Bizonyára nagyon sok területen felfedezhető ez a jelenség, de most csak a legismertebb, jelenkori csiki-csukit hozom fel: a finnugor elmélet bámulatosan működő kettős szerepét. Ismerjük megalakulása kezdő tervezetét: a magyar nép megrontására ki kellett találni egy hazúg származás elméletet, melynek elfogadása lehetetlenné teszi való történelmének felismerését, ugyanakkor megosztja a magyarság egységes világszemléletét. Ez működött is igen szépen, noha szellemi nagyjaink, ezek között Arany János is küzdött, műveltségünk ellehetetlenítése ellen, mint Azorthológusok című költeményében:

Civilizációnk című költeményében ennek mikéntjét is szépen elmondja nekünk, s akinek van füle a hallásra: meg is hallja:

"Kisütik, hogy a magyar nyelv
Nincs, nem is lesz, nem is volt,
Ami új van benne mind rossz,
Ami régi, az meg tót."

*

"Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja."

      Így is történt, s az erősebbek kiagyalták nemcsak a lehetetlen finnugor elméletet, de az egész, a valóságban tetten nem érhető nyelvcsalád elméleteket, feledve azt, hogy a nyelv él, s mint ilyen nem tűri a határokat: mint búvópatak átsiklik ezek alatt, s járja a maga élet-szabta útját. Arany János említette erős csoport célja: Magyarország megszerzése. Ha a Pozsonyi Csatában elment a nyugatiak kedve Kárpát hazánk területének elfoglalásától, a szellemi, lelki síkon való rombolást választották, sunyi alattomossággal. Sajnos hosszú időre be is vált Hunsdorfer Pál karmester úr vezetése mellett. Megbízóitól ezért kapott kitüntetését tábortűzzel is megünnepelte: elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyűjtött magyar rovásírásos emlékeket. E dicső tettéért természetesen újabb kitüntetéseket kapott megbízóitól.

Ez volt a Habsburg Csiki-Csuki megalapozott rendszerének első lépése.

       Amint fent említettem, szellemi nagyjaink kezdetben küzdöttek ezen elmélet ellen, látták hibáit, buktatóit, s főleg azt, hogy ezzel ellehetetlenül a valós magyar őstörténelem, mely népünk lelkében mindig is az Égből induló Isten áldása volt. Korunkban nemzetünkre szakadó minden átoknak viszont volt egy, megrontóink által előre nem látott eredménye: idegenbe üldözött hazafiak hozzájutottak a külföld könyvtáraiba, s igen sok, otthon soha nem hallott történelmi, főleg őstörténelmi adat került látókörükbe, mely mind jobban döngetni kezdte a finnugor elmélet alapjait. Jöttek a finnugorizmust cáfolni akaró eredet történetek, melyek – akkor még nem tudtuk, nem láttuk – vélt ősisége felülmúlja a sajátunkat, s természetesen ezekből az idegen népekből származónak véltük magunkat. Pedig csak körül kellett volna nézniük, megismerni a Kárpát haza magyar népének nyelvét, szokásait, hogy világosabb kép táruljon szemeik elé. Ez a mellék körülmény is Habsburgék terveinek támaszává vált a magyar egység megbontásával.

De a világra szakadt sok magyar még valamit meglátott: bárhova fordult a nagyvilágban, mindenütt talált „rokonokat”: édes magyar nyelvünk egy-egy szava áttörte évezredek ködét, évszázadok hazugságait, s a nyugati történészek „nostratic” elméletei között meglátta ősnyelvünket, melynek idegenbe szakadt csonkjai, ősregéinek félreértett árnyképei csak egy következtetést engedtek meg: nyelvünk a világ ősnyelvének egyedüli életben, s lelkiségében tisztán megmaradt része. Idegen nyelvcsaládosok nostratic álma a mi nyelvünkben ölt testet, viszont ennek megvalósulását nem engedhetik meg. Útjaik végén tehetetlenül felemelt kézzel mondanak le erőlködéseikről, s a „nostratik nyelvet” proto nyelvnek kiáltják ki, a világ bármely nyelvének végpontjához érve.

Ezt a valóságot már évszázaddal korábban felfedezték tudósaink, erősen hátat fordítva a finnugorizmus bűbájának már kezdetektől fogva, népünket a Kárpát haza ősnépeként ismerték fel, így tárgyalták nyelvét, néprajzát. Itt most a Magyar Tudományos Akadémia által ellehetetlenített Magyar Adorjánról beszélek: ő volt az egyetlen magyar tudósunk, aki nyelvünkkel együtt néprajzunkat is tanulmányozta egy hosszú életen át, s ősiségünk tényét, kapcsolatait e kettő párhuzamában dolgozta ki. A negyvenes években Magyarságtudományi széket ajánlottak fel neki – melynek beindulását a háború ellehetetlenítette. A háború utáni nemzedék, amint fent említettem, a MTA által hiteltelenné tett tudósokat továbbra is ebbe a kalitkába zárta.

*

Voltak, akik megértették Magyar Adorján mondanivalójának legalább azt a részét, hogy hazánkban ősnép vagyunk, sehonnan nem jöttünk, ide tartozunk. Ősnyelvünk tizenhat őstörzsének segítségével „rokonságot” fedeztek fel a világ számtalan népével, s elérkezett azon fejlődési pont, amikor már nem máshonnan eredeztettük önmagunkat, hanem tőlünk eredőnek ismertük fel a talált népeket: nem is rokonainkként, hanem származékunkként, gyermekeinkként.

Idegenek részéről már a sumir műveltség emlékeit kiásó régészek sejtették mindezt, de a MTA-tól segítséget nem kaptak ezen kutató munkához. Jelen korunkban Alinei professzor az etruszk műveltség magyar eredete mellett tör már lándzsát.

Vannak nyelvészek, néprajzosok akik a finn, a vogul, az osztják legendákban ismerik fel az ősmagyar gondolkodás parányait, de a finn szó említésekor a finnugor elméletből kiábrándultak teljes dühvel fordulnak az illető ellen, „nem tudod, hogy nem vagyunk rokonok?” felkiáltással.

Itt indul be a jól megtervezett Habsburg és MTA által szentesített csiki-csuki malom másik lépése: A finnugor elmélettel össze lehetett ugrasztani a magyarokat, most pedig – ellenkező irányból – ugyancsak a finnugor elmélet ver éket közénk. Közben máig őröl bennünket a Habsburgok csiki-csuki malma.

A csiki-csuki játékot jól ismerő gyermekek jól tudják, ha a játék kezdetekor sikerül valakinek saját játék gombját egy sarkalatos helyre tenni, a másik minden lépése könnyű szerrel megtörhető, s az illető menthetetlenül elveszíti a játékot.

Gondoljunk erre!

SARKALATOS PONTUNK A KÁRPÁT HAZÁBAN SZÜLETETT ŐSNÉP VOLTUNK FELISMERÉSE ÉS ÉLÉSE.

Remélhetőleg nem találkozunk már ilyen mondattal: ősnép vagyunk, a szittyáktól származunk... vagy akár kitől. Ősnép azért ős, mert tőle származnak a később született műveltségek. Ezért nevezte nagy művét Magyar Adorján is így:

AZ ŐSMŰVELTSÉG

 S ez Az Ősműveltség magyarul szól hozzánk, magyar díszekkel aranyozza be életünket és még a legegyszerűbb házi eszközök rovott díszein is megörökített világteremtés történetében gyönyörködhetünk!...

Kérve kérek mindenkit, mielőtt idegen nyelveket rokonít, másokban gyönyörködik, mert évszázadokon át más példaképet hozott a csiki-csuki malomgyáros tudatukba, nézzenek mélyebben magyar ősműveltségünkbe, nyelvünkbe. Ezt cselekedem már vagy hatvan éve, s máig nem jutottam ősnyelvünk, ősműveltségünk csodájának a végére. Szükségünk van erre a tudásra önmagunkért, s a világ népeinek megsegítéséért is. Talán egyszer majd ráeszmélnek, hogy itt már nem csiki-csuki malommal, de fényt hozó csodamalommal találkoznak. Talán ráeszmélnek testvériségükre is.

És ne felejtsük el megköszönni a Jó Istennek, hogy magyarnak teremtett bennünket.

 Beküldte: Ballán Mária