Az a hely ahol „vendégeskedem” az állam északi része, Westchestermegye, kifejezetten dombos-sziklás vidék, sok kisebb településsel. Az egyik helységnév tábla felirata ez: Kent Democrats.
Elintecsak az tünt fel nekem, hogy hatalmas 7O-8O centis vöröscsillagok díszítik egyes házak falát. Tehát nem fehér vagy kék színű, nem hat-nyolcágú hanem kifejezetten a rosszemlékű, ötágú vörös csillagok. Némi kérdezősködés után két féle válasz jött arra, hogy tudnak-e arról, hogy e jelkép bőven száz millió áldozatot okozott eddig a világtörténelemben?
1/ Nem tudunk mi ilyenről, nekünk tetszik ez a csillag!
2/ Kérem mi demokraták vagyunk, ezért tettük ki a falra!
Ezek a válaszok elgondolkodtatóak. Vagy nem tanítják itt sem megfelelően a vörös csillagot jelképül használó bolsi aljasságot, ami Gulágostól, Holodomorostól, a diktatúra továbbfejlesztéstől kezdve, szerintem a legembertelenebb társadalomátalakító kisérlet volt a nácizmust is hajazva a XX.-ik században. A Gulágon agyondolgoztatott milliók sorsa sokkal hamarabb fordult a„haláltáborok” irányába mint bárhol másutt, pedig az USA szövetségeseként nyerte meg Sztálin a világháborút. Talán épp a Gulágok mutattak példát Dwight D. Eisenhower főparancsnoknak arra, hogy a háború utáni német hadifoglyokat (szerinte) nem kellett kötelezően, a nemzetközi szerződések értelmében folyamatosan élelmezni, hiszen Sztálin sem hízlalta az agyondolgoztatott foglyait a táboraiban. Ám e döntésnek hozzávetőlegesen milliós áldozatai lettek, mert a német hadifoglyok közül legalább ennyi halt éhen! Ámbár lehet, hogy ezen a környéken még nem hallottak azokról az ukrán parasztokról sem, akiktől elrekvirált minden élelmet az ötágú vörös csillagos szovjethatalom, s egyszerűen hagyta őket éhen halni? (Már akkor, amikor Ukrajna parasztjai ellenálltak a szovjet kollektivizációs kísérleteknek az 1920-as és 30-as években, a Szovjetunió Sztálin alatt munkatáborokat, kivégzéseket és éheztetést használt fel, hogy megtörje vagy megölje őket!Így kb. 1O milliót sikerült is megölni!A Holodomor ukrán szó, jelentése: éhég okozta halál, amit csak az 1932-33-as mesterséges éhínségre alkalmaz Ukrajna!)
Ennyit a Kent-ben élő demokratákról, akik az USA két nagy politikai pártja közül az 1828-ban Andrew Jackson elnök támogatói altal naggyá tett Demokrata párt szavazói. Ebben a közegben viszonylag kevesen szimpatizálnak a másik nagy politikai pártal a Republikánusokkal, de az én (sajnos itt élő) rokonságom nem demokrata, mert inkább a hagyományos értékek felé vonzódnak a hazájuktól távol is, mintsem beálljanak az elbutított liberális-fogyasztói létbe!
Főleg a gondolkodni képes emberek számára lesz egyre világosabb, hogy mekkora baj van itt az emberi fejekben! Az amerikai életforma egyfajta elzárkózó kiválasztottsági tudat, s ebből fejlődött ki az ún. balliberális gondolkodás hamissága. De ebből sarjadtak ki a modern művészet mai melléktermékei is: a meleg büszkeség, az állandó orgiára vagy élvezethalmozásra való vágyakozás, mindenféle egyéb perverzió, aberráció, a szavak átértelmezése, stb. stb..
Mindezek egyik legnagyobb és legügyesebb súlykolója Hollywood és a nemzetközi könnzűzene ipara, amit lassan már zajiparnak kellene hívnunk, mert kevesebb benne a zene és több a zaj! Az agyszennyező súlykolást ezek mellett az ún. balliberális televíziózás gyakorlata biztosítja a teljesen értéktelen, de mintaként felmutatott celebjeivel, illetve a hírfogyasztásra szoktatott szerencsétlen, szinte tudatmódosított nézőivel. (Ám szerencsére az itt élő rokonaimnak nincsen televíziójuk!)
Mindezek mellé lazán illeszkedik a pénzvezérelt, liberális egyetemi oktatás amely még az addig normálisan élő és gondolkodó vidéki diákokat is beviszi az agyszennyezés sötétségébe. Megvilágosodás helyett itt: elsötétítés folyik! Csak egyetlen példa erre: Itt élt és sokáig “tanított” pl. Noel Ignatiev, aki nemrégen halt meg. Elkötelezett amerikai, és marxista-kommunista volt, aki a Harvard egyetem oktatójává vált, később egy massachusettsi főiskola professzora lett. Nekem kicsit viccesen hangzott, hogy úgy kapott egyetemi tanári állást a Harvardon, hogy nem volt hozzá képesítése. Ám eszembe jutott a szegedi egyetem, ahol olyan is “tanított” engem, aki cipőfelsőrész készítő szakmával lett – kommunista gyorstalpalón – professzor! Ám ennek a Harvardon tanító amerikai zsidó embernek, voltak komoly alapelvei az egyetemen!
1/ A legnagyobb ideológiai korlátja a marxista-proletár osztálytudatosságnak, ill. a szolidaritás és a politikai tett elérésének: a fehérek sovinizmusa, most és történelmileg is.
2/A fehér sovinizmus, a fehér felsőbbrendűség ideológiai bástyája, a feketék fehérek általi elnyomása.
3/ A faj nem egy biológiai, hanem egy szociális kategória. A fehér faj azokat tartalmazza, akik kiveszik részüket a fehér bőr kiváltságaiból.
4/ Van olyan, hogy kábítószeres kultúra, de nincs fehér kultúra!
5/ A fehér ember nem csupán bőrszín, hiszen a távol-keletiek (pl. japánok, koreaiak) is fehér bőrűek, de ők nem „fehér kiváltságosok”, mert ők ázsiaiak.
Sajnos ma már teljesen ezt az irányt vették át a többszörös kontroll alatt tartott közösségi felületek is. Ma már az USA minden területen – sajnos nem csak titkosszolgálati úton – hanem a tudatipar által megfertőzve, szinte önkéntesen korlátozzák a saját véleményüket, amit hívhatunk ugyan öncenzúrának, de annál sokkal rafináltabb! Ma a tudatipar teljes sprektuma gondoskodik tehát arról, hogy az önálló gondolatok nélküli fejekben mindez lassan még trendi is lehessen. S így a legtöbb USA polgár még büszke is arra, hogy ők a világ csendőrei, s „rendetraktak” az arab tavasz államaiban. S befolyásolják a magánkiadású zöldhasúkkal, sőt a mértéktelen hitelpénzként megjelenő elektronikus dollárral is a világgazdaságo,s egyúttal a világ gazdagodása helyett elérték a világ elszegényítését! Ez a liberalizmus a gátlástalanság liberalizmusa, amely a nemzetközi pénz-tröszt, vagyis a bankárkaszt találmánya az emberiség ellen! Ennyit az itteni negatívumokról!
Ám létezik ezen államban olyan, 1956-os magyar közösség, amely nem így gondolkodik, és mindezt a magtudin.hu nevű honlapon meg is jelenteti. Holnap megyek hozzájuk vendégségbe, s meg fogom írni az ottani tapasztalataimat!
A szerző nyugdíjas közjogász