféle módon manipulálnak. A hatalom mámorában abban bíznak, hogy ép bőrrel megússzák, pedig ha valamit bizonyít az emberi történelem, éppen az, hogy ez nem sikerülhet. Bizonyító példákért nekik sem kell messzire menni; elég, ha néhány évtizedre visszatekintenek.
Mindezt figyelmen kívül hagyva, a jelen eseményeinek tárgyilagos megismerése és bátor minősítése helyett, talán a jövőt féltve, jó néhányan mégis túl sokszor fordulnak a múltnak a bejáratottsága okán biztonságosabbnak tűnő fogalmaihoz. Elvileg ez nem kifogásolható, hiszen a történelempolitikai szemlélet éppen azt követeli meg, hogy a jelennel egységben elemezzük és értelmezzük a múltat, s a jövőt. Ám megélnünk a jelent kell, s ezt akkor végezzük helyesen, ha szívvel-lélekkel jelen vagyunk benne, érzelmileg, gondolatilag átéljük, rá összpontosítunk, s mai szemmel friss értékelést alakítunk ki róla, akár az átmeneti tévedés kockázatát is vállalva. Úgy vagyunk képesek a dolgok, személyek, események teljességét észlelni, jelen természetüket megítélni, ha a mostani állapotukat elemezzük, azaz együtt élünk a jelennel, nem pedig elavult címkéket próbálunk hozzájuk illeszteni és itt megállni. Időnket, energiánkat vesztegetjük, ha nem ezzel a tudatossággal éljük meg a jelent, hanem begyökeresedetten, gépiesen gondolkodunk, ítélünk róla, vagy cselekszünk benne.
Vizsgáljuk meg a múltból táplálkozó, önmagukat piedesztálra emelőket, mindent tagadókat, mindenkit lenézőket, hogy jártak-e bármilyen haszonnal az emberiség javára. Adott-e valami értékeset az emberiségnek az LMBTQ, a BLM, Soros, az NGO-k, az őket ajnározó EU-vezetők, vagy az őket uszító, szervező és pénzelő szabadkőműves globális háttérhatalom? A tárgyszerű válasz érdekében tegyünk fel a kisegítő kérdést is: mit ígérnek? Mindkét kérdésre azonos a válasz: semmit. Semmi jövőképet, előrevivőt, pozitívan értékelhetőt. Annál több megtévesztést, töménytelen emberiségellenes szellemi, kulturális, anyagi, sőt biológiai kárt. Máris mérhetetlen szenvedést okoztak, lincseltek, öltek, romboltak, áldozatokat, térdre rogyást követeltek. Az antifák, rasszisták, őrjöngők, migránssimogatók és maguk a migránsok lehet, hogy egy idő után, viszonylag és átmenetileg megnyugodhatnak, de az őket uszítók és pénzelők nem. Egyetlen szóval ki sem lehet fejezni, de ha mégis össze kell foglalnunk, csak azt mondhatjuk, hogy fenyegetően növekvő elembertelenedést hoztak a világra. A háttérhatalommal együtt minden emberi civilizációs sikert tagadnak, sőt feljogosítva érzik magukat, hogy a sorsunkról döntsenek. A történelem során ezzel a szándékkal indítottak útnak már más mozgalmakat is. Az emberiségnek nagy áldozatokat kellett hozni, hogy útjukat állja. Ezeknek is útjukat kell állni, kivárás nélkül, határozottan, amennyire lehet, humánusan, ám nem feledve, ahogy a koronavírus esetében, itt is az életünkről van szó.
A külső és belső ellenzék és ellenség országunk elleni hamis vádaskodásai, támadásai a kormányszervek nemzeti jellegű intézkedései ellen, a kedvükre való filoszemita intézkedések ellenére is folytatódnak. És a politikánktól függetlenül folytatódni is fognak, mert ez egyaránt elhanyagolhatatlan része a háttérhatalmi, a szabadkőműves, és a cionista stratégiának, amelyek történelmileg mindig szemben álltak, most is szemben állnak a magyar hazafisággal. Ne segítsük ezt elő azzal, hogy hagyjuk magunkat a múltba, a Rákosi-rendszer feljelentéseire emlékeztető, a népet sértő kommunistázás és a holokausztozás tőlünk idegen múltjába visszatuszkolni. Szívleljük meg a kommunizmussal szemben állt Csurka István szavait: „Akármilyen szégyenteljes volt is ez a negyven esztendő, akármennyire nem a saját történelmünk, hanem ránk erőszakolt rendszer volt, nem fordulhatunk szembe vele mindenestül, mert itt voltunk, benne voltunk, részesei voltunk – és mert nem is lehet kiiktatni. Ugyanaz az emberanyag van jelen a Magyar Köztársaságban, mint a Népköztársaságban. Áldozatokkal és haszonélvezőkkel együtt. Aki az egész tegnapot tagadja, az nagyon szerencsétlenül nem ért valamit a magyar történelem keservéből és zsákutcás voltából. Az egy kicsit kívülről nézi történelmünk soha teljesen meg nem tagadható szégyenét, és főként nem érzi egymásrautaltságunkat. Ennyi tragédia és sikertelenség után nagyon veszélyes ma a kunbélák és a leninfiúk teljes magyarmúlt-megtagadását felújítani, és ennek a teljes tagadásnak a kéjérzetével beoltani az érzelmileg könnyen felfűthető tömegeket.” Ne feledjük hát a múltat, de a jelennel és a jövővel törődjünk. A honfoglaló nemzetidegenek sem más, mint a saját jövőjük érdekében vádaskodnak, foglalnak el kulcspozíciókat, dicsérnek, vagy alakoskodnak, ahogy az érdekeik megkívánják. Miközben kényszerítik a magyar hazafiakat azzal együtt élni, ami Ady életét is megkeserítette: „Seregesen senkik jönnek”. „Álmagyarok s jöttment népség/ S címeres, ronda cselédség/ S nagyúri nagyok:/ Ez időben, itt, valaki: Én vagyok”! Támogatják a miniszterelnök ezzel rímelő meglátását: „Értsük meg az elmúlt tíz év változásának mélységeit. Ne ijedjünk meg attól, amit látunk: mi vagyunk azok, akikre vártunk. Igen, mi vagyunk azok, akik megfordítják Magyarország sorsát”.
Ennek szellemében, legyünk büszkék rá, vagy bíráljuk, de ne éljünk a múltban, mert jövőnket kockáztatjuk. A múlt megváltoztathatatlanul elmúlt, tanulságait ne feledjük, de haladjuk meg. Éljünk, és úgy éljünk a mában, mérjünk, és úgy mérjünk a mával, hogy már holnap az is múlt lesz. Nőjjünk fel korunkhoz abban az értelemben, hogy haladjuk meg vészesen lefokozott szellemi-értelmi és érzelmi színvonalát, tegyünk keresztbe a háttérhatalom párhuzamosan folytatott szellempusztító világjárványának. Tájékozódjunk a sajtójából és a tv-iből, de saját kútfőből ítéljünk, és bízzunk is a saját ítéletünkben. Ne csak védekezzünk, hanem legfőbb ideje támadnunk, mert ez a szellemi járvány nem kevésbé veszélyes, ha nem veszélyesebb, mint maga a vírusjárvány. Jogunkban áll felvetni bármilyen kérdést és kételyt és választ igényelni. Létkérdés eligazodni és eligazítani. S ez is csak „együtt fog sikerülni”. Értékeljük, becsüljük meg és használjuk ki, hogy ma nálunk mindezt le lehet írni, el lehet mondani. A neoliberális ellenzék ezzel rútul visszaél. Mi tisztességesen élünk vele, s az illetékesek tettekben kifejeződő támogatható válaszát igényeljük. Tudatosuljon bennünk, s cselekedjünk annak megfelelően, hogy olyan pillanathoz érkeztünk, amikor öntudatunk, én-tudatunk, önazonosságunk uralomra juttatása mellett parancsoló kitekinteni a világba is. Ki kell alakítanunk, el kell fogadtatnunk és működtetnünk kell az emberiség-tudatot is, mert a lényegi jellemzőinek életellenes megváltoztatása, vagy megsemmisítése irányába tuszkolják a világot. Vagy engedelmeskednünk „nyugat-európai módra”, és velük együtt eltűnünk a Föld felszínéről, vagy tudatosan kitartunk a választott utunk mellett, s szövetségeseinkkel a hazát és az emberiséget szolgáljuk legjobb képességeink és meglátásaink szerint.
Sokminden más mellett ezektől és a hasonló ellentmondásoktól kell féltenünk a kormányt. Támogatólag félteni! Az „Együtt újra sikerülni fog” népszerűvé vált politikai jelszó szellemében, a NER keretében, és minden más módon. Féltsük, hogy akárcsak az EU téveszméi, úgy a háttérhatalom-vírus és a szellemi vírus világjárványával szemben is legyen ne csak bátorsága, hanem támogatottsága is vétót emelni. Féltsük a Nyugat-Európában zajosan és a hódítási-megszállási szándékot nyíltan megnevezve, nálunk pedig csendben folyó, de azonos célú és sajnálatosan eredményes nemzetidegen nyomulástól, a háttérhatalom felhalmozódó gyúanyagától. Nyilvánuljon meg e féltés abban is, hogy a „Nekünk Magyarország az első” lelkesítő jelszó tudatos, cselekvő, magyar érzésvilágú érvényesítését minden hazafi ne csak jogának, hanem kötelességének érezze. A nap minden órájában, minden helyzetben védje hagyományainkat, értékeinket, érdekeinket, életformánkat, nyelvünket, kultúránkat, egészségünket, életünket. A súlyosbodó hazai és nemzetközi helyzetben, a saját posztján és lehetőségei szerint tudatosan, kezdeményezően, kitartóan, szívósan, és tántoríthatatlanul, s hozzá kell tennünk, hogy egyben éberen is, mindent, de mindent megtegyen önmaga és a nemzet védelmében, hogy együtt történelmi magyar sikereknek örülhessünk.
---
* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró