Történelem könyvünk harmadik kötetét az ember és műveltsége írta.

A fent említett vidékek kiválóan alkalmasak voltak emberi közösségek kialakulására. A vidék és éghajlata meghatározta életük minden területét: alkatukat, szavaikat, s ezeket ősi szent örökségként vitték magukkal. Magyar Adorján ezen csopotokat őstörzseknek nevezte, s tizenhat ilyen ősmagyar törzset különböztetett meg: magyar, kun/hun, fekete kun, szemere, besenyő, jász, székely, kazár, kabar, őstörök, körös, avar, palóc, pannon, szolim, marmar törzseket, kik életfontosságú szavaikat két meghatározott mássalhangzó segítségével ejtették ki, melyek népnevüknek is részei. Mindezen magyari törzseket tudósaink idegenből származtatják, noha ezek elvándorolt kisebb egységei külföldi területekről csak visszavándoroltak őshazájukba, Magyarországra. Hódmezővásárhely például perrel akarta hivatalosan megszerezni földjéhez való elsőszülöttségi jogát (Pesti Hirlap 1931, június 21 vasárnapi szám.). 

Külön ki kell hangsúlyoznom a magyar mag és kun/hun nép kapcsolatát. Testvériségüket a mai tudomány megkérdőjelezi, vagy éppen tagadja. Arany János szerint olyanok, mint az egy mag köré nőtt két cseresznye. Valóban, a mag és a kam (székely tájszólásban az n és m felcserélhető) egymásnak tükörképei. Az első a megállapodott teremtést képviseli, a másik feladata ennek terjesztése, az előretörés, amint ez a kan szó jelentése is. Ezt bővebben Szerves magyar nyelvtudomány című írásomban tárgyalom.

A tulajdonképpeni, csallóközi magyar törzs az őse, szülőanyja a később keletkezett magyari törzseknek. E későbbi őstörzsek a Kárpát-medence különböző vidékein alakultak ki, s hagyták nyelvi és műveltségi nyomaikat e területeken. Feltünően sok ilyen őstörzsi név található a Pannon-tengerből korán kiemelkedő Balaton vidékén. Teljesség igénye nélkül említek meg néhányat: Balaton- Szárszó, Földvár, Szemes, Boglár, Zamárdi, Dörgicse, Fonyód, Siófok, Tihany, Badacsony, Füred, Lelle (a lebegő beszédű palócok emléke), Almádi, Fekete-beseny, s ezen nevek mássalhangzói elénk tárják az őstörzsi neveket is. Ezek részben a somogyi oldalon foglaltak helyet, Dörgicse, Füred, Tihany és Badacsony kivételével, melyek a zalai oldal díszei. Maga Somogy a szemere őstörzs telephelye és őshazája, Zala a szolimé. A később kialakuló európai nyelvekben ezen őstörzsi szavak mindenütt megtalálhatók. 

Grover S. Krantz a magyar nyelvűség kárpátmedencei jelenlétét a mesolitikum idejére teszi, kisebb nyelvi egységekhez vezetve vissza a nyelv e korai elindulását. Ezen általa megállapított kisebb nyelvi egységek száma majdnem teljesen megegyezik Magyar Adorján őstörzseivel, bár Krantz ezeket hangzósítani nem tudta.[17] 

A fent vázolt településeket kialakító társadalmak – ásatási leletek után – földműves társadalmak voltak. Túlnépesedéssel beálló terjeszkedéseik során magukkal vitték jellegzetes mássalhangzóikat, írás tudományukat, díszítő elemeiket. Sírjaikban talált tárgyak díszei, valamint föld feletti szobraik, használati tárgyaik díszei pontosan elmondják hovatartozásukat. Itt megemlítem a 4.500 éves tűzkövesi, férfit ábrázoló szobor ék-alakú arcát, ruháját zeg-zúg vonal díszíti, vállán szike; mindezek alapján teljes biztonsággal a székely őstörzs egyedének tarthatjuk. Itt tökéletes összhangban van a dísz és a hang, melyek összefüggését csak nyelvünk segítségével ismerhetjük fel. A 4.500 éves tűzkövesi falu még ezen túlmenően fontos. Szentestől délre, a mai Sáp-halom és a szegvári állomás közötti félúton, a Tisza és a Kurca közös árterületének szélén, 15 holdnyi területen helyezkedett el, a volt Kontra tó partján. Ez is letelepedett életet élő, földművelő, állattenyésztő nép hona. Vetettek, arattak, szőttek, fontak, magtáraik voltak. Itt az író megemlíti, hogy különleges az aratás módja: a gabonaféléket „lehegyezik”[18], mint a szólás-mondás szerinti kukutyiniak, ahol annak idején székely vándor-munkások vezették be állítólag ezen aratási módot; de könnyen lehet, hogy e mondás is — mint Szeged sziget neve — ősi időkre megy vissza. Edényeik között meg kell említeni a valódi lopótök-edényt, s annak agyag mását. Itt ismét szószerint idézem: „…természetes azonban az is, hogy a még régebbi idők óta használatban maradt, kéregből készült edényeknek, a vesszőből font, sásból kötött, fából faragott edényféléknek alakját is megőrizte a lakósságnak azon rétege, mely nem a déli bevándorlók, HANEM AZ ITTREKEDT ŐSLAKÓSSÁG LESZÁEMAZOTTJA VOLT.” A 4.500 évvel ezelőtt már ott élt lakósság tárgyi és szellemi műveltsége, — mely a fenti eszközök művészi készítője volt már akkor is — vajjon hány ezer éves múltat tételez fel? E falu házainak és a sírjainak tájolása is napkeleti irányú. E naptisztelő, falvakban élő, multját őrző, letelepedett és nem kis számú őslakósságba olvadtak bele a délről érkező bevándorlók, illetve inkább visszavándorlók kisebb csoportjai. Ha az itt élő nép nem lett volna a magyar nyelv boldog tulajdonosa, akkor ma nem beszélnénk magyarul a Kárpátmedencében. Ezen ősnép már ezer évekkel ezelőtt ismerte a földművelés alapvető szerszámait, s az állattenyésztés mikéntjét. A legkorábbi időktől kezdve tűzismerő, s a házépítés mestere. Építményei igen gyakran köralakú alaprajz szerint épültek, s ezen építkezési forma ezeréveken át folyamatos hazánkban.[19] Ma ősi templomaink őrzik ezt a körépítkezést, mint például Bény, Velemér körtemplomai. Földművelésünkkel kapcsolatban meg kell említenünk a tönke búza termesztését, amit külföldi tudósok csak az anatóliai részekre korlátoznak, s ezért a földművelés elindulását e vidéknek tulajdonítják.

Lakóházaink a korai cölöpös építmények után mindjobban a magyar falu ma is ismert tornácos építkezését folytatták. A Hódmezővásárhelyhez közeli Gorzsán feltárt lakótelep fejlettségével egész földrészünket megelőzte (Nemzeti Ujság, 1993. július 10). Dr. Horváth Ferenc, a szegedi Móra Ferenc múzeum igazgatója ezt mondja: “A házak falai vesszőből fontak, agyagtapasztással, piros és sárga díszű falakkal. A házak nagyméretűek, sok szobásak. A házak körül árkolás van…” A magyar falu jellegzetes építkezését, faluterveit Magyar Adorján ismét kiadott A magyar építőizlés című műve tárgyalja részletesen.

A kárpát-medencei fejlődési állomásokat a következő táblázatban foglalom össze:

A Kárpátmedencében a legkorábbi idők óta folyamatos, letelepedett élet tanúbizonyságait találjuk ásatásaink során. Kiemelten ilyen Békásmegyer, melyről Gábori-Csánk „Megfigyelések a Békásmegyeri Őskori Telepen” című cikke (V. 2O1-214) a következőket mondja: „Békásmegyer egyike azoknak a lelőhelyeknek, amelynek neve a legtöbbet szerepel az ősrégészeti irodalomban”. A békásmegyeri őstelep C14-es vizsgálata nem áll rendelkezésemre, de Európa műveltségtörténetének egyik legfontosabb állomása. Folytonos letelepülésének nyolc műveltségi réteg a tanúja a neolithikumtól a vaskorszakig. A lakógödörben nagyméretű szarvasagancs volt, egy kaptafa szerű ék, agancs fejsze, pattintott kőpenge, obszidián magkő, őrlőkő, hálónehezék, csiszolt csontból való ár és simító társaságában. Másutt kutyacsontváz és marhalapocka volt található. Edényeik piros és sárga díszítésüek. Egy füles korsón pontozott ék-minta, a bronzkori rétegben bütyökdíszes edények éppen úgy, mint az őskori rétegben is. Ezen díszítés a folyamatos ásatási rétegekben azonos műveltség életéről ad hírt az őskortól a vaskorszakig.[20] Kezdeteink című művem gondolatközlés fejezetében kitérek a bütyökdísz jellegzetes magyar voltára, s mag-dísznek nevezem. 

A békásmegyeri őstelepen talált tárgyak bizonyítéka szerint az itt lakók már ősi időkben ismerték, készítették és használták a földművelés eszközeit, s e mellett a halászat fejlett, hálós rendszerét is. Gabonájukat őrölték. Kaptafát használtak, kezük ügyében volt az ár, a simító, edényeket gyártottak. Szépérzékük tanúja, hogy edényeiket kagylómozaikkal, nyírfakéreg bevonattal díszítették. Asszonyaik szövőszék mellett álmodták meg mai szép szőtteseik, hímzéseik mintáját, melyek közül számos minta átmentette a kárpátmedencei őskor növény és állatvilágának képét, s az ősi házak szerkezetét.[21] Mindennapi társuk volt a kutya a legősibb idők óta. Faragott gerendadísz tanúsága szerint hegyes orrú és fülü, kuvasz-szerű kutya lehetett. Tágas mezőiken szarvasmarha legelt. A mai napig is milyen ismerős ez a kép!

A lúdvári újkőkori település háza már felmenő oldalfalú, valódi ház, a korábban tárgyalt hún jelképrendszer jegyeivel díszítve. Ennek ellenére hazánk lakóssága érdemben soha nem értesült a hazai régészet eredményeiről kivéve akkor, ha római, vagy más, idegen, vagy annak mondott nép emlékeiről volt szó. Gondosan került tárgy volt mindazon ismeretek népszerűsítése, melyek hon, sőt mi több: önismeretünket gyarapíthatták volna. Békásmegyer fontossága abban rejlik, hogy nyolc őskori műveltség rétegei találhatók meg, s néhol egészen az Árpád korig folyamatos település található az l – l.5 méter vastag műveltségi rétegben.

 Ugyancsak a legkorábbi idők óta ismerik a tűzet, s lakásaikat – még a barlanglakás idején is – kürtővel ellátott tűzhelyekkel fűtötték. A fenti táblázat mutatja, hogy igen korán kezdték felcserélni barlanglakásaikat a környezet céltudatos megválasztására alkalmasabb, maguk emelte épületekkel. Ezek kezdetben veremlakások, de igen korán, — már a ságvári vadásztelep idején is — földfeletti házakká fejlődtek. Ugyancsak a legkorábbi idők óta igen nagy gondot fordítottak arra, hogy lakóházaikat szépítsék. Kezdeti kunyhóik, s később házaik fala díszítés és festés elemeit tartalmazza. Építőanyagként használták a tapasztott sövény-falakat, melyek előnyét napjainkig ismeri és alkalmazza is népünk olyan helyeken, ahol árvíz-veszély van. Ismerték és alkalmazták a természetes építőanyagok különböző válfajait. 

Lakóházak tárgyalásánál szakirodalmunk nem tér ki a várépítészetünkre, noha ez a szó nyelvünk ősrétegéből származik. Emlékük fennmaradt az Illa-vár, Változó vár ősi emlékű szavakban, valamint jelenkori, ezernyi vár-összetételű helyneveinkben. Ezen vár-helyek köré fonódó legendák mindegyike egy — a kőkorszakot messze megelőző — magas műszaki fejlettséget feltételező ősműveltség emléke. A közelmúltig használt magyar épület-stílus szerint fogalmat alkothatunk őstársadalmunk lakóházairól. Szerették őseink az oszlopos, tornácos lakóházakat a legkorábbi idők óta.

Korábban említettem, —  ezúttal ismét Magyar Adorján Magyar Építőizlés című művéhez utalom az olvasót — hogy az e művében tárgyalt kézimunkáinkon fennmaradt rézkorszakbeli házaink építészeti stílusa, melynek szakasztott másai ma is megtalálhatók például Sümegen, vagy tájmúzeumok kertjeiben. A sokezer éves különbséggel épült házak között mutatkozó eltérés csekély, s csak ott szerepel, ahol a változó építőanyag megkövetelt kisebb szerkezeti változásokat. Meg kell említenem a máig is élő használatban lévő Homokmégy gyönyörű, kézi festéssel díszített házait. Az ezt teremtő ősi műveltség egy késői unokája például a knossosi palota tróntermének díszítése.

Ősi múltra tekintenek vissza templomaink is. A legősibb templomnak népünk önnön testével képezett aranykapút tartom, amint azt a „Bújj-bújj zöldág” gyermekdal megőrizte számunkra. Két, felemelt karú, egymással kezet fogó ember alkotta kapú fogadta be naponta a fényt, az életet, az egészséget. A mögöttük sorakozók is alkalmat kaptak, ugyanezen szertartás elvégzésére: „…nyitva van az aranykapú, csak bújjatok rajta…” Fentebb leírt, délszaki időjárás idején még nem volt szükség épületekre, mint ahogy például a mai Havaiit úgy említik a szakirodalomban, mint a világ egyetlen helyét, ahol nincsen szükség épületekre ahhoz, hogy az ember emberi életet élhessen. A székelykapu, illetve annak őse, a kőszálból és zöldágból készült változata, ugyancsak ősidőkbe vezet vissza. A kőszálhoz kötött, tetején összefogott zöldág keretében jelent meg a felkelő nap képe, hirdetve a teremtés egységét, s az abba szervesen belesimuló életet. Ezen ősi képzetek késői megnyilvánulásai a magyar falvak keleti irányba tájolt házai. Fennmaradt annak emléke, hogy ezen kelet-felé forduló házak oszlopait rézzel borították, ezzel valóban megsokszorozva a kelő nap fényét; könnyű látni, miért nevezték népünket a fény gyermekeinek. 

Dr. Toronyi Etelka hivatkozik az UNESCO Prehistoria és a kulturák kezdete című műve által számontartott pre-sesklo-Sesklo, azaz ős-székely műveltségre Erdélyben, kik a világ első városépítő műveltségét, a Körösi műveltséget hozták létre az Olt, Maros,  Körös és később a Bánát vidékén is. A házak ormát székely faragáshoz hasonló díszekkel ékesítették. Később innen kerültek elő a domborkerámiák, színes csempével kirakott búbos kemencék, a magyar jelenlét hirnökei. Ezek gyártásának ismeretét a szarmaták vitték magukkal hazánkból a Brit Szigetekre, s alapították meg az ottani égetett csempék készítésének mikéntjét.[22] Dr. Toronyi ismételten hangsúlyozza, hogy a bronzkori székely koponyaindex a jelenkori azonosa.

Ősrégészeink nem említik a kárpát-medencei hatalmas földalatti építkezéseket. Ezen épületek tekinthetők altemplomoknak, temetkezési és beavatási helyeknek is. Nem hozták nyilvánosságra a föld feletti, az egyiptomi piramis-építészettel vetekedő épületeinket sem: 

Középeurópa legjobban őrzött titka a tény, hogy Magyarország a piramisok földje volt. Kr. e. 2800-tól kezdve, 2800 és 2500 között, valamint a rézkorszakban Kr.e.2500-1900-ig tartott ezen hatalmas építkezések kora. Ez a magyarországi építkezés egybeesik az egyiptomi piramisépítések kezdeti korával. Az egyiptomi harmadik dinasztia királyainak Huni és Csaba neve sem véletlen Egyiptomban ebben a korban.[23]

Többszáz piramis nyomával találkozhatunk Magyarországon a Kőrös-Sárrét vidékén. Legtöbbjük sík területen, patakok közelében épült. Magasságukat mérték és megjelölték az 1783-as katonai térképeken. Tömegükről fogalmat alkothatunk abból, hogy egy kisebb piramis anyagának elszállításához 3000 szekérre volt szükség, amikor ezt az anyagot útépítésre akarták használni 1910-ben. Ezen építkezés adott lehetőséget a piramis aljának megvizsgálására. Az itt talált sír 310x 260 cm. méretű volt. A halott egy csíkos takarón nyugodott, s pirosra volt festve.[24] Vajon megőrizték-e ezeket az emberi maradványokat, s a mai fejlett vizsgálatok mit mondanának eredetéről?

A közelben lévő Vésztő-Csolt kolostor és a Mágor domb feltárása során talált tárgyak piros agyagból készültek, szobrai ülő helyzetben ábrázolt alakok, a Kr.e. 2700-ból, s valamennyi a Tisza műveltség része. (Eddig meg nem magyarázott tünemény, a kolostor területén észlelhető visszhang, noha semmi visszaverődő felület e helyen nincsen.) A ma ott élő őslakosok arcéle szinte e szobor arcok tükörképe.

Hatalmas építkezés eredménye itt az 1,800.000 méter hosszú Csörsz árka, melyet egy valahai védelmi rendszer részének tartanak. Egyes történészek szerint az itteni őslakósság építette a rómaiak ellen, mások azt tartják, hogy a rómaiak kezdték el ezt az építkezést a szarmaták ellen.

Az avar várak egyedülálló rendszerének tárgyalása és kiértékelése köteteket igényelne. Megemlítem Európa legnagyobb, hármas gyűrűjü  bényi  és a szabolcsi várakat.

Az itteni műveltség emberei nevezték el a kárpátmedencei földrajzi helyeket, őslakos joguknál fogva. Ezek között legfontosabbak vízneveink, melyek – a tudomány mai állása szerint – a legritkábban változnak.

Árpád államalapítása idején Magyarország túlnyomó része, főleg a Duna-Garam vonalától keletre fekvő tájak névadó, de paraszti sorban élő lakossága — Anonymus földrajzi nevei nevei alapján — nem lehetett más, mint magyar, mert hiszen a IX századi bolgár-szláv és cseh uralmat jelző szláv névanyag eltörpül a nagyobb földrajzi tárgyakat jelölő, tehát ősibb magyar nevek tömegében. Ne felejtsük el, hogy a két oláh fejedelemség, Moldva és Havasalföld lakossága legalább 700 év óta szinte kizárólag oláh nyelvű, ennek dacára folyóneveiknek legfeljebb egyheted része oláh elnevezésű — még mai napig is. Megjegyzendő, hogy ez a hetedrésznyi oláh értelmű víznév is a kisebb folyókból, vagy patakokból tevődik össze.[25] 

Anonymus több helyen céloz arra, hogy a parasztok más nyelven beszéltek, mint a hódító magyar törzsek. Amikor pl. Bors „sok parasztságot összegyűjtvén, a Boldva vize mellett várat építe, melyet ’azon nép’ Borsodnak nevez” — e megjegyzésből következik, hogy Anonymus szerint ez a nép „más” nyelvű volt, mint hódítói: a Borsod szó pedig csakis magyar eredetű lehet.

Anonymus gestájában említett magyar elnevezésű folyónevek közül egyetlen egyről sem bizonyították még be, hogy azelőtt „másképpen” hívták volna őket! De ez nem is valószínű, mert hiszen a X század előtti forrásokból ismert Duna, Tisza, Maros, Szamos, Körös, Temes, Olt, Zala, Rába, Balaton, stb. vizeink is megőrizték régi nevüket, bár partjaikon a történelemből is ismert dák, kelta, illir, római, szarmata, germán, hun, avar, bolgár, szláv, oláh és magyar uralom váltakozott. A letünt időkben a sovinizmus korántsem utazott a régi viznevek kiirtására, mondja Marjalaki. (Marjalaki, 70old.)

Árpádkori okleveleink még ma sincsenek teljes számmal kiadva. A legtöbb oklevelet azonban már közli a Wenzel féle Árpádkori új okmánytár 12 vaskos kötete. Ezekből, vagy a Kovács Nándor által készített betűrendes Indexből legalább 3-4000 viznevet lehetne kiszedni. A sok névből a könyebb áttekinthetőség végett csak a legrégibben említetteket, tehát csak a tatárjárás előttieket és azokból is csupán a jelentékenyebbeket válogatta ki Marjalaki. Figyeljük meg nemcsak a tömegével előforduló magyar földrajzi neveket Árpád bevonulása előtti időkben már, hanem szenteljünk figyelmet a nem magyar füllel és magyar írással megörökített, néha felismerhetetlenségig torzított, idegenek által leírt nevekre is. Ennek nagy hasznát láthatjuk majd a római történészek által feljegyzett szittya-magyar nevek megfejtésénél.

Anonymus magyar földrajzi   nevei

 Tatárjárás előtti latin okleveleink magyar viznevei

Viznév                   Évszám                 Jelentése

Ag Duna                1201                       Dunaág

Aldoucuth             1212                       Áldókút

Alma                      1183

Aranas                   1176                       Aranyos

Arpas                     1036,1086

Balatin                   1036                       Balaton

Belsar                     1231                       Belsár

Berekzow(Lycosholm 

mellett)                  1231

Berethe                  1227

Berkyou                  1235                       Berettyó

Berkest alias Hydus-

potok, fuit in 

Berekzo                 1231                       Berkesd

Bodrog, Bodrug   1093

Budrog, Budrig     1067

Boga Toufeu        1227                       B.Tófő

Bozyas foka         1173                       Bodzás foka

Boyzastou            1173                       Bodzás tó

Chergou                 1218                       

Churgó                   1219                    Csurgó

Chuespotok          1212                       Kövespatak

Copos,Copus        1231                       Kapos

Cuher                     1232                    Kűér

Chuthsar eri          1214                       Kúntsár ere

Dedpotoka            1200                       

Didvag                   1217                    Dudvág

Donathava           1228                       Dunatava

Dunazel                 1223                     Dunaszél

Éhes                       1067

Egur                        1057                   Eger

Egruspothoka       1231                       Egres

Egris                       1231                    Egres

Egrog                      1171                    Egregy

Eleu teu                 1223                      Elő tó

Ereus ag                 1231

Eurem                    1093                      Örvény

Eurmenes              1219                       Örvényes

Feyrthou                1224                       Fehértó

Fekete sar              1216

Fekete viz              1231                       Máskép:

                                                          Monyorós

Fekete rhe             1211                       Fekete rév

Ferteu                     1211                     Fertő

Ferghes er              1228                       Ferges ér

Fihed heri              1214

Fizeg, Fizig            1086                       Füzegy

Folutoa                  1231                       Falutava

Fuk                         1228                      Fok

Garmas potoka    1210

Gastuna                 800                        Gesztenye

Gemulsinus           1214                       Gyümölcsénes

Gerne vize             1219

Gungus                  1217                       Gyöngyös

Hagymas              1093

Halogos                 1161

Halap                     1231

Hango                    1211

Harangud              1211

Her                         1221                       Ér

Hydus                    1231                       Hidas

Holt wag                1223

Hornad                  1231                       Hernád

Homuser               1067

Homuspotok        1231

Hucseos                 1211

Homorou potok   1210

Keurs, Keurus       1171                       Kőrös

Kyris                       1086

Koaspotok            1231                       Kováspatak

Kuken-egur-

pothok                   1206                       Kökény éger

Kuyar                     1135                       Kőárok

Lapus                     1231                       Lápos

Lapus feu              1224                       Láposfő

Lenozou                1239                       Lenaszó

Ludos er                1239                       Ludas

Medes Pothok      1219                           Meggyes

Myler,Miller tou   1237                            Mélyér tó

Mocher                  1231

Mogoroud             1237                       Mogyoród

Monorous             1231                       Mogyorós

Moris                      1219                       Maros

Morzol                   1234                       Marcal

Nados                    1213                       Nádas

Noger                     1239                       Nagyér

Alma                      1231                       Alma

Peles                       1231                       (Hodos-ba)

Piscaros to             1232                       Piskáros tó

Pwk er                    1228                       Pok ér

Queureus               1211                       Kőrös

Quamlou uolgu    1086                          Komló völgy

Racpotok              1216                       Rák

Saar                        1067                    Sár

Saard, Saartou     1217                       Sártó

Saharret                 1228                    Sárrét

Sajo, Syov            1230                       Sajó

Soyov                    1237

Sartue                    1067                       Sártő

Sarus                      1231                       Sáros

Seeg                        1239                       Szeg, v. Szék

Seilvas feu            1231                            Szilvásfő

Sebes                      1137                       

Secues                    1211

Soust                      1219                       Sósd

Tenerhere              1236

Wagkuz                 1237                       Vágköz

Weguhomoc         1194

Wios                       1173                       Vajas

Wirthis                   1146                       Vértes

Wyzes fener          1239                          Fenyér

Woyos, Voios       1194                           Vajas

Urkuta                   1033

Icurtou                   1214                       Ökörtó

Zabadhegh           1093                           völgy

Zakadath              1231                           Szakadát

Zyndpathaka       1176                            Szind

Zomus                   1231                       Szamos

Megjegyzendő, hogyha a magyar nyelvű köznép csak Árpáddal jött volna hazánkba, akkor nem volnának magyar dülőnevek legkorábbi okleveleinkben. Már pedig vannak szép számmal. Szent István oklevelei közül az 1000 évi görög nyelvű veszprémvölgyi, az 1001 évi pannonhalmi, 1002 évi veszprémi (Hurhida stb. adományozás), 1009 évi pécsi és 1015 évi pécsváradi latin nyelvű oklevelekben szép számú magyar helynév van. Persze nagy kár, hogy éppen legrégibb okleveleink nem eredetiben, hanem egy részük 100, másrészük 3-400 évvel későbbi másolataikban maradtak fenn. De az 1055-i tihanyi alapítólevél eredeti és abban is akad több magyar dülőnév. Így: Segisti, azaz Segesdi tó, Fuk=Fok, Kues-kut=Köveskut, Zilu-kut=Szilkut, Mortis=Martos, Sumig=Somogy, stb.

1071/1217-ből Fizegi=Füzegy, Meler=Mélyér, Aranas=Aranyos, Cris, Kyris=Kőrös, 1090-ből Budrig=Boidrog, Eurim=Örvény vizneveket olvastunk. (71-72 old.) 

Hasonló eredményre jut a magyarság kárpátmedencei jelenlétével kapcsolatban Erdély őslakosságának vizsgálata során is.