Az előbbiekben közölt „Nikodémus Evangélium" sokkal részletesebben leírja a názáreti Jézus vádolását és Pilátus által való kihallgatását, mint az Újszövetségben található evangéliumi írás mondja.

Éppen azért ismertetjük, mert olyan fontos adatokat szolgáltat, melyek Jézus igazi alakját mutatják be. Vádolásának körülményeit is, valamint azt a módszert is, amit a zsidóság főpapjai alkalmaztak Jézus elítélésének keresztülvitelében.

Vizsgáljuk meg hát együtt ezeket egymás után:

1.) Az evangéliumok mindegyike a „zsidóság sokaságát" említi, mely Pilátus elé járult. Mai nyelven mondhatjuk, hogy a zsidó papi testület indított oda egy jól megszervezett tüntetést, ahol többségben az ő híveik voltak.

2.) Jézus iránti szeretetet és a nép hozzá való ragaszkodását bizonyítja az a körülmény, hogy minden megfélemlítés és kiátkozás ellenére is megjelentek Pilátus előtt azok a „mentő-tanúk" - a meggyógyultak és az új életre kelt betegek személyében - akik küszködtek a túlerő ellen Jézus szabadon bocsátásának érdekében.

3.) Honnan vették a zsidó főpapok azt a vádat, hogy Jézus „királynak" mondta magát, amikor ezt ő soha nem mondta? Egyszerű szűrt hordott és mezítlábas szandálban járt. Mikor Pilátus kérdezi tőle: „Király vagy-e te?" ...világosan és félreérthetetlenül feleli, hogy: „Az én országom nem e világon van." Tehát nem mondja sohasem, hogy király, hanem a zsidók mondják annak - de nem a „zsidók királyának". - Sohasem mondja a vád így: „Azt hirdeti magáról, hogy a mi királyunk, vagy a zsidók királya". Ezt sohasem mondják, csak azt: „Isten fiának és királynak mondja magát". - Az Istenfiúságot mindig hangoztatta Jézus, de királyi voltát soha. Tehát igen nagy ütőkártyaként szere-

140

pelt ez a vád a zsidó papság kezében, ha Pilátus emiatt elítélte azt, akinek megállapította az ártatlanságát.

Nikodémus Evangéliuma az egyetlen, mely választ ad erre a IX. 3. alatt, amikoris informálják Pilátust, hogy „a mágusok hoztak Keletről sok ajándékot neki, mint a saját királyuknak"... Pilátus nagyon jól tudta, hogy Rómának és az ő császárjának legnagyobb ellensége a Pártos Birodalom, amelynek seregei nemrégen verték meg Crassust is és Antoniust is. E vád szerint tehát Jézust a Pártos Birodalom mágusai köszöntötték, mint saját, tehát pártosbirodalmi királyukat és ezt megérti Pilátus. Nem kell több magyarázat. Nem érdekli tovább, hogy zsidó-e vagy sem. megérti a vádat és talán a zsidók együttműködésének és Róma felé való szolgálatának érzi azt, hogy egy - az „ellenséggel cimboráló, gyanús ismeretlen" - elítélését kívánják tőle ily konok kitartással és annyira, hogy a valóban bűnöző gyilkos Barabást kérik inkább, mint ezt az ismeretlent, a „pártos mágusok, a legnagyobb ellenség által tiszteltet".

A Nap felé való kézmosás nyílt politikai cselekedetszámba vehető. Pilátus mossa kezeit egy ártatlan ember vérétől... Ugyanis, ha Jézus kivégzése miatt esetleges politikai bonyodalom keletkezne Róma és Pártia között - a római helytartó „ártatlannak" nyilvánította és csak a „zsidók határozott, tömeges és szinte forradalmi" fellépésére ítélte halálra. Ha a pártosok megharagszanak, ám üssék a zsidókat. A római helytartó ártatlannak találta azt a valakit, aki esetleg a pártos hatalom megbízottja volt.

Ugyanígy ne tételezzük fel Pilátusról azt, hogy ő felismerte Jézusban a földreszállt Isten-Fiút. Pilátus Rómát szolgálta, és a római birodalom politikájában nőtt fel. Azért lett helytartó pontosan azon a területen, mely a két nagyhatalom - Róma és Pártia - között volt, mint ütköző terület.

4.) A zsidók tisztában voltak azzal, hogy Jézus anyja - Mária - Adiabene-Kharax hercegnő, a pártos királyi házból való és rövidesen napvilágra kerülnek azok az adatok is, melyek a zsidó József - áccsal - való házasságát majd egyszerű liturgikus mesének nyilvánítják.

5.) Ki volt Nikodémus? ... Korának egyik leghíresebb orvosa, aki Jézustól a gyógyítás módszereit is tanulta.

6.) Ki volt Arimateai József? ...Korának leghíresebb ügyvédje és a zsidó állam szenátora. Tehát a zsidók közt is igen magasrangú személy.

Most már tudjuk, hogy ki is volt Arimateai József, aki Jézusnak testét elkérte Pilátustól és saját sírboltjába helyezte, miután a szokás szerint belefektették egy lenvászon lepedőbe, úgy, hogy az alul is és felül is betakarta a testet. Ez a lepedő valami csoda folytán megmaradt és az a mai „Turini Lepel".

1978-ban a római egyház engedélyt adott a világ tudósainak, hogy tudományos műszerekkel és módszerekkel vizsgálják meg valódiságának megállapítása céljából. A következő fejezetben tehát beszámolok a kapott eredményről.

Előrebocsátom azt a fontos és hihetetlen adatot, hogy a Vatikán nem fogadta el a vizsgálatoknak pozitív eredményeit és - valószínűleg júdaista hatásra -

141

hamisítványnak minősítette a lepelt. Az indok az volt. hogy „valószínűleg egy középkori festő pingálta rá a lepelre a rajta látható alakot."

A lepelen azonban az „alaknak" a negatív képe látható. Ezért mi azt kérdezzük: „Létezik-e a világon egy olyan festő, aki a vászonra egy emberi „alak" negatív képét tudja ráfesteni és úgy, hogy a testen lévő sebeket is mutassa, miként a Turini Leplen van?"

Ezt emberi kéz elvégezni nem tudja. - De Jézus így mondta:

Én veletek vagyok a világ végezetéig!"

Látni fogjuk a következő fejezetben, hogy a mai materialista világunkban a komputer-technika útján „támadt fel" újra, hogy erőt adjon a hívőknek. Ennek tudatában így üzenek az olvasóknak:

Kövesd a Jézust, kövesd még ma!
Halld miként hangzik hívó szava.
Közel van Ő, hogy megáldana...
Azért hát siess.... jöjj!

142

X.
Jézus Urunk születésnapja

AMIKOR Nagy Konstantin Bizáncba tette székhelyét - Konstantinápolynak nevezte azt, és saját magát „keresztény püspöknek" kinevezte, - a kereszténységnek még nem volt meg a mai egységes vallástana. Mást tanított a római püspök, mást az alexandriai és a Római Birodalom határát át nem lépő „apostolok" . Jézus Urunk tanítványai (az apostolok) által hirdetett „Jézus-hit" csak Keleten, azaz ázsiai területen élt, alapított egyházakat. Ilyen körülmények között, a Római Birodalom területén még Konstantin idejében is fennmaradt a régi római vallás isten-karának emléke és éppen ez ösztönözte Nagy Konstantint arra, hogy birodalmának tervszerű „keresztényesítése" helyett egyszerűen államvallássá tegye azt a „kereszténységet", amit saját maga, mint „püspök" elrendelt. (Spanyol nyelven tanítottam, hogy amit Konstantin tett az „no christianizar el imperio rontana", hanem „nacionalizar el christianizmo".) Ez a törvényesítés, vagyis a kereszténységnek államvallássá való tétele a Kr. u. 320-324 közötti időben történt. Természetesen Jézus Igéje képezte a tartalmát, de különböző magyarázatok szerint. Nem célunk az, hogy részletekbe bocsátkozzunk. Csupán azt az egyet akarjuk itt kiemelni, hogy a kereszténységnek államvallássá való hivatalosítása mellett, ebben az időben még mindig létezett a régi Róma egyik istene, akit a nép tisztelt és napját megünnepelte. És ennek az Istennek, akit a rómaiak „Legyőzhetetlen Istennek" neveztek, az ünnepnapja a téli napforduló volt. amikor megszűnik a sötétség és a Nap „új életre kél".

Aztán harmincnégy év után, vagyis Kr. u. 358-ban a bizánci központú kereszténység ennek a régi római „Legyőzhetetlen Istennek" ünnepét, a názáreti Jézus, a Világ Világosságának születésnapjául törvényesíti. Tehát a Gurusuny-Karácsony kozmikus tüneményét a Kr. u. 358. év óta ünnepeljük Jézusunk születésnapjaként.

A kíváncsi kutatóban felmerül az a kérdés, hogy Kr. u. 358 előtt milyen dátumot tartottak számon Jézus születésének idejeként? ... Ugyanis ahhoz kétség nem férhet, hogy ha a „Jézusi Ige" volt a vallás alapja, akkor az „Ige Forrását", a Mestert is ismerték és tisztelték. Így születésének napját is biztosan tudták. Tudniuk kellett, hiszen a „betlehemi csillag" égi tüneménye jelezte az Isten Fiának - sokezer év előtt már megjövendölt és ezt a várakozást, mint hagyományt írásban rögzített - Földre való érkezését és embertestet öltését. Vissza kell hát mennünk ennek a „betlehemi csillagnak" az idejébe, vagyis Jézus Urunk születésének esztendejébe.

143

Történelmi visszapillantás

Amikor a „betlehemi csillag" felragyogott az égen, két hatalmas birodalom nézett farkasszemet egymással már csaknem három évszázad óta: a rómaiaké és a pártosoké.

A Római Birodalmat minden történelmi atlasz közli, de a Pártos Birodalom 500 éves fennállását és létezését igyekszik elhallgatni a nyugati történelem szemlélet. Talán annak a két - Nyugat számára kellemetlen - történelmi eseménynek a következménye ez az „elhallgatás", amikor a büszke, kegyetlen és minden népet leigázó Róma kétszer is megkísérelte légióival leigázni a pártosokat, de a Pártos Birodalom hadserege mind a kétszer tönkre verte a római légiókat.

Először - a Kr. e. 53-ban Carrhae-nál (a régi Harrán) - maga Crassus is ott maradt a csatatéren; másodszor Kr. e. 39-ben Joppa-nál (a mai Jaffa) Kleopátra kedvese - Marcus Antonius - volt a legyőzött és szintén a csatatéren maradt római cézár. Csak e két lecke után hagyták örökségül egymásnak Róma cézárjai azt a tanácsot: „Ne lépd át az Eufrátesz medrét sehol, mert iszonyú ellenség tör rád onnan!"

Így élt és virágzott a Pártos Birodalom - minden római befolyás nélkül - az Eufrátesztől az Indus folyóig és az Indiai Óceántól Ázsia belsejéig fél évezreden át, és Jézus születésekor, amikor felragyogott a „betlehemi csillag", akkor hatalmának tetőpontján volt.

A pártosok átvették és jól megőrizték a régi káld-sumír-babiloni kultúrát. Régi, lerombolt városait felépítették és egyik kultúrközpontjuk Babilon volt, ahonnan igen sok ékiratos agyagtábla maradt ránk a Pártos Birodalom idejéből, tehát a Jézus születését megelőző „három" évszázadból. Ezek között nagyon sok agyagtáblán asztronómiai feljegyzések, adatok találhatók. Az asztronómikus adatokat tartalmazó táblák óriási száma következtében munkacsoportok alakultak az ékírást ismerő szakértők között és ma már mondhatjuk azt, hogy a rendszeres munka eredményeképpen ismerjük ezeknek a tábláknak a tartalmát. Ugyanis a többszáz darab épen maradt és ezrekre menő táblatöredékek szövegét sikerült megfejteni és szakszerűen csoportosítani olyan kiváló tudósoknak, akik az ékírást is ismerték és matematikus-asztronómusok voltak. Szívesen közlök néhány könyvcímet azok részére, akik ezzel az érdekes témával foglalkozni akarnak. Ajánljuk a következőket:

Van der Waerden: Die Anfange der Astronomie (Noordhoff Ltd. Groningen, 1966.)

Sachs A.J.: Late Babylonian Astronomical and Related Texts. (Province, Rhode Island, 1955.)

Neugebauer, O.: Astronomical Cuneiform Texts. (Institute for Advanced Study, Princeton, London, 1955.)

Kugler. F.X.: Sternkunde und Sterndienst in Bábel. (Aschendorffsche Verlagbuchhandlung, Münster, 1907-1955.)

Ezekben a szakkönyvekben teljesen meg van fejtve és bemutatva az a nagyszerű asztronómia, aminek feljegyzéseit az ékiratos táblák őrzik. Mint mondtuk

144

- a Kr. előtti utolsó „három" évszázad anyaga van feldolgozva, amelyből 256 év a Pártos Birodalom idejére esik, ahol a pártos „mágusok" folytatták a régi káld-sumír-babiloni csillagászatot és módszereit még tökéletesítették is. Előre kiszámították az égi tünemények idejét és azokat a táblákra felírták. Mint majd látni fogjuk, a „betlehemi csillag" megjelenése is legalább „két" évszázad előtti számításban van pontosan tudatva és felírva; - és tudományukat igazolta az előre jelzett időben való pontos égi történés.

A „betlehemi csillag" a Szaturnusz, Jupiter és Nibiru fényeiből keletkezett. Mielőtt ennek részletes ismertetésére rátérnék, bemutatom a pártos csillagászoknak e két planétára vonatkoztatott számításainak egyik módszerét. A szakkönyvek „babiloni kalendáriumoknak" nevezik ezeket az ékiratos feljegyzéseket. Babilon is a Pártos Birodalom városa volt ebben az időben és a hozzátartozó - Sippar-nak nevezett - városrészben volt az az évezredes asztronómiai intézet, amit még a káld-sumírok alapítottak. Onnan valók az említett ékiratok, melyek arról tanúskodnak, hogy a pártos mágusok nemcsak pontosan tudták a planéták keringési idejét (másodpercnyi pontossággal), hanem az égi tünemények jövőbeni bekövetkezését is előre kiszámították; ún. „nagy periódusokkal" dolgoztak.

A Jupiter „nagy periódusa" 427 év volt, mely a Jupiternek 36-szori napkörüli keringési ideje.

A Szaturnusz „nagy periódusa" 9 napkörüli keringéssel 265 év. Ezt azonban érdekesen tökéletesítették azért, hogy „összehangolják" a Jupiter periódusával. Tehát a Szaturnusz „nagy periódusát" még jobban felnagyították. Rájöttek arra, hogy a Szaturnusz 20 napkörüli keringésének az ideje 589 év. Ehhez hozzáadták az előbbi „nagy periódus" idejét, a 265 évet. Vagyis 589 + 265 = 854 évet ad, ami megfelel két Jupiter „nagy periódusának", vagyis 2 x 427 = 854. (Érdekes, hogy a káld-sumír számírásban, amit használtak a pártus mágusok is, a 427 szám két „7" számmal íródik. Tehát egymás mellé írnak - ékírással - két „hetes" számot. Jobbról számítva az első szám jelenti az „egyes" számokat....vagyis a 7 = 7. Jobbról számítva a második szám jelenti a „hatvanasokat". Tehát a második „hetes" szám 7 x 60 = 420 + 7 = 427.)

De ehhez a „szaturnuszi" óriás periódushoz szinkronizálták a többi planétákat is. Így pl.; a Mars bolygó 151 napkörüli keringésének ideje 284 év, az ékiratok szerint. „Háromszor" 284 - 852, vagyis itt is megkaptuk a szaturnuszi „óriás periódus" idejét (két év különbséggel). A két év különbséget - amint az ékiratos kalendáriumok mondják: „a szinódikus és a sziderikus keringési idö különbsége adja". Tehát az ő asztronómikus módszerük a mi naprendszerünkben 854 éves „nagy periódussal" dolgozott.

Ezt csak azért hoztam példának, hogy bepillanthassunk abba a tudásba, ami azóta elveszett, vagy elfeledett lett.

De térjünk csak vissza a „betlehemi csillaghoz". Bemutatom itt azt a Pártos Birodalom Babilonjából származó ékiratos táblát, amelyen - két évszázaddal Jézus születése előtt - már pontosan meg van állapítva a Jézus születése évében történt csillagállás. (A tábla megtalálható a British Museum Inv. Nr. 35429. jelzéssel.) Az itt közölt és kézzel írt másolatot Pinches készítette és

145

Sachs könyvében Nr. 1195. szám alatt van. A tábla ennek az évnek (ami a mi kalendáriumunk szerint a Kr. e. - tehát Jézus születésének gondolt 0 (zéró) évünk előtti 7. esztendő) az első „8" hónapjának csillagkalendáriumát képezi, ahol az utolsó „3" sor - rövidített - csillagászati szakrövidítésekkel a 2. ábrán 3-as számmal jelzett együttállás utolsó fázisának kezdetét rögzíti a következő szöveggel: „ 1. Arah'samma (a mi számításunk szerint október 21.): Jupiter és Szaturnusza Halak jegyében, Vénusz a Skorpióban, Merkúr a Mérlegben, Mars a Nyilasban. - 5. Vénusz esti lenyugvása a Skorpióban. - 6. Mars belép a Bak jelébe. - 13. Vénusz hajnalcsillag a Skorpióban. - 14. Telihold. - 15. Merkúr belép a Skorpióba. - 18. Pleiades kozmikus lenyugvása. - 20. Jupiter nyugati mozdulatlansága a Halakban. - 21. Szaturnusz ugyancsak a Halakban nyugati mozdulatlanságban. - 28. A Hold Napkörzetbe lép.

Itt a legfontosabb a Jupiter és a Szaturnusz „együttállási mozdulatlansága" (Stillstand). Ma elektronikus teleszkópokkal dolgozva ilyen égi fenomén észrevétele és lefényképezése nem probléma. Azonban a pártos mágusoknak az a pontossága, amellyel ezt a Jupiter-Szaturnusz együttállási és az esti, nyugati mozdulatlanságának ritka és különleges csodáját észrevették, kiszámították és leírták azért bámulatos, mert a kalendáriumuk szerint a két megnevezett planéta „mozdulatlansági pontja" között csak „három perc" hosszúsági ívkülönbség van, ami szabad szemmel nem látható.

A 2. ábrán láthatjuk, hogy ez az „együttállás" a Kr. e. „hetedik" év május 28-tól november 12-ig tartott.

Nagyon fontos tudnunk azt, hogy a Pártos Birodalom „mágusai", akik ezeket a csillagászati feljegyzésekkel teleírt táblákat ránk hagyták, hogyan

146

iktatták be vallásszemléletükbe a planétákat. Ugyanis Jézus születése előtt Párthiában a „mágus" vallás dominált, ahol a babiloni Marduk volt az Isten-kar Hatalmasa, de ezt a sémita nevet a pártosok nem nagyon használták, hanem Marduk helyett Bál (Bél) néven tisztelték és az ő csillaga volt a minden jóságot, örömöt és boldogságot hozó: Jupiter. Ezeket a régi ékiratokat a mai szakemberek rendszerint a sémi-akkád nyelv szerint olvassák. Így pl. azt a két ékje-let, amellyel a Jupiter írva van, „kakkabu pisu"-nak mondják, ami „fehéren ragyogó csillag"-ot jelent. Nagyon érdekes bizonyítékot találtam azonban arra vonatkozólag, hogy a bizánci tudósok nem a sémi-akkád nyelvet használták az ékiratok olvasásánál, hanem a káld-sumír hangzás szerint jegyezték le görögül. Kugler említett könyvében (Erganzungsband 318. oldal) találtam meg azt a nagyszerű adatot, mely szerint:

,, Hesychios, bizánci lexikográfus a Jupiter planéta két ékjeiét nem a sémi nyelven, hanem a régi sumír kultúrnyelven olvassa és írja le így: 'Mul-Babbar"'.

A káld-sumír „Mul-Babbar" pedig a „Fény Fiának" - En-Lil-nek - a csillaga, aki a sumír mitológia és teremtéstörénet szerint a Szent Fokossal választotta el az Eget a Földtől, és Ő az Egyetlen Isten elsőszülöttje, akivel együtt jelent meg a Fény. - Már tehát azt is tudjuk, hogy a Kr. e.-i utolsó három évszázadban neve - a semitásodási folyamat után Bél. Bál lett.

Kutassunk most a „Szaturnusz" után. Az asztronómiai ékiratokon „Mul-Sag-Us" ékjelekkel van írva, amit a sémi nyelven „kakkabu kaimanu" néven ismernek és így ment át az összes sémita nyelvbe. A káld-sumír mitológiában igen hatalmas erőt tulajdonítottak a Földre jövő sugárzásának és „éjszakai nap" volt egyik neve, de amikor a Halak csillagképében volt, akkor „Mul-Ug-Ga" nevet kapott, melynek jelentése a „halál csillaga".

A héber hiedelemben Izrael csillagaként volt tisztelve. Most aztán nem kell sok asztrológiai ismeret ahhoz, hogy a laikus olvasó is felismerje a 2. ábrán bemutatott Jupiter-Szaturnusz együttállás! folyamatból következtethető jövendölést, vagyis azt, hogy:

A jóság, boldogság, öröm fényesen fehérlő csillagát a Halak jelében kíséri a „halál csillaga", mely Izrael vezércsillaga."

Hát ezért keltek útra a „három királyok Pártiából, hogy az ő tudásuk szerint megállapított jövendölést betöltsék. A szaktudósok így értékelték ki a mágusok ékiratainak jelentését:

A mágus-hit Istenének csillaga megjelenik Keleten - esti formában - Izrael csillaga mellett, hogy azzal együtt a 'megjelenéstől a lenyugvásig' uralkodjanak az égen és hosszú ideig együtt maradnak. Ez annak az égi jele, hogy egy Isten-erővel megáldott Hatalmas érkezik a Földre, akit a 'halálcsillag' (ezúttal Izrael csillaga) erejéből származó veszély kísér születésének pillanatától kezdve."

Ez a tudat indította a mágusokat Betlehembe és azért tértek hazájukba - mint a héber költő mondja: „kerülő úton", hogy a kisdedet megóvják és magukkal vigyék.

Itt semmiképpen sem szabad elfogadni azt az újszövetségi írást, mely szerint a „napkeleti bölcsek Izrael királyát jöttek köszönteni", hiszen Jézus nem volt sem zsidó, sem Izrael királya.

147

Mikor született Jézus....?

A 2. ábrán jól látjuk az együttállási folyamatot, mely a Halakban megy végbe. Az „1" számú együttállás ideje május 28.; a „2" számúé szeptember 25., és a „3" számúé november 12. - a Kr. előtti 'hetedik' évben.

A szakirodalom az egyházi iratokban is és az összes kalendáriumok szerinti feljegyzésekben keresi Jézus születésének idejét, de ezekből igen nehéz kibogozni a helyes dátumot. Ugyanis a rómaiak részben Róma alapításától, de inkább az egyes cézárok uralkodási évei szerint hagytak számunkra feljegyzéseket. Egyiptomban más volt az alexandriai és más a shotis kalendárium. A hellenisztikus irány is az alexandriai kalendáriummal dolgozott. Viszont Jézus nem Egyiptomban, hanem Palesztinában, a galileai Betlehemben született. Itt pedig a jeruzsálemi héber kalendárium adatai voltak a mérvadók. Clemens és Eusebius is írnak Jézus születésével kapcsolatban, de igen „homályos" a jelentésük erről. A zsidóknál megmaradt az, hogy „az ötödik hónap - ABU - közepén" született Jézus. Ez pedig az Oroszlán csillagkép jele szerinti 3. dekanátus, vagyis augusztus 11-től kezdődő idő.

A Kr. u. 358. év előtt tehát a názáretinek nevezett Jézus Urunk születésnapjaként augusztus 11-ét tisztelték, mely keddi nap volt. Ez a nap volt Jézus-Király napja.

Az „Isten-Fia" születésekor azonban egyéb égi csodák is történtek. Így az ékiratos pártos-babiloni kalendáriumok is feljegyzik, hogy amikor a Nap az Oroszlán jegyének harmadik dekanátusában ragyog, a Vénusz a Szűz csillagkép legfényesebb csillagával, a „béta Virginisz"-szel áll együtt, amit a régi káld-sumír csillagászat ERU idejének ismert fel, mert ekkor észlelték azt, hogy a Termékenység legnagyobb erejét fejti ki a Földünkön.

Ezt az együttállást jelképezi az esztergomi Árpád-Oroszlán combján lévő rozetta, mely így Jézus Király születésnapjára is emlékeztet. Véletlennek talán nem nevezhető ez a szimbolizmus. (Bővebb ismertetést nyújt: „Az Ister-Gami Oroszlánok Titka" című könyvem.)

Nagy Árpád papkirályunk idejében gyakorlatban volt magyar ősvallás - mint tudjuk - megőrizte a sumír-káld Szűzanya, a Fény Szüze, az Élet Anyja - Nin-Ti - alakját, mint a magyarok Nagyboldogasszonyát. Vele együtt és éppenúgy, miként az 5000 éves káld-sumír isten-hitben található, a hét leányának alakját és ünnepét is.

A júdai-keresztény római térítés is kénytelen volt kalendáriumába iktatni Nagyboldogasszony és leányainak ünnepét. Ezért van - csak és kizárólag - a magyar katolicizmusban Gyümölcsoltó, Sarlós, Havas stb. Boldogasszony ünnepe. De meg volt Jézus Király Napja is.

A „gyalázatos szolgaságba" taszított nép Jézus-hitéhez menekült... miképpen azt Fehér Jenő által leírt „Mágus-inkvizíció Jegyzőkönyvei"

148

is tanúsítják. I. István halála után tudjuk, hogy a római egyház papi testülete uralkodott Magyarországon. Mivel a nép nem hozzájuk, hanem Jézus Királyhoz csatlakozott, megszüntették Jézus Király Napját és belőle Szent István napot csináltak.

Térjünk vissza szent hagyományainkhoz. Az nagyon helyénvaló volt, hogy a minden júdaiságtól mentes bizánci egyház Gurusúny-t nevezte meg az örökké élő és legyőzhetetlen Istenünk - Jézus Urunk születésnapjául, mert ő legyőzte a „halál csillagát" is. Örök életre kélt. Feltámadt. - Megújult erővel győzi le a sötétség gonoszságát a Turullu, az Isten Fia. Intő példaként arra, hogy ezen a napon - Gurusúnykor - nekünk is meg kell újulni, új erőre kelni a Szeretetben.

Gurusúny - az öröktől fogva lett Isten-Fiának újraszületése. De a Földre embertestben érkezett „Isten-erővel" megáldott Lény, a Lélek maga és az emberi lelkeknek törvényt és igazságot mutató és adó király: Jézus Király ....aki a királyi jegyben, az Oroszlán csillagkép idejében kellett szülessen.

Térjünk vissza a magyar hithez. Legyen megint ez a nap Jézus Király Napja. Ünnepséggel, örömmel, boldogsággal és imádsággal emlékezzünk az igaz Királyról, aki nekünk a Szeretet Törvényét hozta és így azt mondta: „Az igazság tesz szabaddá benneteket".

Jézus Király Napjának megünneplése is hozzátartozik a magyar igazsághoz.

149

XI.
A magyarság Jézusa

Most, amidőn közlöm Jézus Király születésének hiteles adatait, annak szent hagyományainkba való „visszaillesztését" is kérem! - Nagy örömmel olvastam a Szörényi Leventével folytatott interjút, a „Magyar Vetés" című hetilap 1993. augusztusi és szeptemberi számaiban. Az interjú címe: „A nemzetek Jézusa, a magyarság!" - Ebben az írásban - amikor napjainkban, az Istentől eredő igazságnak, vagyis a tudásnak megrontását és a gonoszságra való alkalmazását fedezi fel - Szörényi így beszél:

- Miért tehetik meg a lefelé mutató erők képviselői, hogy eltakarják a tudást? Azért, mert most sötétségben vagyunk. Így lehet elképzelni ezt: a Nap Fiai most börtönben vannak. Csak egy kis lyukon keresztül látják a fényt. Ez nem azt jelenti, hogy amikor a kozmosz a világos felében tartózkodik, akkor mindenki tiszta. Erre van egy nagyon jó ábrázolás, bizonyos elválasztott kör: a sötét felében van egy kicsi fehér pont, a világos felében egy kicsi sötét pont. Csak melyik érvényesül éppen? Most a sötétség. Ez egyértelmű. Ez mindenből kiderül. Ugyanakkor a fehér pont - mint reménysugár - mutatja Isten létét. De azért, hogy kiút legyen, azt azokra bízza - azokra a lelkekre -, akik az adott helyzet ellenére hisznek benne, hisznek abban, hogy van kibontakozás. És minél többen vannak ilyenek, és minél nagyobb erőt képviselnek, annál inkább beindul az a folyamat, aminek be kell indulnia, mert elkerülhetetlen! Ehhez valójában hozzásegít minket az az erő, amelyet nem a Földről, hanem Föntről irányítanak. Érezzük, hogy hozzásegít!"

Én úgy érzem, hogy nem egyszerű megállapítás, hanem bizonyságtevő szózat ez, hiszen az Igazság nem más, mint a kozmikus Fény felvillanása az emberi lelkekben, és ha ez a „felvillanás" állandósul, az ilyen emberi Lélek - egy eddig ismeretlen intuitív erővel megáldotton - prófétai munkát végez. Ontja a Fényt. „Megvilágosítja" az eddig sötétben, - Szörényi fogalmazása szerint - „börtönben" élt vagy élő Napfiakat.

Tökéletesen igaza van abban is, hogy ezek a „világosítók" Fönti, vagyis túlvilági irányítást kapnak és anélkül, hogy összebeszéltek volna, anélkül, hogy ismerték volna egymást, tehát minden megegyezés és megállapodás nélkül „ugyanazt" hirdetik és tanítják. - Ebben az „egyezésben" már benne gerjed a kozmikus erő által hozzánk küldött „Igazságnak", a tisztánlátásnak, a felvilágosodás jelenlétének minden gonoszságot legyőző valósága.

Ilyen „irányításnak" eredményeképpen Szörényi Leventének a „meg-

150

látását": „A nemzetek Jézusa a magyarság!" - nemcsak megerősítem, hanem hagyománykincstárunk eddig fel nem tárt adataival tán gazdagabbá teszem, amikor a mai sötét napokban azt kiáltom:

Jézus csak a magyarság Jézusa!

De senki sem értsen félre! Itt semmiféle kisajátításról nincs szó, mert én nem arról a Jézusról beszélek, aki még ma is eltorzult emberi arccal, keresztre feszítve látható minden júdai-keresztény templom feszületén!

Én annak a Jézusnak emlékét támasztom fel, azt a Jézust nevezem „csak a magyarság Jézusának", akit görögül 'Chrestos'-nak, azaz 'Egyetlen Szentnek' neveztek és nem 'Christos'-nak (Krisztusnak), héberül Messiásnak. Ugyanis ez a Chrestos" az ő kozmikus és karizmatikus erejű isteni tartalmú valóságában, már csak egyedül a magyarság által megőrzött jelképes ábrázolásban maradt meg. Ezért nevezem Őt így: „A magyarság Jézusa." Mert valóban csakis Ő tud erőt adni a magyarságnak ahhoz, hogy - a szimbólumok titkának felismerésével - hitéletében egy új korszakot nyisson és kijavítson mindent, ami „Vajk-István idejében letompult, félrecsúszott".

Ezt a „félrecsúsztatást" eredetileg a júdai gyökerű római ortodoxia követte el, amikor kiátkozott, elpusztított és tűzre hányt minden olyan ókori hagyományt, mely Jézus Chresztos földre szállását és emberi testben való megjelenését a sokezeréves próféciák megvalósulásának tanította. - Ne csodálkozzék tehát az olvasó, ha megint visszaviszem az ősi Sumériába, ahol a „Szeretet vallását" gyakorolták Jézus Úr előtt már 2000 évvel.

El kell tehát megint mondanom, hogy a sumír hitvilágban a „Világ Világosságát" En-Lil néven ismerték. Ő az „Istenlélek"....így „En-Lil" ...„Én-Lélek". És ő volt az egyetlen Istenalak, akit sohasem ábrázoltak a hitvilág jelképeiben. Nincs róla sem szobor, sem kép és pecséthengeren sincs ábrázolva, hiszen Ő a Fény, a Világ Világossága, aki legyőz minden vakságot, megszünteti a sötétséget.

A bölcs máguspapok az égi fény érkezését magukon a Gondviselés Kegyelmeként észlelték. Látták, hogy az emberi életben a Lélek indítékával jön létre a megvalósulás és azt tapasztalták, hogy minél tisztább a Lelkiség - annál hatalmasabb az alkotás!...

Ezt a megállapításukat az égre vetítették és az Isten hatalmasságának megértésében úgy gondolták, hogy az Isten-Lélek olyan erővé lényegül, mely 'anyagot' teremt. Így nevezték el Én-Lil átlényegült formáját, az anyagot létrehozó 'Isten-Erő'-nek - így: „Én-Ki" - és ezt a már átlényegült Isten-Erőt aztán emberi formában ábrázolták, hiszen a sumír teremtés-történet szerint: „saját képére" alkotott, egy Föld porából formált teremtményt, az égi lakók között, aki aztán erre. a Földre hullt, amikor a Világot elárasztotta a Fény, a Világ Világossága."

Így találjuk meg Babilonban is Én-Ki emberformájú ábrázolását, ahol a még mindig kozmológikus szemléletű „rendszerváltás" már „E-A" (a Tudás Temploma) nevet ad neki és nevét így írja az ékiratban:

151

Az itt bemutatott babiloni pecséthengeren láthatjuk őt. Szent állatán - az Oroszlánon - van trónusa, amin ül és az oroszlánnak a testére van írva urának neve, a „négy ék" = „E-A", a minden Tudás Atyja, aki az előtte álló földi királynak adja át az „uralkodásra felhatalmazó jelképeket", mely az „égi törvény" megtartására kötelez - és jelzi, hogy az égi uralom ismét a Földre küldetett le. - Ez a „karizma". Vagyis Isten az egyetlen „uralkodó", az ő földi elhívottja által. - A pecséthengeren 8 bolygót számolhatunk. Kilencedik a Hold + két Nap, tehát összesen tizenegy. E-A mellett ott van az elfáradó Fényt magasba emelő hatalmas „Fény-Madár", a Tur-Ul-Lu... talán azt is jelentheti sumír nyelven: „A Tur nemzetség Fénye."

Sokat írtam már arról az „Istenvárásról", mely - a csaknem 3000 éves próféciák alapján várta En-Lil és Én-Ki emberi testben való megjelenését a Földön. Igen fontos azt megállapítani, hogy amikor Jézus megszületett a Fényből - Mária által - megszűnik minden Isten-ábrázolás a mágushitű Pártos Birodalomban és az Adiabene-Galilea területén élő ún. „szkíta-arámiak"-nál, ami érthető náluk, hiszen ők tudták, hogy akit vártak már 3000 éve, a „Világ Világossága" lejött ide közéjük, a Földre és a Napkirály a Nap-házából, az Oroszlán csillagképen át érkezett és így az Oroszlán hozzá tartozik.

Aztán amikor elhangzik a gonoszok ajkáról a „feszítsd meg" és megtörténik a nagy merénylet, az emberiség legnagyobb gaztette - Jézus Urunk keresztre feszítése - győz a Fény megint. Az emberfiává lett „Én-Lil" és „ Én-Ki" visszatér ...az anyag Fénnyé lesz, miként majd a „Turini lepel" bizonysága nekünk azt elmondja. Jézusunk most mint „Tur-An" (Ég-Nemzettje) elhagyja a „Tur" fiait, akik hűségesen követik a századok minden keserveiben, üldöztetésüknek máig érő idején is.

Az Őt „báránynak feláldozó" Christos-Messiási ortodoxia nevezheti ezeket a Jézus-hitű népeinket áriánusnak, nesztoriánusnak, mágusvallásúnak, manicheusnak, vagy eretneknek; - hívhatja hitviláguk tartalmát Jézusi szkítizmusnak" (mint Epiphanius tette volt).... csak megmaradnak Fény Fiainak. - Ha pedig valaki még a történelmi „igazságot" is megtalálja, csodálattal kell megállapítania azt a valóságot, hogy a fent különféle névvel illetett „Chrestos-i Igazság" megtartóit, vagyis a minden júdaiságtól mentes jézusi szeretet-vallás gyakorlóit a történelem-tudományban szkíta, pártos, hun, avar és magyar népeknél találjuk meg. Ezek pedig mindnyájan a Tur-ivadék-hoz tartoznak. - A magyar múltba nyúló kutatás pedig azt mutatja, hogy: Jézus Urunk születésétől kezdve, a Pártos Birodalom fennállásáig (Kr. u. 302-ig) a pártos „Arsák" királyi vérből származó „Mani" által tökéletesen megszervezett ún. „manicheus hit" (vagyis minden júdaiságtól mentes Jézus-követés), mint ál-

152

lamvallás, a Kárpát-medence, Káspi-Aral-térség és a régi Sumériát is magába foglaló Pártos Birodalomban megerősödött.

Hatását a bizánci júdai-kereszténységre is kiterjeszti és itt Nestor pátriárka küzd haláláig (Kr. u. 440) a jézusi igazságért. Így nagy népünknél találkozunk ún. „nesztoriánus" keresztényekkel is, ami csak nevében különbözik a „manicheus" hittől.

Amint a Pártos Birodalmat a kegyetlen perzsa-szaszanida uralom váltja fel, az új uralkodók mind üldözni kezdik népünket a hite miatt. A perzsák ugyanis azonosították a manicheus Jézus-hitet a Rómában és Bizáncban érvényesített júdai-kereszténységgel, vagyis a saul-páli ideológiával. Ezt a perzsák politikai okok miatt tették, mert nekik is a Római Birodalom volt a legnagyobb ellenségük, és a babiloni, zsidó vallási központ intrikája sugallta nekik azt, hogy ezek a pártiai Jézus-hitűek éppen olyan „keresztények", mint a rómaiak és a Római Birodalom kémei, mert oda akarnak csatlakozni.

Népünk tehát északnak menekül és hagyománykincsét „rejteki módon" őrzi, hogy megmentse, mert a perzsák 360 templomukat égetik le. - Mint „Kangár nemzetség" érkeznek a kárpát-medencei Avar Birodalomba és itt kerül ábrázolásra - a már szokássá vált rejteki módon - hitviláguk tartalma, az Avar Birodalom központjában, az Ister-Gami Szentélyben, ahol:

Jézus Urunk földi 'elhívottja'. a 'karizmatikus papkirály' részére adott 'kozmikus üzenet' - mint Jézus királyságának törvénye - lett az évezredes 'isten-várás' szerint a szentély falára függesztve a „Hét Oroszlánpár" titkaival, melyek a sok évig tartó vándorlás-követelte 'rejteki módon' hirdetik a Nép hitvilágának Jézus-Kresztoszhoz való tartozását."

153

Az „Oroszlán pár"

Én-Lil" és „Én-Ki" együttese, ahol az oroszlánok testén lévő „4 ék" írott formában mutatja az „Égi Tudás Urának" nevét.

A „két" oroszlán úgy tartozik „egybe", mint Én-Lil és Én-Ki-nek „egységét" önmagában hordozó Jézus Urunk, aki az Oroszlán csillagképén át öltött emberi testet. - Az „Oroszlán-pár" ötvözi egybe a sokezeréves Isten-várást, a „földreszállás" misztériumával és így Jézus-Kresztosz nevét jelzi és Reá emlékeztet a jelképek „rejteki", vagyis csak a „beavatottaknak" szóló nyelvén.

Rozetta az oroszlánokon

Az oroszlánok combján látható az ún. „rozetta", vagyis a „nyolc levelű" rózsaszirom, a sumír-magyar hitvilágban a „Fény Szüze" vagy „Szűz-Anya" jelképe. Kozmológikus tudattal a Vénusz planétához tartozik és itt kettős üzenet észlelhető e jelképből:

Egyik azt jelenti, hogy a „Fény Szüze" a (a Vénusz planéta erejével) csillagszekéren bejött az Oroszlán csillagképbe akkor, amikor a „Fény Fia" emberré lett, amikor a sokezeréves tudás szerint a termékenységi erő a legnagyobb és legáldottabb a Földön.

Másik jelentése az, hogy jelzi magának a „Fény Szűzének, vagyis az Istenanyának" Földre érkezését; szinte bizonyítva azt, hogy a „Fény Fia" Édesanyjától el nem választható, mert az Édesanya is abban az időszakban született a Földre, amikor a teremtő erő, amit a sumír-maghar nyelven Eru-nak írnak le (mint azt bemutatom az „Ister-Gami Oroszlánok Titka" című könyvem 50. oldalán), a legerősebb. De jelzi azt is a rozetta, hogy: az Isten-Anya, az „Eru" időszaknak a „Szűz" csillagképbe tartozó napjaiban érkezett a Földre.

Így Jézus Édesanyjának, Máriának is jelzi az évezredes „Isten-várás" születési idejét és ezt az „Isten-várást" megtaláljuk a szkíta őseinknél, de legfőképpen az ún. „királyi szkítáknál", ahová éppen a római pápák minket, magyarokat sorolnak be, mert még a középkorban is a „magyarokat nevezik a királyi szkíták utódainak." (Pl.: V. Orbán és VI. Gergely pápák)

De ezeknek a „királyi szkítáknak" országában, az Azovi-tenger környékén, Kercs közelében végzett ásatásoknál találták meg az itt bemutatott „szárnyas Isten-Anyát, akinek fejdísze pontosan az a rozetta, amit az ister-gami oroszlánok tomporán látunk." Az egyetlen különbség az, hogy ennek a szárnyas „Fény Szüzének" a fején kettős rozetta van, jelezve a szimbólumnak az előbbiek szerinti „kettős" üzenetét.

A következő oldalon bemutatott aranykincs is az Ermitázs Múzeum tulajdona. (M.I. Artamonov „The Splendor of Scythian Art" című könyvének 273. képe)

154

De azt is tudjuk bizonyítani már, hogy ez az „Isten-várás" volt szkítának nevezett elődeink nemzeti vallásának fontos tartalma is és ennek tudatában nevezte el a zsidó szülőktől származott és a sauli júdaizmusú, az „Isten bárányát" minden nap feláldozó „keresztény" Epiphanius „egyházatya" a „chrestosi hitet" (vagyis a júdai tanoktól mentes Jézus-követést) egyszerűen csak „szkítizmusnak" vagy „jézusi szkítizmusnak". Történelmi ismereteink azt bizonyítják, hogy a háborúkat rendszerint a valláskülönbségek okozzák. Herodotos nagyszrűen leírja például a méd és a perzsa mágusok valláspolitikai szembenállását, ami úgy végződött, hogy a perzsák 40 ezer méd-szkíta mágus papot egyszerűen kiirtottak. Ebből a példából is láthatjuk, hogy a mi szkíta őseink harcoltak a hitükért már abban az időben, amikor csak az „Isten-várás" adta nekik az erőt és a „Fény-Fia", a mi Jézus Urunk még nem lett emberré. - Erre is van bizonyítékunk, mert be tudjuk mutatni itt azt a kardot, amit az orosz Melgunov tábornok ajándékozott Nagy Katalinnak, az oroszok nagy királynőjének. Ez a kard is az Ermitázs Múzeum tudajdona, és szintén Szkítiából származik, a Kr. e-i 3. századból. Valószínűleg abból az időből, amikor a Pártos Birodalomban már államvallássá lett a régi sumír hagyományok „mágus hite", az „Isten-várás"

A kardhüvelynek a fején ott találjuk az egymással szembenéző „két oroszlánt". Szinte „modellje" az ister-gaminak, csak miniatűr alakban. Az oroszlánok alatt két szárnyas Isten-alakot látunk. Mindegyik előtt ott van az „életfa."

A jobboldali az Isten-Anya (mellette a nyolclevelű rozetta). A baloldali a Fény-Fia. Feje vonalában, a szárnya mögött ott van a „hatágú csillag" jelképe, mely mint a már ismert „kétszeri hármasság", az „égi hármasság" vízszintes síkján ábrázolja Én-Lil-nek Én-Ki-vé történő átlényegülését. - A két szár-

155

nyas alak előtt álló „életfa" a „megtestesülés", a „földi életre-kelés" hirdetője. - A kardot és a hüvelyt a szkítáknál is, éppenúgy, mint hun-avar-magyar elődeinknél, a kardkészítés mesterei, a bölcs mágus-papok egyik része készítette, akik nemcsak a fémöntések mesterei voltak, hanem az ősi, szent hagyományok ismerői és tanítói. Mindig megtalálták a „rejteki módon" való ábrázolás módját és ezekben is megtartották a hitviláguk törvényeit. Itt is - mert minden hitvilági és Istenhez tartozó jelkép nem a kardon, hanem a hüvelyen van. Ugyanis a „kard" öl.

Így a kard nem az „Istenes Világ" tartozéka, hanem „Nimrud árnyéklelke" (Nib-Sibur = a Subur /szabír / Párduc) és „Nergál", az alvilág fejedelme, osztja a „halált vele és általa.

A „hüvely" a kard őrzője és a békességre serkentője, de a rajta lévő jelképek - szinte törvényszerűen -parancsolják azt, hogy kiknek a védelmére kell kardot rántani.

Az itt bemutatott kardhüvelyen az a sokezeréves Isten-várás két személye - a Szűzanya és a Fényből „lett" Szent Fia - Igazsága a „védelemre" és „oltalomra" szólító kötelezettség hitvilágának elkötelezettje, akik még nem jelentek meg a Földön akkor, amidőn a „védelem" hite már törvény lett.

Ily „hiteles" felfogás aztán már megszilárdította - a testet öltés valóságában - a Fényből született Jézusnak és Édesanyjának, Máriának - oly „védelmi" formáját, amelyet mai gondolkodásunk szerint csak a „törhetetlen Hit" biz-

156

tosít. Ez volt az indítéka annak a sok „egyházi" harcnak, melyet ma csak „vitáknak" nevezünk ugyan, de a júdaizmusnak a könyörtelen gyűlöletével hivatalosított „eretnek" kivégzésekkel és a „chrestosi tanoknak" elpusztításával ment végbe.

De hogy a mi nagy népünk volt aztán egyetlen tulajdonosa ennek a törhetetlen „chrestosi hitnek" azt legjobban ATILLA bizonyítja.

Ugyanis ő a minden júdaiságtól mentes Jézus-hit követője volt. Nevezhetjük - mint már írtam - manicheusnak, nesztoriánusnak, vagy - Epiphanius szavaival - Jézusi szkítizmusnak Atilla vallási felfogását, amit a vele szembenálló, két Római Birodalom júdai-keresztény hatalmasai nagyon jól ismertek. De a saját hitükben sem voltak biztosak, mert a júdaiság szerinti ..áldozások" nem hozták meg rabszolgatartó rendszerük fennmaradásáért esdeklő „imáik" teljesítését és így Atillát, az „áldozatukat" el nem fogadó, bosszúálló „Istenük" büntetőjének látták. Ezért nevezték el „Isten ostorának". Annak az ostornak, mely a Jézust jelentő oroszlánpár mindegyikének a farkán látható. Ugyanis a mi Atillánk valóban a „Chrestosi Igazság" védelmezője volt. Valóságos „Nimrud-Fi, akit éppenúgy „feládoztak" a gonoszok, miként azt a mi Jézus Urunkkal tették.

De Atillánk történetére csak azért hivatkozom itt, hogy az ister-gami oroszlánokhoz érkezés folyamatából kizárjam az esetleges hézagokat.

De még visszatérek a bemutatott „szkíta kard hüvelyén" található „rejteki" ábrázolásokhoz. Mind a két oldalán 4-4, tehát összesen 8 emberfejű és felajzott nyilat tartó, talán úgy is mondhatjuk, hogy a képzelet szülte, olyan négylábú állatot találunk, melyek mindegyike a hátán egy hatalmas „élő halat" visz, miként azt itt a képen bemutatom. Egyik állatnak oroszlán-lábai, a másiknak bika-patái vannak. Szimbolikájuk megfejtése nem könnyű feladat.

Mindenesetre az emberfejű nyilazók a „védelem" jelzői. - A különböző állatok: a minden eszközzel és minden lehetőséggel véghez vitt védelmet jelenthetik. A hal: talán a „halak korszakában" való megtestesülés hirdetője, vagy az „Isteni Tudás" jelképe, hiszen Jézus egyik nagy csodája a két hallal megetetett 5000 ember volt, ami egyben a tudás átadását, az Igazság tanítását is jelképezi.

157

Korunk nehéz napjaiban a „gonoszok" éppen az itt közölt, régi jelképek szerint a legnagyobb - tehát a kardhasználatig - védelemre rendelt két, testet öltött Isten-személyt, a feltámadt Jézust és Édesanyját, Máriát csúfolják, és isteni valóságukat a legperverzebb módon destruálják (pl. „Madonna" névvel, a megfeszített és eltorzult arcú Jézus keresztje alatt egy mozgó, ugráló és ordító némber a szexualitás mindenféle módját bemutatja és nincs „keresztény egyházi hatalom, mely megakadályozná. Nincs „kultuszminiszter", aki betiltaná.) - Ezek a „védelemre" szólító jelképek tehát most is érvényesek és megkövetelik azoktól, akik lélekben már összekötötték magukat a felső világgal, hogy összefogjanak és minden eszközzel harcoljanak a „gonoszok" által újraindított támadás ellen. A „kardrántást" majd NIMRUD rendeli el, ha itt lesz az ideje."

El kellett mondanom mindezeket, hisz a „Vízöntő" korszakunkban világunk forrong és senki sem tudja, hogy mit hoz a „Holnap"?

De higgyetek a „Tudás Népében!". Így mondta nekünk: „Veletek maradok a világ végezetéig!"

És itt van velünk Jézus, az élet vizének hordozója, a Nagy Állatöv csillagképeinek „egyetlen" emberalakja... aki maga a „Vízöntő" is.

Az ister-gami oroszlánpárban rejtették el Őt a gonoszok pusztítása elöl őseink, de ezt a titkot már felfedték a MA „gonoszai" és a hét oroszlánpárból már hat és felet, tehát tizenhárom oroszlánt már lekapartak. Ami még él az egyetlenből, azt pedig már nem védi, nem óvja senki. A tudatlanság uralma lenne ez, vagy a „gonoszok" hatalma....?

Majd a „Tudás" megmentheti még az „egyetlent". Éppen azért folytassuk a tanítást és tegyük fel a következő kérdést:

Miért van hét oroszlánpár?

Az ábrázolásoknak „kettős" értelme van. A „hét" pár „tizennégyet" ad.

Sumír elődeink írták meg az emberiség első törvénykönyvét, az ún. „Ur-Nammu" okmányt. Ur-Nammu nevű királyuk íratta egy kőoszlopra, benne azt, hogy: „élet és halál feletti ítélet (a régi nevén „Di-Til-La") csak a „14" oroszlán (bíró) és a 15.-ként itt uralkodóként jelenlévő „Napkirály" által hozható a hónap 15. napján."

Ez a 'hét' oroszlánpár egyik jelképi magyarázata.

A másik a „hetes" számban gyökerezik, melyet a bölcs sumír mágus tudomány számmisztikája hozott az „égi tudásból" a Földre.

A magyar hagyománykincsnek is igen érdekes vonatkozása van a „hetes" számhoz. A néphit szerint ugyanis minden „hetedik" gyermek született mágus. (Ezért emelték ki a jezsuiták a cselédsorba taszított, szegény paraszt családjainkból mindig a hetedik fiút jezsuitának.)

Ezt a hiedelmet a júdai gyökerű ortodoxia „csúsztatta félre", amikor kitalálta azt a mondást: „Heten vannak, mint a gonoszok."

Ugyanis a mágusok számmisztikájában a „7" a Világ Csúcsa, a piramis hegye, mely azt a lyukat szúrja ki az égben, amelyen át az „Égi Tudás a Földre érkezhet.

158

Ez a „7" pedig abból a világképből származik, melyet az egyenlőszárú kereszt, vagy a négyzet, a négyoldalas „alap" (TEN) ad.

Ezt a geometriai sarkigazságot igazolja az aritmetika számmisztikája. - Ugyanis, ha ennek a négyzetalakú világképnek a számát, a „4"-et értékében emeljük, az így nyert számok renormált formája eredményezi a „Világkép" számokban kifejezett törvényét. Íme:

4	=			=	4
4	=	16	- renormálva 1+6	=	7
4	=	64	- renormálva 6+4	=	10

A megújulás száma mindig a „3" marad, bármilyen hatványra emeljük a „4" értékél. (Ez a „megújulási" érték, a „3", így valóban a „világkép Törvényéhez" tartozik, hiszen a magyar néphagyomány értelmében: „Három a magyar Igazság, de a Hold is „harmadnap" támad fel, éppenúgy, mint „OSIRIS" és JÉZUS, a „Fény Fia" is.)

Ábrázoljuk geometriailag is az elmondottakat:

„4"...az egyenlőszárú kereszt, vagy a belőle alkotott „négyzet". - Újítsuk meg a négyzetet a „3" értékével. A benne egymást keresztező „két" átló szüli a „harmadikat", mely a felemelt középpont és így jön létre a „négyzetalakú piramis csúcsa.. a „7", a Világ Közepe, melyre leér az „Isten Birodalmából" - a 10" értékből a „7"-ig, a „Földi Világ" piramisának csúcsáig ereszkedő és az „Égi Tudással" telített, tükörszimmetriával szerkesztett, fordított piramis csúcsa. A „földi" piramis csúcsa, a „7" szúrja ki az „Égi Világból" azt a nyílást, ahová az „Égi Piramis" csúcsán át, az Égi Fény, a Tudás hozzánk érkezik. Ennek a számmisztikái ábrázolásnak hitvilági értelmezése szerint azt taníthatjuk, hogy: * a „négyzet": az Isten-anyai erkölcsi alap, melyre az istenes és jóakaratú társadalom támaszkodik és hivatástudattal él.

* a „7": vagyis a „Fény", az Istentől eredő „Tudás" megszerzője és továbbítója... megszemélyesítve maga Jézus, aki a számmisztika „10"-zel jelzett „Isteni Birodalomból" biztosítja a Tudásnak földi érvényesülését és az isteni Gondviselést, mert Ő az egyetlen, a Világ csúcsán állva, aki a „10"-es világba be tud tekinteni.

Az Ister-Gami Szentélyben tehát azért ábrázolták Őt a hét oroszlánpárral, mert az elődeink hitének tartalma szerint: Itt volt a Magyar Világ közepe, az ő kozmológikus gondolkodású hitvilágukban és ebben a szentélyben, az összes hagyományok titkának egyetlen Ura a „Fény Fia", a megtartott és megvédett Jézus volt, a régi „Chrestos"... az „Egyetlen Szent."

159

 

A fent elmondottakból láthatjuk, hogy elődeink a régi kozmológikus gondolkodásmódjukat a kozmikus Jézussal erősítették és „rejteki módon" őrizték.

A júdaizmus, mint valláspolitikai világnézet, céljainak elérésében tökéletesen egyezik a „vérszínű" zászlót lobogtató marxista ideológiával.

Most már nehéz azt megállapítani, hogy az Ister-Gami Szentély 13 oroszlánját a közelmúltban marxista, vagy júdaista érdek kaparta le a falról. A rideg valóság az, hogy a mögöttünk lévő és „marxista rendszerű kormányzatnak" nevezett időszak alatt veszítettük el hagyománykincsünk ezen pótolhatatlan emlékeit. De a „7" oroszlánpár piramisának a „hetese" már régen kiszúrta az égen a „fény" forrását és az a megmaradt egyetlen oroszlán MA biztos utat jelez az ébredő magyarságnak, hogy elérje az Igazságának forrását.

Ezen az úton haladóknak pedig a lelkük összeér és így együtt visszaszerzik régi tudáskincsüket is az örök Fény forrásánál, ahol várja őket a piramisnak a csúcsán álló Jézus-Kresztos, vagy ősi nyelvünkön nevezve: TUR-AN.

* * *

Amikor az Ister-Gami Szentélyben magyaráztam el a jelenlévőknek a „7 oroszlánpár" szimbolikáját, egyik újságírónő azt kérdezte tőlem, hogy: „Ha a hun-magyar testvériség a nimrudi hagyományokra épül akkor az ősi földre visszatérő Árpádok miért az oroszlán jelképeket használták és miért nem a Nimrudhoz tartozó párducot?"

Ott nem tudtam elmondani azt az indoklást, amit most itt közlök és kiegészítem még azzal a megállapítással, hogy:

"Nimrud-Orion"-t az „ég hűséges pásztoraként" tiszteljük. Tudjuk, hogy vigyázója Népének. Ő már az „Isten Birodalmában" él és földünk minden pontjáról jól látható; az Ister-Gami Szentélyből is. Szimbólumát - az Orion csillagképet - maga a Mindenható alkotta és tette az égboltra.

Jelképe tehát örök és hatalmának hagyományaként. Népünk karizmatikus uralkodójának volt joga és kötelessége viselni a „párduc-kacagányt".

A „7 oroszlánpár" Jézushoz köti a Hitet. A párduc a Hit védelmezője.

Hiszen éppen a párduc védelmében való hit és hagyományos népi öntudat miatt nem fogadta el a mi népünk azt a judeo-keresztény tanítást, mely szerint a nép bűneinek eltörlése érdekében „feláldozott" Jézus-Chrestost, áldozati báránynak nevezték. Hiába adták neki azt a nevet: „Isten Báránya", a néplélek nem hajlott az „áldozat" felé. mert nálunk az „Isten báránya" a párduc volt és maradt. - A magyar Szentkoronán rajta lévő két „mágus" szentünk, Kozma és Dómján tiszteletére egy templom épült Rómában, a Colosseum mellett. Ott láthatjuk ugyancsak az ábrázolást, amit Fettich Nándor talált az ócsai templomban is - ahol az „Isten Báránya" a párduc.

Igen boldogan hallgattam Szörényi Levente „Atilla Isten Kardja" operájának „Ősöd üzen" című jelenetében Nimrud szózatát:

160

ŐSÖD ÜZEN, A NAP PÁRDUCA,
MESSZE IDŐT VISZEK.
TUDD:
ISTEN FÜLDEDRŐL VEZETTE
TUR NEMZETET
SZERTE VILÁGBA
LETT ÍGY NAPKELÉSTŐL VÉGIG
NAPNYUGVÓ NAGY VIZEKIG
TUR IVADÉKOK ÁLDOTT URUSZÁGA.
NEHÉZ IDŐK UTÁN SZABADULTOK
KÍNZÓ TEHERTŐL.
RÖVID LESZ ÚR ÍTÉLETE.
NAP JŐ S URUSZÁGOD ÉBRED.
IGAZ LÉGY ÚTJAIDON!

(Lezsák Sándor szövege)

A kozmológikus úton való Istenhez emelkedés öntudatából életre kelt szavak ezek - ma 1993-ban.

Miután pedig igen mélyre nyúlnak e hagyomány gyökerei, az újraéledés lángját már kioltani nem lehet, mert az „Égi Fény" éleszti azt. Ez pedig a gonoszokat is elégeti!

* * *

De ki tudja megmondani biztosan, hogy már valóban beértünk-e a „Vízöntő" korszakba, vagy a „Halak" korszakának utolsó szakaszát éljük még talán?... Dr. Baktay Ervin így ír erről:

A csillagképek határait nem lehet olyan pontosan és félreérthetetlenül megállapítani, mint a Nap-pálya állatövi jegyeinek határait. Ezért bajos volna pontosan, határozott évszámmal megjelölni egy-egy világéra kezdetét vagy végét. Csak megközelítőleg határozhatjuk meg ezeket a döntő időszakokat. Mondottuk, hogy némelyek szerint a precesszió jelenleg a „Halak" első fokaiban, tehát a Halak-érájának végefelé jár. Mások viszont azt állítják, hogy már elértük a Vízöntő korszakot, s ennek a végétől számított harmadik foka (elejétől számítva 27. foka) körül jár a tavaszpont." („A csillagfejtés könyve", Bp. Aquincum kiadás. 1930.)

Itt tudnunk kell azt, hogy egy világkorszak vagy precessziós világévnek egy világhónapja 2160 évig tart és 72 esztendő felel meg a világhónap egyetlen napjának. Viszont az ősi csillagászati hagyomány azt mondja, hogy egy-egy világkorszak jellemző hatásai nem egyszerre állnak be, hanem az előző korszak végén már felderengenek a következő korok eszméi, s ezek csak később érlelődnek meg, hogy teljes értelmükben kifejezésre jussanak.

161

Én úgy vélem, hogy a Halak korszaka utolsó napjának (72 évnek) az utolsó óráit (1-2 földi év) éljük, vagyis a Vízöntő küszöbén állunk!

Már érezhető a „Vízöntő-hatás". Forrong a világ. Évezredes kiváltságok mennek veszendőbe, egészen új emberréteg kerül felszínre, az erőszak nem ismer határt, megindult egy erkölcsi bomlás folyamata a társadalmi zűrzavarban. Forr, kavarog az emberi élet, mint sohasem azelőtt. - A forrongás gerjesztői, az emberi méltóságnak és egyetértésnek tönkretevői pedig pontosan azok, akik a Halak korszakában, a Jézusi Szeretet Vallásának üldözői és ellenségei voltak.

De láthatatlanná vált és titkossá lett ez a már jól megszervezett ellenséges erő a világnézeti változás és lelkiséget nélkülöző, fertőző ideák és ideológiák bevezetése és tanítása útján, és a népeken való szellemi és anyagi uralkodás elérése által kegyetlenséggel, népirtásokkal pontosan az ellenkezőjét hozta létre az emberiség történetében, mint amit a földreszállt Isten-Fiú, a Fény-Fia hirdetett és megvalósítani akart.

Népünk bölcs ötvös-mágus papjai ismerték a jövőt is akkor, amidőn több mint ezer évvel előttünk - az itt bemutatott - Jézusi és Édesanyját „védőkardnak" jelképei által, rejteki módon, meghagyták nekünk - az utókornak - az üzenetet. - A kardhüvely nyilas állatainak szimbolizmusa ugyanis mindent elmond a ,,látóknak".

Az üzenetet azonban csak azok értik meg, akik az égi törvények ismerői. Tehát a „világhoroszkópból" kell kiindulni és ennek a precessziós korszakokkal alkotott „világhoroszkópnak" négy sarkalatos pontja van: fent az Oroszlán, vele szemben lent a Vízöntő, jobbra a Bika és átellenében a Skorpió, ami őseinknél, a sumíroktól kezdődően, hatalmas sasmadárral (turul) volt jelképezve.

A precessziós Nap háza, az Oroszlán. - Innen indul hosszú körútjára és amikor a Bikához ér, jelképesen a sötétségbe merül.

Most nézzük meg a kardhüvely üzenetét.

Itt a kardhüvelyen a száját kitátó, ordító, talán parancsoló és a kifeszített nyilat tartó és a fövegén sastollat viselő Oroszlán előtt halad az emberfejű, szintén sastollat viselő, felajzott nyilat vivő Bika.

A Bika jellegzetessége: a hűség, erő, kitartás és tántoríthatatlan határozottság. Ezek a tulajdonságok viszont a küzdelem feltételei. Itt a Bika emberfeje kimondottan hun-szittya föveget visel. Ugyanis csakis a mi népeink ékesítették fövegüket sastollal.

Tekintve, hogy a Bika az ordító Oroszlán előtt halad, felismerhetjük benne a „harcoló népek" jelképét, akiket a mögötte lévő Oroszlán, vagyis az „uralkodó hatalom" irányít.

Tekintve, hogy a Bika és az Oroszlán is egy hatalmas halat visz a hátán, és a kardhüvelyen csak ez a két állat van ábrázolva ismétlődve, így egybetartozásuk kétségtelenül jelezve van. A két hal bizonyosan a Halak korszakának jelölője, melyben a két állattal jelképezett történések lefolyása van jövendölve.

162

Az Oroszlán farkán három ék látható, valószínűleg a Halak korszakában „igazság-védelem" kiegészítéséhez szükséges szellemi és anyagi erőknek - a Vízöntő kapujáig érő „három" világkorszaknak - a „Bika-Kos" és „Halak" részéről kötelező csatlakozási utasításként.

De másik jelentése is lehetséges. Miután ennek a kardnak és hüvelyének készítési idejét a régészek a Kr. u-i 3. század elejére teszik, amikor a Jézus-hitű Pártos Birodalom fénykorát éli, minden valószínűség szerint így az Oroszlán a Pártos Birodalom hatalmának jelképe is és a farkán lévő „három ék", az utána következő három birodalomnak jövendölése. A jövendölés beteljesült, mert létezett a pártusok után a hatalmas Hun, a Bizáncot legyőző Avar, és Európának példát adó és szintén verhetetlen Magyar Birodalom.

Ezeknek a birodalmaknak pedig nemcsak az a jellegzetessége, hogy csodálatos nyilaikkal mindenütt győztek, hanem a pártus-hun-avar-magyar nevek alatt ismert hatalmas, de azonos népünk védte törhetetlen erővel és tartotta meg hűséggel .Jézus Urunk Szeretet Vallását mindaddig, míg I. Istvánnal, a „Halak" korszakának gonoszsága meg nem töri ennek a Jézus-hitű és egymás szeretetében élő népnek a gerincét, az „Isten Bárányának" nevezett áldozati szertartás vallásával, a jól ismert „júdai-kereszténységre" való térítéssel.

Korszakváltáshoz érkezik világunk, s benne az emberiség és ezzel a „Halak" világkorszaka is véget ér. Én úgy látom, hogy ez 1999-ben következik be, iszonyú világnézeti harcokat és küzdelmeket hozva.

De „új föld és új ég is lészen" - mondja az ige és én úgy látom, hogy ennek előkészítésében, és az új életforma kialakításában népünknek - a magyarságnak - igen jelentős szerepe tesz addig, míg ismét úrrá lesz a lelkekben az „ifjú" Vízöntő, az „élet vizének hozója", Jézus Urunk - a Betlehemi Pártus Herceg.

Azt, hogy népünknek jelentős szerepe lesz ebben az átalakulásban, sok „fénylátó" érzi és hirdeti. Nekem is jó segítséget adott ebben egy budapesti jövőbe-néző asztrológus, aki a csillagok rendjéből indokolta a jelenlegi, magyarországi állapotokat és igen katasztrofálisan látja az „új föld és új ég lészen" jövendölésnek már 1999-ben való bekövetkezését.

Foglalkozott az 1999-ben bekövetkezendő napfogyatkozás következményeivel is, a veszedelmeket jelentő csillagállások ismertetésével.

Miután ez a napfogyatkozás 1999. augusztus 11-én, Jézus Urunk - a Pártus Hercegünknek - a 2005. születésnapján lesz, nézzünk hát mi is együtt a csillagok rendjébe.

Még azt is meg kell említenem, hogy az egyenlőszárú keresztből alkotott négyzet őseinknél valóban egy „világrendet" alakított ki és minden ehhez igazodott. Az építészet is. A félezer éven át létező Pártos Birodalomban, mely hatalmas népünket oly erőben fogta össze, hogy a római légiókat is legyőzte - kizárólag négyzet-alakú építményeket találunk. Még a sírok is négyzet alakúak. Bemutatok itt néhány alaprajzot a Pártos Birodalomból és közlök néhány segítő véleményt is olyanoktól, akikkel lelkünk összeért.

163

Hézagpótló adatok:

Hadanich István munkatársam írását közlöm:

Folytatólagosan közölt tanulmányod „A Betlehemi Herceg" cselekvésre késztetett. Kijelentésed, a betlehemi „palotára" vonatkozóan tisztázta előttem a „betlehem" szóval kapcsolatos fejtegetéseimet, mert Beth jelentése: ház. A Lachem-nek írt szó, az elzsidósodott „Lakom" mássalhangzó torlódása LKM."Bethlachem" helyes fordítása tehát: lakóház. Az aztán természetesnek vehető, hogy az Adiabene kormányzói család lakóháza megfelelt egy palotának, melyhez a köves rét (Názárethnek már megtárgyalt néveredeztetése szerint) adta az építőanyagot.

Felhasználva dr. Hajnóczy Gyula budapesti egyetemi tanár „Az építészet története" c. nagyszerű munkáját - úgy vélem -, hogy az Adiabene lakóház (palota) valószínűleg egy négyzetalakú udvari körülvevő épülettömb volt, melynek ablakai és ajtajai - a főkapu kivételével - az udvar felé nyíltak. Ez egyben erődnek is szolgált a zsidó és egyéb gyülevész népek rablótámadásai ellen.

164

Belebotlottam Szűz Mária nagynénjének Tryva-nak vélt nevébe. Ha a család pártos, azaz turáni eredetű volt, akkor kétségesnek látszik, hogy a jelzett szó személynév lenne, már a mássalhangzó torlódás miatt is."

A következő sorokban aztán sorbaveszi a Tryva betűit és a számbajöhető írások (arám, föníciai, ugariti, nabateus, görög és héber jeleinek) kiejtését és a következő eredményre jut:

Nehézség van az értelmezéssel, de a magánhangzók beiktatásával, az eddig idegenül hangzó Tryva. megadja a „nőtestvér" szót, „Utu-Uri-Ba" és ez jól megfelel a galileai arám szokásnak, ahol a közéleti rokonságot nő- és férfitestvérnek nevezték.

A történelmi eseményeket összevetve mindezekkel, feltételezésem a következő:

Jézus Urunk Kr. e. 6-ban született. Mária 19 éves lehetett. A héber vallásra tért nagynéni - Eli-S-Beth - akkor 25 éves (Kr. e. 50.) - Ezeket most szem előtt tartva megyek tovább.

Ha Jézus Kr. e. 6-ban született, és a (héber írásokban szereplő) „Helena királynő" Kr. e. 48-ban hoz élelmet a szűkölködő Jeruzsálemnek, akkor ez a „Helena királynő, vagy Eli-S-Beth nagynénjének a lánya, vagy az Adiabene rokonság más tagja - ugyanaz a személy, akit Te Tryva-nak (nőtestvérnek) nevezel, nem lehet, mert Kr. e. 48-ban az időrendben nem sorolható be. Én azt feltételezem inkább, hogy Mária nagynénje „Nacheb" húga, aki - mint említettem - 25 évvel idősebb Máriánál. Talán „Nacheb" és neje zsidó vallásra való térésekor követte bátyját, ő is „áttért" és akkor kaphatta meg az „Eli-S-Beth" nevet.

A Pártos Birodalom Kr. e. 53-ban legyőzi Crassus-t és így Szíria (Palesztina) felett kiterjeszti hatalmát.

Kr. e. 30-ban ugyan elvesztik az említett tartományokat, de az nem jelenti szükségszerűen, hogy az akkor már júdai vallásra áttért Nacheb (Joakim) menekülésre kényszerülne. Mint gazdag földesúr megmarad názáreti birtokán, a „lakóházban", ahol Kr. e. 25-ben megszületik Mária. Nagynénje, Eli-S-Beth akkor 25 éves lehetett, aki a szülők halála után gondjaiba veszi Máriát.

Az evangéliumban szereplő Erzsébet (Eli-S-Beth) Mária nagynénje, „öreg korára" fiat szül: Jánost. (Akkoriban a 44 éves kor már öregnek számított.) János felnevelkedve a jeruzsálemi „Adiabene" - palotában jól ismerhette Heródes Antipas üzelmeit. Az ottani tapasztalataitól megcsömörülve a pusztába megy, bűnbánatot hirdet és keresztel a mágus vallás hiedelmének megfelelően, a Jordánon túl, Itureában, mely abban az időben a Nabatea-iaké, beleértve Damaszkuszt is. - Itt azonban közbe kell szúrnom azt, hogy Erzsébettel kapcsolatban Lukács evangélista egy érdekes és meggondolásra késztető kijelentést tesz így: „az ő (Zakariás) felesége pedig Áron lányai közül vala". Lukács e hivatkozása nekünk igen jó felvilágosítást ad, mert a : júdai vallásra tért partos hercegnő, miután zsidó elődei nincsenek, az előkelő „Áron leányai" rangra emeltetett. Férje Zakariás (Sa-Kar), a legnagyobb valószínűség szerint az Olajfák hegyén lévő Szűz-Anya templom mágusa volt.

165

Visszatérek még tanulmányodra, ahol az Adiabene-palotában vagyunk és itt Erzsébet (a nőtestvér = Tryva) fogadást rendez. Miután a „Makkades-házasságot" kierőszakolni akaró Seth rabbi és bócher fia felsül, véleményem szerint Erzsébet lányához, „Helena királynőhöz" fut, de sikertelenül. Lehet, hogy tévedek feltételezésemmel, ti. hogy „Helena királynő" Erzsébet lánya, de ha nem így van, akkor: ki lehel az a zsidó hitű „Helena királynő", akit „Adiabene" névvel tüntet ki az evangélium?......

Ezzel az átrendezéssel Lukácsnak az evangéliuma valamicskét javul, de Jézus születése körüli eseménysorozatát még logikai okok miatt is át kell írni."

Hálás köszönettel közlöm ezt a „hozzászólást" és Eli-S-Beth személyt - talán a „sumír-arámi" hangzás szerint - „Eli-Sa-Beth"-et elfogadhatjuk Mária apja testvérének azzal a gondolattal, hogy ő is visszatért bátyjával és Mária édesanyjával a „mágus-hitre" és csak a leánya maradt zsidó.

Történelmileg azonban helyesbítenem kell, mert Kr. e. 39-ben a Pártus Birodalom seregei tönkre verik a római légiókat Joppa-nál (a mai Jaffa), ami csak úgy volt lehetséges, hogy ez a palesztinai terület, egészen a tengerpartig, a Pártus Birodalomhoz tartozott és Adiabene pártos herceg (Mária édesapjának) kormányzósága alatt volt. Csak e pártus győzelem után történik a rómaiak által zsidó királynak kinevezett Heródesnek Adiabene (Galilea) fölötti „névleges" uralmának elismerése, de ez a terület még Jézus születésekor is Adiabene Jusef Pandar herceg, Mária törvényes férjének „pandársága" (felügyelete) alatt volt.

Nagyon nehéz a történelmi valóságot megállapítani. Ugyanis az ortodoxia együtt dolgozott a zsidó „massora"-val és közösen pusztítottak el, semmisítettek meg minden adatot, bizonyítékot, mely a Chrestosi Igazsághoz tartozott és ebben Mária és Jézus családi és származási vonatkozásai voltak a perdöntőek. A pusztítással azután a zsidó „evangélisták" úgy írhatták le az eseményeket, ahogyan azt a júdaizmus és a belőle származtatott júdai-kereszténység érdeke megkívánta.

Ezért fontos, ha mindazok, akik felülről kapnak irányítást, leírják mindazt, ami tudatukban megjelenik. Így kapjuk meg aztán a valóságot, az egybehordott adatok segítségével.

22 Plan and front faiadé of the 'reception hall' at Khaltchayan, north Bactria, probably c. 50 B.C. - A.D. 50. (From Pugachenkova: 1971, 16-17)
A „Fény Szüze" a szkítáknál. Ilyen lehetett József Pandár székhelye

166

Visszatérve Lukács által említett Erzsébetre, akit én a sumír-arámi nyelven Eli-Sa-Beth-nek vélek. Ugyanis itt a „Sa" ugyanaz, mint a Sa-Pir, vagy An-Sa-An (Adzsem) kifejezésekben található. Így Eli-Sa-Beth „a lakóház istenarcújá-t jelenti. Mondhatjuk úgy is anyanyelvünk szerint: „a ház üdvöskéje". - Nekem az az érzésem, hogy akkor tért vissza a zsidó hitről ősi, mágus hitére, amikor férjhez ment ahhoz a Zakariás-nak nevezett „Sa-kar"-hoz, aki az Olajfák hegyén lévő és a zsidók szerint „korrupció hegyén" lévő „Szűzanya" (Astarte) templom papja (mágusa) volt. Így az is nagyon érhető, hogy Jézus „szokása szerint" (mint Márk írja) ide járt és az éjszakát itt töltötte. „Sa-Kar" nevet „oltalmazó" értelemben vehetjük át. Szó szerint: a védelem arca. Ha pedig azt is hozzágondoljuk, hogy ez a „Sakar" mint „Zakariás" Keresztelő János apja volt, akkor lassan megtisztul a fölénk húzott, szinte 2000 éves júdai érdekű „köd", amit eddig nekünk kereszténységnek neveztek. De „nincs olyan elrejtett dolog, mely világosságra ne kerülne".

Így az „igazság kutatói" lassan-lassan megtalálják a történelmi valóságot is. - Ilyen a fent közölt aranylemez töredék is, melyet szintén „Szkítiában" találtak és minden valószínűség szerint scythopolis-i eredetű. Véletlenül akadtam rá és semmi részletes magyarázatot nem fűz hozzá Artamonov, akinek könyvében az utolsó képként látható. Én úgy érzem, hogy itt Mária és herceg Adiabene József Pándár jelenik meg előttünk. Mária trónuson ül, de abból csak egy kereszt látszik. Rejteki módon közli itt a „Fény Fiának" jövendő sorsát.

Nem jelenthet mást, mert az ún. „szkíta mitológiában" nincs másik két személy, akiknek a sorsa így egybekapcsolódna. Tehát mondhatjuk, hogy Mária és védelmezője is feltámadt a homályból.

167

XII.
Jézus Urunk 2005. születésnapja

Mindenki a korszakváltás évét várja az időszámításunk szerinti 2000. évben, pedig már megtörtént a váltás, mert Jézus a mi 0. esztentőnk előtt hat évvel előbb született. Ez a várva-várt esemény tehát már bekövetkezett. Át is éltük: 1994-ben. Új rendszer nincs, csak új Urak.

A magyarországi helyzetet és állapotokat veszem alapul.

Az elkeseredés és nyomor uralma ez, és a nép nagy része szenved és már semmiben sem hisz. Mivel a „keresztény" egyházak semmit nem tesznek és nem emelik fel tiltakozó szavukat a jelenlegi kormányzatnál az általános népnyomort előidéző rendeletek ellen, megjelennek a színen az asztrológusok is, akik a csillagok állásából értékelik ki a jelenlegi helyzetet és Jézus Urunk 2005. születésnapján, az 1999. augusztus 11-én bekövetkezendő napfogyatkozás idejére még nagyobb szerencsétlenséget jósolnak az eddigi nyomorúságnál.

Egy budapesti hetilap szerkesztője folytatott beszélgetést egy neves asztrológussal és az ott közölteket egészítem ki e sorokban. Az alábbi megállapításokhoz közlöm meglátásaimat.

Az én asztrológiai kiértékelésem azonban nem a mai számítógépes gyakorlaté: a Pártus Birodalomba tartozott sippari asztronómusoktól megmaradt agyagtáblákról tanult megállapítások képezik asztrológiai módszeremet.

Így beszélgetett a hetilap szerkesztője az asztrológussal:

- Melyek azok a jó fényszögek, bolygóállások, amelyek lehetőséget nyújtanak a jelzett sorsnehézségek elkerülésére?

- Fontos, hogy a Nap. mint a tudatosság és a központi irányítás bolygója a kilences házban van, ami a jog, az erkölcs, a vallás és a világnézet háza. Ez azt jelenti, hogy fontos és ígéretes számunkra a külföldi kapcsolatok kiépítése, de a magasrendű műveltség is. Érdemes lenne új, az eddigieknél is jobb egyetemeket létrehozni, és a többit is a lehető legjobban működtetni, mert benne van a magyarokban a tanulni és tudni vágyás, az ehhez szükséges képességekkel együtt. Bár a kilences házban álló Mars és Merkúr nem igazán jók, ami miatt gondok lehetnek a cselekvőképességgel. Nagy a feladata az ország vezetőinek: egyetemeinket nem leépítenünk kell, hanem felépíteni, és nem szabad hagynunk, hogy ennek a gyenge Mars okozta akaratgyengeség az útját állja.

- A közeljövőben, 1999. augusztus 11-én lesz egy teljes napfogyatkozás, amit Magyarországról is látni. Ennek a csillagászati jelenségnek az asztrológusok kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak. Súlyosbítja a helyzetet,

168

hogy állítólag a Nap-Hold együttállás mellett további rossz fényszögek is kifejtik majd káros hatásaikat.

- Valóban súlyos helyzetre kell felkészülnünk, hiszen igen jelentős fogyatkozás-képlet áll előttünk. A teljes napfogyatkozásokkal egyébként mindig együtt járnak a földi katasztrófák.

Az aznapi bolygóállás egy ún. T-quadrátot rajzol a képletbe. Ez annyit jelent, hogy a fogyatkozás idején több bolygó áll majd szemben, illetve quadrátban (negyedfényben) egymással. A horoszkópban egy négyzet látható, ami nem sok jót ígér. A planéták kozmikus helyzete erre még rá is erősít. Uralomban van a Skorpióban álló Mars és a Vízöntőben álló Uránusz. Mindkettő negatív hatású bolygó, és az uralomban fokozottan érvényesül romboló hatásuk. Értelmes nyelven ez annyit jelent, hogy nem menekülhetünk a rossztól. A pánik helyett: nem akarok sci-fibe illő részletekbe bocsátkozni, ijesztgetni az embereket. Elég nehéz ugyanis megmondani, hogy pontosan mi történik. Lehet, hogy csak elindít egy kollektív mélytudati folyamatot, ami néhány évvel később tetőzik. Persze az sem lesz kimondottan szép nap. Aki akkor születik, biztos, hogy nagyon szerencsétlen sorsú lesz, ha egyáltalán megmarad.

- Mely országokból lesz még látható a teljes napfogyatkozás?

- Sok európai országból és Észak-Amerikából is, összesen mintegy harminc országot érint. Nagyon fontos, hogy a fogyatkozás idején az Oroszlán jegyében lesz majd a Nap, így az Oroszlán csillagképe alá tartozó nemzeteknek - olaszoknak, franciáknak - kell majd a legnehezebb dolgokra felkészülniük.

- Konkrétabban?

- Nem mondhatok többet, mert köt az asztrológiai etika. Annyi bizonyos, hogy atomháború nem lesz, mert a bolygók ezt is világosan mutatják.

- Hogy lehet az, hogy az ország szövetségesei egyben titkos ellenségek is?

- A kormány igazából nem törődik azzal, hogy az országnak mi a jó és mi a rossz. Nem akarok jósolni, de mintha itt az ország sorsának szándékos rontása lenne a cél......

- Ha jól sejtem, a Bak jelében álló Szaturnusz jelképezi azt a népet vagy csoportosulást, amely egyszerre képes hivatalosan a szövetségesünk és a titkos ellenségünk lenni. Kissé nyakatekertnek tűnik.

- Pedig az asztrológus számára teljesen nyilvánvaló, hogy valóban erről van szó. Egy szaturnikus, Bak nép kellemetlenkedik a magyarokkal. Én tudom, hogy melyik, de egy asztrológus erről ilyen konkrétan nem beszélhet. Annyi bizonyos, hogy létezik egy olyan szaturnuszi erő ebben az országban, amely döntő befolyással bír az ország ügyeire és a leglényegesebb jellem- és sorstendenciákra nyomja rá a bélyegét.

- Az asztrológia tehát az egyes népeket is megfelelteti egy-egy égövi jegynek. A magyarokat hová sorolja?

- A Nyilas csillagkép alá."

169

A hetilap asztrológusa szerint „nyilasok" a „magyarok". Azt hiszem, jól ismeri Dr. Baktay Ervin tanítását és így általa kell helyesbítenem. Baktay így mondja: „a nagy-Napciklus mítoszteremtő rendszerében minden csillagkép a hozzátartozó poláris kiegészítőjével mutatja meg a hatásokat."

A „Nyilas" csillagkép poláris kiegészítője az „Ikrek". Így a „felső világ" gondoskodása, a „Nyilas-Ikrek" csillagképek hatása által nyilatkozik meg a magyarságban.

Csak kiegészítésképpen közöltem a fentieket, mert a hetilap asztrológusa nagyon jól látja a csillagok rendjéből azt, hogy egy „szaturnikus Bak-nép" uralkodik ma és a Jupiter jelzése szerint bizony törvénytelenül, hamis és csalárd módszerekkel szerezve meg a hatalmat. Ezek a „csalárd módszerek" kiolvashatók a horoszkópból. Így a „nemzeti történelem" meghamisítását mutatja a Merkur-i helyzet; a népművészet, népzene és néphagyomány irtását a Vénusz; de a politikai erőszak segítségével eltulajdonított állami vagyonról is beszél a Bak-Szaturnusz. Ugyanis a csillagállások a földi „fény" és „árnyék" jelölői. Aki beáll a „fénybe", megismeri a sötétség gonoszságának lehetőségeit. Így felkészülhet a „megmaradásra", a tudatos és módszeres önvédelem megszervezésével. Mert a csillagok ezt is megmutatják. Értékeljük ki együtt az alábbi horoszkópot.

170

 

Az első, amit észrevehetünk: az Oroszlán-csillagképben a Hold-Nap együttállást, vagyis a teljes napfogyatkozást. Érdekes belepillantani a babilóni ékiratokba. P.A. Deimel S. I. „Sumerische Lexikon" IV/2. része a „Planetarium Babylonicum" (* 157-196 oldalakon). Itt a következőket állapítják meg arra a napfogyatkozásra, ami a mai időszámításunk szerinti augusztus 11-én történik:

.....az ország fellázad az uralkodó ellen....az akkád király meghal."

,,..a napfogyatkozás után 2 nappal (13-án) meghal az uralkodó." A magyarságnak a Nyilas-Ikrek csillagképek hatása alá utalása az ősi és görögök előtti - sumír - asztrológia hagyatéka szerint való. Hasonlóképpen érezték magukat Hammurabi sémi-akkádjai - Marduk-vallásuk szerint - a Skorpió csillagkép hatása alatt élőknek, de ennek a csillagképnek sumír nevét - GUR-TAB - (sumírul „két-karom") ők „két-tőr"-nek értelmezték. A zsidók ezt a hagyatékot vették át és vallási hiedelmükben JÚDEA áll a Skorpió oltalma alatt és a Szaturnusz = Izrael vezércsillaga.

De az előbbiekben azt mondtuk, hogy „minden csillagkép a hozzátartozó poláris kiegészítőjével érezteti hatásait." - A Mars uralma alatt álló Skorpió polárisa a Bika, melynek uralkodó planétája a Vénusz. A két csillagkép ellentétes hatású, mert a Bika-Vénusz a jóság fejlesztését ösztönzi, és ártó, kártékony hatást a Skorpió-Mars csak úgy tud kifejteni, ha a Bika utolsó harmadában érvényesülhető Szaturnusz-i erő kapcsolódni tud a Skorpió első harmadában észlelhető azonos szaturnuszi hatóerővel.

Különösen nagy erőt fejt ki ez a szaturnuszi hatás az itt bemutatott „napfogyatkozási" horoszkópban, ahol a Skorpióban uralkodó Mars szemben áll a Szaturnusszal. Igaz, hogy nem a Bak csillagképből érvényesíti „kellemetlenkedését" a „szaturnuszi-nép", de utalhatunk a „sémi-akkádok" állandó erőszakosságának és gyűlöletének hagyatékára, hiszen mind a két égitest - a Skorpió és a Szaturnusz - a mai zsidóság eszmevilágának befolyásolója. De ebben az erőszakosságban és gyűlöletben két szaturnuszi hatás egymással való szembenállását láthatjuk a napfogyatkozási horoszkópban. A Skorpióban uralkodó Mars támadóan adja fényszögét a Bikában közömbös jellegű Szaturnusz felé, melyet közömbösíteni nem tud teljesen és így a Szaturnusz (a nagy átok) viszonozza a támadást. A mai állapotokra vetítve, következtethetünk e szembenállásból a zsidóság ideológiai kettészakadására és az egymással szembenállók élet-halál harcára. (Talán a fundamentalisták és az „arany birtokosai"...?) Ugyanis mind a két planéta „negyedszögű" fényhatást kap a Nap-Holdtól, vagyis a napfogyatkozástól, melynek az Uránusszal való szembenállása bármilyen előre kiszámíthatatlan, váratlan történéseket hozhat létre.

Ugyanakkor a Szaturnusznak, mint a zsidóság uralmi planétájának ez a szembenállása a sémi-népek ősi Skorpió-Mars-ával, az izraeli-arab ellentéteket emelheti tetőfokra és az asztrológus csak annyit mondhat: Isten kegyelmezzen itt a szembenállóknak, mert emberi kegyelem, béke, kiegyezés a csillagokból nem olvasható ki.

171

Izrael belső válsága azonos a végzetével, a másik sémi nép (arab) ellene indított könyörtelen harca segítségével.

Most nézzük meg azt, hogy nekünk - magyaroknak - ebben a harccal telített, végzetszerűségben mutatkozik-e valami pozitív és segítő kibontakozás?

A „T"-quadrát fényszögekkel telített horoszkópban egyetlen kedvező (120 fokos, trigon) fényszög a Bika és a Szűz föld-jellegű csillag képekből sugározva, a két jóakaratú planéta: a Vénusz és a Jupiter között mutatkozik és mindkét csillagképben az elindulás állapotában. (Jupiter 4 fokon és a Vénusz 2 fokon.) Ez hagyományaink és ősi hitvilágunk alapján elinduló újraéledést jelez, mely állandósul a Szűzből az Oroszlánba visszatérő Vénusznak (a Földről látott) hátráló mozgásában. A mitológia nyelvén: a Vénuszban megjelenő Boldogasszonyunk hiedelmének megszilárdulását és a lelkek feletti uralmának állandósulását jelentheti, mely az anyaggyűjtésre törő - most Bika-nép - uralmának megtörésével, a népi feltörés jelzője, a zűrös és öldöklésekkel telített világban.

Ugyanis a 11-én bekövetkezett napfogyatkozást - 11 nappal megelőzően - a Vénusz planéta a Szűz csillagkép 5. fokán visszafordul és megkezdi a Földről látható „hátráló" mozgását (Boldogasszony segítsége állandósul) - A napfogyatkozást követő 3. napon (3 = a feltámadás száma) már Jézus Király jegyében, az Oroszlán csillagképben van, így segítve a napfogyatkozásban és jól erősítve az életet adó Napunknak Földre adott kozmikus sugárzását. Itt nem lehet azt mondani, hogy a Naperö elégeti a vénuszi sugárzást, mert a napfogyatkozás esetén ez éppen fordítva értelmezendő.

A Nap augusztus 23-án a Szűz csillagképbe lép és a Vénusz az Oroszlán csillagkép közepe felé halad, hogy a napfogyatkozás utáni 30. napon (szeptember 11-én) befejezze hátráló mozgását és október 11-én visszatérjen a Szűz csillagképnek arra a fokára, ahonnan elindult Jézus Urunk 2005. szüle-

172

tésnapján - 1999. augusztus 11-én. Láthatjuk az itteni, vénuszi határállomások dátumait. Mindegyik „tizenegy".

A napfogyatkozás időtartama alatt (2 perc 23 másodperc) a Vénusz látható a Szűz csillagkép 2. fokán. Ennek az égi különlegességnek a bemutatására átveszem Werner Papke: „Die Geheimer Botschaft des Gilgamesh" (Weltbild Verlag, Augsburg, 1993.) című könyvéből a 37. ábrát, ahol a Vénusz planétának hasonló helyzete és útja látható, mint amit leírtam a napfogyatkozás idejére.

A „felső világban" nincsenek véletlenek. A Vénusz a Szűz csillagképben és az Oroszlánban - a válságok és végzetszerüségek idején - támogató fényt kap az életrekelés, az igazság és a szerencsére indulás planétájától - a Jupitertől. A rettentő társadalmi krízisek és a népi-faji ellentétek zűrzavarában is törvényes állapotokat teremt a Jupiter-i erő a magyar földön, annak ellenére, hogy a Merkúr és a Neptun negyed-fényeinek rontó hatásai az államforma meghatározását és a társadalmi kiegyenlítődést hátráltatják.

Nem szabad ezt a valóban ritka és napfogyatkozással koronázott csillagállásokat intuíció nélküli asztrológus fejével kiértékelni, mert a sumír-mahgar hitvilágban csodálatos hagyományt találunk, amit ide vetíthetünk. - Ugyanis horoszkópunkban a Vénusz együttállásba kerül (megszenteli) a Szűz csillagkép csillagát. Ezen áthaladva aztán „visszafordul" és megkezdi látszólagos hátráló mozgását. Tehát, „kétszer" szenteli meg a Szűz csillagkép legnagyobb csillagát.

Ugyanazt teszi, mint amit az Ister-Gami oroszlánok hátsó combján látható 8 ágú rozetta (mindegyik levelén egy pont) jelképez.

Ugyanis ez a „virginis" csillag annyira közel áll az Oroszlán csillagképhez, hogy - a Földről nézve - az Oroszlán hátsó combján ragyog. Ezért nevezték sumír-maghar őseink NIN-SAR néven „királynőnek". - A Szűz csillagkép egésze viszont úgy volt tekintve, mint a Napisten (Bél, Bál) feleségének a háza és amikor a Vénusz ebben a csillagképben tartózkodott, INNANA, ISTAR, BAU-DUG-ASAN, ASTORET neveket kapott a különböző időszakokban. De ISIS és DIANA is ő volt. A Kr. e. 715-ben Efezusban épített Diana-templom még a korai kereszténységben is az ő imádási helye volt.

Ezek a hagyományok végül is Jézus Urunk Édesanyjára - Máriára - kerültek át az ortodoxia és gnosztikusok hatalmas vita-harcai után. Sok ideig tartott a vita. melynek alapja az az ISIS volt, akit II. Xerxes „szeplőtelennek" nyilvánított még csaknem 5 századdal Jézus Urunk előtt. A korai kereszténység 431-ben, az Efezus-i zsinaton ugyanazt a titulust adja Máriának, mint amit az egyiptomi vallás - a Xerxes-i - nyilvánítással - ISIS-nek tulajdonított. (Bővebben: „Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig" című könyvem 229. és következő oldalain.)

A Pártus Birodalom hitvilágában azonban Jézus Urunk és Édesanyja - mint a sokezer éves „advent" Földön reinkarnálódott Isten-személyei - a „Fény Fia" és „Fény Szüze"-ként találhatók a Szentlelket adó Szentháromságban, a „Fény Atya" mellett. Pontosan úgy, ahogyan Szentkoronánkon volt ábrázolva, annak átalakítás előtti állapotában.

173

De térjünk vissza a napfogyatkozás horoszkópjához. Ez a napfogyatkozás pontosan olyan teljes, mint amilyen Jézus Urunk megfeszítésének pillanatában volt. Tehát már magában is olyan égi-jel, mely sorsdöntő földi eseményekre utal.

Bemutatom azt a magyarországi területsávot, ahonnan jól látható. A változások tehát nem Budapestről, hanem a napfogyatkozási sáv népétől indulnak.

 

Az 1999 augusztus 11-i teljes napfogyatkozás Magyarországra eső sávszélessége 112 kilométer; a teljes sötétség 2 perc 23 másodpercig tart ebben a zónában

Ez a napfogyatkozás nemcsak azért fog sorsdöntő eseményeket okozni az emberi életben, mert az Oroszlán csillagképben történik.

A Vénusz planétának az a „hátráló" mozgása, amikor az Oroszlánból kijövő Nap helyett „visszamegy" az Oroszlán csillagképbe - a Nap házába - valóságos kozmikus üzenetet nyilatkoztat ki, mert az „Égkirálynö" tér az „Égkirály" helyére és még hatalmasabbá teszi annak jóságát. De ékes bizonyítéka annak is, hogy ők ketten uralják a Mindenséget. Ez is ősi, mahgar (sumír) hagyomány.

Ugyanis a „Planetarium Babylonicum" (Deimel) arról tájékoztat minket, hogy a sumírok két Oroszlánt ismertek az égen: „UR-GULA" (hatalmas úr) és „UR-MAH" (tudás ura). A napfogyatkozással együtt lévő vénuszi mozgás ad magyarázatot erre. A Zenitet két csillagkép uralja, mint itt bemutatom: az Oroszlán és a Szüz. A Szűz jelképezi a „Napkirálynét", de amikor a Vénusz így „visszaballag" szinodikus útján a „Napkirály házába" - ezt, mint „oroszlán" teszi és így az „UR-MAH" lesz az Oroszlán csillagkép neve.

Ez a magyarázata annak, hogy INNANA a jelképes ábrázolásokon két oroszlánon áll, miként az látható a 80. oldalon.

174

Az ekliptika a SZŰZ és OROSZLÁN csillagképpel

Itt érdekes azt felfedezni, hogy a sumír kozmológia geocentrikus szemlélete a Szűz csillagképet két részre osztotta.

A keleti rész: a „Spica" (Kalász csillag)-ig, neve mul AB-SIN és a nyugati részbe: sorolnak a Szűz többi csillagai, de nem a Szűzhöz, hanem az Oroszlánhoz tartoznak és nevük: mul ERU. A Szűz csillagképe „béta" csillaga (Virginis) az Oroszlán hátsó combján ragyog és ennek szimbóluma a rozetta. A Vénusz neve: mul DIL-BAD.

Deimel: Plenaterium Babylonicum c. könyvében így ír erről (3., 46., 47. oldalon):

A béta Virginis és Spica közötti csillagmező alkotja az ERU csillagképét. Az isteni datolyafürt csillaga a Szűz csillagképébe tartozik. Értelme: megtermékenyítő, neve: SARPANITUM.

Az Oroszlán farkán ragyogó csillagok képezik Sarpanitum istennő datolya-fürtjét.

Az ERU tehát a Szűz nyugati felét foglalja magában, beleértve a béta Virginist is.

Amikor mul DIL-BAD (Vénusz) az ERU csillagképébe ér, Sarpanitumot megszenteli."

Amikor mul DIL-BAD mul AB-SIN és mul GULA csillagjai között áll, a termékenység és a bőség megsokszorozódik a Földön. (Virolleaud: L'Astrology Chaldéenne, Paris, 1903.)

Mit mond nekünk az égi üzenet?

Az „égi-jel" válásában a magyar nép egyre nagyobb számban fordul a „feny" felé. A lelkekben egy szinte öntudatlan - kozmikus irányítású - melegség vezérli az embereket a „hinni-akarás" felé. Ez a segítségkérés Égi Édes-

175

anyánkban - Boldogasszonyunknál - talál menedéket és szinte atavisztikus felébredéssel fordul Feléje....és így van jól!

Az érthetőség kedvéért bemutatom itt a „Szűz" és „Oroszlán" csillagképeket, amint elhelyezkednek az ekliptikán.

A napfogyatkozási horoszkóp Vénusza Ő, aki az életet adó Napunknak csillagképéből küldi a feltámasztó segítséget akkor, amikor a Napkirály, a Szűz csillagképéből áradható tudást okossággal indította és jó szándékokat erősíti.

Így válik a napfogyatkozás után Napbaöltözött Boldogasszonnyá az Oroszlán csillagképben tartózkodó Vénusz és ebben a helyzetében, az „Isten-ostorát", a Denebolát is uralja. Áldás és védelem az ő kegyelmes szándéka, mely állandósul a csillagok rendjében és eléri az ő népét a Magyar Földön.

Istenünk, Urunk irányítja a csillagok rendjén át a földi világot és hazánk megszabadul a gonoszság hatalmától. A „Fény" felé fordulás Istenhez való lelki felemelkedésében, tisztességben, becsülettel és testvéries megértésben uralkodik majd saját hazájában a magyar.

Elősegíti ezt a kifejlődést az is, hogy a Szűzzel poláris Bika csillagkép szaturnuszi hatása is csökken, gyengül és el is lankad, mert a magyarság az Orion-hatás alatti népekbe sorol. (Ikrek = az Orion gyermekei) - KOS-i népek is vagyunk, hiszen sumír-mahgar őseink a KOS csillagképét a „Hun ember házának" (mul LU-HUN-GA) nevezték.

Az „égi-BIKA" így az Orion és a Kos által van „terelve", amiképpen azt bemutatja dr. Papke az említett könyvében, az alábbi ábrán közölve - hálás köszönettel.

Jézus Urunk 2005. születésnapja tehát meghozza a Magyar Feltámadást, de sietnünk kell összefogni Nagyboldogasszonyunkba vetett törhetetlen hit-

176

ünkben. Feléje fordulni összeérő lelkekkel és összefogott, egymásba kapaszkodó kezekkel... és a „Fénybe" állni, mert:

Fény, ha jön. nem leszünk széltől tépett búzakalász!"

A napfogyatkozási horoszkóp csillagállásainak megfejtésekor és most, tűnődve a bekövetkezendő „minden lehet" történéseken - eszembe jutnak Jézus Urunknak azon szavai, jövendölései, melyeket az evangélisták Jeruzsálemre igyekeztek vonatkoztatni. Ott azonban nem teljesedett be az a Jézusi-jövendölés.

Talán a napfogyatkozás idejére vonatkoznak Jézus Urunk azon szavai, melyeket így mondott:

Mikor pedig hallani fogtok háborúkról ....meg ne rémüljetek... ez még nem a vég. - Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások... éhségek és háborúságok. - De azokban a napokban, azután a nyomorúság után a Nap elsötétedik és a Hold nem fénylik. És az ég csillagai lehullanak és az egekben lévő hatalmasságok megrendülnek" (Mk. 13. 7.8. 24-25.)

1999. augusztus 11-én. Jézus Urunk 2005. születésnapján napfogyatkozás lesz. A Hold sem fénylik. Az „egekben lévő hatalmasságok" (űrhajók) lehullanak....?

Es akkor meglátjátok az „Isten Fiát" eljönni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

Oh! - Bár megláthatnánk!

Oh! - Bár úgy látnánk Őt - amiként e könyv címlapjára tettük!

177