MIT KELL TUDNI A BIBLIÁNKRÓL
MIÉRT BIBLIA…?
Általában úgy tanítják, hogy a „biblia" a görög nyelv „biblos" vagy „biblon" szavának többesszámú kifejezése és jelentése „könyvek" lenne. Azonban sem a „biblos", sem a „biblon" görög szónak nincs ilyen többesszámú esete. A görög nyelvet tanító ismertetések a „biblia" szót görögből átfejtett (etimologizált) latin szónak mondják, viszont a latin nyelvnek nincs „biblia" szava. Így a „biblos", „biblon" és a „biblia" szavaknak az eredetét a káldeusoknál kereshetjük, már csak azért is, mert a görögök – a „klasszikusnak" nevezett tudásuk legnagyobb részét a káldeusok hagyatékából sajátították ki. A „BIBLIA" szónak háromféle változatát láthatjuk a káldeus ékiratok szerint:
A világosság beszéde
A bölcs szó ügyelője
bi...bi...li...a
Az égi tudás beszéde
vagy
A Mennyei bölcsesség szava
Ezért használtuk a BIBLIA nevet - a káldeusok írása és hite szerint.
Rövidítések:
L René Labat: Manuel D'Épigraphie Akkadienne (Imprimerie Nationale, Paris, 1963).
TRS H. de Genouillac: Textes Religieux Sumeriens du Louvre. Tome XV. (Libr. Or. Paul Geuthner, Paris, 1930.)
10. oldal
Bemutatunk egy káld írnokot. A leírt hagyományok és az embertani közlések szerint ábrázoltuk. A káldeusok nagy városaiban ugyanis iskolákban tanították az „írás" tudományát. Az iskolát „írás-ház"-nak nevezték az ősi nyelven így: HÉ-DUB-BA.
Itt:
HÉ(É) épület. (L. 324.)
DUB tábla (agyagtábla) (L. 138.)
BA határozott nevelő - a mai „a" - amit a régi nyelv nem a név előtt hangoztatott, hanem a név után illesztett. Ma is használunk ilyen régi szavakat, és nem tudjuk, hogy az ősi, káld nyelv szerintiek. Pl. a régi AP-A a mai APA (tulajdonképpen már határozott névelővel ellátva: AZ APA.) Ugyanígy AM-A (régi) ANYA (az anya) mai szavunk.
Az írástudó neve: DUB-SAR, vagyis: „tábla író". SAR igei jelentése: „írni". (L. 152.)
DUB-SAR-PIR-AN dingir ÉN-LIL vagyis „ÉN-LIL ÉGI FÉNYÉNEK TABLA-ÍRÓ"-ja jelenti az asztrológust.
A káld nagyvarosokban „könyvtárak" is voltak - agyagtáblákból.
14. oldal
Itt ismerjük meg az Örökkévaló-Mindenhatónk legrégibb nevét így: ÍZ-TEN. Két ékjellel íródik.
ÍZ legrégibb képjele: négy vonallal behatárolt - hasábszerű - tér, mint az „emberbe szorult Lélek" ábrázolása.
A képjelből így lett ékjel:
A semiták, amikor átvették a kaldeus ékírást, és azt a saját nyelvükhöz idomították, az „ékjelet" vettek át. (A fent láthatókból az utolsót.) De nem „IZ" szóval hangoztatták, hanem így mondták: „GIS". Ez jelenthet „fát, bokrot és (a sémitáknál) férfiasságot" is.
GEORGE SMITH - angol assziriológus - aki Assurhanipál asszir király NINIVE-i tábla-könyvtárában megtalálta a Vízözön asszir leírását és annak megfejtését már 1875-ben publikálta (Assyrian Discoveries, Sampson Low, Marston Low and Searle, London 1875.) mégis „IZ"-nek olvasta ezt a jelet. Bemutatjuk itt ennek a táblának a lemásolt példányát, mely az ún. „Gilgames eposz" XI. táblájaként szerepel ma. (Átvettük: P. Anton DELViEL: „Textus ACCADICI". Pontificio Instituto Biblico, Roma 1936. 53. oldaláról.)
Itt az első ékjei: DINGIR, ami istenségek nevei előtt álló meghatározó szó (determinativus). Értelme legjobban a magyar TÜNDÉR szóval magyarázható, mert nem magát az ISTEN-t jelenti, hanem egy neki alárendelt és a nagy teremtés misztériumában működő, megszemélyesített Erőt.
A második jel: ÍZ lélek. (L. 295.) Semitául: GIS.
A harmadik jel: DU, jelentése: mélység, forrás és gyermek. (L. DU, 595.) Semitául: GIN, jelentése nincs, csak szótagként használják.
A negyedik jel: BAR, ugynaz, mint a magyar „pár". Valaminek a „párja". Semita nyelven MÁS.
ÍZ-DU-BAR értelme tehát „A Mélységes Lélek Párja", vagy „A Lélek Örök Párja", „Lélek-Fi Pár". Akármilyen értelmet keresünk ennek a kifejezésnek, de mindenképpen az Isten-Lélek felé jutunk. Mivel a név előtt ott áll a DINGIR, George SMITH ezt - az általa IZ-DU-BAR-nak nevezett istenszemélyt azonosítja a héber Biblia „nagy vadászával Isten előtt", vagyis Hunor és Magor apjával, NIMRUD-dal.
Az ÍZ jelentését így részletesen látjuk.
Nézzük a másikat:
TEN nagyon régi szó, és a mai napig fennmaradt a nyelvünkben hiszen a magyar édesanyák még ma is így éneklik a régi bölcsődalt: „TEN-TE baba TEN-TE". A szó ősi jelentése: „csend, nyugalom, fundamentum", mely fogalmakat érdekesen fejezi ki a legrégibb káld képírás.
A „kereszt" jelét, mint képírási jegyet már ismerjük és tudjuk, hogy jelentése „BÁR" (PÁR) és „MÁS". A legrégibb időben - amikor egy képjel még a rokon fogalmakat is jelentette - ezzel a képjellel írták a valamihez való tartozást is, vagyis egy oldalon való létezést. A TEN legrégibb képjele az alábbi:
Vagyis „két kereszt" van összekötve egy vízszintes vonallal. Az egyik kereszt a földi oldal és a másik kereszt az égi oldal, mely egybe tartozik. Így ez a régi, káld képjel - igen értelmesen - fejezi ki azt, hogy a TEN az Ég és a Föld fundamentuma. (L. 375.)
[Érdekes itt megjegyezni, hogy a legrégibb képjel-alkotást milyen logikusan végezték az írást feltaláló káld bölcsek. Pl.: ha a TEN képjegyében lévő kereszteket „megtámasztjuk" alul két vonással (ami „falat" jelképez), akkor az értelem is és a kiejtés is megváltozik. Kiejtése: „KAR" és ugyanazt fejezi ki, mint a mai magyar nyelvben a KAR, vagyis „védelmet, gátat", de azt is, amit a régi magyar társadalmi rendben a „KAR"-ok jelentettek a „REND"-ek mellett. (L. 376.)]
Az „IZ-TEN" szóba rejtett, és a Mindenhatót kifejezni akaró fogalomnak azonban már az ősidőben megjelenik a maga szimbóluma, az egymásba illesztett két háromszöggel, mely nagyszerűen kifejezi a Teremtést létrehozó isteni hatalmasság misztikus tartalmát - valamint a Lélek-Szellem-Anyag-Élet valóságainak a Teremtés erejéhez és akaratához való kapcsolódását. Az alábbi ábrán mutatjuk be ezt, ahol a középre illesztett, „pont" (vagy sok jelképen emberi szem) a „lemérhetetlen, kifejezhetetlen és megfoghatatlan" Istent jelképezi. Az „egyetlent", akit káldeus nyelven így neveztek: „AZ".
Az „ősanyag" a káldeus vallásfilozófia szerint - már magában hordja az „ősvizet", és az ősvízben az „élet ígérete" azáltal van kifejezve, hogy az „ősvíz" vagy „mélység" (abism) azonosítva van az életerő ős-anyjával, akinek káld neve: NAMMU, vagy MAMMU. Természetesen a képírásban képjele is van: (L. 484.)
A kaldeusok misztikájában AMA-TU-AN-KI megkülönböztető jelzővel szerepel az írott szövegekben, miképpen azt megtaláljuk Henri de Genouillac: „Textes Religieux Sumeriens du Louvre" c. munkájában (XV. kötet 10. AO. 5376. a XXV. tábla 36. és 37. sorában).
A szöveg tehát megmagyarázza, hogy NAMMU - vagyis az „ősvíz" szülte az Eget és a Földet, s így NAMMU - a mai értelem szerint - a kozmikus ősanyag, amit azonban nem lehet - kizárólagosan és könyörtelen materializmussal „csak" anyagnak minősíteni. Ugyanis az idevonatkozó többi ékiratos szövegekből kellő magyarázatot kapunk arra vonatkozólag, hogy ez az ősvíz - káld nevén NAMMU - valóban magában hordta és tartalmazta az „élet ígéretét". Nagyszerűen kiolvasható ez egy másik szövegből, melyet megtalálunk: CHIERA, Edward: „Sumerian Epics and Myths" c. munkájában, (The University of Chicago Oriental Institute Publications Volume XV. Cuneiform Series - Volume III. 1934.) a 106. oldalon lévő 116. számú ékiratos tábla 16. sorában.
E szöveg szerint NAMMU - mint ősanya - szülte az összes égilakó szellemeket. Talán magyar nyelven jobban megközelíthetjük a káld „DINGIR" kifejezést, (amit általában „isten" szóval fordítanak le a magyarul nem beszélő ékírásfejtők) a TÜNDÉR szóval. Mind a két szövegben NAMMU az ősanya.
De - a Louvre-i szövegben, amikor az Eget és a Földet, tehát „ősanyagot" szül - csak a nevét jelentő képjellel van feltüntetve. Az anyagnak vélt „ősvíz"-ből lesz a másik „ősanyag" - mint Ég és Föld.
Az itt bemutatott - Chiera féle - szövegben azonban meglepetéssel kell felfedeznünk, hogy a további „szülést", az égi tündérek létrehozását (megteremtését) nem NAMMU (az „anya"), hanem dingir-NAMMU-LÍL, vagyis NAMMU ISTENLELKE (lehelete) végzi. - De nézzük a szöveget eredetiben, és olvassuk le róla ezt:
Nammu lelke az ősanya az összes tündér lelkeknek a szülője
A szöveg jól megmagyarázza nekünk azt, hogy „ÍZ" - csakis a Mindenhatónál van, mint örök Lélek. A teremtett lények ezt a Mindenható lehelete útján kapják. Ezt az új fogalmat a káld istenszemlélet a LIL „lélek, lehelet" szóval értelmezi, és a teremtményekbe ajándékozott lelkek ura - mint majd látni fogjuk - ÉN- LIL (ÉN-LÉLEK).
De érdemes megjegyezni és a figyelmet felhívni arra, hogy az ékiratokat megfejtő sémita szakemberek tudatosan elhagynak minden oly ékjei-magyarázatot, amelyik a „LIL"-lel azaz a „Lélekkel" kapcsolatos. Mert prof. S. N. KRAMER is említi ezt a fenti szöveget egyik munkájában (S. N. KRAMER: „Sumerian Mythology" Harper & Row New York 1961.), ahol is a 114. oldalon, a 41. jegyzet 4-5 sorában - NAMMU LELKE kifejezést elhagyva - ugyanúgy fejezi ki - káld nyelven - a fenti ékiratot, amint itt bemutattuk, de a „LIL" (L. 313.) helyett „KE4" szót tesz, aminek semmi értelme nincs, és így fordítja angolra a káld vallásfilozófiái megállapítást: "the mother, the ancestress, who gave birth to all the gods"... Vagyis magyarul: „az anya, az ős, aki szülte az összes isteneket." Láthatjuk, hogy prof. Kramer - a mai judai vallási felfogás szerint - elhagy minden káld kifejezést, mely a „lélekre vonatkozik".
Káldeus bölcseink viszont azért írták bele a szövegeikbe - a „lélek" ékjeiével a „lélek" fogalmát, mert hittek annak létezésében, és magukat lélekkel rendelkező Istengyermeknek, Istenfiúnak tartották. És - ha ők írásaikban a Lélek jelét feltüntették, nekünk ezeket az írasokat úgy kell elolvasni, amint azt az ősök írták. Nem szabad „elhagyni" belőlük semmit azért, hogy valamelyik mai vallási felfogás érdekét szolgáljuk. A káldeusok hittek az Örök Élet és így az Örök Lélek létezésében. Ezt a hitet hagyták nekünk örökségül - leírva.
Így kap értelmet a 16. oldal bibliai szövege.
17. oldal
Említve van AMA PALIL, akit a fenti Chiera szövegből „ősanya"-ként ismertünk meg.
18. oldal
Az ősanyai „szeplőtelen fogantatás" van a szövegben kifejezve és a képen bemutatva.
Minden népnek megvan a saját elképzelése a Világ és az Ember teremtéséről, és ez az elképzelés nem más, mint az illető népnek Istenről való - első fogalomalkotása. Ma már tudjuk, hogy a Teremtés Történetének az elképzeléséből nemcsak az egyes népek vallási felfogása alakult ki, hanem erre alapul a társadalom erkölcsi gyakorlata is.
A káld bölcseknek valóban idealista és felemelkedetten tiszta felfogását tükrözi az a leírás, ahogyan ők a Nagy Teremtés megtörténtét kigondolták.
Ugyanis a Teremtés Történetét két ütemre osztották.
Az egyik ütem: az anyagok létrehozása, ahol is - mint láttuk - NAMMU - „ősvíz"-ként az Ég és Föld szülőanyja leszen. Ezzel jön létre egy új fogalom - a Kezdetben lévő „kozmikus anyag" felismerésével, amit a kaldeusok a földektől az egekig érő kozmikus hegy formájában képzeltek el.
A második ütem: az Elet teremtése volt, amit ők a FÉNY megjelenésével társítottak. Ez a FÉNY - mint IZ-TEN „elsője" jelentette nekik a tisztaságot, a tudás és minden Élet okozóját. Ez a FÉNY a Teremtés megindítója. Ez kelti ÉLETRE az „ősvíz anya-erejében" öröktől fogva lévő csírákat, melyek - így szeplőtelenül fogantatva - virágokká válnak, s a virágból - IZ-TEN teremtő akaratának titokzatossága által - az anyai lelkiség erejével támad életre a minden jövendő élet Anyja - NIN-TI. (Itt NIN azonos a magyar NÉN, néni szóval, és „TI" az ősi nyelven „élet" jelentésű. Ma is megtalálható néhány szavunkban, mint TItok. TI-los. Tl-kad, Tl-linkó, Tl-sza, TI-bor stb.)
IZ-TEN elsőszülöttje - a FÉNY - által életre támadó első teremtmény tehát az ANYA, az ÉGI ANYA, akinek a káld istenszemlélet a szerint adta a neveket, amilyen gondoskodó segítséget várt tőle. Itt tulajdonképpen azt kell felfedeznünk, hogy a kaldeusok a Teremtés létrehozásában benne-valónak és egyik alkotó tagjának képzelték el az Isteni-Nőelvű- Teremtő-Erőt. Ennek a erőnek a Teremtés fázisaiban lévő formáit személyesítették meg azután, és adtak nevet neki. Igy lett NAMMU az ősanya AMAPALIL.
NIN-HUR-SAG (NIN-Kúrság) a Föld és Ég kozmikus hegye, mely a Gondviseléssel van telítve, aki az „Ég Anyja" is - a későbbi elnevezéssel dingir IL-AMA néven írva.
Mikor azt mondjuk UL-LI-AM, akkor már a Lélek is elosztódott a Teremtményekben, mert LIL-LI (vagy LIL-I) magyarul „lélektől való" és AM „anya".
NIN-TI pedig már a minden élőlény édesanyja (nénje).
Tehát ne gondoljuk azt, hogy a sokféle „Istennő-elnevezés" talán egy politeizmust fejez ki az „Isteni-Nőevű-Teremtő-Erő" vonatkozásában. Egyáltalában nem. Mert - mint mondtuk - ez a sok név mindegyike a „Nőelvű-Teremtő-Erőnek" - az ember által felfedezett - egyes tulajdonságait személyesíti meg, és minden „Istennő-név" mögött az Isteni Ősanya örökkévalósága rejlik.
A „sumírnak" nevezett klasszikus káldeus korban igen nagyirodalma lett a Teremtés Történetének, és benne a „Nőelvű-Teremtő-Erő" egyes megszemélyesítőinek. Ezekben a költeményekben már kifejezésre jut a „nőelvű" és a „férfielvű" Isteni-Tercmtő-Erők egy esüléséből keletkezett Teremtés Történeti szakasz. Erre az irodalomra azért volt szükség, mert a káld társadalom „istenes életét" nem egyházi törvények szabályozták, hanem az elképzelt „égi társadalom" szellemvilágának tiszta „életét" közlő példaadások leírása volt a földi rend és földi élet alapja. Ezért találunk igen sok oly „példabeszédet", melyeknek mitikus ereje tette törvénnyé a földi „hím"- és „nőneműek" egyesülése által folytonosított Isteni Munkát - a Teremtést. Ebben a hivatásban pedig a Nőelvű-Isteni-Teremtő-Erővel rendelkező ember-anyákat istennői rangra emelte, mint a Nagy Teremtés munkájának törvény szerinti folytatóit.
A „férfi-elvű" Isteni-Teremtő-Erő megszemélyesítője - ezekben a mítoszokban - ÉN-KI, aki az Anyag Ura. - Itt találkozunk az átlényegülés tanának legrégibb formájával. Ugyanis ÍZ-TEN elsőszülöttje - a FÉNY -, aki egyben a Lélek is - ÉN-LIL néven lett megszemélyesítve. Mivel ÉN-LIL maga a Lélek, - emberi szempontból ítélve - anyagot nem formálhat. Tehát ÉN-LIL „átlényegül" ÉN-KI-vé, hogy az anyagon uralkodjék. ÍZ-TEN kettőslényegű megnyilatkozásának ismételt elgondolása ez, és ettől fogva lesz ÉN-KI a Nagy Teremtésben az a részes, aki az anyagot formálja.
(Láthattuk, hogy IZ-TEN az Isten-Lélek és az ősanyag misztikus összetartozását fejezi ki, mert hiszen a Világ e két csodával alkotódott. ÉN-LIL és ÉN-KI ugyanígy, a Lélek és Anyag összetartozásának mutatója, de ez a kapcsolat már fejlesztett formájú, mert az anyagból formált - Lelkes teremtményeket hozza létre.)
21. oldal
A 4. és 5. pont világosan megmagyarázza ÉN-KI hivatását és isteni lényét - a káld elképzelés szerint.
A következőkben elmondja a szöveg, gyönyörű allegóriával, a Teremtés munkájában résztvevő Isten-anyák virágként való életre kelését.
(A 8. pontban régies formában írtuk a „nyolcat" - „nyóc" alakjában.)
E teremtési folyamathoz azonban szükséges egy káld mítosznak a megemlítése, ahol LILI-AM szerepét NIN-HUR-SAG tölti be. Egy ékiratos táblára van írva, mely a Philadelphiai University Museum Nippuri Gyűjteményében található 4561. szám alatt. Ezt a táblát - melyet az alábbiakban bemutatunk - LANGDON Stephen H. - az ékiratok híres tudósa - már 1915-ben megfejtette. („Sumerian Epic of Paradise the Flood, and the Fall of Man" címmel publikálta.)
Itt ÉN-KI és NIN-HÚR-SÁG (LIL-I-AM) találkozása nem úgy történik, miként a 6. és 7. pontban Bibliánk írja.
Ezen a táblán megtaláljuk az „égilakók" országának a nevét így: „DILMUN". - Ez az ún. „paradicsom". De nem a Földön van (miként a héberek bibliája írja az ő teremtéstörténetükben), hanem a Földön kívüli - láthatatlan Világban. És itt találkozik ÉN-KI és NIN-HÚR-SÁG. Ebben a találkozásban van megszabva a földi szülőanyákra érvényes törvény, mely szerint történik a „Földön" az ember teremtésének a folytatása és állandósítása. Szabad - de a szöveghez ragaszkodó formában - így mondjuk el:
„Ő ráfolytatta szívének vizét Ninhúrságra,
aki befogadta e szív tartalmát,
befogadta En-Ki szívének vizét.
És egy nap olyan lett - mint egy hónap.
Két nap - két hónappá vált.
Három nap - három hónappá.
Négy nap - néggyé.
Öt nap...
Hat nap...
Hét nap...
Nyolc nap...
Kilenc nap pedig kilenc hónap - az anyaság - hónapja lett és NIN-TU, az ország édesanyja megszülte NIN-SAR-t" (a tökéletes isten-asszonyt).
Ez a mítosz tehát három „istennő-nevet" említ. Prof S. N. Kramer - sémita tudós - ezt úgy magyarázza, hogy „ÉN-KI három anyagenerációt teremt" - és még - jó semita-materiaiista módon - azt is hozzáteszi, hogy a „szüléseket semmiféle szülési fájdalom nem kísérte". - (La História Empieza en Sumer c. könyvének 200. oldalán írja ezt. AYMA - Barcelona 1958. kiadás.)
E kijelentésből látszik, hogy ez a sémita felfogás képtelen a „szellemvilág" anyagnélküliségéig felemelkedni és megérteni azt, hogy ezek a „testnélküli" példaadások a „testeseknek" adnak törvényt a Teremtés Munkájának folytatására.
A MI BIBLIÁNK szövegezéséhez azonban nemcsak ezt a táblát használtuk fel, hanem főleg a Louvre Múzeumban található és ugyanezt a történetet más változatban közlő és az ISIN-i ásatásokból származó agyagtábla ékiratos szövegét vettük alapul. E szöveg bevezető része szerint ugyanis ÉN-KI mágikus és láthatatlan módon termékenyítette meg NIN-HUR-SAG-ot, mint NAMMU virágát, és e szövegben ugyancsak megleljük a „LIL" (lélek) fogalomjegyét ebben a megtermékenyítési leírásban.
Tekintve, hogy „NAMMU VIRAGA" a megtermékenyítendő alany - ezt a folyamatot csak a „hímporral" lehet a mi anyagi világunkban értelmezni, és megközelítően kifejezni.
De a nippuri tábla „Én-Ki szívének vize" kifejezés is másképp értelmezendő, mert a „víz" fogalomjegye a Teremtés Történeti leírásokban sohasem jelenti a „vizet, mint anyagot", hanem a tudást, isteni titkot és magát a Kezdetet a Teremtés fázisaiban.
Az ISIN-i tábla aztán azt is kétségteleníti hogy itt nem „három anyag-generációról" van szó, hanem éppen olyan erőelosztás magyarázata ez, mint aminek hasonló formáját megtaláljuk a magyar ősvallás Nagyboldogasszonyának és hét leányának az egységében, és elválaszthatatlanságában. De utalást találunk itt arra is, hogy a „hegység népének" és a „Tudás Fájának" is meg van a gondozó és gondoskodó, égi - testnélküli - édesanyja, és az „egy nap - egy hónap... kilenc nap kilenc- hónap... - az anyaság ideje", szintén le van írva ezen a táblán is.
(A tábla megtalálható: H. de GENOUILLAC: „Textes Religieux Sumeriens Du Louvre". CXXIII. tábláján, amit eredetben közlünk a következő oldalon.)
Mivel a káld „ŐSI-ISTENANYA" sokféle megnyilatkozásának megszemélyesített alakjai és a magyar ősvallás Boldogasszonykultusza között teljes azonosságot találtunk, azért közöltünk a
19. oldalon
egy képet, mely - az Ősanya — NIN-TI és a Magyarok Boldogasszonya lényét egyesíti - a magyar népművészetnek a Boldogasszonyra vonatkozó szimbolikus motívumainak ábrázolása szerint.
A 23., 26-27. oldalakhoz és a 28. oldal 15-17. pontjaihoz
Az ember teremtése is le van írva jól a káld ékiratos táblákon, melyeket az University Museum of Pennsylvania őriz az ún. „Nippuri Gyűjteményiben (Nippur Collection) a 13386, 11327 és 2168 nyilvántartási számokkal. Mi - ez utolsó számú táblarészből vettük ki a Bibliánkhoz szükséges szöveget, de prof. Kramer általi leolvasást még jobban az ékiratokhoz igazítottuk, és közöljük alant a káld (suinír) szöveget:
AMA-NI MUD MU-GAR-RA-ZU-NI
GÁL-LA-ÁM
DINGIR-RI-ENE KÉS-DA-NI
SA-IM UGU AB-ZU-KA
U3 MU-E-NI-SAR
SIG7-EN-SIG7-DUG3-IM
MU-E GUR4-GUR4-RI-NE
ZA-E ME-DIM U3, ME-NI-GÁL
NIN-MAH-E AN-TU-ZU-HÉ-AG-E
dingir NIN-TI, dingir SU-ZI-AN-NA,
dingir NIN-MADA, dingir NIN-BARA
dingir NIN-ZA-DIM, dingir SAR-SAR-GABA,
dingir NIN-NIGIN-NA
TU-TU-A-ZU HAR-RA-AB GUB-BU-NE
AMA-MU ZA-E NAM-BI U3 MU-E-TAR
dingir NIN-MAH-E-NAM-BI-HÉ-KÉS
Magyar szöveggel:
Szülőanyánk! - az általad megteremteni
kívánt lény (újszülött) létezik ám.
Tündérek (istenek) közé tedd őt.
Agyag szíve a mélység tetején van.
Dicsérd tökéletesnek azt.
Szép, sárga agyagból gyúrva kiválasztottak
közé való,
hogy teremteni rendelted - most hívd életre őt.
NTN-MAH szava a Te egedbe vezetheti.
NIN-TI - az Égi Életet adó Istennő, az IGAZ-FÖLD (mada)
Vigyázója, az EGI TRÓN őre a Csillogó ÉKEK Alkotója, az ÍRÁSOK TUDÓJA, az EMBER VIGYÁZÓJA
Hozták a világra a tudás erejével és
Atyának alkalmassá teszik.
ANYÁM! HATÁROZD MEG A SORSÁT.
NIN-MAH gondoskodik róla majd.
(A káld nyelven felsorolt „dingir" - tündérek - neveinek értelmét adtuk magyarul.)
Ez a szöveg az égi lakók között (tehát a szellemvilágban) agyagból formált és testet öltött embert, NIN-MAH Istennő gondozásában említi. NIN-MAH jelentése „nagyasszony" és a káld vallásos irodalomban azonosítva van az ÉLET ANYJAVAL, akinek káld neve NIN-TI.
Az ékiratokból így érthető, hogy NIN-MAH - NIN-TI - együtt hullott le a sárból formált „párjával" a Földre, amikor ÉN- LIL - a SZENT FOKOSSAL - elválasztotta azt az Égtől. Az elválasztás eredeti szövegét a 36. oldalon találhatjuk meg.
A Szárnyas Kos vezette őket...
Miért a KOS...? A kozmológikus világszemléletből ered ez a Teremtés Történet, melyet a Káld Bölcsek hagytak ránk. Ebben kiindulópontjuk az volt, hogy a szűzi állapotból fakadt minden Kezdet és minden Élet. És ezt azóta a biológia is igazolta.
Abban a nagyon régi illőben, amikor ők megalkották elgondolásukat a Teremtésről és annak folyamatáról, már jól ismertek a csillagos égboltot. A hosszú évszázadok, évezredek megfigyelésivel megállapították azt, hogv amikor a Föld - a ma Zodiáknak nevezett - égi csillagöv „SZŰZ" csillagképét elhagyja, a szem- benlévő oldalon, az Életet adó NAP belép a „KOS" csillagzatba, és a Földön megindul a Kezdet - a TAVASZ megérkezésével.
Így „vezeti" a KOS a „SZÜZ"-től induló Élet fakadását a csillagtörvény szerint.
Mivel a káld népnél - még jóval az írásbeliség előtt - szájhagyományként élt ez a tudat - ők teljes bizonyossággal állították azt, hogy az égi szellemvilágban, az égi „paradicsomban" (DILMUN-ban) agyagból formált lény volt az egyetlen, aki ott anyagi testtel életre kelt, és az is, hogy a Minden Kezdet Idején érkezett onnan arra a Földre, melynek agyagából ÉN-KI őt formálta. Nekik a „minden kezdet ideje" akkor volt, amikor a Nap a „KOS" csillagképébe lépett.
Így lett a szárnyas, tündöklő „KOS" nemcsak „vezetője" a Földi Kezdet emberének, hanem tulajdonságában és lényében is „KOS-i" lett az.
Ezért lett a káldeusok szent állata a KOS, és mindig az ÉLET FAJÁVAL együtt ábrázolták azt, miképpen a
35. oldalon látható az aranykos,
melyet Sir Leonard Woolley ásott ki a káldeai UR város királysírjainak egyikéből. 46 cm magas, arany és lazúrkő az anyaga. A British Museumban látható. Érdekes - magyar szempontból - az a megállapítás, hogy ennek a templomi és kb. i. e. 3000 körül készített KOS-nak éppen olyan „dugóhúzó" formájú szarvai vannak, mint a magyar „racka juh kosának". Sehol - Magyarországon kívül - ilyen szarvú kossal nem találkozunk.
A „KOS-tisztelet", mint vallási kultusz - igen elterjedt mindenütt, amerre a „kosi ember" ősei terjeszkedtek.
Káldországon kivid - legelősször Egyiptomban találjuk meg, ahol igen sok „KOSFEJÜ" szobjrral találkozunk, szarvai közt víve a ragyogó Napot.
Az egyiptomi főistennek, Amon-Rának van sok kosfejű ábrázolása; rendszerint kosszarvakkal ábrázolják Chnom istent is (aki előbb külön istenség lehetett, majd azonosult Ámon-Rá vagy Knep, vagyis Canopis személyével, mint egyik megjelenési formája). Izisznek a berlini állami múzeumban volt egy kosfejű szobra.
Egyiptomi templomok körül hatalmas sor kosfejű szfinx őrködött - és különösen megkapó az a típus közülük, amely a szügye előtt egy kecses női alakot őriz, két első mancsával vigyázva rá - ugyanúgy valahogy , ahogy a gizehi szfinx első mancsai között egy kis szentélyre ügyel.
Íme, mit ír Várkonyi Nándor: „...a jorubák kos alakjában ábrázolják Sangót, mint viharisten, kosokon állva száguld a felhőkön; hasonlóképp Donar és Thor sem lovon nyargal, ahogy a többiek, hanem kosoktól vont kocsin áll. A kos isteni tisztelete ismét széles vidékekre terjed: Indiában a védikus Indrát kos alakban ábrázolják; a szudáni mande négerek régente egy kosnak nevezett istenben hittek, aki alistenei által csinálta a jó és rossz időt... A kos-isten, Ámun, megvan a Nílus országában is, mint a Nap jelképe jött oda Síva oázisából... a fiatalabb, bevándorló Amun idővel főistenné lett, Amun-Ré néven Napistenné és rendkívül népszerűvé. Tisztelete az Üj Birodalomban (kb. 2000-től) hivatalos államvallássá válik, Thébai (Vészet) székhellyel, és háttérbe szorítja a memphiszi Osziri-Ptah-kultuszt (bika-kultuszt). Jelvényül a napkorongot tartja szarvai közt." (Várkonyi Nándor: „Szíriát oszlopai", Bp. 1972.)
Az egyiptomiak „KOS-kultuszának" említésekor hivatkozunk Oláh Imre kutatásaira is, aki így ír: („A Nimrud Hagyomány" 1985. 13. oldal.)
Az őskusita nemzeti hagyomány szerint a nyugati kusok (ethiópok) első királya Amon (= Hám, Kám) patriárka volt, akit Scholin (Homéros című munkájában) „Aethióp-Zeusnak, Napégette- Zeusznak" nevez.
A szobrászat jelképesen olykor fején a tudás egykori jelével: kos-szarvakkal ábrázolta. Talán ő volt az első nemzetpatriárka, akit halála után megistenítettek. Neve ezután a ragyogó napnak: Amon-Ra-nak a nevében élt tovább.
Arról pedig, hogy miért lett a kos, Amon jelképe, a hagyomány ezt mondja: „Amikor Dioniszosz hazatérőben volt afrikai diadal-útjáról, egyszer seregével együtt rettentő szomjúság gyötörte őket. Már éppen a szomjhalál határán álltak, amikor hirtelen egy kos tűnt fel előttük. Az állat megjelenését isteni jelnek gondolták, s ezért utána szegődtek. Es az állat csudák csudájára egy oázis árnyékában lévő hűsvizű forráshoz vezette őket. Dioniszosz ezt úgy magyarázta, hogy a kos maga Zeus-Amon volt, s ezért hálából azon a helyen, ahol a szomjhaláltól megmenekültek, egy templomot emeltetett tiszteletére. Amon-Zeust pedig mint „kost", a „csillagok közé helyezte, és elrendelte, hogy amikor a Nap a Kos csillagképében áll (tavasszal), a természet új életre keljen." S hogy a káld-babiloni mágus tudomány Amon égi jelképét, a „KOS" csillagképet nevezte el „mul-Lu-Hungának", vagyis a hun-ember csillagának, az nem volt véletlen.
A mítosz szerint ez a szomjhaláltól megmentett hős: Dioniszosz, magának Amonnak a fia volt (Diodorusz Sic. III. 73). Ő volt a Dioniszoszok sorában az első, aki már életében olyan hírnévre tett szert, hogy nevét és hőstetteit Indiától egész Itáliáig az akkor ismert világ minden részén dicsőítették.
De a görög mitológiában is óriási a „káld" hatás. Ez annak a következménye, hogy a görögök lemásolták a káld ékiratokat, és átvették a tudományt is és a hagyományt is. (Nagyon sok „kétnyelvű", káld [ékiratos] és görög írásos nyelvemlék van.)
Ha a káld hagyományokkal hitregei párhuzamot keresünk, úgy azt HERMÉSZ-nél, a görög istenek „futárjánál" találjuk meg.
Az ókori Hermész-misztikát, a „hermetizmust" gyakran hozták már kapcsolatba a kereszténység kialakulásával. A kérdés szakértői azonban azt vallják, hogy a Hermész- misztika egyidős a kereszténységgel. A népies Hermész-hitregék azonban mindenképpen hatottak a kereszténység fogalmainak kialakulására!
Hermészt gyakran ábrázolták báránnyal a karján, akárcsak később Krisztust. Jelképe a szárnyas aranykos. Egyik jelzője az Euangélosz, azaz „jóangyal", őrangyal. Kifejezetten „megváltó" jellege is van (a hermetizmus egyik központi gondolatmenete is a megváltáshoz kapcsolódik, ez a szóteriológia), aki megszabadítja a lelkeket és átkalauzolja az alvilág borzalmain.
Tehát ő is „vezető", mint a hajdani „fényes KOS". És az is érdekes, hogy Hermész egyik jelzője - a „vezetőn" kívíil - „fényes-megjelenésű". - Akárcsak a mi káldeus KOSUNK, aki Adamut és Hévét „vezette" a Tudás Fájához.
Van a „KOS"-nak egy káld neve: BAR-AN. Itt a BAR11 (L. 381.) a káld BABBAR, BABAR rövidített formája s jelentése: „fény, tűz". BAR-AN tehát „égi fény", „égi tűz", melynek világossága „irányít, vezet".
Ékírással írt - istenített - nevét is megtaláljuk a TRS. XXVII. lapján, mely az ISIN-ben kiásott hatalmas táblának 180. sorában így látható:
dingir BAR11-AN-PIR vagyis - az égilakó, isteni-erők egyike, a
RAGYOGÓ-ÉGI-BARAN (bárány) KOS.
A kereszténységben a „baran" (bárány) a régi liturgia nyelvén - latinul - Agnus Dei, de a teológiában társítva van IGNIS DEI-vel, mely nem „Isten bárányát", hanem „Isten Fényét" jelenti. Az „ignis" latin szónak még a középkorban is megvolt az „agnis" változata. Talán azért, mert a szanszkrit nyelven „agni" „égni" (tűz) jelentésű.
A keresztény liturgia tehát „agnus" vagy „agnis" Dei kifejezést sokáig azonosította, és ez csakis a régi „káldeus hagyomány" hatása a kereszténységben is.
A zsidóknál fordítva áll e hagyomány, mert az ő vallási kultuszukban a „KOS a legnagyobb ellenség". A „KOS" fogalomba ők nemcsak az áldozati állatukat vonják be, hanem azonosítják a bibliájukban szerepelő KUS-t, Nimrud apját, és annak leszármazottait is a „kusitákat" - a „KOS"- sal. A héber nyelv ugyanis - az írása szerint - „KOS"-nak ejti a „KUS"-t.
A zsidók rituális emberáldozataik bemutatását is úgy változtatták meg, hogy „ember" helyett „KOS"-t áldozak, miként a zsidó bibliai Ábrahám esetében is láthatjuk, aki fia helyett KOS-t áldoz istenének, aki szereti az áldozatokat. Későbben aztán nemcsak KOS-t, hanem „KUS"-t is áldoztak - a fogalomegyesítés következtében.
Hol volt a Tudás Fája?
A „Tudás Fája" a magyar néphitben azonosítva van az égig érő „Élet Fával" és ez az azonosítás is ősi, káld eredetű. A káld-sumír irodalomban a „Tudás Fájának" is megvan a „kezdeti" állapota, hisz - az Örök Isteni Törvény szerint - a földi élet minden változata kicsiny formából - csírából, magból - keletkezik, és „növekedéssel" éri el a rendelt és „kifejlődött" állapotát.
A „tudás"-nak növényben való szimbolizálását és a növényi hatóerő (gyógyítóerő) által való közlését megtaláljuk a már bemutatott ékiratos táblán, ahol ÉN-KI és NIN-HÚR-SÁG találkozása van leírva.
A tábla NIN-SAR (a tökéletes asszony) születése után a HEGY-NÉNJÉT és utána a „Növények Teremtőjét" említi. Mindhárom a „Nőelvű-Isteni-Teremtő-Erő" tartozéka - tehát vulgáris nyelven - mindhárom „Istennő". A növényeket létrehozó istennő UDTU azaz „örök teremtő" nevet visel és „nyolc" facsemetét teremt. ÉN-KI kívancsian nézi azokat és mindegyik levelét megkóstolja, de beteg lesz tőlük és minden tagját fájdalom gyötri.
Ninhúrság haragra gerjed, és nem néz EN-KI-re. (Itt megint megkell említenünk prof. Kramer „elfogultságát", amikor a tábláról azt olvassa le, hogy „EN-LIL, akihez az istenek segítségért fordultak, elküldi a rókát, hogy hozza el Ninhúrságot EN-KI segítségére." Nem tudjuk, hogy a táblán írt BAR-AN miképpen és miért lett „róka" Kramer megfejtésében? Ugyanis a BAR-AN (bárány) az „égi fény" talán inkább a KOS-ra vonatkoztatható. Tehát megintcsak a héber biblia mondanivalójának érdekében való Kramer megfejtése, hiszen Ninhúrság haragjálból a héber biblia „tiltott gyümölcsének" fogalmát vezeti le.)
A tény az, hogy BAR-AN, vagyis a „ragyogó, szárnyas KOS" visszahozza Ninhúrságot. (Itt megint a KOS „vezetői" kötelességét találjuk - nagy következetességgel.)
Ninhúrság megkérdezi EN-KI-t, hogy „Testvérem, hol fáj neked?"
Így lesz aztán a nyolc facsemetéből nyolc „betegséggyógyító növény", és mindegyik mellé rendel egyet a lányai közül Ninhúrság. Ezzel a költeménnyel magyarázták meg a káld bölcsek a „tudás fáinak" gyógyító, isteni erejét, mely azokban van elrejtve.
A Földre azonban mindezek a „tudási facsemeték" EGYETLEN, HATALMAS, ÉGIG ÉRŐ fában lettek egyesítve, mely a Teremtés kezdetén a „négy folyó országában" LETT - ÉN-KI akaratából. E „négy folyó országának" káld neve MADA, és az előbbiekben már láttuk, hogy ennek az országnak a védelmezője dingir NIN-MADA - maga is részt vett az ember teremtésének égi folyamatában. Ez a „négy folyó országa" pedig a
34. oldalon
közölt térképen látható, és a kaldeusok hite szerint - ott volt a „Tudás Fája".
(A képen látható „szárnyas kos" a Louvre Múzeumban van kiállítva és „Adzsemből" - Nimrud országából - való.)
36. oldal
A bemutatott ékiratos tábla és annak szövege közli az Ég és a Föld elválasztásáról írt káldeus felfogást. A tábla ugyancsak a pennsylvaniai University Museum nippuri gyűjteményében található 14068. szám alatt. Már 1934-ben publikálta a megfejtést CHIERA Edward (Sumerian Epics and Myths, Oriental Institute Publications XV. Chicago, 1934.), azután S. N. Kramer.
A közölt ábra és a tábla képe S. N. Kramer Sumerian Mithology c. könyvének 37. oldaláról van átvéve - hálás köszönetünk nyilvánításával.
38. oldal
A Teremtés Erejének Szentháromsága - már ismert - három megszemélyesítettje látható úgy, amint azt a káldeus domborművek ábrázolták. Ez a „háromság" nem más, mint az ősidőbeli, a kezdetbeli „kétszeres háromság" megismétlődése. Ha a két egymásba illesztett háromszög csúcsaira tesszük őket, a szembenlévő csúcsok a „hivatásterületüket" jelképezik. E kétszeres háromság pedig tökéletesen ábrázolja a MINDENHATÓ EGYISTEN (ÍZ-TEN) valóságos EGYETLENSÉGÉT és MINDENTUDÁSÁT, hiszen a Teremtés munkájában résztvett EN-LIL", ÉN-KI és NIN-HÚR-SÁG csakis úgy tudnak hivatásterületükre jutni, ha áthaladnak a középponton, vagy is AZ-EGYETLEN-en, akinek jóváhagyása nélkül semmi sem történhet a Teremtésben sem és azután sem.
39. oldaltól kezdve
Bibliánk annak a Szent Szövetségnek a történetét mondja el, melyet IZ-TEN elsőszülöttje, a Világ Világossága, ÉN-LIL kötött a földi emberrel és utódaival.
A szöveget egy klasszikus ékírással írt káld-sumír táblán találtuk meg, mely a Louvre őrizetében van. (TRS. II. 72. CXXXIX-CIM. táblákon. Száma: AO. 7087.) Az ékirat egy „ritmikus ének", dingir NIDABA-hoz - a „Kalász Istennőjéhez" ajánlva, annak a „Szent Fokosnak" a dicsőítésére, mely ÉN-LIL, NIN-ISIN és NIDABA kezében is ott van. A tábla bőséges tartalmú - 108 ékiratos sorral.
A szakirodalomban legismertebb megfejtője ennek az ékiratnak S. N. KRAMER professzor, aki igen sok „átértékelést" végzett a megfejtésben.
Természetesen - nem lehet az ilyen „átértékeléseket" másképpen elvégezni, mint az igazságos szöveg teljes közlése által. De példának szolgáljon itt két sor: a 8. és a 9. Kramer - erről írt munkájában - (Sumerian Mythology), az 52. oldalon - így fordítja az ékiratos szöveget:
„He brougbt the pickax inro existence, the >day< came forth,
He introduced the labor, decreed the fate."
Vagyis magyarul:
„Létrehozta a fokost, a nap haladt,
bevezette a munkát, rendelte a sorsot."
Most olvassuk le a közölt táblamásolatról a káld-sumír szöveget:
8. sor:
GIS-AL E MU-KU3-GAR
LIBIR-AL-PIR-TA.
9. sor:
SU-NUMUN
MU-KU3-PAP-NAM-AL-KUR-RA.
Magyarra fordítva a 8. sor:
A fokost dicsőségesnek rendelés öröktől fogva lett fokos ragyogta
a 9. sor:
Munka testvériségét az országra, a fokos rendelése szerint.
Ennek az ékiratos szövegnek nagy érdekessége az, amint a 12. és a 13. sorban le van írva, hogy
„aranyból lett az ő fokosa, és ezüstből annak dísze, feje lazúrkő..."
Ez az ékirat az i. e. 3. évezred végén íródott ISIN-ben és az i. e.-i. VI. században - a görögök által - szkítáknak nevezett népnél megtaláljuk ÉN-LIL aranyfokosát, pontosan az akkor már több, mint 2000 éves leírás szerint.
A 41. oldalon
mutatjuk be ezt a „szkíta aranyfokost" (a nyele valóságban hosszabb, mint a képen látható). Ezt KELERMES nevű helyen ásták ki egy fejedelmi sírból. KELERMES a Kaukázus északi lejtőjén van, tehát ott, ahol a TUDÁS FAJÁNAK népe települt. Magyarországon is találtak hasonló aranyfokost. A SZÖVETSÉG legfontosabb hagyatéka az, hogy:
1. a MUNKA Isten által szentesített kötelessége a földi embernek és
2. a FOKOS a munka szerszáma és a Földön való (de nem más népeken történő) uralkodás szimbóluma.
Tehát van: munkára szolgáló FOKOS és a papkirálynál - ÉN-LIL Szent Fokosához hasonló, aranyból készült - ún. „ceremoniális FOKOS", mely az - Én-Lil törvényeinek betartását jelképező hatalmi jelvény.
A SZÖVETSÉG művészi ábrázolása a 44. oldalon van.
„ÉN-LIL a fején ékeskedő SZENT KORONÁJÁT annak az EM-BAR-nak fejére illesztette, akit előbb már a Földre küldött." (Ez a közölt ékirat 17. és I8. sorában van írva.)
Mit jelent a SZENT KORONA, ÉN-LIL SZENT KORONÁJA?
Ez az ÉGI TÖRVÉNY követésének és betartásának a kötelezettségét jelképezi, vagyis a „Kozmikus Rend" szerinti emberi életet rendeli.
Annak a SZENT KORONÁNAK tehát, amit az Égi Uralkodó földi helytartója - a papkirály - a fején visel, e Kozmikus Rend kifejezőjének kell lenni, mert csak ennek tudatában nyilatkozhat meg a földi uralkodó szakrális minőségben.
Ez a káld hagyomány mutatkozik meg a Magyar Szent Koronán is - mint e régi kozmológia utolsó emlékén. Ugyanis a Magyar Szent Korona - éppen úgy, mint a kaldeus, szakrális papkirályé - kifejezi az összes - Földre vonatkozó - csillagászati adatokat. Azokat, amelyek szabályozzák a Föld életét. Így pl: az égi egyenlítő és a Nap-pálya hajlásszögét, a Napot és a Holdat, valamint az égitesteket. A nap- és holdkalendáriumokat, a nap- és holdfogyatkozásokat - egyszóval a Nap és a Hold mozgásának adatait.
ÉN-LIL Szent Koronájának az ember fejére való illesztése tehát az Ég ismeretének tudományát jelenti a szimbolizmus nyelvén, és ez - az Isteni Tudásba való „beavatás" - valóban SZÖVETSÉG-nek minősíthető, hiszen a „szövetkező felek" egyenlő feltételeket biztosítanak egymásnak... és ez - az Isten Hatalmassága részéről - a legnagyobb GONDVISELÉS megnyilvánulása.
48. oldalon
látható, hogy a „Tudás Fájának" helyétől merre terjeszkedett a kusok népe.
Dél felé: a vízi-úton ereszkedtek a Tigris és Eufrátesz folyamközébe, de elébb a Tigris folyó egy mellékfolyója mellett fejlesztették ki a rézöntést is végző műveltségüket (i. e. 7000). Ennek a mellékfolyónak a neve ZAB.
Nyugat felé: a Duna-medencében volt településük központja, ahová négykerekű kocsin vándoroltak. A látható kocsi mintája agyagból készült. A budakalászi-péceli temető nagy meglepetése volt ez a kocsiformájú edény, mely a Duna-medencébcn és Középeurópában a legrégibb kocsiábrázolás - az új-kőkorból. Oda illesztettük még a Tatárlakán talált írásos táblácskát is, mely a Kőrös-Tordos műveltség tartozéka kb. i. e. 5500-tól kezdődőleg.
Nyugat felé vezető másik út Kis-Azsián át vezetett, ahová beillesztettük az egyik legrégibb „anyaistennő" szobrát. Ezt James MELLART: The Earliest Civilizations of the Near-East" c. könyvének 95. oldaláról vettük át, ahol is - mint a 73. számú ilusztráció található. Az „anyaistennő" két párduc között trónol, és az angol régész i. e. 5730 évből származónak írja.
A fokos jelei:
közlésünk szerint - az egyik legrégibb képírásból vannak feltüntetve. Ezt a káld-sumír szöveget átvettük: P. Anton DEIMEL: Textus Cuneiformes Sumerici Archaici (Pontificium Institutum Biblicum, Roma, 1936.) c. munkájának P. 2. UR dingir NINA (2) című táblájáról, ahol is „TÜRANGELSTEIN" 7. szám alatt található. Eredete SIR-BUR-LAKI (Lagas) i. e. 3. évezredből.
A FOKOS két képjele látható itt:
MAR (L. 307.) mely - igeként - a magyar MAR-kol és főnévi változatban a magyar MAR-ok gyökszava, de maga a MAR igénk is jelzi a fokos hivatását.
AL (L. 298.) mely a „fanyelű" fokos meghatározására GIS-AL írással szerepel sok ékiraton.
50. oldal
„A vízözön előtti élet káld emlékei" között:
1. Három, madárfejű, agyagszobrocska. Sir Wolley szerint a „termékenység" istennőjének" ábrázolásai. Van olyan szobor is, ahol az istennő karján egy csecsemő van.
2. Négykerekű, fedeles kocsi. Gyerekjáték nagyságban. A VAN tó környékén, a subar földön találták, a mai Tepe Gawraban. i. e. 4-5 évezredre teszik eredetét. A pennsylvaniai múzeum őrzi.
3. A kocsi alatt három, díszített, nagy edény az ún. „Tell-Halaf"-i kerámia terméke. i. e. 5. évezred. Az alatta lévő három kisebb, díszített tál: AL-Ubaid-i kerámia, ugyancsak az i. e.-i. 5. évezredből.
4. A három istennő szobor alatt látható két káld-sumír pecsét, a „kétéltű" lény ábrázolásával. A bal oldalin ott van a nyolcágú csillag is, mely a legrégibb képjele az „Ég", vagy „Isten" fogalmának a káld-sumír kultúrában. A hal-test alatt egy „szem" motívum. (Egyiptomban Oszirisz.) Legalul egy kései, asszir pecséthenger lenyomat, melyen a sumír-káld ÉN-KI, - a sémita akkádoknál és az asszíroknál É-A néven - látható félig hal-testtel, mint a régi - vízözön előtti hagyomány - maradéka. Mind a három pecsét a British Museum őrizetében van. Mi átvettük: Róbert K. G. TEMPLE: "The Sirius Mystery" c. (Futura Publications, London, 1976) könyvének 201. oldaláról.
52. oldal
A közölt dombormű jelenleg a Norman Colville gyűjteményt gazdagítja (azelőtti neve Burney Collection volt). 50 cm magas terrakotta készítmény. Sok szakember INANA-nak nevezi.
53. oldal
NIN-TU domborműve a Louvre Museum tulajdona. Itt az Istennő nem „két oroszlánon" áll (mint az 52. oldalon lévő ábrán), hanem „két koson". Mindkettő megtalálható André PARROT: SUMER c. könyvének 300. oldalán (Ed. Aguilar, Madrid, 1969.)
57. oldal
Az ábrázolt két „vetélkedés"-i kép táblatöredékei a párizsi Louvre Museum tulajdonát képezik és eredetük helye: TELLOH (azaz LAGAS).
58. oldal
A dombormű a Baghdad-i IRAQ MUSEUM-ban található és a Khafaje-i ásatásokból való.
62. oldal
Bemutatjuk a vízözön sumír leírásának táblatöredékét, melyet a Pennsylvania-i egyetem harmadik ásatási expedíciója talált meg Nippurban. A táblát Arno POEBEL fejtette meg legelőször, és „Historical Texts" c. munkájában közli. (University Museum Publications, Babylonian Section Vol. IV. No. 1. Philadelphia, 1914.)
A tábla I. oszlopának 3. sorában NIN-TU szerepel, mint az emberiség oltalmazója.
Ugyancsak az I. oszlop 13. és 14. sorai közlik dingir ÉN-LIL - ÉN-KI és NIN-HÚR-SÁG részvételét a Teremtésben.
A 16. sorban találtuk meg a „KOS éke tündököljön" kifejezést.
A II. oszlop 14-19. sorában van felsorolva az „öt" vízözön előtti város úgy, amint Bibliánk szövege közli. Ezeket a városokat, a mai szakkörökben, nem az itt írt - eredeti káld-sumír - nevén említik, hanem a későbben használt, sémita nyelvű elnevezésekkel vezették be a köztudatba. Ezért fontos tudni, hogy miképpen nevezik ma - sémita elnevezés szerint - ezt az öt - vízözön előtti - káld-sumír várost.
ERIDU megmaradt ERIDU.
BAD NAGAR-DIS BAD-TIBIRRA.
PÍR-PÍR-AG LARAK.
PÍR-KIB-NUN SIPPAR és
KUS-KUR-RU SURUPAK.
(A KUS nép írástudóit a káld ékiratok LÚ-KUS-SAR névvel említik, aminek jelentese KUS ÍRÓ EMBER szó szerint, de a mai szakirodalom „arámi írnok" nevet ad ennek az ékiratos foglalkozásnak.)