A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE, RÉSZLETEK 3

Hunkori népek s Atilla király nyomában Debrecen vidékén

Ebből következtethető tehát, hogy Debrecen a "pogány" korban már kultikus hely volt. Csakhogy történetíróink a sarmatákat nem ismerik a Tiszán túl fekvő országrészen, hanem csak a Duna-Tisza között elterülő síkságon, a jazigok társaságában. Mit keres akkor a SARMISEGETHUSA nevű régi város a Tisza keleti részén? Ez a város SARMISTEGESTE néven volt ismert, és úgy a SARMISE, mint a SARMISTE szavak a sarmaták népnevét tüntetik fel: a "GETHUSA" és "GTE" szavak pedig helyet jelentenek.

SARMISEGETHUSA = SZARMA THELY. A névből azt is megtudjuk, hogy mikor lakott az Alföld keleti részén a sarrnaták egy csoportja.

A sarmaták útját Erdély déli részeitől mutatják a helynevek: Sarmaság, Szilágydebrecen, Hajdúdebrecen, stb. Így kétségbe nem vonható, hogy Bolmaz telke is sarmata lakóhely volt, ha Debrecent ők alapították s nevezték el, ami pedig már bizonyítottnak vehető. Priskosz rhétor határozottan ír arról, hogy ezen a vidéken is éltek sarmaták hajdan. Id. Varga Antal archeológus pedig bizonyítani tudja, hogy Atilla hun király városa Bolmaztelekhez közel állott 449-ben. Palotája a feljegyzett távolságnyira a Marostól, ill. Hódtói számítva, Balmazújváros mai környékén lehetett. Maga a falu csak a CUCA nevű határrészen állhatott, amelytől nem messze ölték meg a sarmaták a legvitézebb gót harcost, VIDIKULÁT. (Muratori K.: "Rerum Italicarum Script." 1. köt. 208. lap, Mediolani 1728).

Debrecent a sarmaták alapították; attól kis távolságra, Bolmaz telkén szintén laktak sarmaták, mert csak ebben az esetben ölhették meg itt Vidikulát, aki seregével meg merészelte támadni őket.

Balmaz környékén tehát valóban laktak hunok. Bolmaz jelentése: nem lévő. Boi = lenni, maz = nem. Bolmaz megszállohelye, hun nyelven bolmája volt a honszerzők rokoni királyának, az ő idejükben már "nem lévő" Atillának. Szóhagyományok szerint Balmaz a Cuca-part (cuca = madárijesztő) szomszédságában volt. Egyébként Csucsa, mai nevén Cuca, hely jelentésű.

Említésre méltó a hun-korban már itt kanyargó KADARCS patak. Nevét Balkányi Szabó Lajos az ősmagyar KÁDÁR papirend nevéből magyarázza és azt szent jelentésűnek állítja.

Fiók K. dr. szerint ez a név a Kad és ar szavak összetétele és had-nagy jelentésű (Századok, 614. lap, Bpest. 1906). Eszerint KAD az ugor nyelvben HAD, AR = NAGY. Zoltai L. dr. szerint a szóvégi -CS = hely. Id. Varga A. szerint KADAR = szent, -CS = hely, tehát KADARCS = szent hely, s eszerint a szóösszetétel mindegyik tagja ősmagyar elnevezésre utal. A szóvégi CS eredetileg CSICSE volt (mély hangzós változata CSUCSA) s többi hangja a használata folytán kopott le.

Az ismeretlen időkben keletkezett BAL-LAKA község, valamint Malton, Kistanya, illetőleg Bal-tanya jelentésű hely szintén hun eredetre vall a környék többi helyneveivel együtt:

Zel-emir (Zelemér) földje Böszörmény mellett, Bal-ton folyása Debrecen alatt.

Az ETE-LAKA nevű határrész állítólag Etele (Atilla) hun király lakóhelye volt (Révész Imre: "Ete Laka" c. füzete, Debrecen 1859), ahol jelenleg is megvan a nép ajkán élő "Etevölgye", régi nevén Ethe.

Balmazon tehát volt a hun királynak megszálló helye, tábora - Priskosz szerint.

A hunok jöttek a Cuca és Daru nevezetű határrészekre (id. Varga A.: "Hol állott Atilla palotája", Gyoma 1909,44. old.) s ebből az időből való az a csontváz és tartozéka is, amelyet itt találtak. Feje dél felől volt, ahonnan eljött; tekintete keletre irányult amerre ment; a Föld Urát, a felkelő Napot nézte, amely az ő istene, hun szóval: BAL. A szittya nép papja, hun szóval: KADAR, ezen a helyen áldozott fehér lovat a Nap első sugarainál a "szent" folyó mellett.

[Kép]

Az íjját feszítő hun-szkíta harcos

K.: A hunok történetére vonatkozóan, minden könyv csak annyit említ róluk, hogy ,,Azsiából jöttek ". Tudnál-e valami pontos adatot közölni arra, hogy Atilla hunjai tulajdonképpen honnan erednek ... ?

F.: Van egy ma is létező bizonyítéka a hunok hajdankori nagyságának és a hajdankori hatalmas HUN BIRODALOM létezésének, és ez a sokszáz kilométer hosszú "kínai fal", melyet a kínaiak építettek a hunok állandó támadásainak védelmére.

Ennek a falnak az építése Kr. e. 285-ben fejeződött be. Tehát eddig az ideig biztosan létezett egy hatalmas, ázsiai HUN BIRODALOM (Ugyanis, ha nem létezett volna - a kínaiak nem építették volna a határukat lezáró, magas, széles kőfalat.) A kínai krónikák megemlékeznek - igen bő szövegekben - róluk. Innen tudjuk, hogy léteztek "fekete" és "fehér hunok". Ez a megkülönböztetés azonban nem a bőrük színére vonatkozik, hanem keleten színekkel jelölték a világtájakat. A "fekete" szín jelentette az északi és a "fehér" szín a déli világtájat. Így a fekete hunok voltak az "északi" részen, a "fehér" hunok pedig a "déli" részen lakók.

Mint már említettem - a "hun" szó az ősi nyelven "vezetőt, uralkodót, elsőt és irányítót" jelent. Tehát a HUN BIRODALOM neve is így értelmezendő.

K.: Nagyon sok könyvben olvashatjuk, hogy a "hun" név helyett "turk "-ot is írnak. Azonos-e a hun a turle-kal ... ?

F.: Tulajdonképpen egy népre és azonos fajtájára vonatkozik mind a két kifejezés, de egyben meg is határozza a hun és a turk nevű népek államának politikai szintjét is.

K.: Ez nagyon érdekes, de még seholsem hallottuk ezt a magyarázatot. Hogyan értelmezzük ezt ... ?

F.: Mint mondtam - a "hun" szó általános és összevont jelentése "hatalmas" fogalommal fejezhető ki legjobban. A HUN BIRODALOM tehát "hatalmas" birodalmat jelent. Amikor a kínai fal elkészült, ebben az időben érte el a HUN BIRODALOM a legnagyobb népességét. Mivel a kelet felé való terjeszkedés lehetősége véglegesen lezárult - a már szintén naggyá fejlődött Kínai Birodalom hadműveleti intézkedései és berendezkedései miatt - nyugat felé kellett terjeszkedniök, és így ennek következménye a "hatalmas" HUN BIRODALOM szétesése volt. Az eddig egységet alkotó "fehér" és "fekete" hunok szétválltak és önállósították magukat. Közép Ázsia déli részén - az Aral-tó környékén és a beléje – délről torkoló folyók mentén megalakult a "FEHÉR HUNOK BIRODALMA" és az északi részeken pedig a "fekete hunoké".

Mind a két nép azonban birodalmát már TUR-KU néven jelölte. Ugyanis az ősi nyelven: TUR jelentése "a kisebbik, a gyengébb", KU pedig "erő, fegyver". Így a TUR-KU kifejezés - "kisebb, gyengébb hatalmat" jelent. Ebből a TUR-KU névből ered a "turk" , majd "türk" népelnevezés is. De a "TUR-KU" megjelölés, mint "kisebbik uralom", már él akkor is, amikor a (hatalmas) HUN BIRODALOM csaknem egész Ázsia ura. Ugyanis az északi hunokat a kínaiak "chuni" néven különböztetik meg a többitől, és az északi hunok pedig birodalmukat - már Kr. e. 560-ban - KÖK-TURKU néven hívják, ami "fenti kisebb hatalmat" jelent.

K.: Tulajdonképpen mikor történt a Hun Birodalom felbomlása ... ?

F.: Ezt a felbomlást nem úgy kell értelmezni, mint pl. Magyarország felosztását a Trianoni békeparancs szerint, mely egyik napról a másikra megváltoztatta a politikai határokat. Ázsiában hajdan csak két hatalom volt: a hun és a kínai. Amikor Kr. e. 660-ban a KÖK- TURK uralom már létezik – tulajdonképpen ez már a dezintegrálódás első jele, mely - a sok törzsből álló ERŐS HATALMAS NEMZETSÉG (KU-MAH-GAR-RIES- MA) terül etén megindult.

K.: Atilla hunjai honnan erednek tehát ... ? Melyik hun részből. .. ?

F.: Atilla hunjainak eredetére vonatkozólag meg kell ismerünk az ún. FEHÉR HUNOK helyzetét, akiket "eftalitáknak" is és "turkok" -nak is neveznek a történetírók.

Az eftalitákat (Ephthalitai) Közép-Ázsia legdélibb turkjainak tartják, nevük perzsául haitálnak, örményül thetalnak hangzik.

Az eftalitákat Procopius fehér hunoknak, az örmény források kusannak, Theophylactus (VII. 9) unnuguroknak, Priskosz cidaritaknak, a kínai írók majd ye-the, yi-ta, ye-yi-ta, i-ta, majd hiongnu néven nevezik. Arab és perzsa írók turkoknak is mondják őket, így p. o. Tabari; örmény és más keleti írók pedig a kusan alak helyett a kus (chus) alakot írták.

KUS-AN jelentése "a mennyország kusa" és ez indokolt, hiszen a Hun Birodalom tulajdonképpen politikai elnevezés - mint láttuk - és a hozzá tartozó és benne élő összes törzsek és népek önmagukat KUS-i eredetűnek hitték - ősapjuk – KUS - után, aki égi eredetű. Így az égből való származás az összes KUS NÉP-ben karizmatikus hagyomány. Josua Stylita az eftalitákat hunoknak mondja: "a kusok". Cosmas Indicopleustes a fehér hunoknak a perzsáktól keletre eső országát Hunnianak nevezi, ugyanazt a vidéket, vagy legalábbis annak egy részét (Kohten, Khuttan) a Kara Kacb partján, a kínai írók ugyancsak Hunnanak hívják. Bizonyos, hogy ajatok (jati) Pliniusnál említett neve, akiket az író a comanokkal (cumani = kunok) együtt Baktria szomszédságába helyez, a haitál és a kínai ye-the stb. alakokban benne van.

A kusan nép fővárosa Balch volt, Báhl, a név régebbi iráni alakja Bachdhi, az indiai eposzokban Bahlika, régen Zariaspa néven, a kinai Iróknal Polo, melyről az a véleményünk, hogy azonos a Theophylactus Bakath alakjával. Bakath városát ezen író tanúsága szerint az unnugorok alapították. Ezt a várost Priskosz Baladn alakban írja. V. ö. a név Bahl, Balch alakjával.

Arab és perzsa források szerint az eftalitáknak Kagániánban (Transoxaniában, Oxus folyón túli föld) is voltak szállásaik. Tocharistan Balchtól kelet felé terült el, a nép neve, amint Nöldekénél olvassuk samint Dionysiusnál és Ptolemaeusnál is található = tocharok.Jqutarab földrajzírónal (meghalt 1249- ben) e név kétféle formában fordul elű: 7, Tacháritán, 2, Tachéristan.

A pártusok ebből a Baktriából tették át királyi székhelyüket Ctesiphonba és ugyanezek a pártusok maguk voltak hajdan a déli hunok, amiként azt a Codex Cumanicus (Kun Kódex) előszavában is megtaláljuk. (Érdekes ide iktatni ezt az "Írott" bizonyítékot, melyet idézünk Kuun Géza: "A magyarság népelemét képező fehér hunokról" c. értekezéséből. )

"Azoknak a hunoknak őseit, akik a Jaxartesen túl eső vidéken, a mai San-si tartománytói északnyugatra, a Thiensan hegységen túl laktak, a kinai írók hiong-nu és hiün-yün, vagy hiunyoknak nevezik. Aristeas arimaspaknak, az indiai eposz húnaknak, egyik törzsüket hára-húnaknak, másikat codi-hunaknak, az Avesta könyv hunavoknak, néhol aurva-hunavoknak "lovashunok"-nak hívja. Kitűzött célunknak megfelel, ha e ponton ideiktatjuk a keleti hunok történetének rövid kivonatát. A hunok és később a magyar nép az Altaji-hegységből előzúdulva először délnek fordultak a Tiensan-hegységig. Ammianus-Marcellinus a hunoknak ezen ősi hazájára céloz (XXXI. 2), ahonnan sűrűn törtek be a szomszédos népek területére.

Orosius V. századbeli író ezeket a hunokat szélső keleti chunok népe néven Serica (China) és Ottorocarra határára, Casiától keletre helyezi."

K.: Említetted a "pártosokat". Ezek isfehér hunok voltak ... ?

F.: Koronei Mózes: Az Örmények Története c. munkájában bemutatja, hogy a pártos ÁR-SZÁK dinasztiából származó örmény királyoknak voltak a történetírói, akik az örmény nép történetét és múltját leírták. Ezek egyike - MAR-IBAS KATINA, aki történelemírásában a pártosokat "kusok" -nak nevezi, és így írta meg történetük kezdetét:

"Hatvan évvel macedón Sándor halála után, a kusok földjén, Áriának Báhl városában a pártosokon a hős ÁR-SZÁK uralkodott -lerázván a macedónok igáját, 31 évig." (ÁR-SZÁK jelentése a paleo-magyar [sumir] nyelven NÉPFŐJE.)

Egy másik történetíró pedig így tudósít minket:

"Antiochus országlásának tizenegyedik évében a pártosok lerázták a macedónok igáját, és az eftaliták (fehér hunok) királyának fia lett a királyuk, akinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népei behódoltak." (Sebeos: Heraelius Történetei, Kostantinápoly, 1851. 10. oldal.)

"E régi adatokból tehát megtanuljuk, hogy Kr. e. 265-ben a fehér hunok királyának fia - a Nagy ÁR-SZÁK- nemcsak a Pártos Birodalomnak, hanem a régi, ázsiai Hun Birodalom népeinek is - az uralkodója, valamint azt is, hogy a »fehér hunok« királyi családjából származik. A Pártos Birodalom történetét nagyon jól leírja - az összes régi történészek adatait idézve - prof. Badiny: Káldeától Ister-Gamig c. könyvének 1. kötetében."

K.: Mikor létezett ez a Pártos Birodalom és milyen volt a kiterjedése... ?

F.: "Prof. Badiny könyvében leírja, hogy Kr. e. 265-tóI Kr. u. 226-ig, tehát több mint 500 évig - az Eufrátesz folyótól az Indus folyóig és a Perzsa-öböl- Indiai-óceán vonalától Közép Ázsiáig terjedt ki. A Kr. előtti 85. évtől a názáreti Jézus születése körüli időkig Galilea és Samária is pártos birodalmi kormányzó alá tartozott, akinek a neve PA-KÚR volt. A Pártos Birodalom volt Róma egyetlen ellenfele, és a római császárok mindegyike azt hagyta utódjának: "ne lépd át az Eufrátesz folyó vonalát, mert egy ádáz ellenséggel találod szembe magadat."

K.: Hogyan illeszthető be a Pártos Birodalom az ázsiai hunok torténetébe, és milyen a kapcsolata Atilla hunjaihoz ... ?

F.: Csak úgy tudunk felelni erre a kérdésre, ha megismerjük a hunok történeti időrendjét. Tehát soroljuk fel a hunok történetének legfontosabb adatait- a Pártos Birodalommal kapcsolatban.

Ne feledjük el azonban, hogy a pártosok is, a massagéták is, a szakák is, és minden "kus"-nak nevezett népesség beletartozott a hajdani HUN BIRODALOMBA, tehát a történetíró nyelvezete szerint - mind-mind "hunok", vagy a későbbi nevükön: "turkok". Nyissunk tehát új fejezetet a hunok történelmi időredjéről!

3

K.: Már azzal a céllalindultak a hunok Azsiából, hogy elfoglalják egész Európát ... ?

F.: Nem valószínű, hogy Európát akarták elfoglalni, hanem - talán - az Európában megtelepedett azon ázsiai eredetű népeket akarták egyesíteni és felszabadítani, akiket a rómaiak leigáztak és kihasználtak, de valóságos céljuk a római birodalmak elfoglalása volt, amit Atilla végre is hajtott.

És most felelek arra a kérdésre, hogy "milyen kapcsolata van a Pártos Birodalom népének Atilla hunjaihoz ... ?"

A hun anyaországba menekült pártosok nagy részét képezték azoknak a hunoknak, akik Atilla elődjeivel telepedtek le a Kárpát-rnedencében. Ezt bizonyítják a nyugati történészek írásai is. Így pl. a MODUS OTTINC nevű, és a Kr. u. 10. századból származó énekben a magyarok "ötször" vannak "parthus" -nak nevezve, és csak egyetlen egyszer "ungarus" - nak. (Ebert: Überlieferungen. Dresden, 1826. 8. 1. Bd. 1. St. 81-82.)

De a "Hun" és "Pártos" birodalmak népei mind ,,MAHGAR" -ok. Ugyanis a "mahgar" népei nevezés. A "hun" és "pártos" jelzők pedig "politikai jellegűek ", melyek azt vannak hivatva jelölni, hogy a KU-MAH-GAR (nagy-hatalmas-nemzetség) tagjainak megalakított államformája hogy viszonylik a KUMAH- GAR-RI-ES-MA (nagy-hatalmas, vagynagymagyarias ország) birodalmi állapotához.

Ugyanis - mint mondtuk - "hun" jelentése "első, hatalmas". Így a "pártos" is - a szó magyari értelme szerint – "elpártoltat, különváltat" jelent. A nép faji különbözőségének bizonyítására egyik jelző sem alkalmazható. A "hun" is olyan volt, mint a "pártos", vagy a "turk" és mindegyik MAGYAR-I volt. Csakis így indokolható az a helyzet is, hogy a mai "magyarok országát" is HUNGARY-nak, azaz Hunországnak nevezik az idegenek, de az őslakó - magára vonatkozólag - most is úgy mondja, mint hajdan és mindig: "magyar".

K.: Honnan ered a "magyar" név ... ?

F.: Azt már nagyon jól tudjuk, hogy a "magyar" elnevezés a paleomagyar ékiratos agyagtáblákon található MAH-GAR (jelentése TUDÁS-NÉPE) írásjelekből eredeztethető.

A mai napig fennmaradt KHOREZM név vizsgálata és etimológiai fejlődésének megállapítása érdekes eredményre vezetett.

Tudjuk jól, hogya "hun"-nak nevezett népek Ázsia területének több, mint a felét foglalták el. Miután ezen a vidéken minden tudás középpontja a Kaszpi-tenger keleti oldalán lévő KHOREZM volt a Pártos Birodalom idejében (még az arab csillagászatot is innen eredeztetik) igen fontos KHOREZM nevének azon etimológiája, amellyel prof. Djakanov is egyetért:

K - H – R - Z - M

KU – MAH – AR - IZ - MA

KU – MAH – GAR – RIES - MA

Jelentése: NAGY - Hatalmas - Nemzetség - Földje.

(A második sor: babiloni nyelven és a harmadik sor paleomagyar [sumír] nyelven van feltüntetve.)

KHOREZM elnevezés tehát annak a nagy, hatalmas nemzetségnek az eredeti neve, amibe beletartozik a daha, saka, massagéta, kus, euthalita, hun, sarmata, chorasimini, subar, magiar nép, s mely nagy nemzetséget a görögök egyszerűen csak szkítának hívtak.

Ennek a nagy népnek azonos rovásírása volt és azonos nyelve is, mely csak dialektikus különbségekkel módosult.

Annak az ékjelnek, amit "KU" értékkel hangoztatunk másik jelentése "HUN". Mindkettő "hatalmas, erős, elöljáró" értelemmel szerepel a megfejtésekben. Így – a KU helyett HUN- T alkalmazva,mondhatjuk, hogy a "HUN-MAH-GAR-RI-ES MA" azaz a "HATALMAS TUDÓS NEMZETSÉG ORSZÁGA" éppen úgy tekintendő, mint a Római Birodalom.

Mind a kettőben különböző elnevezéseik vannak a Birodalomhoz tartozó népi területeknek. A különbség mégis az, hogy - míg a Római Birodalom "leigázta" és meghódította az "idegen" népeket és nemzeteket, melyeknek semmi közük nem volt származásilag a rómaiakhoz - addig a KU-MAHGAR- RI-ES-MA "azonos fajtájú" és - csak nyelvjárásokban egymástól különböző - "azonos nyelvű" néptörzsek és nemzetségek együttese volt.

K.: Hogyan lehet az, hogy ezeknek az ázsiai népeknek a birodalma különböző nevek alatt ismeretes ... ?

F.: Ez azért van, mert a mai történelemszemlélet kizárólag csak a nyugati forrás okra és a régi, de szintén nyugati, történészek írásaira támaszkodik. Csakis ezekből veszi az adatokat. Ezek az írások pedig a Nagy Nemzetségbe tartozó törzseket mindig más és más népségnek vélik. Ezért van az, hogy a sarmaták, a dákok, a jazigok, hunok, avarok, pártusok, kusok stb. mindmind különböző népeknek vannak feltüntetve annak ellenére, hogy egy azonos Hatalmas Nemzetség fiai voltak.

K.: Hogyan magyarázható az, hogy pl. a dákok és a jazigok, meg a sarmaták olyan hirtelen tűnnek fel a Duna-medencében ... ?

F.: Ha időrendi vizsgálatot tartunk e népek duna-medencei és erdélyi megjelenésére vonatkozóan, azt kell megállapítanunk, hogy ezek a néptörzsek a Pártos Birodalom idejében jellennek meg a megnevezett helyeken. Annak ellenére, hogy a Pártos Birodalom - a nyugati történészek által is - a Római Birodalom egyetlen és nagy erejű ellenfelének van elismerve, annyi intelligenciát mégsem tulajdonítanak ezeknek a művelt, nagy tudású pártos királyoknak, hogy hadműveleti intézkedéseiket elismerjék, és a római légiók feletti pártos győzelmeket a nagyszerű és a római hadvezérek taktikáit teljesen megsemmisítő hadvezetésnek tudják be. Így pl. a "nyugati" történelemírás ékes szavakkal dicséri a gyalogos római légióknak Szíriából Britanniába történő átcsoportosítását, de eszébe sem jut megemlíteni azt, hogy a Pártos Birodalom nagyszerű vezérkara úgy védekezett a Mezopotámia felé irányuló római támadás ellen, hogy a rómaiak hátába, a Duna-medencébe és Erdélybe dobta át a sarmata, daha és jazig lovas népeket, akik csaknem két évszázadon át tehermentesítették a Pártos Birodalmat a római támadástól, és erejét - így e kényszerű átcsoportosítással - lekötötték a Duna mentén és Erdély – magas bércekkel teli -, harcászatilag igen nehéz terepű fellegvárában.

K.: Eredményesek voltak-e ezek a nép áttelepítések ... ?

F.: A központi hadvezetés szempontjából nézve - igen eredményesek voltak, mert iszonyú nagy római haderőt kötöttek le. Nem kell mást említenünk, csak pl. a Rómában ma is létező Trajánus Oszlopot, melyen a "jazig lovas harcosok" felvonulása látható.

Vagy azt a történelmi adatot, hogy az i. sz.-i 160. évben Marcus Aurelius római császár hadjáratot vezet Dácia ellen, és bár a római történészek azt írják, hogy "elpusztította'" a dákokat, a rómaiaknak mégis ki kellett üríteni ezt a területet, és áttelepültek Moesiába ahol megalakították - a Duna jobb partján - DÁCIA AURELIANA provinciát.

K.: Léteztek-e még ezek a - pártos hadvezetés által- áttelepített népek Atilla idejében... .?

F.: Hogyne léteztek volna ... ? Hiszen Atilla egyik címe "a dákok és masagéták királya" volt. Különösen a "dák" néven ismert "magyari" népségnek a régi írók oly hatalmas erőt és létszámot tulajdonítottak, hogy pl. Strabo így ír róluk:

"A Kaszpi-tenger környéki dákok, akik Párthiát is elözönlötték, a médekkel egyesültek, és hamarosan megalakították a Pártos Birodalmat." (Ez az idézet megtalálható: KEPHART Calvin: "Races of Mankind" [N.Y. 1960.] c. könyvének 264. oldalán.) Vagyis a "dákok is pártosok" és a "pártosok médek és dákok".

K.: Tehát e nevek alatt szerepelő népek mind egy ésazonos nemzetséget alkotnak ...?

F.: Ahogy az előbb már mondtam. Mind a Hatalmas Tudós Nemzetség - a HUN-MAH-GAR-RI-ES tagjai voltak. De az összetartozásukat és azonosságukat már a "nagy" -nak nevezett Macedón Sándor is felfedezte i. e. 330-ban, aki a következő szavakkal figyelmezteti hadait: "Sogdiani, Dahae Sacae, Masagetae sui juris sunt, omnes hi simul si terga nostra viderint sequentur, illi, enim ejusdem nationis sunt." (Curtius: Historianum - Historia Alexandri Magni 1. VI. 3.) Vagyis magyar fordításban így:

"Sogdianik, dahák, szakák, maszagéták saját joghatóságuk alatt vannak együtt, ha a mi hátunkat látják, akkor üldöznek minket, azok ugyanis egy nemzethez tartoznak (egyazonosnemzetiségíiek)."

K.: Meg volt-e még e népi azonosság Atilla idejében... .?

F.: Kétségtelen, hogy megvolt, hiszen éppen ez a népi azonosság biztosította Atilla hatalmas Hun Birodalmának az erejét. Ugyanis másképpen nem tudta volna kormányozni és diadalra vinni népét annyira, hogy legyőzte mindkét római birodalmat.

Ha nem lett volna meg a "népi egység" - még Atilla sem lett volna képes ekkora kiterjedésű Hun Birodalmat kormányozni.

K.: Mi volt a különbségAtilla uralmi rendszere ésa rómaiak uralkodása kozott ... .t

F.: A rómaiak idegen népeket igáztak le, idegen - zsoldos – hadsereggel. Módszerük a kegyetlenség és a terror volt.

Ezzel szemben - Atilla - azonos fajú népek királya volt. Hadserege egynyelvű testvérnemzetek fiaiból tevődött össze, akiknek összetartó és indító ereje a "nemzeti öntudat" volt. Idegen népekkel érdekszövetségbe lépett a hunok nagy királya. Ez pedig azt eredményezte, hogy ezek az idegen népek (gótok, vandálok) érdekből voltak szövetségesei. Másszóval mondva - e népek életlehetőségét Atilla államszervezete biztosította, és nagyon jól ismerjük a történelemből azt hogy a vad és barbár germán törzseket Atilla szervezi "törzsszövetségbe". Ő adja meg nekik Így a létezésükhöz és fennmaradásukhoz szükséges szervezetet, Ezért szerepel a hunok nagy királya - Atilla – a germán néphagyományban és őstörténetben - ETZEL néven - a legnagyobb mÍtoszi hősként.

Sajnos - halála után - éppen az általa megszervezett gótok és egyéb germán törzsek fordulnak fegyverrel utódai ellen, és a gót Ildikó itatja meg vele a méregpoharat a nászéjszakáján, mely egyben a hunok nagy királyának örök éjszakájává lett.

K.: Hogyan emlékeznek Atilláról a magyar történelmi kútfők ... ?

F.: Miután - nagyrészben - mind egyházi személyek által Íródott, Atilla alakja nem magyar, hanem "idegen íz" szerint kerül bemutatásra. Helytelen kronológia, téves adatok és gúnyos, majdnem rosszakaratú írások ezek. Köztük ma igen ismert és Budapesten 1981-ben újra kiadott könyv: Heltai Gáspár: Krónika az Magyaroknak Dolgairól" c. munka. (Magyar Helikon, 1981.) Lapozzunk csak bele és nézzük, hogy miként Írja le Atilla halálát:

"Atillának számtalan sok asszonyállati valának. Mikoron pedig Atilla immár nagy gazdagon szorzett vólna menyekezőt, és nagy vígan lakott vólna az vendégekkel, és duskát ivutt vólna vélek, beméne az ágyasházba az menyasszonnyal, és lefekivék.

És minek utánna a sok erős bortól és az új házasságnak szertelen munkáitól igen meghevült vólna, elaluvék hanyattan. És álmába elerede az orra vére, és a torkába méne allá, és megtöllék a torka véle, és az önen vérében megfullada. Lőn ez, mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után 445., az magyaroknak Scíthiából kijövéseknek utánna hetvenkét esztendővel, az Atilla hercegségének kedig 44. esztendejében.

És a magyarok eltemeték az Atilla herceget nagy tisztességgel az fellyül megmondott márvánoszlopnál, a több kapitányok és hadnagyok közulebe, és erőssen sirattyák vala őtet. Vala kedig Atilla, hogy meghala, százhuszonnégy esztendős. "

K.: Miért nevezi Heltai Gáspár Atillát "hercegnek", amikor ő volt a hunok nagy királya ... ?

F.: Sajnos ez a "Heltai" az i. sz. 1550-es évek körül éppen olyan munkát végez a hunok törtenelmének Írásában, mint nagy elődje - Jordánes tette jó ezer évvel ő előtte. Mind a kettő ugyanis "gotofil". Vagyis nem a magyar, hanem a "germán" ügy szolgálói. Heltai igazi neve "HELTH" és 1526 után Michelsbergben mint katolikus plébános működött, és csak németül beszélt. Miután a református, majd unitárius hitre tért, 1536-ban megtanult magyarul és Erdélyben működött.

Keresztény volt a pogányokkal szemben, protestáns a pápistákkal szemben, antitrinitárius a protestánsok között, erdélyi - ha a magyarság dolgairól van szó, de német - ha a "barbár" magyarokhoz hasonlítja magát. A törökkel szemben magyar, az urakkal szemben polgár, a jobbágyokhoz képest úr, az együgyűek tanítója, de a tanítóknak engedelmes tanítványa – minden magyari érzés nélkül. Hitvalló, jámbor prédikátor, de körmönfont ravaszságú üzletember, akit legfőképpen a haszon érdekel. Ilyeneknek és hasonlóknak Írásait őrzi még ma is a "magyar" történelemtudomány.

K.: Miként írja le Heltai az Atilla halála utáni hun történetet ... ?

F.: Helytelenül és igaz adatok nélkül. Mintha a mende-rnonda lenne rögzítve írásában és nem a "történelem". Így ír: "Minekutánna immár az Atilla nagy hercegmeghólt vólna, marada két kiváltképpen valófia Atillának a birodalomba. Egyik vala az Csaba, ki egy görög asszontól született vala néki. A másik vala az Aladár, ki egy német hercegnek leányától született vala.

Ezek ketten egybevesszének végre az birodalmon, és mindenek ezek közzül pártosi valának. Az Aladárral pedig nemcsak magyarok valának, hanem az veronai Dietrich is, és egyéb sok német urak.

Végre a két fia megvívának egymással, melly viadalban igen sok nép elvesze. De végre diadalmos lőn az Aladár, az Dietrich úr és a többi német uraknak segítségével.

Az viadalnak utánna Csaba mellé véve tizenötezer magyarokat és az ő hatvan öccseit, kik minnyájan az Atilla fiai valának, és beméne azzokkal a görög császárhoz, Honoriushoz, az ő rokondbcz.

Az Honorius császár pedig igen nagy örömmel látá és fogadá őtet, és lakék Csaba nálla tizenhárom esztendeig. És tizenhárom esztendő múlva eluná magát. Felkele ez okaért az ő népével, és visszatére Scíthiába. Es mind egy egész esztendeig méne még hazamehete Scíthiába.

Mikoron kedig Scíthiába jutott volna, megházasula, és vén asszonyi állatot a kokusmannokból, kik a scíthiáknak szemszedi valának. Ebből ez asszonyi állatból nemzé két fiát Edemert és Edet. De soha nem felejtheti vala a Pannonia zsíros és jó termőfoldét.

Azonkbzbe Adarik, az gepidáknak királya hadat indíta az Aladár ellen, az Atilla fia ellen. És ütközénel: egymással, és az Adarik király diadalmos lőn az magyarok ellen, és igen sok magyarok veszének az viadalban. Sőt Aladar is ő maga odaveszeaz ütkozetben. A diadalom után az Adarik király elfoglalá magának Pannoniának nagyobbik részét, és bírá aszt annak utánna. "

K: Honnan tudjuk meg az igazságot az Atilla halálát követő torténelmi eseményekre vonatkozólag ... ?

F.: A történelmi igazságot csak úgy ismerjük meg, ha kiértékeljük a ténylegesen megtörtént és bizonyítható eseményeket.

Talán jó lesz, ha felsoroljuk itt a legfontosabbakat:

1. II. Theodosius - keletrómai császár - meghal 450-ben. Utóda Marcianus (450-458) lesz.

2. Két "Pannonia" létezik Alsó- Pannonia: a Dráva és a Száva között és Pannonia-Valeria - a mai Dunántúl.

3. Pannonia- Valeriát Atilla birodalmába kebelezi be trónralépésének első esztendeiben. Innen minden római népesség kitelepült.

4. Amai Szombathely környékén lévő SICAMBRIA Atilla városa lett.

5. Marcianus - keletrómai császár - megtagadja annak a "hun adónak" a fizetését, amit elődje - II. Theodosius szerződésben vállalt.

6.1. sz. 452-ben Atilla követeli ennek az adónak a megfizetését Konstantinápolyba küldött követei útján. Marcianus azt üzeni, hogy "nem fizet, s ha Atilla követeli az adót, jöjjön el érte."

7. Erre a kihívásra Atilla i. sz. 452-ben keleti hadjáratra készül, bár kémei által értesülve van arról, hogy Marcian császár néhány gót törzsfőnöknek értékes ajándékokat küldött - a "hun adó" fizetése helyett -, és ezeket vesztegette meg, hogy Atilla ellen forduljanak. A keletrómai udvar ismét az intrika és árulás titkos fegyvereit használja, és ezúttal eredményesen, mert Atillát megmérgezi a gót királyleány - Ildikó - akivel nászát ülte.

Atilla meghal i. sz. 453-ban.

8. Atilla hirtelen halálával a szövetséges gótok is két részre szakadnak. Egy részük tartja a hun szövetséget, másik részük - a keletrómai udvarral történt megállapodás szerint - a hunok ellen fordul.

9. 454-ben Ill. Valentianus nyugatrómai császár megöleti Aeciust.

10. 454-ben, vagy 455-ben Sicambriát (mai Szombathely) és környékét egy hatalmas földrengés elpusztítja.

K: Ki lett a hunok királya Atilla után ... ?

F.: Miután nincs semmi adat arra vonatkozólag, hogy Atilla trónörököst jelölt volna ki fiai közül, csak a régi történészek találgatásaira vagyunk utalva. Az adatok nagyobb része azonban azt erősíti meg, hogy Atilla legidősebb fia - ELLAK - vette kezébe a birodalom irányítását.

K: Atilla halála nem okozott változásokat a római birodalmak ban ... ?

F.: Atilla erős kezében összpontosított hatalom a rómaiaknak is előnyét szolgálta annak ellenére, hogy a békét meg kellett fizetniök aranyban. Ahogy Atilla hirtelen meghalt - mint előbb említettem – Valentianus császár kivégezteti Aeciust, de hat hónapra rá (már455-ben) ő maga is áldozatáva válik annak a gyilkos társulatnak, melyet udvarában megszervezett. A Nyugatrómai Birodalom végét jelenti ez, mert Ill. Valentianus rokona - Gaiseric, a vandálok királya - a római császár meggyilkolását ürügynek használja fel arra, hogy seregeivel elárassza a római birodalmat. (Itt tudni kell azt, hogy Gaiseric fia elvette feleségül Ill. Valentianus legidősebb lányát. Innen a rokonság.) A nyugati krónikák leírják, hogy micsoda kegyetlen módon rabolták ki a vandálok Rómát.

A "szent várost", amelynek Atilla megkegyelmezett - a vandálgermán törzsek rombolták le és - érdekes, hogy most nem jelentek meg az égi pallosokkal felfegyverzett szentek. Sem Szent Péter, sem Szent Pál- miképpen Raffaello víziója Atilla ellen bocsátotta harcba a mennyország "kapusát" és a judaikereszténység "apostolát" - a Vatikán szent képén.

K: Hát a Keletrómai Birodalom nem sietett Róma segítségére... ?

F.: Marcianus - keletrómai császár - semmiféle segítséget nem nyújtott Rómának, hanem Alsó-Pannoniában megszilárdította az ostrogót föderációt.

K: Mi tortént a Hun Birodalommal Atilla halála után ... ?

F.: Nagyon nehéz az egymásnak ellentmondó leírásokból kihámozni a történelmi valóságot. A kutató mindig nagy reménységgel veszi kézbe a magyarul írt munkákat. Sajnos – krónikáinkat mind a római judeo-keresztény egyházhoz tartozó papi emberek írták. Ezek mindegyike a saját egyházából fakadó azon ,,Atilla-gyűlölet" által van befolyásolva, melynek értelmében Róma sohasem tudta megbocsátani a hunok nagy királyának - Atillának - azt, hogy az Isten földi helytartójának nevezett római pápa térdenállva könyörgött neki Rómáért.

A fanatikus vallási téboly itt nem azt nézi, hogy ez a "keleti barbár" volt olyan kulturált, hogy a római pápával latinul beszélt és nem pusztította el Rómát, hanem a megalázkodást,

a pápai térdre rogyást nem tudják elfelejteni. Csakis a gyűlölet szíthatja ezt az Atilla ellenes konokságot, hiszen a valóban barbár és vandál Gaiseriknek sehol nem róják fel Róma elpusztítását.

Még az sem befolyásolja ezeket a gyűlöletben elvakult egyháziakat, hogy a "vandalizmus" kifejezés is onnan ered, hogy a "vandál" germán nép pusztította el a "szent várost" – Rómát. Idézzük itt az ún. "hun történetet" a Képes Krónikából:

"A Szkítiából való első bejövetel Pannoni a földjére hét hun vezér vezérlete alatt ment végbe. Ezek egyikét, Atillát, huszonnyolc évi itt tartózkodás után a hunok királyuknak tették, ő pedig magát »a magyarok királyának«, a földkerekség rémének, »Isten ostorának« nevezte."

Ezután a Krónika elmondja Atilla történetét, majd halála után a Hun Birodalom összeomlását ismerteti azon az alapon, hogy a veronai Detre és az elnyomott német fejedelmek pártoskodást szítottak Atilla két fia, Aladár és Csaba közőtt ... mondva:

"A hunok értelmesebb része Csabához vonzódott, az idegen nemzetség, kevés hunnal, Aladárhoz. Végül is megtörtént a döntő ütközet. A Duna tizenöt napig folytonosan német vértől áradt. Ez volt »Krimhilda csatája«. Először Csaba győzte le Aladart, aztán ő maradt alul. Annyira hogy csak tizenötezren maradtak meg népéből, akikkel kénytelen volt kivonulni Pannoniából, s mivel ő - Csaba - Honorius görög császár leányának volt a fia, Görögországba ment maradék népével.

De csak tizenhárom esztendeig maradt ott, aztán visszatért ősei földjére, Szkítiába, ahol is nem az övéi közül, hanem khorezmin nőt vett el feleségül, és ettől születtek fiai: Ed és Edömén."

K: Valóban harcoltak egymás ellen Atilla fiai ... ?

F.: A hiteles történelmi adatok azt bizonyítják, hogy sohasem harcoltak egymás ellen, hanem a megmaradás nehéz kűzdelmeiben is megosztották egymás között a teendőket. Ugyanis másképpen nem is értékelnék a történelmi eseményeket a mai szakemberek (mint Otto J Maenchen-Helfen) az ő javukra oly megállapítás okkal, melyeket az alábbiakban idézek:

Ismétlem - Atilla halála után vagyunk. Ő meghalt 453-ban, de:

„A politikai hatalom még mindig ugyanúgy a hunok kezében van, amikor 455-ben megkísérlik Pannonia visszaszerzését". (MH. 160. old.)

„Legkésőbben 456-ban a konstantinápolyi kormányzatnak tudomásul kell venni azt a valóságot, hogy nincs hatalma a Dunától délre eső hun területek visszaszerzésére. Békében

élnek egymással, vagy másképpen csendes fegyverszünet uralkodik - ahogyan a hunok is cselekednek."

„Hunnia elérhetetlen volt a rómaiak számára a 457. évben." (MH. 161. old.)

Ezek az állapotok viszont azt bizonyítják, hogy a Hun Birodalom nem bomlott fel Atilla halála után azonnal, mert azt Atilla fiai - sok nehézséggel bár - de egyben tartották.

K.: A magyar történelemirás is ugyanígy említi ezeket az eseményeket ... ?

F.: Végtelenül sajnálatos az, hogy a jelenlegi magyar történészek úgy írnak, mintha ellenségek lennének. Idézni fogok egy 1983-ban megjelent könyvből. Címe: "Régészeti

Barangolások Magyarországon" (Panoráma, 1983.) Lektorálta: László Gyula. Az idézendő szöveg teljesen ellentmond a Berkeley University által kiadott, és MH. rövidítésel

jelzett könyv adatainak. Így tehát az idézet:

„Róma 433-b -an Panonnia egy részét - ami valójában nem is volt , már uralma alatt - szerződésileg átengedte a hunoknak. Igy a hun uralom Keszthely környékére is kiterjedt, ezt két hunkori sír bizonyítja."

(Megjegyzésünk: a Hun Birodalomba tartozott egész Dunántúl, amit Felső-Pannoniának neveztek a rómaiak. A hunok már Atilla trónralépése előtt elfoglalták. Már Uldin vette birtokba. Atilla uralkodása idején Alsó- Pannonia is [a Dráva- Száva köze] a Hun Birodalom része volt, hisz ezen keresztül ment a hun sereg Itáliába 451-ben.)

Másik idézet:

,,Atilla halálát követően a Kárpát-medence germánjai szövetkeztek a hun urak ellen, és a 454. évi nedaoi csatában a germán szövetség pontot tett a hunok itteni uralmának végére ...

Ezt a politikai helyzetet használta ki Avitus nyugatrómai császár arra, hogy 455 őszén Pannoniát újból birodalmához csatolja."

K.: A magyar történészek és régészek - László Gyula lektorálásával eszerint már Atilla halála után "egy" esztendővel .szétveretik" egy germán szövetséggel a Hun Birodalmat ... ? Kérdésem: hol van az emlí tett .Nedao", ahol a hunokat megsemmisítő csata történt ... ?

F.: Ha Hunnia "elérhetetlen" volt a rómaiak számára még az i. sz.vi 457. évben is, akkor még léteznie kellett, és így a "germán szövetség" nem verhette szét azt és "nem tehetett pontot" a hunok uralmára i. sz.vi 454. évben.

Nedao - Jordanes találmánya, és eddig még senki sem tudta megmondani, hogy hol található. De nézzük meg mit mond maga Jordanes:

,,Mikor Ellák már meg volt gyilkolva, az ő megmaradt testvérei a Pontus-tenger partjai közelében harcoltak, azon a területen, melyről azt mondtuk, hogy valaha a gótok lakták. A gepidák megszállták Dáciát és a hun területeket, a többi nemzetek - Atilla volt alattvalói, Marcian császártól kaptak lakóhelyet a letelepedésre. Mikor a gótok látták, hogy a gepidák maguktól (saját akaratukból) védik a hun területeket és a hunok megmaradnak a régi szálláshelyeiken, jobbnak tartották azt, hogy a Római Birodalomtól kérjenek országot, mint kitenni magukat annak a veszélynek, ami más ország elfoglalásával jár. Így kapták meg Pannoniát". (Itt Alsó-Pannoniáról van szó, a Dráva-Száva közéről.)

Tehát jordanes maga bizonyítja, hogy a gótok nem támadták meg a hunok által megszállt területeket, vagyis Hunniát, mint a fenti idézet mondja, amit átvettünk az ő "Getica" c. munkájának 263. oldaláról.

K.: De Jordanes mondja, hogy Nedaonál vesztettek csatát a hunok. Hát hol volt ez a Nedao és milyen csata volt ott ... ?

F.: Erre a kérdésre nagyszerű választ ad Maenchen-Helfen könyve, aki a 147. és következő oldalakon megállapítja a következőket:

1. "Nedao" név csak Jordanes írásában fordul elő és sehol másutt.

2. Jordanes a 100 évvel későbbi ütközeteket, mint a longobárdok győzelmét a gepidák felett (552), General Mundonak az ostrogótok elleni hadjáratát, Dalmáciában (536) és a gepidák invázióját a Duna jobb partján lévő Dácia Ripensis-be (539) sorolja fel "hasonlat képpen", mondva, hogy "ezen a területen lefolyt ütközetek hasonlítanak egy csatához, mely Atilla idejében történt". De egyetlen szóval nem említi többet azt a "nedaoi ütközetet", melyben – még a jelenkori magyar történészek is (az előbbiekben említett és 1983-ban kiadott könyvben) pontot tesznek Atilla Hun Birodalmának a létezésére. (E sorok írója kartársi tisztelettel kéri a megnevezett könyv lektorát - László Gyula, nagy hírű régészprofesszorunkat -lenne szíves valami pozitív adatot szolgáltatni arra, hogy hol van Nedao ... és Jordanes írásán kívül milyen történelmi bizonyíték szolgál annak megerősítésére, hogy egy "germán szövetség" szétverte a Hun Birodalmat.) Ugyanis még Macartney is így ír:

"a hunok ősi szállásterületei, ahol mindig laktak a Duna- Tisza medence volt ... két okból. Egyik: hogy Dácia Transsylvániában van és a gótok Pannoniában voltak. Dácia - földrajzilag - sohasem foglalta magában a Tiszától nyugatra eső területeket, ahol a hunok laktak régen és most, és miután rövid ideig keleten harcoltak, ismételten visszatértek ide." (Macartney c.A.: "The End of the Huns" BizantinischneugriechischeJahrbücher 10.1934.106-114. oldalakon.)

K.: Ezek szerint Atilla halála után nem esett szét a Hun Birodalom ... ? Mi lett Atilla fiaival. .. ?

F.: A Hun Birodalom nem eshetett szét, mert a hun nemzetségi szervezet volt a hatóereje. Ennek a birodalomnak Közép-Azsiától a Bécsi-medencéig terjeszkedő hatalmas területén léteztek a nemzetiségi és törzsi intézkedő hatóságok és fórumok, melyek közakarattal maguk fölé emelték és korlátlan hatalommal ruházták fel Atillát. Az ő halála után is ezek a nemzetiségi és törzsi szervezetek határozták el Hunország további sorsát. Főleg azért is volt ez így, mert Atillának számos gyermeke volt, s a nemzetiségi szervezet nem ismerte el a nyugati szokású trónöröklési jogot, hanem a nemzetségfők közötti hagyományos szokásjog alapján emeltek maguk fölé uralkodót.

Nincsen hiteles adatunk arra, hogy a nemzetségfők kit jelöltek Atilla utódjául, hiszen fiai közül is csak néhány nevét tudjuk biztosan, mert sok név nem történelmi, hanem "mondai" hagyomány.

A történelmi írásokban előforduló nevek szerint bizonyosan mondhatjuk, hogy Atilla KERKA nevű feleségétől született: ELLÁK és DENGEZIK.

RÉKA asszonyától pedig: EMNEZÁR, UZENDÚR és ERNÁK.

A gepidák királyának leánytestvére is Atilla felesége volt, és az ő ágán származott unoka MUNDO, későbbi bizánci generális. A mondákban szerepel Atilla feleségeként HONORIA, akitől született volna CSABA és KRIMHILDA is, kinek fiául a mondai hagyomány ALADÁRT említi.

Priskosz rhétor hiteles írásából tudjuk, hogy Atilla igen nagy szeretettel csüngött legkisebb fián - ERNÁK -on - (kinek nevét többféleképpen írják: BERNÁK, IRNIK, IRNÁK, IRMAK stb.) - azért, mert a táltosok azt jövendölték neki, hogy e fiúban él tovább családja. Belőle hajt további magot majd az Atilla dinasztia. Priskosz úgy írja, hogy ezt ő személyesen hallotta Atilla udvarában. A történelmi eseményekből arra következtet- hetünk, hogy Atilla után a hunok királya Ellák lett, majd az ő halála után a törzsszövetség közös határozattal döntött minden ügy felett, és nem emeltek maguk fölé - Atillához hasonló - korlátlan hatalmú uralkodót. Erdekes itt megállapítani azt, hogy a mai szófejtő szótárak az ÍR ,gyököt "ÍR" és "ÉR" jelenrésel azonosítják. IR-NAK, vagy IR-MAK hangtani módosulása ÍR-MAG. Apaleomagyar (sumír) nyelvben ez "hatalmas eret", "hatalmas forrást" jelent, és talán innen ered az a közmondás is, hogy "írmagja sem maradt".

A bölcs Padányival kell egyetértenünk, amikor CSABA nevét, mint becenevet ismeri fel Atilla legkisebb és kedvenc fiánál ÍR- MAG, ÍR-NÁK, ER-NÁK neve kísérőjeként, hiszen az ősi nyelvben "SABA" a "legkisebb fiút" jelenti. ,

Természetes történelmi folyamat az, hogy IRNAK - akit az érthetőség kedvéért most már csak CSABA néven fogunk említeni - nem volt képes a Hun Birodalomban azt a teljhatalmat képviselni és gyakorolni, amivel apja - ATILLA - rendelkezett. Ugyanis Atilla rá volt kényszerülve arra, hogy a törzsszövetség feletti abszolút hatalmat kezébe vegye, kűlönben a ravasz Bizánc egymásnak ugrasztotta volna a lazább hatalmi keretű törzsi csoportokat, hiszen - mint láttuk – az akatzir-hunokkal meg is kísérelte. Mi lett volna Hunniából, ha Atilla el nem fojtotta volna ezeket - az intrika-szülte - szeparációs törekvéseket?

Atilla hirtelen halála iszonyú nagy csapás volt Hunniára.

A bajt nem a királyfiak meg nem értése okozta, mert nekik volt magukhoz való eszük annak a felismerésére, hogy mindnyájuk ellen, akik Atilla-ivadékok, az eddig szövetséges gótok állnak szemben. Megerősítette ezt a helyzetüket az atyjuk ellen elkövetett merénylet felismerése is, melynek kivitelezője éppen az egyik gót királyleány volt, akit apjuk feleségül vett, s akivel nászát ülte. Atilla fiainak nem lehetett "bemesélni" azt, amit az utókorral hitettek el a római vallás tanítói - nevezetesen -, hogy apjukat a "részegségben eleredt orravére" ölte meg.

Szakítottak is azonnal a gót szövetségesekkel. Ettől a pillanattól kezdve a történelem nem ismer hun-gót szövetséget, vagy megállapodást.

K.: Tehát akkor volt mégis háború a gótokkal. .. ?

F.: Volt - kettő is. - De azok a borzalmas hun veszteségek, melyeket a germán mondakör alapján az utókor valóságnak hirdet még ma is - sohasem léteztek. Ugyanis "Nedaonnál 120 000 hun harcost" tesznek a csatatérre, aztán a "berni Detre" (Dietrich) elleni "Krimhilda" csatában még ennél is többet - 180 000-et. MH. munkájában vázolt történelmi kutatás megállapítja, hogy Nedao - valószínűleg - a Száva egyik kis mellékfolyócskája lehetett, de eddig sem a valóságos földrajzi kutatás meg nem találta, és nincs olyan térkép sem, amelyen szerepelne. Itt tehát - mint már mondtam - csata nem lehetett. A történelmi valóság az, hogy Atilla halála után a hunok egyöntetűen a gyilkosságot megszervező és Bizánccal lepaktált gótok ellen fordultak, és megtisztították Hunniát minden gót népségtől.

Valami igaza lehet tehát annak a mondának, hogy "gót vértől lett piros a Duna vize." Ez volt az első gót háború.

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 1:
- MILYEN NEMZETBŐL VALÓ VAGY?
- A HUNOK EURÓPAI TÖRTÉNETE
- ATILLA, A HUNOK NAGY KIRÁLYA

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 2:
- KIK VOLTAK A HUNOK?
- RÓMA ÉS A HUNOK
- HONNAN JÖTTEK A HUNOK?
- HOL LAKOTT ATILLA? - A HUNOK EREDETE

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 3:
- A HUNOK TÖRTÉNELMI IDŐRENDJE HALÁLA UTÁN
- A HUNOK TÖRTÉNETE ATILLA HALÁLA UTÁN
- A GEPIDÁK

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 4:
- KÉT HUN DINASZTIA ATILLA HALÁLA UTÁN
- A HUNOK NEMZETI VALLÁSA
- FRANCIÁK ÉS MAGYAROK
- UTÓSZÓ