Valószínűleg ez járt az eszében Wilson USA elnöknek is, amikor megalkotta a 14 pontját. Persze ez csak írott malaszt maradt, amelyet az „erősebb kutya joga" alapján a történelem folyamán „kutyába" sem vettek. Voltak ugyan idők, amikor a győző és a vesztes tisztességesen megegyeztek és nyugalmas békét kötöttek. 1919-ben nem ez történt.
Wilson amerikai elnök kinek fegyveres és anyagi ereje nyerte meg a háborút a már félig kivérzett angoloknak és franciáknak, azt hitte, a franciák és az angolok is tartós, aránylag igazságos békére törekednek. A „béketárgyalások" folyamán látta hogy itt csak a franciák mérhetetlen bosszúszomja és gyűlölete az alapgondolat s az angolok is a megalázásra törekednek, egyszerűen hazament.
A magára hagyott szövetségesek olyan hihetetlen rombolást vittek véghez, melyhez hasonló nem akadt a történelemben. Még a francia haderők főparancsnoka Marshal Foch is felismerte a veszélyt és meg is merte mondani, hogy ez nem egy béke, hanem egy húsz éves fegyverszünet.
Az olaszok is csalódtak s ki is nyilvánították nemtetszésüket a Magyar Királyság példa nélküli szétverésével kapcsolatban.
A Trianoni Békeparancs ellen tiltakozott ebben az évben a magyarság apraja, nagyja. Nagyon helyes! Ezzel is a hazaszeretetet alapozzuk és erősítjük. Erre is óriási szükség van. Külföldi viszonylatban azonban támadni kellene, nem panaszkodni. Ki kellene hangsúlyozni, hogy ez egy fegyverrel és anyagiakkal ránk kényszerített, az emberi és nemzetközi jog megtipráslásával elért közönséges bűntény, amely lehetetlenné teszi a Kárpát-medence népeinek megbékélését. Egyetlen tisztességes megoldás (a győző jogán persze) egy tisztességesen lebonyolított népszavazás lett volna. Számunkra a legrosszabb eredmény az 1910-es népszámlálás magyar területe lett volna. De vegyük sorba az elrabolt területeket:
1/ Felvidék. Évszázadokon keresztül békében éltünk a tótokkal. A háborúban magyarok és tótok együtt szenvedtek, harcoltak, véreztek a lövészárkokban. A tót politikusok, főpapok semmiféle hátrányt nem szenvedtek. Addig, amíg az a generáció élt, dühös, magyarellenesség nem volt. Csehszlovákia felbomlásakor a tótok vezetősége megbízottat küldött Budapestre. Az északi tótok lakta megyék autonómiájával csatlakozni akartak a Magyarországhoz. Hitler letiltotta ezt, német vazallus államocskát akart. Az új generációk egy magyarellenes, hazug szuper-nacionalista nevelést kaptak.
2/ Ruszinok. A tótokhoz hasonlóan, semmi bajunk nem volt velük. Nemcsak 1919-ben, de még 1990-ben is szívesen maradtak volna velünk, egy, már régen megígért autonómiával. Érdekes módon az oda betelepített oroszok is hozzánk akartak csatlakozni.
3/ Az oláhok. 19-ben a Román Paraszt Párt az „Osztrák-Magyar Monarchiában" akart maradni (Iancu Azapu). A mérleg nyelve a szászok voltak. A német nemzetiségű román királytól vártak privilégiumot, ezért szavaztak a csatlakozás mellett. Ők voltak Erdély és Magyarország árulói. Megkapták büntetésüket.
4/ Délvidék. Bácska és Bánát lakossága olyan kevert volt, hogy népszavazás esetén a szerbek egyszerűen nem győzhettek volna.
Horvátország nem volt magyar tulajdon! Társország volt. Minden joguk meg volt az elszakadáshoz. Bár egy népszavazás kimenetele kétséges lehetett volna.
Ma már úgy lecsökkent mindenhol a magyarok száma, hogy inkább az 1910-es népszámlálás alapján húzhatnánk meg a vonalat.
Ezek alapján meg lehetne támadni a jogtalanul ránk kényszerített Trianont!
Nyugodtan hivatkozhatnánk Benes kijelentésére: Ha népszavazás van, nincs Csehszlovákia.
Nem vethetnénk el egy Kárpát Föderatív Köztársaság gondolatát sem. Ha az EU tovább piszkoskodik, erősítik a nyomást, rá is lehetünk kényszerítve mindannyian. A tervezést, puhatolódzást már régen el kellett volna kezdeni.
Magyaródy Szabolcs 2020 12 06
Hamilton, ON. Canada