Baráti torkolattüzek villannak fel napjaink politikai- és gazdasági életében is. Irtják egymást a korábban együtt harácsolók. A világban, de nálunk is, zajlik a gazdasági területek újra felosztása. S mindig az erősebb kezében dördül el hamarabb a fegyver. S ez a fegyver nem mindig valóságos, a halál oka lehet másféle is.

Emlékezünk még az MDF-es országgyűlési képviselőre, Csengey Dénesre. Róla írtam, Lezsák kapcsán, a Hiteltelen szószátyárok című cikkemben, 2007. május 17-én a Magyar Világban: „Pedig Lakitelek „atyjának”, Lezsáknak, az akkor a sátor alatt sertepertélő III/III-as Kámzsa bizonyára tudna súgni, hogy kik is voltak akkor ott jelen „inkognitóban”, s ki küldte oda őket.
Lezsák meg, ugyanebben az újságban, Csengey Dénes Vándoregyetemről beszél. Arról a Csengeyről nevezték el ezt a vándoregyetemet, akit nem éppen mellesleg, piszkos módon, két, a költő által is jól ismert „jóbarát” tett el láb alól. Ez a vándoregyetem akkor lenne hiteles, ha az előadások között erről is szó esne.
Arról, hogy miért is kellett ilyen embertelen körülmények között meghalnia Csengeynek. Egyáltalán, politikus, miért gyilkol politikust? Tudniillik, először leitatták, majd a magatehetetlen ember nyelvét letuszkolták a torkán. A fulladásos halál kínkeserves küszködés, és rendkívül otromba. Csengey Dénes Vándoregyetem?! Ugyan már, kérem!”

Igen, az MDF-es Csengeyt, MDF-es barátai közül két, arra a feladatra kijelölt tette el láb alól. Csengeynek egy bűne volt. Már a „rendszerváltozás” kezdetén átlátta, hogy mekkora rablás folyik itt. Botor módon ez nem hagyta őt nyugodni, s egy bemikrofonozott irodában elmondta, hogy kiknél fog minderről kipakolni. A lehallgatók meg jelentették mindezt, s Csengeynek ez lett a veszte. Ez történt tehát 1991. április 8-án.

1991-ben halt meg az ugyancsak MDF-es országgyűlési képviselő, Baranyai János főorvos. Gyöngyösön, a harmadik emeleti lakásán, a lépcsőházban dobták át a korláton. Azt mondták, kiszédült. Pedig megölték. Baráti tűzben halt meg ő is.

De furcsa körülmények között végezte életét az akkor SZDSZ-es elnök Tölgyessy Péter felesége is. Budapesten, a Kossuth téri metró megállónál a robogó szerelvény alá vetette magát. Öngyilkosságát a nála talált búcsúlevélben meg is magyarázta. Azt írta, rájött a rendszerváltozás aljasságaira, s ezzel a cselekedetével akart tiltakozni ellene. Halála, a szándékait tekintve, teljesen értelmetlen volt, ugyanis hírzárlatot rendeltek el. Erről az öngyilkosságról és a búcsúlevélről soha sehol nem számolhatott be senki.

Vagy ott van az MSZP-sek országgyűlési képviselőjének, Vancsik Zoltánnak a különös halála. A családja kábítószerügybe keveredett. Hogy ő erről mennyit tudott, nem derült ki igazán sohasem.
Aztán, mert talán túlságosan nehéz teher volt így pártjának, vagy talán beszélni akart, ki akart pakolni, vagy ki tudja miért, 2001. augusztusának egyik éjszakáján őt is megölték. Hivatalosan gépkocsibaleset áldozata lett, de arról nem beszél senki, hogy amikor elindult lakásáról, Székesfehérvárról Budapestre, az M7-es autópályán járva kapott egy telefonhívást, hogy azonnal forduljon vissza. Éjszaka volt, amikor egy felüljáró közbeiktatásával visszafordult. A pálya kihalt volt, csak egy kamion tűnt fel hirtelen, nagy sebességgel a semmiből, Vancsik mellett, amelynek vezetője fokozatosan szorította kifelé a képviselőt a belső sávból. Kormánykerekét mozgatva, „rálegyezett” Vancsik kocsijára (magyarán egy esetleges ütközés lehetőségét imitálta), majd Vancsik, ezektől a folyamatos, veszélyt jelző mozdulatoktól megijedt, megzavarodott, elrántotta kormányt, s az árokban kötött ki. Meghalt. A kamion meg, mint a kámfor, eltűnt.
Kereste valaki is, valaha, a valódi okot. Keresték-e az elvtársi „kamionost”? Soha, senki. Vancsikot, elföldelték, eltemették, elfeledték. Pedig ő is baráti tűzben halt meg.
Legalább négyezren tűntek el, haltak meg nyomtalanul a „rendszerváltozás” káoszában. Ismertek és ismeretlenek. Közülük sokan az olajszőkítés áldozatai 

S az ismertek, akik szintén a zavarosban halásztak? Fenyő, Boros Tamás, Döcher György Prisztás, Seress Zoltán, hogy csak néhányat említsek, hiszen a sor még tovább folytatható. Alvilági emberek voltak, akik politikusokkal cimboráltak, közös fényképek készültek róluk, kiszolgálták őket, elősegítették az „elit” gazdagodását. Dicstelen lett életük vége. S a tettes, vagy tettesek kilétre a mai napig nem derült fény.

S itt kell megemlíteni a Békés megyei rendőröket, Kuzma őrnagyot például, akiket, mert gátat akartak vetni ennek az esztelen rablásnak, kivégeztek. Persze, a hivatalos indok öngyilkosság. Hogyne, étkezés közben lesz valaki öngyilkos, hogy csak az egyik esetre utaljak. A jobbkezes rendőr meg a bal halántékához szorítja a pisztolyt, s így végez magával. Mese habbal. 

Nézzünk körül egy kicsit a világban, mégpedig a pénzvilágban, ahol, gazdasági világválságot hazudva, most zajlik a pénzpiacok újra felosztása. Aztán visszatérünk majd a magyar példák sorolására, megemlítve a legújabb rejtélyt, a csepeli baráti tűzben elkövetett kettős gyilkosságot.
Nos, Amerikában nyilvánosságra kerül, hogy a Nasdaq nevű tőzsdei cég alapítója, egykori elnöke, Bernard Madoff 50 milliárd dollárt síbolt el. Ez után sorra következnek a képtelenebbnél képtelenebb halálesetek. Idézetet olvashatnak egy magyar hírportál egyik közelmúltbeli írásából: „Eltűnt egy amerikai befektetési alap vezetője, akin több százmillió dollárt keresnek ügyfelei. A 75 éves Arthur Nadel, a Reuters híre szerint legalább 350 millió dollárt kezelt. A család szerint Nadel szerdán azt mondta, hogy munkába indul, azóta nem látták. Kiszivárgott hírek szerint a házában találtak egy feljegyzést, amely szerint öngyilkosságra készül, mert elbukta az ügyfelei pénzét. Ezt az értesülést azonban a helyi seriffi hivatal nem erősítette meg. Nem Nadel lenne az első megbukott üzletember, akit öngyilkosságba kerget a pénzügyi összeomlás. Január elején, a tavaly még a világ 94. leggazdagabb embereként számon tartott Adolf Merckle vetette magát vonat elé, miután sok százmillió eurót elbukott azzal, hogy tavaly októberben a Volkswagen-részvények esésére játszott, ám az árfolyam emelkedett. Ugyanezen a napon lett öngyilkos Steven Good, egy jelentős amerikai ingatlanértékesítő cég elnök-vezérigazgatója, míg Thierry de la Villehuchet, az Access International alapkezelő francia társalapítója nem sokkal karácsony előtt követett el öngyilkosságot, miután 1, 5 milliárd eurót veszített Bernard Madoff New York-i üzletember piramisjátékában.”

Milyen érdekes, az a hírportál, amelyik egyedül közölte, még 2008. decemberében, hogy Zürichben öngyilkos lett az 52 éves közgazdász Alex Widmer, a Julius Baer Bank vezérigazgatója, aki négyszáz milliárd svájci frank felett- mint befektetési alapkezelő- rendelkezett, szóval az ő halála az imént közölt „öngyilkossági” listáról hiányzik. A magyarázat számomra egyszerű, nevezetesen, ha nem beszélünk róla, senkinek nem jut az eszébe többé. Mert elég kusza ez az ügy, hiszen ez a bank akkor még 10 százalékos tulajdonos az OTP-ben, s a tulajdonrészt, azóta 15 százalék fölé emelték, azzal a szerződési kitétellel, hogy a megváltoztatott nevű banknak, most már, a nem biztos, hogy öngyilkos Alex Widmer nélkül, opciója van tulajdonrésze növelésére. De arról azért nem beszél senki, hogy ennek a svájci banknak az OTP többi külföldi tulajdonosa, a Magyarországon élő, orosz származású Rahimkulov család, vagy a Bank of New York is alárendeltje. Tehát a külföldi tulajdonosi százalékok összeadódnak- nem a nyilvánosság előtt-, s elérik, vagy talán meg is haladják a negyven százalékot. 

Legalábbis morfondírozhatunk magunkban, hiszen Alex Widmer halálának körülményei eléggé kétségesek. De a német Adolf Merckle halála körülményein is elgondolkodhatunk. A hivatalos verzió szerint, öngyilkossági szándékkal egy 240 kilométeres sebességgel száguldó vonat elé vetette magát. A vonat a vizsgálhatatlanságig összeroncsolta a testet, de a hivatalosságok siettek azonnal kijelenteni, hogy idegen kezűség nem történt. Hát, ha nem tudták a testet megvizsgálni, miért olyan biztosak az öngyilkosságban? Miért nem keresnek legalább két „baráti” kezet, amely a vonat alá lökte a német bankárt. Ez a halál is, mint Alex Widmer halála, talán baráti tűz következménye? 

És akkor térjünk vissza ide hozzánk, Csepelre. Az első hírforrásunk a Csepel. hu internetes újság. A gyilkosság, amiről most majd szó lesz, 2009. január 7-én, 18 óra harminc perckor történt: „A rendőrségtől és az Országos Mentőszolgálattól származó információ szerint szerdán a kora esti órákban egy ismeretlen személy Csepelen, a Széchenyi utcai Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában fejbe lőtte Takács Józsefet, az iskola igazgatóját és Papp Lászlót, az intézmény igazgatóhelyettesét. Takács Jószef és Papp László a sérüléseibe a helyszínen belehalt. A tettes elmenekült a helyszínről. Az elkövető az intézmény gondnokát is megsebesítette. Mint megtudtuk, a gondnokot a kezén érte a lövés. A rendőrség lezárta az iskola környékét és megkezdte a vizsgálatot. Tóth Mihály, Csepel polgármestere nem sokkal a tragédia jelzése után szintén a Széchenyi utcai iskolához ment, hogy a helyszínen szervezze a lehetséges és szükséges segítséget.

Szemtanúk beszámolója szerint egy símaszkos ember lövöldözött. A bűncselekményt a sérült gondnok a szomszédos üzletből jelezte a rendőrségnek, kérve a segítséget. Őt később sokkos állapotban szállították a Merényi Gusztáv Kórházba, ahol egyelőre nem tudják kihallgatni.”

Aztán lassan változni kezdett a kép, már nem a símaszkost keresték, mint lehetséges gyilkost: „Megvannak a tegnapi kettős gyilkosság gyanúsítottjai: a meglőtt biztonsági őr és a gazdasági igazgató. Mint arról az atv.hu tegnap elsőként beszámolt, szerdán az esti órákban egy símaszkos támadó berontott a Csepel-szigeten található Széchenyi utcai alapítványi és szakképző iskolába, és két férfit - az intézmény vezetőjét, illetve egy tanárt - fejbe lőtt, akik azonnal meghaltak. A biztonsági őrt a kezén találta el, őt kórházba szállították, de altatásban tartják, ezért nem tudták még kihallgatni. A simaszkos férfi elmenekült.
Az MTI csütörtök reggel közölte, hogy elfogták a kettős gyilkosság gyanúsítottját és a rendőrség délelőtt sajtótájékoztatón ismerteti a részleteket.

A két gyanúsítottat az emberölés napján, szerdán elbocsátották az iskolából sikkasztás gyanúja miatt. A nyomozók szerint brutális kivégzés történt, amelyet a biztonsági őr hajtott végre. Bodnár Zsolt, a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese és Keszthelyi József, a BRFK Életvédelmi Osztály vezetője a sajtótájékoztatón ismertették: a biztonsági őrt és a gazdasági igazgatót egy 3-4 millió forintos sikkasztási ügy miatt bocsátották el az állásukból szerdán. A gazdasági igazgató estére találkozót beszélt meg az alapítványi intézmény vezetőjével, hogy az elbocsátásból adódó technikai kérdésekről - például eszközök leadásáról, juttatásokról - beszéljenek. Az intézményvezető magával vitt egy pedagógust is, aki egy magnóval a zsebében rögzítette a találkozón elhangzottakat. A gazdasági igazgató pedig az egyébként büntetett előéletű, csalás és közokirat-hamisítás miatt korábban büntetett biztonsági őrt vitte magával. A felek fél órán keresztül beszélgettek, majd a rendőrök elmondása szerint a felvétel alapján a biztonsági őr egyszer csak - 30 másodperc különbséggel - lelőtte a két férfit. A történtek során a biztonsági őr is megsebesült, a tenyerén. Egyelőre nem tudni, hogy lövéstől sérült meg, vagy magát sebesítette meg, hogy leplezze, ő követte el a bűncselekményt. A Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában szerda este két férfit lőttek le; a csepeli önkormányzat csütörtökön megerősítette azt az előző napi információt, amely szerint Takács József, az intézmény igazgatója és helyettese, Papp László a gyilkosság áldozata. A rendőrök a sajtótájékoztatón egy 62 éves intézményvezetőről és egy 32 éves pedagógus áldozatról beszéltek.
Utóbbival kapcsolatban kérdésre válaszolva azt mondták: még nem tisztázottak a pontos titulusok.

Bodnár Zsolt közölte: a rendőrök azt követően kaptak jelzést, hogy a biztonsági őr kirohant az iskolából és egy zöldségestől segítséget kért. Elmondása szerint az iskolában egy csuklyás férfi lövöldözött, aki azután elmenekült. A helyszínre érkező rendőröknek azt mondta, hogy egy, a közelmúltban elbocsátott tanuló lehetett az elkövető.
Keszthelyi József tájékoztatása szerint azonban a helyszínen vérnyomokat találtak a biztonsági őrtől az általa elmondott menekülési útvonaltól eltérő irányban. Hozzátette: az intézmény teljesen be van kamerázva, de a rögzítésre szolgáló szervernek nyoma veszett. A szerver elhelyezésére szolgáló szoba ajtaján véres lábnyomot találtak, amelyről később kiderült: az a biztonsági őrtől származik, ő rúghatta be az ajtót. Az őrt még csütörtök délelőtt sem tudták kihallgatni, mert nem volt olyan állapotban - mondta.
A nyomozás során kiderült, hogy a nap folyamán, szerdán a gazdasági igazgatót és a biztonsági őrt sikkasztás miatt elbocsátották. Ennek részleteiről a rendőrök egyelőre nem tudtak beszámolni, azt mondták: még vizsgálják a történteket.
A gazdasági igazgató - aki a helyszínre sietett, és akit a rendőrök előállítottak kihallgatásra - a nyomozóknak részben elismerte a bűncselekményt. Állítása szerint nem volt a helyiségben, amikor a lövések dördültek, csak hallotta azokat. Azt azonban elismerte, hogy segített a történteket rögzítő szerver elrejtésében, azt a Dunába dobta. A sajtótájékoztatón elhangzott: a nap folyamán búvárokkal próbálják megtalálni a szervert.

Lakatos Pál

Forrás: Visz a víz sodor
Ajánlotta EMK