Az elraktározott dolgok pedig a megfelelő időben és helyen, a megfelelő ingerek hatására „véletlenül eszünkbe jutnak”, majd az anyagi lét szűrőin áthaladva kivetítődnek a tudatba.

Ezen az „információpamacsok” nem mások, mint az évezredes por, anyag alatt heverő, ősi mintázatok, igazságok tükröződései. Mivel tükröződésekről van szó, és az üzenetek csomagolása egyénenként különböző, a lényeg felfedése érdekében célszerű összevetni mások hasonló témájú képzeteivel. Ugyanis, nincs két egyforma lefejtendő csalfaság, nincs két teljesen azonos felharmonikus.

Ezért vált újabban szokásommá, hogy egy-egy jellegzetesen „magvallásos kifejezésre” rákeresek a világhálón. Ilyen fogalom volt a Szentmagunk, azaz a „Világok-, a Mindenség Szíve”.

A feltett kérdésre a következő szövegkörnyezetekben érkezett meg a válasz:

„A Teremtő (a fényadóknak a "Mindenség Szíve") a szeretet forrása.”

„A Mindenség Szíve a szeretet forrása.”

„Itt mi vagyunk a Teremtő képe, a "Mindenség Szívének" fénye.”

 „A fényadó a Mindenség Szívének üzenetét, a szeretetet közvetíti.”

"A Mindenségnek dobogó szíve van és ez a Szív bennünk dobog.”

 „A fény a Mindenség Szíve és az ember közötti közvetlen kapcsolat…”

„felismerhetem a Benned és bennem lakozó Mindenséget, azt, hogy a Mindenség Szívében egyek vagyunk.”

És mindez egy, az „Elfogadlak” című, nem különösebben terjedelmes honlapon fordul elő.  

(Mivel nem találtam semmilyen tiltó rendelkezést a kérdéses oldalakon, remélem, a tulajdonosok nem veszik zokon, hogy idézek a tartalmakból.)

Egyszóval a honlap szerinti „Mindenség Szíve, a szeretet forrása” minden további nélkül azonosítható a „világok szívében” elhelyezkedő Szentmaggal, amelyből ellenállhatatlanul árad „a magerő, a világot átható alaprezonancia, a sugárzás, a tisztafény, a LÉLEK…”, „tőle ered minden szimfónia, harmónia, igazszó, szeretet, és minden teremtő gondolat”.

Bizonyára az sem írható a véletlen számlájára, hogy ezt a bizonyos Mindenség Szívét nem istenként, hanem Teremtőként definiálták a szerzők, hiszen „a magvallás Szentmagjából áradó, átható sugárzás hatására kezdődik meg az ősanyag átalakulása”, és tőle ered a „mozgás és az idő” is. Avagy, az ősanyagból a formák milliárdjait létrehozó Szentmagot méltán nevezhetjük Teremtőnek.

Mielőtt továbblépnénk, arra kérek mindenkit, mellőzzünk minden szokásos kételkedést, hátsó gondolatot, ne kutassuk, vajon ki is volt Biegelbauer Pál, ki az a Kecskés Veronika, vagy Radványi Péter, hanem a honlap címének megfelelve fogadjuk el a leírtakat, mint a mindenkiben ott lévő isteni én, a Szentmag sugarainak kivetülését. Annál is inkább, mert a „Szentmagok” viszonylatában nincs helye kétségeknek, kételkedésnek, tudniillik már a kapcsolatfelvétel pillanatában világossá válik a soha fel nem bomlott Egység.

Egyelőre maradjunk a Teremtő Szentmagnál, pontosabban a teremtés kérdésénél. A Fényadók teremtésről vallott elképzeléseinek magja a Mindenség Szíve, a teremtés forrása. Mely forrás „nem lehet a teremtett világ része”, ergo „isten” egy különálló tényező, az OK. Ellenben a kiáramló információ, mint a különböző létformák közötti összekötő híd mindkét világ szerves része, „és együtt alkotják a jelenlegi Mindenség egységét”.

Avagy a „fényvallás” (nevezzük így a Fényadók hittételeit) istene a Törvény (Ten), az Anyag (Anya), a Nagykereszt híján törvényszerűen az egyszeri „teremtés pillanatának”, az ősrobbanásnak, ezáltal az ok-okozat, az idő csapdájába esik. Mivel egyedül csak Isten sugárzó, teremtő, és a formákat fenntartó természetét veszik figyelembe, nem alakulhatott ki a  sok-sok „Big Bang-ot”, és a számtalan „Big Tumble-t”, a nyíló és záródó univerzumokat magában hordó kezdettelen-végtelen Isten valósága.

Összességében elmondhatjuk, hogy Törvény (Ten) és Anyag (Anya) nélkül nem létezhet adó, azaz információ sem. A Törvény, az adó, a vevő, és az információ szerves egészet alkot, bármelyikük híjával értelmét, létét veszti az Egy és a rész. Nincs hová (ki-) áramolni, nincs kire, mire hatni, azaz nem létezik semmi, az adó és az információ sem. Nincs lét, így üresség sincs.  De, ha már van, ki mondja, VAN, akkor már minden volt, van és lesz. Márpedig VAN, így a Törvény és az Anyag (An, az ősanyag) is isteni entitás, helyesebben az örökkön (kezdettelen-végtelen) létező Isten természetei.

A magvallás a teremtésen nem ért mást, mint a változatlan Egyben zajló változást.  Avagy ebből a megközelítésből nem értelmezhető a teremtés pillanatában történő „egyetlen és egyben az utolsó "direkt beavatkozás" a létezésbe” megállapítása sem.

Ennyit a tükröződések szülte különbözőségekről. Most nézzük az igazságot is magában foglaló egyezőségeket. A korábban említett Szentmag, a Mindenség Szíve mellett ilyen azonosság a forrásból, a magból áramló sugárzás. A fényvallás „információja”, (létezés) alapprogramja, a fény, a szeretet, vagyis a magvallás Iz-e, a magerő, a létező formák alkotója, fenntartója, a világokat átjáró alaprezonancia, a lélek, a teremtő gondolatok inspirálója, a fény, a szeretet.

Amelyből „minden létezésnek annyi jut, amennyi a létező létkeretébe belefér” (fényvallás), avagy „a különbözőségünk csupán az isteni lélek, a teremtő rezonancia bennünk lévő mennyiségének és minőségének köszönhető” (magvallás).

„A létezés … a Teremtő információinak átáradása. Minden létezés részség. Minden rész a maga egészében hordozza az őt létrehozó Teremtő információit.” „A főprogram (a teremtés információi) tehát minden létezőben jelen van, egyszerűbb vagy bonyolultabb felépítettségű struktúrákban.” "A Teremtő nem olyan magasságokban trónoló személy, akihez semmi közünk nincs. Ő nem a jutalmazó és a büntető, hanem Ő a mindent, mindenkit, mindig az Ő mértékével (a teljesség mértékével) elfogadó és szívére ölelő, aki nem kívül, hanem itt bent, a szívünkben lakik."

"Az ember teremtett szellemi létező. Maga is szellemi teremtő. Maga is megfogalmazott gondolat. Nemcsak megfogalmazott gondolatként, hanem megfogalmazóként is létezünk, azaz aktív szellemi létezőként új szellemi létezőket vagyunk képesek létrehozni. Nemcsak alkotottak, hanem alkotók is vagyunk”. - mondja a fényvallás.

„Isten a mindent befogadó, mindenben jelenlévő kezdettelen-végtelen. Márpedig, mint ilyen egyedül az Univerzummal, helyesebben szólva az univerzumokat is magába foglaló Mindenséggel azonosítható.” „Ezért jellemezhetjük Őt többek között a szuperszinergia, vagy a részben, és a mindenségben egyaránt ható és megnyilvánuló holisztikus alapelvekkel is”.

„A szívünkbe hulló picinyke mag, az istenparány, jó talajba hullva kihajt, s a vele egylényegű kereszterő segedelmével növekedésnek indul, majd a gondos ápolásra csodálatos növénnyé, egyéni univerzummá, világfává serken”.

„Bizony, bizony a teremteni tudás is a tarsolyunkban van, csak jó mélyen az anyag alatt. Rajtunk múlik, le tudjuk-e porolni, fényre tudjuk-e hozni.” – válaszol az előbbiekre a magvallás.

Folytathatnánk a sort az elfeledett kommunikációs csatornával, a fénylény egymás szemében történő felfedezésével és a fényvallás alapelvével, az egymás feltétel nélküli elfogadásával, de úgy hiszem, mindennél beszédesebb az alábbi két gondolat összecsengése.

"Ponttá, semmivé kell válnunk, hogy minden lehessünk!"

(Biegelbauer)

„Körötted oly hajnal, oly fényesség hasad,

Hogy fel tudd fogni, szemmé válsz magad.

Aprócska pont vagy, egy fénytengeri lény,

És Mag, kiben óceán dagad, maga az edény.”

(Torkán: Amikor a hetedik kapu…)

Igen, egy és ugyanazon dologról beszélünk. A különbségek csupán a Szentmag sugárzásának a burkolaton, az esendő húsvér létezőn történő töréseiből adódnak.  

(Amennyiben ezek után valaki ki szeretné próbálni a fényadást, annak technikáját megtalálhatja a http://www.elfogadlak.hu -n, a fényadók honlapján. Nagyon meg lennék lepődve, ha nem működne.)

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

(nincs cím)
(sound, 2011.01.07 21:21)

Kíváncsi vagyok rá, hogy mit szól ehhez Platon és Arisztotelész, vagy bármelyik nagyobb világvallás lélek szerint élő tanítója?
De visszamehetünk akár i.e.80.000-ig is.
Tényleg minden egyként működik, ezt még a fizikusok is alá tudják támasztani. Minden fény egyben anyaggá formálható fizikai megjelenés, s minden energia, mely hullám, egyben alkotórésze valamely anyagnak, bár töménységük, tehát a fizikai térben való kiterjedésük és sűrűségük állandó változásban leledzik,... kivéve, egy soha nem változót.

Válasz