Részlet a Feszty körképről

Népünk történetének ismeretében némelyekre fény derült, némelyek még őrzik, vagy legalábbis nehezebben tárják fel a titkukat. A csácsogó mesék „Hol volt, hol nem volt..." bevezetőjét követő meseelem, az üveghegy, a hetedhétország, az Óperencia a magyarság Kárpát-medencébe való visszatérési útvonalának egy-egy állomása.
Üveghegy
Az ókori észak-babiloni Szippar-ra, a Napvárosra (ma: Tell Abu-Habbah), de a Európa legmagasabb hóval, jéggel borított csúcsára, a kaukázusi Elbruszra is utalhat utal a magyar népmesék „üveghegye".

Tiszteletadás a Napisten jelképe és Nabu-apla-iddina asszír király előtt az É-babbarra templomban(Samas-tábla, agyag, 29,2x17,8 cm., Kr.e. 888-855, British Museum)

Szippar, a vízözönt túlélt öt város[1] egyike volt. Az É-babbarra, az un. „fehér ház"[2], templom volt a város védistene, a sumir UTU, majd a szemita-babiloni Samas napisten tiszteleti helye. Rejtélyes eltűnése után, tizenkét éves korától harminckét éves koráig Jézus Krisztus e város csillagvizsgálójában tanult.
A második öbölháború idején az amerikai repülők az Szippar közelében gyenge rádióakív sugárzást észleltek. Bizonyára tudták, a közelben egyetlen atomerőmű-létesítmény sincs, csak romok, romok. Ám a műszer jelzett; s szétbombázták a természeti csodának számító területet. Minden rend felforgatója, a közel-keleti nemzetállamok sárbatiprója, a hivatalosított amerikai vezetés a szippari romok közt rejlő üvegszerű anyaggal borított emelkedő lapos tetejét bombáztatta szét.
Irak békeidejében a szakemberek bizonyára megvizsgálták a mintegy 100 m2- es különleges üvegszerű burkolatot[3], de mi volt, mi hozhatta létre, nem tudni. Egyesek szerint vulkanikus üveg, mások szerint valamilyen ókori (vagy előző világkorból való) légi járművek le- és felszállásakor keletkezett hő által üvegesre olvadt kvarchomok lehetett.
A vulkanikus üveget, az obszidiánt el lehet vetni, hiszen a Tigris és az Eufrátesz közén kialudt vulkánnak nincs nyoma, annak ellenére, hogy az ásatásokon kb.9000 éves obszidián kések, nyílhegyek kerültek elő. Ezek a Mezopotámiát északról övező hegyekből, Anatóliából, a Kaukázusból, esetleg a Kárpát-medencei Tokaj-Eperjes vidékéről stb. származtak.

Űrhajó-leszállási útvonal (a városnevek javítva vannak)[4]

Mesébe illő vélekedés, hogy réges-régi korok légi járművei olvasztották meg a homokos talajt. Ez feltételezést alátámasztja, hogy Szippar városának vonalas, ill. ékiratos neve valami hatalmas, olajosan fénylő kővel borított területet, földet jelent.

←Szippar vonalas- és ékírásos nevének megfejtése

Összeolvasva: fénylő kő, a hatalmas földterület.Első olvasatra úgy tűnik, mintha a „hatalmas" melléknév a földterület minőségjelzője lenne, pedig valójában a „kő" hátravetett jelzője. A magyarban e jelzős szerkezet gyakorta előfordul: (Ott a) nagy alma, a piros.
Az fenti szöveg mai magyarsággal: hatalmas fénylő kőföld.
A „földterület"-nek fordított KI olvasatú ékjelet nem termőföld, hanem valamilyen körülhatárolt rész, terület, ország értelemben használják. Szócsoport meghatározóként utal arra, hogy az előtte levő ékjel valamilyen területet, várost, települést jelent.
A Szippar ékjeleinek jelentéséből következik, e városban ragyogó kővel borított terület volt, amely mindmáig, vagyis amíg szét nem bombázták megmaradt. Pontos rendeltetése, eredete ismeretlen. Eredeti rendeltetése már az ókorban homályba veszett, elfelejtődött, de különleges volta miatt az ott élők tiszteleti helye lett, köré építették házaikat, köré telepedtek. Így alakult ki Szippar városa.

 ← Elbrusz, a Kaukázus legmagasabb csúcsa (5672 m )[5]

Népmeséink másik üveghegye a Kaukázus lehetett. Örök jég borította csúcsai távolból olyan benyomást keltette, mintha üvegből lettek volna. A babiloni-asszír terjeszkedés elől menekülő sumir-utódok a hófödte Kaukázuson átkelve jutottak Dentumoger-ba[6], a Don-tövi Magyarországba. Majd a szintén toldalékoló nyelvű népcsoportokhoz a hunokhoz, az avarokhoz, vagyis a magyarok elődeihez csatlakozva jutottak el a Kárpát-medencébe.
Hetedhétország
Az ókori Hettita Birodalomra utal a „hetedhétország" meseelem. Mezopotámiából nézve azon túl volt a régi haza, a Kárpát- medence. Az őskorban a sumirok egyik alkotó-népessége, a Djemdet Nasr nép innen vándorolt el a Balkánon és Anatólián át a Tigris és az Eufrátesz vidékére. Néhány ezer év alatt ragyogó városokat, városállamokat hoztak létre. Mígnem az utódaik a harcias semita-asszírok támadásai miatt (ld. fent) feladták hazájukat, és életüket mentvén nem a Balkán, hanem az északi hegyek felé menekültek. Sok viszontagságon, és több letelepedési kísérlet után a „Hetedhétország", a Hettita Birodalom szomszédságában, a méd hegyeken át a Kaukázuson túlra vándoroltak.

A Hettita Birodalom tartományai[7]

A mai történetírás a hettitákat az indoeurópai népek ősének, nyelvi elődjének tartja. Nem veszi figyelembe, hogy két Hettita Birodalom létezett. Kr. e. 3000 táján a mai Törökország területének lakói a se nem szemita, se nem indoeurópai, hanem a toldalékoló nyelvű hattik voltak. A Kaukázus felől, minden különösebb harc nélkül csatakoztak hozzájuk az ismeretlen nyelvű hurrik. (Oly „rokonsági" kapcsolat lehetett szkítafajú hurri és a hatti nép közt, mint a Kárpát-medencébe érkezett magyarok és avarok közt.)

 ← Mancsa alatt a legrégibb hurrita szövegű kőtáblát tartó bronz oroszlán (Urkes/Tell Mozan, É-K Szíria, Kr. e. 21. Louvre, Paris)[8]

Mivel a „hettita" szó „hét táj v. hét ország" jelentéséből következik, hogy nemcsak az említett kettő, hanem még legalább öt egymással rokon törzs szövetsége hozhatta létre az első jól szervezett államalakulatukat, Hettita Ó-birodalmat.
A Kr. e. XVI. századra az I. Hettita Birodalom megszűnt. Eltelt vagy százötven év. S a hivatalosított történetírás bizonytalanságát tükröző meghatározás, az un. „átmeneti időszak" után a Hettita Ó-Birodalom romjain az új hódítók, az indoeurópai népek megalkották a II. Hettita Birodalmat.
Mindez pedig történt a Kr. e. 14-13. században.
Nem tartozik szorosan a cikk témájához, de okulásul megjegyezném, hogy a 150 évnyi, un. átmeneti időszakot úgy kell elképzelni, mint a rómaiak távozása és a hunok érkezése közt Erdélyt: Kr. u. 270/271-ben Aurelianus császár parancsára rómaiak kivonultak Dáciából (Erdélyből), a romanizált lakosságot meg kényszerrel áttelepítették a szomszédos Moesiába[9]. A hunok 4-5. századi megjelenéséig Dácia gyakorlatilag lakatlan volt.[10] Néhány betévedt barbár germán törzs, gepida, gót stb. nyomát lehetett csak kimutatni. Az, hogy ezidőben Dácia/Erdélyben kb. 2 millió lehetett a román lakosság száma egyszerűen képtelenség[11], nem igaz.
Dácia királya és a közel-keleti Pártus birodalom uralkodója szövetséges volt. Decebal dák király a halála évében a távoli Párthia nagykirályát, II. Pakorosz katonai támogatását, szövetségét kérte a rómaiak elleni harchoz.[12] Az Eufrátesztől Baktriáig elterülő Pártus Birodalom és Erdély közti meglehetős távolság késleltette a pártus segítséget. 106-ban Decebal meghalt. Dácia/Erdély római provincia lett. A mai hivatalosított történetírás szemérmesen elhallgatja a rómaiak előtt az Erdélyt uraló dákok faji hovatartozását.
Az alábbi képen a pártus uralkodó profilból, a dák meg szemből látszik, mégis felfedezhető köztük a hasonló faji jelleg, különösen az egyenes orr. A  Kárpát-medencei magyarok között is sok a hasonló arcélű ember.

← II. Pakoros, pártus nagykirály Kr. u. 89-128-ig uralkodott (aranyérme)[13] és Decebal fejszobra (márvány, British Museum)[14]

Óperenciás tenger

„Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurtafarkú malac túr..." -kezdődik sok-sok magyar népmese. Az Óperencia, a leggyakoribb meseelem eredete a magyar vezérek korába nyúlik vissza, amikor az avar/ magyar gyepük még az Enns folyó mentén sorakoztak.

A kifejezést általában az „ob der→ober+Enns" összetételének fogják fel. Szószerinti jelentése: az Enns folyón túl, az Ennsen túli terület.
955-ben az Enns Dunába való befolyásától kb.265 km-re az Lech-mezőn I. Ottó szász herceg vezette német csapatok gyalázatosan tőrbecsalták Bulcsúnak és Lélnek három német herceg megsegítésére érkezett hadát. Általános vélemény, hogy Botond seregének és Taksony csapatának harcosain kívül az orruktól, fülüktől, nyelvüktől megfosztott 7 életben hagyott gyászvitéz hozta haza hírét az Ober-Ennsnek, az Óperenciának.

Csakhogy nem valószínű, hogy a X. században, a Lech mezei gyászos események után a népünk az Enns feletti területek nevét, a gyűlölt ellenség nyelvén, elhallott, erősen németes formában illesztették volna a meséibe.

Enns folyóról készült légifelvétel (2011, Stájerország, Ausztria)

Az Ober-Enns nem a Felső-Enns, hanem az Avar-Enns vidékét, nyugati avar határterületet jelenti. Az „ober" kifejezés az avarok tót „obri-obar-ober" népnevének, magyaros formája. A magyar vezérek korában a tót népnevet a mai szlovének elődeire értették; egy részüket az avar kagánok határőrnépként telepítették északra. Ők voltak az 1920-ig tótnak nevezett mai szlovákok elődei.

„Az avarok földjük nyugati határa mentén kihasználva a természeti adottságokat, hegyeket, dombokat, erdőket, óriási földsáncokat, torlaszokat, ledöntött fákból nagy gyepűgátakat építettek. A németség és a magyarok közti régi avar gyepűvidék, a Bécsi medencével együtt (Ostmark[17]) a magyarok felvonulási területe lett. Magyar lakosság nem telepíttetett ide; csak a gyepűk állandó magyar helyőrsége őrizte a határvidéket."[18]

Magyarország belsejétől az avar gyepűvidék ugyancsak messze, az „óperenciás tengeren is túl" volt. „Tenger" alatt nem valamelyik nagyobb osztrák tó pl. a Wörtersee vagy a Mondsee, hanem a nagy-nagy távolság, az Enns-menti avar gyepükhöz és a túlnan túli tájakra való tengernyi lovaglás értendő. A „tenger" szó a magyarban „átvitt értelemben mint melléknév jelent valami sokat, nagy számút, nagy terjedelműt jelent"[19]:„...tenger virág nyílik tarkán körülötte..."[20]

A magyar nép ősi tudása a népmesék védőszárnyai alá rejtőzve maradt meg. Ehhez hasonlóan mentődött meg a következő részben sorra kerülő, a vízözön előtti időket idéző valóban meseszerű népmesei elem a „három vagy egy nap egy esztendő".

[1] A Vízözönt túlélt mezopotámiai városok: Eridu, Bad.Tibira, Larak, Szippar, Suruppak.
[2] A sumir nyelvben az UD kifejezésnek nemcsak fényes, hanem fehér, tiszta jelentése is van. A magyarban is megvan: tiszta fehér, ragyogó fehér.
[3] kincseslada.hu/kozmikusember
[4] Sitchin, Der zwölfte Planet, Wilhelm Goldmann Verlag, (München), 1979. 246. p.
[5] baloghpet.com/2015/01/15/az-elbrusz-csucsan
[6] Don-tövi Magyarország In: Anonymus: Gesta Hungarorum, Magyar Helikon, 1975. 81. p.
[7] images.google.de (Reich der Hethiter)
[8] images.google.de
[9] Moesia: Bulgária és Szerbia határterülete.
[10] mek.oszk.hu
[11] Kosztin Árpád: Magyar térvesztés, román térnyerés Erdélyben. Bíró Family, Bp., 2003. 20-10. pp.
[12] Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010. 60, 100. pp.
[13] cngcoins.com
[14] H. Brunn - Brukmann, Denkmäler griechischer und römischer Skulptur, Munich, 1888, t. I, 2, pl. 55.
[15] Hérodotosz történeti könyvei, I-IX., MTA-Franklin Társulat, Bp. 1893., IV., 100. p.
[16] Kosztin Árpád i. m. 5.p.
[17] A későbbi Ausztria
[18] Részlet a szerző Karddal a keresztért c. készülő könyvéből.
[19] A magyar nyelv szótára (Czuczor-Fogarasi), IV. köt., Atheneum, Bp, 1874., 210. p.
[20] Petőfi Sándor: János vitéz

Forrás: http://martonveronika.blog.hu/2015/12
Beküldte: Ballán Mária