1. Nannar holdistennek ajánlott achát-gyöngy Ibbi-szin nevével (achát, 41x61 cm, Louvre, Paris)
Ibbi-szin kötelességtudó uralkodóként hiába áldozott buzgón az isteneknek, hiába próbált megfelelni a nippuri vallási központ elvárásainak, mindhiába. A főpap átengedte az É.KUR-at, EN.LIL isten ékes-fényes „hegy-templomát", zikkuratját az új főistennek, An-nak, azaz Anu-nak. A szemita-amorita hódítók, hogy a lefokozott, második helyre szorult EN.LIL, a korábbi főisten túlságosan meg ne bántódjék (mert sohasem lehet tudni..!), a tiszteleti helyeit meghagyták, az ünnepeit némi ideológiai körítéssel megtartatták.[2]
2. Nippur feltárása (fényképfelvétel, 1899-1900, Penn. Museum Archives)
Úgy tűnik e gyakorlat évezredekig megmaradt, mert a kereszténység térhódításakor az új vallás ünnepei szinte kivétel nélkül a régi un. pogány ünnepnapok helyére kerültek.[3]
3. Emberfejű bika (bronz, III. UR-i dinasztia (?), realhistoryww.com)
Az elamiták kettős játékot játszottak. Elfogadták Ibbi-szin szövetségét, de közben összeszűrték a levet szemita-amorita betolakodókkal, hogy együttesen akadályozzák az ország gabonaellátását. A helyzetet súlyosbította némely tartományúr, az iszini Isbierra és a Simaski tartomány[4] Kindattu nevű főnökének önállósodási törekvése.
4. Várostrom - Nyilasok és a várat úszva megközelítő ostromlók (dombormű, Nimrud, nyugati palota, British Museum)
„A Mariból származó szemita Isbierra, Iszin városállam kormányzója hatalmi vágyától indíttatva kihasználta, hogy a megrendült tekintélyű Ibbi-szin aligha birkózik meg a mesterségesen gerjesztett gazdasági és katonai nehézségekkel. Tudta, isteni jóváhagyás nélkül veszett ügye van, ezért kierőszakolta a nippuri papságtól, hogy Enlil főisten jóslatban ígérje neki Sumer királyságát.[5] Nippur főpapja egy korábbi, KI.EN.GI pusztulását előrevetítő, mintegy ezeréves jóslatból kifolyólag az istenek rendelésének tartotta a birodalom bukását, és behódolt. Így Isbierra isteni jóváhagyással a birodalom nyugati része (későbbi Közép-Babilon) uralkodója lett."[6] (A papság ilyetén árulása a magyar történelemben is számtalanszor megtörtént.)
5. Várostrom (dombormű, Nimrud, nyugati palota, British Museum)[7]
Miközben Isbierra nyugaton építgette birodalmát, keleten, ÚR-t, a mintegy ötven évig virágzó fővárost bevették az elamita csapatok. „Az ostromlók vezére az Elamban katonai puccsal hatalomra jutott szemita Kindattu király volt. Ibbi-szin sem a hatalomátvételt, sem fővárosa elestét nem tudta megakadályozni."[8]
Menekültek otthonukból az emberek,
Ellenséges országokba űzettek.
A napnyugati Subartu gúnyolta őket.
A napkeleti Elam gyalázta őket.
6. Szubartu – Elam – Sumer
Az un. befogadó országok a menekülőket nem nézték jó szemmel. Minden bizonnyal érthetetlennek találták, hogy a III. ÚR-i dinasztia virágzó, erős, szilárdnak hitt birodalma miként tudott összeomlani. S nem a szemita csalárdságra, Ibbi-szin kijátszására gyanakodtak, hanem a menekülők hősiességét vonták kétségbe.
Fájdalom, KI.EN.GI királyura,
Búcsút vett a palotájától,
Az elamiták országába ment Ibbi-szin,
A távoli határba, Ansan határába.
UR városának bevétele után az életben hagyott Ibbi-szin király a város védistene, Nannar holdisten szobrával együtt Elamba hurcoltatott. Tökéletes volt a bukás: Ha a hódítók az uralkodóval együtt valamely város védistenét is száműzik, akkor nincs visszatérés, nincs újrakezdés.
7. Nannar, a Holdisten (pecséthenger-nyomat)
Hasonlatos lőn azon madárhoz
kit saját fészke(alja) zavart idegenbe,
s hazáját viszont sose látta...
E három sorból kitűnik, hogy Ibbi-szin király közvetlen környezete szövetkezett a hódítókkal. A „saját fészekalja" követte el az árulást, s adta idegen kézre az uralkodót, s szabadította a városra a nomád elamitákat. Úgy tűnik, az uralkodó teljes mértékben megbízhatott a környezetében, s nem számolt a belső árulással.
A Tigris és az Eufrátesz kietlen partján
Éleslevelű káka és sás nődögél,
Élő lélek nem merészkedik az útra,
Félőn gunnyaszt a romos városban.
„Az elamiták, a későbbi perzsák erőtől duzzadó hegyi lakói végigdúlták a Folyamközt. Dolguk végeztével, vagyis ÚR, a főváros bevétele után visszatértek a hegyeik közé. Elpusztított országot, rombadőlt városokat, feldúlt templomokat hagytak maguk mögött."[9] A gyors elvonulás arra enged következtetni, hogy az elamitáknak főleg a fővárossal és Ibbi-szinnel lehetett leszámolni valója.
8. Várostrom (Harci szekér, lehetne akár faltörő kos is, de a legújabb kutatások szerint inkább "harci eszköz, gépezet")[10]
9. Faltörő kos (waysofdarkness.proboards.com)
A vad amoriták, e pásztorkodó nyugat-szemita törzsek támadását az irigység vezérelte. Századok óta munkásokként, szegődött katonaként, nélkülözhetetlen hivatalnokként alaposan kiismerték a barátságos és könnyenhívő sumirokat, s egyre inkább érlelődött bennük a könnyebb élet utáni vágy.
Amorita harcos emberre tapos és ütlegeli (égetett agyag, Kr. e. 1800 körül, California Museum of Ancient Art, Los Angeles)
Jó szemita szokás szerint „bevárták, míg az elamita csapatok a főváros feldúlásával és a király száműzetésével, meggyengítették Sumer véderejét; majd átszáguldottak az Ibbi-szin által ellenük építtetett nyugati véderővonalon, és sorra vették be a megmaradt városokat, helyőrségeket."[11] Természetes ösztönüket követve kedvüket lelték az öldöklésben, a pusztításban. A városok romjai közt a megmaradt, az el nem menekült emberek, gyermekek, asszonyok, rettegve bújtak meg előlük.
Otthonra lelt a szükség és a halál.
A puszta föld felett pihennek a kapák,
A legelőre a nyájat nem terelik pásztorok.
Üresek az ökröket fogadó szárnyékok.
10. Beszolgáltatási tábla Ibbi-szin uralkodásának első évéből (brown.edu)
Tej sem, vaj sem hordatik onnan,
Elfeledvén az ellést, nem fiadzik az anyajuh.
Döglődik a sztyeppén ugrándozó vad.
Az állatok immár nem lelnek nyugalmat.
Nád övezi a kirabolt halastavat,
Körötte az ápolt ágyások összetiporva,
Fonnyadtak már a gyümölcsfák, az ékes kertek.
E verssorok arra engednek következtetni, hogy az eladdig virágzó, gazdag országban mindenki tette a dolgát: élt, dolgozott, gyarapodott. A földet parasztok művelték, szántottak, vetettek, a nyájakat a pásztorok terelgették. A karámban fejték a teheneket, a birkákat, feldolgozták a tejet, a vajat köpültek, a túrót készítettek, s vitték a városokba.. Úgy tűnik még a háziállatok szaporodását is ügyelték, segítették az ellésüket.
Aztán mindez abbamaradt. Megszakadt az élet Sumerban.
A megszállók kegyetlen népirtást végeztek: A lakosság elmenekült, meghalt vagy a saját hazájában bujdokolt. Nem volt ki ellássa az állatokat, ápolja a kerteket, tisztítsa a halastavakat.
Ekképp határozá meg AN és ENLIL a sorsot.
Ez AN szava. Ki merészelné jóra fordítani?
Ki merné ENLIL akaratát megváltoztatni?
Óh! KI.EN.GI, félelem földje, csüggeteg népe!
Elment a király, jajveszékelnek gyermekei.
Bizonyára a Nippur-i főpapság jóslata, miszerint Ibbi-szin alkalmatlan az uralkodásra, és új királyra, hatalomváltásra van szükség, hamar elterjedt. Ennek ismeretében egyetlen ember nem akadt, aki ellenszegült volna, aki kétségbe merte volna vonni Enlil isten akaratát. A szemita Isbierra gondoskodott arról, hogy isteni rendeléssel tegye szalonképessé az uralmát, még azon az áron is, hogy gőgös hatalomvágya miatt darabokra szakadt, és kietlen pusztasággá változott az ország, a népe pedig földönfutó lett. Mire a sumirok újra felemelték a fejüket más város, más nép vette át a vezető szerepet. Iszin és Larsza szemita királyai lettek KI.EN.GI és KI.URI, azaz Sumer és Akkád új urai; de ők sem örökké... Felváltották őket a babiloni, és a kegyetlenségben mindeniket felülmúló asszír dinasztiák.
Mintha hazánk bú-bajáról szólna e vers. Az országhódító megszállóknak csak a nevük változott; lett belőlük török, osztrák, román, rác, tót, orosz, és mögöttük a nagy árnyék, a világhódító zsidó pénzhatalom.
Péter királytól kezdve gr. Károlyi Mihályig sokszor megtörtént, hogy idegenek kezére került Magyarország. 1918-ban Károlyinak, a hírhedt őszirózsás forradalom még hírhedtebb miniszterelnöknek mindent elsöprő fékezhetetlen hatalomvágya szabadította rá a magyarságra a kommunista-zsidó csőcseléket, s taszította az országot a trianoni területrablás útvesztőjébe. Napjainkban pedig Gyurcsány és a társai raboltatják el azt, ami megmaradt.
Időről időre úgy tűnik, a magyar haza elvész, idegen kézre jut, ám a föld népe a helyén marad, s határtalan erővel újraéled, miként az ékiratos királylista utolsó sorai mondják:
„Királyság átvétele, nem jelent örökkévaló uralmat."[12]
11. Sumir királylista a vízözön előtti királyoktól Kr. e. 1827-ig (20 cm, agyag, Ashmolean Museum, Oxford)
[1] Falkenstein: Die Ibbisin-Klage, Welt des Orients, 1950. 377. p.
[2] Schmökel, Hartmut: Úr, Assur Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 60. p.
[3] Gyula pápa (337-352) rendelete értelmében a keresztény egyház december 25-én ünnepli Jézus Krisztus születésnapját (holott január 6-án volt). A karácsony egybeesik a turáni népek téli napforduló ünnepeivel. A régi magyarok is december 21-én ünnepelték a „sol invictus dei", a legyőzhetetlen Nap megújulását, újjászületését, a sötétség fénnyé való változását. Gyula pápa tisztában volt azzal, hogy az új keresztény ünnepeket a nép nem tartaná meg, ezért a régi, un. pogány ünnepeket keresztény tartalommal töltötte meg. (MV)
[4] Simaski Elammal határos tartomány (MV)
[5] Erről Isbierra Mari levéltárában talált levelezése tudósít. (MV)
[6] Veenhof, Klaas R.: Geschichte des Alten Orients bis zur Zeit Alexanders des Gro3en, Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen, 2001., 77. p.
[7] Hrouda, Bartel: Der Alte Orient, Bertelsmann Verlag, München, 1991. 345. p. (A kép egy évezreddel későbbi asszír várostromot jelenít meg, de akár így is történhetett. MV)
[8] Veenhof i.m. 77. p.
[9] Woolley, sir Leonard: Ur und die Sintflut, Brockhaus, Leipzig, 1930., 136-137. pp.
[10] Hrouda i. m. 344. p.
[11] Kramer, Samuel Noah: Mezopotamien, Rowohlt, Hamburg, 1976., 54. p.
[12]Jacobsen, Thorkild: The Sumerian King List, University of Chicago Press, Chicago, 1939.
Az oldalon található valamennyi bejegyzés Marton Veronika szellemi tulajdona. Is licensed under a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 3.0 Unported License