MAGYAR LÁNYAINK ÉS FIAINK!

Nem kellett magyarázat, mindenki tudta mit jelent és miért kell a zászló alatt, a véres kard hívására a nemzet védelmére gyülekezni. Egy időben e felhívásnak megtagadása a hazaárulással volt egyenlő és mint ilyen, a megfelelő büntetést vonta maga után, de erre elvétve került sor, mert hazaszeretet, nemzettudat, büszkeség hajtotta őseinket a haza védelmére, bármi irányú ellenséges támadás ellen. Ezért vészelhettük át még a legvérzivatarosabb időszakokat is.

Álmos és Árpád, hosszú előkészület után elhagyták Kazáriát, új hazát foglaltak és így megmentették népüket, hitüket az elzsidósulástól és a szláv népekbe való beolvadástól. A megfelelő időt kivárva, végrehajtották jó diplomáciai érzéssel és hadi tudással, a történelem egyik legnagyszerűbb honvisszafoglalását. Nem menekülés közben bukkantak a Kárpát-medencébe, mint ezt szeretnék elhitetni velünk. A tudomány, a visszakövetkeztetés, okulás, már régen bizonyította ezt.

Nem barbár, bárdolatlan, pogányként érkeztünk Európába, hanem a Kelet akkori magasabb műveltsége ismeretének birtokában. Hisz épp ezért, ennek alkalmazásával tudtuk gyökeresíteni magunkat egy olyan központi területen (Kelet és Nyugat között), ahol senki más nem tudott a jó föld, a jó éghajlat, a jó határ védhetőség ellenére sem egy tartós államot létesíteni. Ez azért is sikerült, mert testvérnépek közé jöttünk vissza, akik nyelvünket beszélték, a szittya, hun, avar, jász, göcsei, kalotaszegi, székely magyar nyelvet.

Az Atilla örökségét visszafoglaló őseinket az itt élő népek nem támadták, hanem azokkal egy újabb vérszövetséget kötve, lefektették az újonnan alakult nemzetállam alkotmányát, és a népek testvéri egyetértésben elvegyültek. Tájszólásaik, szokásaik, temetkezéseik vidékenként különböztek, de magyar tudatuk összetartotta őket. Épp ez a bizonyíték, hogy az avarok, akiket itt találtunk, már keresztények voltak és itt vetődik fel a kérdés, hogy a közös jó viszony ellenére, Szent István miért nem kérte fel őket a kereszténység átadására, miért kellett az erőszakos, fegyveres német beavatkozás, amely megosztotta népünket, kiváltotta a Koppány-féle lázadást, amely kétségtelenül, nagyon meggyengített bennünket.

Ez időtől kell számolnunk az idegenek betelepítésével és a belső egység megoszlásával, ami létre hozta az idegenek felerősödését. Ehhez Szubatáj kán sikeres hadműveletei, népünk nagymérvű kiirtása járult azért, mert a hozzánk küldött tatár követeket, az akkori esztergomi érsek sugallatára, mint barbárokat kivégeztettünk. E kornak ez volt a legnagyobb sérelme, amelyet el lehetett követni. Ezért volt az általuk végbevitt kegyetlen pusztítás ellenünk.

IV. Béla király kénytelen volt idegenekkel benépesíteni az üres pusztává vált földeket. Ez az érvágás és a kényszerű vérkeveredés megváltoztatta népünk összetételét, ami alkalmat adott a német, majd a Habsburg térhódításnak, viszálykeltésnek, (Oszd meg és uralkodj politikának). Ezért főcélul tűzték nevünk befeketítését, a kizsákmányolás, az adóztatás és a mindent felülmúló fényűzés okozta adózási teher reánk rovását, az általunk okozott nyomor vádjának elterjesztését. Évszázadokon át ezt hirdették, tanították világszerte.

Ugyanakkor tudatosan pusztítottak mindent, ami a mi szellemi felsőbbségünket bizonyította. Rovásírásunkat, amely 30.000 évre megy vissza majdnem teljesen sikerült elpusztítani, csak a szerencse által maradt fenn. Ez írás a legnagyobb bizonyítékunk ősi műveltségünk eredetére, amivel Európában egyetlen más nemzet sem dicsekedhet. Ők önmagukat felmagasztalva, hamis ősi származási elméleteket dolgoztak ki, hirdetve úton útfélen, nem félve a hazugság leleplezésétől. Vakmerően a magunk és más népek műveltségi eredményeit sajátjukként kiáltották ki. És nincs a világon egy intézet, amely gátat vetne e közönséges hamisításnak. A MTA már évtizedek hosszú sora óta magyarellenes munkatervvel dolgozik, így lovat adva a még vakmerőbb rágalmazások alá.

A kommunista hatalmi időszak majdnem teljesen kitörölte belőlünk a nemzettudatot. Kozmopolita, liberális nézetet vettünk fel, ami talán nem is a mi hibánk, mert mást, különösen Ti fiatalok nem hallhattatok, csak magyar gyalázást, bűnösség felvállalást, határ változtathatatlanságot, szomszédok érzékenységét és azt, hogy zsidóellenesek vagyunk. Pedig íme a bizonyíték, hogy épp a zsidók védelméért maradtunk a németek oldalán.

Hernádi Tibor, hazai történész-író idézi Kovách G. István kutatási eredményét, melyet egy londoni könyvtárban talált: Fasiszta Nemzet? Antiszemita Magyarság? című írásban (Hunnia, 1991). Ez a bizonyíték 1943. október 14-i dátummal C12035 szám-jelzéssel, és 1943. október 15, F.O. 371/34498 számmal van nyilvántartva.

Ebben a dokumentumban „Namier professzor (zsidó képviselet) aggodalmát fejezi ki Magyarországnak a német szövetségből való idő előtti kiugrása miatt. Megállapítja, hogy Magyarországon a zsidók biztonságban élnek, de a háborúból való kilépés, vagy annak akár a kísérlete miatt, Németország megszállná Magyarországot és ezzel a zsidók biztonsága veszélybe kerülne.”¹

Az itt említett okmányból megtudhatjuk, a brit kormány elutasító válaszának magyarázatát A. W. S. Randall leírása szerint.

„Namier professzor a zsidó képviselettől (agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserben hagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800.000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. A zsidók itt – mondta ő – úgy vélik, hogy Németország nem engedi a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt megtudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.

„Azt mondtam, hogy a lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a Tablet legutóbbi cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a Szövetségesek oldalára.

„Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.”

(Kézírás) „E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.”

(A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula: Magyar Brit Titkos Tárgyalások, 1943 című könyvében, Kossuth Könyvkiadó, 1978)

E bizonyítékokat elhallgatni, vagy letagadni nem lehet. Épp ezért, nem a zsidó nép magyarországi meghurcolásának vádjával kell, hogy illessenek bennünket, hanem vérünket ontottuk védelmezésükért, s az ezért megérdemelt megjutalmazást kell kiharcolnunk. Az újságokban időnként megjelenő magyar zsidóellenes megnyilatkozás nem más, mint egy globálista, hatalmon lévő volt kommunista, kozmopolita, liberális kis csoport, idegen célokat szolgáló, nemzet veszejtő munkássága.

Hogyan történhetett az, hogy a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEAS) megakadályozhatta Honalapítónk zászlajának köztéren való kifüggesztését? Azzal a lehetetlen okolással történt, hogy fasiszta jelkép. Hogyan lehet Honalapítónk 896-ban fasiszta? E zászló csupán való történelmünk felelevenítése, az ősök iránti tisztelet megnyilvánulása és harcunkhoz való erőmerítés.

Az utódállamok 82 év óta minden nap bizonyították magyargyűlöletük és népünk minden fortéllyal való kipusztítását. 82 év óta testvéreinket megkülönböztetett, alsóbbrendű, jognélküli sorban tartják és nyíltan hirdetik az újabb földterületek iránti követeléseiket és mindezt a liberális nyugat engedélyezésével. Ha szomszédjaink célkitűzései egyszer valóra válnak, magyar nép reménységei, Lányok és Fiuk, akkor mit gondoltok milyen sors vár Rátok?

A nemzeti érzület megnyilatkozása nem szégyen, nem megvetendő, hanem nemes lelki adottság, kötödés őseinkhez, amit sokatokból kineveltek. Szabad magyarként élni, mint ahogy szabad románnak, szerbnek, szlováknak, zsidónak, franciának és amerikainak lenni. Ugyanilyen jogos magyar nemzeti ragaszkodástok, csak előbb közös erővel váltsátok le a hírszolgálati szolgáltatók magyarellenes hírverőit.

Anyák, vállaljátok a boldog állapotot, mert ez nem teher, hanem isteni adomány. Ha nem szültök, a román és a többi népek szaporulata törvényszerűen feltölti az üresen hagyott helyeket, és akkor talán már a Ti életetekben bekövetkezik, hogy teljes jogfosztottságban kell szolgálnotok az életrevalóbb, nemzeti érzéssel bíró szomszéd népeket.

Én nem akarok erénycsősz lenni, nem szolgálom az erkölcstelenség, a léha, ledér, meggondolatlan szerelmi egyesüléseket – amely korunk mindennapi megnyilvánulása lett – a nők testük feletti rendelkezésének álnok, megtévesztő jelszava alatt, amely a nőket lealacsonyította, egyszerű élvezet kielégítés eszközévé tette.

De ha már megtörtént a galiba, akkor ne öljétek meg gyermekeiteket, mert ők is már éppen úgy mint Ti, élni akarnak. Neveljétek fel magzataitokat, a sok nehézség ellenére is. Ezzel lerójátok ifjúkori kisiklásaitokat. A sok áldozat, a gyermek közelsége, annak fejlődése, a Ti képmásotok gyönyörűségei, minden elszenvedett fáradságot, nélkülözést sokszorosan visszafizeti. Ezzel a cselekedettel honleánnyá, a haza megmentőjévé váltok. Lelketek visszanyeri megnyugvását, nem fog üldözni az a gondolat, hogy saját gyermekeitek gyilkosai lettetek.

Népünk Istene, Boldogasszony, segítsétek ráeszmélni tehetséges fiataljainkat, hogy csak ők menthetik meg romlásnak indult, elnyomott Hazánkat.

Botos László

2004-10-18

Beküldte: Ballán Mária

1 Hernádi Tibor: Kiknek állt érdekében a második világháború, Baja, 1998, 252-253.