Nem gondolom hogy valaki is cáfolja azt hogy Kiszely egy szellemi vagyon, tehát induljunk innen. A kérdés az hogy kié? Ha a miénk, hogyan tudjuk megvédeni? Ha az ellenségé, hogyan tudjuk őt az ellenségtől elvenni? Az ellenség is ugyanezt kérdezi: Ha az övé, hogyan tudja megvédeni? Ha ha miénk, hogyan tudja tőlünk elvenni? Mind két oldal megpróbálja fölbecsülni az általános emberi természetet és az illetett sajátosságát, és fölbecsülése szerint vetíti a jövőbe azok lehetséges hatását. Tehát kezdjük az általános emberi természet fölbecsülésével. Kérdezzük, hova fog húzni Kiszely ha:
- ügynök volt, most is az, az akar maradni?
- ügynök volt, most is az, tanácstalan?
- ügynök volt, most is az, nem akar az maradni?
- ügynök volt, de már nem, újra az akar lenni?
- ügynök volt, de már nem, tanácstalan?
- ügynök volt, de már nem, nem akar újra az lenni?
- nem volt ügynök, most sem az, nem akar az lenni?
- nem volt ügynök, most sem az, tanácstalan?
- nem volt ügynök, most sem az, az akar lenni?
- nem volt ügynök, de most az, az akar maradni?
- nem volt ügynök, de most az, tanácstalan?
- nem volt ügynök, de most az, nem akar az maradni?
Ez a kis táblázat tisztán kimutatja hogy a 4 variációban valószínűleg 4 esetben ellenünk, 4 esetben pedig hozzánk fog húzni. A tanácstalanság esetében viszont tudjuk hogy minden élőlény alapjában keresi a jólétet és kerüli a kellemetlenséget. Ha Kiszely nálunk nem talál befogadást és biztonságot, akkor vagy ellenünk fordul ami nekünk árt, vagy lelép a színpadról és mind két oldal elveszít egy szellemi vagyont. Mivel hogy a mi iskolánkban tanított utoljára, ez a vagyonveszteség nekünk árt. Ha talál nálunk befogadást és biztonságot, akkor megtartjuk vagy megszerezzük ezt a szellemi vagyont és egyben elvesszük vagy visszaveszünk őt ellenségünktől. Ha ügynök volt de már átállt vagy átall hozzánk, akkor még nagyobb a nyereségünk mert egy ellenségtől elvett vagyonnak az értéke tízszer annyi mint saját vagyonunké (régi kínai harcászati bölcsesség, Szun Ce). Ha nem volt ügynök de ellenünk fordul, akkor ez ellenségünk előnye lesz.
Ez után nézzük meg sajátosságát. Minden fejlődő lény megváltozik. Ezt a valóságot maga a fejlődés bizonyítja. Emberben - és más élőlényben is - a változás eleinte gyors és nagy, mind addig amíg el nem ér egy bizonyos fokot. Ez a gyors és nagy változás, épp úgy szellemileg mint testileg, körülbelül 30-40 évig tart. Ez után a nagy változás csak ritkán vehető észre. Tehát mondhatjuk hogy aki 30-40 éves kora után évtizedekig ugyanabban az irányban halad, azt már csak komoly belső (lelkiismeret furdalás, elkeseredés, stb.) vagy külső (megfélemlítés, zsarolás, stb.) erők térítik le megszokott útjáról. Mivel tudjuk hogy Kiszely egész életében a valóságos magyar történelmet kereste és kutatásai eredményét kiadta (aki ezt cáfolja, hozzon bizonyítékot), mondhatjuk hogy vagy még mindig azon az úton jár, vagy belefáradt és megállt, vagy pedig komoly erők térítették le őt életútjáról. Ha még mindig azon az úton jár és ez nekünk jó, akkor saját magunknak ártunk avval hogy kizárjuk magunk közül. Ha belefáradt és meg akar állni, akkor pedig ha kizárjuk - azon kívül hogy óriási igazságtalanságot követünk el - elveszítjük jövőbeli segítsége reményét, és egyben megadjuk eleségünknek ezt a lehetőséget. Tehát az egyetlen kérdés az hogy mit tegyünk abban az esetben ha letért életútjáról? Erre a kérdésre pedig a fönti táblázat megadja a választ: Az egyensúlyban lévő 4-4 mérleget csak a befogadást és biztonságot ígérő fél képes valamelyik oldalra billenteni.
Aki "csak a szeplőtelen múlttal rendelkezőt" fogadja be - itt nem akarok senkit sem azonosítani - lehet hogy képes vezetni egy 200-lakós falvat, de egy nemzet vezetésére alkalmatlan. Az újszülöttön kívül mindenki "bűnös" valamiért, valaki szemében. Minél több a létszám, minél több a szempont - és mindenkinek csak saját szempontja van - annál több a "kizárandó bűnös." Az efféle gondolkozás csak tudatlanságból, szellemi fejletlenségből vagy szándékos összefogást-keresztező hátsó-gondolatból származik. Aki ért a vezetéshez és őszinte célja a nép jóléte, az úgy vezeti népét mintha egy vakot vezetne kéznél fogva. A hatásos vezetőnek a vak látás-hiánya nem egy hátrány hanem egy előny, mert tudja hogy a sötétében a vak fogja őt vezetni. Aki ezt nem képes megérteni, ne vállalkozzon egy nép vezetésre mert csak kárt okoz.
Ezer szónak egy a vége: Aki azt keresi hogy Kiszely ügynök volt-e vagy nem, az elvesztette szeme elől célpontját, Árpád zászlóját egy ravaszsággal beködösített csatatéren. Nem biztos hogy nem ártunk magunknak ha befogadjuk Kiszely Istvánt. De biztos hogy ártunk magunknak ha kizárjuk.
Hazafias szeretettel,
őszkatona