Irodalomjegyzék

ALIJEVA, Igrara

1995. Isztorija Azerbajdzsana. Elm, Baku

ARADI, Éva

2005. A hunok Indiában. Hun-Idea, Budapest

2008. Egy szkíta nép: a kusánok. Hun-Idea, Budapest

BARFIELD, T. J.

1981. The Hsiung-nu imperial confederacy: organisation and foreign policy. In: JAS 41. 41-61.

BASKI, Imre

2008. Nyugat-Azerbajdzsán népnevi eredetű helyneveinek kutatása. 227-234. In: Azerbajdzsán és Magyarország. Azerbajdzsáni Nagykövetség, Budapest.

BATSZAJHAN, Zagd

2006. A hun népek története. Fordította: Obrusánszky Borbála. Farkas Lőrinc Imre, Budapest

BATSZÜREN, Barangasz

2009. Öndör teregtnüüd ba ertnij türegüüd. (VI-IX. zuun). Mongol Tudományos akadémia, Történettudományi Intézete, Ulánbátor.

CHRISTIAN, David

1998. A History of Russia, Central Asia and Mongolia. Vol. I. Inner Eurasia from Prehistory to the Mongol empire. Blackwell, Massachusetts

CSORNAI, Katalin

2007. Négy égtájon barbár csillag ragyog. Az ázsiai hunok a kínai forrásokban. László Gyula Egyesület, Budapest

DANIEL, Elton L.

2001 The Greenworld Histories of the Modern Nations. The History of Iran. Greenworld Press, Westport.

DASXURANCI, Movses

1961 The history of the Caucasian Albanians. Translated by C.J.F. Dowsett Oxford University Press, London, ; New York.

DeGROOT J. J. M. 2006.

Hunok és kínaiak. A hunok története a Kr. sz. előtti évszázadokban – kínai források alapján. Közzéteszi: Bakay Kornél-Csornai Katalin. Raspenna, Budapest.

DOBREV, Ivan

2005. Zlatnoto Szirovise na Bilgarstkite Hanove ot Atila do Szimeon. Riva, Szofia

DZSAFAROV, Juszuf

1985. Gunni v Azerbajdzsane. Elm, Baku.

ERDÉLYI, István

1988. Régészeti kutatóúton a Góbi sivatagban. In: Keletkutatás. ősz. 74-78.

2000. Archaeological expeditions in Mongolia. Mundus Press, Budapest

2008. Scythia Hungarica. A honfoglalás előtti magyarság régészeti emlékei. Mundus Kiadó, Budapest

ERDEMTÜ (főszerk.)

2007. Donghucsuudin tuuh ba szojol. Belső-Mongol Kulturális Kiadó, Höhhot.

GARAYEV, Abulfas

2004. Azerbaijan. 2. kiadás. AzerOlympic International Company, Baku.

GEJUBULLAJEV, G. A.

1986. Toponimija Azerbajdzsana. Elm, Baku.

Gmirja, L. B.

1995. Sztrana hunnov u Kaszpijkij vorot. Mahacskala. Dag. kn. izd.vo.

GÖBL, Robert

1981 Iranish-Hunnische Munzen, 1. Nachtrag. In: Iranica Antiqua XVI, In Memorium Roman Ghirshman (2), Gent.

GRANBERG, Antoanetta

2004. Observations on Bulgarian clan names in the 7th-9th centuries. In: Civitas Divino/Humana. In honorem annorum LX Georgii Bakalov. 551-561.

GREKOV, B.D. (főszerk.)

1953. Ocserki isztorii SZSZSZR. I. Period feodalizma. IX-XV. vv. Moszkva, Akadémiai Kiadó.

HE, Xingliang-GUO Hongzhen

2008. History of Turks. China International Press, Beijing.

KIRÁLY, Péter

2006. A honalapítás vitás eseményei. Nyíregyházi Főiskola Ukrán és Ruszin Tanszéke, Nyíregyháza.

KMOSKÓ, Mihály

2004. Szír írók a steppe népeiről. Szerkesztette: Felföldi Szabolcs. Balassi Kiadó, Budapest

MA, Li Qin

2004. Yuan xiong-nu, xiong nu. Nei Meng guo Da Xue, Huhehaote.

MAENCHEN-HELFEN, Otto

1973. The world of Huns. University of California Press, Berkeley, Los Angeles and London.

OBRUSÁNSZKY, Borbála

2008. Hunok a Selyemúton. Masszi, Budapest.

PAULER, Gyula- SZILÁGYI, Sándor

1900. A magyar honfoglalás kútfői. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

PROCOPIUS, Caesarea

2007. History of the Wars I-II. The Persian Wars. Translated by H. B. Dewing. Cosimo, New York.

SZÁDECZKY, Lajos

1898. A cserkeszekről. In: Erdélyi Múzeum. XV. kötet. 1. füzet, 1-20.

SZENTKATOLNAI, Bálint Gábor

1901. A honfoglalás revíziója. Gombos Ferencz Könyvnyomdája, Kolozsvár.

THURY, József

1896. A magyarok eredete, őshazája és vándorlása. Athenaeum, Budapest.

YARSHATER, E. (ed.)

1983. The Cambridge History of Iran, Volume 3: The Seleucid, Parthian and Sasanid Periods, Part 2 of 2. C

HIVATKOZÁSOK

[1] Gmirja, 2005, Dzsafarov, 1985.

[2] Baski, 2008. 224. Ennek ellentmondanak azon hagyományok, melyek hun letelepedésről beszélnek a dél-azerbajdzsáni (mai iráni) területen. Érdemes lenne ezen adatokat is összegyűjteni és hun szempontból elemezni. A történeti források arról is beszámolnak, hogy sok közép-ázsiai hun (hionita) csatlakozott II. Sapur (350-357) idejében a perzsa hadseregéhez. L. Daniel, 2001. 56. Az Irán történetét tárgyaló monográfiák kitérnek arra, hogy a Kaszpi-tenger melléke, egészen Gurgánig (Hürkánia) az északi, lovas népek lakóhely volt.

[3] Gejbullajev, 1986. 31.

[4] A kidariták mellett a csol hunok is jelentős szerepet játszottak a Szaszanida perzsa-hun kapcsolatokban. A két hun törzs vagy inkább törzsszövetség a Kaukázusontúli területet, Gurgánt (Hürkániát) folyamatos támadás alatt tartotta. http://www.transoxiana.org/Eran/Articles/Tezcan_Apar.pdf,p.7.

A csol név hun eredetéről: Gejbullajev, 1986. 35.

[5] Gejbullajev, 1986. 35.

A csol hunokról: Yarshater, 1983. 767. A kötet szerzői szerint Gurgán felett laktak.

[6] Baski, 2008. 232.

[7] He – Guo, 2008. 111.

[8] Batszüren, 2009. 42.

[9] Salgir a mai Szimferopol folyóneve. A mai krími város egészen a Kr. u. 3. századig a szkíták városa volt, Neopolisz néven. A szkíták egészen 453-ig uralták a félszigetet, utána pedig hun fennhatóság alá kerültek.

[10] Szádeczky, 1898. 6. A dagesztáni Szamur-folyó völgyébe írja le őket.

[11] Granberg, 2004. 553.

[12] A küriyen a mongol korig fennmaradt kifejezés, amely egy-egy települési szerveződés kifejezése volt. A 13. században védelmi egységet jelentett. Dzsingisz kánnak 13 küriyen-je volt. Hozzá hasonló a mély hangrendű párja a qoriyan, mely máig kerületet jelent a mongoloknál. Erről bővebben: Gongor, 1978.

[13] Szádeczky, 1898. 7.

[14] A csahar Belső-Mongólia Autonóm Tartomány, Kína hivatalos nyelve. Csaharok élnek Afganisztánban, de ez a törzsnév szerepel a 7. századi bolgár forrásokban.

[15] Gejbullajev, 1986. 35.

[16] Gejbullajev, 1986. 37.

[17] Granberg, 2004. 553.

[18] Garayev, 2004. 166.

[19] B. D. Grekov, 1953. 578. illetve ugyanezen a kötethez tartozik 2. számú térkép, ahol a Szulák-folyó felső szakaszára helyezték el a hunzákat.

Garayev, 2004. 227. Gak városban megemlít egy jeles személyiséget, az avar Hadzsi Murat hunzát.

[20] A szakirodalmi összefoglaló: Obrusánszky, 2008.

[21] Az ún. iráni műveltség a perzsákhoz köthetők, akik kétszer alapítottak jelentős dinasztiát az Iráni felföldön. Először az ókori Akhaimeida-dinasztia kötődik hozzájuk, (Kr. e. 6-4. sz.), a másik pedig a Szaszanida (224-651). Előbbire jelentős hatással voltak a szkíták és médek, utóbbira pedig a szkíta eredetű pártusok. L. Ghirsman,

[22] Összesen két valódi kínai dinasztiáról beszélhetünk, ez a Tang (618-907)és a Ming-dinasztia(1368-1644). A többi dinasztia mind idegen, sztyeppei eredetű volt. A kínaiak szerit az első dinasztia, a Xia (Kr. e. 2200-1766) is hun eredetű volt.

[23] A magyar szakirodalomban a legutóbb A hunok öröksége c. mű próbálta összefoglalni a hunokra vonatkozó kutatási eredményeket.

[24] Ma már a kínai nyelvészek is kimondják, hogy a xiong-nu kifejezés helyes olvasata hun. Ugyanezt már 1901-ben megírta Szentkatolnai Bálint Gábor is. Kiemelnék néhány nevet, akik az ázsiai és az európai hun azonosságban mérföldkőnek számítanak: Hirth, Siratori, Henning, Érdy, etc.

[25] L. Barfield, 1981.

[26] Botalov, 2008. augusztus 18-i előadása, Budapest, II. Magyarság és Kelet konferencia.

[27] Szentkatolnai Bálint Gábor is pont erre a helyre tette Levédiát.

[28] A nemzetközi orientalisztikai szakirodalom az első „nomád" államot a hunokhoz köti (Barfield, 1981), de az orosz Khazanov kimutatta a szkíták államiságát is. A kínai történészek szerint a hunok első állama a Sárga-folyó vidékén jött létre, és az a Xia-dinasztia (Kr. e. 2200-1700) lehetett.

[29] Shi Ji 110, Mongolok titkos története.

[30] E felfogás széles körben elfogadott a mongol, illetve a belső-mongol kutatók között. l. Bajartu, Ucsiraltu, Boldbátor.

[31] Kína területén az Öt Barbár Tizenhat Királysága korszakban több hun dinasztia is létezett, igaz, ezek nevei a kínai dinasztikus nevet vettek fel (Han, Han-Zhao). Az 5. század első felében pedig a Xia-dinasztia (407-431) az Ordosz vidékét, az Északi-Liangok pedig Gansu tartományt uralták.

[32] Batszüren, 2009. 42. A Tang-shu szerint a hunok Lingzhou környékén éltek.

[33] Göbl, 1981.

[34] Nemcsak a középkori történeti krónikákra kell gondolni, hanem a jogszokásokra, a Werbőczy által összeállított Hármaskönyvre, és a magyar népköltészetre és mitológiára, melynek párhuzamai egészen Észak-Kínáig vezetnek.

[35] Dzsafarov, 1985. 48.

[36] Kmoskó, 2004. 99.

[37] Dobrev, 2005. 13-14.

[38] Bálint, 1901. 73.

[39] Erdemtü, 2007. 125.

[40] Erdemtü, 2007. 470. A szerző Siratori japán kutatóra hivatkozik.

[41] Erdemtü, 2007. 127.

[42] A wang (király) méltóság eredetileg hun méltóság volt, a kínaiban ismeretlen eredetű. Rokonságban áll többek között a perzsa bannal, a magyar bánnal. Obrusánszky, 2007. 130-131.

[43] Sui-shu, 84. Idézi: Erdemtü, 2007. 467.

[44] Erdemtü, 2007. 470. Idézi a japán Siratori hun nyelvi kutatásait.

[45] Dasxuranci, 1961. 64.

[46] Procopius, Book. II. iii.40. Yarshater, 1983. 767.

[47] Procopius, Book I. X. 6.

[48] A bolgár királylista ugyanúgy Attilát és Irneket tartja ősnek, mint a magyar történeti hagyomány, nálunk azonban Irnek Csaba néven szerepel.

[49] Pauler-Szilágyi, 1900. 119-120.

[50] Alijeva, 1995. 197.

FORRÁS: eurasianhuns.blogspot.com