A fej.-címünkben meghatározott tárgyunk érdemleges ismertetése előtt, mint elkerülhetetlen összefüggést, megemlítjük azt a tört. tényt is, amely szerint az államhatártól jóval nyugatabbra fellelhető számos magy. eredetű földr. név a X-XI. szd.-i birtoklásra vezethető vissza. Éspedig a Duna völgyében az Innig, Stájero.-ban pedig a Mura vi-dékéig.¹ Ezek valószínűleg régebbi keletű megjelölések, mint pl. a Fischa és Lajta közti, többször gazdát cserélt, ütközőterület „König" összetételű magaslatai. A Königswarte (344 m) a köpcsé-nyi és nemesvölgyi országhatár közelében, a Königsberg (260 m) pedig a Fischa folyócska keleti partján szentistváni eredetű figyelőhely lehetett.²

Egy ált. tört-földrajzi kép kialakítása céljából ismételten ki- emeljük, hogy a Morva határmenti THAYA közelében létesült UNGERNDORF és a délstájeri Mura-vidéken fekvő UNGER- Dorf között még ma is használt számos UNGER (UNGAR) összetételű hely- stb. név emlékeztetet az egykori másfél százados magy. uralom idején keletkezett magy. telephelyekre. (. . .)

A Pozsony és Köpcsény felé igyekvő utas napjainkban is a vaskos Ungartor boltíve alatt, az Ungar Straße-ban hagyja el a Duna kapujában őrködő Hunvárt (Hainburg). A közelében épült vasúti megálló is az UNGAR-TOR nevet viseli homlokzatán. A hun birod. keretében betöltött szerepe abból a feltevésből is kitűnik, miszerint a Hunvár és N.óvár (D. Altenburg) között emelkedő halom Attila sírját rejtené magában. Kétségtelen, hogy ennek a Bécs-Köpcsény közti vidéknek jelentősége később az avarok és ősmagyarok korában is folytatódott. Olyannyira, hogy egyesek nem Attila, hanem Árpád sírdombjának tartották a fenti tumulust. Egyébként Hunvár Árpád-kori birtoklása csak a XI. szd. közepe táján szűnt meg, amikor a Triburi béke értelmében a Kahlenberg és Lajta közti Bécsi-medencét III. Henrik részére kellett átengedni.

Viszont Hunyadi Mátyás Bécs városával együtt Hunvárt is visszaszerezte és Magyaro.-hoz csatolta.

Hunváron túl, Pozsony irányában Farkasvölgy (Wolfsthal) köszönti a vándort. Még véglegesen nem sikerült felderíteni, hogy Hunvár erődje hun v. avar eredetű-e. Annyi bizonyos, hogy a X. szd.-i magyaroknak is volt itt váruk, a szomszédos N.óvárott pedig Szt. István építtetett templomot.³

A hiv. térképeken ma is UNGARN-Straße névvel jelölik meg azt az egykori magy. hadiutat, amely Lajtakörtvélyes és Prellen-kirchen között keresztezi tört. határunkat, ahonnét Petronell déli érintésével Bécsbe vezet. Van aztán egy észak-déli hadiút is, amely a XV. szd.-i okl.-ben mint UNGER-WEG fordul elő. Elnevezése valószínűleg abból adódik, hogy a magyarok elleni, fischa-lajta-közi védőállást kötötte össze a dunamenti Haslau és Ebenfurth között. Ettől DNy-ra pedig egy harmadik UNGER-WEG húzódik, amely a Bécsből kiinduló ú.n. Venediger Straße Lajta ésSemmering közti szakaszának neveként fordul elő az oklevelekben (UNGAR-WEEG, 1630, 1724), a késői középkortól kezdve. De nemcsak a Dunától D-re, hanem attól É-ra, főként a Morvamezőn találkozunk UNGAR összetételű útnevekkel. Közülük az egyik ősrégi hun-avar-magyar hadiutat már 1045-ben említik UNGARICA PLATEA néven. Ez az UNGARN-Straße a dunamenti északi hadiútból Stockerau közelében ágazott el K felé, és Bécs fölött haladva, a Morvamezőt átszelve, Angern (később Zwendorf) községnél érte el a Morvát, ahol a Pozsony megyei Magyarfalunál (Uhor-ska Ves) csatlakozott Kárpát-medencei úthálózatunkhoz.⁴

Feltűnő, hogy a Trianon előtti Nagy-Magyaro. határa nem mindenütt követi a Lajta folyó vonalát. Legszembetűnőbb eltérés a Lajta-hegység középső szakaszán észlelhető: Lorettom és Császárkőbánya között, ahol a Lajta-hegység gerincén húzódott az országhatár. A beszögelést képző Lajta-jobbparti öt község A.-Ausztriához való csatolása határrendezési „szépséghiba" és meg nem érdemelt veszteség volt a XVI. szd.-ban: AU, UDVAD (Hof), MEN-HART (Mannersdorf/L.), SOMORJA (Sommerein) es Zillingdorf, Lajtaújfalu mellett. (. . .)

Folyamatos magyar volta mellett bizonyít az eddig feltárt 150 avar sír is. Jog szerint Magyaro.-hoz kellett volna tartozniuk, és sok pör is volt miattuk. (. . .)

A Vimpáccal szemközti Leányvár (LEANCASTRUM, 1310, ma Pottendorf) nemzeti vértanúnk, Nádasdy Ferenc kedvenc tartózkodási helye volt.⁵ Ugyancsak ezen Bécs-medencei síkságon, az egykori Nádasdy-uradalomtól ÉNy-ra fekszik Tattendorf, a középkori TETENdorf (Tétényfalu) utódja. 1114-1456 között, az egyes korszakok írásmódja szerint, tizenegyszer fordul elő TETENdorf az okl.-ben. Török S. Tétény vezérnévből származtatja.

Tudjuk, hogy tört. határunk közvetlenül Bécsújhely kapui előtt húzódott. Mint jelentős határmenti keresk. központot, hazai körökben magy. nevén ismerték: (…) UNGAR-Gasse, (…)UNGAR-Viertel, (…) UNGAR-Bad (…),UNGAR-Tor (…), UNGAR-Feld, (…) UNGARFELDER-Gasse. A magyarság tizenegy évszázados itteni szomszédsága, valamint gazdasági és politikai jelentősége nélkül sohasem maradt volna fenn ennyi UNGAR-előtagú városi és táji elnevezés.

(…) UNGER-dorf formában (VNGER-dorf, 1290) maradt fenn a magyarokra emlékeztető falunév. Bécsújhelytől D-re (az egykori Pitten Mark körzetében) további 3-4 névalak tekinthető a másfél százados honfoglalás kori magy. népi megszállás maradványának. UNGERHOF mint Krumbach és az ugyancsak UNGERHOF mint Warth kälter., valamint UNGERBACH mint Zöbern községrésze. (UNGARBACH, 1292, UNGERPACH, 1455.)

Pitten Mark határövezetében, közvetlenül tört. határunk menti regényes fekvésű FEKETEVÁR (sive Schwarczenbach) volt hivatva kivédeni a magyarok támadási hullámait. FEKETEVÄROS uradalmát Esterházy Pál nádor vásárolta meg 1677-ben.

Ezeréves határunk mentén dél felé haladva, (…) található az UNGERHÖHE, UNGERBACH patak és UNGERBACH község. (…) Egymás után sorakoztak a Lapincs jobb partján a megerősített községek: VERD (Wörth), NAJDÓ (Neudau), BURGÓ (Burgau), KÖRTEFA (Bierbaum). DOBRONOK (Hartberg) és FOLOSTOM (Fürstenfeld) Ungar-Vorstadt-ján kívül még 3 falu előneveként szerepel az „UNGER" szó: UNGERBACH (Schäffern kälter.), UNGARDORF a hartbergi és UNGERBERG a feldbachi járásban. HUMMERTHAL helység (Hartbergtől Ény) is említést érdemel. Ugyanis a középkorban HUNGER-TAL (1355, 1400, 1424, 1434, 1451) volt a neve.⁶ Árpád-kori birtoklásunk nyomaként maradhatott fenn a Lapincs-határtól kissé távolabbi 3 kelet-stájer városka (FÁRÓ-Vorau, PÖLEM-Pöllau és FOLBÓ-Feldbach) magyaros névformája is.

A magy. határ közelsége különösen öt városka tört. fejlődésére nyomta reá bélyegét. A Felsőőrbe vezető út kiindulópontjának, Dobronoknak (Hartberg) keleti negyede máig is UNGAR-Vorstadt, egyik dűlője pedig UNGERFELD néven szerepel a városka helyrajzában. Hasonló magy. vonatkozást bizonyít a Lapincs egykori gyepűkapujában meghúzódó FÖLÖSTOM (Fürstenfeld) az UNGARTOR (már csak névben létező) helyétől K-re fekvő lapályos UNGER-Vorstadt-ja is.

Az sem kizárt, hogy Fölöstöm magy. telepesei, valamint magy. helyneve még a X-XI. szd.-i birtoklásra vezethetők vissza. Erre a korai keletkezési lehetőségre utal az egyik kutató: „Vielleicht ist dieser Wehrbau mit dem zu seinen Füßen liegenden Markt schon im 11. Jh. nach den Siegen König Heinrich III um 1043 über die Ungarn entstanden.^"7Bizony, nagy volt a hatalma, birtoka a Hunyadiak Magyar Királyságának! Erre kénytelen utalni Fölöstöm monográfiájának stájer szerzője is: „1418 és 1490 között csak nem valamennyi határvárosunkat és erődítményünket elfoglalták a magyarok."⁸A mai Fürstenfeld általunk ismert első magy. változata (FRUSTUN, 1273) a IV. Béla-féle stájer hódítás eredményeként terjedhetett el. (…)

A Mura-kapuban REGEDE (Radkersburg) neve utal a magy. hat.-vidékkel való sűrű kapcsolatokra, továbbá az ősmagyar kori (X-XI. szd.) és későbbi (IV. Béla, Mátyás kir.) birtoklásokra. Ugyanilyen oknál fogva kapta a római POETOVIO (Pettau) a magy. POTONY nevet.⁹

(…) Mártonfalva (muraszombati jár.) templomában önmagát megörökítve magy. viseletben látható egy 1392. falfestményen. Veleméren (Vas vm) is magyaros ruhában, oldalán görbe karddal, kucsmával a fején festette meg képmását az utókor számára. Feltehetően ő az első, aki a Szt. Lászlóról szóló nemzeti legendákat díszítő motívumként alkalmazta. Regede várában (1708) látta meg a napvilágot Nádasdy (V.) Ferenc gróf tábornagy és horvát bán.

Még a magyarellenes Kranzmayer is feltételezi, hogy a város névadó urának, Radigoj-nak idején „in Radkersburg u. ihren Umgebung Magyaren gewohnt hatten. Dafür sprechen die aus einen Personennamen im Sinne drei Sprachen drei voneinander verschiedener weise gebildete Ortsnamen.^"10Radkersburg magy. helynevének tört. változata a reánk maradt források szerint: RUD-GUEY (1273), REDEGE (1347), REGEDE (1480).

Amíg Regede a vasi és zalai templomocskák Hungáriáért rajongó, szelíd lelkű piktorának adott szállást, addig a drávamenti Potony városkapui alatt Attila vezette hadait Itália ellen. A Szombathely és Csáktornya felől, az ősrégi Borostyánúton érkezett hun seregek közeli táborozó helyét most is „Attila völgyé"-nek hívják. A krajnai Kocian melletti Gradisce ATTILOV is a másfél évezred előtti hadműveletre utal. (…)

A kútfők megelevenítik azt a tömeges magy. vonatkozást, ami Styriában nemcsak a helynevek, hanem az utcák, városkapuk, elővárosok formájában is megnyilvánul. Négy városban (Hartberg, Regede, Leibnitz, Grác) volt UNGERgasse, kettőben (Hartberg, Fölöstöm) pedig UNGER-Vorstadt, és ugyancsak kettőben (Friedberg, Fölöstöm) UNGARTOR, FÖLBÓ-Feldbach városkában UNGAR Straße.¹¹ Bécshez hasonlóan, Grác is több ízben volt magy. kézen. Először a fejedelmek korában, majd 1253-ban IV. Béla személyesen vezetett hadjárata alkalmával, végül Mátyás idejében huzamosabb ideig került magyar megszállás alá.

Tört. és nemzetpolitikai szempontok egyaránt sürgetik az Ausztria térségében található hatalmas hun-avar-magyar névanyag egységes feldolgozását. Az első lépést már megtette Török Sándor, akinek részletmunkája útmutatásul szolgálhat. Tanulmányunk szempontjából elégségesnek tartottuk a két keleti osztrák tartom. helynévanyagát érinteni. Ha von. adataink nem is teljesek, mégis fogalmat nyújthatnak, hogy milyen döntő jelentőségű a Lajta-Inn közti toponymiai anyagunk tud. kiértékelése. A.-Ausztriában 50, Stájero.-ban 30 HUN-Hain és 44, illetve 45 (stájer) UNGER-elő-tagú helynevet találunk. Fehér M. J. A.-Ausztria avar földr. neveinek számát 66-ra teszi. Egyébként több nem-UNGER összetételű név is magy. eredetű. Megjegyezzük, hogy a HAIN-HUN előtag, a kutatók hallgatólagos feltételezése szerint, általában az avarokra utal.¹²

12. MA IS HASZNÁLT MAGYAR EREDETŰ FÖLDRAJZI NEVEK „BURGENLAND"-BAN

A tájelemek, dűlők, puszták, erdők, hegyek továbbra is megtartott vagy átformált magy. neve is döntő bizonyíték az elrabolt területek múltjának és követelési jogának kérdésében. (. . .)

Éppen ezért a korai Árpád-kor hegy- és vízrajzi névtára is határozottan támasztja alá a magy. népesség X-XII. szd.-i jelenlétét. Éspedig nem valami szórványos, hanem a lakosság zömét képező magyar lakosságot igazol. Steinhauser is hasonló végkövetkeztetésre jut: „Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy a magyar lakosság százalékaránya eredetileg jelentékenyen nagyobb volt, mint ma." Steinhauser következtetéseiből az is kitűnik, hogy a magyarok, akárcsak a Felvidéken, Erdélyben és az osztrák örökös tartományokban, a patakok völgyeiben felhúzódva a hegyvidéket is benépesítették: „A helynevek azt is elárulják, hogy a magyarok letelepedésük alkalmával a folyóvizek mentén törtek előre. Megtaláljuk nyomukat a Gyöngyös, a Répce, a Csáva, a Füles, az Aranypatak, az Ikva mentén, illetve forrásvidékén. (…)"

A tárgyilagosság további jeleként azokról a magyarokról sem feledkezik meg Steinhauser, akik az imént felsorolt zárt településeken kívül éltek: „Außerdem muß es aber auch sonst im Lande einzelne Madjaren oder madjarisierte Deutsche u. Slawen gegeben haben, wie es sich in einem dem ungarischen Staat angegliederten Gebiet von selbst versteht."¹³

Magyaro. második legnagyobb tavának, a Fertőnek magy. neve 1074. okl.-ben maradt reánk. Az újvári (ma németújvári) bencés apátság 1157. alapítólevele a patakneveket magy.-szláv formában említi. Moór kiemeli, hogy pl. Újvár környékén a germán jövevények odamenekült horvátoktól is vettek át hely- és patakneveket a XVI. szd.-ban. Annak bizonyságául, hogy a szláv folytonosság nem maradt meg a horvátok érkezéséig, Steinhauser is leszögezi, hogy „semmi esetre sem bizonyítható, hogy a XVI. szd.-ban betelepült horvátok még szlávul beszélő embereket találtak volna. A horvátok által benépesített XVI. szd.-i falvak a már meglevő német vagy magyar formák átalakítása vagy új megnevezések által kapták nevüket. A horvátok ajkán keletkezett helynévformák kivétel nélkül német v. magyar alapra vezethetők vissza.^"14

Figyelemre méltó, hogy számos német helynév magy. közvetítéssel alakult ki valamely szláv szógyökből. A magyarból fejlődött pl. a Pinka jobboldali mellékfolyócskájának neve: STREM. A magyar EZTURMEN-ből (1157) fejlődött száz év múlva EZTER-MEG (1257). Ennek elrontott átmeneti alakjából (ZTREM-EN) jött létre a mai németes pataknév.¹⁵ Hiv. magy. neve Csik-patak.

Az erdőséget, erdőborította dombtetőt megnevező, igen gyakori magyar- vagy „König"-, illetve „Stephan"- (István kir.) elő- taggal képzett földrajzi megjelölések keletkezése arra a tört. tényre vezethető vissza, hogy mint egykori gyepűk, a magy. kir. földesúri hatósága alá tartozó zárt területek, illetve gyepűőreinek figyelőhelyei voltak. Az összeomlás utáni összes osztrák helynévkutatótól eltérőleg, bámulatos az a tárgyilagosság, amellyel Steinhauser az évezredes magyar múlt történeti tényeit kezeli. Ismételten hangoztatom, hogy ez a párját ritkító, nagyfokú elfogulatlanság az ú.n. demokratikus körökben ma már teljesen ismeretlen. Áltudományos hazugság lenne az ellenkezőjét állítani. A hazugság mai korszakában rettegnek az osztrák Wissenschaftlerek még csak érintőleg is azt sugalmazni, hogy a Kingdom of Hungary-ra emlékeztető osztrákföldi ésmagy. tört. határmenti, számos „König" összetételű földrajzi név a magyar király határőreire vagy birtokaira, joghatóságára utalna. Bezzeg a pángermán Steinhauser 1941-ben határozottan állítja ezt a lehetőséget: „Nemde Königswart magaslata a Dunától D-re ésKönigsberg attól É-ra (mindkettő Pozsonytól Ny-ra) nevét csakis a magyar királytól kaphatta, akinek határőrei ezen a vidéken feltételezhetők?" Ugyancsak Steinhauser az egyetlen, aki a magyar vonatkozásokat tört. jelentőségükhöz méltóan, külön fejezetekbe csoportosítva tárgyalja. Igy a fenti megállapításával kapcs. a határőr-kérdés összefüggéseit is teljes egészében igyekszik feltárni. A „König" elnevezések mellett az UN-GER-berg előfordulásait vizsgálva, ezeket is a határőrök jelenlétével kapcsolja össze, akik egyébként szerinte is nem csak besenyők, hanem magyarok is voltak.¹⁶

Az alábbiakban felsorolt, a mai osztrák térképeken is feltüntetett földrajzi nevek csak töredékét képezik az átvett magyar névanyagnak. A kataszteri térképek községenkénti áttanulmányozása és közzététele meghaladja munkánk kereteit.¹⁷

MOSON VM:

SOPRON VM:

VAS VM:

Az ősi gyepűrendszer nyomai, földr. megjelölés formájában, bőségesen maradtak reánk az újvári es felsőőri járásban. Az itteni szentistváni államterületen az „UNGAR (UNGER)" előtagú helynévvel négyszer találkozunk. UNTER- UNGAR-FELD völgyrész a stájer Burgóval (Burgau) átellenben, a Lapincs balpartján. UNGER-Berg községrész Őrállás északi kijáratánál, az Alsóőr felé vezető út mentén. UNGAR-Berg (366 m) Jobbágyfalutól D-re. UN-GER-Berg (343 m) külter. Kukmér ésNémetszentgrót között.

A felsorolt vasi UNGER-Bergek is erdős vidék kiemelkedő magaslatai és fekvésüknél fogva eredetileg a gyepűőrök messzelátóhegyei lehettek. Ilyen, aránylag magas helyre az első századokban nem települtek őseink. Erre vall nevének „-hegy" (Berg) utótagja, továbbá az okleveles említés hiánya, nem utolsósorban pedig az a tény, hogy nem a települést jelző -falva vagy -lak stb. szerepel az elnevezésben. Ilyen előzmények után érthetőbbé válik, hogy csak a gyepűrendszer megszűnését követő, századokig tartó erdőirtások lassú folyamataként kezdett egyik-másik mezőgazdálkodásra alkalmassá válni és tanyaszerű szórványtelepüléssé kialakulni. Mint ilyen, tehát ma is csak a területileg illetékes község külső részeként szerepel.

13. MAGYAR VÁMHELYEK NYUGATI TÖRTÉNETI HATÁRUNK KÖRZETÉBEN

(…) Fajsz fejedelmünk már a X. szd. derekán bevezette a vámszedést, királyaink pedig továbbfejlesztették a meglevő alapokat. ²⁴ Így a harmincad pl. a XII. szd.-ban létesített m. kir. (külkereskedelmi) határvám volt. Az írott forrásokkal is bizonyítható középkori vámhelyek arról is meggyőznek, hogy a Magyar Királyság nyugati határát a Lajta-Rozália-Lapincs vonala képezte. A mohácsi vész után pedig még határozottabban szemléltetik, hogy Magyaro. szabadságának és függetlenségének elvesztése ellenére is, akárcsak a mai szovjet-orosz iga alatt, saját alkotmánnyal és közigazgatással rendelkezik. „Even after 1526, when the Habsburg emperor became also the king of western Hungary, the separation of the two countries was maintained and until 1850 a tariff was collected on all goods crossing this border."²⁵

Ha Ausztria történetesen tényleg annektálja, bekebelezi hazánkat, akkor a határ szükségszerű megszűnése a vámszedés törlését is maga után vonná. Az egyáltalán nem befolyásolja ezen következtetésünket, hogy Ausztria, a különállóság kínálta lehetőséggel élve,gazdasági kizsákmányolás céljából 1850-ig fenntartja legszigorúbb vámtarifáját. A kiegyezés sem szünteti meg, csak rendezi, enyhíti a vámokat Magyaro. javára. Éppen ezért a magy. vámhivatalok a Trianont megelőző fél évszázad alatt is jelzik a Magyar Királyság területi épségét. (…)

Az 1363-ig m. kir. uradalmat képező Köpcsény (Moson vm) vámjogának első okleveles említése a XIII. szd.-ból, Szárazvámé (Sopron vm) pedig 1320-ból való. (…)

Nezsider is vámhely volt. Ma is áll egy útszéli vámjelző oszlop, amelynek feliratából a „Kön. Mautth." kifejezést ajánljuk a történethamisítók figyelmébe. Felállításának idejében (1616) tehát nem osztrák császári, hanem magyar „királyi" vámhivatal volt, természetesen magyar felségterületen. (…)

A Rába-Lapincs országkapuban, a fehérvár-gráci hadiút mentén, a Vas megyei (Rába)Keresztúr községben volt vámhiv.-ra egy 1428. kútfő utal. Később ugyanezen az útvonalon, közvetlenül az országhatárnál, Fölöstömmel (Fürstenfeld) átellenben, Radafalván vámoltak. (A Trianon előtti volt magy. vámházat csak a nyolcvanas évek elején bontották le.) Egykorú feljegyzés értelmében a radafalvi harmincadon 1540-ben marhakivitelünk 80%-át idegen kereskedők bonyolították le. Tehát még az árucserével járó hasznot is jórészt osztrák közvetítők vágták zsebre.²⁶

14. MAGYAR KÖNYV- ÉS LEVÉLTÁRAK A NYUGATI VÉGEKEN (MAGYAR SZELLEMI HAGYATÉK)

(…) Három vármegye, három különböző gazdasági egységről erőszakkal leszakított peremvidék, minélfogva a tekintélyesebb kultúrközpontul szolgáló megyeszékhelyek mindegyike az ősi hazánál maradt. (…)

Nagyvonalú kultúrtevékenységet nemigen várhatunk az őstermelésből élő vidék városkáitól. A falusi keretekből kilépő Kismarton sem polgárságának, hanem az Esterházy-családnak köszönheti zenei hírnevét. Hasonlóképen a Doborjánban született Liszt Ferenc csillaga sem emelkedett volna olyan magasra, ha nem karolták volna fel magyar főurak a zenei tehetséggel megáldott kilencéves csodagyereket. Anyagi támogatásukkal tették lehetővé, hogy védencük hat esztendőn át gondtalanul részesüljön zenei kiképzésben.

Igazi városok hiányában ma sem beszélhetünk nevezetes nyilvános könyvtárakról, múzeumokról v. székesegyházakról. Az újszerű létesítmények közül egyedül a 24 ezer kötetes tartományi könyvtár, továbbá a tartom. és püspöki levéltár érdemel említést. A legértékesebb darabok ezekbe is a magy. főúri kastélyokból vándoroltak át. Ha a magy. múlt hosszú századai alatt felhalmozódott főnemesi könyv- és okmánytárakat nem dúlja fel a szovjet katonaság és a nyomába szegődő helybeli csőcselék, akkor mennyiségileg is vetekednének a nyilvános intézményekkel.

A kismartoni Esterházy hercegi könyvtár közel hatvanezer kötetéből csak mutatóba hagytak néhányat a moszkvai tolvajok. A zömét magukkal vitték, néhány ezerrel pedig befűtöttek a davajok ... Így semmisítette meg a pánszláv bolsevizmus fél évezred szorgalmas gyűjtésének felbecsülhetetlen értékű magyar kultúrkincseit. A magy. betű ezen fellegvárában őrizték még a XVIII. szd. elején is Kézai Simon mester Magyar Krónikájának egy hártyára írott kódexét, ami, sajnos, csupán két másolatban maradt reánk: az egyik 1701-, a másik 1705-ből.²⁷

Az Árpád-kori Újvár (jelenleg Németújvár) ferences könyvtárának magy. von. köteteit, köztük kéziratokat és a magyar glosszákkal ellátott 1470. latin szentbeszéd-gyűjteményt is, a negyvenötös összeomlás utáni sarló-kalapácsos világban pusztította el a szovjet-orosz horda és az árnyékában meghúzódó csőcselék. Mintegy négy évszázada annak, hogy a városkába nyomdát berendező Batthyány Boldizsár tudományszomja folytán sorakozni kezdtek a főúri (illetve a későbbi kolostori) könyvtár első kötetei. Az ilyen pótolhatatlan kultúrveszteségek károsan befolyásolják a kutatási lehetőségeket, amennyiben az írott forrásadatok sorozatai mentek veszendőbe.

Amíg északon Kismarton, addig délen az újvári kolostoron kívül Rohonc és Vörösvár kastélyaiban halmozódott fel mindaz, ami a régebbi századok folyamán világviszonylatban is a művelődés fokmérője volt. A rohonci Batthyány-család könyv- és kéziratgyűjteményére akármelyik európai főúr is büszke lehetett volna a XVII-XVIII. szd.-ban. Az utókor hálával gondolhat Batthyány Gusztáv grófra, aki harmincezer kötetét már 1839-ben a nemzetnek, a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. Nemes cselekedete által a tört. értékű könyvek ezreit mentette meg attól az enyészettől, ami pl. a híres hercegi könyvtárat érte Kismartonban.

Úgy látszik, amióta ez az országrész osztrák zsákmány lett, azóta a magy. szellemi kincsek kézzelfogható bizonyítékai pusztulnak, vesznek. A törökdúlás óta soha nem esett annyi írott emlék erőszakos beavatkozás áldozatául, mint az utóbbi fél százados osztrák-germán megszállás alatt. Ennek a romboló szellemiségnek volt kitéve a vörösvári kastély is, amelynek berendezését, műkincseit, családi levéltárával és II. Rákóczi Ferenc titkos leveleivel együtt gyanús tűzvész emésztette el 1924-ben. Betetőzésül a marxista csőcselék vörös festékkel mázolta be Lotz Károly magy. tárgyú festményeit a grófi kápolnában.

A kisebb gyűjtemények közül figyelmet érdemel az 1681. óta szabad kir. címet viselő Ruszt városka levéltára, valamint az evangélikusok könyvtára, amelynek alapítása a XVIII. szd. utolsó évtizedeiben lelkészkedő Hajnóczy Károly nevéhez fűződik.

Végezetül vonjuk le a fenti tényekből a nemzetpolitikai tanulságot. Bécsi körök bizonyos területek (Kismarton stb) ideiglenes birtoklásának meghamisított jogalapjára hivatkozva követelték „vissza" a nyugati részeket. Térképeiken, könyveikben, lexikonokban a zálogba kapott birtokok „két évszázados uralmával" iparkodnak tört. jogigényüket hitelessé tenni. Avval is folyvást kérkednek, hogy a magyar művelődés „osztrák-germán elemekből" táplálkozott. Művelődéstörténetünk fentebb részletezett szakaszaiból viszont az tűnik ki, hogy egyiknek sincs semmi köze az állítólagos „két százados" osztrák befolyáshoz. Nos, a kérdéses korszakban létesített Batthyány-féle könyvnyomda sem „osztrák zálogterületen", hanem a magyar Újvárban működött. Kismarton, Rohonc könyvtára, az osztrák zálogjog megszünte után, illetve csakis magyar kézen levő központokban virágzott. (…) Haydn zeneművészete a magy. Esterházy-család segítségével formálódott. Liszt Ferenc világhírét pedig magy. főnemesek anyagi áldozata készítette elő.

A germán propaganda, a hitelrontás szándékával, kultúrtörténetünket az osztrák hatás vetületévé szeretné szűkíteni. Kivételesen köztük is akad valaki, aki pl. az esztergomi Bakócz-kápolna láttán meghökkenve kénytelen az ellenkezőjét bevallani: „Nun überzeugt sie den Besucher aus dem Westen, daß es Zeiten gegeben hat, da Ungarn westlicher war als Wien."²⁸ És vessük össze az osztrák szemléletet hazai kortársunk hasonló véleményével: „Tény az, hogy Itália kivételével nem akad e korból az esztergomi Ba-kócz-kápolna reneszánsz remekével vetekvő épület. S bizonyítottnak vehetjük azt, hogy a budai megsemmisült palota éppen úgy mustármagja volt a megmaradt krakkói Wawelnek s a prágai Hradzsinnak, mint ahogyan az esztergomi Bakócz-kápolna is előképe a krakkói Jagello-kápolnának."²⁹ Szellemi műveltségünk Mohács előtti fölényének érzékeltetésére helyénvalónak tartjuk ideiktatni, hogy Durant szerint a Bibliotheca Corvina, Mátyás halálakor, tízezer kötetével, Itálián kívül, a legjobb könyvtárnak számított.³⁰

15. MIÉRT PUSZTULT KI A MAGYARSÁG, HELYT ADVA A GERMÁN BESZIVÁRGÓKNAK ÉS A HORVÁT MENEKÜLTEKNEK?

A Kárpát-medencét nemcsak keleti jövevények, hanem a Drang-nach-Osten szellemében nyugatiak is a _»népek országútjává" tették. A germánok északról, majd nyugat felől nyomultak kárpáti hazánk területére. Kezdetben erőszakkal, fegyverrel, később főként Habsburg-ravaszsággal és gyarmatosító szándékkal terjeszkedtek a magyarság rovására. A Hungáriát keletről ért két szörnyű magyarirtó vészt is, hol alattomosan, hol nyílt politikai és rendészeti eszközökkel aknázták ki fajtájuk javára. (…)

Így a germanisták többsége rögtön a gyepűrendszer felszámolása utánra igyekszik tenni a német jövevények letelepedését B. akkori területén. Kivételesen hallunk elfogulatlan szemléletről is: „had since the days of the Turkish invasions been settled by farmers from Germany."³¹ Ismételten kiemeljük, hogy a gyepű fennállásakor (X-XI. szd.) a magyar néprajzi határ nem a Lajta-Lapincs vonalánál, hanem messze azon túl, Ostarrichiben, Styriában, illetve Morvaföldön végződött. (Ld. a 3. sz. térképet.) Ennek a korai magyar népi megszállásnak emléke olyan helynevekben élt tovább, mint pl. Fölöstöm, Regede, Potony. (…)

B. mai néprajzi térképe elsősorban a tatár- és törökvész, másodsorban a páratlan szentistváni humánus elv eredménye. A gyepű korában még eléggé egyöntetű nyelvterület volt, mert lakosságát a magyarul beszélő avar-székely, besenyő-magyar őrök képezték. A XII. szd. közepe táján a magy. kir joghatósága alá tartozó gyepű felszámolása során, sajnálatosképen a közeli földéhes germánok áramlása is megindult.³² Kár, hogy II. Géza — a szentistváni idegenpártoló eszme túlzott alkalmazásával — már 1157-ben stájer családoknak adományozott határszéli földbirtokot. Ez a féktelen nagylelkűség a magyarok számbeli túlsúlyát károsan befolyásolta, sőt hamarosan avval a következménnyel járt, hogy a magy. népi elemet, besenyőket, székely-magyarokat a „vendégül" (hospes) fogadott germánság kezdte magába olvasztani. Az együtt emlegetett besenyők és székelyek (elmagyarosodott avarok) közül Erdélybe telepített gyepűőrök helyébe is germán telepesek kerültek.³³ Akárcsak a tótok, az osztrák propaganda is avval takargatta a saját beolvasztó járványát, hogy a magyarok állítólagos „nemzetiségi elnyomását" tudatos és hamis ámítással kürtölte világgá.³⁴

A tatárjárás, különösen Moson vm-ben, általában a Fertő környékén éreztette pusztító hatását a magyar-székely lakosság köré-ben.³⁵ Helyét a germánság kifogyhatatlannak látszó telepesei foglalták el.³⁶

Amióta Szt. István Hungariája Ostarrichivel lett határos, az osztrák betörések és határvillongások (pl. Babenberg és III. Frigyesé) is tizedelték a magyarságot. A helyi oligarchák, kiskirályok egymás közti civakodása hasonló „harci eszközökkel", rablással, égetéssel, lábon álló termények pusztításával tette koldussá, földönfutóvá a falvak magyar népét, mert szinte divattá vált az ellenfél javainak megsemmisítése. Ha csak szerét tehették, földbirtokukat elkótyavetyélve menekültek ebből az osztrákdúlta határsávból. Korabeli oklevelek a cserét v. vételt olykor a bizonytalansággal, az áldatlan állapotokkal indokolják.³⁷ „Újvár és Borostyán között is sokan elköltöztek e békétlen időkben s máshol kerestek új lakóhelyet."³⁸

Az erőszakos emberi beavatkozás mellett az elemi csapások is sújtották a népet: földindulás, áradás, tűzvész és pestisjárványok. Az 1409-10. pestisnek különösen a Répce völgyében tulajdonítható számos magy. falu pusztásodása.³⁹A falupusztulás ált. európai jelenségének okai voltak még a sikertelen erdőirtások, valamint a háborús, feudális dúlások okozta ínségek is.⁴⁰A magyarság állományát a XV. szd.-ban már gyakori nem magy. földesurak v. a határmenti birtokosok házasság útján való elgermánosodása is károsan befolyásolták.⁴¹„A magyarság végső hanyatlását a török-tatár emberrabló, vérszopó másfél százada készítette elő, akiknek kitakarodása után szinte üres maradt az Alföld, részben a Dunántúl és a Duna-tisza-köze is, s akiknek helyére horvátok, szerbek, rumének, de főleg svábok telepedtek, olyanok, akik ODAHAZA MEGUTÁLTÁK A SAJÁT FŐURAIK SZOLGÁLATÁT ÉS URALKODÁSÁT."⁴²

A háborús erőszak épp azokon a tájakon éreztette leginkább hatását, amelyeket a magy. etnikum, a honfoglalástól kezdve, szinte zárt tömbben lakott. Így a török dúlás-romlás főként a felső-pulyai és felsőőrségi körzetekben tombolta ki magát. Népünk először Szulejmán szultán 1529. bécsi hadjárata alatt ismerkedett meg a török emberéletet, földi javakat irgalmatlanul letaroló szenvedélyével. Ámde ez a sikertelen bécsi vállalkozás csak előzetes bemutató, gyenge ízelítő volt abból a „fekete levesből", ami 1532-ben ömlött a jobb sorsra érdemes magy. lakosságra. Ugyanis a Kőszeg vára alól kudarccal elvonuló török dühében falvak felégetésével tönk szélére juttatta elsősorban a Répce-völgy és a Felső Őrség magyarságát. Pótlásukra földesuraink germánokat és horvátokat telepítettek. Arra nézve, hogy mely falvak néptelenedtek el a török martalócok dúlása következtében, elég pontos tájékoztatást nyújtanak a horvát ajkú helységek. Könnyen és alaposan bizonyítható tört. tény, hogy az első török seregjárások után (1532-től kezdve) vándoroltak be az Adria mellől elűzött horvát menekültek.

A beözönlött germánokhoz hasonlóan a horvát közösségek is olvasztottak be maradék-magyarságot: „In those areas where Croatian villages formed clusters, the language had maintained itself strongly and probably absorbed German and Magyar elements."⁴³ Felmerül a kérdés, hová menekültek az életben maradt magyarok? Moór szerint „tömegesen" vándoroltak magyarok a török hódoltság területére.⁴⁴ Nem kétséges, hogy elkeseredésükben avval se törődtek, hogy esetleg csöbörből vödörbe jutnak, hiszen a török is nyúzta a népet. Éppen ezért a jobbágyok állandó, de kisebb méretű török hódoltságba menekülését tört. ténynek kell tekinteni. Az emberéletben esett kárról Esterházy Pál számadata nyújt némi eligazítást. Egyetlen, éspedig az 1683. török hadjárat által elpusztult alattvalóinak számát tízezer főre becsülte.

A török hódoltság utáni Habsburg telepítési politika, ha kisebb mértékben is, de a nyugati végeken is éreztette hatását. Ottani arányai miatt csak érintőleg szólunk róla: „Vienna also systematically planted NON-magyar colonies in Pannonia, so that its civilizing control might remain strong."⁴⁵A tört.-írók joggal teszik felelőssé a bécsi Burgot Trianonhoz vezető, germánokat, szlávokat és oláhokat telepítő intézkedéseiért. Az idegenből hozott új telepeseknek nyújtott kedvezmények (az 1722-23. Rendelkezések a telepeseket 6, a bevándorolt iparosokat 15 évi adómentességben részesítette) sérelmesek voltak az adókkal, beszolgáltatásokkal, beszállásolásokkal és egyéb terhekkel sújtott őslakosságra nézve.

A mohácsi vész óta végzetesen leapasztott b. magyarság XX. szd.-i száma szomorúan tükrözi Bécs hagyományos magyarüldöző politikáját. Az 1910. évi 291,618 főnyi népesség, amikor B. területe a Magyar Szent Korona integer birtokállományát képezte, 1923-ig 275 851 lélekre fogyatkozott. A 12 évi apadás aránya 5,4%. A lakosság-csökkenést a magyarok 1918 utáni nagyfokú kényszer-menekülése, valamint a tengerentúlra vándorlása is befolyásolta.

A két v.h. közti magy. álláspont 65 ezerre becsülte az Ausztriához csatolt terület Trianon előtti magy. lakosságát. Kétségtelen, hogy az 1920. népszámlálás (24 867 = 8,0% magyar) már nem foglalhatta magába az előző három zűrzavaros év alatt tömegesen elmenekült magyarok számát. A három év múlva tartott 1923. osztrák népszámlálás tízezerrel kevesebb (14 931 = 5,2%) az 1934. pedig már csak 10 430 (3,5%) magyart mutat ki.

A II. v.h.-t követő osztrák statisztikai adatok még az előzőknél is megbízhatatlanabbak. A bizonytalanságot a lexikonok adatai is fokozzák. Különösen az osztrák kiadványok vezetnek a magyarok számarányának lefokozásában. A félhiv. Osterreich Lexikon 1966. kiadása az 1961. évre von. magyar népességi arányt 2%-ban állapítja meg. Viszont az Encyclop. Britannica 1973. kiadása még 11 ezerre teszi a B.-ban élő magyarok számát. 1974. kiadása is hangsúlyozza, hogy „Burgenland has the highest percentage (15%) NON-German minorities: Croats & Magyars in Austria."

A valóságot talán a „Fodor's Austria — 1972" c. útikönyv közelíti meg. Ez a kiadv. valószínűleg nem anyanyelvi, hanem származási alapon (akárcsak a kanadai népszámlálási elv) állapít meg 14% horvát és 6% magyar, együttesen 20% (azaz egyötöd) nem germán eredetű „burgenlandi" lakost.⁴⁶ Hiv. b. forrás vele szemben csak 10% horvát és „nem egészen" 2% magyarról tud.⁴⁷Ne feledjük, hogy a fenti arányok alapját az 1971. évi 273 000 főnyi összlakosság képezi.

A hiv. és lexikális adatok közti mérhetetlen eltérésekre való tekintettel megkíséreljük a természetes szaporulat figyelembevételével megállapítani B. magyarságának számát. Az 1971. osztrák népszámlálás 0,5%-os évi szaporodási arányszámát a 25 000 (1920) magyarra alkalmazva, 50 évi megszállás után legkevesebb 31 250 magyarnak kellene élni B.-ban.⁴⁸ Az öt évtizedes osztrák-germán megszállás tehát egyhatodnál kevesebbre sorvasztotta a magyarságot. Ha csupán a hatvanas és hetvenes éveket vesszük figyelembe (a 2%-os hiv. bécsi arányszámot alkalmazva), akkor is legalább hatezer magyarnak kellene élni B.-ban. Számításunk nyomán kitűnik, hogy sem a magy. nép eredeti állománya, sem a szaporodási többlete nem jut kifejezésre az osztrák statisztikában. Ez a megdöbbentő magyarüldözés vagy a nagyfokú beolvasztásnak, megfélemlítésnek, vagy a meghamisított adatoknak tulajdonítható. Mindkettő ellenkezik az agyonhangoztatott „európaisággal". FÉL ÉVSZÁZAD LEFORGÁSA ALATT EGYHATODÁRA ZSUGORÍTANI AZ ŐSTELEPES MAGYAR LAKOSSÁGOT, NEM EGYÉB, MINT ÁLLAMILAG SZERVEZETT NÉPIRTÁS!

Az osztrák népszámlálási eredmények hamisságának és céltudatos félrevezetésének egyik jellegzetes esetét Kismarton képezi. A járási székhely magyarjai a hiv. statisztikai adatok szerint: 410 (1923), 049 (1951), 169 (1961) és 380 (1971). Valószínűleg a kitelepítéstől való rettegés, a hitleristákból austro-marxistává vedlett osztrák-germánok üldözésétől való félelem miatt kényszerültek 1951-ben megtagadni magyar nemzetiségüket. A szovjet-orosz terrorcsapatok kivonulásával csökkenő kommunista nyomás enyhülésének tulajdonítható, hogy fokozatosan meg merték vallani magyarságukat. Így aztán 1971-ben majdnem visszaállt az 1923-beli lélekszám Kismartonban.

Az austro-marxisták pánszláv szolidaritására vall az ausztriai csehek törpe kisebbségének aránytalan felfújása. Elhanyagolható létszámuk miatt a legtöbb lexikon meg sem említi őket, viszont a bécsi állami szervek által terjesztett turista tájékoztatók felsorolásában a csehek a magyarokat is megelőzik.