Magyarok Világszövetsége — Magyarságtudományi Füzetek
Dr. Aczél József bebizonyította, hogy az európai kultúra bölcsőjének kitüntetett Görögországhoz a magyar-fajú turáni szittya népeknek szoros köze van a pre-hellén és görög-hellén nyelv és a magyar nyelv között fennálló nyelvtani és szókincsbeli egyezések alapján. A teljes ázsiai földrész, Észak- és Kelet-Afrika de még Európa is tele van ősi turáni: szittya, avar és magyar helyiségnevekkel: A Kárpát-medencén kívül zömében Tibet táján, Egyiptomban Avaris, Szittyapolis, Palesztinában Arad, Árpád, Tábor városok, és a nyolcezer éves, tizenhétszer újjáépített Nimród városa Jerikó, vagy Galliában Avaricum, melyet Julius Cézár hat hétig ostromol; és Hunnenburg ahonnan a legpompásabb archeológiai leletek kerülnek elő az ún. Hallstadti kultúra dicsőségére. Tur, Kus vagy Kos névvel számtalan helyen találkozunk, így a kis-ázsiai szigetvilágban Samos, Carpathos között. Ott találjuk még Karphi városát, és tudjuk, hogy Karpok lakták Felvidékünket is.
Bobula Ida történészünk írja: Az oknyomozó történetírás nagy fontosságot tulajdonít a nyelvészeti (filológiai) adatoknak és érveknek. A nyelv a lélek és szellem szóló megnyilvánulása, ami minden elnyomás és irtás dacára elvitte a néptörzsekkel az ősi haza alapvető értékeit. Akik ötezer évvel ezelőtt is azt mondták: Isten, Nap, suba, azok csak rokon népek lehetnek. Prof. Gordon Childe a The Danube in Prehistory c. könyvében állítja: "A Kr. e. harmadik évezredben az Eufrátesz melletti mezopotámiai műveltség Kis-Ázsián keresztül a Kárpát-medencébe hatolt. Az angol régészek általánosan elfogadott véleménye szerint is a késői szumér utódokat ős-szkítáknak nevezték, akik a pusztítások elől való menekülésükben tömegesen észak felé húzódtak.
Ezt erős¡ti az orosz történet¡ró J. P. Frencew is. A szumérok a Balkánon felhúzódtak a Kárpát-medencébe is, ahonnan a Kr. születése előtti évezred elején vándorolt ki egy részük a Kaukázus-Káspi tenger térségében is élő testvéreikhez. Magyarországon ebből az időből származó bronz s kora vaskori leletek, égetett csontmaradványok, temetésre szolgáló ember alakú edények kerülnek elő, s ehhez hasonlóak csak Trójában fordulnak elő. Trogus Pompeius azt mondta, hogy a szittyák minden más népet megelőzve, 1500 éven át bírták egész Elő-Ázsiát, s ezek a szittyák minden más népnél, még az egyiptomiaknál is régebbiek. Ezt az állítást magáévá tette Francois Lenormant "Histoire ancienne de l'Orient jusque aux guerres mediques" c. munkájában. Xenophon Kr. e. 431-ben megemlékezik az avarokról. Bölcs Leó bebizonyítja, hogy a magyar név használata előtt az egész nép neve avar volt. Histapes, Dárius történetírója (Kr.e. 520) már megemlékezik a hunokról, s a hun elnevezés a szittya helyett abban az időben kezd általánossá válni. Federic aquileai pátriárka az Aquileai krónikában írja: "Magna Hungarorum gens a Syria egressa". Eliseus, Pharbi Lázárral s általában az összes krónistákkal vallják, hogy a parthusok avarok voltak. Lukácsy Kristóf: A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakhelyei c. művében örmény, arab és perzsa kútfőkre hivatkozva, azokat összevetve igazolja, hogy "a szittya népek egy-nyelvet beszélő népcsalád". E tényt Herodotos, Strabo, Plinius, Jordanes stb. is áll¡tják. A Közel-keleti, krétai. Égei-tengeri, trójai rovásírások szoros rokonsága kimutatható a magyar rovásírásokban. H.G. Wells írja: Az Ó-Görögországot (Archea Hellas) megelőzte egy másik, még régebbi Ó-Görögország, amelynek létezéséről az archeológusok csak az elmúlt száz évben szereztek és szereznek fokozatosan tudomást. Ez a civilizáció sok tekintetben annyira civilizált volt, mint az utána következő. A görögök nem teremtettek egy civilizációt, hanem leromboltak egyet és a romokra újat ép¡tettek...
A turáni népek világtörténelmi vándorútjukról, műveltségi viszonyairól ma hallgatnak az uralkodó elemek. Ezt bizonyította dr. Aczél József, ezért lett a tanulmány eltemetve, ezért hát támasszuk fel...
Szilveszter Jenő
*
Dr. Aczél József 1862-ben Kunszentmiklóson született, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1885-től a beregszászi állami polgári iskola, 1887-től a kisújszállási református gimnázium tanára. Több írása jelent meg különböző pesti és vidéki lapokban. Két fő műve: Szittya-görög eredetünk (Budapest, 1926), illetve: Ősgörög eredetünk és a kun-szk¡ta nyelv (Veszprém, 1924, reprint kiadása Varga Csaba szerkesztésében jelent meg a Frig kiadónál.)