Történelmi magyar siker! Az Európa Tanács támogatja az autonómiát
Dr. Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc András képviselőnek sikerült elérnie, hogy az Európa Tanács a nemzeti kisebbségek autonómiáját támogató határozatot hozzon.
Az autonómiára utaló módosító javaslathoz sikerült többségi támogatást szerezniük magyar országgyűlési képviselőknek az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének őszi ülésszakán a nemzeti szuverenitás és az államiság kérdéséről szóló határozathozatal kapcsán.
A keddi strasbourgi ülésnapon szerepelt a napirenden az a határozati javaslat és egy német liberális képviselő, Marina Schuster által készített jelentés, amely arról szólt, hogy miként lehetne tisztázni a nemzetközi jog jelenleg meglehetősen ellentmondásos kérdését, a nemzeti szuverenitás és az államiság elvének egymáshoz való viszonyát. A kiinduló pont az volt, hogy a tisztázatlanság folytán számos olyan szakadár tendencia figyelhető meg Európában - legyen szó akár Ciprusról, akár Grúziáról, vagy éppen Koszovóról -, ami "veszélyt jelenthet a békére és biztonságra nézve". A nemzetközi jogi tisztázás célja eszerint az lenne, hogy jogszerű kereteket biztosítsanak az etnikai, nemzeti kisebbségi törekvéseknek, és ezzel megelőzzék a szeparatista irányzatok kezelhetetlenné válását.
Az eredeti határozati javaslat azt szorgalmazta, hogy az ilyen jellegű problémák kezelésére az Európa Tanács korábbi, kisebbségvédelmi keretegyezményében foglalt - kisebbségvédelmi jogi szempontból általános megítélés szerint meglehetősen erőtlen - előírások alapján törekedjenek. Kalmár Ferenc András, valamint Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő azonban kellő számú támogatást szerzett ahhoz a módosító indítványhoz, amely a keretegyezmény előírásaira való utaláson túlmegy, és a különböző autonómiaformákat támogató, a területi autonómia gondolatát sem elvető, 2003-ból származó, 1334-es számú Európa tanácsi határozatra hivatkozik. Az elfogadott határozat itt található, amelynek 7. és 8.1 pontjaiban találhatók az elfogadott magyar kezdeményezésű módosító javaslatok. Mindez azt jelenti, hogy az Európa Tanács tagállamai számára (köztük Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna) kötelező feladat lesz a jövőben az autonómia garantálása az önrendelkezési jog biztosítása érdekében. Ez pedig rendkívül erős támogatást adhat a Székely Nemzeti Tanács autonómiatörekvéseinek.
Erről, a magyar önrendelkezési törekvések szempontjából kulcsfontosságú határozatról és jelentésről itt és itt találhatóak további részletek.
A gyógyír neve: autonómia
A szóban forgó 2003-as határozat egyébként - amelynek címe "Az autonóm régiók pozitív tapasztalata, mint konfliktusmegoldást sugalmazó ihletforrás Európában" - annak idején Andreas Gross svájci szocialista képviselő kezdeményezésére született meg, és a határozatra való visszautalás javaslatát most Gross is támogatta. A svájci képviselő mellett a módosítást támogatta két fideszes és kerszténydemokrata képviselő mellett a délvidéki Kovács Elvira és az erdélyi Frunda György is. Kedden reggel az Európa Tanács emberi jogi és jogi bizottságában Gaudi-Nagy Tamásnak sikerült elérnie, hogy a német liberális rapportőr támogatta saját jelentéstervezetének magyar módosító javaslatokkal történő kiegészítését. Az Európa Tanács közgyűlési gyakorlata szerint ebben az esetben a módosító javaslatok sikere szinte biztosan garantált.
A vitában egyébként Kalmár Ferenc András felhívta a figyelmet arra, hogy Európa keleti felében sokkal több megoldatlan probléma jelentkezik, mint nyugaton. Rendezési mintamódszerként megemlítette a dél-tiroli modellt, az orvosolandó gondok között pedig felhívta a figyelmet a határon túli magyarság nehézségeire. A magyar kereszténydemokrata képviselő a legfőbb jogalkotói feladatot abban jelölte meg, hogy az önrendelkezési jog és a nemzeti szuverenitás összeegyeztetése során "a gyűlölködést elsimítsák, a feszültséget oldják, a türelmetlenséget türelemmé változtassák".
Szintén felszólalt a vitában Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő, aki a határon túli magyarok helyzetét illetően felhívta a figyelmet az anyanyelv használatának biztosításával összefüggő gondokra, az önigazgatási formák, az autonómia létesítésének akadályozására, illetve a kárpótlások megoldatlanságára. Megjegyezte, hogy "a kollektív bűnösség elve sem tűnt még el", és ezzel összefüggésben kitért a Szerbiában éppen most elfogadott kárpótlási törvényre, amely - mint fogalmazott - "kifejezetten diszkriminatív", a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a magyar kisebbséggel szemben.
(MTI nyomán gaudi.jobbik.hu, Szent Korona Rádió ….)
Forrás: http://nja.hu/hirek/friss-hirek/tortenelmi-magyar-siker-autonomia.jog
MVSZ Sajtószolgálat: Az önrendelkezés az autonómia helyébe lép.
Két magyar képviselő – dr. Gaudi-Nagy Tamás és Kalmár Ferenc András – sikeres ténykedése eredményeként az Európai Tanács fontos határozatot fogadott el, amely hivatkozási alap lehet a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek jövőbeni harcában: az önrendelkezés az autonómia helyébe lép. A Magyarok Világszövetsége gratulál az eredményhez.
A strasbourgi székhelyű Európai Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése 2011. október 4-én elfogadta az 1832 (2011) sz. határozatát, amelynek címe: Tisztázandó: a nemzeti szuverenitás és az államiság fogalma a jelen nemzetközi jogban, és amely az ET Jogi és Emberi Jogi Bizottságának előterjesztése alapján született, Marina Schuster német képviselő jelentése nyomán. A további vizsgálódást és fogalmi tisztázást kérő határozat meghozatalát az indokolta, hogy egyrészt az Európai Unió bővítése, és még inkább a lisszaboni szerződés életbe léptetése után a nemzeti szuverenitás fogalma gyökeresen átértékelődött (értsd: korlátozódott). Másrészt katonai beavatkozások következtében egy sor olyan állam „született”, amelyeknek nemzetközi elismertsége vitatott. A határozat tételesen említi a Törökország katonai beavatkozását Cipruson (1974, ciprusi török állam), a NATO légicsapásait a volt Jugoszlávia ellen (1999, független Koszovó), valamint az orosz katonai hadműveletet Grúziában (2008, Grúziából kiváló oszét állam).
Az 1832 (2011) sz. határozat egyszerre tesz hitet az önrendelkezési jog mellett, és emeli fel szavát a szecesszió, az egyoldalú elszakadás valamint az erőszak ellen.
A közgyűlési vitát megelőző bizottsági tárgyaláson a magyar képviselők meggyőzték a jelentéstevő Marina Schustert, hogy fogadja be tervezetébe az ET nyolc évvel korában elfogadott 1334 (2003) sz. határozatára való hivatkozással a népek önrendelkezési jogának említését.
A Magyarok Világszövetségének elnöke, Patrubány Miklós másnap gratulált Dr. Gaudi-Nagy Tamásnak, az MVSZ Elnöksége volt tagjának e jelentős sikerhez, és ezúton tolmácsolja jókívánságait Kalmár Ferenc Andrásnak.
A Magyarok Világszövetsége fontosnak tarja hangsúlyozni, hogy a két nappal ezelőtt elfogadott ET határozat mindvégig az önrendelkezési jog fogalmát használja, mind a népek, mind a nemzeti vagy etnikai kisebbségek esetében („right of national or ethnic minorities or even, in some cases, national majorities to self-determination”). Ezzel szemben az autonómia fogalma csak egy összefüggésben, mint az Európában itt-ott fellelhető, már létező „autonóm tartományok”-at („autonomous regions”) említi. Ez a tényállás, megerősíti a Magyarok Világszövetségének elvi megállapítását, amely szerint az autonómia a múlt fogalma, a jövő az önrendelkezésé: azok a törekvések lehetnek sikeresek, amelyek zászlajukra nem az autonómia, hanem az önrendelkezés fogalmát tűzik.
Koszovó függetlenné válása óta hirdetjük – mondta sajtószolgálatunk megkeresésére Patrubány Miklós elnök:
A Magyarok Világszövetsége ajánlja valamennyi kisebbségben élő magyar nemzeti közösségnek, és elsősorban a székely népnek, hogy autonómiatörekvéseik valóra váltása érdekében a jövőben cseréljék le kommunikációjukban az autonómia fogalmát az önrendelkezés fogalmára. A napnál világosabban üzeni ugyanezt az ET minapi határozata.
Az ET mostani határozata által elindított folyamat szakmai segítéseként a sajtószolgálatunk az eljövendőkben újból közzé teszi az MVSZ Elnöksége által 2003-ban elfogadott határozatot, amely becikkelyezett kollektív jogokkal egészítette ki az akkor készülő európai alkotmány tervezetét, amely a franciaországi és hollandiai népszavazáson történt elutasítása következtében sohasem emelkedett jogerőre.
Sajtószolgálatunk alább közzé teszi az ET 1832 (2011) sz. határozatának teljes angol nyelvű szövegét, sárgával megjelölve a fent kifejtett részeket.
MVSZ Sajtószolgálat
7302/111006
Provisional edition
National sovereignty and statehood in contemporary international law: the need for clarification
Resolution 1832 (2011)1
1. The Parliamentary Assembly observes that a number of territorial entities in Council of Europe member states are aspiring to be recognised as independent states.
2. It notes that the criteria for statehood remain a contentious issue in contemporary international law.
3. The lack of clear criteria for statehood and for lawful secession on the one hand, and violations of minority and human rights, lack of democracy and participation on the other hand, has encouraged the emergence of numerous secessionist movements and thereby threatens peace, stability and the territorial integrity of existing states, also in Europe.
4. The Assembly notes that the notions of national sovereignty and statehood have evolved in recent years. Key developments were summed up in 2001 by a high-level International Commission on Intervention and State Sovereignty (ICISS) under the aegis of the United Nations and supported by Canada; its findings were subsequently taken up by the United Nations General Assembly.
5. A multilateral approach to the “responsibility to protect”, as advocated by the ICISS, is taking the place of arbitrary unilateral interventions and bilateral guarantees:
5.1. Military interventions such as those by Turkey in Cyprus in 1974, by the North Atlantic Treaty Organisation (NATO) in the Federal Republic of Yugoslavia in 1999 and by the Russian Federation in Georgia in 2008, whilst motivated – justifiably or not – by the need to stop serious human rights violations, have themselves led to numerous human rights violations and have not produced lasting solutions for the underlying problems;
5.2. Bilateral guarantees such as those in the context of the independence of Cyprus have not prevented conflicts. On the contrary, in the case of Cyprus they were used as an excuse for unilateral military intervention, conflicting with Article 2 (4) of the Charter of the United Nations and a peremptory norm of international law prohibiting the use of force.
6. European integration and co-operation have led to a voluntary transfer of certain aspects of national sovereignty, in particular:
6.1. The rights and freedoms of individuals are protected by the supervisory mechanism of the European Convention of Human Rights (ETS No. 5); states parties to the Convention have accepted the duty to implement the judgments of the European Court of Human Rights, with considerations of national sovereignty being of secondary importance;
6.2. European integration, in particular the introduction of the euro, the official currency of the Eurozone, has entailed the transfer to the European Union of a number of sectors which were traditionally under national sovereignty, particularly in matters of economic and monetary policies, and is increasingly affecting choices of fiscal and social policies. Increasing economic integration has similar effects even on countries which are not members of the eurozone or the European Union.
7. The Assembly considers that even if international law were to recognise a right of national or ethnic minorities or even, in some cases, national majorities to self-determination, such a right would not give rise to an automatic right to secession. The right to self-determination should first and foremost be implemented by way of the protection of minority rights as foreseen in the Council of Europe Framework Convention for the Protection of National Minorities (ETS No. 157) and Assembly Resolution 1334 (2003) on positive experiences of autonomous regions as a source of inspiration for conflict resolution in Europe, as well as in other relevant instruments of international law.
8. The Assembly therefore:
8.1. reiterates its invitation to those member states which have not yet done so to sign, ratify and implement the Framework Convention and to respect the basic principles set out in Assembly Resolution 1334 (2003) as soon as possible;
8.2. will continue to analyse the origin and trends of self-determination movements by addressing the most salient factors, in particular instances of growing tensions among minority or ethnic groups, and to support national parliaments in addressing these demands for self-determination through dialogue and reconciliation, in order to prevent recourse to violence and secession;
8.3. invites all member states to refrain from recognising or supporting in any way the de facto authorities of territories resulting from unlawful secessions, in particular those supported by foreign military interventions;
8.4. notes that conflicts should be solved exclusively by peaceful means on the basis of international law;
8.5. proposes that the criteria for statehood, including those for the emergence of new states by legal secession, and the modalities of protection of national sovereignty and territorial integrity of states be examined thoroughly in the framework of a follow-up conference to the International Commission on Intervention and State Sovereignty.
1 Assembly debate on 4 October 2011 (31st Sitting) (see Doc. 12689, report of the Committee on Legal Affairs and Human Rights, rapporteur: Ms Schuster). Text adopted by the Assembly on 4 October 2011 (31st Sitting).
cid:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. cid:Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Beküldte:Plósz Sándor
Hozzászólás
Visszakanyarodva hősünkhöz, a nyelvszótárral idétlenkedő turistához: őt a román rendőr megnyugtathatja. Elmagyarázhatja, hogy jó helyen tapiskál, azaz "ősromán földön" jár. Az ősromán lakók csak rövid ideig fognak nyelvzavarban dadogni, mert még néhány évtized, és már folyékonyan fognak ősi nyelvükön beszélni! Ezért is nem dukál nekik állami egyetem. Különben is, már jól gagyognak románul. Tessék csak elmenni a zöldségpiacra, amikor a pungába beteszik az árdét, a vinetét, és máris fizetik a plátát.
Nos, az ország szívében nonszensz idegen szívvel élni! Ennek megakadályozására szolgál a régiósítás, Székelyföld felszabdalása. Ezzel egyszerre több legyet lehet ütni. Egyrészt megszűnik a nyelvzavar, az a nyilvánvalóan kellemetlen dolog, hogy az ország szívében idegen szívűek búsítsák a "több ezer éves" múltú "őslakókat". Különben elképzelhetetlen a székely régió területi autonómiája, mert akkor fuccs az egységes és homogén államnak, álomképnek. Márpedig szegénység ide vagy oda, ez a legfőbb cél!
Álom ide vagy oda: mi, székelyek, magyar szívvel magyarnak fogjuk vallani magunkat a népszámlás idején, és senkinek a kedvéért nem mondunk le Székelyföld egységéről, önkormányzatáról.
Szerző: Kádár Gyula
-+
Tessék csak Románia térképére nézni! A székelyek által lakott terület – a térkép szerint – az ország szíve! Szörnyű! Hogy lehet itt idegen szívvel élni?! Egyszer és mindenkorra meg kell érteniük, hogy ez "ősi román föld".
Ők románok, hisz a két világháború idején is bebizonyították, hogy a székelyek vére a románokéval azonos! Punktum! Nem lehet véletlen az sem, hogy Nyárádszeredában, a hajdani székely mezővárosban a gazdasági nyomor idején néhány száz románnak tervezgetik a harmadik román templom felépítését – a városka parkjában.
Nos, az ortodox templomoknak valóban a székely települések központjában a helyük! Természetesen nem azért, hogy az átutazók a települést románnak véljék! Szó sincs róla! Óh, nem! Hanem abból a praktikus meggondolásból, hogy a székely jobban rátaláljon az ősi gyökerekre! Milyen dolog az, hogy miközben jóízűen majszolja a drága, friss és foszlós belű meleg román cipót, arcátlanul területi önkormányzatot követel! Milyen dolog az, hogy a népszámlálás során magyarnak fogja vallani magát!
Hát nem szemtelenség még a gondolata is annak, hogy ők az ország szívében meg akarnak maradni székelymagyarnak? Mindezt akkor, amikor a világtörténelemben páratlan gyorsasággal sikerült Erdélyt megszabadítani a német lakosságtól, a magyarok által többségben lakott városokat, régiókat elrománosítani. Milyen dolog az, hogy a magyar határtól keletre normálisan lehet értekezni száz kilométereken át – gondoljunk csak a Maros-völgyre –, és csak néhány magyar településbe botlunk, ahol, ahogy Moldvában is mondogatták, a ló, illetve az ördög nyelvét beszélik? Milyen elképesztő dolog az is, hogy a gyanútlan külföldi turista, ha a hosszú út során elszenderedik, és a kocsija begurul a székelyek földjére, hirtelen azt hiszi, hogy Magyarországra érkezett! Milyen dolog az, hogy ott a székelyek Székelyföldnek merik nevezni az ősi, a több ezer éves román ország szívét? Szegény turista, aki itt hirtelen idegen tájakon találja magát, ijedtében, hogy eltévedt, még arra is gondolhat, hogy a kocsija kereke Ázsiában gurul, és gutaütést kap. Az idegen turista nagy-nagy szerencséjére a román demokraták immár egy-egy évtizede egészségügyi, humanitárius meggondolásból leverik, lehúzatják traktorral a Székelyföld-táblákat Kökösnél és Nagyajtánál is. Szó sincs arról, hogy mindezt románosítási szempontból tennék!
Milyen aljasság az, hogy egy fáradt turista angol–román, de bármilyen szótárt szorongatva érdeklődik az "úgynevezett" székely településeken, és nem lehet biztos abban, hogy megértik. Miért? Mert itt, e vadregényes tájakon, főképp az idősebbek, gyatrán beszélik az ősnyelvet, a románt. Mindezt akkor, amikor még a hispán katona, a később császárrá előléptetett Traianus is beszélt dákoromán nyelven. Azonban a turista nagy-nagy szerencséjére a székelyek mindig balkezesek voltak, legalábbis ezt bizonyítja a történelmük, és soha nem éltek katonai társadalomban, mert bal kézzel nem lehet fegyvert forgatni. Ki tudja, ha nem lennének ütődöttek, mire vetemednének! Az 1918 után a székelyek földjére berendezkedő román hatalom kénytelen volt tudomásul venni, hogy még rendőrnek sem valók. Ezzel magyarázható, hogy néhány "kakukkfióka" kivételével a székely falvak többségében, immár több nemzedék óta, a rend őrei román anyanyelvűek!
2011. október 19., szerda: Máról holnapra
Ég és föld között
-+
Nyílt titok – bukaresti újságíró- és politikai körökben rég beszélnek erről –: az RMDSZ hamarosan, lehet, már idén ősszel látványosan kihátrál a kormányból.
Jó okuk van erre, ugyanis társuk a kormányzásban és főként az állam mindenható feje makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy régiósítási tervét még az idén tető alá hozza. Ennek utolsó nyilvánosságra került vázlata szerint feldarabolnák a Székelyföldet.
Ha csak politikai öngyilkosságra nem készülnek az RMDSZ igen nagy hatalmú urai és vezetői, valóban kénytelenek megtenni e lépést. Három-négy miniszteri, egy dísz-miniszterelnök-helyettesi, körülbelül száz igazgatói, osztályvezetői székért ugyanis nem vállalhatnak részt a rendszerváltás után a magyarság ellen tervezett legaljasabb, politikai-adminisztratív terv életbe ültetésében. Azt is tudni vélik a jól értesültek, hogy mindezek dacára a barátság nem szakad meg, az RMDSZ-frakció a parlamentben továbbra is támogatni kívánja a kormányt. Vajon miért? Mert kényszerhelyzetbe kormányozgatták magukat, s a Băsescu régiósítási tervén kívül mint Damoklesz kardja lóg fejük s fejünk fölött a választásitörvény-módosítási elképzelés is, melyben a győztes mindent visz elv érvényesülhet, ráadásul 300-ra kell csökkenteni a képviselők számát, egykamarássá átalakítani a parlamentet (ezt a 2009-es elnökválasztással összekötött népszavazás eredménye diktálja), s hogy a helyzet még bonyolultabbá váljék, bevezetnék a levél útján történő szavazást a külhoni román állampolgárok számára. Az RMDSZ felmérte: a kisebb pártokkal együtt kikerülhet ő is a parlamentből. A levél útján való szavazás a választási részvétel megugrását hozná, ráadásul a kevesebb képviselői hely és a szenátus megszüntetése is jelentős pozícióvesztéssel járna. Amolyan róka fogta csuka helyzetbe kerültek. Mennének, mert nyakukon a választási év, s a sok megszorítás miatt, no meg a válság okozta nehézségek okán egyre csökken népszerűségük, de maradniuk muszáj, mert román barátaik és társaik a hatalomban távlatilag megsemmisítésükre készülnek.
Kelemenék tudva tudják: a demokrata-liberálisok kilóra vásárolják az ellenzéki polgármestereket, a szocdemek és a liberálisok parlamenti frakciójából – ugyancsak jó pénzért és védelemért – ha lassúbb ütemben is, de szivárognak át a honatyák a kormánypártba, s megeshet, hamarosan lesznek annyian, hogy elhanyagolható mennyiségnek számítson az RMDSZ.
Taktikázgatnak tehát: úgy mennének, hogy maradjanak. Korábban erejük fitogtatása okán elvetették azt a magától értetődő, megyékből érkező javaslatot, hogy a régiósítási kérdésről helyi népszavazást tartsanak. Használható megerősítést kaphattak volna. Nem kellett, s most kellő hátország nélkül lebegnek ég és föld között.
Az 1968-as megyésítést megelőzően késhegyre menő harc folyt Székelyföld egyben tartásáért. Ebben a kérdésben a sepsiszéki vezetés megosztott volt – tisztelet a kivételnek –, Felső-Háromszék rendkívüli egységről tanúskodott, óriási felhajtóerőt tudott mozgósítani a brassói bekebelezés kivédésére. (Ebben a kérdésben tessék konzultálni az idős tanügyiekkel és a lelkészekkel, akik a tömeges tiltakozás élére álltak.) Csík a maga dolgával volt elfoglalva, azzal, hogy hol legyen a megye székhelye. Ismerek akkori csíki főembert, aki "eladott" volna bennünket, csak Csík-, Gyergyó- és Udvarhely "egyben maradjon", és Szereda legyen a megyeközpont.
A dolgok ebben a formában is ismétlődhetnek. A pártokon, az egyházakon, az adminisztrációban dolgozókon, a civil szervezeteken, a véleményformáló értelmiségieken múlik, hogy képesek lesznek-e tömegmozgalommá terebélyesíteni a Székelyföld egységének megteremtéséért vívott küzdelmet, vagy Székelyföld megszűnik az erdélyi magyarság belső anyaországa lenni, a szórványosodás felé sodródik, majd elcsángósodik, és majd nem nyelvükről, kultúrájukról fogják megismerni maradékainkat, hanem az egymást marva rágó egyedek összeférhetetlenségéről.
Az autonómiáról való napi imamalmi kukorékolás, a meglévő politikai alakzatok kölcsönös kiközösítése, a folyamatos "rablópandurozás" – rajtunk kívül mindenki tolvaj, gazember, áruló – a széthúzásos dagonyázás politikai posványa. Székelyföld egységét sem megőrizni, sem autonómiát teremteni nem alkalmas ez a mocsárvilág s ennek tenyészete.
Olyan emberekkel kell egységes Székelyföldet és székelyföldi területi autonómiát teremteni, amilyenek vannak.
A modell megvan a cselekvésre: a népszámlálás alkalmával ebből is vizsgázunk.
Ebből a csapdahelyzetből azért problematikusabb a kilábalás, mert: a.) a régiósítási kérdésben nem érzékelhető a székelyföldi magyarság olyan szintű egysége, mint amilyen végre a népszámlálás mikéntje során kirajzolódik. A pártok némely korifeusai egymás lejáratásán munkálkodnak nagy sikerrel, ahelyett, hogy minden magyart és nem magyart, bárhol is éljen, arra készítsenek föl: Székelyföld egységét semmi áron fel nem adjuk, semmiképpen sem alkuszunk, és nem engedünk a 48-ból. b.) Az egység hiányára ráépül bizonyos gazdasági körök és érdekeltségek brassói kötődése és vonzalma. Újra lábra kapnak majd azok az "érvek", hogy Székelyföld egymagában képtelen eltartani önmagát, mert a gazdasági ereje ilyen meg olyan. Brassó jelenléte térségünkben máris igen erős, gondoljuk csak végig, hányféle hivatal, intézmény központja Brassó, amelynek vonzásköre térségünkre rendkívüli, és kézenfekvő az a példálózás is, hogy ez a régióközpont mennyivel alkalmasabb, mint a jelenlegi gyulafehérvári köldökzsinór, és még mindig megfelelőbb, mint a 20-as évek Bucsecs kultúrzónája, amelynek az volt az "előnye", hogy nyíltan kimondták: bennünket végérvényesen el akarnak tüntetni. (Aki nem hiszi, olvassa el a dálnoki iskola kisharangjának köriratát, amellyel ploieşti-i "felmenőink" az "elmagyarosított román testvérek" ranggal tisztelnek meg bennünket.)
Jómagam nem passzív szemlélőként éltem végig Brassó igen áldásos románosítási szándékát. Ezt a számunkra szimpatikus Gheorghe Scripcaru személyisége sem tudja ellensúlyozni, akiben a Gândul lap szerint megbíznak, hogy majd sikerrel lobbizik köztünk a Brassóhoz csatolás előnyeiről.
Megszámláltatunk, majd régiókba soroltatunk... (Határhelyzetek)
-+
A székelyföldi magyarság sokféle nyomásnak van és lesz kitéve. Amennyiben viszont hiszünk abban, hogy súly alatt nő a pálma, akkor azt is elhitethetjük magunkkal, hogy helyzetünk remek! Én most a többféle nehezék közül, amely bennünket lenyomhat és lepénnyé lapíthat, az időszerűek közül szemelgetek.
Elsőként a népszámlálást említem. Úgy tűnik, legalábbis a sajtóinformációkból azt hámozhatjuk ki, hogy jó úton járunk. A magyar politikai csoportosulások mindenike, az egyházi és civil szervezetek és testületek meghatározó többsége egységesen állást foglalt amellett, hogy a népszámlálás csapdahelyzeteit, amelyek a hazai magyarság megosztását eredményeznék, s a közigazgatási, oktatási és kulturális intézmények nyelvhasználati jogainak érvényesítését veszélyeztetnék, úgy tudjuk kiiktatni, ha magyar nemzetiségűnek – a félreértések elkerülése végett: "maghiar"-nak, és nem székelynek, "ungur"-nak, csángónak, magyarörménynek stb. – valljuk magunkat. Az itt-ott fel-fellobbanó "székelykedés" egyébként szimpatikus hevületének, a Csaba királyfi népére, Csillagösvényre, a hunokra, miegyébre utaló származáselméleteknek a csodálatos szépségű és értékű regékben, mondákban, legendákban van a helyük, nem pedig a népszámlálási íveken. Nincs és nem lesz székely nyelv, csak székely nyelvjárás, gyerekeink magyar egyetemre járnak, magyarul beszélünk és magyarul akarunk szólni elöljáróinkhoz, s a történelmi magyar egyházakat hisszük, tudjuk és akarjuk a magunkénak.
A népszámláláshoz és ennek eredményeihez szorosan kapcsolódik az egyre többet emlegetett régiósítás. Nos, ebben a kérdésben több a csapdahelyzet, nagyobb és végzetesebb a veszély. Egyik legújabb, a román pártok részéről felröppentett területi-közigazgatási beosztási ajánlat egy, a gyakorlatban a 60-as években már kipróbált és most újra felmelegített javaslat, hogy az egykori Háromszék és Szeben megye tartozna újfent Brassóhoz, és Háromszék nélkül csonkán-bonkán létrejönne Hargita és Maros megye egy részéből a "Székelyföld" régió.
Mielőtt tovább lépnénk, szögezzük le: ezzel az elképzeléssel újra belebotlunk a legdurvább, a székelyföldi magyarságot megosztó, egy adott közigazgatási-gazdasági, kulturális régión belüli számbeli és számarányos jelenlétünket súlyosan sértő szándékba.
Az oklevelek szerint Székelyföld nemcsak hosszabb ideig volt külön igazgatott tartomány, de időben is megelőzte a két román vajdaságot. A magyar krónikák arról beszélnek, hogy a magyarok második bejövetele idején (895), a székelyek eléjük mentek, és közösen hódították meg Pannóniát. A Képes Krónikában olvashatjuk azt, hogy a magyarokkal “együtt hódították meg" Pannóniát. Kézai Simon ugyanezt állítja, a székelyek a magyarokkal "együtt meghódítván" Pannóniát, ezért abból "részt nyertek". Thuróczi János krónikájában arról ír, hogy a székelyek részvételét a magyarok olyan földbirtokkal jutalmazták, amelyen lakhatnak, saját közösségi tulajdonul bírhatják, amelyet ők választottak maguknak. Idézem: "Azután pedig a magyarok Pannónia új birodalmát birtokukba vevén, annak meghódításánál ugyanezen székelyek az ország azon részét nyerték osztályrészül a magyarok akaratából, melyet elébb saját székhelyüknek választottak".
A honfoglalástól (895) eltelt 1116 év alatt a székelység közel ezer évig saját területi autonómiában élt. Tessék csak összeadni a 895 és 1876, 1952 és 1968 közti időszakot, és látni fogják, hogy nem csalás, nem ámítás, a székelység 997 éven át autonómiával rendelkezett. Ez kerekítve duplája a moldvai vajdaság önálló (1359–1859) igazgatású történelmi tartomány, országrész fennállásának. Érdemes összehasonlítani a három történelmi régiót: egy 1235-ben (776 éve) keltezett oklevélben említik a székely ispánt, ami Székelyföld önálló igazgatását mutatja; Havaselve megalapítása 1330-tól (681 éve), Moldváé 1359-től (652 éve) bizonyítható.
Nem sorolom fel a többi tartomány okleveles említését, mivel az etnikai arányok erőszakos megváltoztatásával azok népessége kicserélődött. E tájakon élők már nem kötődnek a történelmi régiókhoz. Így például, amikor az oroszok 1878-ban az Egyesült Román Fejedelemségnek adományozták Dobrudzsát, az nem volt "román tartomány", a románok aránya alig 19 százalékot ért el. Szászföldön a hatalmas erődtemplomokban és kőházakban is elnémult a német szó. Az ott lakó újtelepesek, akárcsak a "kakukkfiókák", nem érdekeltek a szász régió fenntartásában.
Ha muszáj, tüntetni fogunk!
Székelyföld egységes, és egységes marad! Mert 1920-ban igazságtalan diktátummal megszerezték Székelyföldet (is), nem jogosít fel senkit arra, hogy a ma is 80 százalékban magyarok által lakott Székelyföldet kényére-kedvére felszabdalja az etnikai arányok megváltoztatása, a románosítás megkönnyítése végett.
A székelyeket megilleti az a jog, hogy a régiók kialakításánál tekintettel legyenek a hajdani Székelyföld létére. Ha ezt nem teszik, akkor számíthatnak arra, hogy minden székelymagyar, aki itt él, magyarul érez és gondolkodik, utcára vonul, hatalmas tömegekben fogja követelni Székelyföld területi önkormányzatát! Nem élünk diktatúrában, az Európai Unió állampolgárai (is) vagyunk. Nem engedjük meg azt, hogy az őshonos székelység földjén az etnikai arányokat spekulatív módon megváltoztassák.
Ha a közösségi jogokat szűkmarkúan mérik, addig harcolunk – békés eszközökkel – belföldön és külföldön egyaránt, amíg el nem nyerjük Székelyföld területi önkormányzatát! Az Európai Tanács nemrég hozott határozata kimondja, hogy a különböző történelmi tartományok népcsoportjait megilleti az önrendelkezés joga. Székelyföld történelmi tartományként jogot formál az önálló régióvá alakuláshoz.
A demokrata-liberálisok abban reménykednek, hogy a mai Kovászna (Háromszék) megyét a Szeben megyével kiegészített Brassó régióhoz csatolhatják. Céljuk felszabdalni a történelmi Székelyföldet. Azt is jól tudják, hogy a Maros Magyar Autonóm Tartomány nem azonos az 1952-es Magyar Autonóm Tartománnyal, amelyben a magyarság számaránya 77,3 százalékot ért el, míg a románságé 20 százalékot. Talán az utóbbit, mint székely régiót, el lehetne képzelni, de az 1960-as közigazgatási felosztást nem.
Háromszéket – amelynek délnyugati határain az elmúlt 21 év alatt erőteljesen módosultak az etnikai arányok – Brassó régióhoz csatolva kiteszik a gyors elrománosításnak. Ezzel párhuzamosan a megcsonkított székely régió, a javasolt Hargita és Maros megye – a történelmi Marosszékhez csatolt román többségű tájegységekkel – valójában csak enyhe magyar többségű zónát alkotna, amely szintén előbb vagy utóbb román többségűvé válna. Egyértelműen kilóg a lóláb! A román politikai elit nem akar magyar többségű régiót, mert ez akadályozza a magyar tömb felszámolásában.
Nem igaz, hogy nem ismertek a valós adatok. Úgy tűnik, tudatos a Magyar, illetve a Maros Magyar Autonóm Tartomány megnevezések összekeverése, összemosása is! Ha ez így van, akkor félrevezetés áldozatai vagyunk!
Székelyföld Háromszék nélkül?
-+
A régi székely címer a székelydályai református templom szentélyének mennyezetén Szekeres Attila felvétele
A régi székely címer a székelydályai református templom szentélyének mennyezetén Szekeres Attila felvétele
Október folyamán ismét vita tárgyává vált a romániai régiók újrarendezése. A nagyobbik kormánypárt alelnöke arról beszél, hogy ezek megszervezésnél figyelembe veszik a történelmi tartományok határait.
A demokrata-liberálisok nevében Sever Voinescu, a párt szóvivője azt állítja, ellenzik a magyar többségű régió létrehozását, az 1960-as közigazgatási átszervezéshez hasonló közigazgatási felosztást javasolnak. Ezt kompromisszumos megoldásként szeretnék lenyeletni velünk! Székely régióként akarják elfogadtatni Hargita és Maros megye területét. Ez valóban az 1960. december 24-én létrehozott Maros-Magyar Autonóm Tartományhoz hasonló közigazgatásnak felelne meg, amelyben a magyar nemzetiségűek 61,1 százalékarányt képviselnének. A közigazgatási átszervezéskor Háromszéket Brassó tartományhoz csatolták.