Nekem úgy tűnik hogy anyanyelvünk felsőbbségét illető állásfoglalások versenyeznek elsőbbségért. Alapvető nézeteltérések miatt a vitatársak ugyanazt a jelzést másképp látják. Kétségtelen hogy anyanyelvünkhöz itt mindenki szenvedélyesen ragaszkodik, de annak szerepét a "magyar nemzet" megfogalmazásában nem ugyanott látjuk. Egyesek szerint a magyar nemzetet a magyar nyelv határozza meg. Ezek szerint, aki nem ismeri vagy helytelenül használja a magyar nyelvet az nem magyar vagy csak kevésbé az. Aki pedig nemtörődömségből vagy lustaságból anyanyelvünk ápolásával nem törődik, az kimondottan hűtlen.
Mások viszont anyanyelvünket a magyar nemzet alkotóelemek kötelékének tekintik. Ezek szerint, aki nem ismeri vagy helytelenül használja a magyar nyelvet az elszakad vagy már el is szakadt a magyar nemzettől, vagy sohasem tartozott hozzá. Ha viszont törekszik a magyar nyelv megismerésére és szabályszerű használatára, akkor azáltal előbb-utóbb visszaolvadhat vagy beleolvadhat a magyar nemzetbe, azaz, újra illetve új magyar lehet.
Szerintem mind a két nézet téves - méghozzá félelmetesen. Kezdjük avval hogy Izraelben a magyar nyelv már évek óta főiskolai tantárgy. Továbbá, az idősebbek tán még emlékeznek arra hogy rosenfeld-rákosi a magyar nyelvet pontosan és szabályszerűen ismerete és hibátlanul használta - az akkori szabályok szerint. Amint azt tudjuk, ez korántsem jelenti azt hogy a hazánkba betolakodó gyarmatosító izraeliek vagy az a bosszúálló zsidó a magyar nemzet érdekében tanulta meg vagy használta és használja a magyar nyelvet.
Igen, "nyelvében él a nemzet". Igen, nyelvé-ben, épp úgy mint falvai-ban, országá-ban, de nem az szerint. Anyanelvünk ismerete és használata, szerintem, egyáltalán nem határozza meg a magyar alkotóelemet. A magyar faluba beköltőző idegen kereskedőből nem lesz magyar avval hogy megtanul magyarul és odaköltözik, éppúgy mint emberből sem nem lesz hal avval hogy megtanul úszni és vízbeugrik.
A magyarságot alkotó elemeket egymáshoz ragasztó kötelék összehasonlítása anyanyelvünkkel érvényes de csak akkor ha azt igazán csak közegnek tekintjük. De épp úgy mint ahogy a betonban a cement is csak kötőanyag a homokszemek (és kavics) között, anyanyelvünk is csak a magyar nemzet alkotó elemeit összekötő közegek egyike. Betonban a cement épp úgy összeköti a szemetet a teherhordó-képes anyaggal mint bármi mást. De mivel hogy a szemét semmivel sem járul hozzá a szerkezet teherhordó-képességéhez - csak elfoglalja a hasznos homokszem helyét -, meggyöngíti azt - mármint a szerkezetet. Hasonlóképp, egy társadalomban a nyelv épp úgy összeköti az idegeneket a nemzet érdekeit fenntartó elemeivel mint bárki mást. De mivel hogy az idegennek nem érdeke egy más nemzet fenntartása, semmivel sem járul hozzá annak teherhordásához, s ez által meggyöngíti a számára idegen és - a benne lévő fölemészthető kincseken kívül - értéktelen társadalmat.
Az idevágó tisztánlátás érdekében azt ajánlom hogy elsősorban határozzuk meg anyanyelvünk szerepét. Ha abból indulunk ki hogy "magyar" elsősorban hivatás amit egy többé-kevésbé egynemű fajcsoport eredetétől kezdve érez, erkölcsében gyakorol, és értékrendjében őriz, akkor a magyar nyelv szerepét is tisztábban látjuk.
Szerintem a magyar nemzet első és alapvető meghatározója ez a hivatás. (Mivel hogy ezt a hivatást csak érezzük de képtelenek vagyunk szóba foglalni, mondhatjuk hogy a lelki világba tartozik.) Ez a gyökér. Ez táplálja a törzset, azaz, a Szent Korona Értékrendet, és annak elágazásait. A főágak és lombozatuk egymást segítik és védik a szélviharban - a külsők védik a belsőket, a belsők pedig ellenálló segítséget nyújtanak a külsőknek. Ezen főágak egyike a magyar műveltség. Ez a főág további ágazatai a hagyományaink, szokásaink, hiedelmünk, népművészetünk, stb... és anyanyelvünk. Anyanyelvünkben megőrizzük hagyományainkat, szokásainkat, hiedelmünket, népművészetünket; hagyományainkban, stb., pedig ápoljuk és megvédjük anyanyelvünket. Ez a kölcsönös kisegítés védi meg műveltségünket idegen támadásoktól, épp úgy mint ahogy műveltségünk védi étékrendünk többi főágait melyektől kölcsönös segítséget kap a fergetegben. Eszerint, anyanyelvünk tisztántartása, megóvása az idegen befolyásoktól, és ha már fertőzött, kigyógyítása értékrendünk ápolása alá tartozik, s azon belül, műveltségünk gondozása alá.
De anyanyelvünk korántsem a magyar megmaradás sarokköve. Ha, például a lengyel, ukrán vagy horvát paraszt a régi magyar-hun erkölcs szerint él és, a magyar nyelv kivételével, megőrizte azon műveltség tényezőit, akkor ő jelentősen "magyarabb", például, az izraeli vagy Magyarországon élősködő zsidónál aki tökéletesen beszél magyarul de megveti a magyar műveltség többi tényezőit - a magyar erkölcsről nem is beszélve.
Ha elfogadjuk ezt a nemzetünket meghatározó elméletet, és az abban harmadrangú anyanyelvünk szerepét, azonnal észrevesszük az evvel a témával hivatalosan foglalkozó álláspontok indítékát. Aki azt erőlteti hogy anyanyelvünk nemzetünk meghatározója, az a magyar nemzetet meghatározó hivatást és a Szent Korona Értékrendet, próbálja kibillenteni a fennhatóságból és helyébe egy aránylag könnyűszerrel "letört gallyat" próbál ültetni.
Aki azt javasolja hogy az úgynevezett "mai magyar nyelvet" használjuk, az vagy bizonytalanságból, félelemből vagy rejtett szándékból nem határozza meg a "mai" szót. Ha ez a manapság - Magyarországon úgymint külföldön - elhangzó vagy olvasható "magyar" nyelvre utal, akkor ez a javaslat különösen ártalmas. A mostani, "mai" nyelv egy több száz éves szándékos magyar műveltség pusztításának az eredménye, amiért ugyanaz a Magyar Tudományos Akadémia felelős, ami előírja a "mai" magyar nyelv szabályait, "honosítja" az idegen szavakat, és "felelős" a magyar nyelv megőrzéséért. Itt minden elemzés nélkül azonnal szembeugrik az összeférhetetlenség. A magyar műveltség - a magyar nyelvet beleértve - legveszedelmesebb ellensége az MTA. Ennek a pusztításnak az eredménye a zsidó sajtó, kereskedelem, vallás-ipar, szórakozás-ipar minden lapján és csatornáján ellenszenvet keltő "mai magyar nyelv". Ha valaki egy szót sem tud magyarul de ismer egy latin eredetű nyelvet, majdnem mindent megért egy Magyarországi újságból. A "mai", csak névben, magyar nyelv számtalan idegen szó, azok keverése magyar szavakkal és azok - úgymint az idegen beoltástól elfajult keverékük - "magyar" ragozása - például, "identit-ás-tudat-tal" "maximál-is-an", "toleranciá-ból", "kommunik-ál-unk", definál-ó, stb. Ha már a magyar nyelv ismeretét és használatát tanácsoljuk, akkor ne a mostani, beteg "mai" nyelvet javasoljuk hanem az egészségeset - például azt ahol a tegezés (16. század közepe előtt) semmiféle tiszteletlenséget soha sem sugalmazott -, a habsburg-, hunsdorfer-korszak előttit, és elsősorban a magyar nép hagyományos beszédét.
És, ne keverjük össze a régi irodalmat a "mai irodalommal". Hajdanában, az irodalom döntő többsége a nép beszédét tükrözte. Az MTA-irányított oktatás annak a nemes múltnak a hátán próbálja belovagoltatni saját, mesterségesen létrehozott, a magyar műveltséget fajtalanságba hajtó fegyverét, a mai irodalmat. Ez a műveltségünket megerőszakoló eszköz nem tükrözi hanem fölforgatja anyanyelvünket.
Máshol már említettem hogy azt nézzük hogy valaki mit mond, ne azt hogy hogyan mondja. Ezt most kiszeretném egészíteni: Van amikor az hogy valaki hogyan mond valamit határozza meg azt hogy mit mond. Például, nézzük meg ezt a három mondatot: "Okfejtésed nem érinti a lényeget", "amit mondtál semmivel sem járul a vitához", "okoskodásod lényegtelen". Az első kettő, többé-kevésbé tömören, nagyjából ugyanazt mondja. A harmadik viszont a beszélő önteltségét sugallja. Ezután vizsgáljuk meg a kifejezések sajátosságait anyanyelvünk szerepének meghatározásában: Például, "anyanyelvünk műveltségünk egyik fontos tényezője", "műveltségünk fontos tényezőiének egyike anyanyelvünk", "az anyanyelv a műveltség egyik fontos tényezője". Itt is az első két mondat nagyjából ugyanazt mondja. A harmadikban viszont a beszélő általánosít és nem vallja hovatartozását. Ez, természetesen, nem azt jelenti hogy elhatárolja magát a szóban forgó anyanyelvtől vagy műveltségtől. Viszont félreérthetetlenül azt sejteti az olvasóval hogy vagy nem érez különbséget saját és mások anyanyelve és műveltsége között (itt lelki, s nem szellemi - nyelvészeti, társadalmi - különbségekre utalok), vagy ha érez, arról nem akar nyilatkozni. Mindenesetre, állítása lényegesen eltér az első kettőtől: Az első kettőt igaznak tekinthetjük de a harmadikat nem (mert az anyanyelv nem mindenhol egy fontos tényezője a megadott műveltségnek).
Végül is, ne arra figyeljünk hogy valaki mit prédikál, hanem arra hogy mit sugalmaz. Nem a szavak árulják el az esetleg rejtett szándékot, hanem azok következtethető hatása. "Hagyd már azokat az ósdi szokásmondásokat!" (Értsd: "Ragaszkodásod múltadhoz nevetséges, őseid 'okoskodása' elavult, hülyeség") "Tanulj meg magyarul mert anélkül nem vagy magyar". (Értsd: "Mindenki aki megtanult magyarul magyarnak számít".)
Záróban, nézzük még meg mit sugalmaz az alábbi, önmagát "nemzeti érzelműnek" előadó. "Szégyellje magát a magyar ha nem tud magyarul". Ez semmi más mint egy eddig még be nem vetett fegyver a magyar önbecsület lerombolására kiagyalt hadieszköz készletből. Ezelőtt, a magyar a "vad", "barbár", "műveletlen" "csavargó" ősei miatt volt köteles szégyellnie magát. Később azért mert nagyapja "büdös kulák" volt, apja "hazaáruló ellenforradalmár", anyja "buta parasztlány". Manapság a magyar nyelv helytelen használata is már elő- elő-bukkan ezen eszközök között. A most "nemzeti oldal" sikerében reménykedő köpönyegforgatók minden "nem nemzeties gondolkodású"-ra mondják a "szégyelld magad"-at. Hogy mi a "nem nemzeti gondolkodás" azt persze ők döntik el. Például, szerintük ha valaki magyar hivatását, a magyar erkölcsöt, vagy a Szent Korona Értékrendet tekinti magyarsága legfőbb meghatározójának - s nem a magyar nyelvet -, az nem nemzeti gondolkodás. A "reklámeszköz" változik de az üzenet ugyanaz: "Szégyelld magad, magyar!"
Igen. Anyanyelvünk nagyon is drága. De tisztántartását, megóvását idegen befolyásoktól, és ha már fertőzött, kigyógyítását leghatásosabban műveltségünk gondozásán belül tudjuk biztosítani. Műveltségünk gondozását pedig Őfelsége a Szent Korona Értékrendje szabja meg és magyar hivatásunk táplálja erővel.
Hazafis szeretettel,
Őszkatona
(Ha valaki másképp látja anyanyelvünk szerepét, kérem írja meg és fejtse ki elméletét. Sugározzuk tovább szellemi erőnket, hadd kapjon abból mindenki - én is. Köszönöm.)