1. A magyarok hazája, a Kárpát-medence (erdo-mezo.hu)

Magyarország, az Erdélyi-medencével együtt a föld legősibb emberlakta területe. A Pannon-tengerből, ill. -tóból kiemelkedő „szigeteken" (Vértes, Mecsek, Fruska Gora stb.) fel-felbukkannak az őskori ember nyomai, emlékei. Számuk, más földrajzi tájegységek hasonkorú leleteihez képest kevés, de jelentős: Samu, az előember koponyacsontja, karcolt mintájú mamutagyar-pohár, -lemezek, hasított kőeszközök, ötlyukú csontsíp stb. E leletszegénység oka a kedvezőtlen geológiai és időjárási viszonyokban keresendő. Kb. 10 millió évvel ezelőtt az ős-Duna Vaskapu-i áttörésével kezdődött a Kárpát medencét kitöltő Pannon-tenger, illetve –tó lefolyása. A visszamaradt mocsaras, vizenyős területen, a nem kőből készült emberkészítette eszközök megsemmisültek, vagy a medencét formáló tektonikus mozgások következtében víz alá, esetleg mélyen föld alá kerültek. (A XIX. századi folyószabályozás szüntette meg a legendás alföldi mocsárvilágot, utat nyitva a szikesedésének. Manapság a víz már kezdi visszavenni az elrabolt területeit.)

2. Kocsit formázó edény (Budakalász, mek.oszk.hu)

Az új-kőkorszakban (neolítikum), Kr. e. 7-8 ezer éve a Kárpát-medencében megszaporodtak az ember jelenlétre utaló leletek. A korabeli gyűjtögető- halászó-vadászó életforma belecsúszott a földművelésbe és az állattartásba. „Kulturális ősrobbanás„ során született meg a művészet, a mágia, a vallás, s megindult a műszaki és a társadalmi fejlődés.[1] A Duna és a mellékfolyói mentén az kőkor, ill. az új-kőkorszak után nem a bronzkor, hanem a rézkor következett. A kő-és a rézkor közti időszakot réz-kőkorszaknak (chalkolítikum) nevezik, mert a kőeszközökkel párhuzamosan rézeszközök is előfordulnak.
Az őskori Európa kulturálisan különálló, a keleti hatásoktól független térség volt.[2] Ennek bizonyítéka az 1980-as években a Körösök vidékén feltárt falu, az új-kőkorszak (neolitikum) bizonyos társadalmi szervezettségére utaló legelső kultúrközpont[3].

3. Új-kőkorszaki ház (rekonstrukció, Tisza-Körös műveltség)[4]

A dorongfavázas, nádköpenyes házakat földbe mélyesztve vagy az agyaggal letapasztott földfelszínre építették. Jobbára 6-8x3,6 méteresek voltak, de az egyik hat helyiségből álló ház 14 méter hosszú volt. Több búbos kemence-szerű „tűzhely" volt benne, a falakon itt-ott még megvolt a színes csempének ható burkolat. [5] A hosszú ideig tartó helybenlakás következtében, a sok hulladék, és az egymásra épült, agyagtapasztással megújított, újraépített házakból takaros halmok, un. tellek keletkeztek. E több évezreden keresztül lakott települések feltárásakor a termékenységi kultuszt szolgáló ital- és ételáldozatra szolgáló ember- és állatalakú edények, továbbá az anyajogú társadalomra utaló, a női jelleget kihangsúlyozó szobrocskák, kultikus edények kerültek elő.

 4. Ülő női alakot formázó agyagedény (Törökbálint, kb. Kr.e. 5000)[6]

Az évezredes helyben lakásból, továbbá az időjárás viszontagságai és a különféle állatok elleni védekezésre, semmint az ellenséges támadások kivédésére épített házak szerkezetéből, továbbá a sok-sok istennő-szobrocskából következik, hogy az új-kőkorszakban a Kárpát-medence lakossága női istenségeik égisze alatt nyugalomban élt. Békés emberek lehettek, nem maradt utánuk semmi olyan tárgy, melyet egyértelműen katonai fegyvernek lehetne nevezni. A faluközösségekből álló településeiket csak a vadállatok ellen oltalmazták."[7] Kr. e. 3500 táján egy új nép, az un. nyugatiak, az indoeurópaiak népek ellenséges, élelem és vagyonszerző támadásai bolygatták fel e békés társadalmat. "A falvakat erős karósáncokkal, cölöpfalakkal (palizád) és mély árkokkal védték a (Svájc, Franciaország , Belgium felől érkezett) támadók ellen.[8] Megindult a harc a területük, földjük, házuk megvédéséért. Az agyag fallosz- és bikaszobrocskák megjelenése azt mutatja, hogy az eladdig békés népek felismerték a hím fajfenntartás és őrzés szerepét. Ez az patriarchatus (apajogú "társadalom") előszele volt. [9] A női istenségek helyébe a harcias férfiistenek léptek, s velük együtt a birtoklás, a háború és az öldöklés került előtérbe.

 5. Új-kőkori magzati helyzetű temetkezés obszidián magkő melléklettel (M3-as autópálya)[10]

A Körös-műveltség népe a halottaikat zsugorított, magzati helyzetben a házban temették el, vagy a közelben a puszta földbe hantolták. A csecsemők maradványait anyaméh-formájú, tojás alakú edénybe tették. Hasonlóan temetkeztek Kr. e. 3500-3000 táján Mezopotámiában, az un. Djemdet Nasr korban. E népesség a Kárpát medencéből a Balkánon át vándorolt a Folyamközbe. A művelődésbeli hasonlatosságot mutató, az ősszkítákhoz tartozó népek a Kárpát-medencétől a Folyamközig, Egyiptomtól Dél-Oroszországig magzati testtartásban temették el a halottaikat, vagyis bármerre is jártak, vitték magukkal temetkezési szokásaikat, ám a műveltségük más nyomát is hátrahagyták.
Hogy-hogy nem az elsődleges új-kőkorszaki dunai és tiszai kultúrához tartozó Kőrös műveltség bár nem veszítette el a jelentőségét, mégis átkereszteltetett a Kr. e. 6. évezredből való, kb. ezer évvel későbbi, a Kárpát medencei hatást hordozó nyugat-ukrajnai-moldvai Cucuteni-Trypillian[11] műveltségre. Végül a Kr. e. 5000-3000 ezer között virágzó Vinča–Tordos kultúrához soroltatott.

6. Hasonló fejformájó agyag bálványszobrocskák: Sarlós isten (Szegvár-Tűzköves; Múzeum, Hódmezővásárhely) – Kukutyini festett agyagszobor-töredék (Cucuteni; Moldva, Múzeum, Karácsonkő / Piatra Neamt) – női szobrocska-töredék (Tatárlaka, Vinca kultúra; Múzeum, Gyulafehérvár)[12]

A Körös műveltséghez tartozó Szegvár-Tűzköves újkőkori település szinte egyidős párhuzama az erdélyi Háromszék- (ma Kovászna-) megyei Erősd közelében levő Tyinszk-hegyen feltárt új-kőkori falu.

7. Tyiksz hegy, az erősdi új-kőkori ásatások helye (sznm.ro)

A XIX. században Torma Zsófia, az első magyar régésznő kutatásai nyomán a régészeti feltárást 1906-1907-ben László Ferenc, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őre kezdte el. Az erősdi telepen kőbaltát, kőeszközöket, csonttárgyakat, szövő-fonóeszközöket, agyagkanál-töredékeket, továbbá több építmény-maradványt tártak fel.[13] A leletek a Székely Nemzeti Múzeum , a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum, és más európai múzeumok gyűjteményébe kerültek. A településen immár száz éve folynak az ásatások.

8. Paticsfalú ház (Erősd, rekonstrukció, Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, sznm.ro)

Az egyik ház 7x5 méteres téglalap alakú cölöpös szerkezetű, nyeregtetős, ágasfás-szelemenes építmény volt. A függőlegesen a földbe állított karók közé font sövényfalat agyaggal tapasztották le. (Ez az un. paticsfal. A múlt században hasonlóan építkeztek magyar Alföldön is.) A ház hátsó részét tapasztott padló borította. A délkeleti sarokban volt a négyszer megújított tűzhely. A sima, tapasztott járószinten összetörve, de eredeti helyzetben, találták meg a házberendezés-maradványait, lehullott, beomlott falrészeket, agyagdíszítményt és két agyagülőkét, csonka kúp alakú kis tálacskát, besimított nyakú, ujjbenyomásos, körbefutó bordával díszített nagyméretű, folyadék vagy élelem tárolására szolgáló edény darabjait, továbbá csont- és kőeszközöket, négy őrlőkövet, kisméretű állatfigurákat, számos női és egy férfi (v. hermafrodita) idolt.[14]

9. Az erősdi telepről való két női agyagszobrocska elő- és hátoldala (11,2 cm és 8, 1 cm, Székely Múzeum, Sepsiszentgyörgy)[15]

Az erősdi leletek közt nem volt egyetlen írás-féle jel sem, ami utalt volna az újkőkori település nevére. Ám a mezopotámiai névhasonlóságok alapján önkéntelenül is felvetődik, vajon lehet-e ERESKIGAL ~ E.RI.ES.KI.I.GAL[16] sumir istennő és az erdélyi ERŐSD falunév közt valamiféle összefüggés.
A sumir nép az al-Ubaid az őslakók, az Aral-tó vidéki Chorezmiából érkezett az Uruk-i, Erdélyből pedig a Jemdet-Nasr szkítafajú (turáni) népcsoportból tevődött össze. Az Erdélyból való elvándorlás írásos bizonyítéka a Kr.e. kb. 5500-ból való Tatárlaki táblák és a Kr. e. 3200 körüli Jemdet-Nasr kori táblák írásjegyei közti feltűnő hasonlatosság és azonosság. Így az erősdi telep népének talán lehetett valamiféle kapcsolata Mezopotámiával.
Kiindulva abból, hogy az uraságok jönnek-mennek, de a „föld népe mindig marad", a földrajzi nevek, a hegyek-vizek, sőt az egyes településnevek korokat, korszakokat éltek és élhettek túl. Így az Erősd falunév a Kárpát-medencei székely-magyarok őskori elődeinek névadása lehet.
Az Erősdön (és a Kárpát-medencében) előkerült számos női szobrocska arra utal, hogy az új-kőkorszaki lakosok anyajogú társadalomban élhettek és valamiféle női istenségnek, a földanyának, a „nagy anyának", azaz a magna mater-nek hódoltak.
Ereskigal, a „nagy istennő" Erősd-höz hasonlító neve, a sumir istennevek között bukkan fel. Néhány ezer év távolából mind a hasonlatosság, mind az azonosság erősen feltételes. Hangrögzítés híján csak találgatni lehet, miként beszéltek, miként ejtették a sumirok a szavakat. Lenormant, francia. akadémikus szerint a magyar őrizte meg leginkább a sumirok régi toldalékoló nyelvét, sok esetben a kiejtését is. Így a szófejtés menetét és magát a megfejtést a magyar nyelv támogatja.
Az Erősd név az erős melléknévből és a -d toldalékból áll. A mai magyar nyelvtani felfogás szerint a –d kicsinyítő képző. Eszerint a falunév jelentése: erőske, erősöcske. Felmerül a kérdés, vajon miért kellett az erős melléknevet kicsinyíteni. Sok értelme nincs, hiszen egy-egy hasonló falu lakossága 150-200 körül lehetett, s ez akkoriban nem számított kicsinek.
A -d képző mibenlétét a sumir nyelv segítségével lehet megérteni.

10. A -d toldalék megfejtése

Az erős és a –da, -di együttes jelentése: erőshöz tartozó. A –d utáni –a vagy –i magánhangzó lekopott, ennek következtében az előtte levő szótag magánhangzója megnyúlt.[17] A változás a következő lehetett: erösdi > erősd.
A Erősd településnév és az –i melléknévképzővel[18] együtt azt jelenti, hogy pl. erősdi illetőségű emberről van szó.[19] A régiségben pedig azt, hogy volt valaha valaki/valami, aki/ami erős volt, s a környéken minden és mindenki hozzá tartozott, még a falu is.
Ha a Kr. e. 5500 körüli tatárlakai korong írása kb. 1200-1500 évvel később visszaköszön Mezopotámiában, akkor joggal feltételezhető, hogy az írással együtt esetleg néhány isten tisztelete is átöröklődött.
A magyar nyelvérzék a sumir Ereskigal istennő nevéből a tulajdonságot jelentő erős melléknevet érzi ki. Lehetne akár Erőskigal is, bár a nyelvészek szerint nem, mivel a közvetítő nyelvekben[20] nem volt nem volt (ü, o) hang, ezért a sumirban sem volt. Némely nyelvész szerint mégis lehetett![21]

11. Az Ereskigal ~ E.RI.IS.KI.I.GAL név megfejtése

Ereskigal istennő nevének jelentése: A hegy-víz anyjá(nak) hatalmas föld(je).
Az istennő nevének feloldása, illetve megfejtése[22] teljes mértékben megfelel az erősdi új-kőkorszaki településen előkerült számtalan „istennő" szobrocska sugallta jelentésnek, miszerint a hegyek vizek anyjának, istennőjének, vagyis a „földanyának" a földje igen nagy volt, mindent uralt, minden hozzá tartozott. Ezért illette a nép tisztelete, ami az erősdi szobrocskák sokaságában nyilvánult meg.
Az első jel vizesárok jelentése azt sugallja, hogy az istennőt vizesárokkal övezett, védett területen tisztelték. Ez nemcsak Mezopotámiára, hanem a Kárpát medencére is vonatkozhat, hiszen az indoeurópai támadások ellen az új-kőkori népek árkokkal, szádokkal védték a falvaikat. Bizonyára e támadások indították meg az elvándorlást. A mai nevén Djemdet Nasr-nak nevezett Kárpát-medencei népcsoport az istennőjükkel együtt a már megtelepedett rokonfajú turáni, al-Ubaid-iak és az Uruk-iak körében leltek hazára. Így kerülhetett Erősd-i istennő tisztelete Mezopotámiába.
Kr. e. 3000-től Sumerban a jobb élet reményében bekéredzkedő szemita pásztorok megerősödvén átvették a hatalmat, vagyis a sumirokat szolgává tették a saját hazájukban. A hódítók az idegen földről származó Ereskigal istennőt, mivel mégiscsak isten volt, nem merték teljesen félreállítani, ezért letették az alvilágba. Így lett az az alvilág, a holtak végeláthatatlan földjének istennője. Nevének egyik értelmezése szerint „a nagy föld úrnője". A férje volt Nergal, az alvilág istene volt. Együtt igazgatták a holtak birodalmát.

12. Nergal, az alvilág istene, a jobb felső részen az asszonya, Ereskigal (dombormű, Hatra, Parthia, Kr.u. 2-3. század, a Bagdadi Múzeumban volt.)[23]
Nergal, a lenyugvó nap megtestesítője a babiloni-asszír korban idegen istennek számított, a szkíták, a pártusok stb. az asszonyával, Ereskigallal együtt mélyen tisztelték.

[1] Rudgley, Richard: A kőkor elveszett civilizációi, Gold Book Kft., 1998, 23. p.

[2] Gimbutas, Marija: The godesses and goods of old Europe, University of California Press, Berkeley, Los Angeles, 1996., 13. p.

[3] Laet, Sigfried J. de: History of Humanity: Prehistory and the beginnings of civilization, UNESCO, 1963. T.

[4] Alltag und Religion – Jungsteizeit in Ost-Ungarn, Museum für Vor- und Frühgeschichte – Archeologische Museum, Frankfurt am Main, 1990. 38.p.

[5] L.m.f. 39-40. pp.

[6] magyarostortenet.gportal.hu

[7] Childe, Gordon: Vorgeschichte der Europäischen Kultur, Rohwolt, Hamburg,1960. 42-43.pp.

[8] Lmf. 49. p.

[9] L.m.f. 51. p.

[10] regeszet.elte.hu

[11] A komolyabb szakmunkák Erősd-Cucuteni-Tripolje műveltségként említik.

[12] szentes.hu – ziarelive.ro - adevaruldespredaci.ro

[13] Jelentés a Székely Nemzeti Múzeum 1913. évi állapotáról, Sepsiszentgyörgy,1913. 12. p.

[14] László Ferenc nyomán - Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából V. 1914. 299. p. In: Sztáncsuj Sándor József: Erősdi leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban, szakdolgozat-részlet, ELTE, Budapest, 2003.

[15]Sztáncsuj Sándor József: az Erősd-kultúra emberábrázolásai, Acta Siculica, 2009. 185-206. p.

[16] Mind a sumir, mind a magyar nyelvben a szótagok önálló jelentéssel bíró szavak voltak. Az egyes szavak megfejtésekor a szótagokat, kell értelmezni. A szótagok összessége, valójában a szószerkezet adja meg a vizsgált szó jelentését. A magyar szavak esetén ma már alig érződik a szótagok szó-jelentése, értelme.

[17] Eredetileg ugyanis minden szótagunk magánhangzóra végződő nyílt szótag volt, de az idők folyamán azok a szótagzáró magánhangzók, amelyek egyben a szavak végén is álltak, egyre zártabbá váltak, redukálódtak, majd a 12. század elejére teljesen eltűntek (pl. varu>vár, utu>út) . A tővéghangzók lekopása gyakran a tőbelseji magánhangzó időtartamának megváltozásával járt együtt, ún. pótlónyúlás következett be. In: tudasbazis.sulinet.hu

[18] Megegyezik a szó végéről lekopott i magáhangzóval

[19] A mai magyar nyelvérzék az erösdi (a mai helyesírás szerint erősdi) kifejezésben nem valamihez való tartozást, hanem a tulajdonságot, milyenséget érez. Vas-megyében mondják az gyenge erejét fitogtató emberre, hogy erösdi (erősködő).

[20] A sumir nyelv megfejtéséhez használt keleti nyelvek (asszír, héber, kopt, arameus, arámi).

[21] Meißner, Bruno–Oberhuber, Karl: Die Keilschrift, Walter de Gruyter, Berlin, 1967. 26. p.

[22] A sumir szavak (ékjelek) többjelentésűek, bár általában valamilyen távoli jelentésbeli kapcsolat lehet köztük, más értelmezés, fordítás is megállhatja a helyét.

[23] Ghirshman, Roman: Iran, Parther und Sasaniden, Verlag C.H. Beck, München, 1962. 98.sz. kép.

Forrás: http://martonveronika.blog.hu/