A fekete magyarokról
A csönd gyöngéden átölel, És a halott múlt szárnyra kel, Máni és testvérei lépnek elő, - Mert tudják, eljött, az ítélet idő.
Óh, de nem a senki, és a talmi, Hanem kit áldozatnak kellett adni, Istentelen, és romlott tömegeknek, Mert kárhozatot követeltek!
Néha nem lehet kimondani, Miért kell a szívnek megszakadni, A csöndes ima szárnyra kel, Életoltó gyertyák fényeivel –
Betelve isten kegyével - Idő, pedig többé nem lészen, Eljön a turul, és a medve: Széki Sziklamező kegyelme:
A nappárduc, és a szittya, Hunoroszlán turul gyermeke Azt kérdi: Magyar testvérem: Divéki szíved még, szeret e?
|
Néhány szó Hommage a Prof B. Tamás-Tarr Melinda
A szonettedről, amit úgy csodálok, Hisz' minden sora csillagokba téved - A magos égig követtelek Téged, Ha tengerekre hívtak Dante álmok.
Mert minden, egyes szó, mint kis gyökérzet, Mintha égnek lettek volna álmai, Túl lépve, a képzelet határain, - Ha Szép és Jóság erényét vezérled.
Magamnak csak a dalokat akartam – Örök árván, dúdolva, hallhatatlan, Párás szemekkel, mint ki napba nézett,
Babérkoszorúval köszöntelek Téged – Múzsák és papnők szonett fejedelme: Kit versre ihletett, turáni kedve.
|
URUNK
Adj nekünk szemet, hogy felismerjük Jézust, Karácsony fiát! Adj nekünk szívet, hogy ma, befogadjuk Őt és szeretetét!
Adj erőt, élő lelket, hogy a nyomodban járjunk, az éjszakában -
* * *
KERECSENY –
A tiltott ünnep – A fény születésének Téli kezdete –
Nem a fenyőfa, hanem Az Ég misztériuma –
|
In memoriam Dr. Buda Bálint
Nem feledjük őt, Őrzi már hű szeretet, Emlék pártában,
Székely testvérek között, Lelke itt él köztetek.
* * *
ASZU IDŐKBŐL: dec.21.-én
Üdv a Tudóknak! Ti, mágus ivadékok: Őrzitek a Fényt -
A Kárpátok tetején, Télforduló idején –
* * *
2004. december 5. (a névtelen bitangnak)
Szemünk sós könnye, És egy nemzet átka hull Bitang nevedre -
|
SZFINX
Avariszi Szent Sírok Hun öröksége Piramist ihlett.
Szfinx állapot
Új láthatárok Őre - élet születik Hun mosolyából.
* * *
ENIGMA_TURBÓ
Mozgósítaná Sötétség angyalait A pénz hatalom.
Pusztuljon Európa Egy, halálos futamon!
* * *
GNÓZIS
Szófia, szűzen, A Káosztól teherben, Szült rettenetet!
|
Mementó 2o1o. október 5 1 . Csakis a versért irhatok ma verset, a gondolat-teszt: vörös utálat - gyilkos iszapja jel: halál mementó: lelkünk égeti az új gyalázat! Rőt Nap gördül az iszap alkonyatra, króm felhők igérnek vörös telet, Kolontár és Devecser most már tudja, ki tett garatra minden életet... Utak mentén korall fák haldokolnak eljött az igazság pillanata, rőt latrok szelleme vert közénk tanyát s mindent elborít vödös iszapja... 2. Óh szörnyű járni ma a láp felett, gyilkos ködök árnyéka képpen, ha párák szellemhada hömpölyög. bőrünkbe mar a lúg keményen - Most lépteink nyomán halál szökell, az iszap sziszegve énekel, óh szörnyű járni ma a láp felett, böfög az iszap a réteken... 3. Fut az iszapár elől egy kisfiú, megnyilt a fold, és eltűnt az út, jaj! tovább-tovább csak futni még, iszap bugyog amerre lép... Csillagtalan ma a Hold s az éj, korall mezőkön a halál lopva jár. folyós földön bugyog vörös iszapja, békanyálat böfög a halotti táj, - Maró lúgot nyel Devecser - Kolontár!
|
A MELEGVIZEK BIRODALMA Az aranykor nyitánya
Mottó: Kibírtak mindent és mentek tovább – Akkor is, ha már nem volt több remény - Nem volt már más, csak a magyar csodák.
A Nimródi szép-időkben, Pannon Éden volt egykor ott, - Ahol, Európa legelső, ős népe, A Kárpát hazában lakhatott, És a nyelve: Székely-magyar volt.
Erre vall, a sok-sok, hegyi Magura, Az erdélyi pallag-kultúra, Megannyi, teremtő, nyelvi csoda, Bosznia, a Nap-piramisa, És a Kárpátok koszorúja.
Az Aranykor kapujában, Már ember uralkodott a tájban, Kit megjelölt a gravetti gén, - Szeleta barlang szülötteként – A homogenézis lépcsőzetén, Megnyílt a teremtés spektruma, És Öreg Isten inkubátorában, Megszületett az első, emberfia: A Pannon Éden lakója -
És még el sem indult az óra, Ötezer évig, Aurignaciban – Ahogyan meséli az arvisura, Mikor a szkíták útra keltek – És más népek felmenői lettek.
S az Igaz-szólás történetén? A Júdás testvérek, már rég, Nem gúnyolódnak, mosolyognak – Egyre csak gazdagodik a kép – Mit az isteni véletlen tár elénk - A genetika tanúskodhat, És a markerek, nem hazudnak. Hiába a hamis hallgatás, Kölcsönvett Ádámi legendák? Delelőn jár a valóság!
Az idő megvallja titkait, Elűzve Lucifer árnyait, - Mindent elsöpör az igazság! És fejet hajt az alvilág – A pénzhatalom, csődöt mondott, Hiába mondja, Isten halott: Mesevilágról szóltak a táltosok, - A kínai és magyar Krónikák - Fény világítja át az éjszakát, Ünnepeljük hát, Est-hajnal csillagát, S énekeljük, aranykor, magyar himnuszát!
Dicsőség a Fényhozóknak! Kik a Földért harcba szálltak, Öreg Isten inkubátorában, Embert adtak az új világnak!
Pannónia Édene volt, A Melegvizek Birodalma: Európa legelső, ős népe A Kárpát hazában lakott – A Pannon tenger partjain, Ahol termőre fordultak a pallagok, Boldogan éltek és haltak, Hunor-magor szittyák, szabírok, Pilisi és pártus mágusok, - És a nyelvük: székely-magyar volt.
NTK Horváth Sándor, Kaposvár, 2013. I. 21.
|
Sáron véres rózsája Betlehem, Húsvét, 2002.
Cinkos a világ, Izrael cinkosa, Nem hallatja szavát: Néma ajaka.
Szentföldi fák alatt Tombol az erőszak, És újra fölfakadt: A húsvéti vérpatak – Húsvéti kárhozat.
Az aljas, véres kéz, S a romlott mohó ész, Most önmagára vall: Lám a gyilkos harcolni kész Szentföld mártír árnyaival.
Ébredj magadra Föld! Mert nem vált meg az „Öld Pusztítsd fogvacogva!", Nem ment fel a Jogod:
Halld hát ó Izrael! Örvények Krőzusa: Szörnyszülött Kiméra Biblikus pallosa.
És a döbbent világ – Áldozat, pária – Elkísér a sírig Szétdúlt Palesztina Halálos sikolya.
Ébredj magadra Te bomlott emberi elme! Így int Palesztina És a zsidó tragédia, Auschwitz megcsúfolt keserve.
Sem arab, se zsidó – Vérben tántorogva, Nem gyógyíthat meg: Vérző Palesztína -
|
Hozzászólás
A levelek már régen lehullottak. A fák ágai között nagyon könnyen átjött már az "öszitéli" ködös világosság. Szokjuk, jön a tél..... De így.....A szépséges, nyugodt erdő romokban. Nem romokban, hanem haldoklásában. A fák többségének törzse megtörve, tövükben embermagasságban a letört, letarolt gally-hegyekkel.
Erre hogyan lehet felkészülni? Hogy lehet ezt kivédeni? Megóvni, megvédeni ettől a jeges kaszabolástól. Az apróra tört ágak alatt még ott fehérlik a felhalmozódott, most már csak jégdara. A hegy északi oldalában lévő részhez már el sem jutok. Kezdetben nem volt gond ez az átlépni, kikerülni, az útra dölt fák alatt átbújni vagy átmászni. De mikor már a sok egymásra dölt, fától nem lehetett tovább haladni és a látvány is lebénitott, visszafordultam. Pedig nem láttam még mindent, el akartam jutni bizonyos pontokig, ahol számomra oly kedves részek vannak, látni akartam, hogy ott mi történt. Nem, nem mehetek még haza, gyerünk a másik írányból.....Jól, egész jól haladok, lejebb már dolgoznak a fürészek,..... a kilátó felé lezárva,....a műút felől lezárva,......kiírás: " Az erdőben tartózkodni TILOS",....ebből az írányból is az északi rész járhatatlan. Itt is a "fatüskék", az egymást kereszbe-kasul tartó kidölt fák,..csak a sziklák, a sziklák vannak ugyanúgy sértetlenül a helyükön....nincs tovább, haza kell menni....
(Akiről már tudjuk, hogy nem vak, de mégis csak egy kisegér. Hangja erőtlen cincogás, agya oly piciny, mint egy mustármag.)
Hangulat? Hm......
.....futás,.... már megint hegynek fel. Nekem ez már nem megy! Holnaptól ezt a meredek szakaszt csak "séta üzemmódban" fogom leróni. (Sétálva a Himalájára is felmegyek :)). Mindig csak holnaptól, aztán majd egyszer elfogy az a "szusz". .....Na még kb. 145m és félúton vagyok. Ott van egy kis egyenes szakasz. Már látom!....... Ki az? Mi az?......... Egy lelkes "középkorú" :) (na egy kicsit idős'bb) férfiember egy hatalmas szikla darabot görget maga előtt. Itt lakhat az erdő szélén és biztos a sziklakertjébe "viszi". Nem mintha pont ez a "sziklácska" hiányozna a kertjébe, de önmagának akarja bizonyítani, hogy megy ez még neki, elégedett, finom, szerény kis mosollyal fordít egyet, még egyet és még egyet a kövön. Egy csöpp nekifeszülés és ......megy ez neki tényleg! Odaérve mellé, felemelem a mutatóujjamat és mutatok a hegyre: "A hegy, az marad! Ugye?" - kérdeztem tettetett szigorúsággal. Először bizalmatlanul és már-már ellenségesen felhúzta a szemöldökét, hogy: "Mit akar *EZ* itt nekem.....?", .......de aztán látszott a szemén, hogy vette a "lapot"és kedélyesen válaszolt: "Igen asszonyom, a hegy, az marad!", majd egy kis kajánsággal a hangjában, látva kifulladásom megkérdezte: "Nem baj? A hegy, az marad!"....... "Neeeem"-szusszantam egyet(de nem az "utolsót"). Na futás........