A kormányok lényegesen több információval rendelkeznek róluk, de felelőtlenül, félénken, vagy cinkosként igyekeznek még a létüket is elhallgatni, pedig mindezen semmit nem lehet félreérteni. A new-yorki Világkereskedelmi Központ lerombolása, a 9/11 néven futó gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció, a háttérhatalmasok nyílt színrelépése óta, ezt az újfajta történelmi időszakaszt éljük.

A globális háttérhatalmi politika és fősodor média elválhatatlanul szövetséges kettőse a 9/11-nek pont ezt az alapvető minősítését hallgatja el, próbálja elfeledtetni, törölni a múltból, jelenből, jövőből. Tisztelet a kevés és még halk szavú kivételnek, sajnos, ezt teszi a magyar sajtó, sőt politikusaink is. Időnként még az Országgyűlésben is arab terroristák USA elleni támadásáról papolnak, ami embertelenül fáj a tudatnak. Hiszen a világ rég rádöbbent, NEM az afganisztáni hegyekben bujkáló bin Laden által irányított arab terroristák követték el, ahogy elhitették az emberiséggel, hanem a háttérhatalom globális nyomulásának, az idegen zászló alatt elkövetendő támadásoknak indoklásául szolgáló galád amerikai-izraeli önprovokáció volt.

Világunknak a rávett tudatot még le nem vetkőzött része, legyen baloldali, vagy jobboldali, engedelmesen a ráerőszakolt politikai korrektséghez tartja magát, nem mondja ki az igazságot, holott rég tudja. Jóllehet enélkül a 9/11 óta végbemenő világőrületet, az Ukrajnában folyó orosz különleges hadművelet világpolitikai rendeltetését, a törvénytelen amerikai-zsidó ukrajnai bábkormány NATO felügyelte biológiai háborús előkészületét, vállalhatatlan céljait és eszméit, az EU önpusztító balfogásait, s a magyarországi nemzetidegen ellenzék hazaárulását is hazugságok özönével magyarázzák félre, védelmezik, folytatva a világközvélemény félrevezetését.

Teszik mindezt büntetlenül, annak köszönhetően, hogy a háttérhatalom fő fegyvere a hangsebességet meghaladó információ, dezinformáció. Az a körülmény viszont, hogy ennek eszközei másoknak is rendelkezésére állnak, továbbá, mert a reménykeltően emberbarátiként jellemzett ellen-háttérhatalom is kialakulóban van, a világformáló körülmények, kellő tudatosság mellett, vezethetnek más irányba is, mint ahogy a háttérhatalom eltervezte. Ehhez szükségeltetik tudatunk történelempolitikai szellemmel felvértezett védelme.

Mivel a háttérhatalom által uralt sajtó és hírközlés elhallgatja, ez sem tudatosult még eléggé az emberiségben, holott a fejleményei úgyszintén a szemünk előtt zajlanak. Ez az erő nem bújik a háttérbe, s roppant és növekvő alkotóelemei nincsenek a háttérhatalom kezében. Mindenekelőtt Oroszország. Önvédelmi különleges hadművelete, a háttérhatalom által kiépített ukrajnai háborús tűzfészek felszámolását célzó bátor lépése, amelynek világpolitikai jelentősége van. A háttérhatalom ezért mozgósít ellene mindenkit, aki nem ismeri fel a kialakuló helyzetet. Továbbá a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság, amelyekhez már mintegy húsz másik ország is csatlakozni kíván), a SCO (Sanghaji Együttműködési Szervezet: Kína, Kazahsztán, Oroszország, Tádzsikisztán, Üzbegisztán, India, Pakisztán, Irán) egyre inkább erőre kapó emberiségpárti lépései. Valamint ezek nyomán a háttérhatalmi összeesküvők érinthetetlensége megszűnésnek érzékelhető folyamata. Mindezt mintha a politikusok nagy része nem látná, vagy nem merné kimondani, s ezért a tömegtájékoztatás sem. Hallgatás övezi a magyarországi sajtóban is.

Az előbb induló előnyével rendelkező globális tudatrombolás miatt sokan mások sem merik meglátni e világtörténelmi folyamatot, hanem a háttérhatalmi fősodor által megkövetelt csőlátással kezelik világunk több helyszínén zajló, de egymással összefüggő említett fejleményeit. A háttérhatalom sem beszél róla, viszont érzékeli, s azért kockáztat és vet be mindent, hogy megakadályozza kibontakozását. Ám ha akadályokon át is, de érzékelhetően annak a világerőnek a formálódása indult be, amely megmentheti az emberiséget. Fel kell ismernünk, s idejében mellé kell állnunk. Ez a mi nemzeti érdekünk is.

Mintha ez a gigászi nehézségek és kényszerlépések ellenére sem lenne idegen a magyar politikától. A kormányzati politikát jelenleg mégis inkább a kényszerű csőlátás, a magyarországi álbaloldali ellenzéket pedig a tudatos árulás jellemzi. Tartalmilag ma ezt úgy is megfogalmazhatjuk, mint társadalmunk és tudatunk ukranizálása. Uralkodó volta miatt parancsoló a róla, valamint a nemzetidegen betolakodásról szóló nemzeti konzultáció haladéktalan megrendezése. Eredménye minden bizonnyal megerősítené a kormányzati és a társadalmi szinten meglévő hazafias törekvéseinket. Ennek biztosítására szövegezésébe, megszervezésébe célszerű bevonni a Mi Hazánk Mozgalmat (MHM), a Munkáspártot, a Magyarok Világszövetségét (MVSZ), a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat (HVIM) más hazafias erőket és személyeket. Annak okán, hogy Ukrajna figyelmeztető példa számunkra, mi történhet egy országgal, ha nemzetidegenek uralják el.

Rázósnak tűnik, mégis ajánlatos e szempontból is minősíteni a világszerte erősödőben lévő békeköveteléseket. Érthetőek, támogatandóak, de hangoztatóik behozhatatlan késésben vannak. Akkor kellett volna fellépniük, amikor az ukrajnaiak gyilkolták az oroszokat, fasiszta szervezeteik a kormány leplezetlen támogatása mellett nyilvános véres leszámolási pogromokat hajtottak végre. Amikor a háttérhatalom biológiai háborút készített elő Ukrajnában Oroszország és a közép-európai geopolitikai térség ellen. Nem tették. Mindez még ma is magyarázatot követel, hogy az áldozatoknak kiszemeltek legalább utólag értesüljenek róla, hiszen a veszély nem múlt el.

A béke követelése nem jelent elkötelezettséget, sőt egyenlőségjelet tesz Oroszország önvédelmi, emberbaráti fellépése és az ukrajnai-zsidó kormányzat soviniszta-cionista emberellenes politikája között. Túl általános és semleges. Fel kell ismerni, e világos helyzetben a béke követelése ugyanolyan kevés és szegényes, mint az EU hamis és kártékony jogállamisági követelődzése velünk szemben. Milyen béke és kik között? Túl könnyű a béke világszerte egyből és őszintén elfogadott jelszavával operálni, feledni, hogy a béke konkrét felek között konkrét kérdésekről szól. Béke a fasizálódott, amerikai-zsidó gyarmattartóvá vált nem-ukrán Zelenszkij kormánnyal?

A csőlátás itt is bezavar: inkább a háttérhatalmi-ukrajnai törekvések előtt nyit utat, amelyekkel szemben a leghatározottabb politikai és gyakorlati kiállás mozdítaná elő a békét.

Ne legyen félreértés, a béke követelése fontos, de elkésve, konkrétumok és pártos állásfoglalás nélkül erőtlen, ugyannyit ér, mint a másik ösztönös jelszó, hogy „Csak nem háborúval!” Először is mindenkinek, aki politikával foglalkozik valamilyen szinten, de különösen a politikusoknak, politológusoknak és újságíróknak kötelességük lenne tudni, hogy Oroszország nem háborút indított Ukrajna ellen, ahogy felelőtlenül ismételgetik, hadüzenet sem történt, hanem a Független Államok Közösségén (FÁK) belüli különleges hadműveletet, korlátozott célokkal és nem az ország elfoglalásának szándékával, ami fontos különbség. (Ld. e cikksorozat 7. fejezetét). Tudniuk kellene, hogy nem agresszió, hanem önvédelem. A különleges hadművelet elnevezés azt jelenti, hogy konkrét céljai vannak, megvédeni az orosz embereket, akik az elmúlt nyolc évben népirtásnak volt kitéve. Ezt Ukrajna demilitarizálásával és nácitlanításával lehet elérni.

Oroszország nem tervezi Ukrajna megszállását, nem visel háborút az ukrán nép ellen. Ukrajna viszont háborút folytatott a Donbaszban élő orosz lakosai ellen, sőt Zelenszkij még arról is beszélt, hogy területi követeléseik vannak Oroszországgal szemben. Egyre inkább kiderül, hogy más országokkal szemben is és más messzemenő követelései is vannak. A felek egy ideig még közvetlen tárgyalásokat is folytattak, de ezt az ukrajnaiak amerikai parancsra felrúgták, ezért ma esetenként közvetítőkön keresztül folyik, s részkérdésekben kötnek is megállapodásokat. (A NATO nemtetszésére török közvetítéssel megindult ukrán gabonaexport, amit azonban az EU úgy intézett, hogy nagyobb része nem az éhező országokba irányul, hanem az exportpiacainkról szorít ki bennünket!)

A békekötés rég megtörtént volna, ha a NATO-országok, ugyancsak az amerikai-zsidó háttérhatalom parancsait követve, nem avatkoztak volna be. Létfontosságú megérteni, hogy ezzel ők tették háborúvá a különleges hadműveletet, ami kényszerűen megváltoztatja Oroszország eljárását is! Ám Oroszország tudtul adta, a különleges hadművelet végig vitelével, befejezi a beavatkozók által kikényszerített háborút. Tehát legyenek akárkik, történelmi hibát, félretájékoztatást, bűnt követnek el, a háttérhatalmat és Zelenszkijt szolgálják, ha az orosz lépést átgondolatlanul háborúnak nevezik. E megtévesztés a helyes tájékozódást akadályozza, a tudati zavart növeli, annál inkább, minél magasabb szinten hangzik el. Mindennek okán a béke követelése akkor lehetne hatékony, államférfiúi kivitelezésű, ha megnevezve a különleges hadműveletet háborúvá mesterkedőket, a fegyverszállítókat, az újukránokat és az őket forrófejűen és önfeláldozóan segítőket, a csőlátókat, akiknek február 24-én kezdődött a történelem, és velük szemben támasztanák.

A csőlátás a háttérhatalom fegyvere

A 2022. február 24 óta zajló világpolitikai fejlemények elemzéséből levonható következtetés, hogy a nemzetidegen ukrajnai (A jelen írásban az ukránok számára is nemzetidegeneket értjük alatta) kormány, valamint odaadó nyugat-európai és kényszerűen lelkes közép-európai szövetségesei az emberiség érdekei által megkövetelt, a saját sorsukra is döntő hatással lévő követelménynek nem tesznek eleget. Elmulasztják az előzmények okait, okozatait, s az ezeket mozgató érdekeket egységben, összefüggéseik és következményeik felmérésével kezelő történelempolitikai szemlélet alkalmazását. (Ld. Tudatunk védelme - 7, valamint A történelempolitikai tudatosságról c. írásokat)

Nekünk viszont féltékenyen vigyáznunk kell rá, hogy elemzéseinkben, állásfoglalásainkban ne engedjünk ebből. A háttérhatalom puszta eszközeinek szerepét vállaló mások, másságok, ügynökök elvárásaitól függetlenül tudnunk kell összekötni a tegnap eseményeit a mai fejleményekkel és a holnap követelményeivel. Csak akkor leszünk képesek helyesen dönteni, ha a köztük fennálló valós ok-okozati viszonyt és annak fejlődési irányát felismerjük. Jelenleg biztonsággal csak így kerülhetjük el az elvakult szövetségi rendszerünk által erőszakolt globális csőlátást, aminek kényszerét szenvedjük. Tetézve azzal, hogy sok politikusunk, közéleti személyiségünk nem tudja, vagy akarja függetleníteni magát tőle. Holott a háttérhatalom terveinek nyílt meghirdetése, emberirtó „végső” terveinek nyilvánosságra hozása, sőt hivalkodó és kihívó reklámozása félreérthetetlenül emberiségellenes, és szövetségi rendszerünk egy szót ki nem ejt ellene, holott egyértelmű szembeforduló állásfoglalást követel tőlük.

A szemük előtt valósulnak meg világuralmi rögeszméjének a javak újrafelosztását célzó elemei. Európa felszámolására szervezett eszelős migránsroham, a sokoldalú amerikai-zsidó háttérhatalmi agresszivitás még a NATO-n belül is Európa, főleg Németország ellen, az USA által az EU-ra kényszerített, formailag Oroszország ellen hirdetett, de Európát tönkretevő szankciós politika, a most csak pislákoló koronavírus világjárvány, az energiaválsághoz vezető álságos klímavédelem, a természetellenes gender politika, a világpolitika művi elukránosítása, s ezzel messze nem zárul a sor.

Végcélja az emberiség drasztikus csökkentése és világkormányuk létrehozása, amit a fasisztoid nagytőkés totalitárius, emberen túlinak (transzhumán) nevezett, metaverzumbeli („Nagy újrakezdés”) terveikben ki is fejtettek. Milliárdok kiirtását tervezve és hirdetve, de önmaguk luxusbunkeres megmaradását biztosítva, feladták emberi létüket, közveszélyessé váltak, amit az emberi civilizációt fenyegető tetteikkel bizonyítanak is.

Mire vár hát az emberiség? E kérdést fel kell tennünk akkor is, ha a háttérhatalmi fősodor gigászi tudatromboló ellenszelében nem egyszerű még feltenni sem, nem beszélve a tudatos eligazodásról, a jövőt nyomozó megválaszolásáról. Ámde egyáltalán nem lehetetlen, sőt történelmileg kötelező, hiszen a tettekben megnyilvánuló válasz egyre inkább nemcsak az egymástól elszakíthatatlan egyéni és a társadalmi megmaradásunknak, hanem magának az emberiség jövőjének biztosítéka.

Ennek okán a tőlünk megkövetelt engedelmesség a „politikailag korrekt” csőlátásnak, a súlyos tévedésnél is több; önmagunkra szegezett fegyver, emberiség elleni bűntett. Ezért a hamis bebeszélések (narratívák) folyamatos terjesztése, elfogadtatásának kényszerítése így minősítendő.

Nem lehet elégszer figyelmeztetni rá, példának is hozzuk fel ismét a legfelsőbb politikai körökben eluralkodott a megdöbbentő beállítást, miszerint az orosz-ukrán konfliktus február 24-én és az orosz különleges hadművelettel kezdődött. Nem hihető, hogy az érintettek ne ismernék az Oroszország által mintegy évtizedig tűrt véres ukrajnai előzményeit, az ottani oroszok módszeres gyilkolását, valamint NATO támaszpon-tokkal történt bekerítését. Egy szó nem sok, de mindezek ellen annyit sem szólt az EU, az ENSZ, a V4-ek, de Magyarország sem! Nem elgondolkodtató? Elhallgatta a világ, most meg egytől egyig jajveszékelnek, sajnálkozva az „újukránokon”. Újságírók, tömegtájékoztatási eszközök, elemzők, politikusok nagy része keményen és egyértelműen csőlátásban szenved, avagy tudatosan ebbe menekül, amikor az előzményeket, az okokat elhallgatja.

A történelem számukra is 2022. február 24-én kezdődött, amikor az addig, a nyugati ígéretekben bízva, türelmesen, de tévesen kiváró Oroszország megkésve lépett. Méltóságaink, vezető politikusaink is fújják, hogy Oroszország agresszor, ok nélkül támadta meg Ukrajnát, megsértette a nemzetközi jogot, az ország szuverenitást és integritását, „elfelejtve”, hogy a háttérhatalom által felkészített Ukrajna provokálta ki e lépését. Vezető politikusoktól hallhattuk még a Konzervatív Politikai Akció Konferenciáján (CPAC) is, hogy „vitán felül áll, Oroszország agressziót követett el Ukrajna ellen”, más nemzetközi fórumokon és itthon is, hogy „Semmiképpen sem akarjuk a Szovjetunió helyreállítását”. Közvéleményünk és a világ azt hallja magyar politikusok szájából, amit a háttérhatalom és újukrán ügynöke akar elhitetni mindenkivel.

Az összefüggések figyelmen kívül hagyása hihetetlen szakpolitikai tévedés, tudatos becsapás, rászedés, avagy műkedvelő szint. Vezető politikusok esetében megbocsáthatatlan. A szégyen a legenyhébb kifejezés, amivel illethetjük mindezt! És így is kell tennünk, nemcsak sajátmagunk, hanem az ő védelmükben is. Ugyanis veszélyesek, mivel törlik a saját emlékezetükből, közvéleményünkéből még a velünk közösen átélt történelmi előzményeket is, amelyek nélkül valóban másképpen nézne ki a helyzet. Eltörlik a múltat, amivel nem szűnnek vádolni az előző rendszert a nevetségesen gyenge érveléssel, amikor az internacionálé véletlenszerű magyar fordításának egyetlen félmondatával („a múltat végképp eltörölni”) vitatkoznak bőszen, s azt a látszatot keltik, hogy ezzel kimondták az igazságot mindenről, az orosz-ukrajnai szembenállásról is, amelynek ezzel a leglényegesebb okviszonyait éppen ők törlik.

Szót sem ejtenek arról, hogy az amerikai-zsidó háttérhatalom által 2014-ben puccsal a saját ügynökeit ültette az ukrán nép nyakára. Népirtást követtek el az évszázadok óta ott élő sokmilliónyi orosz kisebbség ellen. Elhallgatják, hogy Ukrajna bábkormánya indított háborút a Donbaszban élő saját állampolgárai ellen, s bizonyított, hogy háborúra készültek Oroszország és a geopolitikai környezet, benne hazánk ellen, – biológiai hadviselést és atomfegyver előállítását központba helyezve – amit az oroszokon kívül senki nem akart észrevenni, utólag elismerni sem, még azok sem, akiknek ez a feladatuk! Mindez annyira átlátszó, megalázó, bűnösen dezinformáló eljárás, hogy több is ez, mint szégyen, a magyar közvélemény tudatos megtévesztése, történelmi felelőtlenség!

Helyezzünk is súlyt e körülményre, mert tették ezt annak ellenére, hogy a valóság kezdettől fogva közismert volt, és folytatják annak ellenére, hogy százával állnak a világ rendelkezésére az oroszok által az ENSZ Közgyűlésein és a BT-ben számtalanszor előterjesztett bizonyítékok, amelyekről ugyancsak hallgat mindenki Magyarországon, azok a hírközlő, sőt kormányszervek is, amelyeknek kötelességük tájékoztatást adni róluk! Elhallgatják azt is, hogy az ENSZ-beli szavazásoknál az utóbbi időben a nyugati javaslatok csak egyharmadnyi szavazatot kapnak, azaz kétharmad nem támogatja őket.

Kinek áll mindez érdekében? A háttérhatalomnak és magyarországi nyúlványainak! Ha tőlük függene, azt is csak kósza hírekből tudnánk, hogy az ébredező Európa már unja a grasszáló, élősködő, követelődző, maffiózó, hálátlan ukrajnaiak immár milliós párhuzamos saját társadalma építését (az EU-ba 2022 első kilenc jónapjában 4,4 millióan érkeztek), a segítségként kapott fegyverekkel üzérkedő, s javaikat – Zelenszkij példáját követve, aki luxus körülmények közé kitelepítette a szüleit Izraelbe – az adóparadicsomokba mentő ukrajnai menekülteket. Sem az EU, sem mi merjük mégsem kimondani, hanem politikailag korrekten elhallgatjuk, hogy az ukrán menekültek semmilyen tekintetben nem jelentenek kisebb veszélyt, ha nem nagyobbat, mint az ázsiai-afrikai betolakodók, vagy betelepült és betolakodó más nemzetidegenek.

A háttérhatalom által irányított USA és EU viszont ömleszti a pénzt a nemzetidegen ukrajnai vezetés segítésére (Az Ukrán Nemzeti Bank szerint 2022 végéig 31 milliárd dollárt kaptak), a tagállamaitól viszont megtagadja, sőt utólagos kiagyalt feltételekhez köti még azt is, ami jogszerűen jár. Mi meg immár egy éve naponta tízezernyi (volt olyan nap, amikor huszonháromezer) ukrajnai menekültet fogadunk és látunk el minden földi jóval, akik közül többszáznyian itt is ragadnak egészségügyünk, oktatásunk terhére. Ma már az okmányirodáinkban és más helyeken is egyre több ukrán nyelvű tájékoztató felirat is szerepel. Mire fel?

A közterületeken is egyre sűrűbben ütközünk ukrajnai betolakodókba, egyes vidéki városokban már közbiztonsági kockázatot jelentenek. Kormányhatározatot hoztunk, hogy az EU által Ukrajnának nyújtandó, 18 milliárd eurós hosszúlejáratú hitelből hazánkra kirótt 187 millió eurót (mintegy 75 milliárd forint), ugyan nem közös hitelfelvételként, hanem kétoldalú pénzügyi támogatásként nyújtsuk. Húzódzkodunk, de láthatólag készséggel hozunk újabb áldozatot a kárpátaljai magyarsággal és velünk ellenségként bánó nemzetidegen ukrajnai vezetés érdekében.

Félelmetes, hogy az ál-ukránok lekezelő válasza sem rendíti meg illetékeseink mellettük kitartóan tanúsított elkötelezettségét. Ugyanis az ukrán Külügyminisztérium válasza így hangzott: "Számunkra az EU támogatása az elsőrendű és ennek keretein kívül nem kívánunk tárgyalásokat folytatni, csak ennek keretében". Milyen alapon állítja ezt Ukrajna, vagy az EU, mikor Ukrajna nem tagja az EU-nak, az orosz-ukrán viszony nem minősíthető európai kérdésnek. A nem-ukrán Ukrajna közvetlen és bőkezű anyagi támogatása, a politikai támogatás, amit Novák Katalin elnök Zelenszkijhez zarándoklása szemléltet, azt jelenti, hogy Magyarország nyíltan az ő oldalán avatkozik be a NATO és az EU által háborúvá növesztett FÁK-on belüli konfliktusba.

Az elnök, az újév alkalmából a budapesti diplomáciai testületnek is úgy fogalmazott, minden előzményt feledve, hogy Oroszország támadta meg Ukrajnát. Immár egy év fejleményei bizonyítják, e történelempolitikailag súlyosan téves lépések nem a szilárd világos alapon megteremtendő békét szolgálják, hanem a háború folytatását, eszkalálódását, akár egyéni véleményről van szó, akár hivatalos politika megnyilvánulása. Sajtónk, politikusaink nagyobb része is kezdettől „orosz agresszióról”, „putyini agresszióról” beszél hazai és külföldi fórumokon, és tettekkel is érteti a világgal, hogy ennek a nem-ukrán Ukrajnának a pártján állunk. Mármint állnak ők, de ideje észrevenni, hogy a magyarság nem! Sűrűn szereplő egyikük szájából hallhattuk, az ATV kérdésére, hogy "A háborúért csak Oroszország a felelős". Másik vezető politikustól, hogy mi megmondjuk az oroszoknak, elítéljük a háborút, nagyon sok kárt, nehézséget okoz nekünk, Európának. Ám mindezt nem (vagy legalábbis nemcsak) Oroszországnak, hanem az USA-nak, a háttérhatalomnak, a NATO-nak kellene a szemére vetni! Van ugyan igaz magva az efféle állításoknak, de akármilyen jól hangzanak is, történelempolitikailag nem igazak, az eluralkodott csőlátást erősítik. Biztos jövőnk érdekében ezzel „lent” MINDENKINEK tisztában kell lennie, és „fent” MINDENKINEK el kell fogadnia, s ki is kell mondania.

Meg kell találni a szövetségi rendszerünk által elfogadható módot is annak megértetésére, hogy az európai és más nemzeteknek is csak az igazság kimondása és gyakorlati érvényesítése segít, elhallgatása pedig háborúhoz vezethet. Ezért ebben az értelemben kell átfogalmazni nemcsak az ilyen mondatokat, hanem minden más csőlátásos állítást, főleg pedig a politikánkat. Ugyanis aszerint senki nem hibás, sem a háttérhatalom, sem a nem-Ukrajna, sem az USA, sem a NATO, sem az EU, „csak Oroszország”. A közvéleményünkben a közösen átélt közelmúltat, s még a jelent is eltörlő kijelentésekért is elkerülhetetlenül viselni kell a felelősséget.

Hihetetlen, de mindezek ellenére nemcsak Zelenszkij és bandája, meg a nyugat-európai kormányok nagy része, hanem egyes V4-beli szövetségeseink is „oroszbarátnak” ítélik a magyar kormány politikáját. Ők sem átgondolt véleményt hangoztatnak, amit mutat, hogy néha visszaállnak mellénk, majd ismét eltávolodnak. Visszatérve az ukrajnai menekültekre, intézményeink, hivatalos nyilatkozataink szinte csalogatják őket, akiknek jó része nem is ukrán, csak ukrajnai, s olyan ellátásban részesítik őket, amire magyarok százezrei csak áhítozhatnak. Betolakodásuk áldozatkész és önsorsrontó támogatása nemcsak nemzetünkre jelent terhet, hanem a schengeni EU-határ védelmét is semmibe veszi. Délen védjük, keleten nem? Holott mindkettő kifejezetten veszélyt jelent nemzetünkre, de az EU-ra is. Ha ezek még zsidók is, akkor „életünket és vérünket”, de még zabot is adunk; sőt mindezt nem megduplázzuk, hanem megsokszorozzuk, ahogy a Balatonőszödön kialakított kóser falu példázza. Ennek tükrében ma bizony a magyar állampolgárok Magyarországon másodrendűek a zsidók és az ukrajnaiak mögött.

Miközben egészségügyünk és oktatásunk forrás- és szakemberhiányban szenved, százezrek élnek a létminimum alatt, „Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segítségét nyújtjuk” naponta tízezreknek, még azt sem tudva, hogy kiknek; kik ezek ma, s kik lesznek holnap? Így lehet kizsigerelni, csendben megszállni és elfoglalni egy országot! Senkinek nem áll jogában mindezt még elnézni sem, nemhogy lelkesen és elérzékenyülten elősegíteni a nemzetidegenek általi megszállásunkat. Mindezt csak a MHM, HVIM, MVSZ és a Munkáspárt, néha a Hír TV egy-egy bátrabb szereplője mondja ki. S a hazafiak velük éreznek. Elismerik és támogatják a kormány szociális erőfeszítéseit, küzdelmét az ország energiaellátottságának biztosítására, a látható és láthatatlan ellenfeleink magyarellenes szándékaival szemben, de nyugtalanul figyelik, s nem hagyhatják szó nélkül, hogy történelempolitikailag az is egyre kevesebb magyart szolgál. Minderről is parancsoló nemzeti konzultációt szervezni minden késedelem nélkül.

Ha nem követeljük ki, mindez folytatódik, a nemzeti konzultáció viszont társadalmi hátteret biztosít a kormánynak az említett kártékony fejlemények korlátozására, majd megszüntetésére.