Nimród kolozsvári szobra - "Nimród a világ első királya, minden magyarnak szent őse, Hunor és Magor apja." - Benkő Emő avatóbeszéde.
A megnyitón Kovács Nóri részleteket énekelt készülő Nimród-operájából, Benkő Emő pedig avatóbeszédében számos eddig ismeretlen elemet tartalmazó Nimród-képet vázolt fel. Négyrészes sorozatban közöljük Benkő Emő avatóbeszédét. Alább az első rész.
Benkő Emő:
„Nimróddal indul a magyarság történelme.”(Szántai Lajos)
Az írott források: a Biblia, a magyar keresztény krónikás irodalom, a sumér és káld ékiratok, a magyar ősemlékezet, valamint az íratlan szájhagyomány szerint is
Nimród élő történelmi személy volt, hatalmas király, az első városépítő és birodalomteremtő.
„Nimród a világ első királya, minden magyarnak szent őse, Hunor és Magor apja.”
Nimród, krónikás magyar névváltozata Nemrót, nemzetségéből származik Hunor és Magor, a hunok, vagyis a magyarok népe.
Ez a nemes vérvonal teljességében jelenik meg, Nimróddal az élen, a Kolozsvári Szoborparkban a Nimród – Atilla – Csaba – Árpád – Szent István vonulatban, mint élő történelem. Magyar krónikásaink: Anonymus, Kézai, Kálti Márk, Bonfini Árpád családfáját a vízözön utáni Nimródra vezetik vissza. Mitikus alakja időben és térben, ahogyan Szántai Lajos fogalmazta meg, „nem az emberlakta világ mértékéhez igazított”, vagyis nem emberi nagyságrendben jelenik meg.
1. Az Ószövetség Nimródja, a Magyar Krónikák Nemrótja
Az Ószövetség Mózes könyvének 18. részében időben és térben pontosan behatárolja Nimród történelmi alakját, valamint származását és birodalmát.
„Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém, Khám és Jáfet.
Khámnak pedig fiai: Khús...nemzé Nimródot is, ez kezde hatalmassá lenni az egész földön.
Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt: azért mondják: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród.
Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földén.
E földről ment aztán Assiriába, és építi Ninivét, Rechoboth városát és Kaláht.”
A Biblia szerint tehát a vízözön után Nimród apja Khús, nagyapja Khám és dédapja Noé. A Sineár földjén élt, birodalmának kezdete volt Bábel, ahonnan Asszíriába ment és építette Ninivét.
Tárgyilagos, a történelmi valóságnak is megfelelő képet nyújt tehát a Biblia Nimródról. Közmondásos alakja is bizonyítja, hogy kezdetektől fogva híres-neves, tehát ismert volt az emberek között, és az Úr előtt.
A keresztény magyar krónikákban legtöbbször Nemróth néven jegyezték az eredeti latin szövegekben. A fordításokban, ferdítésekben több helyen is átírták a nevét Nimródra. A Nemrót név csak magyarul értelmezhető: a „nem”tagadó szó jelentése mellett elfogadható a nem, nemz, nemzetség értelemben. Gondoljunk a székelyek származási vérvonalánál a három nemre, a hat nemzetségre és a tizenkét ágra. Nemrót nevének ezen szógyökét őrzi Nemer formában a Nemere hegység Székelyföldön (az 1649 m magas Nagy-Nemere), valamint a Háromszék észak-keleti részén tomboló „félelmetes Nemere”, a székelyek viharos szele.
A Nemrót szó második tagja, a ró/t/ jelentései összefüggnek az írással: a „rovott táblák”, a „rovott kő- a sorsteremtő”, „kőbe kell vésni a beszédet” – idézetek a Gilgames eposzból. Tükörszavas változata: /, -ór-/iás/, mely Nemrót állandó jelzője. Ebben a megfejtésben tehát Nemrót/d/ nevének jelentése: az óriások nemzetségéből, földjéről származó. Annál is inkább, mert állandó jelzője a „gigans”, „gygas”, vagyis hatalmas, óriás: Kézainál „Menrot gygas, filius Tana, ex semina Japfet”, a Képes Krónikában „Gigans Menrot”, a Budai Krónikában „Nemroth gigas”.
„És óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bemenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres–neves emberek voltak”(Biblia, Mózes, I.6.).
2. Nimród királysága. A városépítő és birodalomteremtő őskirály
„Az első király a földön a hős Nimród, aki 69 évig uralkodott, birodalmának fővárosa Bábel volt” – a szír irodalmi mű, a Kincsesbarlang( i.sz, a IV. század) szerint. Neve tehát nemcsak egy néphez, de az emberiség történetéhez is kapcsolódik: „Világ királya, magyarok királya.”
Királysága, a korona az égből szállt alá. „A korona, a gyöngydíszes süveg a mennyben hevert,/ a drágakővel kirakott jogar…/ Majd a királyság leszállott az égből.”(Gilgames eposz).
A korona viselése Nimródtól ered: megpillantotta az égen a diadéma képmását, és hívatta Sziszánt, a takácsot, szövetett magának egy ugyanolyat és a fejére tette. Ezért mondják, hogy az égből szállt alá a koronája.
A Bibliában említett sumér városállamokat egyesítve, Babilon királyságát és Ninivét, létrehozta a világ első nagy birodalmát az, és elkezdi Bábel tornyának építését azért, hogy „el ne széledjünk az egész földnek a színén.”(Biblia). Az istenek tervezték el a várost, ők rakták le a kőalapjait is: Wass Albert szavaival: „ A fundamentum istentől való,/ és istentől való az akarat,/ mely újra építi a falakat.” A történelmi adatok bizonyítják, hogy mindezek valós történelmi tények: Mezopotámia a sumér, babiloni és asszír civilizáció bölcsője volt Kr. e. 6000 évvel. Ez a mindig újra kezdés, az elpusztíthatatlan akarat, mely Nimród vérén át öröklődött a magyarságban, mindig új erőre kap, mert jönnek új Nimródok. Hiába rombolták le a dél-keletről betörő sémi törzsek, a „fekete fejűek” (Gilgames), és teszik ma is a földdel egyenlővé a nimródi tornyokat, zikkurátokat, a bennünk élő isteni erőt elpusztítani nem lehet soha. Az egyesített királyság Nimród halála után szétesett, a torony építése befejezetlen maradt, de feltámadt a nimródi szellem évezredek múlva Atilla nagy királyunkban, aki címzésében Nimród unokájának vallotta magát; és ez a nemes vérvonal öröklődött századok múlva Szent Istvánban, az Árpád-házi apostoli királyokban is.
Kovács Nóri részleteket énekelt készülő művéből, a Nimród regéjéből:
3. Nimród népe és nyelve. Bábel
„Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egy féle beszéde vala.
És lőn, mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének. …És mondanák egymásnak: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.
…És mondá az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete: és bizony semmi sem gátolja meg, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.
Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét
És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost…”( Biblia, Mózes I. könyve, 11.)
A bibliai szöveggel kapcsolatosan az első kérdés, mely felvetődik bennünk, és válaszra vár: Ki és kik építették a várost és a tornyot? A Biblia nem nevezi meg egyiket se. A magyar krónikák viszont egyértelműen Nimródra utalnak: „A vízözön után a 201. évben az óriás Menrót egy torony építésébe kezdett…a nyelvek összezavarásának kezdete után Evilath ( Perzsia) földjére költözött, s ott feleségétől, Enehtől két fia született, ti. Hunor és Magor.”
A második megválaszolásra váró kérdés: Miért építette? A Biblia válasza: „szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.” Kézai ezt írja: „Az új özönvíztől való félelmében…” Aki mást mond és terjeszt, az hazudik.
A harmadik kérdés: Melyik volt az a nép, mely a Biblia szerint „egy” volt, vagyis egységes, és egy a nyelve? Melyik volt az ősnyelv?
A Párizsi Sorbonne Egyetem kutatóinak számítógépes nyelvvizsgálatának eredményei azt bizonyítják, hogy a magyar az a nyelv a világ összes kis és nagy, élő és holt nyelvei közül, amely szavaiban a legtöbbet, összesen 68 százalékot őrzött meg az ősműveltség nyelvelemeiből, az ős-etimonokból, szógyökökből.
Grover Krantz Az európai nyelvek földrajzi alapjai (New York, 1981) című művében a magyarságot Európa műveltségalapító ős népének nevezi. Szerinte több tízezer évvel ezelőtt egész Európa és a Közel-Kelet egyetlen nyelvjárási hálózat volt, amelyeket az egy nyelven belül élő nyelvjárások kapcsoltak össze… Én azt találom, hogy valamennyi uráli nyelvet beszélő csoport Magyarországról (vagyis a Kárpát-medencéből, megj.) terjedt el egy sokkal korábbi korban az ellenkező irányba. (Tomory Zsuzsa: Szerves magyar nyelvtudomány. Magyarságtudományi tanulmányok, 2008).
A napokban elhunyt Tomory Zsuzsára emlékezve idézem hozzánk intézett üzenetét: „Amikor azt mondjuk, hogy nyelvünk a teremtés nyelve, hiszen földünk teremtés előtti erőkről is hírt ad, , akkor önmagából adódik: nyelvünk a világ ősnyelve. Merjük végre elhinni, hogy mi képviseljük a világ ősműveltségét…És tanítsuk gyermekeinket magyarul gondolkodni, élni, beszélni, mert ezzel pótolhatatlan kincset adunk kezükbe.”
Kovács Sándor főesperes felszenteli Nimród szobrát annak Tokay Rozália és Dr. Laky-Takács Péter Attila, Magyarország kolozsvári konzulja által történt leleplezése után:
4. Nimródhoz kapcsolódó mesei és mondai hagyományok a székelyeknél. Névanyag és néprajz
A magyarság íratlan története: a mesei és mondai hagyomány, az elődök ősemlékezete az írott források mellett ma is a leghitelesebb. A kimondott szó volt a legerősebb: „Kezdetben vala az ige…”, a teremtő erő.
A mese gyökerei nyúlnak a legmélyebbre, a történelem előtti nimródi időkbe, az isteni teremtés korszakába. Benedek Elek Magyar mese és mondavilág( 1894/96) két kötetes gyűjteményes műve tartalmazza A csodaszarvas című mesét is. Ebből idézek: „Hol volt, hol nem volt, messze keleten volt, volt egy híres, hatalmas király. Tudom, hallottátok hírét: Nemrót volt a neve. Ennek előtte sok ezer esztendővel élt ez a Nemrót, de híre-neve fennmaradt. Mert Nemrót volt az apja Hunornak és Magornak, annak a két szép dali vitéznek, akik maradvái a hunok vagyis a magyarok.
Tudjátok-e miről volt híres Nimród fejedelem? Arról, hogy abban az időben, de még azelőtt is, de még azután is, nem volt emberfia, aki úgy értse és úgy szeresse a vadászatot, mint ő.
Így hallottam én a nagyapámtól, a nagyapám is a nagyapjától…”
De a mi mondai őstörténetünk is Nimróddal kezdődik: ”Messze, messze innét, a kékes-zöld vizű Meotis tavának partján, vagy még azon is túl, Perzsaországnak tágas rónaságán élt egy termetes óriás, Ménrót volt a neve. Vadat ha űzött úttalan erdők sűrűjében, nem volt párja neki hetedhét országban. Mert nagy kedve tellett Ménrótnak a vadászatban, holott módját lelte ökölre kelni rengeteg szilaj fenevadjaival. Csakhogy még inkább örvendett mellében a szív, ha látta két erős fiát: Húnort, a széles vállút és Magyart, a szilaj indulatút…” ( Gaál Mózes: Hun és magyar mondák). A csodaszarvas mondáját Arany János versbe is öntötte: „Száll a madár ágról ágra,/ Száll az ének szájról szájra/…Vadat űzni feljövének/ Hős fiai szép Enéhnek./ Hunor s Magor, két dalia,/ két egytestvér, Menrót fia./” (Rege a csodaszarvasról).
Nimród ősapánk a világ első királya is. Abban az időben élt, amikor még óriások és tündérek laktak a földön. Erdély, a Székelyföld tele van várakkal, melyeket óriások építettek. Nimród maga is óriás volt, és a legszebb, legnagyobb városokat építette. Benedek Elek jegyezte le Firtos és Tartod mondáját is: „Tündérek építették, még azon melegiben, hogy az Úristen a világot megteremtette. Mikor a tengervíz lefolydogált, szűrődött a föld színéről, egy gyönyörűséges tündér- királykisasszony szállott le a fellegek közül, ennek a magas hegynek a tetejébe, ott letelepedett, s mindjárt elhatározták, hogy egy szép várat építenek oda…”
Kőváry László kétszáz várat írt össze Erdély régiségei és történelmi emlékei című művében (Kolozsvár, 1892), melyek a hegyek legmagasabb csúcsain épültek, s melyeket”tündérek számára óriások építettek. „Erdély minden csúcsa élőfa várhely…ezer négyszög mérföldkövön kétszáz várnyomot találunk…ezen hegycsúcsi és hegyfoki várakkal maga a Székelyföld is tele van…melyek ismeretlen ősidőkben keletkeztek.” Ezek között közli Bálványos várának regéjét is. „Tündéreknek épült abban az időben, mikor a kövek meg se voltak keményedve, s a Büdös heggyel, ahol a rege szerint a Szent-Anna tava helyén vár állott, aranyhíd kötötte össze. Benne olyan óriási tündérek laktak, hogy a tündérleányok egy pár lépéssel Háromszék rónáin termettek, s az ökröket, mint apró csibéket szedték fel kötényeikbe, s repültek vissza a várba…”
A székelyföldi névanyag vizsgálata során jutottam arra a felfedezésre, hogy a Keleti-Kárpátok egyik hegyvonulata, a Nemere-hegység, több mint bizonyos, a székely Nemrót nevét őrzi. Az ezer éves magyar határ is a Nemere-hegység fő gerincétől nyugatra, a Veres patak mentén ereszkedett alá az Úz patakba való beömléséig, ahol határpont volt. Nyelvi vonatkozásban a magyar nyelvre jellemző sajátosság a mássalhangzók jelentéshordozó szerepe: N-M-R lehetséges olvasata a NeMeR. Ehhez kapcsolódik szorosan „a székelyek vihara”: „a büszke Nemere”, „a félelmes Nemere”, „a veszélyes Nemere” ( Orbán Balázs: Székelyföld leírása). Nemrót királyunk, aki most abban a nagy fényes óriás csillagban lakozik, melyet a görögül Orionnak/ Óriásnak hívunk, ha haragszik, olyan „orkánt csinál”, hogy mindent megfagyaszt és „elviszen”. Marti Ilonka regéje, melyet Finta István pávai pap szedett versbe, őrzi a Nemere szél bűvös erejét is : ”… Ő volt a hegyeknek tündér királynéja,/ Ha kialudt a nap, szeme meggyújtotta./ A bömbölő vihart lovául nyergelte,/ Mint a dörgés szökött felhőről felhőre.// Most is a Nemere üstökébe kapott,/ És mint a villámlás, rajta úgy vágtatott,/ …Süvöltött a nagy szél, tördelte a fákat,/ Mint tollat vitte a szikladarabokat,/ Minden erejével rémítően zúgott,/ Mintha most szusszanna legeslegutolsót.//… Keljen fel a vihar, székelyek vihara,/ Hogy semmisüljön meg az idegen csorda!”…(Orbán Balázs). Ez a félelmetes Nemere szél Háromszéken ma is fúj.
Nemrót királyunk építette Bábel tornyát is, s „münkököt es” ő tanított meg nagyapáink által templomokat, tornyokat építeni. Mi kicsi gyermekek, de inkább a „legénkék”, Erdővidéken bábóházakat építettünk, kicsi Bábeleket, „keresztbe tett boronásan” ( Horváth István: Tornyot raktam), négyszög alakban, amilyen volt az igazi, Nimród Bábelje is, s ha „leduvadtak”, mindig újra kezdtük. Ez a népi gyermekjáték, a bábóház építése, gyermekkorom egyik legszebb emléke, ma is él szülőfalumban, Bardocon.
*
Kovács Sándor főesperes (jobb szélen) és Kovács Árpád plébános (bal szélen), mellette Miholcsa József szobrászművész, a Nimród-szobor alkotója között a szoboravatáson megjelent MVSZ-csapat (jobbról balra): Bottyán Zoltán elnökhelyettes, Szász Zoltán (Erdély), Hompoth Zoltán (Magyarország), Fuksz Sándor (Felvidék), Horváth István (Kanada), Patrubány Miklós elnök, Oláh István Kárpát-medencei térségi elnök, András Dezső (Erdély), középen Tokay Rozália és Benkő Emő
Forrás: MVSZ Sajtószolgálat
Beküldte: Péterfai János
Hozzászólás
nagy köszönet ezen szép hozzáadásodért ! Szép és jó. Viszont ezzel eghy picit félreigazítasz bennünket. Másra koncentráltasz és ezzel elveszed az élét annak, amire kivánt szolgálni ...
még egyszer, itt azt szerettem volna veletek megosztani, hogy írásban lehet mindent, még hazugságokat is továbbítani, viszont a nyelvünk ezt nem engedi meg. A nyelvünk nem csak egy nagy kincsünk, de ez közben felügyelonk, parancsnokunk és nevelonk is. Tehát azon kívül, hogy ezen keresztül adjuk tovább a multunkról-valókat ... ez NEM a mienk, hanem mi vagyunk az ové !!!
itt az, hogy elemezzük ezen nyelvünket (mint BJF), az lehet félrevezeto. Itt (még egyszer !) azt akartam tudatni veletek, hogy mi, vagy bárki más írhatjuk a mi (a nyelvünk !!!) 'a-til-la' -ját akár hogyan is (Athila, Atila, Attila), ezt CSAK Atilla-nak tudjuk kimondani (kiváló magyarázat, egész biztos helyt-álló is Badinyi úré, itt csak arról van szó, hogy a NYELV megbízható. Az csak IGAZAT mondhat, miközben az írás, a leírt ... nem annyira ...
még egyszer köszi Zilikám a szép, jó, hasznos hozzátételedért ...
szeretettel
" A második az, hogy a nyelv fontosabb, mint az írás. NEm csak azért, mert sokkal osíbb, hanem azért is, mert az IGAZ. Egy példával; a mi 'a-til-la' szavunkat írásban akárhogy is látjuk, a nyelvünk képtelen ezt másként kimondani (tehát egy "t"-vel és
két "l"-lel). NEm mi döntünk ebben, hanem a nyelvünk. Lehet 'hazudnunk' az írásban, de soha a nyelvünkben ... "
* * *
Érdemes egy kicsit tájékozódni Atilla nevével még itt a honlapon is. Badiny Jós Ferenc is ezt írja e névről:
"Itt az ideje tehát, hogy megismerjük ATILLA nevének helyes értelmezését, mert ez az értelem megmagyarázza Atilla ,Jézus - hitűségét" is.
A nevét tehát így kell írni - két "L" betűvel ATILLA. Ugyanis ez a sumír nyelvtani szabályok szerint való, ahol "A" jelentése "víz", mint eredetforrás és átvitt értelemben "tudás". (Példa erre
E-A jelentése, a tudás temploma.) "TIL" jelentése "élet" és a hozzá ragasztott "LA" a határozó névutórag, amit ma névelőként használunk, mint "A" és "Az".
A-TIL-LA jelentése tehát:
az életet adó élet vize.
Az "élet vize" kifejezés pedig igen közel hozza Jézus Urunkat, hiszen Ő mondta így:
"Valaki pedig azon vízből iszik, melyet én adok neki, soha meg nem szomjúhozik, hanem ez a víz örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ôbenne. "( János 4: 14.)
ATILLA tehát azért kapta ezt a nevet szüleitől, mert ők ”Jézushitűek" voltak, de azért is, mert a táltosok meglátták a gyermekben a jövendő hatalmas urát, uralkodóját. Ezt a ,Jézushitet" ma vallásnak nevezzük. A hunok birodalma igen nagy volt és még hatalmasabb nagy királya - Atilla – népének vallását követte. Azt mondhatjuk tehát - mai kifejezéssel-, hogy a HUNOK "keresztények" voltak. A korabeli történészek mindent leírtak. Így például a "Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum" írja: "az evangéliumhirdettetik a szkíták és a dákok kozott". (30,2,92-93.)"
Bővebben itt (is) olvashatunk erről: magyarmegmaradasert.hu/szerzok/a-c/badiny-jos-ferenc/item/1704
az, hogy mi atyai ágon ezen nagy és híres személyiségtol származunk, annak egy legendánk (szóbeli !!!) ad hitelt. Ugyanazon legenda azt is mondja, hogy anyai ágon mi NEM vagyunk 'Nimród-i eredetuek, hanem szittyák. Emlékezzünk meg arról, hogy a két fivér Szittyaországban fejezte be vadászatát ahol társaival (50-50) külön letelepedett és ott helyi lyányokat, szittyákat-véve feleségül ott maradtak. Tehát a nyelvünk, aùmely számunkra az
elsodleges azonosító tényezonk, az bennünket szittyáknak igazol ...
a mai világban a nok egyre komolyabban vettek. Ez egy. A második az, hogy a nyelv fontosabb, mint az írás. NEm csak azért, mert sokkal osíbb, hanem azért is, mert az IGAZ. Egy példával; a mi 'a-til-la' szavunkat írásban akárhogy is látjuk, a nyelvünk képtelen ezt másként kimondani (tehát egy "t"-vel és
két "l"-lel). NEm mi döntünk ebben, hanem a nyelvünk. Lehet 'hazudnunk' az írásban, de soha a nyelvünkben ...
a nyelvünket, mint tárgyat vehessük (kellene !), így maga a történelemírásunk ... ha ezen keresztül vesszük, tárgyilagossá is válik ...
na manapság egyre több tudományág, tárgyilagos is besegít abban, hogy tisztán, helyesen lássuk multunkat ...
már sokszor tanácsoltam ..., a nyelvünket kellene nekünk követnünk a multban egyre messzebb. Lépésrol-lépésre. Az elso lépés ott az ún. honfoglalás ideje kell legyen. Addig biztosan tudjuk, hogy akik akkor magyarul beszéltek, itt éltek K-Eu-ban elsosorban. A lépésünk tehát azt kell elvégezze, hogy ott, akkor a bejöttek, vagy a befogadókat kell nekünk azonosítani a magyaroknak ?
na már itt van a hiba nálunk ! Hogy a fe¨nében lehet hitelünk (mások, vagy önmagunk elott is), ha még ott sem tudunk egy értelmes, védheto választ adnunk. Mivel az ásatási (tárgyi, tehát tárgyilagos), régészeti adatok azt állítják, hogy az akkor bejöttek, az összlakosság maximum 15 % -át érték csak el (ezt maga László Gyula 10 %-nak adja meg), akkor
egész biztosra tudnunk kell, hogy nyelvünk nem tolük, hanem az oket befogadóktól jön (lsd a bolgár, a lomárd és frank esetet !)
ezt nem a fenti kiváló, értékes, de foként hasznos írás ellenében, hanem mellé, párhuzamban ...
gratulálok erdélyi feleinknek ezért !
szeretettel, Lajos