Kedves Barátom!

Ezért olvasd el és kritizáld is meg az írásomat, ami már nem fogja befolyásolni a választásokat, mert nem jut el a szavazókhoz idő előtt!

Honféltő szeretettel ölellek: Gábor

HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG...

Gyakorlatilag ismét célt ért a monetáris diktatúra által eltervezett megosztási kísérlet a 2018-as választási kampányban. Egyre több gyűlölet halmozódik fel a magyar emberekben és egyre inkább belevadulunk az értelmetlen, önpusztító harcba. Ebben a helyzetben pedig, meg kell őrizni a józanságunkat.

Le kell szögeznem, hogy ma a Fidesz az egykori Jobbik programját és nyelvezetének jelentős részét használja. A 2006 őszi Kossuth téri szóhasználat is belekerült a kormányzat fegyvertárába, sőt azt is elismerem: egyre jobb külpolitikai stílust alakított ki. Ám azt is látni kell, hogy a belpolitikában nagyon sok a hiba. S a tényleges cselekvés helyett sokszor, csak ügyes kommunikációval él. Elég ha csak a banki devizahitel-csalások álmegoldásait, vagy a legalacsonyabb bérek és legmagasabb állami adóztatást említem, természetesen azzal, hogy közben a multik kedvezményei a közteherviselés elvével még köszönőviszonyban sincsenek! Ráadásul a nagyon felületes kampányában, csak és kizárólag a bankárkaszti Soros tervet, az „Európa színesítő" veszélyeket említi, amelyek már az EU-ba való belépéssel elkezdődtek, csak most vált teljesen ismertté a szuverenitásunk elvesztése.

Én nem voltam, de nem is lennék migránspárti! Különösen úgy, hogy a fiatal, katonakorú muszlim férfiak nem menekültek, hanem kifejezetten Európa iszlamizációját előkészítő „invázorok", akiket bíztatnak és pénzelnek a monetáris diktatúra ügynökei, vagyis ők a végrehajtói az ún. Kalergi tervnek. Soros-Schwartz, vagyis Gyuri bácsi tulajdonképpen ennek az ügynökhálózatnak csupán a leginkább látható lobbistája, aki egész életében a bennfentes információkból származó tőzsdei hasznát vonta ki az USA-ban az adózás alól, a civilszervezeteknek, alapítványoknak való juttatással. Nem vagyok az IRS szakértője, de olyan hatalmas pénzeket vont ki így az amerikai adóhivatal és az államok ellenőrzése, vagyis a közteherviselés alól, ami már ott is feltűnt néhány tisztességes embernek. Vagyis számomra teljesen érthető a hazai liberálisok állandósult sipítozása az ún. „sorosozás" miatt, s a Fidesz plakátkampánya szintén. Számomra Soros György nem filantróp, hanem a társadalommérnökösködő bankárkasztnak a strómanja, aki élemedett kora ellenére is megszeretné valósítani a „Praktisher Idealizmus" céljait.

A nagyobb nehézségem azonban a Fidesz és a Jobbik kibékíthetetlennek látszó viszonya kapcsán van. Ugyanis azt, hogy két magát következetesen „nemzetinek" nevező párt, miért nem tud a nemzeti közjó érdekében, s a legnagyobb alázattal együttműködni, nos ez számomra sokáig érthetetlen volt. S éppen a választási kampány mutatta meg azt is, hogy a gyűlölködés már egy olyan szintet ért el ami nem könnyen lesz feloldható, pedig a választási eredményt fel kell majd dolgoznia, minden hazai politikai erőnek. Részemről ez már akkor megtörtént, mikor vállaltam a NEEM pártnak, pontosabban a Nemzetegyesítő Mozgalomnak az ernyője alatti megmérettetést, vagyis a szentesi Magyarok Szövetsége felkérését arra, hogy induljak el a Csongrád megye 3-as választókerületében pártonkívüli jelöltként. Én már akkor is pontosan tudtam, hogy teljesen esélytelen vagyok arra, hogy egyéni jelöltként legyőzzem a hatalmas ismertséggel és választási költségvetéssel rendelkező többi jelöltet. Ráadásul olyan választókerületben vállaltam az indulást, ahol senki sem ismer, amely távol van a lakóhelyemtől. (Ezért most csak néhány szavazatra számítok, viszont a kampány során sikerült több ezer emberrel beszélgetnem, ami meggyőzött arról, hogy valószínűleg helyes úton indultunk el!)

Azonban azt is tudtam, hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. Le kell ugyanis leplezni a hazai mezőnyben induló pártok mindegyikét, hisz valamennyien „bizniszpártok" amiatt, hogy állami segítséggel és nem a saját tagjaik által befizetett összegekből kampányolnak. Ha ez nem történik meg, akkor a magyarság el fogja hinni, hogy az a természetes ami nyugatról begyűrűzött hozzánk! Vagyis az állami költségvetés megterhelésével, illetve az adósságcsapda növelésével képesek csak a pártok működni és kampányolni. Azonban megalakult hazánkban elsőként egy (NEM) párt, amely nem vesz fel semmiféle állami pénzt a választásokra, nem kezdi a közpénzt elpocsékolni, hanem kizárólag olyan személyeket indít képviselőjelöltként, akik szintén nem igényelnek közpénzt, mert helyben ismert és elismert személyiségek, s így nincs is szükségük felesleges reklámköltségekre.

Engem eleinte meglepett, hogy a hazai értelmiség miért nem képes felfogni e politikában szokatlan „trójai falónak" az óriási jelentőségét. Ám hála Papp Lajos professzor úrnak, rájöttem később, hogy nagyon nehéz kiszakadni a pártoskodás hagyományos értelmezéséből. Különösen úgy, ha felületesen ismerik a Nemzetegyesítő Mozgalom szándékait. Később az lepett meg, hogy az alulról szerveződő nemzeti kiscsoportok – amelyek többnyire a Magyarok Szövetségének régebben önállósult egységei – kiállítottak ugyan 41 főt, akik nemzeti elkötelezettségűek és így helyben ismertek és elismertek, ám mégsem sikerült nekik összegyűjteniük a választási induláshoz szükséges 500 jelölő személy aláírását.

Valójában tehát a magyar népesség körében régóta jelentkező „pártellenesség", nem igazolódott vissza, bár akivel csak beszéltem, szinte mindenkinek tele volt a feje a pártok marakodásával, egymásra való mutogatásával, gyűlölködésével. Néha szinte az volt az érzésem, hogy csupán azért kritizálják a pártokat, mert az valamiféle divat, s nem azért mert a valóságban becsapják a naiv választóikat a felelőtlen ígérgetéseikkel. A rengeteg „biznisz-párt" ellenében tehát nem is akarták észrevenni a Nemzetegyesítő Mozgalmat, az egyetlen valódi lehetőséget a tisztességes politizálásra, az önként felvállaltan visszahívható és pártfüggetlen jelöltek ernyőszervezetét. Legalább majd a választások után jó lenne kielemezni, hogy mi annak a „farkasvakságnak" az oka, amely eltakarta ezt a lehetőséget a nemzeti értelmiség szeme elől! S jó lenne nem tragédiaként, hanem előremutató tapasztalatként levonni a tanúságokat, valamint tökéletesen megérteni végre azt a néhány magyar népi bölcsességet, amelyeket ennek kapcsán feltétlen meg kell most említenem.

1: Segíts magadon, s az Isten is megsegít!

2: Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!

3: Három a magyar igazság!

Ugyanis valóban csak hárman mutathatunk egy másik mintát – egy nem biznisz jellegű politikusi mintát –, a magyarságnak. Név szerint Géringer Gyula gazdálkodó, Pethes Ferenc fogathajtó, s jómagam: Bene Gábor közjogász. Ha azonban a magyar értelmiség, valamint a nemzeti gondolkodású kisközösségek hajlandók lesznek véget vetni a saját „farkasvakságuknak", akkor talán a következő választásokon már más eredmény születhet. Ehhez azonban meg kell értenie minden jó magyarnak Széchenyi István mondatát: „A pártoskodás a nemzet megosztása"! Valamint el kell olvasnia Papp Lajos professzor úr írását az interneten: Volt egy álmom – címmel. Bizony a magyar igazság óhajtása népünknek régi álma. S higgyük el végre: a magyar ember nem tud élni igazságtalan rendszerben!

Szeged, 2018-04-08                                           Dr. Bene Gábor