A józanész, lehet-e forradalmár?

Álláspontom szerint hazánkban nem volt soha szabályos politikai forradalom, ami lebontja a törvényes jogrendet és létrehozza a saját jogi garanciáit, a törvénytelen hatalma megtartása érdekében. Nekünk szabadságharcaink voltak, s azok is minden esetben az alkotmányos berendezkedésünk védelmében törtek ki, így a Habsburgok, a szovjetek, az ügynökök, vagy pénzügyi megszállók ellen folytak. Szerintem csak joghelyreállító szabadságharcra van szükségünk ma is, nem valami vérgőzösen fegyveres forradalomra. Talán az erkölcsi forradalom még szóba jöhetne. Ám ehhez nincs már meg a tömeg, amely rendelkezne olyan szintű vagyonnal, hogy az 1982 óta bennünket pénzhatalmi megszállás alatt tartó monetáris diktatúra és az őket ügyes trükkökkel kiszolgáló központi hatalom, ne tudja őt valamiképp befolyásolni.

 Az alapok hibásak, s azokat kellene végre újjáépíteni! Hiszen ha már az alap is hibás, akkor az egész ház össze fog dőlni, ha tovább építjük.  

Régóta fűrészelik a semmit pártpolitikusaink. Az összes politikai párt vezérkara ezt teszi. S nincs értelmes ember közöttünk aki felismerné, hogy nem a pártok, hanem a NEMZET az, amely képes lenne olyan szervezett politikai erővé válni, hogy fölé emelkedjen a mai agresszív és önző pártpolitikának?  Ha nem látnám a pártok agóniáját közelről, akkor nem is hinném el. Már nem szívesen nézem a televíziót, mert nagyon meguntam visszahallgatni a központilag kiadott hazugságokat.

Egyetlen olyan hangot hallottam évek óta a hírekben – pontosabban Kálmán Olga műsorában – ahol azt érezhettem, hogy a riportalany nem hazudik és csapatmunkáról, tisztességről, felkészültségről beszél. Nem a szenvedéstelien romantikus nemzettudatot próbálta egy politikai marketing keretében eladni, hanem kifejezetten a JÓZAN ÉSZ FORRADALMÁT hirdette meg, s ezzel elindít egy valóban értelmes alapot a gondolkodásra. Az ERKÖLCSI FORRADALOM 2006-os megjelenése, s Gémesi György mozgalomszervező gondolata, szerintem azonos tőről fakadhat. Mindkettőben ott van az „értelmes Magyarország” utáni vágy, az egységességhez szükséges nemzeti minimum alapelveinek a lefektetése, az értékalapú politizálás és a kiszámítható jövő megalapozott és jól végiggondolt terve.

         2006 őszén magam is azt hittem, hogy képesek leszünk felsorakoztatni a népet ezen alapok mögé és sikerül majd az elvándorlás és népességfogyás kettős szorításából kiszabadítani a magyarságot. Ám a keményen dolgozó kisembereknek már nem volt függetlenségét biztosító vagyona, de annyi tartaléka sem, ami még elegendő lett volna egy komoly és hosszantartó kiálláshoz. Meg kellett érteni, hogy a pártépítés helyett a NEMZET visszaépítése lehet csak a magyarság újjászervezésének az egyetlen eszköze. A mai pártpolitika egyértelműen olyan hatalompolitika, mely kizárólag a részérdekek kiszolgálását, s abban is az egyéni önzést szolgálja.

        Ennek kell gátat vetni, s ez a gát csak a NEMZET lehet! Szeretnék tehát hosszan beszélgetni Gémesi Györggyel, mert kizárólag a beszédterek megteremtése, a konferenciák sokasága tudja ismét nemzetté emelni azokat a magyarokat, akik sajnos elveszítették az összetartozás alapját. Elveszítették vagy a lelki, vagy a tudati képességet a Nemzet kovásza, az alkotmányos összetartó erő: történeti alkotmányunk befogadásához.

Az osztott és ellenőrzött hatalommegosztás magyar mintája lenne az esély ahhoz, hogy ne gyarló ember, hanem az igazság uralja a hazát.  Akarjuk-e ezt, vagy maradunk a kedves, sima beszédű pártpolitikusoknál?

 Szeged, 2017-01-03 Dr. Bene Gábor

 Cikk a hazugságvizsgálatról.

Járom az országot a teljesen térítésmentes előadásommal, amelynek címe: Nemzetet építs, ne pártot! Egyik alkalommal átadott nekem egy fiatal fiú a Magyar Megmaradásért honlapról kinyomtatott írást. Érdekes módon ketten is jegyezték a cikket: Sebestyén Teleki István és Kőműves Géza. Személyemet mindketten támadták már, különböző formában, s így érdekelt a munkájuk. Sommásan megállapították, hogy „Ügynökök seregei ügyködnek a nemzeti érdekű szervezetek szétverésén, vagy takaréklángon tartásán”

Be kell valljam magam is éreztem már hasonlókat és tetszik, hogy szeretnék pontosan tudni, hogy ki-kicsoda a nemzetinek nevezett oldalon. Magam szívesen alávetem bármilyen ügyes poligráf-vizsgálatnak. Csakhogy az is szerepel a kitételeik közt, hogy „csak közismert, fontos szerepet vivő, vagy ilyen szerepet betölteni szándékozó személyek jelentkezzenek a vizsgálatra” S innen kezdve érdekessé válik az ügy.

Én ugyanis sem közismert, sem fontos szerepet vivő személy nem vagyok, kizárólag a kötelességemet teljesítem! Ráadásul vezető szerepet sem kívánok betölteni sehol. Jelentkezni pedig végképp nem szeretnék. Amit feladatként vállaltam az a nemzetépítés alázattal végzett aprómunkája, a szemfelnyitó ismeretterjesztés. Soha nem akartam sehol vezér lenni, semmilyen tisztségre nem jelentkeztem, soha nem fúrtam senkit és legfeljebb akkor konfrontálódtam valakivel, ha magatartása, vagy öntelt személyisége, esetleg kérdőjeles cselekedetei erre késztettek. Ám tudjuk a Tanú c. film óta, hogy a „nagyember” felháborodik, ha „Bástya elvtársat már meg se akarják ölni?” Magam azonban nem fogok felháborodni, ha nem akarnak alávetni a hazugságvizsgálatnak, bár akkor sem, ha igen. A magyar ember teszi a dolgát.

Én olyan helyzetet és együttműködést szeretnék kialakítani, ami a hazugságot és minden más mocskolódást, hitszegést, ügynöki munkát, vagy szervezeti szétverést, esetleg mozgalmi lefékezést akadályoz. Ahol a cselekedetek számítanak és nem a „megmondóemberi” tudálékosság. Ahol egymásra figyelő magyarok akarnak valós együttműködést. Ahol meghallgatjuk egymást és vitázunk akkor, ha valamiben nem értünk egyet, de nem alázzuk meg a másikat semmilyen vádakkal.( pl. hogy rossz hírét keltjük) Mert a magyar egy minőség. Mert a magyar ember egy értékrend őrzője és megélője. Én ugyan nem vetném hazugságvizsgálat alá egyik említett cikkírót sem, helyette alaposan megnézném, hogy mit végeztek eddig. Ám befogadó típus vagyok, így nem utasítom el ezt a megmérettetést sem. Csak derüljön már ki végre, hogy miért és kiknek lehetek és vagyok szálka a szemében!

Honféltő szeretettel: Bene Gábor