Magyar Megmaradásért

Nem adjuk fel

 

P2017Jul28

2017. Január 27., Péntek 19:50

Nimród és Ábrahám - Nimród, a hunok és a magyarok őse (VI. rész)

Írta:  Marton Veronika
Értékelés:
(2 szavazat)
Nimród hatalmas birodalmat hozott létre. Területhódítása éket vert Sém és Jáfet népe közé, szétválasztotta őket. Noé átkát a visszájára fordította. „Uralmat nyert Noé valamennyi ivadéka fölött,... Sém fiait is a hatalma alá hajtotta", szolgálniuk kellett Nimródot és a népét. Ez egyrészt a nem sémita népek tiszteletét, másrészt Sém leszármazottjainak haragját váltotta ki.

Noé fiainak földje

 Noé fiainak földje – Világtérkép, Schedel, Hartmann: Weltchronik, 1493, (de.wikipedia.org)

A Vízözön után Noé fiainak háznépe egy családban élt, egy nyelvet beszélt. Sém leszármazottjai, beleértve a Jákobtól számított zsidóságot, Noé átka alapján mindmáig jogot formálnak arra, hogy Khám népét uralják, leigázzák, szolgaként dolgoztassák. (Valójában ez átkon alapul a szemitizmus. Fő szószólói pl. a szefárdok[1].)

A biblikusok és a történészek egyetértenek, hogy a Bibliában említett Sinear[2] azonos Sumerral, mégis, mintha elbeszélnének egymás mellett. Az egyik az agyagtáblák tanúsága szerint megállapítja, hogy Sumer városai nagyon régiek, a másik meg azt, hogy az alapítójuk Nimród volt. Ám az egyenlőségjelet nem merik Nimród feltételezett fejszobrakitenni, pedig Nimród élete és uralkodása összefügg a sumir nép előéletével. Nem egyértelműsítik, hogy a Vízözön után a kusita Nimród hozta alapította Sumer nagyvárosait (városállamait).

← Nimród feltételezett fejszobra (Kommagéné, Nimród-hegy, Törökország, (unchartedruins.blogspot.com)

E terület a nagy király toldalékoló nyelvű utódnépének, az Ubaid-i őslakosságból, a közép-ázsiai Chorezmből bevándorolt uruki és a Kárpát-medencei eredetű Jemdet Nasr népcsoportból létrejött sumiroknak volt a hazája. S csak a Kr.e. III-II. évezredben, a többhullámú sémita betolakodás következményeként, a sumir lakosságnak a hazájáért és a túlélésért folytatott élethalálharca után került a sémita babiloniak és az asszírok kezére. A népirtást átvészelt sumirok első hulláma Egyiptomba menekült. A történetírás Hórus törzsbélieknek nevezi őket. A második kivándorló csoport több hullámban a Földközi-tenger partvidékén települt le. Ők voltak a pelazgok, az etruszkok és a kelták elődei. Az Abakán folyó vidékére vándoroltak lettek a hunok, a Kaukázuson át Dentumagyariába (Don tövi Magyarország) átkelt csoportok pedig a magyarok ősei. A sumiroknak írmagjuk sem maradt Mezopotámiában.

Nimród életét a Biblia nem részletezi, annyit árul el, hogy „kezde hatalmassá lenni a földön"[3]. Hogy, hogy nem a szerencsétlen kimenetelű toronyépítés után „Sinear [Sumer] földjén építette Bábelt, Urukot, Akkadot és Kalneht", Enlil isten szent városát, a sumirok vallási központját, ismertebb nevén Nippurt[4]; „...ment aztán Assíriába és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht. És Reszent..."[5]

 Kálneh (Nippur) romjai

Kálneh (Nippur) romjai (freeenglishsite.com)

Nimród hív harcosaival, népével Sém leszármazottjai ellenében hatalmas birodalmat hozott létre. Területhódítása éket vert Noé két fia, Sém és Jáfet népe közé, szétválasztotta őket. Noé átkát a visszájára fordította. Ettől kezdve „uralmat nyert Noé valamennyi ivadéka fölött,...Sém fiait is a hatalma alá hajtotta"[6], szolgálniuk kellett Nimródot és a népét. Ez egyrészt a nem sémita népek tiszteletét, másrészt Sém leszármazottjainak rosszindulatú haragját váltotta ki.

A fegyveres Holdisten

A fegyveres Holdisten, a városkapu őre (arameus dombormű, Tell-Ahmar/Til-Barsip, Szíria, Kr.e. 8. sz. - bibelwissenschaft.de)

A sémita népek Hold-kultuszával ellentétben Nimród kusitái a Napistennek hódoltak. A bábeli torony, a Nap-szentély lehetett. Hitük szerint a földi élet a kozmikus történések párhuzama az égi világ földi szinten való megvalósulása. Hitték, hogy az égen is van Eridu, folydogál az Eufrátesz... A Holdkultusz hívei, a sémiták a neve alapján Nimródot a „mrd", a lázadni jelentésű héber „marod" igéből Istenük elleni lázadónak tekintették, megerősítvén azt a hiedelmet, hogy gonosz emberként[7] a büntetése a torony leomlása volt. A „lázadó" értelmezéssel ellentétben Nimród ékiratos nevének jelentése „a Nap párduca".

A görögök és a perzsák az asztrál-hit terjesztését, vagyis az asztrológia és a mágia feltalálását Nimródnak tulajdonították. Holta után a nagy királyt a nem sémita népek asztrális mítoszokba burkolva istenítették. Emiatt vált kétségessé, hogy történeti személy, uralkodó lett volna. Nimród valós voltát éppen a sémita hagyományok, a héber mítoszok igazolták. A halála után, amikor már nem tudott odacsapni, a sémita népek mitikus történeteiben gyáva, gátlástalan, kegyetlen gyilkosként tűnik fel.

A gúnyolódás és rosszindulat ellenére a sémita hagyományokból is kiviláglik Nimród emberi, uralkodói nagysága. Több héber mítosz[8] idézi életének eseményeit. A „kaptafa" nagyjából a következő: Tetteinek említésével együtt, Nimródról varázslatnak köszönhette a nagyságát, ami a sémita tanácsadók duruzsolása folytán gonoszságba, kegyetlenségbe torkollott, végül győzött a nagy király igazi énje, és megjutalmazta az ellene vétkezőket. A mítoszok nem átallják megjegyezni, hogy istenfélelem indította kegyességre.
A Nimród-történetekből, főleg, ami a héber Ábrahám prófétára vonatkozik, ismert ókori, szír, perzsa, görög-római, keresztény, pl. Jézus Krisztus életét idéző mítosz sor bontakozik ki:

Nimród kerek sziklára épített várának tetejére cédrusfa, vas-, réz-, ezüst- és aranytrónust helyezett, a legtetején levő drágakövön trónolva „hódolt neki az egész világ".[9] Testi erejét és a bátorságát Isten által Ádámnak és Évának készített ruháktól kapta, melyet Sémnek kellett volna örökölnie, de Khám ellopta (sic!), s Nimródra hagyta; ráadásul Isten a vadászathoz bátorságot, ügyességet is adott neki.[10]

Nimród vára

Nimród vára – Bábel tornya (zikkurat, Borsippa/Birs-Nimrud - geo.fr)

20 esztendő múltán háború tört ki Khám és Jáfet fiai között. Nimród 460 „kusitával" és 80 „sémitával" legyőzte Jafet fiait. Nem tudván előre, melyik hadakozó fél győz, óvatosságból Sem fiai közül kevesebben csatlakoztak a seregéhez.

A jáfetitákon és a sémitákon győzedelmeskedő Nimródot a népe királlyá koronázta. Ezután a semita Thárét, Nákhor fiát tette meg serege fővezérévé. Thárénak időközben fia született, Ábrahám. Születésekor üstökös tűnt fel az égen, amely négy csillagot nyelt el. A csillagjósok azt tanácsolták Nimródnak, mivel „Tháré fiából hatalmas király lesz, és az utódaié lesz az egész föld...", ezért Ábrahám„vedd meg..., ölesd meg,... nehogy fiakat nemzzen, akik elpusztítják az utódaidat..."[11]: Tháré a saját fia helyett gátlástalanul „egy rabnő csecsemőjét adta Nimródnak, hogy ölje meg..." Ábrahámot az anyja barlangba menekítette. Húsz nap alatt ifjonccá cseperedett, s Nimród ellenében lépett fel.[12]

Ábrahám (freskó, Dura Europos, Szíria, a Pártus Birodalom bukása után lett zsinagóga, Kr.u. 3.sz. – bibelwissenschaft.de)

Királyként Nimród az Ararátnál is magasabb torony építéséhez kezdett. Ábrahám Isten nevében megátkozta a tornyot és az építőit.[13]
Úgy tűnik, a torony rombadőlése és építőinek szétszéledése egy cseppet sem ártott Nimródnak, hiszen tovább uralkodott Sineárban (Sumerban).

Nimród el akarta fogatni Ábrahámot, de „Isten" fekete felhőt bocsátott közéjük. E jelre Nimród elengedte őket Úr városából „megfizette az útiköltségüket, majd maga is elmenekült Bábel földjére. Midőn Tháré, Ábrahám az atyja a fővezérségét féltvén felfedte, hogy csodatévő fia utánuk jött..., s összetörte a tiszteletük tárgyát, a fából, kőből faragott bálványokat. Nimród megparancsolta, hogy a testvérével, Harannal együtt vessék tüzes kemencébe. A parancs végrehajtóit, s Harant elemésztette a tűz, csak Ábrahám maradt életben.[14]

Ábrahám és három ifjú ← Ábrahám és három ifjú a tüzes kemencében, mellette Nimród királyi öltözékben (miniatúra-részlet, Biblia Pauperum, 1300, München, bildsuche.digitale-sammlungen.de)

Phylon, zsidó történetíró másképp írja le a kemencébevetés történetét: Ábrahám fellázadt a toronyépítés miatt, megtagadta a fáradtságos téglavetést, s rábírta a köréhez tartozó embereket, Sém leszármazottjait, tagadják meg a munkát, s vonuljanak el vele. Büntetésül Nimród tüzes kemencébe vettette. Földrengés akadályozta meg, hogy halálra ne égjen.[15]

A héber mítoszok szerzői szerint Nimród elismerte Ábrahám Istenének hatalmát, két rabszolgáját is odaajándékozván, „békességben távozni engedte Thárét, aki Ábrámmal, Száraival és Lóttal Háránba ment,.... háromszázan csatlakoztak hozzá Nimród emberei közül."

Ábrahám megszegte a királyi parancsot, nemhogy nem dolgozott, hanem még számos társát is fellázította. Királyuk, Nimród mégis kegyesen bánt velük, békén megengedte nekik, hogy Harranba költözzenek, vagyis jó távolra "száműzte" őket.

Ábrahámnak és a családjának útja

Ábrahámnak és a családjának útja Úr Kasdimból Harranba, majd Egyiptomba

Nimródot kétszáztizenöt esztendős korában Ézsau ölte meg; „...elvette tőle a szent ruhákat, s így ő is erős lett, mindaddig, amíg később Jákob, a mai zsidóság ősatyja el nem lopta a sátrából..." [16]


 

[1] „Az elnevezés a Szefarad helynévből származik, ahova II. Sarrukín (Szargón) asszír király i.e. 722-ben hurcoltatta el a zsidókat. A nevet az Ibériai-félszigeten élő zsidók vették át a középkorban... Ma Izraelban élnek." In: szefárdok címszó wikipedia.org
[2] Szent Biblia, Mózes I. könyve, 11.2.
[3] Szent Biblia, Mózes I. könyve, 10.8.
[4] Jeremias: Das Alte Testament...164. p.
[5] Szent Biblia, Mózes I. könyve, I., 10. 11-12.
[6] Graves, Robert – Patai, Raphael: Héber mítoszok, Gondolat, Bp. 1969. 110. p.
[7] Graves-Patai i. m. 112. p.
[8] Graves-Patai i.m. 110-127. pp.
[9] Ginzberg, Louis: Legends of the Jews, I-VI. 1909-1928. Vol.1. Nimrod, 201. n.87.
[10] Graves-Patai i.m. 110. p. (Vajon, miért kellettek neki a lopott ruhák, ha Isten egyébként is bátorsággal és őgyességgel ajándékozta meg? MV)
[11] Graves-Patai i. m. 119. p. (E történet nemcsak a méd Astyagés unokájának Kürosz történetére, hanem Jézus Krisztus születésekor történt eseményekkel is egyezik: Üstökös tűnik fel az égen. Heródes megölet minden újszülöttet. stb.MV)
[12] Mithrasz születése, Zuqnin krónika, In: Altheim Franz: Weltgeschichte Asiens, I-II., Niemeyer Verlag, Halle, 1948. I. 105. p.
[13] Graves-Patai i. m. 111. p.
[14] Graves-Patai i. m. 126. p.
[15] Phylon: Der Turmbau zu Babel, In: Riessler, Paul: Altjüdisches Schrifttum außerhalb der Bibel, Dr. Benno Filser Verlag, Augsburg, 1928. 743-747. pp.
16 Graves-Patai i. m. 178.p., 111. p.

Forrás: http://martonveronika.blog.hu/

 

Megjelent: 587 alkalommal Utoljára frissítve: 2017. Január 27., Péntek 23:20

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Új írások

Jó honlapok

Oldalainkat 331 vendég és 0 tag böngészi

Látogatók

Hungary 68.1%Canada 1%
Romania 6.1%Serbia 0.8%
United States 4%Switzerland 0.4%
Russian Federation 3%Kuwait 0.3%
Germany 2.9%Australia 0.2%
Ukraine 2.8%France 0.2%
Slovakia 2.2%Italy 0.2%
United Kingdom 1.9%Czech Republic 0.2%
Austria 1.6%Netherlands 0.2%
Sweden 1.5%Greece 0.2%

Today: 290
This Week: 2735
Last Week: 4501
This Month: 18675
Last Month: 25349
Total: 1568425

Belépés