2007. szeptember elsején írtam egy cikket „Nekem előre köszönnek a cigányok” címmel.
Bizonyára el sem jutott ez az írásom az érdekeltekhez, s ha mégis eljutott, akkor nem értették meg a lényegét.
Az alábbiakban újra leközlöm az említett írásomat.
Előtte hangsúlyozni kívánom, hogy a romák, a cigányok valamit nem vesznek észre, ami életveszélyes számukra is.
Azt nem veszik észre, hogy a c, és az idegenszívűek számára a cigányság és a romák csupán eszköz, hogy lecsökkentsék a magyarság létszámát. Miután elégedettekké válnak az idegenek a magyarok létszámával, a cigányok és a romák következnek, mert ők is a gójok csoportjába tartoznak. Ráadásul: a cigányság nem rejti véka alá, hogy munka nélkül akar megélni. Az idegenszívűeknek pedig szorgos szolga kell. Olyan szolga, mint a magyarság. Ezért akarnak szolgasorba juttatni mintegy 5-6 millió magyar embert, aki számukra megfelel. Nekik cigányok és romák nem kellenek még akkor sem, ha magyaroknak vallják magukat! Nekik a szorgalmasan dolgozó, őket kiszolgáló magyar ember kell, de közülük is csak 5-6 milló.
Cigányok, Romák! Felhasználnak benneteket az idegenszívű, nem magyar országvezetők! Nehogy bedőljetek!
A saját sírotokat ássátok meg azzal, ha neki mentek a magyar népnek; mert amint elvégezteti veletek a mai kormány a PISZKOS MUNKÁT, ráuszítva benneteket a magyarságra, azután benneteket hoz olyan helyzetbe, hogy vagy elhagyjátok Magyarországot, vagy pedig más módszerekkel kiírt mindannyiótokat! A megbízóitoknak nem kellenek sem cigányok, sem romák.
Egyetlen megoldás létezik!
Ha összefogtok a magyar néppel és elzavarjátok együtt az idegenszívűeket és a kormányt az országgyűlésből. (kiemelés: >Zoli< -tól)
Gondolkodjatok! Más megoldás nincs, hogy életben maradjatok! Mert a magyarok után, ti következtek.
A mai kormány és az idegenszívűek eddig még mindenkit átvertek. Ti sem vagytok kivételek. Még akkor sem, ha most még pénzelnek benneteket.
Romák, cigányok, össze kell fognotok Magyarországon a magyarokkal!
Más megoldás nincs arra, hogy a magyarok, a cigányok és a romák megéljenek ebben az országban úgy, hogy megteremtsék közösen gyermekeik, unokáik és a majdani leszármazottaik jövőjét.
Komárom-Szőny, 2008. szeptember 9.
Szőnyi Bartalos Mária
NEKEM ELŐRE KÖSZÖNNEK A CIGÁNYOK
Mielőtt mélyebben rántanám bele az olvasót a cigányokról írt dolgozatomba, fontos megemlítenem, hogy nekem nem volt problémám a cigányokkal gyerekként sem. Voltak Oláh cigány osztálytársaim az ötvenes évek második felében, az általános iskolában.
Emlékszem három gyerekre. A Szlávira, akiről azt hallottam, hogy már meghalt. Az ő nevét és Attila nevét megjegyeztem. Szlávi nagyhangú volt, Attila visszahúzódó. Történt egyszer, hogy Attila sírt. Nem hagyta abba. Szlávi meg a maga parlagi szövegével szidta, amiért sír. Óra alatt is. A tanító nénit és a többieket is zavarta a megszünni nem akaró jelenet. Amikor szünet lett, odamentem Attilához, és megkérdeztem, mi a baja. Nem szólt semmit, csak sírt tovább. Szlávi meg idegesen, hadonászva szidta tovább Attilát. Eszembe jutott, hogy apám azt szokta mondani: „Az ember akkor ideges, ha éhes, és akkor sír, ha tehetetlen”. Mivel szünet volt, elővettem a kis elemózsiámat és elosztottam négy felé. Adtam először Attilának, majd Szlávinak, és annak is, akinek már elfelejtettem a nevét. Nekem is jutott. Attila befejezte a sírást, Szlávi nem szidta tovább Attilát. A szünet végére már mind a három fiú mosolygott. A következő órán csendesen ültek a padban és figyeltek a tanító néni magyarázatára, aki meglepve vette tudomásul, hogy megszünt a probléma.
Azért írtam le ezt a történetet, mert úgy gondolom, mindennek oka van. Attila beilleszkedett a társadalomba: lakása, felesége, három gyermeke lett és volt munkahelye. Néhány éve találkoztunk. Az egészségi állapota megromlott, már beteg volt. Azóta nem hallottam felőle. Szláviról pedig úgy hallottam, hogy egészen más életformát élt, mint Attila. Nekem a cigányok mindig előre és kedvesen köszöntek, még a felnőttek is. Tőlem nem kéregettek soha semmit, nem loptak meg. Nem tolakodtak elém, mint észre vettem, hogy másokkal bizony, ezt megtették, megteszik. Igaz, szoktam velük beszélgetni az utcán vagy az üzletben. Igaz, nekem könnyű mosolyogva, akár előre is köszönni nekik, mert szeretem a gyerekeket. Minden gyermeket megnézek és mosolygok rájuk. Örülök, ha meglátok egy gyermeket az anyukájával és máris mosolygok a gyermekre. Ha közel kerülök hozzá, meg is szólítom, függetlenül a származásától. A babák és a kisgyermekek látványa ösztönös, belülről fakadó örömérzetet vált ki bennem, mert ők alkotják a jövő nemzedéket. Általuk érzékelhetjük, formálhatjuk a jövőt, egy kicsit be is pillanthatunk jövőbeni életükbe.
„Te hagyod, hogy tiszteljünk, de az, ott, az még azt sem hagyná, mert lenéz, megvet bennünket. Te tudod, hogy cigányok vagyunk és nem várod el tőlünk, hogy ne legyünk azok, akik vagyunk”. Így magyarázták meg nekem, hogy miért fogadtak el „embernek” még akkor is, ha én nem vagyok cigány. „Aki nem „ember”, az nem hagyja, hogy tiszteljük, de azt nem is tudjuk tisztelni, mert gyűlöl bennünket. Látszik a szemeiből.” – mondták egyik alkalommal az utcán. Akkor több cigány anyukával találkoztam, akikkel a gyermekeik is ott voltak.
A cigányok a gyermekeikért ölni képesek. Persze, minden más származású anya is. A különbség annyi, hogy ők, azonnal – gondolkodás nélkül - megtorolják a gyermekeiket érő vélt vagy valós sérelmeket.
Olvastam mostanában több cikket a cigányokról. Szomorú történetek. Mert őket, ha megdobják egy kis kaviccsal, visszadobnak egy hatalmas kövel és nem kenyérrel. Napjainkra igen elvadult néhány cigánycsoport Magyarországon. Mi lehet az oka? Nem csodálkoznék azon, ha kiderülne: a mai kormány becsapta őket is és bizony, ha egy cigánycsalád csalódik valakiben, az nem húzódik vissza. S ha a magyar kormány csapja be őket, akkor az ő logikájuk szerint a magyarokon kell azt megtorolni minden eszközzel. Holott, ők is magyar állampolgárok, de ezen belül a cigányságukat is vállalják.
Most nem azokról a cigányokról írok, akik a bűnözői kemény maghoz tartoznak, mert őket nem ismerem, tehát nem tudnék hitelesen írni róluk.
A továbbiakban azt próbálom kideríteni, mi a baj, hol rontották ők, vagy mi el a cigány-magyar kapcsolatot, és megpróbálok alkalmazható megoldást keresni az elemzésem közben - vagy utána - e kapcsolat rendezésére. Mindig valaminek a felismerése lehet a kezdet, ami a megoldáshoz vezet. Tehát, nekem fontos felismernem valamit a magyar – cigány kapcsolatban, hogy megtaláljam az egyensúlyra törekvés lehetőségét, módját ezen írásom végére legalább, ami a cigány – magyar beszédkapcsolatokat, és a kedvezőtlen magyar-cigány magatartási formákat módosíthatja, kedvező irányba terelheti. Ezért, már most kérek mindenkit, hogy őrizze meg higgadtságát, mert gondolkodni bármiről, csak nyugodt vérmérséklettel ajánlatos. Ellenkező esetben átesik a gondolkodó ember is a ló túlsó oldalára.
Alapjellemünkben mi, magyarok: befogadók vagyunk, segítőkészek és vendégszeretők. A segítőkészségünk módjában érzem azt, hogy a cigányok esetében valamit, valahol elrontottunk. Segítettük, segítjük őket. Ennek fejében azt várjuk el tőlük ma is, hogy olyanná váljanak legalább, mint az egyszerű magyar ember. Nem akarjuk őket cigányoknak nézni és látni. Olyan lehetőségeket adtunk számukra kormány szinten, amilyenek voltak az elvárásaink. Felülről irányított elvárások voltak ezek. Felülről irányítottak most is.
Nem vettük figyelembe az ő gondolkodásmódjukat, késztetéseiket, kultúrájukat. Nem értettük – a hozzánk képest – primitív életformájukat. Azért nem, mert el sem tudtuk, el sem tudjuk képzelni azt, hogy a cigányság a természethez vonzódik a napjainkban is. Nem is értjük őket. Nem értjük azt, hogy az igazi cigány miért munkakerülő. Soha nem fogjuk tudni megérteni és elfogadni, hogy miért bújik ki a munka alól, miért nincs erre késztetése, és ennek ellenére mégis, miért akar legalább olyan mértékben részesülni a mások által megtermelt javakból, mint az, az ember, aki megdolgozott a pénzéért.
Nem értjük azt, hogy a cigányok a természet gyermekei, a természet lányai, fiai. Mindent úgy fognak fel, hogy a természetből ered. A pénzt is. Hiába találta ki az ember a pénzt, az ember is a természet szüleménye, Isten ajándéka a gyermek. Szerintük a természet adja meg mindenki számára a megélhetést. Aki megszületett, azt képes eltartani a természet. Úgy gondolják, hogy a természetből mindenki kiveheti a maga részét még akkor is, ha egy szalmaszálat sem mozdít meg érte. Csupán azért, mert megszületett a Jóisten kegyelméből.
Úgy gondolom, hogy napjainkra azért, aki akart, beilleszkedett valamelyest a változó világunkba, amelyhez nekünk, magyaroknak is nehéz alkalmazkodni és bizony, van olyan magyar ember is, aki nem tudja elfogadni napjaink világát Magyarországon. Megközelítően a szavazók fele volt ilyen, 2006-ban. Most pedig talán már kétharmada is van az országban élőknek, akik visszautasítják a kormányprogramot és lázadnak a diktatórikus jegyeket magán viselő kormány ellen. Azért is többek között, mert némely bűnözőnek kiváltságos helyzetet teremtett. Aki pedig a bűnözés útjára tért, azt előbb-utóbb kiveti magából a magyarság és a cigányság is.
A magyarok dolgos, szorgos emberek, és még egyszer fontos hangsúlyozni, hogy együttérzők, segítőkészek. Ezért nem értjük azt, hogy csak úgy elveszik tőlünk azt a cigányok, amire szükségük van, és úgy nem okoz nekik bűntuidatot, mint ahogyan a Talmud híveinek sem, akik a zsidókon kívül mindenki mást „goy”-nak tartanak. A cigányokat is. Csakhogy a Talmud hívei a pénz hívei, akikben nem kelt bűntudatot az, ha a magyar és cigánynépséget – de bármely, más népcsoportot - megölik, vagy eltüntetik a Föld színéről.
A cigányok pedig a természet gyermekei Isten nevében. A cigányokra vonatkozik a Tíz Parancsolat, amelyben a „Ne ölj” is benne van.
Óriási a különbség!
Mégis, két, ugyanazon véglet között őrlődik ma a magyarság és a cigányság! Egyrészt: a magyarok és a Talmud hívei közötti, illetve a magyarok és a cigányok közötti konfliktus létezése okoz hullámzó kedélyállapotot Magyarországon az emberekben. Másrészt: A cigányok és a Talmud hívei közötti, illetve a cigányok és a magyarok közötti konfliktus létezése Magyarországon okoz gondokat a cigányság körében.
A Talmud híveinek érdeke, hogy a magyarok és a cigányok, illetve a cigányok és a magyarok közötti konfliktust kiélezzék, és az úgymond „piszkos munkát” a két népcsoporttal egymáson elvégeztessék. Magyarul: összeugrasszák a cigányságot a magyarsággal, és olyan mértékben felfokozzák az egymás iránti gyűlöletet, hogy nyírja ki egymást a két népcsoport. (kiemelés: >Zoli< -tól)
Ez, az a felismerés, amely a cigányság és a magyarság összefogását kell, hogy eredményezze a közeljövőben Magyarországon, de az egész Földön más nemzetek számára is, mert csak összefogva maradhatunk életben.
Mivel hasonló veszély leselkedik más nemzetekre is földi világunkban - amely nemzetek, népek, népcsoportok nem tartoznak a Talmud hívei közé – ezért éppen ideje, hogy ők is átgondolják az általam eddig írtakat, és a saját országukban zajló folyamatok mögé nézzenek.
Ugyanis a látszat néha csal. Úgy látom, hogy a Talmud hívei egyedüli ellenségei a világunk nemzeteinek, népeinek, népcsoportjainak. Azon mesterkednek a Talmud hívei, hogy a zsidókon kívüli „goy”-okat egymással ölessék meg, és ők legyenek egyedül a világban az uralkodó nép.
Ezért, Magyarországon mindenkinek össze kell fogni, aki a Talmud szerinti „goy”-ok közé tartozik, és nem szabad bántanunk egymást. Azokat fontos elkergetni ebből az országból, akik nekünk mondják, hogy hagyjuk el hazánkat, és akik egymásnak ugrasztottak már bennünket elég sokszor, megosztva népünket, ütve a magyarokat, de válogatás nélkül mindenkit például 2006 őszén.
Kedves Olvasó! Mindennek oka van. Jelenleg a Talmud híveinek csak 5-6 millió szorgos, dolgos magyar emberre van szüksége azért, hogy rabszolgaként alkalmazzák őket hamarosan. A cigányokra nincs szükségük. Őket nagyobb veszélyben látom, mint a magyarokat. Úgy gondolom, hogy minden veszély akkor múlik el fejünk fölül, ha a cigányok és a magyarok felismerik: össze kell fogniuk azért, hogy megmaradjanak e földtekén, Mária országában. (kiemelés: >Zoli< -tól)
Kérem, gondolják át, esetleg gondolják tovább és terjesszék eszmefuttatásomat.
Végül, felteszem a kérdést: Rájöttek-e már, hogy miért köszönnek nekem előre a cigányok?
Segítek: Azért, mert nem várom el tőlük, hogy ne cigányok legyenek és ugyanúgy megcsodálom gyermekeiket, mint a magyar gyermekeket, vagy bármely más nemzet gyermekeit. Mindannyiuk szemében a jövő tükörképe látható. Nézzenek önök is minden gyermek szemébe! Bele tudnak nézni? Ha igen, akkor meg fognak lepödni azon, amit látnak majd. Aki nem tud a gyermekek szemébe nézni, az nézzen önmagába, és gondolkodjon el, hogy mit tett ellenük, és mi az, amit nem tett meg értük. Ha valaki a tükörbe nézve nem képes a saját tekintetét elviselni, az menthetetlen. Mindegy, hogy zsidónak, cigánynak, magyarnak, vagy bármely nemzetiségűnek, bármely párthoz vagy csoporthoz tartozónak vallja magát.
Köszönöm, hogy elolvasták a fenti, gondolatokat ébresztő írásomat.
Komárom-Szőny, 2007. szeptember 1.