Nem szívesen cáfolom meg egy nálam idősebb és nagyobb tapasztalatú, tudású ember véleményét, de most kénytelen vagyok vele.
Először is Bayer Zsolt – akit szintén nálamnál sokkal jobb tollforgatónak, és tehetségesebb pártpolitikusnak tartok –, hol járt akkoriban, amikor az EU csatlakozást erőltette be a magyarok fejébe a polkorrekt sajtó, s a pénzpórázra fűzött pártpolitika?
Én ugyanis – bár fel sem állhatok a fent említettek mellé – bizony keményen plakátoltam és kampányoltam akkor az EU csatlakozás ellen. Persze nem az ún. „Nemzetek Európája” ellen, hanem a konföderáció helyett ránk erőszakolt föderáció, vagyis unió ellen.
Sajnos nekem „buta vidékinek” lett igaza, mert nemcsak a végső gazdasági gyarmatosításunk következett be a csatlakozással, hanem hazánk maradék szuverenitását is le kívánja már bontani a brüsszeli vízfej. Sőt a Richard Coudenhove-Kalergi tervét le is fogja dugni a torkunkon. Nem kellene elfelejteni, hogy már 2006 őszén a Kossuth téren is, megemlítettem Kalergit, aki - 1922-ben, Bécsben alapította meg az ún. Pán-Európai Mozgalmat, amelynek oszlopos tagja volt a Habsburg család akkori üdvöskéje is. A mozgalom célja egy “Új Világrend” létrehozása, s annak világkormány alá rendelése volt. Legelső támogatói Tomás Masaryk és Edvard Benes. (a számunkra oly drámai Trianonnak a szabadkőműves, cseh előkészítői) Ám támogatta Max Moritz Warburg szabadkőműves bankár is, nem kevés pénzzel, sőt „Jeles francia” politikusok: pl. Léon Bloum, Aristide Briand, Alcide De Gasperi. A tervet végül Winston Churchill és a B'nai B'rith nevű zsidó szervezet, s az USA kormánya és a „nem-létező” csak megtapasztalható médiadiktatúra fogadtatta el a világ teljes politikai elitjével is.
A Kalergi “Praktischer Idealismus” – című könyvében fejtette ki először, hogy a jövő Európáját a különböző emberi rasszok kényszerített keveredésével kell megvalósítani, s ezzel a fehér fajt kínai-mongoloid népekkel és más színes népekkel kell azért keresztezni, hogy az USA jól bevált népbutítása, olvasztótégelye megvalósulhasson, s ezzel létrejöjjön egy új identitás, egy etnikai hovatartozás nélküli EU sokaság. Egy torzszülött, erkölcs és hit nélküli fogyasztói társadalom.
Vajon Bayer Zsolt nem tudott erről 2006-ban? Ha igen, miért nem emelte fel a szavát ellene a nagyon is egyoldalú kormány-kampány időszakában? Vagy amikor a Fidesz is azt erőltette az MSZP politikusaival együtt, hogy csak az EU lehet a magyarság útja, akkor mit írt erről Zsoca? Felhozta-e ellenpéldaként Norvégiát? Mert a mostani cikkével láthatóan igyekszik helyrehozni a hibát, amit a teljes magyar pártpolitikai osztály és a médiamunkások együtt követtek el! Bele kellene nézni egy kicsit a múltba. S gondoljuk meg, hogy ma – amikor a Brexit után következhetne végre a HUNEXIT is – akkor vajon lehetséges-e a magyarság kifarolása a teljes gyarmati sorsunkból?
Hiszen elismerem én az igazságokat az alábbi cikkben. PL: „Lássuk be: maguk ott, Nyugaton, belehülyültek a jólétbe….. Pedig a felelősségük megkerülhetetlen! Amikor maguk kijelentették, hogy Európa befogad mindenkit, sőt, várja a migránsokat, majd amikor hozzá tették ehhez, hogy mi, európai polgárok vegyük tudomásul, a világ már soha többé nem lesz olyan, mint volt, nos, akkor beírták magukat a történelemkönyvekbe. Az eljövendő legsötétebb lapokra.”
Azonban nem látom a megoldást Zsoca soraiban! Sajnálatos módon eltékozolta a mai pártpolitikai elit a gazdaságunkat, az országunkat, a szuverenitásunkat. Egykor még kijelentette OV, hogy „Van az Unión kívül is élet”! Ám ma már nem történik ilyen, pedig ahhoz, hogy újratárgyalható legyen az ügy, s lefaragható a hátrányokból bármi is, ahhoz bizony most kellene a biztatás, az eddig hibát hibára halmozó politikusainknak! Én biztatom őket!
Vessék fel nyugodtan a kilépést, mert csak akkor érhetünk el engedményeket, ha kijátsszuk a lapjainkat, s nem dugdossuk. Sajnos bevezettek minket Kirké palotájába, s a nimfa már malaccá is változtatott minket, de ha észnél van a mai vezetés, akkor talán megúszhatjuk, hogy levágjanak. Sőt talán még azt is elérhetjük, hogy visszaváltozzunk! Szerintem ugyanis csak rajtunk múlik!
Bene Gábor
Levél Angela Merkelnek
Bayer Zsolt – 2016.07.25. 01:18
Persze, Nizza után sem találtak vagy két napig…, s „érthető, ha az emberek szoronganak”. És azt is hozzá tette, majd „kiderítik”, hogy miért „radikalizálódott” a würzburgi baltás terrorista. Nem gondolja, hogy kicsit elkéstek ezzel? És azzal tisztában van, hogy a magát afgánnak hazudó, „radikalizálódott” baltás terroristát csak mi, magyarok regisztráltuk tavaly, a saját határunkon? Regisztráltuk, levettük az ujjlenyomatát, betettük egy kiskorúaknak fenntartott táborba, ahonnét megszökött, elment magukhoz. Anélkül, hogy bárhol, bárki megkérdezte volna, ki ő és mit akar. Elment magukhoz, a német adófizetők pénzéből egy év alatt ráköltöttek 50 000 eurót (15 000 000 forintot!), hogy aztán felszálljon egy vonatra, és baltával támadjon a békés utasokra.
Amikor mi regisztráltuk, levettük az ujjlenyomatát, maguk éppen nácinak, fasisztának, embertelennek gyaláztak bennünket. Magával az élen. Pedig, ha mi, akkor lelőjük a határon azt a patkányt, akkor most beljebb vagyunk öt ártatlan ember életével, sorsával, maguk pedig beljebb vannak 50 000 euróval. Szörnyű, de igaz. Igaz, még akkor is, ha tudjuk, nem lehet agyonlőni migránsokat. Mert ez valóban összeegyeztethetetlen a kereszténységgel. Azzal a kereszténységgel, amelyet a korszellem – nem kis részben magának is köszönhetően - kiröhög, feleslegesnek tart. És nem tehetjük meg azért sem, mert nem lenne összeegyeztethető az európaisággal, bár már azt sem tudjuk, mi az. Nem tudjuk, mert Európát maga, és a magához hasonló felelőtlen, hagymázas idióták és gazemberek tönkretették. Tönkretették, visszaélve az európai ember nagylelkűségével, naivitásával. Lássuk be: maguk ott, Nyugaton, belehülyültek a jólétbe. Zabálják a lótusz virágát, és elfelejtenek mindent. Mindent. Európát, múltat, hitet, hagyományt s a bizonyosságot, hogy igenis van összekötő kapocs a nemzedékek között. A többit pedig Kirké változtatta disznóvá, és csak röfögnek az ólban, pedig emberi agyuk van.
Mi itt, keletebbre, hajlamosak vagyunk azt gondolni magunkról, hogy kitaszítottságunk a jólétből és a „szabadságból” (Istenem, abból is mi lett…) Eurülokhosszá tett bennünket. Tartok tőle, ez nincs így. De jelenleg jobb állapotban vagyunk maguknál, már amennyiben nem gondoljuk, hogy a boldogság kizárólag a fizetésben és a mindent felejtésben rejlik.
És lám, mégis hiába minden: már maga is kénytelen belátni, az emberek szoronganak. Örülünk, hogy ezt legalább megérti. De a magához hasonló felelőtlen, hagymázas idióták és gazemberek felelősségét természetesen nem látja ebben az egész iszonyatban. Pedig a felelősségük megkerülhetetlen! Amikor maguk kijelentették, hogy Európa befogad mindenkit, sőt, várja a migránsokat, majd amikor hozzá tették ehhez, hogy mi, európai polgárok vegyük tudomásul, a világ már soha többé nem lesz olyan, mint volt, nos, akkor beírták magukat a történelemkönyvekbe. Az eljövendő legsötétebb lapokra.
Ki hatalmazta fel magukat, hogy kijelentsék, vége a régi világunknak? Kicsodák maguk, hogy vindikálják maguknak a jogot egy ilyen kijelentéshez? Gazemberek. Azok. És vegyék tudomásul, hogy majd mi, polgárok eldöntjük, fel akarjuk-e adni a régi világunkat. És maguknak a döntéshez sem lesz semmi közük. Amúgy pedig, mégis, hogyan gondolták? Beengedünk mindenkit az idők végezetéig? És ha majd Afrika népessége megnégyszereződik, és egymilliárd ember indul Európába, akkor mi lesz? Zárótűz a partoknál? Addig pedig utánunk a vízözön? Mert bizony ám, a Föld népessége a következő ötven évben ismét meg fog duplázódni (az elmúlt ötven évben egyszer már megduplázódott!), és ez úgy fog megtörténni, hogy csak az európai őshonos fehér rassz produkál szignifikáns népességcsökkenést. Ma például Alsó-Szászországban, maguknál, a termékenységi ráta 0,3! Vagyis ott a fehér nők már konkrétan nem szülnek gyereket!
Csak mi veszítettük el az önfenntartás és a fajfenntartás alapvető ösztönét, ami nélkül nem is lehet fenntartani az életet. És erre a magaféléknek az a válaszuk, hogy fogadjunk be integrálhatatlan, szaporodásra kész és képes, más kultúrájú, vadidegen milliókat, és eresszük rá őket a saját elöregedő, az életképtelenség jeleit mutató társadalmainkra. És az sem számít, hogy ezekkel a milliókkal terroristák érkeznek, mert maguk csak azt képesek makogni, hogy „de hát nem minden migráns terrorista”.
Ha küldök magának egy nagy tál csodálatos csokoládét, és közlöm, hogy mindössze tíz szemet mérgeztem meg belőle, maga mit tesz? Leül a foteljába, s miközben megnézi a tévében, hogy maguk miatt éppen kik haltak meg, belemarkol a csokiba és nekilát, vagy az egészet kidobja a szemétbe?
Na ugye… De akkor miért gondolja, hogy nekünk, európai polgároknak kötelességünk bambán és hülyén tűrni a maguk migránselmebaját? Nem fogjuk tűrni! Még akkor sem, ha a maguk sajtója pontosan annyira szabad és tisztességes, mint amennyire a harmadik birodalom sajtója volt.
(P. S.: Ha pedig maradt magában csöppnyi is a lelkiismeretből, kövesse meg az összes müncheni áldozat, köztük a 15 éves magyar fiú hozzátartozóit. Tudja miért? Csúri Ákos kollégám megírta: „Ha nem lett volna a Charlie Hebdo, a párizsi véres péntek, Brüsszel szétrobbantott keddje, a nizzai horror, akkor csekélyebb esély lett volna arra, hogy az ámokfutó iráni-német meg merje tenni Münchenben, amit megtett. Mert a hírműsorok, az internet valamennyi fóruma másról sem számol be, minthogy sikeres merénylet itt, sikeres merénylet ott. Európa fél. Ez a félelem adta a bátorítást, az utolsó löketet.” Hát ezért. Addig is, amíg majd megtalálják mégis az iszlamista szálat…)