Így arra kérek minden kedves olvasómat, hogy az anyag lényegi részeit feltétlen másolják ki és küldjék tovább minden olyan ismerősüknek, aki vagy tehetne az ügy érdekében valamit, vagy ismer olyan személyt, aki tehetne. Egyszerűen döbbenet az, amit a magyar kormányok – sorban egymás után - mulasztással elkövetnek. A nemrégiben nagykorúvá vált szlovák állam vezetői elterelik a kárunkra azt határfolyót, amelyet ősi magyar területen egy „sohanemvolt" ország létrehozásával erőszakolnak ránk 1920-ban, majd még ezt a határt is megsértik és ezt szó nélkül eltűrjük?

Mindezek mögött, egy a kommunista hatalom által megkötött és sok szempontból a környezetre és a nemzetre is káros szerződés áll. Amit nem teljesítettünk ugyan, de egy szerződésnek két fél egybevágó akaratát kell tükröznie, tehát ha nincs egyforma akarat, vagy az akarat időközben megváltozik, akkor meg kell állapodni tisztességesen, s nem ráerőszakolni a másikra egy újabb hatalmas kártokozást. Ahogy a Trianoni békediktátum nem két fél egybehangzó akaratán alapult – s csak arra volt jó, hogy a cseheket megismerve a tót atyafiak saját államot hozzanak létre az ősi magyar települési területen – úgy a Bősi szerződés is csak arra volt jó, hogy az egykori kommunista vezetők tovább erősítsék a két – egykor békében együtt élő - nép közötti ellenségeskedést. S azzal, hogy a szlovák kormányok nem látják be ezt önként, a magyar kormányok pedig elmulasztják meglépni a legelemibb nemzeti érdekképviseletünket, kiderül, hogy egy Amerikába szakadt magyar ember tesz értünk ez ügyben legtöbbet! BG

Induljon a 2. Hágai Forduló!

(25 éve terelték el a Dunát)

1977-es Terv

Szalai Sándor

Nagymaros Megmentése

Első Hágai Per

2016-os Megegyezési Javaslat

Elfogadhatatlan Terv

Hágai Per második fordulója

Kiegyezési Terv

Anyagiak: eredeti befektetés

Anyagiak: a termelt áram értéke

Gát nélküli vizmegosztás

Parshall Csatotnás mederszűkités

Határkérdés

Zárószó

1992 Október 23: Vladimír Mečiar Dunacsúnnál elzáratta a Duna természetes medrét és Szlovákiába terelte a Duna vizének 80%-át. 5 év múlva, 1997-ben véget ért a Hágai Nemzetközi Bíróságon a világ első környezetvédelmi perének, a "Duna Pernek" első fordulója és a bíróság így döntött:

1. Az elterelés törvénytelen volt.

2. A 1977-es szerződés értelmében Nagymarost Magyarországnak meg kellett volna építenie.

3. A felek próbáljanak közvetlen tárgyalásokon megegyezni és ha ez az igyekezet sikertelen, akkor térjenek vissza Hágába és ott, a "Duna Per" második fordulójában a Hágai Nemzetközi Bíróság dönt majd helyettük.

A Bíróság döntése óta eltelt 20 év, mely alatt a felek nem tudtak megegyezni. Ezért itt az ideje a per második fordulójának. Annak érdekében, hogy ez a második forduló eredményes legyen, kidolgoztam egy olyan Kiegyezési Tervet, mely 100%-ban megfelel a Bíróság döntésének és egyben kielégíti úgy a Szlovák, mint a Magyar érdekeket. Ezt fogom ismertetni az alábbiakban:

1989-ben a Bős-Nagymaros elleni harcunkat a magyar társadalom csak a kommunizmus elleni "feszitővasnak" gondolta és így a Duna elterelése (1992) óta eltelt 25 évben egyik kormány sem tett semmit a megoldás érdekében. Bizony elgondolkoztató ez, elvégre kevés népe van a világnak, mely határfolyójának elterelését eltűrne, arról nem is beszélve, hogy alkotmányunk minden kormánytól megköveteli az ország integritásának a megvédését.

1977-es Terv

Azt, hogy mi is történt az elmúlt 25 évbenmindannyian tudjuk. Azt is tudjuk, hogy többről van itt szó, mint környezetvédelemről, vízellátásról vagy energia gazdálkodásról!

Az ábra mutatja a 1977-es szerződés főbb elemeit: tehát Bőst (áram termelése évente 2,200 GWh) és Nagymarost (áram termelése évente 580 GWh).

A Duna elterelését illetően nem csak „rablásról”,de népünk önbecsüléséről is szó van! Arról is szó van, hogy az a nemzet, - amely 60 éve képes volt halálos sebet ejteni a barbár vörös birodalmon -, az ma ne merné kezdeményezni a Duna Per második fordulóját? Nem meri akkor, amikor maga a Hágai Bíróság felajánlotta a második fordulót arra az esetre, ha a felek nem tudnak maguk megegyezni?

Szalai Sándor

1980-et irtunk, amikor a már haldokló Szalai Sándor (a Magyar Tudományos Akadémia Bős-Nagymaros bizottságának elnöke) telefonált nekem és kérte, hogy segítsek határfolyónk megmentésében. Én 37 éve az ő kérésének igyekszem eleget tenni, azon igyekszem, hogy népem elkerülje az önfeladás szégyenét. Annak is már 25 éve, hogy 1992 október 23.án, 467 környezet-védővel Dunacsúnynál odaálltam a szlovák bulldózerek elé. Onnan tudom a számunkat, mert megszámolt bennünket az a bajuszos és könnyes szemű magyar határőr, aki közben szégyenkezve nézte, ahogy a gyáva magyar kormány vacak kis helikoptere körözött felettünk és jelentgette a Pesten ülő pipogya politikusainknak, hogyan is néz ki népünk, az én szeretett hazám legújabb megaláztatásának folyamata.

Nagymaros Megmentése

Persze voltak ennek a 37 éves harcnak kisebb eredményei is, elvégre megakadályoztuk a nagymarosi, - angol WC-szerűen működő - betonmonstrum megépülését, királysírjaink elöntetését. Megakadályoztuk a Dráva átterelését Horvátországba és a nemzetközi médián keresztülelértük, hogy a világ első környezetvédelmi perében mellénk álljon a világ közvéleménye.

1992. október 23-án 467-en odaálltunk a szlovák buldózerek elé Dunacsúnynál

 A Duna védelmének "első fordulójában" hiába igyekeztünk, Meciar győzött. A Második Hágai Perben mi fogunk győzni és kivitelezzük a Kiegyezési Tervet.

Első Hágai Per

1997 március 3-án megkezdődött a világ első nemzetközi környezetvédelmi pere Hágában. A Nemzetközi Bíróság 1997 szeptember 25-én hirdette ki ítéletét mely kimondta:

1. Magyarországnak nem volt joga egyoldalúan felmondani a vízlépcsőszerződést és ezért az érvényben marad, amíg megváltoztatását mindkét fél el nem fogadta,

2. Szlovákiának nem volt joga elterelni a Dunát és üzembe helyezni a bősi erőművet.

3. A végleges megoldásnak ki kell elégítenie a környezet-védelem, a vízellátás és a nemzeti tulajdonjog követelményeit és amennyiben a felek a fentiekben nem tudnának megegyezni, úgy a bíróság a per második fordulójában maga dönt helyettük.

2016-os Megegyezési Javaslat

Én itt a 2016-ban szóba került megegyezési javaslat politikai vagy személyi vonatkozásaival nem kívánok foglalkozni, de azt fontosnak tartom, hogy a formálódó döntést mindkét érintett nemzet igazságosnak tartsa és ez csak akkor fog megtörténni, ha a döntést nem politikusok, hanem olyan tekintélyes harmadik fél hozza, mint a Hágai Bíróság. Azt is hangsúlyozom, hogy a kérdésben véleményt nyilvánító személyeknek, - olyanoknak, mint Baranyai Gábor vagy Illés Zoltán -, az én véleményem formálásában nem volt szerepe, ugyan Illés Zoltán hajdanában diákom volt a Yale Egyetemen.

Tudjuk, hogy a világ sodródik a globális környezeti válság felé és a nemzetközi intézmények, - így a Hágai Bíróság is -, egyre jobban felismerik a környezet, a természeti értékek, különösen a víz és a tiszta ivóvíz tartalékok megőrzésének fontosságát. Tudjuk azt is, hogy az öreg Dunát és annak két oldalán elhelyezkedő Szigetköz és Csallóköz egységes ökoszisztémát képeznek és azok védelme mindkét nép elemi érdeke.

Ebben a térségben, - mely a hajdani Pannon tenger deltájából formálódott még a miocénkorszak végén, több mint öt millió éve -, egyedülálló élmények várják a természetkedvelő turistákat is. A vízi túrák kedvelői végigjárhatják a galériaerdők övezte Mosoni-Dunát vagy a vadregényes felső-szigetközi Duna-ágrendszert, a kerékpározást kedvelők használhatják a nemzetközi kerékpárutat, a gyalogturisták a természetfotózást vagy sátorozást élvezhetik, de mindehhez szükséges a térség vízellátásának helyreállítása.

A Pannon tenger fenekére, évmilliók alatt rakódott le a 3-4 kilométer vastagságú üledékréteg.

2015-ben, Baranyai Gábor a következő megbízást kapta Orbán Viktor miniszterelnöktől arra. hogy:

“ a Magyarország Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között, a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletével összhangban álló, az Ítélet végrehajtása érdekében megalkotandó, a Szerződést felváltó vagy kiegészítő megállapodást hozzon létre”.

A fenti feladat végrehajtása helyett, a kormánymegbízott 5 titkos tárgyalást folytatott le szlovák partnerével, akivel létrehoztak egy teljesen elfogadhatatlan megállapodás tervezetet. Ez a tervezet valójában azonos Julius Binder korábbi tervével, mely figyelmen kívül hagyja, illetve szögesen ellentétes a hágai nemzetközi bíróság döntésével, ugyanis a tervezet lemond Magyarország összes olyan követeléséről, melyeket a hágai bíróság már elfogadott. A kormánymeghatalmazott önmaga is elismerte, hogy:

"a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és az erőmű által termelt villamos energia 50%-ára sem”

más szóval semmisnek nyilvánítja a Dunakiliti-i és egyéb befektetéseinket és lemond az 1977-es szerződésben biztosított 50%-áról az elmúlt több, mint 20 év folyamán megtermelt és a jövőben megtermelendő áramról.

Az Elfogadhatatlan Terv

A 2016-ban nyilvánosságra hozott megegyezési javaslat tehát a következőket tartalmazza:

1. Magyarország teljes mértékben feladja a Hágai Per első fordulójában képviselt álláspontját és végleg elfogadja határfolyónk Szlovákiába való átterelését.

2. Magyarország nem kér kártérítést azért az áramért amit a magyar tulajdont képező elsajátításáért vízből több mint 20 éven át termelt Szlovákia.

3. Magyarország örökre átadja Szlovákiának a magyar tulajdont képező vízből a jövőben termelendő áramot is.

4. Magyarország nem kér kártérítést a Szigetköz mezőgazdaságának, vízgazdaságának és ökoszisztémájának tönkretételéért.

5. Magyarország elfogadja hogy tovább csökkentsék az öreg Duna medrébe leengedett víz mennyiségét.

6. Magyarország belegyezik, hogy a szigetközi mellékfolyók vízellátását négy olyan fenékgát építésével biztosítsák, melyek megakadályozzák a hordalék mozgását. Ennek következménye lesz, hogy a gátak mögött lerakódik a szennyezett hordalék, ami elszennyezi majd a Szigetköz alatti hatalmas és színtiszta ivóvíz készletet, azt a vízforrást mely ma a környéket (így Győrt is) ellátja ivóvízzel. A megegyezési javaslat szerint Magyarország azt is elfogadná, hogy magas vízjáráskor a fenékgátak növelni fogják az árvízveszélyt, állandóan megakadályozzák a halak mozgását és zsilipek nélkül megakadályozzák a hajózást is.

A Baranyai Gábor által előterjesztett megegyezési tervnemcsak feladná a Hágai Per első fordulójának magyar követeléseit és örökre átadná a magyar vízből termelt áramot Szlovákiának, de a fenti ábrán bejelölt 4 fenékgáttal még veszélyeztetné is Győr és a térség vízellátását.

Hágai Per második fordulója

Én már 1997-ben kidolgoztam a Kiegyezési Tervemet (KT), melyet Hágában a bírósági kihallgatások folyamán kívántam ismertetni, de azt a Meciarral együttműködő Horn kormány megakadályozta. Ezért a World Wildlife Foundal (WWF) közös sajtókonferenciát rendeztünk a KT ismertetésére, de arra viszont a Horn és Mechiár delegációk "rárendezték" a saját közös sajtókonferenciájukat és ezzel elérték, hogy a média képviselői nem jöttek el a miénkre. Alább olvasható a Horn kormány által leszabotált sajtókonferenciánk meghívója.

Meghívó a Kiegyezési Tervemet ismertető hágai sajtókonferenciánkra

Miből áll a Kiegyezési Terv

A Kiegyezési Tervről (KT) a szélesebb magyar közvélemény soha nem értesült, mert az csak egyszer (1999-ben) került és akkor is csak a kis példányszámú Magyar Szemlében. Ezért itt most ismertetem annak jellegét, célját és összetevőit.

Egyedül a Magyar Szemle ismertette a Kiegyezési Tervemet

A KT célja természetesen az, hogy rendezze a múlt eseményeinek következményeit és megszabja az erőmű jövőbeni működésének mikéntjét. Úgy dolgoztam ki ezt a tervet, hogy az 100%-ban kielégítse a Hágai Per első fordulója összes döntését és figyelembe vegye a döntésnek minden követelményét:

Anyagiak: eredeti befektetés

Mivel a Hágai Bíróság úgy döntött, hogy az 1977-es szerződés addig érvényben van, amíg annak megváltoztatását mindkét fél el nem fogadta, ezért először azt fogom ismertetni, hogy az 1977-es szerződéshez képest miben különbözik a jelenlegi helyzet és ez a különbség melyik félnek okozott anyagi előnyt vagy hátrányt:

Az eredeti befektetés dolgában a magyar fél jutott gazdasági előnyhöz, mert megtakarította Nagymaros megépítésének költségét, ugyanakkor veszteséget jelentett a magyar fél számára, hogy egyéb munkálatokat, így Dunakiliti megépítését is, feleslegesen hajtotta végre. Az én számításaim szerint, - a 1977-es szerződéshez képest - Magyarország a fentiek alapján €890millió Eurónyi befektetést takarított meg. Ugyanakkor Szlovákia, - a 1977-es szerződéshez képest - a Dunacsúnyi (Cunovoi) medergát meghosszabbításával költött többet, mint amit a szerződés előirt volna. Ez a €10 millió Eurónyi befektetés a magyar tartozást €9 milliárd Euróra emeli. Természetesen a KT elfogadása esetén a fenti számokat a bíróság szakértői fogják ellenőrizni és ha kell korrigálni.

Anyagiak: a termelt áram értéke

Az áramtermelési bevétel megosztását illetően , az 1977-es szerződés megvalósulása esetén Szlovákia az évi össztermelésnek (2,358 GWh) felét, tehát 1179 GWh mennyiségű áramot nyert volna. E helyett megtartotta magának Bős teljes termelését (2,200 GWh). Tehát Szlovákia tartozik Magyarországnak évi 1021 GWh-val (2,200 - 1197), ami a BNE beindulásától (1996) számított 20 év alatt 20.24 TWh áram értékének felel meg. Ez az árammeny-nyiség, €0.1/KWh-val számolva, €$2,02 milliárdos tartozást jelent.

Így jelenleg (ha a fenti számaimat a Hágai Bíróság szakértői pontosnak találják) Szlovákia Magyarországnak €$1,12 milliárddal tartozik. Ennek a tartozásnak a precíz kiszámítását persze a Hágai Bíróság szakértőinek kell majd elvégezniük és a tartozás megadása történhet pénzben, áramban, újabb létesítmé-nyek építésében vagy a karbantartási költségek felvállalásában is.

Természetesen a fentiek mellett a BNE hatalmas károkat okozott Magyarországnak a Szigetköz tönkretételével is, de ezt a kárt itt nem vettem figyelembe, mert az 1977-es szerződés kivitelezése esetén is létrejött volna.

Most nézzük a jövőt: Feltételezve, hogy a bíróság a múltat illetően már döntött az anyagiakról, nézzük meg, hogy mi lenne Bős áramtermelésének igazságos megosztása a jövőben. Az 1977-es szerződés értelmében, energiaforrás tulajdonjogát illetően a két fél 50%-50%-ban birtokosa annak a Dunavíznek amely Bősre érkezik. Ugyanígy 50%-50%-ban tulajdonosai ők a Duna öreg medrébe leengedett cirka 20%-nyi Dunavíznek is. Az utóbbi egyaránt biztosítja a magyar Szigetköz és a szlovák Csallóköz vízellátását. Ebből a szempontból tehát az áramtermelés 50%-50%-a járna mindkét félnek. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy Bős működtetésének és karbantartásának is vannak költségei, míg a meg nem épült Nagymarosnak nincs. Ezért az 1977-es szerződéshez viszonyítva, Szlovákia költségei magasab-bak és ezért én az áram megosztást 60%-40%-ban szabnám meg Szlovákia javára. Természetesen ezen a téren is a Hágai Bíróság szakértői fogják megállapítani a helyes arányt.

Gát nélküli vízmegosztás

A környezetvédelmet és vízellátást illetően én elfogadhatatlannak tartom, hogy a szigetközi mellékfolyók vízszintjének megemelését fenékgátakkal biztosítsák, mert azok megakadályozzák a hordalék mozgását és ezért tönkreteszik a Szigetköz alatt található hatalmas és színtiszta ivóvíz tartalékot, mely a környéket (így Győrt is) ellátja ivóvízzel. A fenékgátak másik hátránya, hogy nem csak a halak mozgását, de a hajózást is akadályozzák és magas vízjárás idején áradást is okoznak.

Parshall Csatornás mederszűkítés

A fenti okokból én a szigetközi mellékfolyók vízellátását mederszűkítésekkel, tehát Parshall csatornás mederformálással oldanám meg. A Parshall csatornás vízszint emelés részleteit én amerikai szaklapokban már ismertettem. Ez az ismertetés itt olvasható É:http://www.controlglobal.com/articles/2003/114/.

A Parshall csatornák megépítése egyszerű és - annak környezet-védő hatása miatt valószínű -, hogy EU támogatásban részesülne. A Kiegyezési Tervemben ismertetett Parshall csatornás megoldás esetén a duzzasztás se a hordalék, se a halak vagy a hajók szabad mozgását nem akadályozná és így nem eredményezné sem az ivóvízkészlet elszennyeződését, sem árvízveszélyt nem okozna. Mivel, a medergáttal ellentétben a Parshall csatornás mederszűkítés nem hoz létre vízlépcsőt, a másfél méteres vízszint különbség egyenletes lejtéssel jön létre és így a hajózást nem akadályozza, sőt élménydúsabbá teszi a turisták vagy sportolók számára.

Határkérdés

A trianoni békediktátum a határt a Duna fővonalának középvonalában állapította meg. Mivel a folyó fővonala a C-variáns megépülésével északra tolódott, elvben a határt is oda kellene helyezni. Gyakorlatban erre nincs lehetőség, mert a határváltoztatás nem kívánatos precedenst teremtene. Ugyanakkor Magyarországnak ellenszolgáltatást kell követelnie azért, hogy határa - a Trianoni diktátummal ellentétben -, ma már nem a Duna fővonala, hanem a Duna fővonalától délre húzódjon meg. Ez az ellenszolgáltatás lehetne az öreg Duna és az üzemvíz csatorna közötti (amúgy is főleg magyarok lakta terület) helyi autonómiájának a nemzetközi garanciákkal való biztosítása.

Zárószó

Egyértelmű tehát hogy a 2016-os tárgyalások eredményezte megegyezési javaslat teljes mértékben elfogadhatatlan és az is, hogy a hágai döntés után 20 évvel tudomásul kell vennünk, hogy a közvetlen tárgyalások révén csak a magyar érdekek teljes feladásával születhet megegyezés és abba egyetlen magyar kormány sem egyezhet bele!

Ugyanakkor, a Hágai Bíróság döntése kimondja, hogyMagyarország egyoldalúan is kezdeményezheti a per második fordulóját és kérheti, hogy a bíróság maga fogalmazza meg az 1977-es szerződés igazságos módosításának részleteit. Természetesen Magyarországnak arra is joga van, hogy javasolja a módosított szerződés tételeit.

Mivel a fent ismertetett Kiegyezési Tervet úgy dolgoztam ki, hogy az 100%-ban megfeleljen a Hágai Per első fordulójában született bírósági döntésnek, úgy gondolom, hogy a per második fordulóját kezdeményező magyar javaslat arra alapulhatna.

Liptak Bela - Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A DUNA védelmének kronológiája:

1974:

Megjelenik a 3 kötetes "Environmenta Engineers' Handbok" c. kézikönyvem, melynek révén a szakmában dolgozó kollégák Magyarországon is megismerik nevemet.

1977:

Gusztáv Husák elnöksége idején, a Lázár kormány aláírja a Bős-Nagymarosi erőmű (BNE) megépítésére vonatkozó szerződést. Bős tervezett kapacitása 720 MW, termelése évi 2,200 GWh, Nagymaros tervezett kapacitása 158 MW, termelése évi 580 GWh. A szerződés megvalósulása esetén Szlovákia az évi össztermelés (2,358 GWh) felét, tehát 1179 GWh áramot kapott volna. E helyett megtartotta magának Bős teljes termelését (2,200 GWh), tehát Magyarországnak tartozik évi 1021 GWh-val, ami a BNE beindulásától (1996) számított 20 év alatt 20.24 TWh áram-mennyiségnek felel meg.

1980:

Ebben az évben Szalai Sándor (a Magyar Tudományos Akadémia Bős-Nagymaros Bizottságának elnöke) : segítségemet kéri a terv kivitelezésének megakadályozásában.

1984:

Magyarországon megalakul a Bős Nagymarosi Erőművet (BNE) ellenző Duna Kör.

1989:

A rendszerváltást követően Magyarország felmondja a BNE szerződést.

1991:

Szlovákia megkezdi, a Duna elterelését szolgáló C-Variáns építését.

1992 Október 23:

Vladimír Mečiar Dunacsúnynál lezáratja a Duna természetes medrét és Szlovákiába tereli a Duna vizének 80%-át.

1993:

Szlovákia és Csehország külön válnak.

1996:

Szlovákia beindítja a Bősi Erőművet, mely Szlovákia áramigényé-nek 8%-átt biztosítja. A mai napig (2016) Szlovákia a Bősön terelt és magyar tulajdonú vízenergia kisajátításáért, 10¢/KWh-val számolva $2,02 milliárddal tartozik Magyarországnak.

1997, március 3:

Hágában megkezdődik a világ első nemzetközi környezetvédelmi pere: a Duna Per.

1997, március 26:

Hágában ismertetem a "Kiegyezési Tervemet".

1997:

Véget ér a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt a "Duna Per" első fordulója, A bíróság döntése a következő:

1. Az elterelés törvénytelen volt.

2. A 1977-es szerződés értelmében Nagymarost Magyarországnak meg kellett volna építeni.

3. A felek próbáljanak közvetlen tárgyalásokon megegyezni és ha ez az igyekezet sikertelen, akkor térjenek vissza Hágába és ott, a "Duna Per" második fordulójában a Hágai Nemzetközi Bíróság dönt majd helyettük.

1998:

Az év elején Szlovákia hajlandónak mutatkozott egy olyan megegyezést kötni a Horn kormánnyal, melynek részeként Nagymaros (vagy Pilismarót) megépülne. Ezt a megegyezést, az év második felében megválasztott Orbán kormány, elutasítja.

1999 június:

A Magyar Szemle ismerteti a "Kiegyezési Tervemet".

2015:

A magyar Orbán Kormány és a szlovák Fico Kormány újabb megegyezést kezdeményeznek, mely szerint Szlovákia tulajdonában maradna a bősi erőmű által a múltban vagy a jövőben termelt összes áram, nem növelnék a Duna természetes medrébe átengedett víz mennyiségét, hanem a természetes meder fenekén elhelyezkedő fenékgátakkal (részben magyar pénzből) megemelnék az öreg Duna medrében a vízszintet.