Nyílt levél
Ó, azok a régi beidegződések!
Ó, azok a régi-új pártok!
Hányszor írjam még le, hogy nem kellenek pártok Magyarországon?!
Ja, hogy Szolzsenyicin sorsával riogattak ezért a demokráciában? Nahát! Még mindig itt vagyok! És csak mondom, mondom, szépen mondom, de lehet, hogy már csúnyábban kellene mondanom, vagy ordítva, hogy meghallják, akiknek meg kellene hallaniuk azt:
„NEM KELLENEK PÁRTOK MAGYARORSZÁGON!”
Persze, hogy süket fülekre talál.
Miért?
A régi beidegződések miatt.
Kedves Mária, Ilona – ennyit bevezetőként.
Mit is vegyenek tudomásul a magyar emberek? Addig nincs mit tudomásul venniük, amíg valóban fel nem ismerik azt, hogy nem kellenek pártok Magyarországon.
Amíg ezt nem ismerik fel az emberek, addig nyugodtan el lehet játszani az országvezetésben a jobb-és baloldalt a pártoskodással együtt. Azaz: nyugodtan orránál fogva lehet vezetni a jónépet. Még műpolgárháborút is lehet produkálni. Csupán azt nem értem: minek az álszínjáték, a börtönösdi, amikor már itt vannak, akiknek itt kell lenniük, akiket Mária, Ilona is említ. Talán tartanak valamitől? Mitől? Túlerőben vannak.
Kedves Mária, Ilona – elkéstünk.
Már nincs miről beszélni. Még nincs tervben a pártok felszámolása.
Miért özönlik ide a jónép Magyarországra és Európába évtizedek óta? Túl a természeti kincseinken azért, mert megjósolták 2012-re Amerika elsüllyedését – minden szinten.
Miért mennek napjainkban Amerikába magyar emberek szerencsét próbálni? Na, ezt a kérdést nem válaszolom meg kedves Mária, Ilona!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Szőnyi Bartalos Mária