Oda, ahonnan minden elindult, ahol az eredet létezik. Mindez, a mai idők, zűrzavaros, háborúktól, és félelemkeltések sorozatával sújtott démonizált helyzetében, nemcsak, hogy egyre távolabb van tőlünk, de elveszni látszik a hangzavarban, amit mi magunk okozunk folyamatosan, az, amit békének, értelemnek, neveztünk valamikor.

A Magyar nép, hagyományai, megalapozott, bölcs tényekből, több ezer éves tapasztalatokból állnak. Elvették tőlünk, vallásunkat is, amelyet mi hoztunk be Európába! Ránk erőltették és teszik most is, például azt, hogy István király volt, az első királyunk!

Ez persze nem igaz, mert akkor mi van, például Árpád fejedelemmel, Nimródról nem is beszélve. Térdre kényszerített bennünket István, a római egyház karjai közé zavarta a Magyar népet, amely büszke és igazságos volt. Ma, templomokban térdelünk, kezeink összekulcsolva, így ki vagyunk téve az egyház, vagyis a lelki fegyház és őreinek kénye-kedvének. Nekünk Magyaroknak sohasem volt feszélyezett és kényszerű a kapcsolatunk az égiekkel. De hadd tegyek ide egy idézetet Kun Györgyitől, aki megengedte, hogy írásomhoz, versét felhasználhassam. Ebben a versben benne van népünk egyenes tartása, imájának igazhitűsége, eredetünk mivolta is. Tessék:

„Nem szoktam imára kulcsolni a kezem.
Ha hálát adok, ha kérek,
ha lelkemből feltör amit érzek,
az ég felé fordítom tenyerem.

Karjaim kitárom,
megnyitom szívemet,
fogadom amit kapok,
küldöm mit adhatok,
s áldom ki meghallgat engem.

Nem mondom soha, hogy ámen.
Magyarként azt mondom:
Úgy legyen!
Létemben fényed,
az utamnak lámpása,
Magyarok Istene!
Az Ég és a Föld,
velem egy velem!”

K. Gy. 2021. szeptember

Kedves Györgyi, köszönöm, valamennyiünk nevében! Ebben a versben benne van az alázat, a szeretet, a szer, amely etet, a szeretet, de benne van az ősiségünk is amelyet elvettek tőlünk, éppen úgy mint a táltosainkat is, akik helyett, papokat kaptunk, akik naponta ismétlik Izráel igazát és, hatalmát. Ennyit erről.

Világunk hatalmas változásokon megy át, és ez a változás, egy erőszakos, kényszer változtatás! Jó volna, ha nekünk mint hétköznapi embereknek, nem kellene politizálni. Csakhogy, a politika már régen bevonult mindennapi életünkbe, olyannyira, hogy köszönve neki, kénytelen-kelletlen politizálnunk kell, vagyis ránk van erőszakolva! Ezt pedig abban láthatjuk kristálytisztán, hogy az elmúlt évtizedekben annyi párt, csoportosulás, csoport alakult, hogy azt, néha már lehetetlen követni. Persze mindegyik párt, csoport, igaz Hazafi csoport, természetesen tudja, mi jó az embereknek, a Nemzetnek. Közben korrodálódik Nemzetünk! Hazánkban, egyre több az idegen. Mindenek tetejébe az idegeneknek, alapból több joguk van, mint nekünk az őslakosoknak, Magyaroknak, sőt, már ők irányítják a politikai pártokat, a Nemzetet! Övéké a sajtó nagyobb része, a maradék meg így is, úgy is, részrehajló! A Tudományos Akadémián az idegenek vannak többségben, és irányítanak, éppen úgy mint az iskoláinkban, bíróságainkon, egy szó mint száz, ma már nemcsak életünkre törnek de, Hazánkat is el akarják venni!

Közben Európában háború van, a közvetlen szomszédunknál, Ukrajnában. A tőlünk ellopott, nem, az Ukránoknak ajándékozott, a volt Magyar kormányok által, örök időkre (!) elajándékozott országrészünk Magyar lakossága, életveszélybe került! Az a kijelentése a mai Magyar miniszterelnöknek, hogy ebből a háborúból, okvetlenül ki kell maradnunk, nem egy egy rossz ötlet, de annál naivabb! Mert ugye, elég ha egyetlen ország beleavatkozik a háborúba, máris átlépte Ukrajna határait, és félő, hogy azok után, előbb-utóbb világháborúvá fajul! Tulajdonképpen a világháború, szerintem már el is kezdődött. Mert a háttérben Oroszország és az USA, azon által pedig a NATO háborúja folyik a szomszédságunkban. Mi meg NATO tagok vagyunk! Mert ugye az USA-nak nem lett volna kedvére egy olyan nagy hatalommal szembe kerülnie, mint a Német technológia és az Orosz nyersanyag készlet! Menekültek jönnek, tízezrével kis Hazánkba, óriási a befogadó készség velük szemben. Egyrészt, érthető is de, minden éremnek van két oldala. A déli határon a bevándoroltatás meg lett állítva, keleten a határ pedig, tárva-nyitva. Ott pedig jönnek az Afrikaiak is, akik állítólag, Ukrajnában egyetemisták! Nem akarok semmiféle összeesküvés elméletet szőni, terjeszteni, de nem gyanús ez az egész? Megint mi vagyunk azok, akik lelkesedve, gondolkodás nélkül befogadunk! Mondom mindezt annak a tudatában, hogy hadseregünk gyenge mint a tavaszi szél, vendég szeretetünk ismert, de ki teszi fel a kérdést, hogy a vendégek meddig maradnak, meddig maradhatnak? Most már nemcsak körülöttünk csapkod a Big Reset, a nagy újraindítás, hanem országunk fogaskerekeibe öntötte, már régen a politikai erőszak a minden mozgást és gondolkodást gátló, bűzös fertőző folyadékát, annak, amit joggal nevezhetünk, háttér hatalomnak. Zűrzavar van, mindenütt az egész világon, de maradjunk meg kis Hazánkban hisz akkora a hangzavar, a hírek, a politikai csörgetés,a hihetetlenül faragatlan kijelentések sorozat tüze amit fejünkre zúdítanak, hogy csoda, hogy még van aki józanul gondolkodni tud. A hangzavar az ami másodpercenként, újra meg újra ránk zúdul. Illyés Gyula, Bartók című versének már első versszakában világosan megírja kikre gondolt. Lám a sors, ha annak lehet nevezni ismétlődik. A gonosz újra itt van közöttünk.

Illyés Gyula: Bartók

„Hangzavart”? – Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Azt! Földre hullt
pohár fölcsattanó
szitok-szavát, fűrész foga közé szorult
reszelő sikongató
jaját tanulja hegedű
s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű
a bearanyozott, a fennen
finom, elzárt zeneteremben,
míg nincs a jaj-sötét szívekben!”

De jó lenne újra emberré lenni. Újra alkotni, nevetni, szeretni, nyugodtan dolgozni! Nem nyugszik a világ, nem leli megérdemelt nyugalmát Édes Hazánk. Nemzetünket űzik, elnyomják, talán jobban mint valaha. A sötét szívek tulajdonosai ránk telepedtek, és bizony semmi jele annak, hogy hamarosan eltűnnének Hazánkból. Nem tudom, hogy minek kellene történnie ahhoz, hogy ebből a száz három évvel ezelőtti gyalázatból, felébredjünk, és talpra álljunk. Meg kell találnunk a kapcsolatot őseink tudásával, hogy újra szól hassunk a fenti világnak! Kun Györgyit szavaival zárom soraimat: „ Magyarként azt mondom: Úgy legyen!”

Pataky Zoltán