A rendi gyűlések így Budán történnek minden szerdán, délután 2 órától, s aki szeretne részt venni ezen, jelentkezzen be a Nemzetegyesítő Mozgalom honlapján, s jelezze a 70/3603595 telefonszámon, hogy mikor tud részt venni a gyűlésen, s akkor megkapja e-mailben az aktuális helyszínt.

Eddigi munkájukról tájékoztatásul az alábbi levelezésükből közlök részleteket:

 (Kincsesné Saalca Mária)

Sokan szeretik emlegetni a „kívánatos” tizedesrendszert, de valószínűleg kevesen tudják, hogy az miből állt, - ott, ahol JÓL működött: a székely falvakban, mire alapozódott.

A székely rendtartásról szóló Barabási-könyvemet igyekszem megtalálni, de a székely harcosról, aki már gyermekkorában arra nevelődött, találtam egy könyvrészletet (azt, amit Botos László idézett az „Olvasókönyv”-ében.)

Röviden szólva: a „tizedek” egymás mellett élő tíz családok voltak, egy-egy tisztelt családfő, a „tizedes” vezetésével, képviseletével.

Ennek mintájára Síklaky István „szomszédsági körök” önszerveződését javasolja „A fennmaradás társadalmi programja” c. könyvében, ami 2000-ben jelent meg. Ezek helyben kiválasztódott képviselői járnának el a lakosok és a hivatalosok közötti ügyekben, és mindkét részről költségtérítést is kapnának.

De ha a „tizedesrendszer” egyes „tizedeinek” tagjai az ország minden részén lakókból állnának össze, akkor a „tizedek” eredeti, értékes szerepe eltűnik.  

Idézet BARABÁSI LÁSZLÓ: A SZÉKELYEK ŐSTÖRTÉNETE című kéziratából.

A székely harcos

„Hogy miként válhattak olyan sikeres katonákká a székelyek?

Ahogy napjainkban megnyíltak a határok, egyre több székely fiatal áll zsoldosnak a világ különböző pontjain. Francia szakember szerint hihetetlenül hasonló a viselkedésük a nepáli bahadúrokéval (bahadúr a katona megnevezése = hadúr fia). A nép, amelyből származnak, magarnak nevezi magát. Ezt a francia nem tudta. Ilyesmiket sorolt fel: bajtársat fogságban nem hagynak. Még a holttestét is visszaszerzik. Ha nincs mivel szállítani, elégetik, és a hamvait őrzik meg. Csoportos támadásuk az ellenfelet egyenként morzsolja fel. Az ő veszteségük nagyon elenyésző. Hogy megértsük, néhány példával fogok élni.

Gyerekek, ha játék előtt ki akarják osztani a feladatokat, kiszámolják, hogy pártatlanul dönthessenek. Ehhez még a mai napig is a falusi gyerekek az antan-té-musz... kiszámolási versikét használják, melyről napjainkban derült ki, hogy szinte szó szerint azonos azzal a sumér imával, amivel a felkelő napot fogadták eleink. Mindenki megkapja a maga szerepét, és elindul a „játék”

Gyerekkorom nyarait egy székely nagyközségben töltöttem. Sőt, a téli ünnepeket is. Négy, velem egykorú unokatestvéremen kívül ott voltak a közvetlen szomszédok gyerekei. Bármilyen tevékenységbe kezdtünk, a legidősebb fiú mindig kiosztotta a feladatokat. Ez a legidősebb fiú csak egy évvel volt nagyobb, mint a többiek nagy része, és sohasem volt különleges személy. Azonban a génekben hordozott és a többi gyerektől eltanult szervezési készségek által önálló feladatokat adott mindannyiunknak, amely összhangba szerveződő csapatmunkát eredményezett. Pl. a szánkózó hegy, a „csacsa” területén, mindig volt egy ügyelő, aki vigyázott, hogy a hegy alján nehogy állat, ember vagy más akadály kerüljön a gyorsan száguldó szánkózó elé. Ha vízimalmocskákat készítettünk, egyik kőből összerakta a gátat (dugást), a másik megfaragta a malom lapátjait (laboda), a harmadik a tengelyt. Ha idegen területen bóklásztunk, tehát a falu olyan részén, ahol más gyerekcsoportok területe volt, párokba osztotta csapatát, hogy ha verekedni kellett, a pár egymásnak háttal állva tudott védekezni, vagy támadás esetén egyik elvonta az ellenfél figyelmét, a másik meg támadott. Kigyakoroltatta velünk a színlelt futás és a megtorpanásból szembetámadás cseleit is, de ha épp a harmadik szomszéd kertjében vackort lopni mentünk, őröket állított annak ellenére, hogy vackorlopásért senki sem haragudott ránk. Az őrök részét mindenki át kellett adja, miután eltávoztunk a „veszélyes” területről.

Néha, mint vendég fiú, más csoporttal is játszottam, vagy más helységben, és számomra természetes volt, hogy mindenütt a játéknak volt egy szervezője, voltak szabályai. Tehát a gyerekvilág nem csupán mondókáiban, verses játékaiban őrizte meg a régi szervezési formát.

„An tan témusz - Szoraka témusz - Szoraka tiki taka - Ala bala bambusz“ Pass László: „Antantémusz”, Ősi Gyökér, 1990. jan-ápr. 13. old.  Sumérul: csúcs!

Egy másik nagyon érdekes jelenség, hogy hat gyerekig egy vezető irányított. Ha ennél többen voltunk a csoport kettévált és a másik élére is vezető került, aki azonban az előbbinek alárendeltje lett. Később jöttem rá, hogy a gyerekvilág tökéletesen alkalmazta a „mikrogrupp” törvényeit és a csoport által kitermelt vezető (kaid) alapelveit. Ezeket ma, a vezetőképző egyetemeken tanítják.

Mihály Ferenc (Siklódi) István, két világháborút végigharcolt ditrói veterán mesélte, hogy ők bizony a csoport keretében négy részre oszoltak. Három-három-három + egy. Egy esetleges veszélygóc ellen indított támadásnál egy személy elvonta a figyelmet (vagy csoport) látszólag frontális támadással, a másik lehetőleg oldalról támadott, míg a harmadik lehetőleg hátból vagy olyan szögből közelített, ahol másképp sem figyelhetnek fel rá. Egyéni, kézitusa esetében mindig ketten támadtak vagy védekeztek, és a fő támadó sohasem az volt, akire az ellenfél odafigyelt. Ezt ők külön kigyakorolták szabadidejükben.

Mikor megkérdeztem, hogy mások csinálták-e, azt válaszolta, hogy – nem, csak a székelyek. Arra, hogy ők miért csinálták, azt felelte: ezt úgy kell.

Ugyanezt mesélte el az oroszfalvi Paizs bácsi, a háromszéki 87 éves ácsmester, 1965-ben a háromszéki bakákról, vagy akár a viccmester Szenéte bácsi 87 esztendősen Gyergyóújfaluban (1961-ben).

Az I. és a II. világháborús tisztek meglepetten tapasztalták, hogy milyen hamar sajátította el a székely baka az alaki és a csoportkiképzést. Legendákat meséltek arról, hogy a sebesült bajtársaikat szinte mindenáron visszavitték a frontvonal mögé, de lehetőleg a halottakat sem hagyták a senki földjén. Annyira összehangolt csoportmunkával dolgoztak, hogy az nagyon is túllépte akár a K.U.K., akár a Horthy hadsereg kiképzési szintjét.

A szakosodott fegyverkezelők egymás fegyvereit tökéletesen ismerték, és szükség esetén felváltották egymást a hatékonyabb fegyvernél. A székely származású tiszteknek ez a világ legtermészetesebb dolga volt. Ők elvárták, hogy a székely egység szinte kommandós hatékonysággal harcoljon. Jól tudták, hogy miért.

De nem kell olyan messzire visszamenni az időben. 1964-ben a karánsebesi ezred adott helyet a tartalékos kadétok egy zászlóaljának. Mikor odaérkeztünk, és kezdték kiosztani az egyenruhákat, a főmufti rám szólt: „Laci, menj az első ajtón balra.” Ha már magyarul szólt, én mentem. Ott volt a szabóműhely. Gyorsan lemértek, s utánam igazítottak egy egyenruhát. Kiderült, hogy szabó, fegyvermester, fürdőmester, gépkocsivezetők, élelmiszer raktáros, lovászok egytől egyig mind székely fiúk. Köztük magnak volt egy románnak csúfolt moldvai csángó (románul írták a nevét).

Minket, székelyeket egy külön szakaszban hagytak. Azt nem kell mondjam, hogy a lövészeten mindig a legmagasabb pontszámot értük el. Esténként azzal szórakoztunk, hogy szétszedtük a fegyverek teljes skáláját. A nehéz gépfegyvertől a pisztolyig. Bekötöttük valamelyik társunk szemét, és össze kellett rakja mindeniket. Mértük az időt. Ez alatt a többi szakaszbeliek kártyáztak, vagy bizásztak (seggre pacsi).

Kemény, általuk felállított és tiszteletben tartott hadi regula és falutörvények jellemezték népünket. Az ilyen viselkedési normákat ma a világ szamuráj-erkölcsként tartja nyilván. Legkeletibb rokonaink középkori életéről többet tud a világ, mint rólunk, mert ők meg tudták tartani önállóságukat, önbecsülésüket, szokásaikat, szellemiségüket. Jobban megvédte őket a tenger, mint minket a Kárpátok, és az őket világ elé táró angolok „fair-play”-ebb fickók voltak, mint azok, akik mindent megtettek a mi másságunk eltörléséért. Érdekes, hogy mégis, a környezetükben élő főurak mindig ellenséges magatartást tanúsítottak velük szemben, de ha köztük nőttek fel, imádták őket, bíztak bennük. Ez az ellenérzés abból fakad, hogy az elpuhult, hűbéri anarchiával megszokott főurak, vagy azok népe teljes életfelfogása, módja, sőt, harcmodora is nagyon különbözött a székelyekétől. Érdekeik nagyon eltérőek voltak.

„A hűbéri társadalom rendi alapokon történő átszerveződése a székely nemzetségi szervezet lassú felbomlását eredményezte. A XV. sz. második felében már kialakult a rendi tagolódás, létrejött a főemberek, a lófők és a gyalog katonáskodó község rendje. A rendekből kiszorultak a földesúri függőségben lévők. Mátyás király katonai megfontolásokból fakadó, székelyekkel szembeni politikájának köszönhetően itt a társadalmi átrendeződés tendenciája nem a nemesi-jobbágyi tagolódás volt, hanem a rendiség felé haladó változás, amely lehetővé tette a székely különállás fenntartását.

1473-ban Mátyás király elrendelte a lovasság és a gyalogos katonák külön-külön jegyzékbe foglalását, és megtiltotta, hogy az összeírt személyek rendi helyzetét bárki önkényesen megváltoztassa. Így és ehhez hasonló lépésekkel igyekezett megvédeni az uralkodó a katonailag értékes réteget a lesüllyedéstől.”

A szabad székely állapot állandó hadba szállással, idegenségbe való hányódással jár. Néha nyomoréksággal, sérülésekkel vagy halállal. Ezért egyik-másik székely valami mondva csinált okkal (kölcsönt kért, nem tudja visszaadni pl.) a komája vagy sógora jobbágyává válik. Ezeket aztán udvarias formában Erdély fejedelmei újból “felszabadítják”, visszarángatják a hadkötelezettségbe. Ugyanis míg otthon vannak, anyagilag nagyon is megerősödnek. Van, amivel hadba szálljanak. Ez van a fejedelmi nagylelkűségek mögött.

Mihály vajda halála után Báthory Zsigmond a székelyek segélyével újra fejedelemmé választatta magát, s most már komolyan és fenntartás nélkül visszaállította a székelyek régi szabadságát. Déván, 1601. dec. 31-én kelt kiváltságlevele által... „Maros-, Csík-székek lakosait kiemeli a pór és nem-nemes állapotból és rendből, amelybe az idők viszontagságai (injúria) következtében jutottak, és az ő igazi székely szabadosai sorába és rendjébe iktatja, és felszabadítja minden adófizetéstől és minden jobbágyszolgálattól... Megengedi, hogy tisztjeiket vagy kapitányaikat (praefectos seu capitaneos) a közöttük lakó nemesek sorából szabadon választhassák”... A hadban is ott a haza. Tizede a tízes, százada a faluja és a környező falvak népe. A szék zászlója alá tartozik. Tisztjeik saját vagy a szomszéd faluban felnőtt lófők közül kerülnek ki. Megszólításuk legtöbbször – bá. A hadiszabályokon messze túlmenően tiszteli őket. Erre már gyermekkorában ránevelte az élet. Ha a családnak valami baja volt, lófőt kértek fel, hogy a felsőbbség előtt védje az érdekeiket, de a hétköznapok világában is mindig feléjük fordultak tanácsért. (...) Mindig meg lehetett bízni tisztességükben, segítőkészségükben. A harcban bízni lehetett hadi tapasztalataikban. Tudták, hogy vezetésük alatt a legénység élete elég nagy biztonságban van. Inkább az eszüket használták, semmint a nyers erőt.”

 (Rácz András hozzászólása)

Mint a NEEM Közhatalmi Kabinet tagja, jelen online felszólalásomban csatlakozom

 Dr. Hips Frigyes Zsolt kezdeményezéséhez, hogy az önszerveződésünkben a székely 10-edes rendszert valósítsuk meg. Arra az ellenvetésre, hogy ez katonai rendszer, azt mondom: ez nem baj, sőt. Az ellenfél (nevezzük az egyszerűség kedvéért "Soros-hálózat"-nak) is katonai, mi több, maffia-fegyelmezettséggel dolgozik.
Javaslom, hogy ne csak már megszerveződött 10-edek, hanem egyéni jelentkezők is csatlakozhassanak a kezdeményezéshez akkor, ha vállalják, hogy helyben létrehozzák később az ún. Szellemi Kaláka közösséget akár 6, vagy 10 fővel…..

Javaslom, hogy az önszerveződésbe ne idegeneket, hanem ismerősöket hívjunk meg.
Ez azt jelenti, hogy szórólapra nincs is szükség:  az ismerőseinket élőszóban győzzük meg és adjunk nekik egyből jelentkezési lapot, vagy egy névjegykártyát amelynek a hátlapján szereplő programkivonatunknak kell cselekvésre bírni az ismerőst!
"Idegenek" nincsenek is:  az "idegenek" az ismerőseink ismerősei !

Javaslom, hogy az önszerveződők ne kötetlen formában, levelezőlistán gyülekezzenek, hanem hivatalosan (nem pártban, hanem) rendi közösségben élje meg a rendet!
Ez azt jelentené, hogy ha jól dolgozunk és mindenkit beszervezünk a 10-edes rendszerbe, akkor már a választások előtt létrehozzuk de facto (és de jure is !) a nemzeti egységet. Szerintem a rejtőzködéssel többet veszítünk, mint amennyit nyerünk, hiszen magunk sem tudjuk még, hogy mekkora az erőnk, mekkora tömeg lesz hajlandó a Nemzet újjáépítésében részt vállalni, érdekérvényesítő követet jelölni!
Ne székely csavarossággal apránkint, hanem székely egyenességgel, egy csapásra győzzünk.
Ha "téglák" épülnek be közénk, akkor:
- ha színleg egyetértenek velünk, akkor nem gyengítenek, hanem erősítenek minket,
- ha pedig nyíltan ellenünk fordulnak, akkor lelepleződnek és kizárjuk őket.

Javaslom, hogy juttassuk kifejezésre, hogy mindenkire számítunk, akik a mában élve, a jövőbe tekintve akarnak dolgozni a nemzetért.

Mellékelem saját, kitöltött jelentkezési lapomat és egy jelentkezési űrlapot.  A jelentkezési űrlapra rátettem
a teljeskörű "nemzeti konzultáció" három kiragadott kérdését is.

Kérem, hogy jelentkezzenek/jelentkezzetek!

Budakalász, 2021. június 28.
Rácz András
mérnök informatikus

 Válasz Ferenctől:

"... a demokrácia a legrosszabb az összes létező szakrális berendezkedéshez képest….” a

Tisztelt Atyafiak!

   Hitvallásunk, értékeink ott vannak minden településen. Az ezekben való eltérés természetes jogunk. Én a csokoládét szeretem, ám Szerelmem a gumicukrot, de  számunkra ez nem válóok.

   A Félelmeinket tudatosítsuk, cselekedjük meg, amit megkövetel a Haza, és engedjük el, oldjuk meg, amik nyomasztanak.

   Az idő itt van és nem marad sokáig. Fiainkat, lányainkat szexuális rabszolgává nevelik a milliomosok.hu weboldalon megtekinthető módon. Illemtan és Etika nemcsak a gazdaságból kezd hiányozni, hanem a vezetésből is, elkezdenek a javaslatok egymás ellen beszélni, nem egymás mellett építeni a jövőt!

   Ne féljetek! Részemről a teljes életem erejét és egy nagy szövetség életét, tudását hozom nektek, nem akarom bántani vagy felülírni a tiétek. De tökölések közepette sem maradok! Nincs már idő várakozni, kivárni! ÖNSZERVEZŐDNI KELL!

   Szövetkezetünkbe szándéknyilatkozattal lehet jelentkezni a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen. Az Egyesületi jelentkezést én kitöltöm ma. Egyre több formában jelenünk meg, egyre nagyobb erősödést mutathatunk. Szükség van a visszacsatolásra! 

   Én itt elhalkultam. Teszem a dolgom! Remélem találkozunk az Összefogásokban is!

Üdv mindenkinek!

Szeleczki Ferenc

Együttműködő Társadalom Szövetkezet Tag

(Bene Gábor)

A NEEM Közhatalmi Kabinet szeretné megértetni minden magyarral, hogy itt az idő a helyi önszerveződésre! Vessünk véget annak, hogy nem ismerjük az utcai, vagy a társasházi szomszédot, s üljünk le vele egy üveg ital mellé beszélgetni!

A társadalmi atomizáció azt jelenti, hogy az emberek elidegenednek egymástól és így gyengék és kifoszthatók lesznek. Ennek kell véget vetni azzal, hogy először Szellemi Kalákát alakítunk, ami emeli majd a bolsevik-globalisták megtépázta identitásunkat, vagyis a magyarságtudatot. Így végre gazdaságilag is meg fogunk erősödni, s ha szükséges lesz akkor önvédelmi erővé fejlődik a Kaláka közösség!

Ehhez ad szolgáltatásokat a Nemzetegyesítő Mozgalom! Nézzetek a honlapjukra!  > nemzetepito-nepmozgalom.hu <

Síklaky István „szomszédsági körök” önszerveződését javasolja, én ugyanezt a "helyi szellemi kaláka" elnevezéssel illetem, mert először a magyarságtudatot kell helyreállítani ott ahol lakunk, majd segíteni egymáson ahogy tudunk, s végül önvédelmi kalákává alakulni, ha arra lesz szükség!

Ne feledjük Széchenyi mondatát: "Egynek minden nehéz, sokaknak semmi sem lehetetlen!"

A kaláka eredeti, értékes szerepe csak helyben, éppen a szomszédsági körök önszerveződésével valósul meg, amire aa Siklaky Pista bátyám gondolatit híven tolmácsoló Kincsesné hívta fel a figyelmünket!

Olvassátok és küldjétek tovább, hogy a Helyi Együttműködés Rendszere kialakulhasson, s Nemzetté érjen ismét a magyarság!

Ha segítség kell, hívjatok!

BG