Alábbi elemzésem régen esedékes már.
 
Most azonban két újabb fejlemény miatt kell üzennem azoknak, akik az elkövetkező napokban és hetekben Bugacon és Bösztörpusztán elmélkednek és vitáznak a magyarság eredetéről, nemzet stratégiájáról...

Mivel a Felvidéken nem mindegy, mit csinálnak Magyarországon.
 
1. A Magyar Nemzet Július 25.-i száma idézi a szlovák kormány alelnökét Rudolf Chmelt, aki mintegy 70 felvidéki magyar szervezet állami, anyagi költség hozzájárulását csökkentette, vagy tagadta meg, arra hivatkozva, hogy " azok együttmúködnek olyan hazai és külföldi szervezetekkel, amelyek pszichológiai revizionizmusukkal és irredentizmusukkal kétségbe vonják a Szlovák Köztársaság integritását és az államon belül konfliktusokat keltenek a polgárok együttélésében".  Talán pusztán azért mert léteznek? Esetleg olyan valamit tudnak, ami "pszichológiai" szorongást vált ki valakikből, akik ugyancsak polgárok? Ki a felelős ezért az állapotért? Tegyük fel a kérdést! Az őstelepes magyarság? Vagy mások?
 
2. De hasonló gyökerekből táplálkozik Karol Wlachovsky ugyancsak pszichopata tüneteket felmutató budapesti tudósítása is a Tyzden nevű képes hetilap 2011. Július 11.-i számában. Az írás Márai Sándor kassai emlékezete miatt készült. Kassa elnyerte az EU kultúrális fővárosa címet és most Kassa szembesül történelmével. Pl. azzal, amit Márai mondott, hogy t.i. ő Kassán gyerekkorában nem hallhatta a szlovák nyelvet, minthogy azt Kassán nem használta senki és szlovák nyelvvel esetleg Eperjesen találkozott tanulmányai idején, ahol családi összejöveteleken esetleg késő este került elő a szlovák nyelv. De van itt még valami más is, ami jellemző. Idézek Wlachovszky írásából: "A közelmúltban zajlott kutatás alapján a jelenlegi magyar népesség genetikai kódja szinte teljesen (97%-ban) europaizált, tehát "ki van cserélve" (!!!).  Ami a magyaroknál nem cserélődött ki, az a magyar nyelv, amely folyamatosan fejlődött ki. És ez a kulcs Márai megértéséhez is. A magyar nyelvet az emigrációban is egyetlen hazájának tartotta. Abban élt hazáján kívül is". A magyar nyelvben élni tehát megrögzöttség, hátrány?
 
A két fejtegetés kiválóan jellemzi azt az állapotot, ami a Csehországhoz csatolt és az arról leválasztott Észak - Magyarország területére elhelyezett Szlovákia problémáit jellemzi.
 
Ha ugyanis kimutatjuk, hogy a Felvidéken "Nagy Morávia" sohasem létezett, akkor az "pszichológiai" hadviselés ellenük. De mi vagyunk ennek az okai? Ők valóban belerakták az alkotmányukba, hogy Szlovákia "Nagy Moráviát" tekinti elődjének és annak "jogán"alakult. Aki ezt kineveti, kétségbe vonja az "irredenta" és azt bíróság elé kell állítani. Ennek alapján pedig az újdonsült állam polgárainak magyar, őstelepes lakossága született irredenta és üldözendő, mondja a kormány alelnöke. Ami a szokásos benesi, kollektív diszkriminálás legújabb formája.
 
Gyorsan jegyezzünk meg pár dolgot, hogy Chmel úrnak is világos legyen: A megale Moraviae kifejezés 959-ben Bíborbanszületett II. Konstantin császár könyvében fordul elő. Jelentése nem "Nagy Morávia", ahogyan a köztudatba és a szakirodalomba a csehek becsempészték, hanem a "régi", vagy a Sirmiumon, tehát Sremska Mitravica, mai szerbiai, a Száva folyó melletti város, Metód székhelyén túli területet jelöl meg. 885-ben a Fuldai évkönyvekben megtaláljuk ugyanezt a tartományt, de a következő formában : "Zwentibaldum Marahensem ducem". Zwentibald, a Marahens "terület" vezére. Egyértelmű a korabeli latin szövegekből, hogy ez a terület a Száva parton van, illetve onnan délre. Vagyis a pozsonyi várba állított "Svatopluk" szobor - így őt sosem nevezték, ez a forma cseh találmány -, Zwentibald Száva parti frank helytartónak állít emléket. Hogy miért, talán valaki szolgálhatna magyarázattal. Talán Chmel úr inkább ezzel foglalkozhatna, mint a magyarok diszkriminálásával elavult és felületes, 18-19. századbeli fejtegetésekre való hivatkozás helyett! Talán akkor hozzájárulna a polgárok közötti "viták" megoldásához.
 
Esetleg azt is megmagyarázhatná, hogy mit jelent Komáromban a Pozsony felé fordított Metód-Cirill szobor a város közepén. Talán minimum Sirmium felé kellene nézniük,  a Száva felé, hiszen ott a hazájuk....És a glagolita írásra való hivatkozást is el lehetne hagyni végre, hiszen a horvátok szerint ahhoz Cirillnek semmi köze, Cirill nem talált fel új írást, ellenben pár betüt aéakított ki a görög abc-hez és azt alkalmazta a szláv nyelvekre, mondják a horvátok. A glagolita írás kialakulása jóval korábbi és semmi köze a Felvidékhez. Mint ahogy Cirillnek és Metódnak sincs.
 
A Szlovák alkotmány tehát nem létező országra, annak területére, a legjobb esetben a Sáva és a Duna közti területre jelenti be igényét, NEM a FELVIDÉKRE. Köszönjük Fico, Meciar, Slota.
 
"Nagymorávia" kultusza és a sok melléje hamisított ál-"történelmieskedő" doktrína régi, cseh találmány volt, immár megbukott doktrínák. Ilyen állam északon a Duna felett sohasem létezett. Ott hunok, avarok, onogur-hun-bolgárok laktak. Ami volt, Rastiz országa volt, amibe I. Zwentibald beleült, miután elfogta és kiadta nagybátyját Rastizt ("Rastislav") Német Lajos Kelet- frank királynak, aki Rastizt megvakíttatta. Rastizt az iratok nem tartják "marabensis"-nek, tehát "morvának".  Országa frank fennhatóság alatti területi egység volt a Száva folyó mentén. Amolyan kezdetleges frank őrgrófság volt és a Nagy Károly hadjáratát követő évtizedekben alakult ki. A mai Szerbia és Bosznia területén létezett, és sohasem a Felvidéki Nyitra körül. Kezdetben a szlávok az avarok ellen fordultak a frankok mellett, de rájöttek, hogy igen erőszakos új gazdát szereztek be és a köztük élő avarokkal együtt önállóskodásba kezdtek. Kaptak onogur-bolgár segítséget is, de a frankok keményen megbüntették őket minden esetben. Ez a Száva folyó alatti terület tehát nem állt semmiféle összefüggésben Pozsonnyal és Dévény hegyével. A jelenlegi Szlovákia "alkotmánya"  a déli, Száva melletti területre hivatkozik a szlovák állam pedig annak jogfolytonosságára hivatkozva alakult  meg.  A szlovák alkotmány tehát ezekre a déli területekre támaszt igényt, mint a általa megjelölt állam területére.
 
Semmi baj, oda lehet költözni, a Matica mutassa az utat annak, aki költözni akar. A szlovák Matica különben is szerbiai hatásra alakult meg. Rastiz frank hűbéres tartománya Dowina várával tehát a mai szerbiai Morava folyó völgyében alakult ki. De azt a folyót régi nevén Margens folyónak nevezték, a mellette lévő szlávokat ezért eredetileg a latin szövegekben Margens melletti szlávoknak mondták. Ebból alakult ki néhány évtized alatt a "morva" elnevezés. Csehország mellé morva menekültek, I. Zwentibald egyik fia, II. Zwentibald utódai vezetésével  kerültek. Őket Liutprand frank palatinus 895-ben hozta ki a Száva mellől a polgárháborúból I. Mojmírral. Erről vannak dokumentumok, ezek a menekültek először Tirolban kaptak birtokot Arnulf császártól és Kelet - frank királytól. Csehország határvidékére csak a 10. században telepedtek le ezek a moráviai menekültek az osztrák órgrófságok mintájára és tőlük származik a mai Morvaország elnevezés. A Pozsony feletti Morava folyó eredeti neve pedig Marusa volt a latin szövegekben az avar korban. Maros folyó. Tehát három Maros folyónk volt a szlávok megérkezése előtt a Kárpát medencében.
 
Az egész Morávia hisztériával a Felvidék elszlávosodott, de nem túlságosan szláv gyökerű lakosságát uszítják Stúr, Masaryk és Benes elképzelései szerint. Jócskán hozzá járul a hisztériához a klérus is. A klérus a magyarellenes frank egyházi hagyományokat követi. A Morávia hisztéria lényege arra az okoskodásra alapul, hogy mivel a magyarok elfoglalták Moráviát, ami szerintük a Felvidéken terült el a magyarok megérkezése előtt, ott "erőszakkal" elmagyarosították a szegény morva őslakosokat. Ezért van az, amit a zavart Wlachovsky a megzavarodott szlovák felfogás szerint elmond, hogy a magyarok génállománya "kicserélődött", csak a magyar nyelv "maradt" meg. Mert hát a szlávok európaiak a magyarok ázsiaiak, sugallja. Ezen logika szerint a magyarok "elmagyarosított" ősmorvák. Ennek alapján aztán mindenbe beavatkoznak és minden amit magyar, arra ráfoghatják, hogy szláv. Teljesen durva módon hamisítják a régi földrajzi és családi neveket, mindenben valamiféle ősmorva, szláv eredetet keresnek. És ez valóban hisztéria, ami lehetetlenné teszi, hogy velük békében együtt lehessen élni. A hisztéria keltést intézményesen a kormány ideológusai szítják és azt hivatalból. És erre van pénz is, bőven.
 
Hátterükül a "Nagymoráviáról" szóló zavaros történetek szolgálnak. Az alkotmányukban rebesgetnek valamit az "eredeti" helyzet visszaállításáról is, tehát alkotmányukban "történelmi" jogra hivatkozva fogalmazzák meg a jogot genocídiumra, az őstelepes magyarsággal szemben az erőszakra, annak asszimilálására. Ez húzódik meg Chmel fejében is. Vissza kell szlávosítani az erőszakkal "elmagyarosított" ősszlávokat. Ez a hivatalos doktrína, aminek az alapja természetesen az északi, sosemvolt "Nagymorávia". Ott Anonymus csak Zubur vezérről tud, akihez Liutprand a frank palatinus csatol cseh segéd csapatokat Arnulf halálát követően, amikor a frankok fölrúgják a magyarokkal megkötött békét és megölik a vendégségbe meghívott Kurszánt  De Zubur balszerencséjére a csehek a magyarok megjelenésére elfutnak és Zuburt a magyarok mint árulót felakasztják. Zubur ugyanis az "atala" utódja, ez derül ki Anonymusból. Az "atala" a hun Fekete -Magyarország fejedelme. Más néven a Tudun, akivel Nagy Károly a frank feljegyzések szerint Quedlinburgban vadászott és lakomázott az avar kán kiséretében egy héten át, amikor belátta, hogy nem bír velük. Csák Máté ennek a Tudunnak a leszármazottja a Divéki nemzetség tagja volt, és lényegesen több joga volt a magyar trónra, mint Róbert Károlynak. Tehát egy hun nem állhat a frank Liutprand mellé. Ez volt a magyarok felfogása erről 904-ben a cseh és szászországi kampány előtt. Zobor hegye üzenete Nyitra mellett is ez a mai felvidéki magyarság felé: Aki hun - szkíta leszármazott, az nem lehet áruló. És nem támogathat Morávia elméleteket sem.
 
Aki persze szembe száll a Nagymorva hisztériával, az a doktrínát, tehát a szent tehenet támadja és azt üldözni kell. Erre való a rendőrség, titkosrendőrség a diszkriminálás ezernyi körmönfont, alantas módszere. És mivel a finnugorizmus meghamisította a történelmet és elvágta a gyökereket az Árpád honfoglalás előtti időszakot tekintve, hogy a finnugor eredetet védje hamisítása által, tehát elvágva a gyökereket, ami a magyarságot elődeihez a Kárpát medence őslakosaihoz köti, kiszabadították a lehető legrosszabb  szellemet a szelencéből.
 
Mert most mindenki, minden idegen bejelentheti igényét mindenre a Kárpát medencében, csak a magyarok és pannoniai őseik nem. 
 
Ezek:  - a hun utód onogur bolgárok, az Árpád magyarokat megelőző Fekete - Magyarország lakói a Vágtól a Székelyföldig,
- az avarok, hunok, szarmaták, szkíták, pannoniaiak, a szikamberek Trójából és belőlük az etruszkok Itáliában, a Vinca - Tordos kultúra és a korábbi, mindannyi, agglutináló nyelvet beszélő ősnép, amely főleg a Fekete tenger feltöltödése után költözött be nagyszámban Kr. előtt 5600 körül a Kárpát medencébe. Mindez már az Özönvíz története, az elpusztított kultúra emléke, amire a keresztény egyház tanítása alapul. Ennek emlékét, az ősöket keresi Gilgames, eposzai a legrégibb írásos emlékek. Tisztelettel kellene minden sorát újra és újra fordítani, kielemezni. Ez a nép Európa ősnépe és ezért nem cserélődött ki semmi, sem a népesség sem a nyelv. Ezért folyamatos a magyar nyelv fejlődése évezredek óta a Kárpát medencében. Hát ezt a pszichológiai, kultúrális problémát nem lehet megkerülni. Mert a nyelv és a nép szemben Wlachovszky okoskodásával, ugyanaz. A Boszporusz átszakadása, az egy éven át emelkedő, mindent elöntő nagy víz, nagy tragédia volt. Menekült ez a ősnép minden irányba. Keletre a hunok, szanszkritok, délre a médek, belőlük a sumérok, kánaániták. Be a Kárpát - medencébe a védett helyre messzi a dühöngő tengertől. És északra a lengyel síkságok felé. Vitték az ősi kultúrát, nagy nyelvi anyagot, amit minden északi nép átvett. Ezt a hasonlóságot nem értik sokan. Nem mi vettünk át tőlük, de az idegenek mindent tőlünk. Felszaporodásukat a nyomorból való kiemelkedésüket köszönhetik az Özönvíznek a tőlünk kapott kultúrának. És ezért senki sem vetheti a szemünkre, hogy amikor magyarjaink, hunjaink. leszármazottaik a hosszú távollét után visszajönnek az ősi honba a Kárpát -medencébe, akkor szeretettel fogadjuk őket
 
A lengyelek, a nyílt, füves területeken élő poljánok vagy ezer évig éltek a szkíta - szarmata világ kultúrális befolyása alatt és nyelvüket, kultúrájukat átvették. Erról Taddeusz Sulimirski lengyel régész Londonban igen komoly munkát adott ki. Sulimirski a lengyel nemességet szarmatának, tehát szkítának tartja. A régi magyaroknak tehát semmiképpen sem tüntek a poljánok idegennek, sőt. Ezért a Felvidéken senki sem bántotta a szláv nyelvet beszélő letelepülőket, első sorban a lengyeleket nem. És főleg nem Liptóban. Testvériesen együtt éltek a magyarokkal, a Magyar Királyság tagjai, alattvalói, hűséges polgárai voltak, sok előjoggal, amit a magyar királyoktól kaptak. Ennek a kérdésnek a kutatása az egyetlen lehetőség, ami a szlovákság hagyományait képviselheti. Ezt a kultúrális örökséget azonban ők pontosan az összeférhetetlen nagymoráviázással tapossák el. És azok is, akik ebben sgítenek nekik.
 
Sajnos Magyarországon nem létezik az a történész réteg, ami pusztán magát a magyar Honfoglalás körülményeit ismerné. Kisantant történész törpéket alkalmaz helyettük a kultúrkormányzat. Pl. az egyik szidja Anonymust, mert nem tud a Pozsonyi csatáról. Honnan hallott volna erről Anonymus. Ő a Felvidéken csak a Zuburról beszél, aki átmeneti fejedelem, mert az "atala" tiszsége nincs betöltve.
 
A csehek ügyesen kitalálták, hogy Vratislav nevű hercegük nevét összekeverjék Wroclaw, Szilézia fővárosa lengyel alapítója és névadója, Vratislav hagyományával. Erre szükségük volt, mert így lophatták Pozsony köré a déli, bajor Brazlavo, szláv Braslav, annak latinosított nevén Vratislaus vezér hagyományát, aki azonban Karinthia fővárosának a Klagenfurt melletti Moosburgnak volt a parancsnoka. Ő a Brezalauspurc, tehát a saját vára melletti csatában esett el 907-ben, Theotmár salzburgi érsekkel és két püspökével együtt. Itt semmisült meg a 907-es kampányban pár óra leforgása alatt a bajor déli sereg, a déli ék. Ezt követően semmisítették meg a magyarok a Dunától északra lévő frank sereget is, amit a palatinus, Liutprand vezetett, majd a hajóhadat Ennsburg közelében. Mindez azonban igen távol volt Pozsonytól. Aventinus szedte össze az anyagot, régi iratokból 1500 körül. De ő világosan megmondja, hogy Brezalauspurc a Dunától Délre van és Pozsonyra írásaiban következetesen a Posonium nevet használja. Nem keveri össze Karinthia fővárosával, Brezalauspurc-al. Ott székelt eredetileg Arnulf, Karlman fia és Brwin, akit Pribinának neveztek el a csehek és fia Kocel. Sosem jártak Zalaváron. Hagyják már békén a régi írókat, ők tisztességesen leírták, amit tudtak. És Híres Pozsony váráról meg fogadjuk el, hogy azt nem alapította semmiféle morva herceg és ezért nem lehetett sem Szilézia, sem Karinthia fővárosa. Talán az igazi nevét is megérdemelné, hogy vissza kapja. Talán Rudolf Chmel ezzel törődhetne.
 
A Bugacon és Bösztörpusztán gyülekezőknek és tanácskozóknak tehát a fentiek értelmében üzenem, hogy legyenek okosak és higgadtak, mert a törénelem kutatása felelősség.
Ez a Felvidék és az egész magyarság érdeke.
 
Geönczeöl Gyula
Sziklavidék.
2011. Július 25.