„Nem lesz olyan titok, ami ki ne derülne, nem lesz olyan sötét gaztett, ami napvilágra ne kerülne; és a földön nem lesz olyan pecsét, ami fel ne töretnék.” (N. 2. 30/17)

„Mindannyian keresők vagyunk, csak vannak, akik kitaposott ösvények mentén haladnak és vannak, akiket vonz a vadon, az ismeretlen felfedezésének szabadsága.”

Az ősvallás nyomait kutatva egyszerűen kikerülhetetlenek voltak Atlantisz és Babilon évezredeken átívelő történetei. Mára már könyvtárnyi irodalma van az inspirációjuktól eredő hipotéziseknek. Ember legyen a talpán, aki képes kiigazodni a sokszor egymással is szöges ellentétben álló vélekedések között. Így nagy a kísértése a meg nem értés által kikövezett könnyebb út választásának, a históriák mesévé, legendává történő leminősítésének.

 Babilon Tornya

 Ám egy magonc tisztelettel viseltetik a népek emlékezetével szemben, még inkább így van ez egy a kultúrákat, korokat túlélő, „szóbeszéd” esetében.
Akárhogyan is van, kell lennie valami okának, vagy inkább céljának az irányába tapasztalható lankadatlan érdeklődésnek.

Mindenek előtt leszögezendő, hogy Atlantisz a régebbi, mondhatnánk a magtörténet, melyet Mózes népe más – valószínűleg sumer eredetű - történetekkel egyetemben Babilonban ismert meg, és alakított át a mindenkori viszonyai, érdekei szerint. Az egyszerű júdeai pásztorok, földművesek szemében a soknyelvű, relatíve szabadelvű metropolisz joggal tűnhetett az összezavart nyelvű „nagy parázna” tobzódásának színteréül, valamint a rabszolgának elhurcolt zsidó népnek kézenfekvő volt a gyűlölt Babilont, vagy annak szimbólumait, a babiloni tornyokat szerepeltetni Isten haragjának tárgyaként.

 De ezt a következtetést támasztják alá a korabeli források is, miszerint, „Jövel megmutatom neked a nagy paráznának kárhoztatását, aki sok vízen ül…(Jelenések, XII. 1.), vagy „…és mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében…” (Ezékhiel XVIII, 2.), holott jól tudjuk, Babilon Atlantisz ellenében szárazföldön helyezkedett el. Ráadásként a Babiloni Tornyok feltételezett helyszínén – a különféle dúlások nyomai kivételével - nem találhatóak semminemű nagyobb katasztrófa jelei, avagy nagy valószínűséggel az agyagtéglából épült tornyok omlásáért elsősorban az idő tehető felelőssé.

Most pedig tekintsük át a két „legenda” egy tőről fakadásának további bizonyítékait. Mindkét história egy gazdagságban, hatalomban dúskáló, világuralomra törekvő, majd katasztrófába sodródó birodalomról tudósít. Atlantiszt egy szabályos, kör alakú szigetre, Babilont pedig a „tengerek szívébe” helyezik a szerzők. Amíg Babilon dombja valahol az Éden, magyarán a teremtés földjén helyezkedik el, addig Atlantisz hegye az isteni nász helye, azaz szintúgy a teremtés színtere.

(Poszeidón a központi hegyen termékenyíti meg a földi szüzet, Kleitot. A babiloni építmény elnevezése Étemenanki, „Ég és Föld találkozása”.) Atlantiszon az ősi nászból eredő tíz király uralkodik, Babilonban pedig a „fenevad” tíz szarva tíz királyt jelképez. Itt is, ott is két torony (torony és a mellette álló templom) tör az ég felé a központi hegyen, vagy dombon.

Atlantisz királyi palotáját minden nemzedék, újabb és újabb emelettel, egymást felülmúló pompával építette tovább. Nabukondonozor is elkészíti (továbbépíti) a többszintes, kilencven méter magas Étemenankit, az „Ég és Föld találkozását. A templomok is hasonló módon készültek, Poszeidón szentélyének falait ezüsttel, a csúcsát színarannyal borították. Az elefántcsonttető arannyal, ezüsttel és oreikhalkosszal (valószínűleg egyfajta rézötvözet) volt díszítve. A benne helyet kapó arany istenszobor olyan hatalmasra sikeredett, hogy feje a tetőt verte. Babilon temploma, az „Észaliga” sem marad el az atlantiszi párjától, falait színarannyal fedték, és Madruk istent, itt 26 tonna aranyból formázták meg.

A szent hegyet körülölelő vizeket, „köröket” (Babilon esetében folyóról van szó) mesterséges csatornákkal hajtják uralmuk alá. Majd, a növekedési kényszer, az uralkodási vágy hatására elkezdődik a körökön túli területek leigázása. Atlantisz a tenger és a környező népek rovására terjeszkedik, az eredetileg 100 sztation (kb. 20 km) nagyságú sziget már egy „Libüánál és Ázsiánál is nagyobb” birodalommá növekedett. Nabukondonozor pedig rablóhadjáratokat indít, legyőzi a fáraó seregeit, s feldúlja Júdeát és Jeruzsálemet.

Végül a kritikus tömeg elérése miatt gerjedt istenharagja robbanásban, tűzben, vízben történő pusztulásban, a föld mélységeibe való süllyedésben testesül meg.

Igen, a felhozott érvek, bizonyítékok meglehetősen valósnak tűnnek, de létezett-e valójában Atlantisz? – kérdezhetnénk joggal.

Mivel az úgynevezett történelem előtti civilizációk emlékei világszerte fellelhetőek (többnyire a páncélszekrények mélyén), bizonyára létezett. Az persze egy másik kérdés, hogy hol, és milyen formában.  
 Atlantisz-modell

 De nem is ez a leglényegesebb számunkra, hanem az, hogy miért maradt fenn ilyen hosszú ideig ez a történet, miért gondolták úgy őseink, hogy szájról-szájra átadva tovább kell vinniük ezt az időkapszulába csomagolt üzenetet?

Természetesen azért, hogy valamikor egyszer – amikor szükségünk lesz rá -, kicsomagoljuk, és értelmezzük.

Az üzenet egy általános kódot, egy kulcsot rejt, melyet több síkon lehet, és kell felhasználni.

Segedelmével betekintést nyerhetünk az emberiség, a „nagyember” jövőjébe, felhívja a figyelmet a reánk váró csapdákra, az Istenparány (isteni szikra, mag) teljes anyagba süllyedésének veszélyeire.

Általánosságban elmondható, hogy a kezdetekben, az „aranykorban” az isteni törvényekkel harmóniában, boldogságban éltek az emberek, azaz a természethez igazították igényeiket, az életüket. „A kincseket könnyen vették, sőt mint valami terhet tekintették”. Tisztában voltak a javak kölcsönös szeretet és erény útján való gyarapodásának.

Csakhogy az egyre inkább beágyazódó mag sugárzásának csökkenésével túlsúlyba kerültek az anyagi erők, pára szállt a szemeikre, és csak a közelükben lévő, tapintható dolgokat (az anyagi világot) voltak képesek meglátni.Az egyoldalú, a sűrű anyagra korlátozódó életvitel, felhasználás egyre inkább felborította a korábban létező összhangot, és mintegy öngerjesztő folyamatként tovább növelte az anyag energiáit. Majd a hatalomra került felhalmozás-, harácsolás szelleme átvette az irányítást. Az emberek a „pompázatos külcsín alatt, egyre hitványabbakká váltak”. A földi javak tisztelete, mindenek felettisége háttérbe szorította a lelkiséget, a nemességet, az erényt, legvégül az isteneik is „arannyá lettek”. Avagy, a „természet istenét” leváltja az ember anyagi előjogait szentesítő, a felhalmozást szolgáló, megszemélyesített „bálványisten”.

És amennyiben egyszer rálépünk a felhalmozás, a harácsolás, a hatalom akarásának útjára, nincs többé megállás. A tömeg bűvkörébe kerülve, mindig többet, és többet akarunk, végül leigázzuk, tönkreteszük a szűkebb és tágabb környezetünket is. „A fénytől eltávolodott, agyagtestébe süllyedt ember” súlyokkal terheli meg a Világok Szívét, a Szentmagot, reá építi, újabb, és újabb emeletekkel bővíti palotáit, az emberi harácsolás büszke tornyait. Átszabja a védelmi gyűrűket, terjeszkedik, rabol. A harácsolási kényszere által hajtva szükségleteinek többszörösét halmozza fel. Négyszögesíti a kört, brutális késeivel felszaggatja az isteni szövet finom fonalait. Mérhetetlen önzése, a javak utáni vágya megzavarja környezetét, a sejtek szerkezetét, s úgy a globális, mint az emberi szervezetekben valóságos rákos folyamatokat indít el.

Pedig mindannyian tudjuk, hogy amint a jegenyefák, úgy a tornyok sem nőhetnek az égig, avagy az egyensúly, a harmónia megbontásának ára van. Az „inga” természete a visszalendülés. Egy a magsugárzás, az ÍZ által átölelt világban nem léteznek következmény nélküli történések.

És vajon, mi más eszköze lehet a Mindenség Istenének, mint a rendellenességeket eltörlő istencsapása, egy természeti katasztrófa?  

Mondhatnánk tanúságos történet, de nem kevésbé tanúságokkal teli az üzenet másik aspektusa, mondhatnánk a második „része”.

(A továbbiakban a Platón által leírtaknak, Atlantisz méretarányos térképének, valamint az úgynevezett Atlantisz-keresztnek szimbólumait vetjük össze a magvallás ősi hittételeivel.)

Atlantiszi kereszt
 
 

  A megtermékenyülés:

• -       Poszeidón a tengerrel körülvett központi hegyen teszi magáévá a földi szüzet, Kleitot. Az ősi nász helyszínén pedig felépül a temploma. Elkészülnek a legszélesebb körgyűrűt tengerrel összekötő, azonos irányú, meghosszabbításukkal a központot metsző egyenes csatornák. Az Atlantisz-kereszten a függőleges tengely áthalad a központi magon.  
  
• -       Az őstengerben, az An-ban (ősanyag) lebegő Szentmagot áthatja Isten egyenese, akarata, törvénye, tengelye, a Ten.  
  

A kettősség megjelenése:

• -       Atlantisz központi hegyén megépül a „földieket’ szolgáló torony, a királyi palota. Elkészül a legszélesebb körgyűrűt tengerrel összekötő, meghosszabbításukkal az előzőt derékszögben metsző újabb két csatorna. Az Atlantisz-kereszten megjelenik a központból kiinduló, vízszintes tengely.  
  
• -       Az eget és földet összekötő, a Szentmagot és a mindenséget átszelő Ten kettéválasztja az ősanyagot, az An-t. A kettősség létrejöttével egy időben nyílik a Bál, az isteni tengelyre (Ten) „merőleges” anyagi tengely, miáltal összeáll a Nagykereszt erőtere.  
  

A Mag nyílása:

• -       Az ideális környezet hatására beindul a pezsgő atlantiszi élet.
  
• -       A Nagykereszt ereje megtöreti a Szentmagot, melynek sugárzása (Íz) kiáramlik, s mintegy „harmadik tengelyként” megteremti a teret, a teremtés színterét.  
  

A teremtés:

• -       A központ körül három, körkörös csatorna keletkezik, amit az Atlantisz-kereszten három gyűrű jelenít meg.  
  
• -       Az Szentmag hullámai (Íz) áthatják a környezetükben lévő ősanyagot (An), ezzel megindul az An átalakulása.
  

A növekedés:

• -       A csatornákon túli területeken kialakul Atlantisz termékeny síksága, amit a térképen a gyűrűket körülvevő, szélesebb sáv jelenít meg.  
  
• -       Az Íz által megtermékenyített, már némi formával és tömeggel bíró anyag gyermekei létrehozzák a köztes létsíkot, az AnnA birodalmát. 
  
• -       Az atlantisziak a tenger rovására növelik, „négyszögesítik” a síkságot.
  
• -       A köztes tér sűrűbb, nagyobb fajsúlyú teremtményei az AnnA-i birodalom szélére sodródnak.
  

A beérés:

• -       A fokozatos növekedés, túlnépesedés hatására felmerül a szigeten túli területek meghódításának gondolata.  
  
• -       A köztes létsíkban kialakul a kritikus tömeg.  
  

A gyümölcshasadás:

• -       Az atlantisziak megtámadják a szomszédos népeket, majd egy természeti katasztrófa „megsemmisíti” a birodalmat. 
  
• -       A tömeg, és a térerő kölcsönhatása „robbanást”, egy másik téridőbe, létsíkba való kiáramlást okoz.
  

 Az újjászületés:  

• -       A katasztrófából kimenekült atlantisziak átadják tudásukat az alacsonyabb fejlettségi fokon lévő népeknek (suméreknek, egyiptomiaknak, helléneknek).
• -       A sűrűbb tömeggel rendelkező AnnA-i létezők az Anyag birodalmába kerülnek, s anyagi lényekké válnak.  
  

Mivel a magvallás tekintetében nem egyszeri történésről, hanem egy örökkön fennálló, ciklikus folyamatról beszélünk, a magasabb Ízzel, rezgésszinttel érkezett AnnA-i lények az Anyagi világban tartózkodó testvéreik rezgésszámát, frekvenciáját is módosítják, avagy megújítják a mindenben jelenlévő isteni fényt.  

Gyakorlatilag ezt a célt szolgálták az időközben leszületett mágusok, mesterek, megváltók, vagy az angyali seregek, de nem kevésbé a totális anyagba süllyedéstől mentenek meg a jövendők, a gyermekeink.

 Így fonódnak össze a világspirálok, ekképpen következik az egyik atlantiszi történet a másikból, és ilyesformán, az isteni kódra hangolva ismerhetjük meg a mindenben jelenlévő, mindent magába foglaló Istent, és kerülhetünk közelebb a lét nagy kérdéseinek megválaszolásához is.  

De mielőtt még valaki a számos Atlantisszal kapcsolatos fantazmagória, mese kategóriájába sorolná a leírtakat, tegyük fel magunknak a kérdést; Vajon miért érezték szükségesnek a történet őrzői, átadói a sziget szerkezetének részletes, számokkal alátámasztott ismertetését?

(Platón két dialógusban mondja el a históriát, az elsőben a Kritiász-dialógusban kaptak helyet a városállam kialakulásának pontos adatai.)

Nos, a megadott jellemzők alapján elkészített Atlantisz-modell több szabadgondolkodású tudósembert ejtett ámulatba. Vannak, akik egy proton elektromos erőterét, míg mások egyenesen az első anyagi részecske keletkezését, vagyis nem mást, mint a teremtést fedezték fel benne.  

Bárhonnan is közelítjük meg a kérdést, az anyag születésében, a növekedésében, beérésében, a „gyümölcshasadásban”, a visszatérést szolgáló átalakulásban ott van Isten, méghozzá teljes pompájában, a magvallás Íz-Ten-Anyájaként.

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról

Figyelem
(Adrienn, 2011.01.08 01:39)

Kis kitérő--Új házépítésnél-felújításnál figyeljetek a falban vezetett, és központi födémekben futó elektromos vezetékek tervezésére...Elég rossz életkörülményt okoznak a vezetékeink is a lakótereinkben--

Válasz
Központos rend
(Adrienn, 2011.01.08 01:17)

Amint megtörjük a hosszanti utcás település vonal elrendeződést és centrális alakzatban elrendezzük az épületeket..beköltözve a családok egymás erejének védő gyűrűjében újra hangolható a fenti gyógyító erőközpont...

Régen az öregekhez befektették éjjelre a gyermekeket..lábtól, fejtől..hogy az öreg bölcsek tovább bírják a világi életet--stb..

Minden tudás itt van már..

Válasz
(nincs cím)
(sound, 2011.01.07 21:45)

Először is:
http://www.kolcsey-nyh.sulinet.hu/tanul/filozofia/szoveg/kritiasz.pdf
Íz-Ten-Anya-val kapcsolatban nem sokat tudok mondani, de egyben ez a városszerkezet, egyben egy energiaközpontosított rendszer köre is, melynek bizonyos pontjain nagyon erős gyógyítói energiáknak tettek ki, akár genetikai betegségekben szenvedő egyéneket is, s azok egy bizonyos hatásidő eredményeként teljesen képesek voltak meggyógyulni.

Válasz
BAJAN
(ANDRAS, 2011.01.07 19:46)

NAGY TITOK AZ EGESZ TORTENET AZERT,MERT MAR A BIBLIAI
SZOVEGBEN IS TORZITOTTAN JELENIKMEG AZ EGESZ LEIRAS.
TUDATOSAN!
EZ A TUDOMANYOS MEGKOZELITES VEZETHET EL BENNUNKET
AZ IGAZSAGHOZ.

Válasz