20210614
Last updateH, 19 ápr. 2021 6am

rovas logo

2021 június 07, hétfő

A szokásjogú államformáról

Szerző: Bene Gábor dr.

Miért jön létre hazánkban a kétpártrendszer? Miért maradt el 2010-ben és miért fog elmaradni újra és újra az elszámoltatás? Sajnos ezekről a félelmetes igazságokról nem beszél ma őszintén senki!

Meddig vagyunk hajlandók szavazni a bűnpártokra?

Egy olyan országot szeretnénk, ahol a jót megtartjuk és csak azt javítjuk ki, ami rossz! Vagyis nem öntjük ki a gyereket a fürdővízzel! Ezért le kellene szokni Orbán kedvenc ellenfeleiről, s új arcokat kellene találnunk!

Taktikai manőverek nélkül és őszintén kellene kibeszélni ezt a helyzetet. Mert láthatóan gyülekeznek már a miniszterelnököt gyűlölő politikai hiénák, akik egyre sértettebben szeretnének véget vetni a mai haveri feudalizmusnak, ám nem a közjó érdekében, hanem a saját zsebük cincogása miatt. (Tisztelet a kivételnek!)

Sajnos, látszik már az „előválasztásnak” nevezett burkolt mutyizáson, hogy nem tudja leváltani azokat a liberálisokat, akik valójában elősegítették az áldemokratikus helyzet kialakulását. Én magam nem hiszek ugyan a demokráciában, hiszen már az ókori görögök is – főleg Arisztotelész és Platon – kimondták, hogy az bizony a népuralom elfajzott formája, amely a politeiát cserélte le. Ez utóbbi – vagyis a sokak számára ismeretlen POLIEIA - a joguralom olyan formája volt, ahol nem a nép és nem az uralkodók szuverenitása volt a döntő, hanem a beváltan működő szokásjog határozta meg az államformát is. Milyen érdekes, hogy a mi történeti alkotmányosságunk alapgondolata is ugyanez volt, ám a kommunisták kidobták ezt a jeles igazságosságot! Most azonban ezek készülnek vissza, hogy beleüljenek az előkészített hatalomba! Nem lenne szabad azért leváltani a miniszterelnököt mert a másik oldal jobb lesz! Nem lesz jobb! Sőt! 2006 őszén kimondtuk, hogy nem kormányváltás, hanem valódi rendszerváltás kell. Nos ezért lett a Kossuth tér valódi céljai elhallgatva, pártérdekből kihasználva.

Ennek a mai rendszernek az a legfőbb jellemzője, hogy a hatalmi helyzet – ami ellenzék és kormánypárt együtt – olyan szerkezetben testesül meg, amire az egyszerű (de józan paraszti ésszel rendelkező) ember azt mondja: azonos gyökerűek. Vagyis a pártpolitikai színház úgy működik, hogy a színpadi szereplőkhöz nagyon is ragaszkodik a rendező, de még a megismerhetetlen és lusta, szövegkönyv író is. Mindez azért történhet mert az új arcokhoz új szövegkönyv kellene, illetve sok-sok próba, amit meg a rendező szeretne megspórolni. Ezek után csak az a kérdés, hogy fontos-e a pártszínházat eltartó köznép számára, hogy ki a rendező és ki a szövegkönyv írója? Sokan mondják, hogy minden pártban vannak tisztességesek és bűnözők is, de ha egy kosár almába belekerül egy rohadt, akkor nem feljavul a többitől, hanem idővel mind el fog rohadni! Maga a bankárkaszti rendszerhiba látszik számomra világosan ebből a gondolatból és az is, hogy a korrupció ennek a rendszernek egy lényegi eleme, amit nyugat és kelet egyaránt felhasznál.

Valójában éppen ezek a kérdések lennének fontosak, de ezt nem veti fel senki, mert könnyebb a nézőtéren csak ücsörögni az előadás alatt. Legfeljebb morogni lehet egyet, mert azt a jogot még meghagyták nekünk, hiszen a „belépőjegyet” már régen kifizettük és a következőt is meg fogjuk venni, mert megszoktuk, hogy kifosztanak minket! A pártpolitikai színészeknek pedig könnyű így eljátszadozni, hiszen nem kell attól tartaniuk, hogy megdobálja őket a közönség rohadt gyümölcsökkel, sőt vissza is kérik a jegyük árát! Ehelyett a közönség úgy szavaz a lábával, hogy vagy nem megy el szavazni – ami pedig önfeladás –, vagy gyűlölködve ül a nézőtéren és a másik szekértábor pártszínészeit várja vissza a színpadra elfeledve azt, ami pl. 2006 őszén történt Budapesten.

Pedig nem Orbánt kellene gyűlölni, hanem józanul átgondolni, hogy kinek az érdeke a kisebbik rosszra való szavazás? Amely eltakarja a közjót és egyértelműen a politikai váltógazdálkodás rendszerét támogatja, ahol időről időre váltás történik a hatalom csúcsán. Kinek az érdeke tehát ez? Ki kellene végre mondani, hogy az ego vezérelt világot, a korlátlan önzés színdarabját a pénzhatalmi elit íratja meg azért, hogy ne terelődjön rájuk a figyelem, hogy nyugodtan utasíthassák a pénzpórázon lévő rendezőt, ha valamit nem jól tanítana be a pártszínészeknek. Orbán Viktor rendszerét tehát el lehet cserélni egy balliberális banda által uralt rendszerre, de ezzel csak a színpadon lévő színészek szerepei változnak, maga a darab határozottan NEEM!

Én ezért állítom az asztalra csapva és határozottan, hogy NEEM!

Kár, hogy pl. Márki-Zay Péter is azt hiszi, hogy a balliberális banda nélkül nem lehet hazánkban tisztességes változást elérni! Kár, hogy nem érti meg az önszerveződés fontosságát, ami nélkül nem lesz jó irányú változás soha! Talán el kellene azon gondolkodni, hogy olyan új arcokra lenne szükség a pártszínház törvényhozásban, akik nem párttagok, akik másik mintát lennének képesek mutatni a színpad előtt üldögélő közönségnek, amitől azok felállva tapsolnának és a rossz pártszínészt jól megdobálnák! Ám ehhez arra lenne szükség, hogy a társadalmi megosztás helyett, felismerje a „szavazó”, aki akaratán kívül jegyet vesz a pártszínház előadására, hogy nem szabad elfogadni a pártok által jelölt színészeket, hanem a nézőtérről kell felsegíteni új arcokat a színpadra! Ezt a feladatot vállalta fel önzetlenül tizenkét nem dühös ember, akik alázattal akarnak segíteni a magyar népnek abban, hogy ismét Nemzet legyen! S a Nemzetté válás első lépcsője az eddigi pártképviselők lecserélése NÉPKÉPVISELŐKRE!

Eddig az volt a technikája a szövegkönyvírónak, hogy olyan szerepeket írt a pártszínészeknek, mint pl.  legyetek a kisebbik rossz, mert a bankárkasztnak csak a kétszereplős játék a szimpatikus, hisz ők bármelyikkel nyernek!  Ne feledd el!  Mindent a bankárkaszt pénzpóráza határoz meg, hiszen aki nincs ráfűzve erre a pénzpórázra, az nem szerepelhet a szövegkönyvben!  A Fidesz sajnos elhasználódott azért, mert a pénzpóráz lerázását nem vállalta, viszont saját pénzpóráz kialakítását nagy erővel folytatja a mai napig. Országmentő és országrontó szerepeket írt a szövegkönyvíró, hiszen a bankárkasztnak nagy szüksége van arra, hogy legyen különbség a két szekértábor között!  Ám mindez úgy történjen, hogy közben nehogy véletlenül magához térjen a szavazó, vagyis csak néző maradjon és ne jusson eszébe annak a lehetősége, hogy saját jelöltet állítson a választási színházba! Nehogy véletlenül helyben ismert és elismert, pártonkívüli, tisztességes és a közjó képviseletére alkalmas személyt tudjon a választási színház színpadára küldeni a nép, vagyis a néző ne ébredjen rá arra, hogy neki is van lehetősége erre! Pedig hála a Nemzetegyesítők Mozgalmának, már 2018-ban is sikerült 3 pártonkívüli személyt indítaniuk, s ha nem is győztek, de legalább bebizonyították, hogy van élet a pártokon kívül is. Ha a balliberális alternatívát gondoljuk jónak akkor tévedünk, mert a 2006-os hatalommániások semmivel nem lesznek jobbak, mint a mostani haveri feudalizmus. Ezt az is meg fogja mutatni, hogy a bűnpártok érdekei azonosak a bankárkaszt kiszolgálásában. Bárkire nem lehet leváltani a Fidesz-KDNP kormányát, mert ha ezt segítjük, akkor sajnos továbbra is a bankárkaszt által pénzpórázon tartott bűnözőket segítünk újra hatalomra! A választási csalások rendszerét sajnos nem fogja felszámolni az ún. ellenzék!

Bizony a megosztást, a politikai váltógazdálkodás legalapvetőbb célját eddig el is érte a szövegkönyvíró, s most az „összefogásnak” csúfolt valami is ebbe a rendszerbe illeszkedik bele. S aki azt hiszi jobb lesz akkor, ha leváltják Orbánt az nagyon is téved. Legfeljebb cserélődnek a pártpolitikai színészek, akik elkoptak az elmúlt 12 évben, s jönnek azok, akik 2002 és 2010 közötti „elmúlt 8 évben” uralkodtak rajtuk úgy, ahogy azt a szövegkönyvíró megírta. Magyarok! Nem lenne jobb a saját köreinkből választani jó színészeket? Olyanokat, akiket ismerünk és tudjuk, hogy nem loptak, nem csaltak, de tisztességesen dolgoztak a közjó ügyéért? Olyanokat, akiket vissza is hívhat a helyi közösség, ha azt látja rajta, hogy megvásárolták vagy megfélemlítették? Olyanokat, akik Széchenyi korában voltak a Nemzet képviselői, vagyis az önkormányzatisággal valóban rendelkező vármegyék követei voltak az Országgyűlésben! Nos ezért hirdeti – ha agyonhallgatva is – azt a Nemzetegyesítő Mozgalom (rövidített nevén: NEEM), hogy 106 választókerületben kell visszahívható „követeket” kijelölni, s azoknak a NEEM megbízólevelet ad arra, hogy indulhassanak azon a pártszínházi választáson, ahol eddig csak a szövegkönyvírók által elképzelt, és a rendező által felkészített pártkatonák indulhattak el.

Kezdetnek talán még annyit, hogy ezeket a választókerületi követeket olyan közösségeknek kell kijelölni, amelyek nem fűzhetők pénzpórázra, s ez esetben elkezdődik az alternatív társadalom, a Nemzet visszaépítése is. Érdekképviselet nélkül azonban elvész a Nemzet, elvész a magyarság, ezért a választókerületi követ akkor is fontos, ha nem gondolunk a pártszínházi választásokra! Ameddig hajlandóak vagyunk szavazni a bűnpártokra, vagy kihagyni a választásokat, mindig az ő forgatókönyvük megvalósítását segítjük.

Mondjunk végre NEEM-et erre 2022-ben! Mert szeretnénk egy jobb világot magunknak, de még inkább a gyerekeinknek, unokáinknak.

Nem mekegve, nem birkaként, hanem: Határozottan és keményen mondjuk ki: NEEM, NEEM SOHA!

Igaz, nem elég nemet mondani, de nemesen is kell cselekedni! Ebben tudnak segíteni minden helyi közösségnek a NEEM-esek közössége, a Nemzetegyesítők mozgalma. Legalább keressetek rájuk az interneten!

Megnyitva 119 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások