"Egy emléktábla a londoni Park Streeten, ahol az 1850-ben odalátogatót két munkás felismerte Haynau -t és megverte."

Hogy kik és miért emeltették ezt az emléktáblát, számunkra lényegtelen, de mi magyarok a mi szemszögünkből értelmezzük és tisztelettel adózunk annak a két ismeretlennek akik ezt ezt a dicső tettet végrehajtották. Köszönet K. Anikónak, hogy felhívta figyelmünket erre a táblára.

Mivel nekem személyesen nem volt tudomásom erről, ezért szeretném ha többet megtudhatnánk ezekről a hősökről akik még is vállalni merték még ha csak ily módon is egy szimbolikus elégtételt venni azon a hóhéron aki magyarság örökös ellensége volt.
Mivel azt írja a tábla, hogy nemzetközi „incidens” volt ebből következtetek, hogy nem egyszerű rablótámadás lehetett.  

Tud e valaki többet erről az esetről? Mit írtak az akkori újságok? Mi lett a két hőssel? Írjatok erről ha van bővebb adat valahol elhallgatva.

>Zoli<

Haynau Londonban

Wikipédia:

Haynau különös kegyetlensége lassanként az osztrák udvar számára is kényelmetlenné vált, s 1850-ben felmentették, jelentős mennyiségű államkötvénnyel méltányolva véres szolgálatait.

Az immár végleg nyugállományba vonult hadfi hírhedtségére jellemző, hogy angliai utazása során, Londonban egy munkásgyűlés két résztvevője felismerte és megverte, a híradások szerint az „Ezt Aradért kapod!” felkiáltások közben. Állítólag Giuseppe Garibaldi londoni látogatása során meg akarta keresni a két elkövetőt, hogy megköszönje nekik Haynau összeverését.  

 Beküldte Plósz Sándor 

Olvasóknak
(Plósz S, 2011.03.06 20:01)

Haynaut anno kis híján meglincselték a londoni munkások
2009. október 5. - 23:44

Haynau tábornoknak Olaszországban és hazánkban elkövetett kegyetlenkedései általános fölháborodást keltettek mindenfelé a művelt nyugaton, különösen Angliában, ahol "az osztrák mészáros"-nak nevezték el őt.

A magyar szabadságharc leverése után az 1850. évben az a gondolata támadt Haynaunak, hogy utazást tesz Nyugat-Európában s többek közt Londonba is ellátogat. Itt az osztrák ügyvivő – ismervén a hangulatot – óvatosságra intette s többek közt azt ajánlotta neki, hogy borotváltassa le hosszú sárga bajuszát, nehogy felismerjék, de Haynau a tanácsot nem fogadta meg. Egy ideig simán ment minden: Haynau Londonban megjelent nyilvános helyeken is, de nem történt semmi bántódása. Sok idegen fordul meg Londonban, s eggyel több vagy kevesebb sárga bajuszos külföldi nemigen vonta magára a figyelmet.

A londoni látnivalók közt volt ekkortájban Barclay és Perkins máig fönnálló, nagy sörfőzőgyára. s Haynau elhatározta, hogy megnézi. És el is ment két kísérővel, két hadsegédével; szeptember 4-én déltájban jelentek meg a sörfőző irodájában, ahol a bevett szokás szerint fölszólították, hogy írja be a nevét a látogatók könyvébe. Ezután mind a hárman kimentek az udvarra egy írnok kalauzolása mellett. Két perc múlva az óriási gyár minden munkása és kocsisa már tudta, hogy ki az a nagy bajuszú külföldi ember, és összecsődültek a tágas udvaron, ahol baljóslatú ostorpattogások, morgások és kifakadások voltak hallhatók mindenfelől. De Haynau nem vette észre a készülődő vihart, míg végül, amikor éppen meg akarta nézni az óriás nagyságú híres sörös kádat, tolmácsa figyelmeztette a veszélyre, és erre már Haynau is tanácsosnak tartotta hátrálni.

Meghátrálására azonban vérszemet kaptak a munkások és kocsisok. Legelőször egy zsupp szalmát és egy kötés szénát ejtettek le a padlásról, s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy "Le a mészárossal". Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen, és kiszaladtak a gyárból, de vesztükre, mert odakinn már mintegy 500 főnyi nép várt rá, többnyire munkások, kőszénhordók, utcagyerekek és még asszonyok is, akik szitkozódva, káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszát is meghúzgálták.

A tábornok eszeveszetten futott, míg végül eljutott egy kocsmához, amelynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a kocsmárosné nagy ámulatára, és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt, sok ajtóval, s ezért, amikor a tömeg utánanyomult és egymás után föltörte az ajtókat, nem akadtak rá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült kocsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrökért, akik aztán kiszabadították, és a fölizgatott tömeg átkozódásai közt elvitték.

archive.org

Egy másik forrásból pedig ezt tudhatjuk meg: →

... "A munkások között dolgozott egy Gustav von Frank nevű bécsi menekült, aki felismerte a tábornokot.
Az ő felbujtására a munkások bántalmazták, sőt, még híres, hosszú bajuszát is megrángatták – a magyar történész szerint.
Haynaunak sikerült egy közeli házba menekülnie.
Nem emelt vádat, hanem elhagyta Londont, és Oostendébe (Belgiumba) utazott. 1852-ben hasonló inzultusban volt része Haynaunak Brüsszelben, Oostendében és Párizsban is."...

Kapcsolódó téma: A bresciai hiéna élete →

 Hozzászólások megtekintése a régi honlapról