Már máshol említettem hogy aki törődik hazájával, az azt magáénak tekinti. Aki pedig hazáját magáénak tekinti, annak épp oly természetes a "Haza" ápolása mint saját testi-, lelki-egészségének gondozása. A Magyar Földet nem magáénak tekintő idegen vasárnap reggelre kidobálja a szemetet üzletéből a magyar járdára, kocsiját útközben ganézza ki, a Magyar Földet szemétdombnak tekinti.
De magatartásunknak más hatása is van: Elképzelhetetlen nagy hatást gyakorol másokra. A szemetelést sok önmagát különben magyarnak valló lakós is leutánozza, mondván "reménytelen a helyzet, annyi itt a szemét hogy eggyel több vagy kevesebb nem számít". És itt a nagy tévedés: "Lényegtelen" apróságok alkotják a legnagyobb egységeket is.
Szerencsére, a jó példa is ragadós. Egyetlen egy, lényegtelennek tűnő hazaszerelmes cselekedet, mint a napsütés, százezer irányba világít. Megvilágítja nem csak a megadott cselekedet értékét, de annak alapját, azaz, annak miértjét, is. Még a fásult is elgondolkodik rajta - legalább egy pillanatra.
Vegyük például a csikkek kezelését (Ez nekem nem rögeszmém: csak azért választottam ezt a példát mert máshol már elkezdtem). Semmi bajom nincs a dohányzókkal, jómagam is szívesen rágyújtok egy esti pipára vacsora után. Szerintem a dohányzást a hatóságok (világszerte) részben a jelen és jövő munkaképes "állatállomány" egészsége érdekében korlátozzák, részben az egyéni szabadság szűkítése érdekében. Kétségtelen hogy a mérsékeletlen dohányzás káros a szervezetre, de ez egy külön téma. Itt most nem a dohányzásról hanem a cigaretta-hulladék kezeléséről szeretnék egy pár szót szólni kedves dohányzó-társaimhoz.
Nem akarok egyetlen egy dohányost sem kioktatni arról hogy hogyan rendelkezzen az utcán, közterületen, vagy bárhol a szabadban elszívott cigaretta csikkjével. Az alábbit csak azoknak tanácsolom akik szeretik és tisztelik a Magyar Földet, nem akarják Hazánkat beszemetelni, és egyben példát akarnak mutatni dohányzó-társaiknak, de nem tudják hogyan szabaduljanak meg a még égő vagy már kialudt cigaretta (vagy szivar) csikkektől. Amióta a hamutálak a "kihalt fajok" listájára kerültek, számtalanszor láthatjuk Hazánk tisztaságával még törődő honfitársainkat - pl. a buszmegállónál - ahogy körülnéznek de nem tudják mit csináljanak a csikkekkel. Többségben egy idő után a földre dobják és eltapossák, meggondolatlan esetekben egy szemétkosárba, néha fölgyújtva az abban lévő hulladékot. Az idevágó tanács egy katonavilágban ismert rendelet (volt?), de minden cigarettázó számára hasznos lehet.
Hajdanában, amikor a szűrős cigaretták még nem voltak közismertek a fegyveres szolgálatokban, a már "körömégető" csikkek szabadtéri kezelését is általános rendeletben szabta meg a parancsnokság. Ez a rendelet részletesen leírta hogyan kell egy cigarettacsikkel bánni. Később, amikor már a szűrős cigarettáknak az ára csökkent annyira hogy azt a baka is megengedhette magának, a megmaradt szűrő kezelésére is létrejött rendelet, oktatással egyben. Íme (egy kicsit "civilizálva"):
- Állj jobb lábra, hajlítsd be bal térdedet, és emeld föl a bal lábadat jobb térdedre úgy hogy lásd bal bakancsod (cipőd) talpát. Támaszkodj, ha kell.
- Oltsd el a parazsat talpadon. Dörzsöld addig amíg már csak dohány marad. Szűrős cigaretta esetében a dohányt is dörzsöld ki úgy hogy csak a szűrő maradjon meg. Taposd szét a földön a parazsat. Ügyelj a tűzveszélyre.
- A "baka-" (szűrő nélkül), vagy sodort cigaretta-csikket bontsd ki - szakítsd föl -, szórd szét a dohányt, a papírt pedig sodord egy kis golyóba és vágd zsebre.
- A szűrős cigarettacsikkek kezelése valamivel egyszerűbb. Miután a dohányt már eldörzsölted talpadon és szétszórtad, vágd zsebre a szűrőt.
- Otthon vagy amikor útba esik egy kuka (nem szemét-"kosár"), szabadulj meg a zsebedben összegyűlt hulladéktól. Zsebeid tiszták maradnak és nem szennyezed Szent Hazádat.
Padlós (általában, benti) területen a dohányzók többsége a virág- vagy palánta-cserepeket használja hamutálnak - ha épp van egy a közelben. A "nemtörődöm vele" gondolkozásúak, viszont ott is megmutatják a világnak hovatartozásukat és egyszerűen eldobják a csikket, pláne ha már térdig úsznak a szemétben. Ilyen helyeken az a legjobb megoldás ha a dohányzó előre fölkészül a csikk-kérdés megoldásra és vagy visz magával agy hordozható (zárt) hamutálat vagy egyszerűen nem gyújt rá amíg meg nem oldja a csikk-kezelés kérdést. Ha viszont mégis olyan helyzetben találja magát hogy nem tud mit csinálni a csikkel de valamit muszáj, köpjön bele a tenyerébe, oda hamuzzon, oltsa el benne csikket, törölje ki tenyerét papírzsebkendővel és csomagolja abba az átázott csikket. Ezután már nyugodtan dobhatja az egészet tűzveszély nélkül a legközelebbi szemétkosárba. Ez a megoldás lehet hogy egyesek számára kulturálatlannak tűnik. Ez esetben mindenki saját maga döntse el mi fontosabb számára: a kulturáltság vagy a hazaszeretet.
Na erről csak röviden ennyit. Köszönöm figyelmeteket.
Hazafias szeretettel,
őszkatona