Baranyi Krisztina és a zsidózás…
Akár párttársát idézte, akár saját véleményét mondta, nem kellene vele foglalkozni, hiszen amikor erről beszél a média, akkor ez, csupán egy ál-megdöbbenés, amely igazolása annak, hogy nincs sem jog, sem erkölcs, sem tisztesség a hazai politikában és a közéletben. Egyik oldalon sem! Hiszen a Magyarországról küldött, baloldali EU-s képviselők a kormányt támadják Brüsszelben, olykor – és rettentő arcátlanul – az antiszemitizmus vádjával, miközben egyik vezető politikusuk egy zsidótól rabolt villa lakója és tulajdonosa, akinek férje a magyar parlamentben nem egyszer ócsárolta a magyarokat, a keresztényeket…
Miközben viszont a kormány semmilyen antiszemita megnyilvánulást nem tűr el, addig ugyanez a szigor nem érvényesül a magyarságot és a kereszténységet illetően.
Ez a tény pedig ellenérzéseket kelt a többségben. A dolog nem rendezett és nem mér azonos mércével. A liberalizmus fojtogató füstje immár a közélet minden szegmensében érezhető. S mert a jog és a törvény ereje nem sújtja egyformán a magyarozót, a zsidózót, a cigányozót, a keresztényezőt, a társadalomban ezért súlytalanná válik az egymás megbecsülését biztosítani szándékozó törvény, hiteltelenné válik a jog, és nevetségessé mindaz az erőtlen felháborodás, amelyet egyik vagy a másik oldal tanúsít akkor, amikor az ellenkező oldalról efféle megszólalások hangoznak el, felháborítva az ugyancsak hasonló stílusú másik politikai felet.
Ebben az országban lassan, a bal és a liberális oldal aljas, pénzért vállalt politikai mesterkedése okán, már mindenki-mindenkit utál. Zsidó a keresztényt, keresztény a másik keresztény, zsidó a zsidót, keresztény a zsidót, szocialista a kormánypártiakat, a liberális pedig, még önmagát is. Erre semmi szükség nem volna ugyan, de ezek a végtelenül ostoba politikai cirkuszok, és ez a mindkét oldalra jellemző műfelháborodás-sorozat nem igazán viszi előre az országot, és kívülről jövő bajaink túlélése is kétségessé válik mindkét oldal számára. Még akkor is, ha a külső bajok belső támogatói ezt a – jól ismert, ócska gazember mecénástól – kapott horribilis pénz árnyékában nem akarják meglátni. Tudják, de nem hajlandók tudomást venni róla. A nemzeti oldalnak tehát, muszáj védekeznie, így mi is belekeveredünk ebbe a parttalan, otromba, primitív és romboló folyamatba.
Baranyi mond, amit akar. Ha „rohadt keresztényt” emlegetett volna, talán zaj nélkül feledésbe merül az egész ügy. Nem úgy, ha cigányozással fűszerezi a telekeladási megbeszélést. Akkor is hisztériás rohamot kapott volna az álfelháborodott jobboldal. A baloldal ilyenkor persze hallgat, mert Baranyi az ő antiszemitájuk, és Baranyi ezért jó antiszemita. Mi pedig hisztizünk, mert végre van egy Baranyi, aki ellenzéki, és mégis zsidózott… (Mit szólhatott ehhez Niedermüller, aki számára csak a keresztény magyarok elviselhetetlenek?)
Ám, kérdem én: mikor tiltakozott a kárpát-medencei magyarság jogfosztottsága ellen a baloldal? Mikor tiltakozott keresztény temetőrombolás miatt a Mazsihisz? Mikor emelte fel a szavát egy cigány-vezető, ha magyart öltek a belvárosban? Igaz, ezen az inkriminált zsidózáson sem háborodtak fel, nem mentek az utcára… és Donáth Anna is csak azon háborodott fel, hogy mától az apa férfi, az anya meg nő…
Baranyi szavai engem nem bosszantanak – ilyen alapon. Kérje ki magának a baloldal, a liberálisok, az összes zsidó hitközség, akár egyenként minden magyarországi zsidó. Ugyanis számomra nincsenek elsők az egyenlők között. Nincs sérthetetlen és picit sérthető, nincs gyűlölhető és kötelezően szerethető. Jó volna ebben az országban megtapasztalni, hogy végre túlléptünk a történelem ostorcsapásainak emlékén, és minden nemzet, népcsoport, vallási felekezet egyként védje meg a másikat, ha arra szükség van. Ne politikailag háborodjunk fel, egyes primitív emberek száját elhagyó mondaton, hanem emberségből, a jövőnk érdekében, előre tekintve és sorsunkat így megítélve zárjuk ki a társadalomból azokat, akik nem képesek előjogaikról lemondani, akik a másik szenvedéseit semmibe veszik, és mindenki mást – akár vallási, akár politikai szempontok alapján – alacsonyabb rendűnek ítélnek önmaguknál. Legyen végre a keresztényezés és a magyarozás egyenértékű bűn, amivel szemben a keresztény és a zsidó – nem politikai alapon – fellép, és elutasít. Amíg ez nem lesz így, addig én csak a keresztényezésen, tehát a sajátjaim gyalázásán háborgom.
Az antiszemitizmus ugyanis, nem az egykori történelmi náci-pártok berkein belül született, és törvények máig nem tudnak tenni ellene. Az antiszemitizmus azokban a liberális és szocialista képviselőkben él máig, akik korábban a páncélvonaton, ma pedig Brüsszelben magyaroznak, itthon keresztényeznek, és teszik mindezt úgy, mintha a zsidóságot védenék, noha pont ők ártanak a legtöbbet a zsidóságnak. Azokban él tovább az antiszemitizmus, akik politikai zsidóként, zsidóságukra hivatkozva gründolnak maguknak vagyonokat, miközben a szegénységről, a Mészáros-birodalomról, és a társadalom elnyomottságáról, olykor pedig a magyarországi antiszemitizmusról beszélnek, gyalázva a magyarokat, a keresztény egyházakat, a magyar hagyományokat, és a – ma még a jelenlegi – határainkon kívül, de a Kárpát-haza határain belül élő magyarok ellen uszítanak.
Ők maguk az antiszemitizmus, akik-, és amely ellen közösen kell fellépni, mert az országlakos-sorsközösség ezt követeli, ha, és amennyiben életben akarunk maradni itt, Európa közepén, Magyarországon. A közeli jövőben várható, hazánkat érő gazdasági és politikai támadások, összefogás és világos, politikamentes szellemiség nélkül túlélhetetlenek azok számára is, akik ma jobboldaliként „műfelháborodnak”, vagy baloldaliként épp most – véletlenül nem figyeltek oda és ezért – nem háborodnak fel, akik ezeket a támadásokat belső ellenségként erősítik. Mert egy pillanatig sem szabad hinniük abban, hogy akik ma új világrendet álmodnak, azok szeretik a saját hazájuk ellen támadó árulókat! Ők eszközök csupán, akiket épp úgy eltakarít majd az új világrend, mint az ellenkezőket, az engedetleneket, a nemzetben és kereszténységben, Istenben, Mózesben gondolkodó embereket.
Baranyi Krisztina inkriminált mondata semmin sem változtat. Hiszen, aki mondta, maga is jellegtelen, súlytalan, ostoba bábú, aki miatt nem lesz sem zsidóüldözés, sem pogrom. Baranyi csupán szembeköpte a liberális és szocialista közösségét, megmutatva annak valódi, mindenki mást gyűlölő szellemiségét. Mert akár idézte párttársát, akár saját(os) véleménye volt a zsidó befektetőről, csak önmagát, a primitív és végtelenül buta Baranyi Krisztinát, és az őt jelölő hasonszőrű pártját minősítette. Azt a pártot viszont, egy évszázada jól ismerjük, így, nem volt újdonság Baranyi beszólása. Rákosi börtönei is tele voltak ártatlan zsidó polgárokkal és keresztény főpapokkal. A liberális-szocialista nem változik… és átalakulásra sem képes… de legközelebb, legalább ne az Advent és a Hanuka idején – ha kérhetem!
Kiemelések a Magyar Megmaradásért szerkesztőtől