Ezen első nyelvi kapcsolat észlelése maga után vonja az éberebb szemlélődést, s lassan a helynevek „magyaros” hangzása foglalja el gondolatainkat, amikor például Bala tóról, Don folyóról hall az ember, s a Thames folyó is Temesünk emlékét ringatja. A megismert skót emberek nehéz történelmi sorsa, a történetírók népüket elmarasztaló megjegyzései, szabadságszeretetük, jólelkűségük mind rokon érzéseket váltanak ki bennünk magyarokban. Még kedves hangszerük, a duda is ismerős, hiszen ők is a birka bőrébe fújják bújukat, mint magyar juhászaink. A Don folyó neve az orosz Dontól a Dunán át a Brit szigetekig egy egységes népi jelenlétnek a hírmondója. Az angliai Donban talált rovásírásos ládikó ugyancsak ezen műveltségi réteg hírmondója. Hol, mikor kezdődött ez a kapcsolat? A magyar magnak megfelelő Mc, vagy Mac név a skótok szittya azonosságtudatának egy korábbi rétegét hozza felszinre, mely a kárpátmedencei magyar őshazába vezet.

 A skótok napjainkban ismét erősödő függetlenségi vágya nem szalmaláng, századokra visszamenően él a népben. Az 1320-ban írt latin nyelvű Arbroth-i Deklaráció (Declaration of Arbroath), melyet 1320 április 6.-án hirdettek ki a Skócia keleti partján épült Arbroth apátságban, mely a híres St. Andrews székesegyháztól nem messze, északra van. Az irat célja az volt, hogy meggyőzze az avignoni XXII. János pápát arról, hogy a skótok önálló országot képeznek, s ezért az angol trónkövetelést jogellenesnek minősítse. A híres skót harcos, Robert the Bruce legyőzte az angolokat Bannockburn-nél 1314-ben, s visszafoglalta Berwick-on-Tweed határmenti helységet az angoloktól 1319-ben. Ezen irat érdekes része, hogy a skótok önmagukat a szittyáktól származtatják. Ez a szittyáktól való származástudat e nép ősi népi emléke és öröksége, hiszen hovatartozásuk tényét, mint örökséget adják tovább utódaiknak, mint ahogy népünk is ezt teszi a mindenkori uralkodó réteg ellenkezése dacára. A közös szittya rokonságtudat fényében vizsgált skót hagyományok a skót-magyar rokonság számos, eddig nem is kutatott, de élő szálát erősíthetik.

A skótok történelme a Brit Szigetek kelta népességének történelmével fonódik egybe. Ezek története nemzetalakitás előtti ősidőkig megy vissza, s alapja egy egységes ősműveltség. Ősregéik fénylényekkel, tündérekkel, óriásokkal népesítik be e vidéket. Ír legendák szerint első lakói a Fir-bolg-ok. A Fir szórész férfit jelent. Első ismert történelmi szerepük a saját írással rendelkező pikteknek van. Eredetük vitatott, állítólag szkitiából jöttek a Kr.u. 3. században. Királyuk Sodrik a honfoglaló háborúban meghalt. Caithness területére lettek száműzve, ahol igen elsokasodtak, s új területeket is benépesítettek. Erp nevű vezérük fia Drust, a későbbi Trisztán a rege szerint száz évig uralkodott. Társadalmuk anyajogú. Érkezésükkor már volt saját írásuk. Tetoválták magukat, mely szokás némely szittya leleten is megtalálható. A piktek a Kr.u. IX. században egyesültek a skótokkal. Az anyajogú pikt társadalom hagyományai egyengethették az útat később Szt. Margit királynő vezető szerepének elfogada felé.

A „Végzet köve” (The Stone of Destiny) volt a Szigetek őslakóinak koronázó helye. A koronázás a szittya eredetűnek feltételezett pikteknél hivatalosan Scone-ban, Perth közelében történt, mely hagyományos királyi koronázó helyük volt. A koronázandó egyén a „végzet kövén” foglalt helyet. Az ugyancsak szittya eredetű Skótoké volt az Albany-nak nevezett terület. Lassan mind jobban elfoglalták a korábbi pikt részeket, mikor egy hűsük, Kenneth MacAlpine arra hivatkozva, hogy pikt vér is folyik ereiben, a skótok és piktek királyává avattatta magát. A skótok szerint ezt a követ egy Tea nevű királyleány hozta magával Írországba, ahol férjhez ment Tamairhez. Elkeresztényesedett mythologia szerint Ábrahám ezen a kövön aludt, amikor a mennyei létrán az angyalokat látta fel, s alá járni. E hitrege viszont így a kő származási helyeként Ur városát jelöli meg, ahol minden valószínűség szerint ugyancsak szent kő, koronázási, vagy egyéb szent szertartás alkalmával használt tárgy lehetett, különben nem hozták volna messze földről magukkal. Tea és Tamair neve maga is a sumir-szemere műveltséggel, a folyamközi szem templomokkal, s egyúttal nedű szavunkkal, Temes és Thames folyók nevével van összeköttetésben. Tara vidékén máig is jól látható kerek földvárak vannak, s ezek Tara nevét is a magyar tár-tér szócsoporthoz, sőt Turán nevéhez is kapcsolják. Azóta e kövön koronázzák a királyokat. Fergus herceg, Dalriada alapítója hozta el a követ Írországból Iona szigetére; e név kapcsolatban van a jász néptörzs Ion nevével.^[1] Később Kenneth hozta el a követ Scon-ba. Innen később I. Edward Westminsterbe vitette, ahonnan 1996-ban II. Erzsébet királynő parancsára visszaadküldték Skóciába.

Miután véletlenek nincsenek fel kell figyelnünk arra, hogy Skóciába most költözött vissza koronázó kövük, ugyanakkor a magyar Szent Korona visszaköltözött az országházba, mindkettő koronázásra készen. Arra is figyelnünk kell, hogy Szántai Lajos előadása szerint a magyar királyok koronázáskor dobogón állnak a Képes Krónika rajzaiban, mely dobogót Dobogókővel hozza kapcsolatba. Vajon a skót végzet köve és a Dobogókő milyen kapcsolatban lehet? Valami ismeretlen, szent vonulat köti össze a kettőt a feltámadás reményében.

Magyar fogadalmi szertartásaink része az eskű, mely szó kő szavunkat rejti magában. Magyar Adorján szerint némely magyar nemzetségnél szokásos volt meteorkőre, mint tiszta, égből esett, érintetlen tisztaságú tárgyra esküdni a biblia előtti időkben. Ilyen szent kő napjainkban a muzulmánok híres fekete köve, mely meteorkövet Kaba, sőt Csaba néven is tisztelik az ottani lakósok.

Hét tagú tanácstestület kormányzott a király távollétében. Ugyan ez visszhangzik az Árpád vezette hét vezér szerepében is.

Molmutin egy új királyi család alapító tagja uralmát a kettős királyság alapelvének megfelelően osztotta fel fiai Belinus és Brennius között. Belinus volt a fő király, testvére Brennius az északi részek ura. A kettős királyság fogalma őseinknél ismeretes volt. Neveik a B-L és B-R szócsaládon belül rengeteg magyar kapcsolatra hívják fel a figyelmet.

A skótok korábbi szittya ősmúltukkal is foglalkoznak napjainkban. Jelenleg a középkeleti szittyákkal való rokonságot igyekeznek feltárni, s ezt az „elveszett” tíz izraeli törzzsel való lehetséges kapcsolatukkal is magyarázzák. Ezen a ponton figyelmeztetni szeretném skót testvéreinket arra, hogy bár jelen korunk történetírói nem szeretnek emlékezni a szittyák közelkeleti jelenlétére, eltörölhetetlen bizonyságként állnak még ma is a valahai Scythopolis város falai emlékeztetve az utókort ezek szittya építőire, lakóira, uraira. Diodorus Siculus szittya eredetmondája szerinttc "Diodorus Siculus szittya eredetmondája" \f C \l 1 Scythes utódai hatalmukat Egyiptom Nilus folyamáig, majd egyfelől a Keleti Óceán felé, másfelől a Káspi-tengerig és a Maeotis taváig is kiterjesztették. A skót legendákat tehát a történetírók munkái is támogatják, s a két nép egyiptomi találkozása a valóság birodalmában is megtörténtnek tekinthető. Érdekességként megemlitem, hogy Skythes fia Pálos Magyarország szent Pilis hegységének egy barlangjában nyugszik várva ébredését..

Eredetregéjük szerint egyik nemesük feleségül vette az akkori egyiptomi fáraó Scota nevű leányát, s az ő neve után nevezik skótoknak magukat. Egyiptomból később kiűzték őket, s miután negyvenkét évig vándoroltak új hazát keresve, végül Spanyolországban telepedtek meg. E vándorlás messze megelőzte a mózesit. Spanyolországban maradtak ezer évig, majd továbbmentek Írország Argyll nevű tartományába, melyet ők maguk Dalriada néven hívtak. Királyaik első lakhelye Dunadd volt. Mindezen nevek alakban és értelemben magyar nyelvünkhöz kapcsolódnak. Mielőtt az angol szigeteket elfoglalták, egy Cessair nevű királynő uralkodott ott, kinek apja Bith, Noé fia. A Bith név víz szavunk rokona — ami a vízözönt „megúszó” család esetében érthető — és a magyar B-Sz szócsoport része. Más legenda szerint az özönvíz egyedüli túlélője Fintan volt e vidéken, az alakját tetszés szerint változtatni tudó, halhatatlanná vált ember. Fintan neve fény szavunkkal rokon, s az előbb említett tulajdonságai is a tündérkorszakkal hozzák kapcsolatba. Ezen alak változtatás és az örök élet keresése népmeséink szerves része.

A skótok Brit szigetekre való érkezése előtt már megalapozott, magyar rokon műveltség nyomai találhatók a Brit szigeteken és Skóciában. Később is több hullámban jelentek meg rokon népeink e területen. Az utólsó egy ilyen nagyobb hullám a Marcus Aurelius római császár idején, katonai szerződés keretében Angliában szolgálatot teljesítő 6. római légió jász, illetve szarmata katonaságának érkezése. A velük kapcsolatos vidékek földrajzát, történelmét kutatva feltünő a sok magyar rokon földrajzi név, melyek a szarmaták korát ezredekkel előzték meg, s írták e vidék földrajzába magyar és velünk rokon népek jelenlétét. A Brit Szigetek történelmének legnagyobb ismerője Littleton professzor a szarmatákat rokonítja a szittyákkal és az alánokkal.

Az angol regék nagy királyának történetét a szarmatáktól örökölt emléknek tartja. Az Arthur legenda egy hősének, Sir Lancelotnak a személyét viszont a Kr.u. V. században nyugatra érkező alánok hason nevű és szerepű egyéniségével azonosítja. Ugyancsak szarmata-alán műveltségi körbe sorolja az Arthur király kardja, a kerek asztal, s vitézei regéjét, a Grál edény legendáját, mely a keresztény századok során az új hit hagyományaival bővült, bár ezeket a hivatalos egyház nem támogatta. A Brit szigetek kelta és skót lakóssága előtt tehát nem voltak idegenek ezek ősidőkből származó, magyar jelenlétet idéző helynevek, hiszen kárpátmedencei, illetve egyiptomi jelenlétük idején már találkoztak ezekkel.

A magyar hangzású földrajzi neveket a helybéli hagyományok is támogatják, melyek magyar meséinkkel közeli rokonságot mutatnak.

Ezek között két őshagyományt említek csak meg:

A fehér ló a Brit szigetek őslakóinak híres jelképe volt. Erről az Uffington-i fehér ló földbe vájt, hatalmas képe, vagy a Silchester-i érmék lova is hírt ad. Mindkettő szerint önmagukat az ott lakó ősnép is a „Fehér ló fiának” tartotta magát, s ma is gyermekáldás ügyében e fehér lóhoz vándorolnak az asszonyok. Alfred királlyal is kapcsolatos egy ilyen fehér ló ábrázolás. A király nevét „Elf-rede”-nek magyarázzák; a szó első szótagja tündérkori eredetről beszél. Bátor, művelt egyéniség, s törvényei a vérontást szüntették be. Ugyancsak e vidéken egy „Ló-istennőt” is tiszteltek Epona név alatt, kinek tiszteletét később a rómaiak is átvették, ahol Reginának hívták. Nevében pannon népünk nap és fény szava rejtőzik; a ló és lovasa együttesen a pannonok Panna Nagyasszonyát jelenti, s élet és napjelkép.

Cerne egy Helith, Helis, vagy Heil nevű istenség tiszteleti helye. A Cerne-i óriás földrajza egy kallót tart kezében, s kétségtelen termékenységi jelkép voltának más jeleit is ékesen feltüntették a múlt idők művészei. Itt mind a helységnév, mind az istenség neve kör, kel, illetve Kolos, Kallós szavunkkal kapcsolatos. E nevek számos magyarországi helységnévben fennmaradtak, s az erdélyi Kolozsvár neve is ezen ősi nevet őrzi. E szócsoport terméke a rómaiak kallóval ábrázolt Herkules istensége is, de ők e nyelvi összefüggést már nem értették. Ide tartozik a görög írók említette szittya Kolaxis, s Heracles fiának Gelonosnak a neve is.

A Kent tartománynév jelentése rúd, ami hímségi jelkép, s kan szavunkkal rokon. A ’Cantabria-i’-nak nevezett nép északnyugat Spanyolország kelta lakóssága, akiket Agustus hódított meg. Agricola, Britannia kormányzója (Kr.u. 78-85) a belgiumi tungri népből telepített át ide embereket a rend megszilárdítására. Belgium korabeli térképén mint Civitas Tungrorum van feltüntetve.

Kent egy ősi királya, vagy hőse volt Brethwald, később ez a név méltóságnévként marad fenn. Aethelbert Kr.u. 597-ben uralkodott Kentben, Northumbria királya Aetelfrith volt. E nevek királyi származást jelölnek, s az Atilla-Etele fogalomkörbe tartoznak.

Kent Cantium, illetve Cantawara első szótagjával azonos a magyar kanta, kancsó szó, s az ebből eredő latin cantharus, görög kantharos szó, mely egy bizonyos kétfülű, kantáros kancsó neve. A kanta befogadóképessége nőiségi, a belőle való öntés, ontás hímségi, s e kettő együttesen életejelkép a világ különböző műveltségeinél. Pogány vallások templomai előtt rendszerint vagy természetes forrás, vagy mosakodásra alkalmas kút, vagy medence volt, ugyancsak a hímségi-nőiségi fogalmak kifejezésére, ami a római katholikus templomokban már csak a kis szenteltvíztartóvá szelidült. Magyar Adorján feldolgozása alapján ezek a régi, kereszténység előtti magyar egyházak a női test felépítését követték; befogadó rendeltetésük valóban nőiségi jelkép. Nyelvünkben az anyaszentegyház szó kereszténység előtti időket idéz. Addig, amig az Ég, tehát Isten nevéből eredő egyház szó szellemi közösséget, az anyaszentegyház anyagi épületet, s földi menedéket jelent.

A rómaiak elfoglalt területeiken egy már megalapozott vallási központban építették fel saját templomaikat, így Kentben, illetve Cantawaraban is. Itt Apollonak építettek szentélyt, s ez elárulja, hogy naptiszteleti hely volt az őslakósság körében is. Ennek helyére a keresztény korszakban St. Augustine tiszteletére építettek 597-ben apátságot, s ez vált később a Canterbury érsekséggé.

A kancsó egyik népi neve „Kincső”, amivel egy népcsoportunk a Göncöl szekeret nevezte el.^[2] E név az ég felé irányítja tekintetünket. Kincs szavunk fényt, gazdagságot is jelent. Cantawara ősi neve szerint e vár életet, fényt, gazdagságot is rejtett magában. Cantawara utólsó „-vára” szótagja avar, illetve várkun népünk itteni jelenlétét idézi.

David McRoberts történetíró munkája említi a Skót központi hatalom kialakulásának rögös útját: A római légiók visszavonulása után a Brit Szigeteken a kora ötödik században négy királyság kezdett lassan kialakulni a mai Skócia területén: Cumbria, mely Glasgow és Carlise között terül el, Bernicia a Firth of Forth-tól Tyne-ig terült el, s Scotiának hivták Argyllshire-t, néhány nyugati szigettel egybekötve. Ez utóbbiakat az írországi skótok lakták, a terület többi, északi és keleti része a lazán körülhatárolt Pictavia volt, melyet a történelemkönyvek – talán csúfnévként használt – Pict néven emlegetnek, ami “festett embert” jelent.

Az önmagukat szittyáktól származtatott skótok Argyll-i királyságának neve Dalriada. Argyilus királyfink népi és a későbbi irodalomba is átmentett alakja máig ismert, s őskori hagyományok része. Dalriada egy Kr.u.VI. századbeli híres vitéze Colum nemcsak írástudásáról, de mérföldre is elható hangjáról volt híres, melynek segítségével könnyen tudott seregeket toborozni magának. Ezt figyelembe véve a Colum nevet mássalhangzói után kürt szavunk gyenge kiejtésű másának tekinthetjük. Tekintettel arra, hogy működési köre Szent Finnian templomához kötött, s a Finnian név kereszténység előtti időket idéz, így Colum is egy ősi személyiség utódja kell legyen, ki Dalriada névadója volt, harcra hívó riadó dal értelemmel. Korai magyar nyelvünk a jelzőt a jelzett szó után, azzal egybekapcsolva is használta, Becskerek helynevünk mintájára, mely Kerek Becs (vár) értelmű. Dalriada későbbi királya a skót Kenneth MacAlpine volt Kr.u.843-ban. Elfoglalta a piktek területeit, s a „Végzet Kövét” (Stone of Destiny) ő hozta Albanyba.

Az Ír sziget benépesítése öt hullámban történt. Az egyik ilyen hullám a Historia Brittonum szerint Partholon és ezer főből álló népe volt, kiket hazájukból Kr.e. IV. században száműztek, s így érkeztek a Brit szigetekre. Geoffrey Manamouth ugyancsak ebbe a korba teszi őket, de szerinte Spanyolországból jöttek Orkneyba, majd onnan királyi engedéllyel telepedtek le Írországban. Egy feltevés szerint a mai írek az ő ivadékaik. Földműveléssel, állattenyésztéssel, sörfőzéssel és építészettel foglalkoztak, s így a békés életmód alapfeltételeit hozták magukkal. Partholon leszármazottai Nemed és Fir-Bolg idővel kis királyságokat alapítottak. Partholon neve, száműzetésének története part, pártos szavainkkal, s a Párthus birodalommal mutatnak kapcsolatot, s további kutatómunkát érdemelnek.

Nemed neve Nimródra emlékeztet. A magyarul nem beszélő J.B. Hannay szerint mint ősapa szerepelt, s nevének értelme „The begetting rod”, azaz „nemző rúd”. Ipolyi felhozza Müglein tolmácsolásában a Chronicon rythmicum 6. szavait: Nemprot avus Hunorum / triginta cubitorum / me recolo legisse / in longum extitisse, mely tehát Nimród óriási, valóban nemzetatyához méltó méreteiről beszél. Nimród itt a nemző erőt jelképező rúd neve. A Brit szigetek óriási férfirajzai ezen gondolatkörhöz kapcsolódnak, s gyermektelen asszonyok ezeket az óriás-rajzokat mai napig is tisztelettel látogatják gyermekáldás reményében. Az óriások legtovább Cornwallban maradtak fenn, mely „Gogmagog” származási helye is. Ipolyi említi még a sajátos Nemere nevet, mely részben egy magas hegy neve, részeben pedig „éjszaki székely szél, mely még az embert is megöli.” A Nemere szó összetételében ismét a megtermékenyítő, nemző erő fogalma van képviselve. Tudjuk azt is, hogy a szélnek nemcsak pusztító, de megtermékenyítő hatása is van, mikor a virágok beporzását elősegíti. Székely népdalunk erről a következőképpen emlékezik meg: „Nemerének hideg szele, / fú a kalászos rétre le / attól rózsám meg nem fázik, / sőt inkább megpirosodik.”^[3]

A skót hagyományokból tehát pontos értesüléseink vannak a legősibb időkből fennmaradt nevekről, s azok bizonyítottan kelta eredetéről. E legkorábbi réteg őrizte meg számunkra a Fin-ek mondáit, szavait, s a skótok, mint késői bevándorlók, feltehetően felvették az őslakosság neveit, s szokásaik nagy részét. Őstársadalmukat apajogúnak tudták. A negyven általam kijegyzett és kelta eredetűnek mondott név közül csak hét olyan név van, mely nem Mac (mag, férfi) kezdetű, s ezzel magyar eredethez kapcsolják családjukat. A skót családi nevek Mac, kezdőbetűi alakban, hangzásban és értelemben a magyar mag szó azonosai. A skót történelem igen előkelő helyét elfoglaló MacArthur család mai magyar nyelvünkben Arthur magját jelenti, s Arturfinak is fordíthatnánk. A fi szó viszont a keltában is gyermeket jelent.

Számunkra érdekes az is, hogy a negyven ős-skót család közül tizenkettőnek lakhelye Argyl, s e hely neve az ősi Árgyélus királyfink emlékét idézi. Tárgyunk szempontjából igen fontos megemlíteni, hogy a legősibbnek tudott skót családok temetkezési helye Iona, mely név a dunántúli jászok Ion nevét őrizte meg, de kapcsolódik a jász és gyász szavak ismeretéhez is. Az Ionreach család Kintail tartomány ura, s itt is a jász és kún indítékú neveket egymás mellett találjuk, mint a világ sok más pontján is, de főleg hazánk jász-kún területén. Jelen korban a MacKenzie család eredezteti magát tőlük, s így a Mac előnév mind a Ion, mind a Kun népcsaládot a magyar törzzsel kötik össze.

E családok jelképes virága majdnem kizárólagosan a fenyő, vagy valamely örökzöld növény, s ezeket hagyományosan kalapjukra tűzve hordják. Az örökzöld fenyő fehér hún törzsünk jelképes növénye volt. A ruháik színe, s a fent említett virágok az illető család tulajdonát képezik, ezeket más család nem alkalmazhatja, mint ahogyan nem alkalmazhatná a család címerét sem. E színek és virágok viszont egy címer előtti ősi korba visznek bennünket vissza. A fény korába, amit Aranykornak ismerünk.

Legősibb és legelőkelőbbnek számít a MacArthur család, kiket királyi származásúnak tart a skót hagyomány. Az angolok a család fejét kivégeztették, birtokaikat elkobozták. Virágjuk a kakukkfű, címerükben pedig egyenlőszárú napkereszt, s három korona található. Ezek ismét az Aranykorral kapcsolatosak. Nevük idézi az Arthur legenda hősét, kinek személye körül összpontosul az Isten kardja hitregénk majdnem minden eleme. Vitézei között megtalálhatjuk fiát, Bors vitézt. A Bors családnév kapcsolódik Borsod vármegyénk nevéhez. Sz. Czeglédi Ilona régészünk az Archaeologiai Értesítőben megjelent cikkében a Bors nevet szlávnak minősíti ^[4], s nem veszi figyelembe a hazánkban számtalan helyen előforduló Bors alapú helységneveinket, valamint a bors szó magyar nyelvi kapcsolatait. Pl. Bors falu Biharmegyében, Borsa falu Erdélyben és Máramarosban, Borsád puszta nevek Veszprém megyében, s egy jó térkép segítségével folytathatnánk e sort. Magam a kerek, kemény gömb alaku bors nevét a B-R szócsoporton belüli, kerekséget kifejező ősmagyar szónak tartom. Rokona a boróka (a gyalogfenyő kerekded, csipős bogyója), amit a székelyek borsikának neveznek.^[5]

Honi tudósaink közül Szabó Miklós vizsgálta a kárpátmedencei kelta névanyagot igen lelkiismeretesen Pannonia területén, az I. és II. századokból. A nevek kutatásánál a görögöt vette alapul, mert „jellemző, hogy a római személynevek legrégibb rétegében is alig-alig fedezhető fel közös indoeurópai szisztéma.” Óír névként említi Cuchulainnt, mely név első „ku” (cu) szótagja kutyát jelent e nyelven. Ilyen „ku” szótag nemcsak kutyáink gyűjtő elnevezésének első szótagja, de a jellegzetesen magyar kutyafajták, a kuvasz és komondor nevének kezdete is, fejük ék alakját is jelképezve e szóval. Ku szavunk fordítottja rejti magában húnjaink ék szavát. E két szó összefüggése természetes, hiszen az első ékeket kőből pattintották. Szigeti ősi ír névnek mondja a Setantii törzs nevét, „nyugati értelemmel”, ez viszont kapcsolódik a magyar sötét szóhoz; a „nyugat”, napnyugta és a „sötét” szavak értelmileg összetartoznak.

Potzneusiedl-Gattendorf lelőhely feliratán lévő „mutsa”-nak írt kelta szót a magyarul nem beszélő német kutató, Holder „mocsok” értelemmel fordítja.

Szigeti kelta névként hozza fel a walesi Euryn család nevét arany értelemmel. Számos „matu” összetételű nevet említ, mint Matumarus, Matugenta, Maturus, Matto, Matta; e nevek összefüggésben állanak a magyar „mét”, a „megye” föld jelentésű és „mező” szavainkkal. Szabó Miklós ezeket az M-T szócsoportu szavakat a medve szóval is azonosítja, mely népünk napvallással kapcsolatos jelképes állata volt. Szabó nem használja az állítólagosan venéttel keveredett kelta népesség neveit, melyek közül ki kell emelnem az Il(l)o szócskával kapcsoltakat, mint Ab-ilus, Bas-ila, Diar-ilos, Suad-illus, Mag-ilo, Cucc-illo; e nevek kapcsolatban állanak nyelvünk élet, lélek és illó szavaival. ^[6]

A kelták kárpátmedencei jelenlétük alkalmával bővebb kapcsolatba kerültek magyar népünk nyelvével, műveltségével. Az Ír szigetek elfoglalása idején annál könnyebben őrizték meg az ottani magyar őslakosság emlékét, mely mai napig fellelhető műveltségük különböző megnyilatkozásában. A kelták nevét, s annak változatait Dr. Baráth Tibor a magyar keleti szóból eredezteti.

A kelták Kárpátmedencéből nyugat felé vándorlásával kapcsolatos a Hallstatt-i és La Tene műveltség. A késői Hallstatt híres települése a Duna melletti Heuneburg (Húnvár), melynek lakói a művelt és letelepedett élet minden vívmányával rendelkeztek, s rendszeres kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn a földközi tengeri műveltségekkel is. Nyugati szakemberek ez utóbbi hatásnak tulajdonítják a kelták fejedelmi életmódját, építkezését.

A Szajna mellett, a Lassois hegynél feltárt kelta királyleány sírja semmivel sem maradt el az ismert etruszk, vagy egyiptomi sírok pompája mögött. Az aranyékszerek mintájában „klasszikus részletek, mint az igen összetett palmetta keveredtek a bennszülött Hallstatt és nomád mintákkal” ^[7]. Nem árulja el e könyv írója, hogy abban a korban, a Kr.e. V. században, a bennszülött Hallstatt és a klasszikus műveltség is ősnépeink díszítőművészetével van szoros kapcsolatban. Arról sem tesznek említést, hogy a kárpátmedencei ősműveltség nyugat Európába sokezer éves késéssel érkezett csak meg.

Tekintettel arra, hogy a „pokoljáró hősök” idejétől kezdve már megalapozott volt az Írország és Magyarország közötti kapcsolat, jogosan hisszük, hogy ezek a kapcsolatok már a kereszténységet megelőző századokban alakultak ki. Ennek első ismert írásos emléke a XIV. századból származik, a bécsi udvari könyvtár, és a Melki Apátság könyvtára őrzi egy losonci pap ide vonatkozó kezemunkáját ^[8] Oxford első beiratkozott tanulója is magyar volt. Neve a beiratkozás szerint Nicola de Hungaria, kinek neveltetését 1193 és 1196 között Oroszlánszívű Richárd, Margit királynő sógora vállalta.^[9] Nem véletlen a Magna Carta és az Aranybulla születésének időbeli közelsége sem.

A Brit szigetek költő-énekesei között leghíresebb volt a walesi Taliesin. Nevét Radiant Brow-nak, Sugárzó Szemöldökű-nek magyarázzák. Neve első szótagja (tal) mind a fény jelentésű dél szavunkkal, mind Táltosaink dalos hagyományával kapcsolatos. A név második szótagja (sin) szem, s néha szen-nek ejtett szavunkkal azonos. Nevének magyar értelme Fényesszemű. Ugyanezen szócsoportba (T-R, illetve T-L) tartozik Arthur király neve is. Taliesin költészete az ember születése előtti életről beszél: „...Eredeti honom a nyári csillagok vidékén van...” E „csillagok hona” kapcsolatba hozható az Arctoúros csillagképpel, az ég látszólagos forgásával, s a magyar Csodaszarvas legendával is. Ugyanakkor a Fényesszemű jelenthetett csillagot is a Csillagszemű Juhász mesénk, s az Argus legenda tükrében egyaránt.

Skócia királyát, Albactanust a trójaiak megérkezése után 25 évvel egy harcban megölték a hunok egy hagyomány szerint, Kr.e. 1070 táján^[10]. Később a Sziget délebbi részeiből Locrinus kiűzte őket, s a hunok vezére, Humber a harc közben folyóba fulladt. E folyót azóta nevezik Humbernek. Prof. Ashe a név eredetét csak valószínűsítve mondja brit eredetűnek „jó folyó” értelemmel. Humber neve a hun népnévvel kapcsolatos. Apajogú hun társadalmakban a folyóvíz hímségi jelkép volt; ondó szavunk ont, önt kapcsolatai mai napig megőrizték e gondolatot, s így folyóval való kapcsolata értelemszerű. Prof. Ashe a hun nevet késői tévedésnek tartja, hiszen századokkal megelőzi Atilla hunjainak jól ismert európai jelenlétét. Nem ismeri, s így nem is tudja figyelembe venni a magyar népek közé tartozó európai hún ősnépet. Az ő szótárukba tartozik például a hon, angolul home szó, a magyar hím gyűjtőnév, az indoeurópai eredetűnek hitt latin homo, angol human ember szó, s a magyar indítékú „homu”, hamu szavunk, hogy csak néhányat említsek ez igen tágas szóbokor szavai közül. Hamu szavunk az otthont, a házi tűzhely melegét jelentette; e fogalom költői kifejezését találhatjuk például Hammas Jutka meséjében, s a Szarvassá Vált Fiú erdélyi legendában, Bartók Cantata Profana című művének tolmácsolásában.^[11]

Bartók e művének korunk számára oly fontos jelképrendszerét Pap Gábor dolgozta fel idézett művében. E kapcsolatok végleges kidolgozása a jövő tudósaira vár.

Ugyancsak folyóvíz nevének keletkezésével kapcsolatos a következő legenda. A Szigetek történelmének egy korai alakja, Locrinus beleszeretett egy Estrildis nevű „germán” leányba, aki hét évig kedvese volt, s kisleányt is szült neki. Locrinus távollétében felesége mind az anyát, mind gyermekét Habrent belefojttatta egy folyóba, melyet azóta a kisleány után Habrennek hívnak. E név vált később latin nyelvterületen Sabrinává, angol nyelvterületen Severn-né Ashe szerint. Se Habren, se Sabrina, se Severn etimologiáját nem ismerik, s nem magyarázhatók az indogermán nyelvekből. A hét évig tartó szerelmi kapcsolat a regealkotás ősi idejét idézi. Annyit minden esetre megállapít Ashe, hogy e két név időtlen időkbe vezet vissza, s tulajdonképpen az ősi hagyományok szerinti vizek védőszelleméről van szó.

Magyarban a hab szó vízzel kapcsolatos (belevetette magát a habokba), s a hableányok fogalma sem ismeretlen népi hagyományainkban. A Sabrina és Severn név első szótagja víz és visz, s a vízzel kapcsolatos megtermékenyitést jelentő szavainkkal azonos. Tekintettel arra, hogy Anglia víznevei hangsúlyozottan brit korszak előttiek, s azok ma létező folyóneveinkkel egyeznek, vagy értelmüket magyar nyelvünk segítségével könnyen értelmezhetjük, a Sziget őskori lakósságában is ősmagyar népeinket ismerjük fel. A nyugateurópai vonalat a hivatalos magyar őstörténetkutatás eddig teljesen figyelmen kívül hagyta az ázsiai eredet tévtana miatt, ezzel megfosztva a nyugati műveltségeket országaikban fennmardt hagyományok megértésétől.

Belinus, Molmutin fia, a kettős királyság fő királya, testvére Brennius az északi részek ura. Belinus neve palóc népünk Napistene nevét idézi, mely Béla férfinevünkben máig is fennmaradt.

Athelney a Somerset-i Glastonbury vidékén lévő mocsárvilág neve. Athel itt az Etel, Itil folyónevek nyomán víz értelmű, s egyúttal Atilla Etele nevével is összefüggést mutat. Érdekes még az angol nemesség „ætheling” címe, mely királyi vérből való származást jelent. Korai és óangol hímnemű alakja ætheling, nőnemű alakja æthelu. Az æthelu szó értelmében, mely királyi származást is jelent, Etelköz szavunk értelme „királyi köz” jelentéssel bővül, ahol köz szavunk a szülő anyaöl fogalmát is magában rejtette éppen úgy, mint a folyókkal védett területet. Ennek példája ma a Duna-Tisza köze kifejezésünk. Csallóköz (Fényesköz) szavunk is hasonló értelmet őrzött meg. Tekintettel arra, hogy a brit legendák beszélnek hunokról az Atillát messze megelőző korban a Brit szigeteken, úgy ez a cím is a Brit birodalom kialakulása előtti időkbe vezet, s megőrizte egy ősi hún tisztség nevét. Ezek szerint Atilla Etele neve királyi herceget is jelenthetett, mely, mint Bendegúz fiát meg is illette. Neve Anonymusnál Athile alakban jelenik meg (Anon. 1 és 5). Neve későbbi, kettőzött „t”-vel való írása már csak a germán nyelv követelményeinek megfelelő módosítás. Neve egyúttal a királyi szittyák törzséből való származást is jelenthette. A királyi szittyákhoz hasonlóan a walesiakat is a Királyi jelzővel látták el a korai történészek. Ezen „ætheling” név változott a németben „Edel”-re, ami nemeset jelent. Megemlítem, hogy a fehér húnok jelképes színe a fehér, illetve ezüst, s a kék szín volt. A volt hún területeken, Ausztria hegyvidékén viruló csillagvirágú, szürkésfehér gyopár, az Edelweiss, s az ugyancsak ott viruló kék tulipánszerű virág, az Enzian az ő jelképes virágaik voltak.

Később Emese álma, a mindent elárasztó vízzel kapcsolatban ugyancsak az Atil-Etil-Itil mondakörrel kapcsolatos. Ipolyi is a következőkben összegezi Etele nevével kapcsolatos hagyományokat: „...az Atel, Etel név ama régi Etelköz magyar lakhely folyója Etel nevével, mint már egy más ős nemzetatya is a Tana, a Don = Tanais-sal azonosul, emlékeztet a hősök és félisteneknél mindenkor ismétlődő csodás, főbb lények, istenségek közbejöttével történő elemi származásokra, minőnek nyoma egy későbbi kitünő nemzeti hősünk Álmosnál is előkerül, valamint már ama régi skytha mondákban is, melyek a skythák őse Targitausról regélik, hogy Zeusnak a Borysthenes folyó nymphájátóli fia (Herodot 4,5).” ^[12] Tehát Etele nevét egyenesen a skytha őshagyományokhoz vezeti, ahonnan, mint látjuk a csésze, mint szent edény, életjelkép, s a „Grál” őse elindult. Csengeri Antal említi ^[13]a finn eteletär szót, melynek értelme a déli szél leánya. Itt a tär szócska leányt jelent, Etele viszont a déli szél neve, mely értelmileg összeköthető az erdélyi Nemerével: mindkettő a hún mythologia ősapjának nevét idézi, természeti erőt jelent. E nevekben az illető néptörzs által tisztelt Istent kell felismernünk, ki a természet világában jelenti ki önmagát, lett légyen az szélvihar, vagy vízár, s róla neveztetnek a késői, földi utódok. Tekintettel arra, hogy a Brit szigetek ma hivatalos történelme a trójai menekültek, illetve a szétszórt izraelinek hitt törzsek nyugatra érkezése után, Hódító Vilmos királyságától, 1066-tól veszi kezdetét, a skytha ősregék viszont az emberi történelem hajnaláig vezetnek bennünket vissza, e regék és a bennük foglalt víz és tisztség nevek eredetét is a korábbi magyar hagyományok részének tekintem. Itt emlékeztetni szeretném önmagunkat arra, hogy amíg Magyarországon egy vármegyerendszeren alapuló, egységes központi hatalmat képviselő királyság már Kr. u. 1.000-ben valóság volt, addig mind a német, mind az olasz hercegségek egyesítése még nyolcszáz évet várat magára.

Tana nevéhez visszatérve pedig „...krónikáink Tana ős atyai nevét bátor tarthatnók akár amaz első skytha uralkodó Tana-us nevéhez, akár a Tana-isi, Doni, Danai tartomány lak- és folyónévhez; egy másik hősünk Attila (sic!) nevében legalább, mennyire az ismét az Atel, Etel víz, s Etelközi hon nevével azonosul, hasonló jelenséget birnánk. Nyelvünkön azonban a tanya szó letelepedést, telepet, s némileg azt, mit a fentebb látott régi ülés és szálás = descensus jelent.” — mondja Ipolyi. Itt megemlíti a Duna, Don, Dentumagyar történelmi nevezetességű neveket, melyek ugyancsak megtalálhatók a Szigeteken. A magyar Dana, Damasek ősistenségnév egyúttal a Folyamközi Dumuzi-t is ősemlékeinkhez kapcsolja.^[14]

Athelstan, Elf-rede fia Northumbriában élt, 925-940 -ig uralkodott. Igen sok legenda szövődött alakja köré. Neve az Etel, Atil szócsoporttal kapcsolatos. Az egyik rege arról szól, hogy „egy szegényember pogácsáit a tűzben véletlenül megégette.” Itt a mi hamubasült pogácsánk egy későbbi utódjáról lehet szó. Egyúttal összeköttetésben van a hun, hon, hamu szócsoporttal is. Hamu szavunk, a házitűzhelyt idézve otthont jelent a Szarvassá vált fiú erdélyi balladánk szerint.

Iona egy sziget neve, melyet eredetileg temetkezésre használták főleg a szittya eredetű piktek és skótok, majd Northumbria angol lakosainak is temetkezési és szent helye lett, később a kereszténység északi központja. A temetkezésre használt Iona jász néptörzsünk jelenlétével és gyász szavunkkal van összeköttetésben. ^[15]

A „Királyi Welsh”-nek nevezett walesiek mythologiájának szerves része a fehér ló, a szarvas űzés legendája, melyben Annwfn ragyogóan fehér, piros fülű kutyái akarják leteríteni a szarvast. Mind a szarvas, mind a kutya a magyar ősnépek jelképes állata, s ábráik a kora kőkorszaktól nyomon követhetők a Kárpátmedencében és Nyugateurópában. E legendában a másvilág ura Arawn, mely arany szavunkkal azonos.

A Cornish törzsek Gogmagog (sic!) óriástól származtatják magukat. Egy Albina nevű királyleány „démonokkal” közösülve óriásokat szült. Hasonló regével kapcsolatos a görög történetíróknak a szittyák eredetével kapcsolatos némely véleménye. Ipolyi a Gógtól és Magógtól való származást^[16] őseredeti magyar hagyománynak tartja. Hivatkozik Anonymusra (1) is kinél „...egy saját nemzeti, bár már homályosb hagyomány nyomán, ezen Gog- s Magogokróli, mint saját népfajunkkal azonos, vagy érintkező skytha szomszéd néprőli regés tudat is...” fennmaradt.

Tristan és Isolda regéje a szittya eredetű pikt Drust hagyományhoz vezet. Tristan nevének mássalhangzói, mint Arthuré is a Turka-Turul-Turán T-R-es szócsoportunk része. Isoldát Essylt, Iseult, Isolt, Yseut néven ismerte a hagyomány. E nevek a J-Sz szóbokrot képviselő jász népcsoportunk szótárának részei. Cornwallban ismernek egy Tristan követ, Castle Dore közelében. Egy latin nyelvű felírás a következőket mondja: „Itt fekszik Drustanus, Cunomorus fia.” Cunomorus nevét ez esetben Kynvowr-nak írták. Kunvár, illetve várkun magyarázata lehetséges. A Cuno kezdetű nevek hun, kun néptörzsünk nevét idézik.

A walesiek szittya kapcsolatait kutatta éveken át Gwion Davies úr, a Walesi Nemzeti Könyvtár alapítójának fia. Leveleiben walesi-magyar szókapcsolatokat, a walesi és magyar számrovás lehetséges kapcsolatairól beszélt. Gyakorta említette egy Schliepak nevű régész ismerőse azon igyekezetét, hogy feltérképezze a szittya területeken található ökörszarv és sárkány minták walesi kapcsolatait. Sajnos levelezésünk abbamaradt kora és betegsége miatt. Szerény fordításomban elküldtem neki Arany János Walesi bárdok című költeményét, melyre a következő választ írta: „Meglepett Arany János költeménye, melyben a walesi bárdokat siratja, s a walesiek és magyarok közötti rokoni együttérzés.” („I was surprised to learn of the lament by János Arany over the loss of the Welsh Bards, and of the kinship felt between Hungarians and the Welsh...”)

*

A Brit Szigetek, Skócia és a magyar történelem összefogó egyénisége Margit Skót királynő, ki a szász Aetheling család tagja, Edward leánya, s a királyi ház várományosa száműzetésben – minden valószínűség szerint -- Magyarországon született 1045-ben és tizenkét éves koráig itt is nevelkedett, Szt. István udvara vendégeként. Itt szívta magába népünk magas eszmeiségét, mely később, skót királynői minőségében népe jótevőjévé tette, s később az egyház szentjévé avatta. Ugyan ez a lélek emelte Árpád-házi királyainkat is a szentek sorába. Hazánkban tanulta meg a szép művelését, s vált a skót nemesasszonyok tanító mesterévé a hímzés elsajátításában. Nem utólsó sorban itt tanult meg írni-olvasni, ami nyugat Európában ritka tudománynak számított.

Hazánkban Nádasdon élt a királyi család három gyermekükkel, Agathával, Eadgarral és Margarettel. 1057-ben, az idős angol király, Edward the Confessor hívására tértek vissza Angliába magyar nemesek kíséretében. A koronáért vetélkedő száz és normann családok közül az utóbbi nyerte el a királyságot, s Eadgar a „Magyar”-nak nevezett Agatha nevű édesanyjával ismét hazaindult Magyarországra. Hajójukat egy vihar Skócia partjára vetette, s sorsuk itt folytatódott tovább, mely Margit és III. Malcolm skót király házasságával folytatódott. Fő életrajzírója egy Turgot nevű, Durham-i szerzetes ki később St. Andrews püspöke lett. Szerinte Margit királynő a magyar Szent Istvánnak, s a teuton királyi háznak is távoli rokona. Itt némi bizonytalansággal Gizella magyar királynőt nagynénjének nevezi.

Hazánkból ugyancsak magával vitte az írás tudását akkor, amikor ez nyugaton ritkaság számba ment, s férje III. Malcolm skót király maga is írástudatlan volt, viszont felesége tudós voltát olyannyira tisztelte, hogy nemzeti emlékek szerint ő vitte utánna, vagy tartotta olvasása közben az éppen használt könyvet. Tisztelete jeléül Margit királynő kedvenc könyvét, mely a négy evangéliumot tartalmazta, arannyal, drágakövekkel ékesíttette. Ápolta a művészetek többi ágát is, s újból támogatásban részesítette a kelta szerzetesrendek e téren betöltött korábbi szerepét.

Különös gonddal vette körül királysága szegényeit, s saját kezűleg szolgálta fel nekik az ételt, férje részvételével. Mikor a kincstár kiürülőben volt jótékonysága következményeként, a skót nemesek versengtek egymással, ki tud többet áldozni a jótékonyságra.

Ezen a ponton eszünkbe kell jusson Árpádházi szent Erzsébet élete, s a Thűringiaiak azon vádja, hogy jótékonyságai miatt kiürül a kincstár. Mindketten népünk jóságát vitte magával és honosította meg új hazájában. Nyolc gyermekét szigorúan nevelte, s ennek következtében hét igen erős királyt adott Skóciának.

Az egyház 1249 szeptember 16.-án avatta szentté.

(Forrás: Eternal Word Television Network, 5817 Old Leeds Road, Irondale, AL 35210. www-ewtn.com)

*

Nem közvetlenül a skótokkal, hanem az angolokkal kapcsolatos történelmi emlékünket is felelevenítem. Anna királynő, az angolok szeretett Queen Anne-jének édesanyja Rhédey grófné Erdélyből került az angol királyi házba.

Az őskori szentéletű emberek „pokoljárásától” a szittyákon, szarmatákon, Szent Margiton, Nicola de Hungaria oxfordi tanulmányain át Anna királynő személyéig a magyarságnak a Brit Szigetekkel való kapcsolata állandónak mondható.

*

Befejezésül ismét megemlítem, hogy mind a skótok, mind hazánk történelmét ellenségeink, s elnyomóink írták. Szent Margit élettörténet írója például a Szt. István király korabeli magyarokat bárdolatlan, vad, keleti népségnek mondja, s nem veszi észre az ellentétet: ezen „bárdolatoan” néptől tanult meg írni-olvasni, hímezni, a művészeteket értékelni. Ugyan ez áll a skótokról alkotott történelmi képről is. Korrajzaik néha már érzik e kép fonákságát, s majdnem bocsánatot kérnek a róluk festett képért mint David McRoberts történetíró részletes munkája.

A skót hagyományok ápolása, örökségként való átadása ugyanazon lélek igyekezete, mely népünket is hasonló megőrző feladatra buzdította. Skóciában jelenleg nem tudom, hogy ezen ősi hagyományok helyet kapnak-e történelem könyveikben, van-e egyetemi tanszék ezek felkarolására. De a másik kelta rokonnép, a walesi csak napjainkban érte el azt, hogy nemzeti könyvtárat alapíthattak. Magyar hazánkban Magyarságtudományi tanszék nincsen, noha gróf Széchenyi István Magyar Tudományos Akadémiája erre bő lehetőséget adott.

Az 1920-ban, Trianonban gyártott békediktátum elszakította lakósságunk és hazánk kétharmad részét. A legmagyarabbnak ismert Erdély székely lakóssága élet-halál harcot folytat fennmaradásáért, műveltségéért napjainkban.

Magyarországon ősműveltségünk megőrzését szolgáló egyetlen egyetemet, a Dr. Gyárfás Ágnes alapította miskolci Nagy Lajos Király magánegyetemtől napjainkban vonták meg a létteret. Tekintettel arra, hogy ez a magyar tudományosság egyedüli fellegvára, támogatása, fennmaradásáért való küzdelem nagyon fontos. A skót hason célú intézménnyel való testvéri együttműködés mindkét félre áldásos lenne, hiszen az évezredes múltra visszatekintő szittya-magyar kapcsolatokat kelthetné új életre.

Rövid tanulmányomat ilyen irányú érdeklődés felkeltése reményében tártam az olvasó elé.

Függelékben hozom a Brit Szigetek magyar rokon földrajzi neveinek felsorolását, melyek bővebb kidolgozása a jövő kutatóira vár. 

Függelék.

 A Brit Szigetek Földrajzi Neveinek

Magyar Kapcsolataitc "A Brit Szigetek Földrajzi Neveinek" \f C \l 1

Anglesy egy helységneve:

Llalanfairpwllgwyngylgogerychwyrndrobwll-llantysiliogogogoch, rokonítását a jövőre bízom.

 Folyók:

 Szigetek, természeti alkotások:

***

 Vonatkozó irodalom

Forrás: http://www.magtudin.org/Szittya-Skot-magyar.htm#_ftnref1