20240223
Last updateCs, 08 febr. 2024 7pm

rovas logo

2022 március 10, csütörtök

A Magyarság 30 000 éves Kárpát-Medencei Története [IV.]

Szerző: Mészárovits Tamás

A MAGYARSÁG 30 000 ÉVES KÁRPÁT-MEDENCEI TÖRTÉNETE [IV.] MUNKAHIPOTÉZIS / A TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK NEGYEDIK CSOKRA ÍRTA: A Z U T C A G O N D O L K O D Ó M A G Y A R E M B E R E S Z Á M Á R A / AZ UTCA GONDOLKODÓ MAGYAR EMBERE, Mészárovits Tamás

nyolcadik 0a2

 

MUNKAHIPOTÉZIS A TÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK NEGYEDIK CSOKRA

 

 

 

 

 

 

 

nyolcadik 0b

 

 

Sorszám 12.Tureng Tepe.
Re1 Tureng Tepe – újabb kulcs a sumer kérdéshez”. Forrás: JOZEF KLIMA: Mezopotámia, 78. o., /illetve a HAJSZÁLGYÖKEREK – Retúrjeggyel a Kárpát-medencébe 2018. (HR 2018.). 104. o. tanulmánykötet./ A sumer őshaza kérdésében újabb hathatós segítséget ígérnek a francia régészek Tureng-tepei feltárásai a Kaszpi-tenger délkeleti kiszögelése mentén, a Gorgan (vagy Türkmén) -sztyeppként ismert területen, mely északon egészen a Közép-ázsiai szteppekig húzódik, /Kara-kum, Kizil-kum, Turáni-alföld/ délen pedig az Elburzig terjed. A vidék termékeny és sűrűn lakott volt már az ősidőktől fogva, amint azt az itt „tepe”-nek nevezett, egykori településeket rejtő dombok mutatják. /Akárcsak a „tell” -ek, Metopotámia vidékén./

A francia régészek eddigi eredményei azt mutatják, hogy a Tureng-tepe azon a jelentős összekötő útvonalon feküdt, amelyen a Dél-Mezopotámia felé haladó – feltehetően sumér – lakosság csoportjai vonultak. Ez egyelőre csak feltevés, de érdekesek az ezt sejtető jelzések. Mindenek előtt feltártak egy kétszintes, teraszos építményt, amely feltűnően emlékeztet az Urból, Urukból stb. ismert babilóniai zikkuratok lépcsős tornyára…. Jóllehet Tureng-tepe feltárása még nem fejeződött be, már most is sok hasonlóságot fedezhetünk fel az említett építmény és a mezopotámiai toronytemplomok között. E a feltevés még nyilvánvalóbb, ha meggondoljuk, hogy a Tureng-tepe nem valamiféle kizárólagosan helyi sajátosság, hasonló építményeket már a felsorolt településeken is találtak. A szovjet régészek a türkméniai Altin- tepe lépcsős teraszait (valószínűleg a 3. évezredből) a sumér torony templomokkal vetik össze, melyekhez még az alapfal pillérnyúlványai is hasonlítanak. /
(HR 2018.)1.: Ugye ez is nagyvárosi legenda? Vagy „véletlen” egyezés? Immár a 13. az említett tanulmánykötet 104. oldaláig.(!)

Visszatérve az „Összefoglalva az eddigi utazást – hol beszélhettek ősmagyarul a Vízözön idején?” című fejezetre (HR 2018.), ne tessék se kevesellni, se lebecsülni ezeket a „kapaszkodókat”, bizonyítékokat. És a fenti 13.-ra rakódik még az a két meggondolás is:
   Ge1. 1. meggondolás: hogyan került a 26,32%- 67,00% Eu19 India különböző területeire, (Vö.: 5/1.térképvázlat aláírása + szöveg és 8/b táblázat HR 2018. 132. o.) ha nem a Kárpát-medenceiek vitték oda Dél-Ukrajnából? (Vö.: Dr. VÁGÓ-ZALÁN ANDREA: “A magyar populáció genetikai elemzése nemi kromoszómális markerek alapján” /”G” cikk/ és a kazahsztáni madjarok Y-kromoszómáinak és genetikai távolságainak munkatársi vizsgála- táról az American Journal of Phisical Antropology-ban megjelent, A. Z. Bíró jegyezte munkatársi cikkéről.1 /“H” cikk/)” (HR 2018. 156. o.) Vö.: Sorszám 10.Madjarok, Turgaj kapu. Az R1a1-M198/M17 / = Eu19/ haplocsoport eredete vitatott. Az adatok azt mutatják, hogy gyakorisága két, jól elkülönülő területen (Észak-Indiában, illetve Lengyelországban / Semino: „Magyarországon”, Raskó: Erdélyben is, MT.: inkább a Kárpát-medencében, Lengyelországban, és Ukrajnában/) magas. A történelmi és történelem előtti lehetséges okok folyamatos vita tárgyát képezik a populáció-genetikusok körében, de a régészek és nyelvészek érdeklődése is számottevő. /Itt adja MT. a „retúrjegy“ megoldást./ Egyre több tanulmány támasztja alá, hogy az R1a1-M198 haplocsoporton belüli Y-STR diverzitás maximuma Dél-Ázsiában található (Kivisild és mtsai, 2003, Mirabal és mtsai, 2009, Underhill és mtsai, 2010).”

/Az aláhúzott mondatra ad választ, 2011.11.12-én Davidsky a neten, “Eurogenes Blog: Origins of R1a1a in or near Europe/ (akademical R1a1a out of India theory looks like a dud.)“ Saját fordításban: “Az R1a1a = Eu19 eredete Európában vagy környékén /keresendő/ (úgy tűnik, hogy az akadémikus eredetű indiai származtatás fals.)”:

„… Úgy tűnik, visszaértünk az induláshoz, az R1a1-en belüli SNP szerkezetekkel kapcsolatos legutóbbi kutatás kimutatta, hogy az R1a1 = Eu19 /mikroszatelliták/ diverzitása Indiában nagyon alacsony. Például, a valamennyi mai napig R1a1 SNP-kre teszetelt indiai, pozitív Z93 mutáció tesztet adott. Egyetlen európai R1a1 “subclade”, alhaplocsoport sem származik ettől a markertől. Sőt, minden mai napig tesztelt európairól kiderült, hogy őse a Z93-nak. Ez az eredmény jól simul az ősi DNS-ek teszt eredményeibe, melyek, világosbőrű, európaihoz hasonló embercsoportok mozgását mutatják valahonnan Nyugat-Európából mélyen Ázsiába a korai fémkorszakok, /a IV. évezred/ idején.” /!!!☺/

1. comment: Sakiusa mondta… Üdvözlet, a nagyapám a modern Pakisztánban született, ő Pasthun /Pastu/, a családunk R1a1a /=Eu19./ Tényleg okos dolgot mondtál, hogy a zsinórdíszes kerámiák világosbőrű emberei Afganisztánba és Pakisztánba vándoroltak. Ennek ma is nyoma van, különösen azok között, akik közt szőke, kékszemű emberek is vannak. A nagyapám szürke szemű, világosszőke ember volt. Ha egy modern európai országban találkoznál vele, európainak gondolnád.”/

Most tanúi voltunk egy magyar, egy, talán angol anyanyelvű és egy pastu genetikus „vitájának”, 

2. meggondolás: És hogyan került az 51,7% Eu19 az európai Askenázi Levitákba az ugyancsak a 8/b táblázat (Behar és mások, 2003.), szerint?

   Ellen-meggondolás: (HR 2018. 104. o.) Ilyet az elmúlt 1- 2 évszázadban hallottunk eleget, és a fentieknél is bonyolultabb genetikája, nagyobb helyigénye miatt csak hivatkozom rá.

   Tehát ne tessék se kevesellni, se lebecsülni a fenti kapaszkodókat. Sőt, tessék észrevenni, hogy ilyen időmélységben sem a sumérok ubaidi, uruki elődjei 9.000 éve, sem az egyiptomi Óbirodalom 5.000 éve nem tudnak felmutatni ehhez fogható, szilárd kapaszkodókat. Hisz genetikailag igazolhatóan nem is léteztek, hisz mára már se népük, se államuk se nyelvük nem létezik, hacsak a sumér nem – elvegyülve nem csak a Kárpát-medence más nyelveivel, népeivel, de számos szavát ékírásos tábláinak tízezrein is átörökítve, a kiejtéssel és a nyelvtannal együtt (HR 2018. 77. o.: Néhány szó a sumér nyelvről és nyelvtanáról, 181. o.: ÚJSUMÉR KOR, behisztumi ékírásos agyagtábla könyvtár).
   (HR 2018.)2.: KÖVETKEZTETÉS 1.: Egyet viszont soha ne feledjünk: Hiába van a görögöknek, olaszoknak klasszikus írásműveikkel, művészetükkel látványosan igazolt, így világszerte is méltán elismert ókori múltjuk, ez nem mentette, menti meg egyiküket sem, a világtörténelem, vagy a világgazdaság hullámveréseitől, az elmúlt – és a jó Isten ne adja – eljövendő (világ)háborúk pusztításaitól. Tehát hiába sikerül nekünk ez a bizonyítás, minket sem ment meg semmi az effélétől. Ahogy ma már a klasszikus ókoriakat sem, minket sem fognak csodálni, hisz már ők is kimentek a divatból. Sőt, mivel visszahelyezhetjük magunkat – ha csak történelmileg, tudatilag is – ősi Kárpát-medencei jussunkba, ezért számolhatunk azoknak az ellendrukkereknek a reakcióival, akik mind ebben ellenérdekeltek. De, ismét egy közmondás: "Gyáva népnek nincs hazája!"

   Sorszám 13. Sumér, Irak TOVÁBBI TÉNYEK – NYELVRÉGÉSZETI KRIMIK …13.Ny1. (HR 2018.): [Remélem, Czakó Gábor nem veszi plágiumnak, hogy ezt a monológot ugyanúgy indítottam, ahogy ő is a „Beavatás a magyar észjárásba” CZ SIMON KÖNYVEK, 2008 műve második kiadásának 13. oldalát. A harmadik, javított kiadásban, 2009-ben, a 13- 17. oldalig tartó „Nyelvrégészeti vendégszöveg”, valamilyen, számomra érthetetlen(?) okból már eltűnt, helyette egy azonos oldalterjedelmű, „A nyelvújításról” című fejezet található, ami eszembe juttatja a brit hallgató esetét a hungarisztikával, itt Budapesten, aki azt mondta, hogy ő nem érti, miért kellett a nyelvújítás, hisz ő a korábbi szövegeket is egész jól megérti. /Közben, a hírek szerint, Shakespeare (1564-1616) nyelvét az angolok, így valószínűleg ő is, korántsem értik úgy, mint mi, vagy akár ő a mi jóval korábbi Halotti beszédünket. A „/” jelben lévők itt is saját betoldásomat jelezik az idézőjeles szövegben, a [jelben] lévő csak tartalmilag egyezik, szó szerint nem.

Nyelvrégészeti vendégszöveg Miklóssy Endre: Régibb, mint a piramisok c írásából.

anta dunguz, Antanténusz,

Rajta, Dungúz,

szur raga dunguz Szórakaténusz Szülj reggelt, Dungúz.

szur raga digi daga

Szóraka tiki-taka Szülj reggelt, ébredj-dagadj,
alabala bambuz. Ala-bala bambusz. Ártsad-bántsad Bambúzt.”
(Sumer Nap-ébresztő)  (Magyar, kiszámolós gyerekmondóka) Wolfram. v. Soden után németből.)

 

Továbbidézve Czakót: Mintegy négyezer év óta, amióta a sumérek eltűntek a világ színpadáról, ezt a verset senki sem ismerte, 1950-ig, midőn /nyugat/ német /M:T: megj./ sumérológusok lefordították Azaz mégis: /4 ezer évig szájhagyományként élő/ gyerekmondókaként a magyaroknál a mai napig ismeretes. Eddig tart a Czakó idézet, mely segített egy 4e. éves, sumérból magyarrá vált szájhagyományra találnunk, mely 4e. év után itt találkozott össze az őt hitelesítő sumér ékírással. Valóságos nyelvrégészeti krimi! Ez az Euro-atlanti országokban talált, talán egyetlen, ilyen jól dokumentált darab. Legyünk büszkék rá. Szájhagyomány, mert mi is idősebb gyerekek szájából hallottuk, tanultuk, úgy, hogy még ma is emlékszünk rá.]

Adjuk tovább mi is gyermekeinknek, unokáinknak és hassunk oda, hogy ez és története bekerüljön az óvodákba, az iskolák magyar tantervébe és a megfelelő egyetemekre is.

…13.Ny2. AZ IGAZI, NYELVRÉGÉSZETI KRIMI viszont az, hogy a legtöbb Euro-atlanti országban, a mienkre akárcsak emlékeztető sumér kapcsolat híján is van sumerológia tanszék, de nálunk nincs, a sémi akkád nyelvnek, melynek nem sok köze van sem a sumérhoz, sem a magyarhoz, pedig van. Ennyi, gondolom, elég ahhoz, hogy Az Utca Gondolkodó Magyar Embere, hozzáértéstől nem zavartatva, valószínűsítse, hogy az ellendrukkereknek, és a Magyar Tudományos Akadémiának az ellendrukkerek befolyása alá került tudósainak igaza lehet-e, mikor teljes biztonsággal, szinte hisztérikusan tagadják, hogy bármi közünk lehet a sumérokhoz. Akinek a „Magyar”? „Tudományos”? „Akadémián”? ez nem inge, ne vegye magára. Tudom, hogy a jól támogatott MTA és tudósaik tudásával nem vitatkozhatok, de azt is, hogy a tudósokat, így a tudományt, mint világszerte minden mást is, régóta a saját megélhetés, egyéb érdekek, és ezeken keresztül a pártpolitika és a tőke irányítja. Itt nem tudásról, még csak nem is kutatói függetlenségről, hanem emberi megbízhatóságról, tisztességről esik szó. Azokéról, akik Az Utca Gondolkodó Magyar Emberei előtt már rég hitelüket vesztették. Körutazásunk végére pedig azt is látni fogjuk, hogy hogyan lehet köze a sok ezer éve élt suméroknak az aktuálpolitikához. Tudom, „összeesküvés elmélet”. Persze…

Mind ez arra ösztökélt, hogy kicsit utánanézzek ennek a sumér versnek. A következőket találtam: Forrás: Falkenstein, Adam, 1953. ’Sumerische Hymen und Gebete.’ Wolfram von Soden, Wolfram (eds). Zürich/ Stuttgart: Artemis. 57-231.” /Vagyis ’Sumér himnuszok és imádságok.’ 1. közlés 1950., a gyűjteményes kötet 53-as megjelenése előtt, Wolfram kiadás./ Majd: Dr. Zakar András, rk. pap, Mindszenti bíboros titkára, nyelvészeti és művelődés-történeti kutató: „A sumér hitvilág és a Biblia”, 105. oldal, 1972, by Szatmári István. „DAL INANNÁHOZ. Falkenstein és v. Soden, akik ezzel a bevezetéssel induló himnuszt fordították, megjegyzik, hogy a himnuszt a szerzője Dumuzi (sumér: ’az igaz, derék fiú,’ akkád nyelven: ’Tamúz’) ajkára adja. Dumuzi mitikus király és pásztor, Inanna odaadó hódolója, a pásztorok oltalmazója, ’védszentje’ (V.ö.: 1953: 90-99; 410).

.…13.Ré1. ILDI; Dr. Badinyi-Jós Ferenc: Mah-gar a magyar…! Nyílt Levél Komoróczy Gézához c. műve /bővebben tanulmánykötetem Komoróczy Gézáról is szóló fejezetében, 166. o: ILDI sírjában talált fehér, alabástrom PULI (ERIDU /az első özönvíz előtti sumér város/– 5. évezred Kr. e.)” felirattal kezdődik, majd az „Ez a lelet és a címlapon közölt, PULIT ábrázoló agyagtábla is az Iraki Múzeum tulajdona, melynek szívességéből, a Directorate of Antiquitates of Bagdad 11578 sz. engedélyével közöljük a leleteket ábrázoló, eredeti fényképeket szöveggel folytatódik. Engedély hiányában én csak vetítettképes előadásaimon mutathattam be. Csökkentik-e az eddigiek a „retúrjegy” valószínűségét? Nem. Sőt. Mi a valószínűbb, hogy mind ez hazugság, vagy, hogy nem? Ha pedig tények, mire mutatnak? Mivel valószínűleg megtaláltuk a hajszálgyökerek másik szálának, vagy ha úgy tetszik utazásunknak egy második végét, pontosabban egy újabb, U4-kanyarját a legalább öt közül, még növeli is a valószínűséget.

magyarsag30000eve4resz 1  

magyarsag30000eve4resz 1b

  2. ábra

Pulit ábrázoló agyagtábla, Iraki Múzeum


…13.Ny3. Dr. Nagy Sándor írja „A magyar nép kialakulásának története” c. művében (Magyarok Világszövetsége, Magyarságtudományi füzetek, Kisencikopédia 16. kötet, rendelés Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.):
 „Az egyik amerikai barátom elküldte nekem dr. Pálfalvy Sándor, az amerikai Birmingham városban működő magyar orvosnak házilag előállított és sokszorosított „Puli” című lapját. Ebben két olyan sumir írással írt agyagtábláról ad hírt, amelyek feltétlenül érdekelnek minden magyar embert, mert e két agyagtábla tartalma a magyar őstörténettel szervesen összefügg.

Ezek az írott agyagtáblák a sumirok egyik legősibb városának, Urnak a romjaiból kerültek elő, körülbelül a Kr. e. 3500. esztendőből. Jelenleg a British Múzeumban vannak, Londonban. Az egyik cserép múzeumi száma 307, a másiké 863. Az egyik egy Kuth nevű sumir család jószágállományának fajta- és darabszám szerinti jegyzékét tartalmazza, a másik pedig egy Bana nevű családét. A Kuth nevű családnak 216 lova legelt a mezőn s a pásztor 8 kuvasszal vigyázott reájuk, 167 szarvasmarháját 6 komondorral őrizte a gulyás, 620 juhot 2 falkában pedig 3-3 pulikutyával őrizték a juhászok. A Bana nevű családnak 72 lova legelt s erre vigyázott 2 kuvasz, 436 darab szarvasmarha volt két legelőn 6-6 komondorral és 2-2 pulival, 840 darab juhot három falkában egyenként 2 komondor és 3 pulikutya őrzött. Az itt említett kuvasz-, komondor- és pulikutyák tehát öt és félezer év időtávolságából azt ugatják a jelenkor sok süket magyarjának a fülébe, hogy ők vér szerinti és névszerinti ősei a mai magyarországi, hasonnevű utódaiknak, mert ezek azzal az őstelepes néppel kerültek a Kárpát-medencébe, a jelenlegi hazájukba, Magyarországba, amelyik nép már 5500 évvel ezelőtt is tartotta, nevelte és felhasználta őket, még a Puratu, vagyis az Eufrates mellett. Ők tehát ugyanazt a népet szolgálták már akkor, amelyik most is szeretettel tartja őket a Duna-Tisza táján. Erre más értelmes magyarázat nincs!

De nemcsak az említett kutyák élnek ma is a Kárpát-medencében, hanem a két sumir család neve sem halt ki a mai napig Magyarországon. Számos Kuth, vagy mai kiejtéssel Kuthi család van Magyarországon, e sorok írója is többel találkozott. A Bana nevű családról pedig még

3. ábra
Wooley ásatásaiból – Meszkalamdug, a Jó Föld
(Sumér) hősének, az Uri-dinasztia megalapítójának
a koponyáján talált sisak elektronból, arany és
ezüst 15 karátos ötvözetéből

magyarsag30000eve4resz 2

4. ábra

Gudea, lagasi sumér király
szoborportréja, ékírással. (Louvre)

magyarsag30000eve4resz 3

 

írásos bizonyítékokat is találtam az Árpád-kori Oklevéltárunkban. Pld, a Hazai Okmánytár IV. kötetének 88. oldalán az olvasható, hogy a Vas megyében működő és a várjavakat visszaperlő bizottság Szünőse (Scynse) falvát elvette egy Bana nevű embertől, mivel előbb az várbirtok volt. IV. Béla királyunk azonban visszaadta neki, mert ő ezt a falut cserében adta Banának az ő Léka melletti Velike nevű örökbirtokáért (HO. IV. 88.). V. István király 1259-ben Bana fia Páris-nak Káld községben juttatott egy részbirtokot (Fej. VII. 3. 39.) De az ország különböző helyein ma is vannak Bana nevű családok. A sumir nyelvben a kutya neve kudda. E szónak a töve: kud, jelentése többek között: „harapás". A du" magyarul tevőt, csinálót jelent.

Kuddu, vagy kudda, tehát harapást csinálót, vagy harapós állatot jelent. A magyar kutya szó pedig ennek az ősi kudda sumir szónak a könnyebb kiejtés törvénye szerinti egyenes utóda.
Említettem már, hogy a lovat a sumirok más néven assza"-nak is nevezték. A kuvasz ősi neve kuassza, kuasz volt, ami lóőrző kutyát jelent, a kumundur pedig a mundéros, vagyis a bundás kutya. A puli meg a gyerek-kutya, vagyis a kistermetű kutya, amint ma is beszélünk gyereklányról, vagy gyerekemberről is /pulya/. Tobaj sumir képzésű név, jelentése tó-bő, bő tó, vagyis nagy tó. Ennek a névnek meg is felel, mert közte és Németújvár között ma is tó van, amit ma halastónak neveznek. Tiszta sumir képzésű és származású szó, amint a vele szomszédos Tarcsa is. Ugyanaz a nép nevezte el őket már az ősidőben.” /V. ö. az első csokor 1. oldalán a LOGIKAI KÖVETKEZTETETÉS bekezdésben tett kitételemmel: „…, sőt, csak ők, azonos háziállatokat tenyésszenek.” Az ellendrukkerek szokásos rágalmait és cáfolatukat lásd: (HR 2018.) 166. o. Komoróczy. 

.13.Ré2. [Az USA-ban Dr. Nagy Sándornak több mint 100 sumerologiai cikke jelent meg. Ő írja: A szakemberek megállapították, hogy Budakalászon, egy rézkori, 4.000 éves cserépszekér (5. ábra) és emberi csontok kerültek elő egy homokbányából. Igazából egy szekérformájú ivóedény volt, a halott szomjának oltására. Erre egy bögre is jó lett volna, tehát a szekérforma azt bizonyítja, hogy az a nép már akkoriban földműveléssel foglalkozott, és már akkor ismerte és használta a négykerekű szekeret. De a legérdekesebb az, hogy a budakalászi, ivópohárhoz hasonlót találtak a sumírok ősi városának, mezopotámiai Úrnak a királysírjaiban is, k.b a Kr. e-i III. évezredből, /=4,5 ezer éves,/ ennek a városnak az alapítása pedig körülbelül Kr. e. három és félezer évre megy vissza. / Vagyis 5 és félezer éves. A Bibliában e mellett állt a nomád Ábrahám sátra./

  1. térkép Közel-keleti és kaukázusi leletek térképe

magyarsag30000eve4resz 4

A magyarországi kocsi-leletek Fettich N. nyomán

 

magyarsag30000eve4resz 6

  2. térkép

magyarsag30000eve4resz 5

Közel-keleti és kaukázusi leletek térképe Piggot nyomán


A kocsi és a kerék, a legősibb földművelő nép, a sumír találmánya. A legrégibb formája a kétkerekű volt, amelyet a sumírok gignek neveztek. De így hívták Győr, Tolna, Baranya megyében is a kétkerekű, egy ló húzta kocsit. Ez sem lehet véletlen. A kocsi egy életnagyságúbb mása a Budakalász-lenfonó HÉV megállóban tovább sétálva, a Szentendrei útnál jobbra fordulva, 150 m-re a körforgalom közepén, a kapcsolatos múzeum nem messze ettől áll. Tessék megnézni! A gigről talán Mikszáthnál, vagy Móricznál még olvastam.
.…13.Tö1. És ha már az időpontoknál tartunk:
   -Lagas: a templom alatti 13. réteg 13-15.000 éves
   -Eridu: Enki temploma 6.500 éve épült, a város 7-8.000-ben, ásatások 1946-49. (prof. Krámer, Tell Aviv)
….-A sumér nyelv és nép 3.750 éve tűnt el” (Nagy Sándor)
….-[Sumér, Akkád] /így, egy tételbe, négyszögbe összevonva!/, vége:
5. ábra 3.750 éve (Középiskolai tört. atlasz 2005.). /Sumér hamarabb kezdődött és végleg később szűnt meg, mint Akkád./

….13.Ré3.A sumér nyelvészet szinte észrevétlenül átvitt minket a régészetbe, tovább valószínűsítve egymást. Valószínűsítsük a kocsit, ha egyszer már belekezdtünk. A következőkben JÁKI GÁBOR: Sumérok magyar földön c. tanulmányából idézek]: a Kárpát-medencei neolitkor – sumérok kora –…elterjedt jelenség a Mezopotámia-Kaukázus közti térségben, valamint a Kárpát-medencében Két, egymástól több ezer kilométerre eső régészeti helyszín. Az ezeket körítő Eufratesz-Tigris és a Tisza vonala lehetne a halottas-kocsik elterjedésének határvonala (1. és 2. térkép.) Ezt miért hallgatta agyon a „magyar”? média a és a „Magyar”? ”Tudományos”? ”Akadémia”?? Akinek ott nem inge, ne vegye magára.

…13.Ny4. A sumérok fekete fejű népnek nevezték magukat, romanizált írásban: ùĝ saĝ gíg.ga, ejtsd: ug szag gigga, valószínűleg fekete hajúak voltak. Mintegy félmillió agyagtáblányi, ékírásos hagyatékuk sehol nem ír külsejükről, bőrszínükről.
A „sumér” név az Akkád Birodalom sumér ékírással írt felirataiban, „Sumér és Akkád királya” kifejezésben tűnt fel először Oppert francia sumérológusnak, vagyis nem találta ki csak úgy, 1869-ben, ahogy az ellendrukkerek sikerrel terjesztették.

…13.Ny5. AZ ÖSSZEHASONLÍTÓ NYELVÉSZET TANÍTÁSA /A sumír kapcsolat Magyarok Világszövetsége, Magyarságtudományi füzetek, Kisencikopédia 16. kötet./
Dr. Nagy Sándor: Egy időben sokat foglalkoztam az egyes nyelveknek a magyar nyelvvel való összehasonlításával. Arra a meglepő tényre jöttem rá, hogy a magyar nyelv szóanyaga igen sok nép nyelvével mutat rokonságot. Megállapítottam azt is, hogy a magyar nyelvkincs szavaihoz azonos, vagy hasonló értelmű szavak feltalálhatók minden nép nyelvében. Gibraltártól a Csuzimai szorosig, vagy Spanyolországtól Japánig. De ide tartoznak a Tigris és az Eufrates folyók közéhez – az ősi Sumérhoz – közel eső sémi és árja népek nyelvei is.

Megállapítottam azt is, hogy a magyar nyelvnek erre az óriási területre kiterjedő rokonsága nem származhatott a magyar népnek, vagy a magyar nyelvnek a szétszóródásából.
A sumér nép szétszóródása történeti tény, mert még Kínában is ők – a sumír menekültek – vezették be az öntözéses mezőgazdaságot
a Hoangho és a Jangcsekiang völgyeiben. Szétszóródásukat részben a szaporodás okozta azért, mert korlátolt volt a termőterületük. Esőtlen és száraz volt az éghajlatuk, s öntözéssel csak azokat a földjeiket tudták termővé tenni, amelyek alacsonyabban voltak, mint a megáradó folyók vizének szintje.

De legnagyobb százalékban azért kellett elhagyniuk ősi földjeiket, mert a szomszédos pusztaságok népei, a semiták, elfoglalták városaikat, elvették kenyéradó földjeiket, s ők a rabszolgaság elől menekültek a világ minden tája felé. A sumír nyelv kiszóródásának egész területét s ennek népeit itt nem vázolom fel, mert ez maga egy külön könyvbe kívánkozik. Ennek megírását ráhagyom a nyomaimat követő utódokra. Tisztában vagyok azzal, hogy addig még sok vita követi megállapításaimat. De az igazságot érdek nélkül keresők csak az általam megjelölt úton találják meg azt. Itt ízelítőnek megírok egy esetet, melyet egy magyar leventéből /félkatonai ifjúsági szervezet a cserkészeknél idősebbek számára/ lett francia idegen-légionista adott hírt. Ez – név szerint Stubacher László – a Nógrád megyei Romhány községből került ki leventéinkkel – a magyar ifjúság színe virágával – Németországba a második világháború vége felé. A háború befejeztével nem engedték őket haza, ahogyan kellet volna, hanem a franciák, valami suskussal, amiben a magyar vezető férfiak keze is benne volt, besorozták őket a francia idegenlégióba. /Nem tartom kizártnak, hogy a magyar vezetők tartottak attól, ami a leventékre otthon valószínűleg várhatott./ Mint katona került ki Stubacher Indokínába, a mai Dél-Vietnámba. Innen írt egy levelet Gazsi István romhányi lakosnak, aki azt volt szíves nekem elküldeni. Ebből idézem szó szerint a következőket:

„Indokína keleti részén vagyok. Turán nevű tartományban, a történelem szerint innen indultak el az ősmagyarok nyugatra. Beszéltem egy idősebb magyar fiúval, aki már négy éve, hogy itt van. Ő mondta nekem, hogy az őserdőben néhol még vannak olyan törzsek, amelyeknek tagjai úgy beszélnek, mint mi.”

Kétségtelen, hogy ez az utolsó mondat azt jelenti, hogy olyan nyelven beszélnek, mint mi, azaz magyarul. A közölt adat hitelességéhez nem fér semmi kétség, mert semmi gyanúra nem lehet ok a levélíró jóhiszeműsége és igazmondása tekintetében. A levél eredeti szövege pedig nálam van. Tény az is, hogy azok az őserdei nyelvrokonok nem a mai Magyarországról vetődhettek oda. A Kárpátok ölelte magyar földről nagyobb néprajok nem vándoroltak ki. /De igen! Épp most próbáljuk valószínűsíteni!/ Egyedül csak a mezopotámiai Ősök kerülhettek oda, Dél-Kínába, akkor, amikor egyes rajaik a Kárpát-medencébe is eljutottak. De miért vannak most az őserdőben? A tartomány Turan neve sumérul nagy teret, síkságot jelent. Valamikor ott laktak a sumír menekültek, de idővel, lassan odatelepedtek a Kínaiak is, akik szívós munkával, meg tömegeik nagy nyomásával elvették a jó termőföldjeiket ők pedig az őserdő biztonságába húzódtak. Erre is ad felvilágosítást Stubacher levele, mikor közli, hogy ahol ő van, a lakosság kínaiakból áll, akik földműveléssel foglalkoznak. A legközelebbi város hozzá Tai Fu. Ez az egész terület tehát a Dél-kínai tengerpart vidékéhez tartozik amelyet Fu Kien vagy Ho Kien néven neveznek ma. Az itt lévő kínai nyelv arról nevezetes, hogy benne nagyon sok a magyar szavakkal értelem és kiejtés szerint egyező kínai szó, amint megírtra ezt annak idején Somogyi Ede aki a sumír-magyar nyelv rokonságára felhívta a figyelmemet, még ifjú egyetemista koromban. a következő kínai szavak kiejtés és jelentés szerint teljesen azonosak a következő magyar szavakkal. Pld. Én- én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiú-hiú, hó-hó, hon-hon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, hamu-hamu, kincs-kincs, kő-kő, ló-ló, kupa-kupa, kút-kút, mag-mag, mos-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad, pej-pej, pír-pír, sík-sík, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tor-tor, tő-tó, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjer, stb. /Összesen 36 db./

De mennyi van még a kicsiny eltérésekkel különbözőkből. Mit bizonyítanak ezek a szavak?Azt, hogy az ősidőkben a magyar nyelv ősét beszélő néplakott azon a vidéken, és ennek a nyelvében voltak benne azok a szavak, amelyek ma mind a magyarban, mind a kínai nyelv hokien nyelvjárásában azonos szóalakban és jelentéssel is megvannak. tehát ezeknek a szavaknak közös az eredete, ugyanannak a népnek egy töredéke volt ott, amelyiknek a másik része a Kárpát-medencét népesítette be. Ha két nyelvben sok olyan szó van, amelyek kiejtésre és jelentésre nézve egymással tökéletesen megegyeznek, de még a lehetősége is kizárt annak, hogy egymástól vehették volna át azokat, akkor ezek a szavak csak egy harmadik nyelvből származhattak és kerülhettek át a két nyelvbe. De ebből a tényből az is következik, hogy a hokien nyelvbe azok a szavak a sumér nyelvből származtak át, akkor azok magyar megfelelői is csak a sumér nyelvből származhatnak. Ez a nyelvi bizonyíték van olyan erős, mintha sumír cserepekre égetett betűk bizonyítanák. Vagyis a Dél-kínai szavakkal tökéletesen egyező magyar szavak is a suméroktól származnak. De van Kínának egy Ordas /Ordosz/ nevű tartománya, a Sárga-folyó mellett, ahol a nép a mai magyar nyelvhez közeli rokon nyelven beszél. Ennek a ténynek is csak az az egyetlen elfogadható magyarázata, hogy az ordosiak törzsei, épp úgy, mint a Dél-vietnami őserdő törzsei is, csak az ősidőkben szétszóródott /sumír (?) Kárpát-medencei magyar (!)/ telepesektől származhatnak. Vö.: Jelen munka-hipotézisem: A Kárpát-medencei magyar monogenezis = „A magyarság 30 000 éves Kárpát-medencei története”, monogenezise.

De ez a tény azt is valószínűvé teszi, hogy a nyelvkincsünknek még nagyon sok szava van, ami a sumír nyelvből származik. Természetes, hogy az ősidőkben nagyobb volt a hasonlóság, sőt a teljes azonosságra is következtethetünk. A megmaradt azonos jelentésű szavak erre logikusan utalnak. Azt is elhihetjük Stubachernak, hogy az őserdő rejtekébe menekült népcsoport minden idegen nyelvhatástól mentesülve, ma is érintetlen ősi nyelvét beszéli, amit az idősebb légionista mg is értett, s a mai magyar nyelvünkkel egyezőnek talált. Természetes azonban, hogy ez az egyezés nem vonatkozik sem az egész szókincsünkre, sem a nyelvünk szerkezetére ma már, mert közben pár ezer esztendő elmúlt felettünk, mindent, a nyelvet is megváltoztató hatásával együtt. A kínai homu és kincse szavakra van egy érdekes megjegyzésem. A halotti beszédben még nálunk is homu volt a hamu. a kínai nyelvben a „ho” annyit jelent, mint a tűz magyarul, miként a mi nyelvünkben a „hő”, a „mu” pedig annyit, mint „fa”. A homu tehát tüzes, vagyis égett fát jelent, amint a hamu ténylegesen a fa égésének mellékterméke. Mivel pedig a homu szó úgy a kínai, mint a magyar nyelvben benne van, nem kétséges hogy a szó /sumír (?) Kárpát-medencei magyar - sumér (!)/ eredetű, tehát a sumírban is égett fát jelent. A kincse szónak pedig az első tagjakin”, a sumírban aranyat jelent, acsepedig kicsi gyermeket, amint a magyar nyelvben is, az ősi Dunántúlon még ma is mondják a pólyásbabának cse-cse baba”. /Még MT is hallotta párszor./ A magyar nyelvben a cse kicsinyítő jelző lett.

Az is érdekes. hogy a Csepel-szigeten és a környékén ma is van számtalan Kincse nevű család, melyek azonban nem Kínából származtak oda, tősgyökeres bennszülöttek. Ilyen például a szigetszentmiklósi Kincse család is. A magyarázata ennek az, hogy az ősidőkben a mi nyelvünkben is kincse volt a kincs, de az „e” hang ebből idővel lekopott. A Kincse család nevében azonban megmaradt, mert a családi hagyomány így őrizte meg. De ebből az is következik, hogy a Kincse családi név még az őstelepes /sumír (?) Kárpát-medencei magyar – sumér (!)/ rokonnépből származik.

A Csepel-szigeten lévő Szigetszentmiklós községhatárának egy dűlőjét Tebének nevezik. A Tebe pedig a teve szavunk sumér őse. Ezt a nevet tehát csak sumér nyelven beszélő nép adhatta annak a dűlőnek, Ezen a tényen – azt hiszem – vitatkozni sem lehet. A teve nem az ázsiai puszták kitenyésztett állata volt, hanem a mezopotámiai suméroké, a szamárral és a villásszarvú fehér marhával együtt. Hogy hazánkban tevetenyésztés még a XII. század végén is volt, írásos feljegyzés bizonyítja. Mikor ugyanis Barbarossa Frigyes német császár 1190.-ben keresztes hadával végigvonult Magyarországon, királyunk megvendégelte és a pilisi hegyekbe vadászatra is kihívta. A német krónikás megírta, hogy mikor a hegyekből visszatértek, a legelőn igen sok tevét láttak. A tevét tehát Pannónia őstelepesei hozták magukkal, honosították meg és tenyésztették abban az időben, amikor a tevét még tebének nevezték. A szigetszentmiklósi Tebe nevű dűlő erre a koronatanú. A Névtelen jegyző, Anonymus elbeszélése szerint Árpád és vitézei látván a Csepel-sziget bujaságát és termékenységét, elhatározták, hogy fejedelmi birtokká teszik, ahol aztán Árpád fejedelmi lakokat is emeltetett. A Névtelen, mint királyi jegyző, bizonyára maga is többször megfordult a királyi irodával ott, nyáron. De arra mindenesetre tanú, hogy a sziget termékeny volt. A termékenységet pedig csak a termények milyenségéből lehetett megállapítani. Tehát ott a honfoglalás előtt már virágzó földműves kultúra volt az őslakosság keze nyomán Ezt bizonyítja, hogy már Szent István adományozott a szigeten egy Ompod nevű falut a Veszprém völgyi görög apácáknak. (W. I. 347) Ompód sumér név, asszonyfőt, vagy főnököt jelent. Annak a falunak, vagyis Szigetszentmiklósnak, ami annyi sumér emléket őriz, ősi neve Gála volt, ez is a sumér gál szóból származik, amelynek jelentése mai nyelvünkön: nagy. Ez a sumér „gál” szó ma is megvan számos Gál nevű magyar család vezetéknevében. De „díszes”, „ünneplő” értelemben is használjuk, amikor valamely nagy alkalomra „gálába” öltözünk. Később ez a név alakult át Gyála névre. (Fej. VIII. 1. 91.)

….13. KÖVETKEZTETÉS1. Nagy Sándor csak abból tudott kiindulni, hogy a sumér nyelv régebbi, mint a magyar. De története akkor is érvényes, ha ez fordítva van, vagyis a sumér nem csak hogy magyarra és hokienre vált szét, hanem előtte már ő maga is a Kárpát-medencei ős magyarból származott. Sőt, az sem kizárható, hogy a Kárpát-medencei ősmagyar vált szét sumérra. és például az Indián keresztül vezető útja végén hokienre, vagy ott is megmaradt ősmagyarnak. A 30 000 éves Kárpát-medencei monogenezis kézenfekvő magyarázattal szolgál nem csak a Csepel-szigeti családnevek és szavak rejtélyére, hanem Nagy Sándor sumér eredetűnek vélt, Kárpát-medencei szavainak egy részére is, azok még az S1 előtti, azaz ősmagyar eredetűek. Minden leegyszerűsödik, letisztul…

….13.Ny6. Dr. Nagy Sándor: Az indiai ősi nyelvnek, a szanszkritnak a magyar nyelvvel való rokonságát pedig a nagytekintélyű tudósunkkal, Kőrösi Csoma Sándorral bizonyítom. Ez az önmagát nemzetéért feláldozó szent magyar azért ment Indiába majd Tibetbe, hogy a magyar nép és nyelv származási helyét felkutassa. Óriási munkával lett a szanszkrit nyelvnek, a világ egyik legfejlettebb nyelvének tudósa. Erről ezt írta: „Nekem, mint magyarnak, a szanszkrit nyelv és irodalom tanulmányozása különösen nagy jelentőségű volt, mert büszkén állapítom meg, hogy a szanszkrit nyelv semmiféle más nyelvvel nem mutat olyan rokon vonásokat, mint a magyarral. A szanszkrit nyelv és irodalom sok más indiai nyelvjárással együtt, egész sereg tanulmányozási alapot nyújt a magyar nyelv eredetére és az ősi népszokásokra, valamint a magyar nyelvre is. Amennyire különbözik minden más kelet-európai nép nyelvétől, annyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága. Csak néhány példát sorolok fel a rokon vonásokra: a magyar nyelv nem használ prepozíciókat (elöljárókat) , hanem a szótőhöz egyszerű ragok hozzáadásával alkotja a cselekvő, szenvedő, óhajtó feltételes módokat,és formája a szó jelentését ugyanolyan módon, mint a szanszkrit nyelv, és ugyanilyen módon hiányzik mindkét nyelvből a bírni segédige,ami a nyugati nyelvek lényegét alkotja.”

Hátrahagyott gyűjteményében 240 olyan szanszkrit szót sorol fel, amelyek kiejtés és jelentés tekintetében teljesen megegyeznek a magyar szavakkal. Ennek a szó és nyelvegyezésnek sem lehet más magyarázata, mint a kínainak. Közvetlen kölcsönös nyelvhatás teljesen kizárt. Csak egy harmadik nyelv hatása teszi az egyezést megérthetővé és elfogadhatóvá. Hasonló az eset a mongol, magyar szóegyezéseknél is. /MT. nem ismeri a mongolt anyanyelvi szinten beszélő Obrusánszky Borbála nagykövetasszony véleményét, de érdemes volna megtudni azt!/

Szentkatolnai Bálint Gábor kiváló nyelvtudósunk, aki 30 nyelven beszélt és írt, állapította meg a két nyelv rokonságát, és számos mongol szóról állapította meg, hogy kiejtésre és jelentésre nézve teljesen megegyeznek a magyar szavakkal. Fajrokonság a két nép között nincs, érintkezés sem, kivéve a gyászos emlékű tatárjárást 1241-ben. De akkor Batu kán nem nyelvterjesztés végett jött hazánkba. Tehát a legszigorúbb logikával itt sem lehet a két nyelv rokonságára más magyarázat, csak egy harmadiknak, a sumérnak a közvetítése, /vagy a közös hun eredet./

Ide oktatom az északi turánok, vagy másképp finn-ugorok nyelvrokonsági kérdését is, amennyiben azok is mongol eredetűek .Ezek a népek a mongol tömbből szakadtak le és vetődtek az északi hidegövbe, ha a régi helyükön az életüket vagy megélhetésüket elháríthatatlan veszély fenyegette. Az élet számkivetettjei voltak ezek. Létük és életük megmentésére csak egy lehetőségük volt: felmenni a senki földjére és vállalni a hidegöv minden nyomorúságát. azon a földön ahol most élnek, igazán nem öröm az élet, mert a tél 9-10 hónapig tart, a hőmérő meg még 60 fokot is mutat a fagypont alatt. Hajuk, szemük barna, vagy fekete színe azt mutatja, hogy őseik valamikor napsugaras tájakon élnek, ahonnan az erősebb népek nyomták őket északabbra, innen pedig egyéni tragédiák űzték őket a hideg övbe. De mindenüvé magukkal. vitték faji vonásaikat, amelyek Közép-Ázsia mongol lakta vidékének lakóival mutatnak rokonságot, nem pedig velünk, magyarokkal. Ez a megállapításom a finn népre is érvényes, amely a középkoron át igen jelentős változásokon ment keresztül testi alkatát illetőleg, a svédekkel való keveredés következtében. Ennek a magyarázata az, hogy őket már Szent Erik svéd király meghódította a XII. században, és a keresztény vallás felvételére kényszerítette. Ettől kezdve 1809-ig svéd uralom alatt éltek, ekkor pedig orosz iga alá kerültek, mert Napóleon egyszerűen odaajándékozta őket Sándor cárnak. A 700 éves svéd uralom alatt sok svéd telepedett közéjük, de egyenként vagy kisebb rajokban szétszórtan. Így e keverék nép nyelve finn maradt, de a faji jelleg a hosszú együttélés következtében megváltozott, mert a fajta keveredik. Ezért a finnek között igen sok magas, szálas és szőke ember található. De ez az embertani keveredés a finnek arcszőrzetét, bajusz és szakáll növelését csak kis mértékben változtatta meg, különösen a haemei típusnál. Ez a mongol visszaütés következménye. Mongol örökség a nyelvük is, mert ezt is ősi otthonukból vitték magukkal. A magyar nyelvvel annyiban rokonok, amennyiben az a sumér nyelven át a mongol nyelvvel rokonságot mutat, közvetlen nyelvhatás a magyarok és az északi turánok nyelve között soha sem volt. Ezt maga a földrajzi helyzet is kizárta. /A Kárpát-medencei monogenezis elméletem ezt is elegánsan megoldja az akadémiailag is valószínűsített S2 Startot követő, északi U5 kanyarral./ A voguloknak pedig a török néppel való összeházasítása a leggyatrább mese a népek és nyelvek történelmében, amint azt már megcáfolhatatlan érvekkel bizonyítottam.

Az 1930-as évek valamelyikén Tokaj városában akadt valamilyen elintéznivalóm. Ott véletlenül összetalálkoztam egy japán képviselő csoporttal, amely vendégségben járt akkor Magyarországon. Magyar vezetőjük nekem régi barátom volt. Természetesen engem is meghívott közéjük. Tolmácsuk egy japán diák volt, aki akkor egy budapesti egyetemre járt. Ettől beszélgetés közben megtudtam, hogy Tokaj japánul hegyet, kidudorodást jelent, amint a mi nyelvünkben is ugyanez a jelentése tokának. Az én nevem Nagy, japánul „nagaj, a „kis” szavunk pedig japánul chisai”. A japánturumagyarul adarumadárA mi mondai darumadarunk is valószínűleg a daru volt. Mondta még, hogy az „Isten” szavunk hasonlít a japán „Tenno” Isten szavukhoz, amelynek jelentése tevő, „teremtő”. /Vö: Sorszám 1.Japán. fejezettel is./

Egyéb szóegyezéseket is felsorolt, azzal a megállapítással, hogy a japán is éppen olyan ragos, mint a magyar. Milyen következtetetést vonhatunk le ebből a tényből? Amit a kínai nyelvrokonságból. Faji rokonság nincs, a két nép közötti távolság 10.000 km. Tehát csak egy harmadik nyelv közvetíthette a rokonságot. Azután, az első világháború után összetalálkoztam Budapesten a Bajkál-tó körül lakó kozákok atamánjának, főnökének a fiával, akinek a neve Baljuk Demeter volt. Megkérdeztem tőle, hogy magyarul mit jelent a neve. Azt felelte rá, amit a magyar Balog szó jelent, hogy nekik is Bál volt az ősi istenük mielőtt keresztények lettek, a juk pedig kozák-török nyelven kezet jelent. A honfoglalók török nyelvén pedig a „jog” jelentette a jobb kezet. Ezért alapította Szent László Szent István jobb kezének őrzésére a Szent jogi apátságot, amelyből később szentjobbi lett. Azt is mondta továbbá, hogy a baljuk a testnek az egész baloldalát is jelenti, és ez az oldal náluk mindig az előkelő volt, mert a baloldalon van a szív, az ő ősi hitük szerint minden jónak a forrása. Egy másik kozák társának a neve Bende Ladislaw volt. A Bende név a hunoknál és a honfoglaló magyar családoknál is ismert volt. Különben ezek a kozákok azoknak a kazároknak a leszármazói, akik a Don kőrnyékén a magyar honfoglaló ősökkel szomszédságban laktak és egy ideig szövetségi viszonyban is voltak.

A 13.Ré2. bekezdésben is már idézett Dr. Nagy Sándor:A magyar nép kialakulásának története” c. műve nyomán:

Magyarul Sumérul Jelentése Megjegyzés
Szántó és Ompod falvak; szontu és em-pa-d; Asszonyfej, főnök; Szt. István adta apácáknak
Kosziderpadlás, D. pentele; ka-szu-dar;

Város-víz-magas;

Magas vizi város
Neszmély; na-szur-nel; Nagy-víz-mély; Mély nagy víz = Duna
Környe; ker-na; Kör-nagy; Nagy kör=nagy település

satu;

sahtu;

Szőlőprés

 

Lebő, Tisza-Maros szeglet;

lag-bő;

Lángbő;

Sokszor leégett falu


Nagy Sándor idézett műve 15-24. oldalán bebizonyítja, hogy többek között Pl. Pannonia, Paks, Csopak, Szerém, Koroncó, Sabaria, Pozsony, Csaba (Csobo), Luzsokösi, Bélmura, Bős, Árpádsonka, Ölbő, Mór, Mocsa, Tomor, Ó- és Újmalomsok, Tósok, Tarcsa, Semjén és a marha sumér eredetűek. A „marha” bővebben: Sorszám 19. utáni Sorszám 0. Kárpát-med. 2. Start S2]

…13.Ny7..Viszont valószínűleg nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy tárgyilagosan, hitelesen tudjuk értékelni az egy-egy, tőlünk távol eső, földrajzi-történelmi egység a Kárpát-medenceiekhez hasonlító történelmi helyneveinek mennyiségét, annak hatását a valószínűségre, különösen, ha számos, további, rokonságra utaló jel is felfedezhető. Vö: Sorszám 5. Madhja Prades/India.

…13.Ny8. A „SZIGETELŐ NYELV”-ről már beszéltünk a 00.Ny3. részben, de mi az az „AGGLUTINÁCIÓ”? Néhány szó a SUMÉR NYELVRŐL és nyelvtanáról ahogy írtam HAJSZÁLGYÖKEREK c. tanulmány-kötetem 77. oldalán dr.Padányi Viktor: Dentu-magyaria, Püski kiadó 2000. nyomán:

A szumír „szólánc”, /agglutináció, az „amátszunu” példáján bemutatva/ fogalmát magyar olvasóval egyszerűen meg lehet értetni (a nem magyarok számára ez rendkívül nehéz). Az „amátszunu” literálása /olvasata/ latin betűkkel így fest: a-má-tu-szu-nu, és hogy ez mi, egyszerre megértjük, ha akármelyik magyar ragozott /agglutinált/ igét elemeire tagolom. Vegyük pl. ezt: „megvárattalak” Elemeire bontva meg-vár-at-t-(a) l- (a) k. (A zárójelbe tett közbevetett hangok szumírban, magyarban egyaránt úgynevezett kötőhangok a mássalhangzó- torlódások elkerülésére, amelyet a szumírok éppúgy nem szerettek, mint a magyarok s ez is szumirmagyar rokonjelenség.) A „meg” igekötő, a „vár” ige, „at” műveltetőképző, „-t” múltidőrag, „-l” téged, „-k” személyrag „én”. A szavak módosító elemekkel való megtoldása, az u. n. „agglutinálás” /ragasztás/, a ragozás, csak a magyar és a magyarral rokon nyelvekben van meg, és /például / a s z u m i r b a n, ahonnan örököltük. /Illetve, valószínűsítjük, fordítva: ők örökölték mitőlünk./ Az u.n. „árja” nyelvek nem agglutináló nyelvek, s bár százával vannak ezekben is szumir eredetű kölcsönszavak, mint minden euráziai nyelvben, ezek a nyelvek nem a szumir nyelv leszármazottai /és végképp nem ősei/. A magyar nyelv összes történetileg fejlődött „ragjai” és „képzői” eredetileg teljes szavak voltak, amint az a szumírban még így van. Ezeknek a teljes szavaknak az összerakása a „szólánc”, /az agglutináció/, s a magyarban ezek a teljes szavak rövidültek le /’fejlődtek’/egykét betűből álló csonka-szavakká….” „A szóban forgó szólánc alapszava „má”, ami annyit jelent „száj”. A szumír eredetit kiszorította nálunk az egyébként szintén szumír bázisú „száj” szó, de emléke a mond, monda, mese szavainkban megmaradt). A „tu” u.n. igésítő gyökszó – ilyen, névszóból igét csináló, „igeképző” gyökszó van a szumírban öt – a „ma-tu” tehát annyit jelent ”száj csinál” vagyis elmond, előad, elmesél. A „szu” a második személy (v.ö. a magyar szóraggal, pl. vár-sz), így a ma-tu-szu annyit jelent „elmondasz”. A „nu” (enu, ene) a többesszám első személyt fejezi ki a szumirban (v.ö. a mi –n többes ragunkkal, pl. vár(u)-N-k.) xxxxxxxxxxxx

S még valamit meg kell magyaráznom. „A szumir nyelvnek van egy hallatlan tömörségű tulajdonsága, aminek a „kettős igeragozás” nevet kellene adni. Ez a legjobb tudomásom szerint az összes euráziai nyelvek közül csak a szumirban és (sajnos már csak csonkán) a magyarban van meg.” /A harmadik a baszk. / Padányi az alábbi példán szemlélteti ezt a kizárólagosan szumir- magyar nyelvi jelenséget]:

- Vár-ok – egyszerű ragozás: vár én.
- Vár-l-(a) k – kettős ragozás: vár téged én, két személy is van benne, te és én.
- vár-k-sz (engem te)” Az „áthúzott k” elkopott az évezredek során. Vagyis:
-
Húz-ok Kér-ek egyszerű ragozás: én
- Húz-ol Kér-sz egyszerű ragozás: te
- Húz-l-(a)k Kér-l-(e)k kettős ragozás: én téged
-
Húz-k-(o)l Kér-k-(e)sz kettős ragozás: te engem

„Nos, ez a „kettős ragozás” van meg a szumirban, ahol az igei szólánc utolsó ragja mindig a cselekvő személyt jelölő szó, ugyanúgy, mint a magyarban, s ha van a cselekvésnek „passzív” személye is, a szumir szóláncban mindig az utolsóelőtti, megint csak úgy, mint a magyarban. V.ö. ezt a példát: meghívatnálak, meg-hív-at-ná-l-ak, tehát igekötő-ige-műveltetés-feltétel-passzív személy-aktív személy (a passzív személy, vagy accusativus, vagy dativus /tárgyeset, részeseset/). Ezek szerint má-tu-szu-nu annyi, mint száj-csinál-neked-mi, „mondunk neked”. Az „a” igekötő a szólánc elején „vonatkozás” kifejezése, mint a magyarban. (V.ö. ami, a-ki, a-hogy, a-mennyi, a-hol, a-miért, stb.) Mindezeket összevetve most már teljesen érthető ez a szólánc. Amátszunu – amit mond-neked-mi – amit elmondunk neked. Az egyetlen „má” kivételével, amelynek csak nyomai ismerhetők fel a magyarban (mond, mesél, motyog, morog, makog, mukk), minden láncszem perfektül megvan a mai magyarban is. Hallgassuk tovább Padányit: A szumír-magyar szavak száma feltűnően nagy. Mivel mind az árja, mind a sémi, mind a mongol nyelvekben kimutatható mintegy 3-400 sumir gyökérről sarjadt szó, sőt ezeknek továbbfejlődései is vannak ezekben a nyelvekben, a szumir-magyar rokonság szókincs alapján történő kimondásához legalább ezer szumir alapszó jelenléte és ezeknek körülbelül 4-5.000 magyar származéka szükséges. E sorok írója négyéves vizsgálódásai után meg van győződve arról, hogy a magyar nyelvben ennél sokkal több van. …

Mikor Arany János a maga csodálatos magyarságával leírta híres alliterációját– ’Rögbe rejtett Isten kardja, régi rege róla’ – nem tudta, hogy több szumir szót ír le, hisz az „Isten” is, a „kard” is, sőt a „-ról, -ről” ragunk is szumir eredetű. … Ezek mellett a jelenségek mellett semmi esetre nem lehet vogul-gyökös kézlegyintéssel elmenni. Azoknak azonban, akiket elkap a szumir leszármazásuk lelkesedése – különösen, ha nem képzett nyelvészek az illetők – nagyon vigyázniuk kell felelőtlen etimologizálásaikkal, és különösen két dologról nem szabad megfeledkezniök. Az egyik az, hogy a szumir nyelvből minden euráziai nyelvben százával találhatók szavak, hiszen úgyszólván m i n d e n ókori kultúr-szó szumír, s különösen a „görög” nyelvben hemzsegnek szumir eredetű szavak. Lehet, hogy nem véletlen? /Sorszám 23. Görög világ, 1.táblázat, és a HAJSZÁLGYÖKEREK tanulm.- kötet 29. o. ’A GÖRÖG VÁLASZ’ c. fejezetét is./ A másik pedig az, hogy a túlnyomórészt rövid, /1/-2-3-4-5 hangból álló szumir alapszavakat igen könnyű „rokonítani”, hiszen két-három hang véletlen egyezése igen gyakori, egyezés kimondása tehát csak egész szócsaládok fonetikai és tartalmi hasonlósága esetén lehetséges. Viszont a hangzásbeli hasonlóság megállapításához ismerni kell a modern magyar szavak régi formáit is, azok fonetikai torzulásaival és jelentésváltozásaival együtt, márpedig ehhez nyelvészeti szakműveltség kell, sőt igen sok esetben még ez sem elegendő. Vö: 13.Ny5.

….13.Ny9.Tö1. Pápai Szabó Györgyöt idézem („Zajti Ferenc élete és munkássága” Magyarok Világszövetsége, Kisenciklopédia 14. 8. o. 2014 ): A turáni elmélet Max Müller nyelvésznek köszönhető,aki 1861-ben turáni néven foglalta össze Európának és Ázsiának minden olyan nyelvét, amely nem indoeurópai és nem sémi. … a nyelveket két nagy csoportra osztotta fel: a letelepült és a nomád népekére, s ez utóbbit nevezte el turáninak. A”Turán” szó ősiráni eredetű, amely az Avesztában és Firdauszinál fordul elő először, s az Irántól északra fekvő területet jelölte, amelynek lakói, iráni és nem iráni törzsek egyaránt, állandóan támadták a letelepült, déli földműves területeket. Az európai köztudatba Abul Gazi 17. századi török történet író A törökök családfája c. munkájának lefordításával került be, s nagyjából a Kaspi-tengertől Pamírig terjedő területet értették alatta, nyelvészeti használatát legtöbben ellenezték. …

Zajti Ferenc egyik legfontosabb meglátása szerint India szkíta-hun fajú jelentős népeleme szoros testvéri kapcsolatban volt a magyar nép szkíta-hun ősnépével. … Szerinte a turáni szkíta-hun fajta népek több mint háromezer esztendőn át – jóval az árják betelepülése előtt – India őslakói és urai voltak. Ez nem volt új keletű megállapítás. India tudósainak műveit megismerve vallotta ezt. Az árják Kr. e. 1 200 körül kezdenek bevándorolni Indiába, és ez időtől kezdve a nagymogulok idejéig India története nem egyéb, mint az árják és turániak elsőbbségért folytatott küzdelme egymással.

Forrás: Zsuffa Sándor: A MAGYARORSZÁGI SZUMÍR PROBLÉMA ÁLLÁSA KÜLÖNBÖZŐ KOROKBAN. A TEMETETLEN MÚLT c. sorozat 4. kötete. Sorozatszerkesztő: Papp Attila - Koronás Könyvklub. Budapest 2004. A Magyar Adorján Baráti Kör kézirat gyanánt közreadott kiadása (Budapest 1996) alapján. Előszó – Kiadó: Kárpátia Műhely Bt. A kiadásért felel a Kárpátia Műhely Bt. ügyvezetője.

/Az alábbi szemelvények Zsuffa 52 oldalas gyűjteményes kiadásából, a /jelben/ lévők és kiemeltek M.T.-től származnak. A terjedelem messze meghaladja írásom kereteit, így még ízelítőre sem telt/.

Egyetlen nép eredetéről sem állíthattak fel olyan sok elméletet, hipotézist, mint a magyar nép eredetéről. A honfoglaló magyarok elődeit Jerney János (1850) a párthuszoktól, Fáy András az Égei-tenger szigeteinek lakóitól, a karp nevű néptől, Télfy János és Nagy Géza a scytháktól, Budenz József a finnugoroknak elnevezett népektől, Stein Aurél az ephthalitáktól (fehér hunok), Vámbéri Ármin törököktől, Cserép József és Aczél József az őshellénektől /Vö.:1. táblázat Sorszám 23.Görög világ./ Magyar Adorján /HR 2018. 19. o./ a Duna medence agglutináló nyelveket beszélő őslakosságától, Pongrácz Sándor a hunoktól, az üldözött yü-et-si nevű néptől, Szász Béla és mások is a hunoktól, Somogyi Ede a szumiroktól, Tóth Jenő, Zajti Ferenc és Kézdy-Vásárhelyi Zoltán Dr. India területéről, Molnár Erik (1951) pedig nem a Káma, Dvina, Pecsora forrásvidékéről, a feltételezett finnugor őshaza területéről, hanem az Altáji-hegység vidékéről származtatja, illetve távol keleti területről vándoroltatta a Duna medencébe. Még néhány olyan külföldi és hazai elmélet is létezik, amelyek még megemlítésre sem érdemesek, /vagy 1966-ban még nem léteztek, mint például a jelen munkahipotézis.

Kétségtelen, hagy a fenti elméletek közül csak egy felelhet meg a valóságnak, /az 1. táblázat Sorszám000., 00., és 0.-val jelölt fejezeteiben kifejtetett Kárpát-medencei monogenezis, majd az azt követő, az LGM kikényszerítette első és második elindulás, Start, S1, S2/ jelenthet történelmi /tényt/ /valószínűséget/, a többi pedig csak egyéni meggyőződésnek tekinthető; s hogy a magyarság eredetének rejtélye csak akkor oldható meg a valóságnak megfelelően, ha a magyarság szempontjából oly fontos szumír probléma feldolgozása már befejeződött. Vagyis a sumérok korától alapvetően elfogadjuk Zsuffa fejtegetéseit, csak elé toldunk 1-2 év tízezredet.

„Kosztolányi Dezső saját cikkében Brockhaus Lexikontól az angol Bowringig, stb., neves külföldi tudósoknak a magyar nyelvre vonatkozó nyilatkozatait ismerteti. Ács Tivadar "Akik elvándoroltak" (Vác, 1940) című könyvében Sir John Bowringról is ír, aki Indiában konzul volt, sok nyelvet beszélt, többek között magyarul is. 1830-ban Magyarországon járt, sok magyar költeményt angolra fordított és egy antológiát is írt, melynek előszavában a magyar nyelvről nyilatkozott. (HR 2018. 52.-62. o. 26+26 össz. 52 magyar+külföldi tudós, vagy forrás a magyar nyelvről.) Az antológia előszavából részleteket nemcsak Kosztolányi, hanem Ács is idézett:

Bowring ezt írta: „A magyar nyelv messze áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődik és szerkezete olyan időre nyúlik vissza, mikor a legtöbb most élő európai nyelv még nem is létezett." "Önmagából következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, melyben logika van, sőt matézis, az erő, a hangzat minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. Az angol ember legyen büszke arra, hogy nyelve az emberi történelem eposzát tünteti fel. Ki lehet mutatni eredetét, kivehetők, szétválaszthatók benne az idegen rétegek, melyek különböző népekkel való érintkezés idején rárakodtak. Ezzel szemben a magyar nyelv egyetlen darabból álló terméskő, melyen az idő viharai karcolást sem ejtettek. Nem az idők változásaitól függő naptár. Nem szorul senkire, nem kölcsönöz, nem alkudozik, nem ad, nem vesz senkitől. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke. Amit a tudósak nem tudnak megfejteni, azt mellőzik. Ez a nyelvészetben is így van, éppen úgy, mint a régészetben. Az egyiptomi régi templomok egyetlen kőből készült padolatait sem tudjuk meg magyarázni, honnan, melyik hegységből vágták ki e csodálatos tömegeket, miként szállították vagy emelték föl a templom tetejéig. A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény. Aki megfejti, az isteni titkokat boncol and, annak is az első tételét: "Kezdetben vala az Ige, s az Ige vala az Isten, s az Isten vala az Ige.” (Kosztolányi könyve) „Bowring személyesen ismerte Kőrösi Csoma Sándort és csodálta határtalan nyelvészeti tudományát.” (Ács könyve)

„Minden arra vall, hogy a Budenz féle elmélet (mely egyes tudósaink meggyőződése szerint valóságos magyar nyelvészeti igazságokat és valódi magyar őstörténelmi eseményeket jelent) a valóságtól a legmesszebb áll. /Vö.: „Sorszám 11. Elburz. Ge2. eddig végzett nemzetközi mitokondriális DNS-vizsgálatok is a magyarság belső-ázsiai jellegét, „más európai népekkel való keveredését mutatják, de egyértelműsítik a finnekkel és a finnugornak nevezett népekkel való rokonítás téves voltát. /Vö: Tö1.: „…a Finn Tudományos Akadémia már elhatárolódik tőle. KRISTÓF ZOLTÁN (“F” cikk, HR 2018. c. 151. o.): „Finn- magyar kormányközi együttműködés keretében 1994 és 1997 között összehasonlító vizsgálatok eredményei alapján megállapították, hogy nem vagyunk rokonságban a finnekkel és az uráli finnugor népekkel./

/A „finn-ugorkákat” a „Magyar”? Tudományos”? Akadémián”? , akiknek nem inge,… ez sem érdekli…/

Felesleges indokolni, hogy a magyar nyelv ama jellegzetességeinek kialakulásához hosszú évezredekre volt szükség, /valószínűleg a 30 000.- 20 000. évig,/ amelyeket elfogulatlan neves külföldi tudósok: Bowring, Mezzofanti, a Brockhaus Lexikon írója és főleg Ebersberg és Machik állapított meg, és amelyeket /sem/ Budenz /sem valamely követője, mindmáig/ sohasem vett figyelembe.

Felesleges megindokolni azt is, hogy a magyar nyelvnek ezek a fontos jellegzetességei nem a zord éghajlatú északi, hanem csakis a kellemes éghajlatú, déli területeken alakulhattak ki.

Mint látni fogjuk, rengeteg hiteles adat azt bizonyítja, hogy a finnugor elmélet alapos revideálásra szorul.

Budapest, 1966. szeptember a szerző./Zsuffa Sándor/

A SZUMÍR PROBLÉMA KELETKEZÉSE ÉS KORSZAKAI)

Amikor 1843-ban a francia Botta és 1845-ben az angol Layard-féle mezopotámiai ásatások leletei (a különböző domborművek, szobrok, ékírásos cseréptáblák stb.) ismeretessé váltak, azok az egész művelt világot lázba hozták.

A francia kormány 1852-ben államköltségen, majd később az angol kormány is államköltségen küldött expedíciókat Mezopotámiába. II. Vilmos német császár maga vette kezébe annak az expedíciónak a megszervezését, melyet a berlini egyetem a saját költségén végzett.

A legfontosabb volt ennek az ősnép nyelvének a megállapítása, mely későbbi megállapítás szerint, már a vízözön előtt is Mezopotámiában élt, de már i. e. a XVIII. században eltűnt. Kezdetben a tudósok az ősnépet és nyelvét akkád-cháldnak nevezték, de ma már "szumér"-nak nevezik, melyet mi szumír néven ismerünk. Ma az akkád szó már erősen elszemitásodott flektáló /vagyis nem agglutináló/ nyelvet jelent, melyet /mégis/, mint a szumír nyelv egyik nyelvjárását, "eme-szál"-nak neveznek. /Eszembe jut a régi vicc poénja: „űűgyeees!/

A Gudea király /5. kép/ előtti korban beszélt szumír nyelvet archaikus, az utána következő korban beszélt szumír nyelvet pedig klasszikus nyelvnek nevezik

Nem mindegy tehát az, hogy az ősnép melyik évezredében beszélt nyelvének milyen írással (képírás, ékírás), szumír ékírással, vagy babiloni-asszír szótagokat jelölő ékírással leírt nyelvemlékről van szó, mert a legrégibb, az archaikus szumir és az eme-ku /vagy/ /de/ főleg az eme-szál nyelvjárás között nagy különbség van. /A Word helyesírása csak az eme-szál- t ismeri, az eme-ku- t nem….”MTA”(?)/

A szumir nyelv I. Sargon (i. e. 2260) óta, vagy talán már korábban is a szemita nyelv hatása alá került, s később már az akkádnak nevezett eme-szál nyelvjárás is kialakult. Azonban az archaikus szumir nyelv a babiloniak és az asszírok vallásában egész történelmük idején olyan szerepet töltött be, mint amilyent ma betölt a római katolikus vallás irodalmában a latin nyelv.

Miután Grotefend és Rawlinson (1810-96) angol katonatiszt, mint bagdadi konzul 1844-ben a meredek sziklafalon, 170 méter magasságban fekvő 24 négyzetméter területet befedő ékírásos behisztumi feliratról pontos másolatot készített, lehetővé tette az ékírás megfejtését. A háromféle nyelvű felirat közül az ó-perzsa feliratok adták meg a kulcsot a babiloni ékírás és nyelv megfejtéséhez. Ennek alapján jutottak el az asszír ékírás és nyelv megfejtéséhez is. Csak ezek után vált lehetővé a szumír ékírás és nyelv megfejtése. Az angol Georg Smith a kujundicsi palota romjai között Asszurbanipal könyvtárát és ebben szumír szövegeknek asszír fordításait tartalmazó ékírásos cseréptáblák ezreit találta meg, melyeket ma a British Museum őriz. A cseréptáblák között olyanok is vannak, melyek nyelvtanok, szótárak, s megmagyarázzák, hogy a szumér szavaknak mi az értelme s azokat hogyan kell kiejteni. E cseréptáblák nélkül a szumír nyelvet talán sohasem sikerült volna megfejteni, s ma is olyan holt nyelv lenne, mint az etruszk nyelv. /Zsuffa 1966-ban nem ismerhette Benedekfy Ágnes: „Az etruszk kapcsolat” c. tanulmányát, mely az MVSZ Kisenciklopédia 168.- ban jelent meg 2012-ben (1. táblázat Sorszám 28. Etruszkok, Olaszország., HR 2018. 24. oldal)./

A vita, hogy a mai élő nyelvek közül mely nyelv sajátosságaihoz hasonlítanak a legjobban, személyeskedésig fajult, Haribald Sayce (1846-I909), Francois Lenormant (1837-1885), Jules Oppert (1825-1905), Fr. Hommel (1859-1936), Joseph Halévy (1827-1917) és Friedrich Delitzsch (1860-1925) szereplése emelkedik magasra.

H. Sayce az oxfordi egyetemen az összehasonlító nyelvtudomány, Fr. Lenormant a párizsi egyetemen az archeológia tanára volt, de mint nyelvész is neves ember lett. J. Oppert Hamburgban született, Franciaországban telepedett le, ahol az ékírás tanulmányozásával a figyelmet annyira magára vonta, hogy a párizsi egyetemen az összehasonlító nyelvtudomány tanára lett. Részt vett abban az expedícióban, melyet a francia kormány 1852-ben Mezopotámiába küldött. Az ősnépnek õ adta a sumer nevet, miután egy „ ….SUMÉR ÉS AKKÁD KIRÁLYA” ékírásra bukkant, de az ékírásnak a Keilschrift és az écriture de cunéiforme elnevezés is az õ nevéhez fűződik.

J. Halévy Drinápolyban született, s Párizsban a héber irodalom elismert tudósa lett. Sok keleti nyelvet beszélt. Abesszíniában és Jemenben régészeti kutatásokat végzett és sok sziklafeliratról másolatot készített. Kétségtelen, hogy olyan szakismeretekkel rendelkezett, hogy az a szumír meggyőződésének kialakulásában erősen befolyásolta:
Miután az Ó- Testamentum szerint az emberiség Noé gyermekeitől származik, nem tudta elhinni, hogy Mezopotámiában az igen korai időkben szemita népen kívül más nép is élt, s hogy az már I. Sargon idején is a műveltségnek magasabb fokán állott, mint a szemiták.

A szumir probléma körüli vita kezdetben helyes mederben folyt, de később vallási és politikai okok miatt olyan irányba terelődött, mely a tények megállapítását lehetetlenné tette. A vita kb. 100 évig tartott és négy korszakra tagozódik. A negyedik korszak a szumír problémának renaissance- korát jelenti, amikor a szumír probléma ismét a művelt népek érdeklődésének a homlokterébe került. Ekkor ismét megállapították azt, amit már az első korszak tudósai is megállapítottak. Sajnos az első korszak megállapításait a második és harmadik korszak tudósai tagadták.

AZ ELSŐ KORSZAK 1843-1873

… ha krónikás hagyományainkat, továbbá H. Rassam: Assuhr and the land of Nimrod /Asszúr és Nimród földje/ (London, 1897) és W Montgomery: A study of the Skythans and Huns and the part they played in the world History /Tanulmány a szkítákról és a hunokról, továbbá a világtörténelemben játszott szerepükről/ (New York, 1939) című könyvek tartalmát is figyelembe vesszük, akkor magyar szempontból a szumír problémának egy sokkal korábbi korszaka is van, mint az itt ismertetett első korszak.

Kézai szerint Nimród királynak Hunor és Magyar nevű fia volt, birodalma Mezopotámiában terült el, melynek Nimrod nevű fővárosának romjait már feltárták.

Krónikáink szerint Nimród késői leszármazottja Attila és ennek legfiatalabb fia, Csaba volt. Csaba, Kézai szerint, a korezmiai uralkodó (Tolsztov: Az ősi Chorezm, /az Aral-tótól és a Turáni-alföldtől délre/ Bp. 1951. című könyve szerint Korezmia Szijovusz nevű királyának) leányát vette feleségül, aki Ed és Edömér nevű fiúkat szült.

Tolsztov idézett könyve szerint Korezmiában i. e. a II. évezredben a kelta- minóri kultúra honolt, melynek leletei mezopotámiai leletekkel - főleg a rézből készült tárgyakkal - szinte azonosak, mert Korezmia sokáig szumír kultúrhatás alatt állott.

Amikor az arabok Korezmiát - mely előzőleg sokáig hun uralom alatt állott -a VIII. század elején meghódították, … Korezmia lakosságának egy része, a kabarok, Kazária területén telepedtek le. Azonban, amikor Kazáriában vallásháború tört ki és a mazdaista vallásúakat, a tűzimádókat a zsidó vallású kazár kán és fõurak üldözték, a kabarok a Dentumagyaria területén élt magyarokhoz menekültek. Részt vettek a /honfoglalás≠ hazatérés/ harcaiban, szállásterületül a Mátra-Bükk vidékét kapták./A hazaérés története már kívül esik e munkahipotézis ősi időrétegein./

A szumír probléma nehézségeivel, a szumír probléma vitájának első korszakában J. Oppert, Fr Lenormant, A. H. Sayce, E. Hincks, C. Rawlinson, E Hommel stb. szellemóriások küzdöttek, hogy tényeket állapíthassanak meg. Oppert már 100 évvel korábban felhívta a nyelvészek figyelmét arra, hogy a szumír nyelv az ural-altáji nyelvcsalád finnugor ágához áll a legközelebb. /Ez valószínűsíti az 1. táblázat Sorszám 19. utáni Sorszám 0. Kárpát-medence, 2. Start, S2. fejezetet./ A magyar tudósok azonban nem az első korszak tudósainak egyöntetű megállapításához, hanem a második korszakban szereplő Halévy álláspontjához csatlakoztak.

Jules Oppert, aki az ékírásnak 16-féle típusát ismerte, az ismeretlen ősnépnek már az 1859. évi munkájában a "sumer" nevet adta, amikor a szumír nyelvnek a ragozó nyelvekkel (magyar, finn, török) való rokonságát már nyelvtani és lexikális példákkal is igazolta. /Lásd az előző fejezet beszúrását is./
Oppert az írás feltalálását a scytháknak tulajdonította, amit Lenormant, Rawlinson, Sayce és végül Hincks is elfogadott, … . /4 művének címe/

Lenormant Párizsban született, baszk családból származott és a ragozó baszk nyelvet is jól beszélte, s ezért tudta a ragozó szumír és a ragozó finnugor nyelvek közötti egyezéseket is felismerni. Azonban azt, hogy a baszk nyelvnek a finnugor nyelvek a rokonai Louis Lucien Bonaparte herceg, aki kiváló nyelvész volt, La langue basque et la langue finnoise /A baszk és a finn nyelv/ (London) című könyvében már 1862-ben megállapította.

Fr. Lenormant régész volt, de mint nyelvész is kiváló volt, mert õ teremtette meg a szumír philológiát és állapította meg az alábbiakat:

1.A szemita nyelvek flektáltak, a szumír nyelv agglutinált.
2.A szemita nyelvben a szó tőhangzója megváltozhat, míg a szumír nyelvben nem.
3. A szemita nyelvekben a szavaknak nemei vannak, a szumír szavaknak nincsenek.
4. A szemita nyelvek előragokat (prefix) használtak, a szumír nyelv utóragokat (suffix) használt.
5. A szemita szavak zöme 2-3 tagú, a szumír szavak zöme egytagú.
6. A szemita (asszír, babilóniai stb.), valamint az árja (indoiráni és indoeurópai) nyelvek hajtogató (konjugáló-flektáló), a szumír nyelv pedig olyan uralaltáji eredetű, ragozó (agglutináló) nyelv, mely az elõbbiektõl szerkezet és fogalomképzési rendszer tekintetében lényegesen különbözik. 
HR2018. 55. o./ Határozottan hirdette, hogy az „írásfeltalálók nyelve … a magyarokhoz áll legközelebb, ezért a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása céljából Magyarországra utazott.”

A mi szempontunkból a legfontosabb az 1875-ben és 1876-ban írt könyve. Az ural-altáji ragozó nyelveket, mint korábban az angol Max Müller, Lenormant is "turáni"-nak nevezte (2), aki az "idiomes touraniens" kifejezésen a szemita nyelvekben elõforduló szumír szavakat értette. Tehát Lenormant is ugyanazt vallotta, amit Oppert vallott, amikor az alábbi 10 művet megírta: … .

/HR2018. 54- 55. o./ Eduard Sayous 1869-ben járt Magyarországon, megtanult magyarul. Tagja volt a Kisfaludi Társaságnak, és 1875 óta a MTA-nak.

F. Hommel nemcsak azt bizonyította, hogy a szumír nyelv olyan ural-altaji eredetű agglutináló nyelv, mely a finnugor nyelvekkel, de főleg a magyar nyelvvel rokonságot mutat, hanem azt is, hogy még a török-tatár nyelvekkel is egyezéseket mutat: szumír adda, mongol aba, török ata, magyar atya.
11 műve jelent meg.

Sajnos, magyar tudósok a reformkorszak viharos országgyűlései, az 1848/49, évi szabadságharc, majd az utána következő Bach-korszak zsarnoksága miatt nem vehették ki részüket a mezopotámiai ásatásokból, a napfényre került ékírásos cseréptáblák megfejtéseibõl és a szumír nyelv sajátosságainak megállapításaiból. A későbbi korszakok munkáiból pedig azért maradtak ki, mert később Halévy és még később Budenz kijelentései miatt nálunk a szumír probléma annyira elvesztette jelentőségét, hogy gúnyos támadás érte azokat, akik a szumír problémával foglalkoztak. De ez csupán nálunk történt meg, mert a nyugati tudósok a szumír probléma megfejtésével tovább is igen behatóan foglalkoztak.

Ezért a szumír-magyar nyelv egyezéseit illetőleg ma csupán arra vagyunk utalva, amit hiányos magyar nyelvi ismeretekkel az elfogulatlan nyugati tudósok állapítottak meg.
Mi magyarok Oppert, Lanormant, Sayce, Hommel tudósoknak nagy hálával tartozunk, akik magyar tudósok helyett dolgoztak és részünkre igen fontos nyelvészeti tényeket állapítottak meg.

Ha a szumír probléma valamely népet /hozzánk hasonlóan/ érdekel, vagy közelről érint, akkor a mezopotámiai ásatásoknál nekünk kellett volna meghozni a legnagyobb anyagi áldozatokat; és a szumír nyelv sajátosságainak megállapításánál is nekünk kellett volna kifejteni a legnagyobb szellemi erőfeszítést is, hiszen őstörténelmünk helyes megírásáról volt szó. /Tisztelettel, de nekünk nem annyira anyagi áldozattal, hanem a sumérral rokon magyar anyanyelvűséggel együtt járó szellemi tőke, és a magyar intelligencia érvényesítésével, hasznosításával kellett volna hamarabb helyes útra visszaterelni a kutatásokat. Ezt a kiegyezés előtt a Habsburgok, majd az az után is az ő zsoldjukban álló „Budenzek” akadályozták meg./

A szumír probléma nagy vitájában részt vett külföldi és hazai tudósok könyveinek címeit a róluk szóló szövegekben adom. A szumír probléma magyar nyelvű irodalmi termékeinek jegyzékét is összeállítottam, s azt a negyedik korszak ismertetésének a végéhez csatoltam.

A szumír probléma nagy vitájában részt vett külföldi és hazai tudósok könyveinek címeit a róluk szóló szövegekben adom. A szumír probléma magyar nyelvű irodalmi termékeinek jegyzékét is összeállítottam, s azt a negyedik korszak ismertetésének a végéhez csatoltam.

A MÁSODIK 1874-1942, és a A HARMADIK KORSZAK 1711-1942

Joseph Halévy a szumír probléma nagy vitájának második korszakát akkor nyitotta meg, amikor "Mélange d'épigraphique et d'archeologique semitiques" (Szemiták felirati és régészeti keveréke) című könyvét Párizsban 1874-ben kiadta; s akkor fejeződött be, amikor Varga Zsigmond "Ötezer év távolából" című könyve Debrecenben 1942-ben megjelent.

Miután a Habsburg dinasztia, de főleg a bécsi kamarilla, a császár tanácsadó testülete a magyarsággal szemben mindig rosszakaratú volt, a harmadik korszak eseményeinek kezdetét, legalább az 1703-ban kezdődő II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc leveréséig, az 1711. évi szatmári békéig kell előre helyezni.

Ez a harmadik korszak 1943-ban csak akkor fejeződött be, amikor a finnugorizmus három apostola közül földi pályafutását nemcsak Budenz József (1856-1893) és Hunfalvy Hunsdorfer Pál (1810-1891), hanem már Szinnyei-Färber József (1857-1943, IV 14.) is befejezte.
Azonban ennek a szerencsétlen harmadik korszaknak egy olyan al korszaka is volt, mely 1903-1942-ig tartott, amikor Somogyi Ede, Galgóczy János és főleg Dr. Varga Zsigmond - noha abban a korban nálunk a szumír probléma hivatalosan már tudománytalan dolognak volt nyilvánítva a szumír-magyar nyelv egyezéseivel mégis igen behatóan foglalkozott

/Ezek az érdekes korszakok, itteni hely hiányában, csak a hivatkozott eredeti gyűjteményes kiadásban találhatók meg Egyetlen híres leleltet azért megemlítenék:/
Hamy azt állítja, hogy a chaldeai (sumir) sírokban hosszúfejû, dolichocephal koponyák is előfordulnak, de a koponyák nagy tömege rövidfejû. (A rövidfejû koponya vízszintes metszete kör, a hosszúfejûé pedig ellipszis alakú.) Mes Kalam Dag szumír herceg aranysisakja olyan félgömb alakú, hogy az csak rövidfejû koponyára helyezhető /3. ábra/. Az ellendrukkerek, az eredeti szöveget meghamisítva, nem a koponyáján, hanem a sírjában talált sisakról írnak.

Nálunk a szumír probléma negyedik korszaka 1942-ben akkor kezdődött, amikor az első hivatásos magyar tudós, Varga Zsigmond, rengeteg idegen forrásműre hivatkozva, szumírokról szóló hatalmas, alapvető könyvét: "Ötezer év távolából" című könyvet Debrecenben kiadta. Varga Zsigmond ekkor az eltemetett szumír problémát nemcsak sírjából emelte ki, hanem nálunk a szumír probléma renaissance korát is megnyitotta. A szumír probléma renaissance kora azonban a nyugati államokban már 1925-ben akkor megkezdődött, amikor Leonard Woolley /a Word a „Wooley”-t ajánlja helyette/ az Ur város romjait fedő hatalmas halmot hét évi munkával feltárta és tapasztalatait is megírta; illetve akkor, amikor a szumírokról szóló, különböző nyelveken megírt könyvek ismét tömegesen jelentek meg, mert a szumír probléma a művelt népek érdeklődésének ismét a homlokterébe került.

Összefoglalás: Zsuffát, beszúrásaimat természetesen figyelembe véve, mindenestől elfogadom, ahol nem csökkenti a magyarság 30 000 éves Kárpát-medencei mono-genezisének, az LGM hatására indult, részbeni Startjainak= S1 majd S2, végül az U-kanyarok utáni hazatéréseinek valószínűségét. Ezért találtak itt a különböző néven és időpontokban hazatérők magyarul beszélőket. Ez az itt maradó rész hordozta és adta tovább Kárpát-medencei nyelvi, embertani és genetikai folyamatosságunk terhét, mert sokszor teher volt ebben az idegen népekkel körülvett, irigykedő környezetben. Akinek nem inge, ne vegye magára.
Zsuffa őstörténelem képét az LGM időszakilag megelőzi, világát a genetika világa pedig később számos helyen felülírta.

Emlékeztetőleg:
LGM= Last Galcial Maximum= az utolsó eljegesedés (Würm) tetőzése mintegy 20 000 éve.
S1= a már nem csak a Duna nyugati völgyén, hanem a Kárpátok alacsonyabb hágóin keresztül is betört LGM kezdetének hatására indultak, Startoltak el azok, akiknek az így is túlnépesedett Kárpát-medencében már egyre kevesebb meleg mikroklíma, és élelem jutott. Útjuk a Kárpátok északkeleti, alacsonyabb hágóin majd a Balkánon eredő Morava völgyén keresztül vezetett délkelet felé. Az ittmaradottak „átteleltek”, létük és kialakult nyelvük továbbra is élvezte a Kárpátok és a meleg források, barlangok, védett völgyek, fűtött földalatti üregek védelmét.
S2= a (vízözön után valamikori) felmelegedés elöl a hidegebb klímában tenyésző élelmük nyomába északkelet felé eredő nagyvadakat követők ugyanazokon a hágókon át elstartoltak a Kárpát-medencéből. (Idáig az MTA is elfogadja a történetet.) Ők az ittmaradottak nyelvét terjesztették az északkeleti hidegben, majd egy U5- tel jelölt kanyarral nagyobbik részük visszatért a náluk még konokabban idegyökerezett társaikhoz. Kis túrájuknak köszönhetjük a későbbi „finn-ugor” nyelvtudományi (genetika mentes) kalandunkat, mely nagyon jól jött az ellendrukkereknek: a Habsburgoknak, és később az általuk támogatott „MTA”?+ Budenz (nyelvi) megszállásnak” is. Akinek ott nem inge, ne vegye magára. Hazatérésüknek viszont köszönhetjük, hogy a konokabbakkal együtt ismét „hordozták és adták tovább Kárpát-medencei nyelvi, embertani és genetikai folyamatosságunk terhét”. Ezért találtak itt a különböző néven és időpontokban további hazatérők is magyarul beszélőket.

 

1 Bíró, Zalán, Völgyi, Pamjov: „A kazahsztáni madjarok és a magyarországi magyarok Y-kromoszómáinak összehasonlítása”, 2009, net.

A hozzászólások lehetősége 2023.11.03-án megszűnt.

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások