Eddig a most megjelenttel együtt, öt könyvet publikált.2007-ben jelent meg az első könyve, Túlélési kézikönyv elvált anyáknak címmel. Még ugyanebben az évben adta ki első olyan kötetét, A Szent Grál üzenetét, melyet már mélyebb gondolatok jellemeztek. Azóta kétévenként jelentkezik újabb könyvekkel. Az Új Világrend tíz parancsolata (2009), A Szent Grál keresése. A közelmúltban jelent meg a Félni csak…kinek is lehet című könyve és már dolgozik a következőn.

Tavaly Karácsony előtt jelent meg a Félni csak…kinek is lehet? című könyve, amit még tavaly sorsszerűen megkaptam. Öt hónap telt el, mire át tudtam rágni magam ezen a – megmondom őszintén-, nagyon átfogó művön. Történet, történelem, tanulság szavakkal fejezném ki a könyvvel kapcsolatos élményeimet. Aki követi a VNTV beszélgetéseit, nagyon jól tudja, hogy a magyarság sorsa, a cionizmus, a zsidóság sorsa, egyszerűen valahogy belekeveredtek az életünkbe, mert valamilyen módon központi problémává váltak. Nemcsak a magyarságnak, hanem a Föld jelenlegi civilizációjának, ha a cionizmus elterjed, kiteljesedik gondolatiságával, akkor félni nekünk kell. Az emberek teljesen le vannak butítva, hülyítve. Milyen módon lehet ezt az óriási nagy sziklát elmozdítani, hogy az emberiség egy boldogabb korszak elé nézzen, amit az aranykorral egyébként meg is ígértek neki.

Szerintem, menjünk sorba. A Félni csak, kinek is lehet címet, azt azért adtam, mert ha megnézzük az elmúlt pár évnek a médiáját, hogy mi jelenik meg a magyarokról, akkor ugye folyamatosan minket bántanak, tőlünk féltik az emberi jogokat, a kisebbségi jogokat,

Bocsánat, nem szoktam közbe szólni, de egy Wass Albert idézetet szeretnék mondani, „A világ csak azt tudja rólunk, amit az ellenségeink terjesztenek.”

Ez teljesen áll ránk, igen. Rasszisták vagyunk és antiszemiták, ezt folyamatosan halljuk. Próbáltam egyebek mellett Európa ezer éves történetét olyan szempontból nézni, hogy a magyarság mit követett el más népek ellen, és ellenük mit követtek el. Ebből egyértelműen kiderül, hogy – majd mondunk példákat is – félni tulajdonképpen nekünk lenne okunk. A másik kérdés, hogy ez fennáll-e napjainkban is? Én úgy gondolom, hogy igen. Létezik egy hatalom, és teljesen mindegy, hogy ezt minek nevezzük. Háttérhatalomtól elkezdve, láthatatlan kézig, cionista hatalomnak, pénzügyi szuperstruktúrának, nagyon sokféleképpen nevezik. Lehet erre azt mondani, hogy ez összeesküvés elmélet, amire csak legyintenénk, de ezt olyan ismert politikusok vagy közéleti személyiségek erősítették meg, mint például Obama elnök. Ugye ismerjük azt az esetet, amikor 2011-ben egy technikai malőr következtében nem kapcsolták ki a mikrofonját és így a világ értesült arról, hogy ő azt mondja Netanjahu Izrael fő emberéről, hogy neki minden nap tárgyalni kell vele. És itt a kellen van a hangsúly. Mi az az erő, ami a jelenlegi világ legerősebb országának, az Egyesült Államoknak az elnökét arra kényszeríti, hogy valamit csináljon? Tehát akkor az Egyesült Államok Elnökénél is nagyobb hatalommal rendelkezik. A másik pedig, ami számomra nagyon döbbenetes volt, Kertész Imrének a Die Zeit-nek adott interjúja. Ebben feketén, fehéren azt mondja, hogy igen, létezik ez a hatalom, és nincs ellene mit tenni. Ha Kertész Imre és Obama is így látja, hogy ez a hatalom létezik, akkor azt hiszem, hogy ebben megállapodhatunk, hogy létezik. Ezt a hatalmat nagyon sokan azonosítják a cionizmussal, általában zsidó összeesküvésről beszélnek.

A cionizmus ugye a zsidó nacionalizmus. Mi a cionizmus, tegyük mindjárt helyre.

Különbséget kell tenni politikai és vallási cionizmus között. A vallási cionizmus végigkísérte a zsidóságnak a sorsát, hogy majd vissza fognak menni őseiknek a földjére. A politikai cionizmus ettől abban különbözik, hogy ezt gyakorlatilag meg is valósították. Nem törődve azzal, hogy kik voltak ott. Palesztinok voltak az őslakosok, és ők mióta ott éltek. Ezzel a hatalommal kapcsolatban is azt nagyon fontos lenne tisztázni, hogy a cionista hatalomnak a képviselői értelemszerűen zsidó származásúak, de azt nagyon fontos tudni, hogy nem minden zsidó származású cionista. Sőt. Ez a hatalom, aminek valóban vannak zsidó származású tagjai, ez a hatalom ugyanolyan veszélyes mondjuk egy Klauzál téri kis zsidó emberre, mint a nem zsidó származású honfitársainkra. Ez a beteges gyűlöletkeltés, ami ma Magyarországon tapasztalható, akár a Német Megszállás Emlékmű körüli vita, akár az állandó antiszemitázás, ezzel valamit kezdeni kellene, mert úgy gondolom, hogy ebben az állandó gyűlölködésben egész egyszerűen nem lehet élni. Az élet nem szólhat arról, hogy mindig gyűlölöm a másikat és folyamatosan megy ez a harc. Erre próbáltam rávilágítani a könyvben és ezt többször is kihangsúlyoztam, annak ellenére, hogy vannak zsidó származású képviselői ennek a világhatalomnak, annak ellenére ez nem egy etnikai kérdés. Ez nemcsak napjainkban van így, hanem már korábban is. A nem zsidó származású honfitársaink állandóan arra hivatkoznak, hogy a bolsevik forradalom vezetői, Kun Béláék, stb. döntő többsége zsidó származású. De azt azért ki kell hangsúlyozni, hogy Leninék, Trockijt ugye úgy dobták át az Egyesült Államokból, tehát nem a zsidóság választott képviselői voltak. Nagyon fontos kihangsúlyozni azt is, hogy például 1919-ben Kun Béláék után nálunk a Pesti Izraelita Hitközség elhatárolódott Kun Bélától. Azt mondták, hogy ők nem zsidó emberek. Lehet, hogy etnikailag azok, de sem a vallásban, sem másban nem azok. Ők határozottan elkülönítették magukat tőle. 1945 után érdemes utána nézni Dénes Bélának, – aki a hazai cionista mozgalomnak a vezetője volt, és az ÁVO börtöneiben raboskodott – aki azt mondja, hogy az ÁVO-sok döntő többsége zsidó származású volt és vele csak a keresztények bántak tisztességesen. Azt mondja a Rákosi féle társaságra, hogy ők nem zsidó származásúak.

Péter Gábor és az ő kis csapatáról csinálnak egy négy részes filmet, fent van a YouTube-on, az ÁVH, a cionizmus története, szerették volna leadni az M1-en, de letiltották…

Vagy olvashatjuk Karinthy Ferencnek a Naplóját, aki, gyakorlatilag ugyanezeket írja le, hogy minden nép fiai között igen, sajnálatos módon vannak gazemberek, gonoszok, vad emberek

Ahogy közöttünk is vannak,

Ez nem feltétlenül etnikai kérdés. Ezt írja egy Antelmann nevezetű rabbi, a könyvemben pontosan bent van a könyvének a címe. Azt mondja, hogy valamikor a francia forradalom idején vált le a judaizmusról egy szál, akik ateisták voltak. Azt mondja, hogy a zsidóság ateista részéből váltak ki azok, akik aztán később a bolsevik forradalom vezetői lettek, és vélhetően a mostani bankárvilágnak a képviselői. Azt írja, hogy ők a judaizmusnak ugyanúgy ártottak, mint a kereszténységnek. Véleményem szerint a probléma napjainkban abban rejlik, hogy a nem gazember módon gondolkodó zsidóság, ami szerintem a zsidóság döntő többsége, az nem emeli fel a szavát a cionista hatalom ellen. Én nem hallottam olyat, hogy napjainkban zsidó származású honfitársaink felálltak volna, és azt mondták volna, hogy be kell fejezni azt, hogy Izrael fenntartja a világ legnagyobb koncentrációs táborát Gázát, vagy, hogy palesztin gyerekek vannak börtönben, vagy hogy faji megkülönböztetés van Izraelben, mert csak zsidó származásúak vehetnek földet. Tehát ez a cionista hatalomhoz nem tartozó zsidóság valamilyen rejtélyes oknál fogva nem hallatja szavát.

Az ön könyvében olvastam, hogy a zsidó állam megalapításakor a szegény zsidó nem mehetett Izraelbe, mert hogy akkor el kell őt tartani. A szegény zsidó itt maradt Budapesten és utána jött egy nagyon csúnya időszak, amikor esetleg a Duna szélére kerülhetett. Látjuk, hogy a zsidókkal és az ő életükkel játszottak. Ez az ateista zsidókból kivált réteg, akiknek semmi köze már a judaizmus, a zsidó valláshoz, ő az, aki bármikor beáldozza nemcsak a magyart, hanem a zsidókat is ebben az országban. Viszont az antiszemitizmus politikájával folyamatosan megosztja, ahogy ön mondta ezt az országot. Úgy gondolják, hogy védekezniük kell, közben el kellene kezdenünk nekünk beszélni, mert a világ megmentése érdekében ennek a kis apró csoportnak a játékait csak közösen tudjuk valahogy felfüggeszteni. Erről volt korábban egy adásunk, „A világ sorsa a felelősségteljes zsidóság kezében van.” Azért nézzük meg, hogy a tanáraink, ügyvédjeink, jogászaink a média egy az egyben a zsidóság képviselői által van celebrálva, nem akarok birtokló szót használni. Az ő véleményük, az ő hozzáállásuk nagymértékben befolyásolja, hogy az emberek tudatába milyen információk kerülnek. Onnantól van ez a mérhetetlen gyűlölet jobbra-balra. De ez nem mi vagyunk és nem a zsidók, hanem egyfajta cionista érdek, akinek az az érdeke, hogy oszd meg és uralkodj elvével az embereket hülyére vegye és mind a kettőt behajtsa a vágóhídra.

Én is úgy gondolom, hogy egy hatalom van. E hatalomra nem mondhatjuk se azt, hogy jobb oldali se azt, hogy bal oldali. De ez az egy hatalom nagyon okosan megosztja az embereket ő pedig hátradőlhet és szivarozhat ,és a kifosztottak pedig egymást ölik. Mindegy, hogy hogyan osztja meg az embereket jobb és bal oldalra, vagy etnikai kérdéseket gerjeszt. Egész egyszerűen azzal vagyunk elfoglalva, hogy egyik oldal azt mondja, hogy antiszemiták vagyunk, a másik oldal pedig gyártja ugye az összeesküvés elméleteket, aminek nagyon sokszor ugye alapja van és azt mondja, hogy igen mert a zsidók világuralomra törnek. Nyilvánvalóan egyik sem igaz, hanem középen lenne valahol az igazság. Én azt gondolom és azért is írtam meg ezt a könyvet, mert őszinte kibeszélés nélkül erre nincsen megoldás. Nem véletlenül egy Szolzsenyicin idézet a könyvnek a mottója: „Ha elhallgatjuk a múltat, nincs ami begyógyítsa az emlékezésnek a fájó sebeit.” Ha nem beszélünk róla, csak úgy a felszín alatt forrong ez az egész, akkor ez a gyűlölködő hangulat van, hogy bizonyos szavakat csak bizonyos értelemben lehet Magyarországon használni. Én nem tudom, hogy őszintén miért nem lehet leülni és megtárgyalni ezeket. Egyszer valamikor le kellene zárni ezt a múltat. Bocsánatot kérni és megbocsájtani. Azt hiszem, hogy ezt a magyarság már nem egyszer megtette. Bocsánatot kért és meg is bocsájtott. Egyszer talán a másik oldalnak is ezt meg kellene tenni.

Igen, csak itt van a környezetünkben lévő holokausztok sorozata. A szerbiai magyar területeken negyvenezer ember, a második világháború végén. A kétszázezer doni áldozat, akik ártatlanul mentek oda, itt van a magyarság, cigányság deportálása. Ugyanúgy holokausztot szenvedtek. Soha senki az ő fájdalmukért nem emelt szót. Tökéletesen egyetértek azzal, hogy a megosztás fegyverét ki kell venni a kezükből. Nincs magyarság és zsidóság. Magyar zsidóság van. Aki a szívében magyar, a vallása szempontjából zsidó annak fáj Trianon, annak fájnak a mi történelmi sebeink és azzal mi közös jövőt tudunk elképzelni. Akinek ez csak egy lakhely, ahol ő pénzt keres és ezt a kis harácsot tovább viszi, vagy befekteti azzal nincs közös életünk.

Mindezt alátámasztják azok az idézetek, amiket betettem a könyvbe. Ezek 19. századi 20. század eleji források. Nem egy rabbit idézek, akik mielőtt a galíciai bevándorlás megtörtént volna, akkor már ugye asszimilálódtak. Magyarországon a zsidóságnak a jelentős része – számos gyönyörű idézet van nem egy rabbitól – azt mondja, hogy ő mennyire magyarnak érzi magát és csak a szívdobbanás, nem az etnikum dönti el, hogy hova tartozik. Az a furcsa, hogy egyszer már tulajdonképpen megvolt a béke és magyarnak vallotta magát az asszimilálódott zsidóság, felemelték a szavukat a magyarságért nem egy esetben. Még Horthy idejében is a zsidóság hálás köszönetet nyilvánított Horthynak ez elolvasható ugye a menyének is az emlékirataiban is. Hol vannak ezek a zsidó származású honfitársaink ma? Akik ennyire objektíven látták a helyzetet?

Ugye Horthy létrehozott egy új nemességet és itt vannak a századforduló bárói. A báróság mint nemesi cím vásárolható volt. Közöttük nagyon sok zsidó származású ember, aki ilyen módon asszimilálódott, magyar nemesként emelkedett fel. Az ön könyvéből nagyon érdekes volt a számomra a Római Birodalom bukását követő háromszáz év. Abban a pillanatban, ahogy a birodalom felborult háromszáz évig elfelejtettek kenyeret sütni, lepényt ettek és éhhalál tizedelt. Ebből egy érdekes kérdés: Eljutottunk oda, hogy a magyarság milyen módon tudta a civilizációt újra elterjeszteni Európában. Ez az Istenadta drága nép, aki most jelenleg a Földön él és látjuk, hogy a legkisebb konfliktusát úgy oldja meg, hogy egymást gyilkolja és emberfejekkel játszik mai nap itt és most Ukrajnában. Azt mondja a cionista hatalom, hogy ezt a sok birkát egy irányba kell terelni és akkor lesz egységes világ és világbéke. Mert ezek nem érdemelnek meg mást, mint a birkasorsot, mert ha önmaguk vannak, akkor ugyanazt a történelmet játszák le újra, mint a sötét eltitkolt középkorban. Ön, hogy látja ezt a kérdést? Mennyire fejlődött az ember? Mennyire lenne képes önálló, független nemzetállamok szövetségében élni és emelkedni az aranykor rezgése szerint?

Először beszéljünk arról, hogy miért foglalkoztam a Római Birodalom utáni kérdéssel. Ugye azt hangoztatják, hogy a magyar egy barbár csürhe volt – Árpádék – és véletlenül beesett a Kárpát-medencébe. Mondjuk gyorsabban lovagolt, mint az őket üldözők. Ezért próbáltam összehasonlítani, hogy a kilencedik században, amikor Árpádék ide érkeztek, akkor valóban egy művelt nyugatra érkezett-e egy barbár ázsiai horda, vagy fordítva. Ha jól utána nézünk, akkor nagyon úgy tűnik, hogy egy nagyon sötét középkorba érkezett egy messze magasabb kulturális fokon álló nép. Ehhez tartozik még és vissza fogok a kérdésre térni, hogy ha megnézzük az úgynevezett alárendelő gondolkodású népek által létrehozott birodalmak – mondjuk Nagy Sándoré, vagy a Római Birodalom, – azok mind rabszolgatartásra épültek, ami egy teljesen másfajta gondolkodásmód volt. Ugyanakkor a Szkíta Birodalom, ami azért ne felejtsük el, hogy egykor a Kárpát-medencétől a Csendes Óceánig tartott szinte, az nem rabszolgatartásra és nem mások kifosztására épült. A könyvben ezt a két szemléletet próbálom végigvezetni, hogy vannak népek, akik azét többnyire alkotnak és önerőből megtermelik amire szükségük van, más birodalmak pedig alapvetően inkább mások kifosztására alapulnak. Ez a szemlélet megfigyelhető ma is. Ez a hatalom ez az alárendelő gondolkodásmódhoz tartozik ez teljesen a mások kifosztásán, és most teljesen mindegy hogy régen karddal, fegyverrel vették el a másét, most pedig kamatmechanizmussal. Lényeg az, hogy nem állítanak elő új értéket, hanem elveszik a másét. Visszatérve a kérdésre, hogy ez napjainkban, hogy alakul én azt hiszem, hogy aki virágzó önellátásra rendezkedett be a Kárpát-medencébe, ha csak az elmúlt ezer évet nézzük. Nekünk nem gyarmatosításból van a jövedelmünk, nem olaj jövedelmünk van, hogy lebökünk egy rudat és egyszer csak jön föl az olaj, nem mi találtuk ki a kamatmechanizmusokat, a globalizációt. Azok a népek, akik alapvetően termelnek, új értéket állítanak elő, megtermelik azt, amire szükségük van azoknak több esélyük van. A többiek, és ha nagyon körülnézünk, akkor a világ többsége ma már sajnos ilyen, akiket ez a hatalom saját maga a rendszerébe állított. Ezeknek az embereknek, a népeknek a többsége már csak fogyaszt. Ettől a hatalomtól függ, hogy mit esznek. Műanyagot esznek vagy nem, és azt nem hiszik el, hogy a kölcsönt, azt nem segítségképpen adják. Úgy szoktam fogalmazni, hogy a halat nem azért etetik, hogy a hal jóllakjon, hanem azt azért etetik, hogy utána kifogják. A népeknek a többsége ebben az állapotban van. Nem munkát keresünk, hanem pénzt akarunk keresni. Sikerül-e a nemzetek Európáját, vagy valahogyan a nemzetállamokat visszaállítani. Azt úgynevezett mellérendelő gondolkodásmód, ami nem azt mondom, hogy ma mindenkinél, minden honfitársunknál megvan, de alapvetően ez a gondolkodásmód jellemezte a magyarokat. Akik önállóan tudnak termelni, és le tudnak szakadni erről a globális rendszerről. Kedvenc példám Kuba, hogy mennyire a termelés, az önellátás, a kiút ebből a globális világból. A kilencvenes évek elején, amikor a Szovjetunió szétesett, Kuba gyakorlatilag a megsemmisülés határára került ugye, mert szinte mindent a Szovjetuniótól kapott. Ezen kívül az Egyesült Államok embargó alá helyezte, onnét sem jöhetett semmi, és ne felejtsük el, hogy Kuba szigetország. Teljesen a csőd szélén voltak. Az emberek éheztek, nem volt üzemanyag, ezért nem jártak a járművek, nem tudtak bemenni dolgozni. Teljesen katasztrofális állapotba került az ország. Innen teljesen önerőből kellett valamit kitalálniuk, mert a kényszer az azért elég nagy úr. Kuba talpra állt, teljesen saját erőből. Először csak a városi élelmiszer termelést kezdték el erkélyeken, aztán rájöttek, hogy lehet bio termelést is csinálni, aztán rájöttek, ha nem autóznak, hanem bicikliznek akkor egészségesebbek. Teltek múltak az évek. Én nem azt mondom, hogy mára Kuba gazdag ország. Nem gazdag ország, de nincsenek éhségtől összeeső gyerekek, nincs olyan, hogy a házát elviszi a bank. Egészségügyi mutatói messze jobbak, mint az Egyesült Államoké. Egészségügyi ellátás mindenkinek jár. Hosszan lehet sorolni, hogy végül is önerőből mire jutottak.

Tudom, hogy az alapszakmája gyógyszerész. Ma a világ legkülönlegesebb és legértékesebb gyógyszerei Kubában készülnek, de mivel nem lehet Európában gyógyszerkönyvezni ezeket, ezért sokat nem tudunk megismerni. Kubából nem elmennek az emberek, hanem Miami-ből visszatérnek most már azok az emberek, akik Kubában szeretnének valamit kezdeni. Amerika és a mögötte álló háttérhatalom mindent megtett azért, hogy Kubát megfojtsa, megölje. A magyarok, mint mellérendelő nép, ahogy említette, tehát sehol nem legyaláztak, gyarmatosítottak. Ezért tudtak államok szövetségében létezni. Azt mondja a mostani prófécia aranykorral kapcsolatosan, hogy a szkíták népe lesz, aki most az új aranykor erején először felébred, és ő viszi a fényt, majd a többi népnek. Nem feltétlenül csak ez a példa van, hogy mindent lerablunk, elfojtunk a gyarmatosított nép zsebéből. Igenis van egy másik perspektíva és ez az aranykor népének a vérében, a genetikájában van…

Hangsúlyozzuk ki, hogy régóta…

Ez az, amit nem tudtak belőlünk kiölni. Egy magyart, ha kiteszek Alaszkában két hét múlva hűtőszekrényt fog árulni azért, mert nem fagy meg benne az étel. Ha megnézzük a világ találmányait és a népességhez viszonyítjuk, akkor messze kiemelkedik a magyar szellem. Ha megnézzük, hogy van egy fantasztikus Teller Edénk, aki egy magyar származású zsidó ember volt, a világ egyik legnagyobb klasszisa, Karinthy Frigyes, magyar zsidó ember volt. Mindig együtt éltünk a zsidósággal. Kossuthnak több ezer zsidó származású, magyar szívű katonája volt, aki a magyar szabadságharcért adta az életét. A zsidó legalább olyan kreatív nép, mint a magyar, azért ezt valljuk be. Hogy ennyire ki tudott emelkedni, egyrészt, hátszele is volt, másrészt a szellemi képességei legalább olyan jók, mint a magyar ezért is irritálja őket a magyar szellemiség, mert mi átlátjuk az ő furmányait. Most megint nem zsidóságról beszélünk, hanem a teista zsidóból lett cionista elit tagjáról, aki tulajdonképpen, ma a háttérhatalomból irányítja a világot. És birkasorba kényszerítette az embert. Ami nekem a kérdésem, – amit gyönyörűen megválaszolt köszönöm-, hogy ebből a birka létből ki lehet-e? Igenis, ha a mellérendelő, az önmagát eltartó, az újdonságokat, a bio termelést felvállalni tudó népcsoportnak és ez nem feltétlenül magyar, látjuk a kubai is megtette, van perspektívája a szeretet jegyében fölemelkedhet és egy új világot alkothat.

Azt kell tisztán látni, hogy ezt a rendszert nem lehet toldozni, foltozni. A megoldás teljesen leszakadni a rendszerről. Nincs olyan, hogy egy kicsit javítgatom, talán akkor jobb lesz. Úgy gondolom, hogy nagyon nehéz, nézzük csak meg az egyetemeket, vagy a médiát. Csak olyanokat tanítanak, hogy a rendszereken belül, hogyan lehet túlélni. Én nem hiszem, hogy a Közgazdasági Egyetemen lenne olyan tantárgy, hogy az Európai Unión kívül, vagy a globális világon kívül. Minden a rendszer fenntartásáról szól. De nézhetünk az eredeti szakmánkból egy példát – gyógyszergyárak – elképzelhetetlen, hogy egy olyan hirdetés menjen a televízióban, hogy ha fáj a fejed, akkor ne vegyél be gyógyszert, hanem menj és sétálj egyet. Minden a globális, multinacionális cégeknek az érdekét szolgálja. Nagyon nehéz eljutni oda, és ezt csak egyénileg tehetik meg az emberek. Egy kínai mondás szerint, ha a saját házamban rend van, mindenkinek a házában rend van, akkor az egész világon rend van. Tehát nagyon nehéz eljutni oda, hogy az ember elengedjen addig megingathatatlannak hitt igazságokat. Rájönni, hogy amit tanítanak történelemből, vagy az élettel kapcsolatban, hogy azokból nem biztos, hogy minden úgy van. Kimondani azt, hogy lehet, hogy el kellene felejteni és egy teljesen más világra nyitni egy kaput. Ragaszkodunk a kényelmes szemellenzőhöz.

Árpádot említette, pont a napokban jelent meg egy hír, kijelentették bizonyos körök, hogy Árpád is zsidó származású volt, amitől azonnal megrettentek, mert a következő lépcső ebben a gondolkodásmódban és rendszerben, hogy, ha Árpád zsidó volt, akkor jogot formálhatunk az ősi magyar földre, mert visszatértünk a saját szent földünkre. Mi a véleménye erről?

Ezt Komoróczy Géza mondta, egy neves kutatónk. Azt hiszem, ezt írom is a könyvben, hogy erre nincsen bizonyíték. A szomorú az, hogy hogy történhet meg az, hogy egy tudós ember leír olyat, amit nem lehet bizonyítani. Ha ez megtörténhet, akkor szabadon lehet játszani a tényekkel. A kazár kérdést kell, hogy említsük. Úgy tűnik, hogy a hét honfoglaló törzs közül, tudomásunk szerint három, vagy négy törzs, kazár fennhatóság alatt élt. A kazároknak az uralkodó rétege felvette a zsidók vallását egész egyszerűen politikai okokból, mert a kereszténység és az iszlám közé voltak szorítva és, hogy egyikhez se csatlakozzanak, felvették. A kazárok egy türk fajú nép, most attól, hogy az uralkodó réteg felvette a zsidóknak a vallását, etnikailag nyilvánvalóan nem. A kazár kérdéssel sokan foglalkoztak. Szolzsenyicin és Fejtő Ferenc is számos történészt idéz, akik komolytalannak tartják azt, hogy a kelet-európai askenázi zsidóság az a kazároknak a leszármazottja lett volna. Ennek valóban az a szörnyű következménye, és ezért felmerül a kérdés, hogy nem célzatosan tesznek-e néhányan ilyen kijelentéseket. Amennyiben Árpád zsidó származású volt, vagy amennyiben Árpádékkal zsidók is érkeztek a Kárpát-medencébe ők őshonosak. A Kárpát-medencében tehát tulajdonképpen történelmi joguk van. Ez akkor válik még inkább rémisztővé, amíg, ha az ember megnéz néhány interjút, például a nyírtassi zsidókkal kapcsolatosan a Berkowitz amit állított, hogy itt nem kell olyan kérdésekről beszélni, hogy ki jött előbb, vagy kié ez a föld. Aki itt van, gyakorlatilag azé a föld. Mindez a magyarságnak a Kárpát-medencéhez való jogát kérdőjelezi meg. Azt próbáltam a könyvben kihangsúlyozni, hogy lehetne inteni arra, hogy kit érdekel, hogy mikor jöttünk, vagy mi az őstörténetünk. Csak az a szomorú igazság, hogy úgy tűnik, hogy nagyon sok aktuálpolitikai jelenségnek őstörténeti gyökerei vannak.

Az jutott eszembe, hogy amikor volt Spanyolországban 1480 és 1520 között inkvizíció által égették el a zsidókat, ha nem tértek el a keresztény vallásra. Ekkor a zsidóság főpapjai megüzenték nekik, hogy térjetek át a kereszténységre, attól ti még zsidók maradtok. Legyetek orvosok, papok, katonák. Amikor eljön az időnk, akkor újból visszafoglaljuk azokat a történelmi helyeinket, jogainkat, amiket megszereztünk. Ezen az alapon a túlélésért, én nem gondolnám, hogy ha a szívemben magyar maradok nem lehetek a kazár vallás szerinti ember.

Jakab István

Forrás: http://www.vntv.hu/2014/05/felni-csak-kinek-is-lehet-bunyevacz-zsuzsa/
Beküldte: Pencz István