Szerkesztve: 2012. Június 03 - Vasárnap

Attila

Victoris Tonnensis történetíró 6. sz., Chronica Gallica 7. sz., Fredegarius Scholasticus történetíró 7. sz., Paulus Diaconus történetíró 8. sz., Teophanes Confessor történetíró 8. sz., IV. Béla 13. század. , Raffaelo Santi olasz festő 16. sz., Zrínyi Miklós költő, hadvezér 17. sz., Bessenyei György drámaíró 18. sz., Széchenyi István, Kőrösi Csoma Sándor 18-19. sz., a „leg­nagyobb magyar” 18-19. sz., Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész 19. sz., Kállay Ferenc történész 19. sz., Szász Károly műfordító, drámaíró 19. sz., Orlay Petrics Soma festő 19. sz., Fischer Károly Antal rovásírás kutató 19. sz., Than Mór festő 19. sz., Juszkó Béla festő 19. sz., Horvát István törté­nész 19. sz., Verdi opera 19. sz., Benedek Elek író 19-20. sz., Csontváry Kosztka Tivadar festő 19-20. sz., Huszka József tanár, festőművész 19-20. sz., Sebestyén Gyula néprajzkutató 19-20. sz., Debreczenyi Miklós rovásírás kutató 19-20. sz., gróf Blaskovich János, a tápiószentmártoni Attila domb felfedezője, az Attila városa című mű szerzője 20. sz., Fettich Nándor régész 20. sz., Fáy András író 20. sz., gróf Czegei Wass Albert író, költő 20. sz., Baráth Tibor történész 20. sz., Dümmerth Dezső történész 20. sz., Padányi Viktor történész 20. sz., Götz László orvos, történész 20. sz., Vörös János szobrász, soproni Attila szobrán rovásírással szerepel hun királyunk neve 20. sz., Juhász Vilmos történész 20. sz., Csete György építész 20. sz., Aradi Éva történész 20. sz., Daczó Lukács Árpád, Ferences-rendi szerzetes 20. sz., Nemeskürthy István művelődéstörténész 20. sz., Dr. Farkasinszky Tibor történész 20. sz., Noszlopi Németh Péter Pilis-kutató 20. sz., Baráz Csaba kutató 20. sz., Hankó Ildikó történész 20. sz., Szelestey László néprajzkuta­tó 20. sz., Grandpierre Attila csillagász 20. sz., Andrássy Kurta János szob­rász, Pilis-kutató 20. sz.

Atilla

A Csíki-székely krónikában 18. sz., Székely népdal szövegben 1863-ból, Gárdonyi Géza író 19. sz., Halis István történész 20. sz., Pataky László rovásíráskutató 20. sz., Kocsis István történész 20. sz., Molnár V. József néplélekrajz kutató 20. sz., Szőke István Atilla költő 20. sz., Radics Géza történész 20. sz., a tápiószentmártoni Atilla szobor felirata 20. sz., Bíró József történész 20. sz., Szörényi Levente zeneszerző 20. sz., Sebestyén László történész 20. sz.

Egyéb változatok

A germánok a runa jeleket kis szögletes kövekre felróva bőrzacskóban hordták magukkal. Minden betűhöz tartozott egy név, az Ó betűhöz például Othila. Odin, a főisten kockája üres volt, valószínűleg ő volt az „ász”.

A 16. században Székely István krónikájában 12-szer mint Atila, 2-szer Atilla, a leszármazási névsorban ismét Atilla fordul elő.

Nibelung ének: Etel, Etele (ford. Szász Károly 11-12. sz.), az óizlandi germán mondában, az Eddában: Atli, Mahmud Terdzsümán török krónikás: Atilus 15. sz., Heltai Gáspár krónikás: Atila, Athila 16. sz., Arany János a tervezett Csaba trilógia versrészleteiben 1855/56-ban szinte minden változatot szerepeltet: Etel, Etele, Átilla, Attila, Átila. Kós Károly építész: Atila, Vajda János öt felvonásos drámájában Etele, Ipolyi Arnold a Magyar Mythologia írója: Etele 19. sz.

Hasonló hangzású nevet, Attalosz-t viselt a i.e. 4. században Nagy Sándor apjának, Makedóniai Fülöpnek egyik apósa, továbbá az i.e. 2. században egy pergamoni király és könyvtár alapító, valamint a Volga folyó régi török neve Etil.

Több, mint száz éve, 1899-ben jelent meg Tóth Béla Magyar ritkaságok című könyve az Atheaneumnál (Reprint – Anno Kiadó). 12 oldalon keresztül követhetjük a szerző izgalmas nyomozását, vajon az atilla díszruha neve olasz eredetű-e? Tóth Béla megállapítása: a hun király nevét Attilának, a tiszteletére elnevezett, magyar szabású ruhadarabot atillának írják.

Természetesen a lista nem teljes, mindenki gyűjtögessen hozzá kedvére. Akár Attilának, akár Atillának írjuk nagy királyunk nevét, legfontosabb, hogy ősapánkat lássuk benne, kinek idejében hazánk hatalmas és dicsőséges volt, mert idegen papok, pénzváltók, uzsorások bebocsáttatást, földet, ha­talmat nem nyerhettek.

Forrás: magtudin.org

Attila vagy Atilla? 4. rész

Frissítés 2015-02-19

Több mint száz példát gyűjtöttem az évek folyamán Attila hun király nevének írásmódjáról, többségük az itt következő könyveinkben olvasható:

Friedrich K.-Szakács G: Kárpát-medencei Birtoklevelünk a rovásírás (2003/111)
Friedrich K.-Szakács G: Kőbe vésték, fába rótták (2005/143)
Friedrich K.-Szakács G: Tászok-tetőtől a bosnyák piramisokig (2007/117)

Nem volt szándékom egyik használatra sem befolyásolni senkit, ezért minden érvet részrehajlás nélkül leírtam. Csupán az olyan kijelentéseket és jelenségeket utasítom és ítélem el, mint amelyek 12 éve elindították gyűjtésemet, például ez az ostobaság: "Nem magyar az, aki két T-vel írja Attila nevét." Ezen érvelés szerint, ha Haynau két L-el írta volna, akkor ő magyar, de Wass Albert, aki két T-vel írta, nem magyar. Ugyanakkor, az ezt a kijelentést tevő személy nem ismerte Attila felmenőit és fiai közül csak Csaba nevét tudta. Papírkönyvet egyáltalán nem olvasott Attiláról (Gárdonyit sem említette, pedig ő a két L-es változatot használta), csak a világhálóról gyűjtötte be ezt a "sarkalatos" ismeretet.

Helytelennek tartom azt is, ha valaki egy krónikás vagy egy kiváló hun kutató, de bárki név írásmódját átírja. Anonymus, aki az Athila változatot használta többször is áldozatul esett az önkényeskedésnek:

A Magyar Helikon által 1977-ben kiadott Gesta Hungarorum latin szövegében az Athila olvasható, Pais Dezső nyelvész, egyetemi tanár 1937-ben készült fordításában pedig Attila. Az Osiris Kiadó 1999-ben egy kötetben adta ki Anonymus Gesta Hungarorum-át és Kézai Simon hasonló című művét. Anonymust Veszprémy László, a történelemtudományok kandidátusa fordította, aki szintén átírta az Athilát Attilára.

Tán ezekkel a példákkal szándékozott dacolni a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Egyetem kiadási évszám nélküli Anonymus jegyzete, mely az eredeti írásmódot az Atilla, tehát a 2 L-es változatra cserélte.

Két követendő példát szeretnék említeni:

Bakay Kornél, kiváló régészünk az Atilla változatot használja műveiben. Mikor egy kitűnő és önálló történelmi műként is értékelhető előszót írt Szász Béla nagy összefoglaló munkájához, A húnok története - Attila nagykirály-hoz, minden esetben tiszteletben tartotta a szerző két T-s változatát, amikor idézett tőle.

A szintén nagy tudású Pap Gábor művészettörténész is az Atilla írásmódot használja. Mégis minden írásában odafigyel arra, hogy az eredeti szerző írásmódját kövesse, még akkor is, ha jó szokása szerint sok idézetet használ. Tehát veszi a fáradságot, hogy pontosan idézzen, írásait ez is hitelesíti.

Jómagam is ezt a szabályt követem, tisztelem a szerzők vagy név viselők álláspontját, nem változtatom meg az írásmódjukat.

Forrai Sándor tanár, rovásírás kutató az 1985-ben megjelent Küskarácsontól sülvester estig c. könyvében a 127. oldalon, az 1994-ben megjelent Az ősi magyar rovásírás az ókortól napjainkig címűben a 242, 378, 382, 383. oldalon a két T-s változatot, ellenben 1996-os tankönyvében a két L-es változatot alkalmazza, rovásírásra átírva is.

Szőke István Atilla költőtől kaptam az Atilla c. szépirodalmi és művészeti havi folyóirat 1941 október 1-i számát. Ezzel Forrai Sándor egyik, általam nem ismert írására hívta fel a figyelmemet, melynek címe: Ismét ősi földön! Az írásban szerepel a következő mondat: "Atilla, (nem Attila) a hatalmas hun király a Duna-Tisza közéből irányította ezt a hatalmas rokon birodalmat." A cikkhez mellékelt régi térképen viszont ez olvasható: ETHELE HUN BIRODALMA.

Zomoráné Cseh Márta dési (Erdély) rovásírás oktató-kutató azt írja, hogy levele van Forrai Sándortól, aki ebben az Atilla változatot ajánlja.

Mivel nekünk Szakács Gáborral nincs írásos véleményünk Forraitól ezzel kapcsolatban, nem tartanám tisztességesnek ide írni, hogy nekünk mit mondott a tanulmánykötetei és a tankönyve közötti különbségről Attila nevének írásával kapcsolatban.

A két L-esek legfőbb érvként hangoztatják, hogy a "csúnya" Tudományos Akadémia nem engedi két L-el írni Attila nevét. Az Akadémiának valóban rengeteg helyrehozni valója van, többek között a magyar rovásírás ügyében, de a két L-es változatot nem tiltja. A hasonló téves állítások miatt kapják aztán a dilettánsozást az Akadémiától azok is, akik kevés szabad idejüket könyvtárakban töltik, pontos adatokra vadászva.

Ladó János népszerű Magyar utónévkönyve az Akadémiai Kiadónál jelent meg és elfogadhatóként közli az Atilla változatot, a kiadás évéből következően már 1971-től. A Magyar Helyesírás Szabályai, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásai (1984, 1987, 2000, 2002) mind a két változatot, az Attilát, és az Atillát is helyesnek tüntetik fel.

Tévedés az is, hogy az Attila névváltozat úgy keletkezett, hogy a József Attilát keresztelő pap elírta a nevet. Ehhez csak ismerni kellene a költő születési évét: 1905. Viszont már a 19. sz. végén is tudunk Attila keresztnévről.

←1, 2, 3. kép: Torzító, olasz eredetű ábrázolások Attiláról

←4. kép: Kazah ötvösművész díjnyertes érméje

A Turán történelmi folyóirat 2003/január-februári számának hátoldalán bemutatja az 1935-ben felállított soproni Attila szobrot, Vörös János alkotását, melyen rovásírással és két T-vel látható nagy hun királyunk neve. A kép alá viszont a folyóirat szerkesztői két L-el írták. Teljesen hasonló nevetséges eset történt 2014-ben. A világhálón körbeküldte valaki egy nagy méretű, teljes alakos kazahsztáni Attila szobor képét, a szobron jól láthatóan, két T-vel áll hun királyunk neve. A küldő viszont két L-el írta, ráadásul meg is kérdezte: "Atilla szobor. Nekünk mikor lesz?" Még arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa figyelmesen a szobor feliratát, vagy begépelje a keresőbe, hogy "Attila szobrok". Talált volna legalább tízet, de nem mindegyik van fenn a világhálón. 2010 december 10-én is avattak egy szépet:
"Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter, tábornokok, ezredesek, polgármesterek, művészek, mecénások, a határon túli magyarság képviselői, valamint a Zrínyi Média Kft. munkatársai vettek részt azon a december 10-i ünnepségen, amelyen felavatták Attila hun király - Etele - bronz lovas szobrát Budapesten, a Magyar Művészetért Szoborkertjében." (honvedelem.hu)

Az viszont nagyon szomorú, ami az elmúlt két évben a világhálóról ömlött rám Attila ügyben. Hatalmas lelkesedés, ováció, magánszemélyektől és világhálós újságoktól. Hogy minek is örültek? Annak, hogy az "Év érméje Attila hun uralkodó", "Kazahsztánban rokonaink tisztában vannak közös múltunkkal" , "Attila ismét győzött" stb. Ugyanis Kazahsztánban kiadtak 13 ezer példányban egy pénzérmét, melyen az örvendezők szerint Attilát örökítette meg az ötvös. Most ne ragadjunk le annál, hogy néhány éve még a finnugorok voltak a rokonaink-mert azt sem hittük el, bizonyítani sem tudták, ahogyan a mostanában erőltetett kazah, kazár, mongol irányvonalat sem. De térjünk vissza a kazah ötvöshöz, aki Attila hun király ábrázolásakor a 16. századi olasz metszetek és érmék gúnyolódó, kutyafülű, kecske vagy ördögszarvú torz rajzolatát vette alapul érméjéhez. 13 ezer példányban terjesztve. És ehhez tapsikolt a fél ország és az egyébként szorgalmasan dilettánsozó történészke sem szólalt meg. Csupán néhány "dilettáns" hozzászóló (kommentelő), kiknek Attilát védő, méltatlankodó hangját elnyomta a nép lelkesedésének orkánja.

← 5. kép Az isztambuli Katonai Múzeum Atilla szobra

További hasonló torz gúny ábrázolások láthatók E. A. Thompson és Kiszely István könyvében, valamint Attila, az Isten ostorá-t begépelve a keresőbe, sok változatban.

Nagy hun királyunkról tiszteletből, szeretetből eredő nemes ábrázolások is születtek. Képes Krónikánkban, egyéb könyvekben, a világhálón megtaláljuk ezeket. Itt két nagyon szép "magyaros arcú" szobrot mutatok be. Az 5-ös képen látható alkotás pontos adatait nem ismertem, ezért az "elfeledett keleti magyarság" kutatójának, az Isztambulban élő Ferenci Ebubekir hodzsának (tanítónak) írtam, tőle kaptam gyors választ, teljesebb fényképet és a szobor feliratának fordítását, köszönet érte! A szobor Isztambul európai oldalán, a Katonai Múzeumban (Askeri Müzesi, címe: Valikonagi Caddesi, Harbiye, 34298 Istanbul) található. Felirata magyarul: "Atilla, a nagy török - hun uralkodó".

A másik szép ábrázolás, mely lovon, kő kapuzat előtt jelenítené meg hun királyunkat, egyelőre anyagi okokból nem valósulhatott meg. A fénykép a Napkereszt Hagyományőrző Alapítvány "Atilla nagykirályunk szoborterve - 2005" c. kiadványából származik. Párkányi Raab Péter szobrászművész elképzelését így sajnos csak rajzból és az agyagból megformázott mellszoborból ismerjük. Az Alapítvány még nem mondott le a megvalósításról. Elnökével Pej Kálmán mérnökkel Szakács Gábor készített figyelem felhívó beszélgetést, ez a Magyar Demokrata 2006/6. számában jelent meg.

6. kép Párkányi Raab Péter mellszobra Atilláról →

Attila nevének eredete és írásmódja mindig is megosztotta és vitára késztette a kutatókat. Erre csak egy példa:
Fehér Géza régésztől (1890-1955) sok adatot tudunk meg, bár nem érthetünk egyet azzal a felfogásával, hogy a hun-magyar rokonság csak a krónikások képzeletének terméke. Attila nevének eredetéről vitázott Bleyer Jakabbal (1874-1933, magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, aki miniszterként tiltakozott a nyugat-magyarországi területek Ausztriához csatolása ellen). Bleyer szerint az Attila gót szó, a hun monda pedig nem keleti, hanem nyugati eredetű és a magyar Etela forma a gót Attila változatból keletkezett. Fehér Géza szerint azonban a bolgár-törökből is megmagyarázható az Ethela-Etela-Etele változat.

Érdekesség, hogy Spanyolország első püspöke, aki 850 körül született, az Atilano nevet viselte. II. Orbán pápa avatta szentté 1095-ben. A Wikipédia szerint a spanyol és portugál Atilano név Attila hun király nevéből származik és az őt tisztelő, Hispániában megtelepedett vizigótok által került oda. Sajnos ezt a vonatkozást csak a magyar nyelvű Wikipédia változatban lehet olvasni, a spanyolban és angolban nem. Ha ez a név választás igaz, nem is volt olyan rossz híre hun királyunknak akkoriban.

← 7. kép Részlet Székely István leszármazási rendjéből

Ferenci Ebubekirtől, aki a szép isztambuli Atilla szobor képét küldte, azt is megtudtam, hogy Törökországban az Atilla gyakori név, 2 L-el írva és ehhez hasonlóan ejtik: At-illa. BizonyáraTörökországban azokban az években is viselték Attila nevét, amikor (mint írtam a 2007-es könyvünkben Fischer Károly Antal nyomán) Magyarországon I. Béla király (1016-1063) családok, várak helységek és régi méltóságok nevét nyugati keresztény szentek neveivel felcseréltette, a családok régi irományait pedig elégettette. Ezt támasztja alá legfontosabb rovásemlékeink egyike, az Árpád kori botnaptár is, mely 3-4 kivétellel nem magyar, hanem idegen szenteket és egyházi méltóságok neveit, bibliai neveket tartalmazza, csak ezekre lehetett a gyermekeket keresztelni. Például Kálmán Béla írja (Nevek világa, Gondolat Kiadó, 1967), hogy 1770-ben és 1780-ban a reformátusoknál és a katolikusoknál a húsz leggyakoribb név között volt: Leopold, Adalbert, Deodatus, Kalaszantius, Sámuel, Dániel, Dávid. Nem úgy, mint a németeknél, skandinávoknál, akiknek nem tiltották, hogy részint a hunoktól eredő mondaviláguk személyiségeinek nevét felvegyék, nemzeti büszkeségüket növelve. Csaknem 900 év telt el, mire Magyarországon ismét terjedni kezdtek az ősi magyar nevek, pl. Koppány, Ajtony, Árpád. 1945 és 1958 között már megjelenik Csaba, mint a 17., Attila pedig mint a 20. leggyakoribb férfinév.

Szerencsére már olvashatunk olyan műveket is, mint Tolnai László: Ősi neveink, aranykincseink című gyűjteménye. (Allprint Kiadó, 2007)

 ← 8. kép Egy sor Somogyi Antal könyvéből

Szentkatolnai Bálint Gábor nyelvész: A honfoglalás revíziója c. könyvében találtam az Adil változatot, melyet ő az adige-kabard nyelv és hagyománykincs tanulmányozása közben gyűjtött. Véleménye szerint az Etel változat jelentése: Nagy folyó. (Kolozsvár-1901, Püski Kiadó-2008)

Az Attilát két T-vel írók fontos és nem mellőzhető érve, hogy a magyar szavak tőhangsúlyosak, a hangsúlyt, a nyomatékot az első szótagra helyezzük, nem az utolsóra.

Az eddigi gyűjtéseimet újból átnézve, javítanom kell a Kárpát-medencei birtoklevelünk a rovásírás c. könyvünk 111. oldalán Oláh Miklós névhasználatát. Helyesen: Athila.

Volt, aki módosította eddigi írásmódját, de az ilyesmit nem követem nyomon.

Végül a sok példa után szeretném a saját feltételezésemet, véleményemet ismertetni: Az eredeti, hun kori, hun névírásban nem volt sem két T, sem két L, mert a szkíta-hun uralkodók közül nem ismerünk olyat, akinek nevében betű kettőzés volna, kivéve a görögből, latinból, germánból "visszaírt" változatokat. Roga hun király sok névváltozatában sincs betűkettőzés. (Pl. a Rugila írásmódnál sincs Rugilla változat). Tehát Atila, Etele vagy Etil lehetett nagy hun királyunk eredeti névírása. Ez utóbbi a Volga régi neve, melyet az Etil előtt Rha-nak hívtak. Ez pedig érdekes módon egybecseng Attila nagybátyjának, Rogának egyik névváltozatával: Rhoa.

Nagyon is elképzelhető, hogy a hun királyi gyermekeket születésükkor folyókról nevezték el, vagy fordítva: a folyóknak adták a gyermekek nevét.

Kálmán Béla már említett könyvében olvashatjuk a 67. oldalon: "A XIII. sz. első feléig osztályhelyzetétől függetlenül a magyarság egynevű volt."

Az Atila névváltozatot használja Székely István krónikás is 1559-ben megjelent művében (Chronica ez vilagnacieles dolgairól). A Kőbe vésték c. könyvünk 144. oldalán ezt írtam: "Székely István 12-szer használja az Atila és kétszer az Atilla változatot". Az Országos Széchényi Könyvtárban alaposan újból megtekintve az 1989-es hasonmás kiadást, módosítanom kell 16-ra az Atila változat számát.

Az Atila változatot alátámasztja Somogyi Antal 19. században élt politikus könyvgyűjteménye, kit a szabadságharcban való részvétele miatt halálra ítéltek 1851-ben. 17-18. századi rovásbeírásos gyűjteményét Mandics György tette közzé. A regősénekek rovásírásos változatában mindenütt az Atila írásmódot alkalmazza. Ebből egy sor: "Atila áldomásoz vala..."

Kós Károly építész, író és rajzolóművész szintén Atila-ként írta hun királyunk nevét. A 9. ábrán részlet az Atila királról ének c. művének borítójáról.

← 9. kép Részlet Kós Károly könyvborítójáról

A magyar, tehát hun utód szerzőknél leggyakrabban az ATTILA, ATILLA, ATILA, ETELE változattal találkozunk: Hasonló gondolattal fejezem be, mint 10 évvel ezelőtt a Kőbe vésték, fába rótták c. könyvben, 2005-ben: Fontos, hogy tiszteljük nagy hun királyunkat, tanuljunk, olvassunk róla és családjáról minél többet, ősapánkat lássuk benne, kinek idejében hazánk hatalmas és dicsőséges volt, mert idegen papok, pénzváltók, uzsorások bebocsáttatást, földet, hatalmat nem nyerhettek.

Képek forrásai:
1. Zomoráné Cseh Márta írásából. Eredeti forrás: (Bencsik András - Bognár József: "Ezerhatszáz éve élt és uralkodott Attila nagy király", Magyar Ház, 2003)
2. Wikipédia: Renaissance medalwiththelegend,"Atila, Flagellum Dei"
3. ansmagazine.com: Based on Attila "the Hun" medal, cca. 1600
4. Wikipédia: Attila hun király
5. Ferenci Ebubekir levele
6. Napkereszt Hagyományőrző Alapítvány kiadványa

Forrás: http://www.rovasirasforrai.hu/Kitekinto/Attila-vagy-Atilla_4-resz.htm

Beküldte Ballán Mária