Dr. Bene Gábor S: A tudatlanság káosza és a szlovák választások.
"A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsőséges múltú büszke népet, amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek gyűrűjébe van bezárva.” 1927-ben írta: Lord Sydenham, az angol felsőház tagja.
„A Szövetséges és Társult Hatalmak bíznak benne, hogy ez az eljárás megfelelő módot nyújt minden igazságtalan határvonal kiigazítására, ha azok ellen alapos ellenvetést lehet tenni.” Alexander Millerand francia miniszterelnök
„Teljes képtelenségről beszélnek, akik azt mondják, el kell végezni a trianoni szerződés felülvizsgálatát. Ez történelem. Ellenezzük olyan dolgok revízióját, amelyek a múlthoz tartoznak" Martonyi János
Az utóbbi idézet nagyobb baki, mint Horn alapszerződése, amelyet mégiscsak egy „nemzetellenes” szocialista hozott tető alá, ezt viszont egy állítólagos nemzeti párt külügyminisztere mondta. Ha figyelmesen elolvassuk még egyszer a fenti idézeteket, akkor világossá válhat, hogy mekkora megalázása ez a határon túli magyarságnak.
Az új külügyminiszternek tehát minden fontosabb, mint az igazság! Trianon ugyanis nem csak békediktátum és nem csak elcsatolt területek, hanem magyar és nem magyar etnikumú Szent Korona tagoknak – a népszavazás és megkérdezésük nélküli – áterőszakolása, egy másik államba! Mi magyarok nemcsak a magyar közösség kulturális és nyelvi identitásának megóvásáról beszélünk, hanem arról a hazugságról, hogy Trianont a magyarok által elkövetett nemzetiségi elnyomással okolták meg a nagyhatalmak, s idővel maguk a részvevő politikusok egy része is rádöbbent arra, hogy becsapták őket. (Olyan volt ez, mint Gyurcsány esete a „tót mari” titkosszolgálatával.)
Anglia, Olaszország, USA, stb., tárgyaló delegációja azt hitte, hogy a franciák és az általuk favorizált utódállamok vezetői tisztességes statisztikai adatokat, térképeket, szakembereket fognak biztosítani a határvonalak megállapításához, s így azzal, nem lesz gond. Ám probléma már az alapkoncepcióban benne volt, hiszen a franciák csak saját érdekszférájukat szerették volna erősíteni, s a háttérben meghúzódó pénzügyi hatalom pedig a Balfour doktrína megvalósítását akarta, s ennek a kettőnek sajnos, nagyon is közös érdekei domborodtak ki a „béketárgyalások” kapcsán.
Maga a békediktátum rendszere már a harmincas évek végén összeroskadt, de a kilencvenes évek végképpen összeomlasztották, mert megszűntek a sohasem volt államok. (Jugoszlávia és Csehszlovákia.) Egyes részt vevő politikusok is meghasonlottak már, sőt amikor rájöttek a csalások sorozatára szót is emeltek ellene, de a jelenlegi magyar külügyminiszter nem. Én Martonyi úrnak nagyon javaslom, hogy vásárolja meg a Magyarok Világszövetségének a CD lemezét – amelyet a 90. évfordulóra adtak ki -, s feltétlenül tájékozódjon, hogy ne kelljen miatta pironkodnia egy egész nemzetnek!
"Az állampolgároknak, emberi lényeknek megvannak a maguk elidegeníthetetlen jogaik, ez sokkal fontosabb, mint területek és hasonlók" – mondta az új magyar külügyminiszter teljes zavarában, mert ha ezt ő komolyan is venné, akkor már az első Orbán-kormányzat idején szót emelt volna a magyar TÖRTÉNELMI ALKOTMÁNYOSSÁGBAN lefektetett és jól bevált, kicsiszolódott, ráadásul valóban ELIDEGENÍTHETETLEN JOGAINK visszaszerzése érdekében!
A Kárpát-medencében ugyanis utoljára a Szent Korona állameszme és jogrend tudott békességet és harmóniát teremteni, s ez volt az igazi oka Trianonnak is, mert a monetáris diktatúrának nem erre a békés harmóniára, hanem éppen az „oszd meg és uralkodj” elvének tökéletes megvalósulására volt szüksége! Egyébként az erdélyi és partciumi oláhokkal is csak a pénzhatalomtól függő Habsburgok, (majd a nemzeti és nemzetellenes szocialisták) tudtak minket összeugrasztani. S, bár a békéscsabai, szarvasi, vagy felvidéki tótok nyelvi kultúráját segítettük és soha meg nem kérdőjeleztük nyelvhasználatukat, sőt Trianonig, még olyan mesterséges afférunk sem volt velük, mint a horvátokkal 1848-ban.
Igen, igen, a tótokkal semmi különösebb bajunk nem volt. Az 1848-as honvédek között számtalan tót atyafi harcolt közös ügyeinkért, s ők akkor még nagyon is átérezték a magyar alkotmányosság fontosságát. Ugyanígy éreztek a Kárpátaljai ruszinok, akik mindig is a Szent Korona oltalma alá igyekeztek, s Rákóczi és Kossuth zászlaja alatt küzdöttek velünk a joghelyreállításért! Igaz, a délvidéki rácokat ellenünk tudta Bécs fordítani, de a szerb anyanyelvű tábornokunk: Damjanich János, mégis a magyar alkotmányosságban látta a becsületes szerb jövendő biztosítékát. S a horvát testvériségre sem Jellasics árulását, hanem a jelenlegi chartális alaptörvényük történelmi hivatkozásait kellene értékelnünk!
A történelmi korok szintjein tehát a magyarság mindig tisztességesen járt el azon nemzetiségekkel, akik a Szent Korona értékrendje szerint éltek és dolgoztak itt. Mi egy befogadó nemzet voltunk és vagyunk, de csak a tisztességeseket, a Szent Korona értékrend elfogadóit és nem elárulóit akartuk befogadni! Nálunk egyetlen nemzetiség nem tűnt el, mint sok nyugati – s ma demokráciáról papoló – országban. Nem olvasztottunk be sem rafinált, sem erőszakos módszerekkel más népeket, kultúrákat, nyelveket, sőt vallásokat sem!
Az a személy, aki ezt nem tudja, az történelemből csak a hamisítók irományait olvasta, s gondolkodás nélkül elfogadja a legvaskosabb hazugságokat is, tehát vagy szerencsétlen, vagy erkölcsileg már régen halott!
A Szlovákiának nevezett terület, történelmileg kialakult neve tehát: MAGYAR FELVIDÉK! Ezt persze lehet vitatni, de attól még tény marad! Persze nem a határrevízióval kell riogatni a félműveltek tömegeit, hanem az igazságosságot kell számon kérni az utódállamok nagyszájúan fenyegetődző vezetőitől és az itthoni tájékozatlan politikusokon, újságírókon, közembereken és pártokon.
A sok okos butáskodott, a sok buta pedig okoskodott.
A magyar sajtóban többen kommentálták Fico kijelentését, miszerint számára a magyar állampolgárság nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Azonnal reagáltak az elemzők és a pártok mindentudó megmondóemberei, politikusai. Azt azonban nem kommentálta senki, hogy Fico-nak egyébként igaza van! Számára ugyanis valóban kockázatot jelent a magyarság elhallgatott igazsága, hiszen ha kiderülnek a Trianon kapcsán bedobott hazugságok tömegei, akkor a nagy-morva birodalomról szóló kitalációk lelepleződnek, s ha valaki bedobná komolyan, hogy 1910-től napjainkig a hivatalos statisztikák szerint a magyarság létszáma megfeleződött a szlovákságé megnégyszereződött, akkor világossá válna egy óriási genocídium itt Európa közepén! Kiderülne az is, hogy a Tiso-féle szlovák bábállam, önkéntesen és a nácikkal együtt támadta meg dél felől a Lengyelországot. Sőt a zsidó állampolgárait önkéntesen és dalolva szállította a koncentrációstáborokba, s eközben a magyarok mindezt fordítva tették.
A német megszállásig – sőt még utána is – védték zsidó állampolgáraikat, menekülteket fogadtak be egész Európából (még a hazai zsidótörvények is szolgálták a védelmüket), s a lengyelek megtámadásában pedig - Hitler parancsa ellenére - nem vettek részt! Martonyi Jánosnak tehát csak azt kellett volna megkérdeznie Fico miniszterelnöktől, hogy szerinte ki is itt a fasiszta? Hasonló dolgokat írhatnék a román világháborús szereplésekről is, a dél-erdélyi zsidók elpusztításáról, no meg arról is, hogy valójában Románia fordult 1938-ban a határrevízió ügyében a bécsi döntőbírósághoz, s előre kijelentette: bármi lesz a döntés, azt elfogadja! Érdekes, hogy a párizsi „béketárgyaláson” ezt nem vette figyelembe senki! Ez lenne az igazságos béke? S, ha igazságos volt, akkor miért nem szabad róla még beszélni sem?
1911-ben gróf Apponyi Albertet, barátját meglátogatta Theodore Roosevelt amerikai elnök aki felszólalt a magyar alsóház ülésén. Ezt mondotta: „Én szükségét érzem annak, hogy köszönetet mondjak a magyar nemzetnek azért, hogy Európában léte kezdetétől fogva szüntelenül védte a mögötte elterülő Európát a barbárok betörése ellen. De nemcsak Európáért tette ezt, hanem tette az Európa méhében lévő Amerikáért, az egész Újvilágért. Ha én ezt nem tudnám, akkor én nem tartanám magamat művelt embernek, de mert tudom, azért elmondom, és köszönetet mondok a magyar nemzetnek!”
Kilenc esztendő múltán Magyarországtól elvették területének 68 százalékát, és meghagyták nem egész egyharmadát, 32 százalékot.
Ez persze már egy másik elnök, megváltozott "köszönete" volt a magyarság felé.
A Magyarok Világszövetsége a Magyar Koalíció Pártjához intézett egy felhívást, s felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani szlovák választásoknak a tétje óriási, mert történelmünket és létezésünket is kétségbe akarják vonni azok, akik bizonyos történelmi hazugságokkal nem tudnak, nem akarnak szembenézni, helyette közvetve vagy közvetlenül nemzeti létünk megsemmisítését irányozzák elő. Az MVSZ szerint a felvidéki koalíciónak vannak a kötelességei, amit el is juttattak hozzájuk írásban. Sajnos a véletlen (véletlenek azonban nincsenek), úgy hozta, hogy a koalíció nem került be, a lassan 18 éves Szlovákia parlamentjébe.
„ Az MKP kötelessége az alábbi 4 pont elfogadása és a választók elé tárása:
1. Ki kell nyilatkoztatni, és ezt minden fórum előtt hirdetni és vállalni, hogy bár nem saját akaratunkból, és nem igazságos körülmények között kerültünk Csehszlovákia kereteibe, ám Szlovákiához kerülésünkről sem kérdeztek meg, de nem kívánjuk a legalább ötszáz éve együtt élő két nemzet (a magyar és a szlovák) kapcsolatát ellenségessé formálni. Elvárjuk, hogy helyzetünk teljesen egyenjogú, egyenrangú és egyenlő esélyű társnemzeti kapcsolat legyen: ha a szlovák államalkotó, akkor a magyarnak is ugyanilyen alkotmányos jogokat kell kapnia.
2. Meg kell hirdetni az önrendelkezés jogos igényét és népszavazás útján való megvalósításának törvényes kereteit.
3. Mindezek érdekében létre kell hozni a hitelesen megválasztott Felvidéki Magyar Nemzeti Közösség Tanácsát, mely ezeket a kérdéseket kezeli, elemzi és előterjeszti.
4. Amennyiben ezek a követelmények nem találnak fogadókészségre a szlovák politikai szférában, akkor az Európai Unió és a trianoni és párizsi békeszerződések ratifikáló országaihoz fordulva kell kérni a döntések megalapozott dokumentumokkal alátámasztott felülvizsgálatát (ebben a monarchia vezetőinek szerepét, a nemzetközi bankok befolyását, a francia és angol kormányok előzetes háborús terveit, érdekeltségeik összefüggését a cseh, román és szerb gazdasági érdekekkel, Szlovákia, mint a II. világháború egyik kezdeményezőjének szerepét 1939 és 1945 között). Ezek alapján semmissé kell nyilvánítani a magyar nemzetre alaptalanul és jogtalanul ráerőszakolt bűnösség bélyegét!”
(Talán éppen az MVSZ ezt kellett volna átolvasnia Martonyi Jánosnak is, a Fico-val történt tárgyalása előtt.) Ezen elvárásokat Fuksz Sándor és Mihályi Molnár László juttatta el a Magyarok Világszövetsége nevében a felvidéki magyarok érdekképviseleti pártja, a Magyar Koalíció Pártja felé. Csakhogy arra is kellett volna számítani, hogy a választásokon a háttérerő mindig manipulál. Az MKP most csak 4,33 százalékot szerzett, s hogy mennyire járult hozzá a kudarchoz a rossz stratégia és a hatalmi harc látszatával történt kiválás az egyértelmű, de a tavaly kilépők olyan feltételeket támasztottak, melyeket az MKP nem tudott teljesíteni. (Ennek persze a másik oldalon roppantul örültek, mert Szlovákia most kerül bele az EU pénzügyi darálójába, s így egy valóban nemzeti elkötelezettségű párt nagyon nem hiányzott volna a globalistáknak!)
Az MKP neve pedig egybeforrott azzal az időszakkal, amikor a felvidéki magyaroknak nem volt valódi érdekképviselete annak ellenére, hogy a kormányban is benne voltak a párt vezetői! Sokkal szerencsésebb lett volna, ha a Bugár-féle ügynökök távozása után egy új névvel indulnak el, s minden tisztességes magyar erőt összegyűjtésével, s a „Híd-Most” szapulása helyett, bátor programot hirdetni a Szent Korona elvei és a minden értéket védő történelmi igazságosság alapján. A Híd egyébként is egy asszimilációs párt, s ezt a választók is felismerték volna, ha a választási vitákban egy pozitív üzeneteket tartalmazó MKP programról folyt volna vita. Az MKP stílusnak változnia kell: Nem kirekeszteni senkit, de határozott és értékelvű politizálással megnyerni a magyarokat, de a szlovák értelmiség egy részét is! Sajnálom a lemondott vezetőségét, de talán tanul a hibákból a párt és felépítenek egy új, alulról szerveződő és ütőképesebb politikai népmozgalmat, amely a választási vitákat kihasználva is képes a támogatottságát növelni, mert a szavazóknak szüksége van arra, hogy ne csak valami ellen, hanem valamiért voksoljanak végre! Magyar Koalíció Pártjának nemhogy kiesni, de a felvidéki magyarság számarányánál nagyobb százalékban kellene részt vennie a törvényhozásban.
Mi a megoldás?
A személyes ellentéteket és a hiúságot félre kell tenni, s csakis a tisztességes meggyőzés politikájával, de meg kell találni az önzetlen nemzetszolgálatra alkalmasokat. Akik a párt megtisztulásában és megerősödésében az alapvető értékek képviseletében képesek a megegyezésre. A régi tagok közül helyzetbe kellene hozni azokat is, akik tehetségesek és még nem járatódtak le, s egyúttal a karrieristákat és a magánérdek lovagjait a hátsó sorokba kell utasítani.
A nyilvánvaló ügynököket és a nemzetellenes időszakok kiszolgálóit pedig kíméletlenül ki kell zárni! Ha a párt felvállalná az új név és új taktika mellett azt is, hogy a választásokon nem csak pártkatonákat, hanem a választókerületekben közismerten tisztességes és ismert pártonkívülieket is indítana, de legalább 50 %-ban, és kihangsúlyozva, hogy nem a pártérdek, hanem a választók érdeke a döntő! Nos akkor, meghatározó ereje lehetne a következő szlovák parlamentnek, s ezt, már a következő helyhatósági választásokon, meg is lehetne alapozni. A 7 magyar és 7 szlovákból álló HÍD-MOST következetes kiállását a háromszintű autonómia mellett, nem igen remélhetjük, de a pozícióharcban bizonyosan az élenjárnak majd. A szavazói csodavárás után azonban a lelepleződés következik, s a politikusi igazmondás iránti vágy fog felerősödni.
Az MKP felelősségét már érintettem, a HÍD felelőssége azonban a jövőé, hiszen a választók 8,12 százalékát megszerezve, sok magyar döntött mellettük, s ez a felelősség minden tisztességes erőt nyomasztana, remélem őket is fogja!
Fico pártjának szavazatai nőttek ugyan, de mégis belebukott a handabandázásba. A Smer 34,79 százalékot, ezzel 62 mandátumot szerzett, ami azt jelenti, hogy a két jelenlegi koalíciós párt – a Smer és a SNS, vagyis Ficóék és Slotáék -, és a négy ellenzéki párt - SDKU, SaS, KDH, Híd -, között a mandátum megoszlás 71-79 az ellenzék javára, s ezért valószínűbb az ellenzék kormányalakítása.
Meciar pártjának kiesése és Slota meggyengülése – a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 5,07 százalékot szerzett, azaz 9 mandátumot –, csak egy csekély többségű, négypárti, jobboldali-liberális kormánykoalíció felállítását eredményezheti, s a politikai színház (kicsit megváltozott szereplőgárdával) továbbra is működik majd, az egykori magyar koronázó városban: az átkeresztelt Pozsonyban.
A választók (a politikai színház közönsége), most kemény 58,83 százalékban mentek el tapsolni, tehát magasabb az arány, mint 2006-ban, amikor 54,67 százalék legitimizálta - az akkor éppen 14 esztendős - szlovák államot. Talán azért voltak most ilyen sokan, mert a „válságfenyegetettség” kapcsán többen hitték el, hogy az javít a helyzeten, ha az ellenzék kerül hatalomra. (Ám a szlovákiai politikai színház is a monetáris diktatúra irányítása alatt van, s így, nem lehet eltérni az általuk megbízott főrendező utasításaitól és az előre megírt globális forgatókönyvtől!)
Ne feledjük: Jan Slotát azért sem tapsolták vissza, mert azzal riogatta az egyébként is agymosott és aluliskolázott választókat, hogy az autonómiát akaró magyarok valami nagy gazságot követnének el, ha kormányra kerülnének! Az emberek pedig már nem szeretik a riogatókat! „Ha valamelyik magyar párt részvételével alakul kormány, higgyék el, még ebben a megbízatási időszakban lesz politikai autonómia Dél-Szlovákiában.” Mondta ki a legnagyobb félelmét Slota. Szerintem azonban a Híd-Most nem fogja Slota „félelembe burkolt ajánlatát” támogatni, sőt hallgat majd a kérdésről, mintha kuka lenne.
A megtévesztett szlovákok pedig lassan csak fognak hallani az EU-ban itt-ott már működő háromszintű – személyi, területi és kulturális – autonómiáról, ami nem az ördögtől való, s amit valójában a trianoni diktátumban vállaltak is az aláírók! Nemcsak a nagyhatalmak, hanem az utódállamok, közöttük Csehszlovákia is!
Vagy ez a vállalás már elavult? Esetleg a Csehszlovák vállalás nem köti a szlovák utódállamot? Nocsak!
Epilógus:
Az írek elvesztették a nyelvüket az angol hódítás következtében, s ma tanulják vissza a fiatal nemzedékek. Lengyelországot letörölték a térképről többször is, de ma erős és magabiztos. Ukrajna állami léte évszázadokig Moszkva függvénye volt, de ma önálló állam. Semmi nincs elveszve addig, amíg magunk fel nem adjuk! Ám ma, a felelősségünk nem valamiféle a Nagy-Magyarország irreális feltámasztása, hanem a Szent Korona Országainak okos szövetsége, amely bevált ellenszere volt a történelem folyamán a monetáris diktatúrának. Remélem, hogy a magyar testvéreim mellett a szlovákok, a szerbek, románok, horvátok és a többi nemzetek is ráébrednek erre, rövidesen!
Szeged, 2010-06-15 Dr. Bene Gábor S.