Raffai Ernő szerint létezik kutatás mely kimutatta, hogy ha nincs Trianon, akkor ma 36 milliós nemzeteként élünk itt a Kárpát-medencében. Ebből a létszámból kb. 30 millió lenne az etnikai magyar, s kb. 6 milliós a befogadott nemzetiségek. S így, ők is a Szent Koronához ragaszkodó hungarusok, tehát a politikai nemzet – békésen, sőt teljes szimbiózisban élő – tagjai lennének, s nem vicsorgó Sloták, vagy „nagyromán” nacionalisták által irányítottak, akik nem a hibás propaganda okán nem képesek felismerni a valós érdekeiket.
TRIANON
Számadás a hungarusok feltámadásáról, június, 4.-re!
Theodore Roosevelt 1911-ben felszólalt a magyar parlament ülésén. Többek között így: „Én szükségét érzem annak, hogy köszönetet mondjak a magyar nemzetnek azért, hogy Európában léte kezdetétől fogva szüntelenül védte a mögötte elterülő Európát a barbárok betörése ellen. De nemcsak Európáért tette ezt, hanem tette az Európa méhében lévő Amerikáért, az egész Újvilágért. Ha én ezt nem tudnám, akkor én nem tartanám magamat művelt embernek, de mert tudom, azért elmondom, és köszönetet mondok a magyar nemzetnek!”
A művelt amerikai elnök budapesti mondatai után kilenc évvel, egészen másként döntött az akkor már pénzvezérelt világpolitika. Amelyet láthatatlanul, de egyértelműen uralt már akkor is egy szűk bankárkaszt, kiknek óriási felelőssége van a XX. század vérfürdőiben, de az úgynevezett békeévek emberirtásaiban is. Nekünk - magyaroknak 1920-ig -, Mohács volt a nemzeti katasztrófa, a pusztulás, a nemzethalál jelképe. Mohácsnál azonban csak elestünk a történelmi keresztút hetedik stációjában, de Trianonban már keresztre is feszítettek minket. Ady Endre most következő fordított himnuszában, nem áldást kér a magyarságnak, hanem verést, szenvedést, és könyörtelenséget. A vers célja egyezik az én szándékaimmal is, hogy felrázzam a magyar népet, mely akaratgyenge és naiv, s így könnyen áldozatul esik a globalista kufárságnak, s könnyen széthullhat a kívülről irányított – de belső károkat okozó – viszályok miatt. Hallgassátok meg tehát Ady versét:
Nekünk Mohács kell
Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.
Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.
Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.
Raffai Ernő szerint létezik kutatás mely kimutatta, hogy ha nincs Trianon, akkor ma 36 milliós nemzeteként élünk itt a Kárpát-medencében. Ebből a létszámból kb. 30 millió lenne az etnikai magyar, s kb. 6 milliós a befogadott nemzetiségek. S így, ők is a Szent Koronához ragaszkodó hungarusok, tehát a politikai nemzet – békésen, sőt teljes szimbiózisban élő – tagjai lennének, s nem vicsorgó Sloták, vagy „nagyromán” nacionalisták által irányítottak, akik nem a hibás propaganda okán nem képesek felismerni a valós érdekeiket. Ezek a számok mindenképpen minősítik Trianon nemzetgyilkos szerepét, emberirtó erkölcstelenségét, sőt a „divide et impera” győzelmét, amely kétségkívül azoknak a bankárkaszt által létrehozott parazitáknak az érdekét szolgálja, akik mindenáron fel akarták számolni az apostoli Magyar Királyságot.
Azonban arról is szót ejthetünk, hogy ha az első világégést lezáró békék tisztességesek, akkor nincs a második világháború, valószínűleg nincs bolsevizmus és nácizmus.
A 91. éve Trianonban történtekre való emlékezés kapcsán azonban, ismerni kell a tizennégy magyar stációt - annak ellenére -, hogy bizton tudom: a magyar keresztút állomásai után eljő’ a feltámadás!
Miután lélekben már összekapcsolódtunk - Mi megemlékezők -, felolvasom a 14 magyar stációt:
1. a hun-szkíta népeket - így a magyarságot is - a sátáni lelkű kufárság (pilátusi módon) ítéli halálra.
2. a parazitizmus megtapasztalása után, az őshazába visszatérők, Árpád nemzetségének vezetésével vállukra veszik a jézusi keresztet.
3. Koppány és Imre herceg halálával először esik el a nemzet a kereszt súlya alatt.
4. A Turul nemzetség férfiágának kihalása után találkozik a nemzet a Szent Korona védőerejével.
5. Utolsó szakrális királyunk Mátyás, megpróbálja a kereszt terheit megosztani Európával, de megölik!
6. A szenvedő országnak Werbőczy nyújt segélyt a szkíta eredetű hazai szokásjogok gyűjteményével.
7. Mohácsnál –a megosztottság és Fortunátus Imre kufársága miatt –, másodszor esünk el a kereszttel.
8. A nemzet megszólítja önmagát, s létrejön a független Erdély, a magyar megmaradás esélye. Ahol a két pogány között élő magyarságot a Szentkorona joghatósága, s szokásjogi rendje menti át a jövőnek.
9. A Habsburg hatalomvágy hatására harmadszor esik el az ország, miután a „felszaba-dúlt” Budáért hálából (az 1687. évi) pozsonyi országgyűlés lemond a szabad királyválasztásról és ellenállási jogáról. Még a Rákóczi szabadságharc is csak kis időre kényszerítette a Habsburgokat vissza az alkotmányhoz.
10. A kufárság - 1849 és 1919 között - megfosztja a függetlenségét biztosító birtokaitól a nemzetet, s az ún. kapitalista modernizációval, végképp letéríti a pénzügyi diktatúrát tagadó ősi ellenállás útjáról és szabad folyást enged a nemzet testére tapadó parazitizmusnak, amely legyengíti, megosztja erejét.
11. Trianonban keresztre feszítik a magyarságot, s bár 25 évig még életjelt mutat a kereszten, de jön az újabb „felszaba-dúlás”….amelyet 11 év haldoklás követ…majd egy végső isteni szikra: 1956.
12. A világnak ismét példát mutató nemzet legjobbjainak elűzése és kivégzése okán kiszenved a kereszten. Meghal vele az ősi erkölcs. Szociális álarcban erősödik fel a pénzügyi diktatúra. Majd a kommunistának becézett bolsevik rablóbanda bevezeti újra a nekik tejelő, ún.: kaszinó kapitalizmust.
13. Bár 90-ben látszólag leveszik a keresztről a halott nemzetet, de a halottasházban semmilyen életjelt sem ad, csak 2006-ban kezdünk reménykedni a feltámadásban.
14. A sátán lelkű kufárság azonban résen volt, s 2006 óta, lassan ereszti le a sírba a nemzetünket. S különböző parazita trükkökkel homályosítják el szertartást, nehogy feltűnjön: temetésen vagyunk.
A magyar keresztút felidézett állomásai után még biztosabban érzem, hogy eljő’ majd a feltámadás, mert a trianoni keresztre feszítésünk nemcsak az égbe kiállt, de nem hozott megnyugvást sem a nemzetiségeknek, sem a magyarságnak! Ha nem hozott senkinek megnyugvást, akkor tegyük fel a kérdést, hogy kinek az érdeke volt az első világháború?
A kérdésre nem könnyű a válasz, s inkább csak idézek a Century Magazin 1928. januári számából: “Mi (a bankárkaszt) zsidói minden háború mögött ott vagyunk. Nemcsak az oroszországi, hanem a történelem nagy forradalmai mögött is. Elképzeléseink, hangulat-keltéseink és szellemünk ellenállhatatlan nagyságának köszönhetjük a sikereket.” (Marcus Eli Ravage) Ha ez az önvallomás igaz (márpedig minden tény erre mutat), akkor ne keressünk mást a háborúk, forradalmak indítása mögött, csak a bankárkaszt haszonszerzési szándékát.
Az első világháborút lezáró békediktátum napját, 2010-ben a magyar Országgyűlés a Nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja. De ne feledjük el, hogy a nemzeti öntudat ébresztésében nagy szerepet játszó, hatalombitorló, bankárkaszti ügynök Gyurcsány Ferenc, aki a máig törvénytelen Magyar Köztársaság miniszterelnöke is volt, 1961-ben, épp e napon született! Június 4-e viszont már 1920 óta gyásznap a magyar történelemben. Ám valójában gyásznapnak kellene lennie az elcsatolt területek népeinek is. Mert sem a magyarság nem képes még feltámadni ebből, de a hálátlansággal fizető nemzetiségek sem lehetnek nyugodtak soha, hiszen az őket befogadó magyarságot űzték és űzik el, ősi települési földjükről. Ez pedig torzulásokat okoz minden ilyen bűnt elkövető nép önképében és nemzeti karakterékben is.
Tudjuk, a trianoni asztaloknál nem béketárgyalás folyt, hanem diktátumot készítettek elő az emberiség megrontói. Olyan diktátumot, amely a következő háború magját is elvetette!
A magyar politikai nemzet képviselőit meg sem hallgatták. A Kárpát-medence néprajzi és földrajzi vonatkozásait, történelmi szerepét és adottságait nem ismerték, csak a megtévesztő hazugságokra figyeltek. Az elmondott védőbeszédet - Apponyi Albert szavait -, meg sem hallotta a hazugságokkal ellenünk hangolt, könnyű nőkkel és aranyakkal jól megvásárolt „konferencia”. Pedig három nyelven mondta el akcentus nélkül a megcáfolhatatlan érveit a magyar gróf. Egy tisztességes francia Henry Pozzi nagyon világosan átlátta a helyzetet, amikor leírta ezt a sort: „Magyarországot nem büntették, Magyarországot kivégezték.” Lloyd Georges angol miniszterelnök, 1929. október 7-én így emlékezett vissza a konferenciára: "Az egész dokumentáció, melyet szövetségeseink a béketárgyaláson rendelkezésünkre bocsátottak, csaló és hazug volt." Milyen ismerős manapság ez a szellemiség. A hazugságra épített országok és a pártpolitika szellemisége ez. Benes, Masarik, Seaton Watson, valamint a többi jelenlévő szabadkőműves elhitették a konferencia résztvevőivel a hazugságokat. A bankárkaszt függésében működő média pedig az egész világgal hitette el a rágalmat, hogy a magyarság elnyomta a nemzetiségeket, ezért meg kell teremteni a „tiszta nemzetállamokat”! Ordas hazugságuk nem tárhatta fel, hogy épp olyan – sőt rosszabb – nemzetiségi arányokkal rendelkező országok jöttek így létre. Vajon mi volt a magyarság főbűne, amiért elvették tőle az ezer éven át magáénak érzett és védelmezett Kárpát-medencét? Talán éppen életképessége és a világuralomra törő bankárkaszt ellen védelmet nyújtó alkotmányossága az ok? Vagy éppen az a harmónia, amely a befogadott nemzetiségekkel való együttélését jellemezte? Mert milyen más okból csatolhatták el területeiknek 71 % -át, s az etnikai magyarság 3,5 milliós tömegét? A kérdések megválaszolatlanul állnak a nemzetállamoknak csúfolt utódállamok politikai és történettudományi elitje előtt. Ők azonban hallgatnak, de időnként előhúzzák magyar kártya trükkjeiket. No de nézzünk bele az ellenünk szóló legfőbb vádakba!