Kedves Izabella,nagyon jonak tartom az olvasmanyt.Sajnos mi magyarok Mohacs ota nemtudtuk az orszagunkat megvedeni mert kevesen voltunk-nemtartottuk be Isten mondasat hogy szaporodjatok,aztan meg rosszul valasztotuk meg a szövetsegeseket ha egyaltalan volt.A Habsburgok 1670 környeken behivtak a szerbeket Arsenijevicsel az elen, a magyarok meg beengedtek.Aztan meg nemeteket telepitettek be Magyar területekre.Szerbeket behoztak Krajina mai Horvatorszag az orszagot vedeni.A mai Horvatorszag kizavarta a majd 400 ezer szerbet akiket Vajdasagban helyeztek el.Vajdasagban külömben Jugoszlavia megalakitasaval 1921-be szerb kialy Montenegrobol hozott telepeseket. 1945-ben Tito Ismet delröl altalaban crnagorabol hozott telepeseket be, ezt mar Vajdasag Magyar lakta terülate nem birta ki.Az en gyerekkoromban Ujvidekik meg az ötvenes es hatvanas evekben Magyarul beszeltek.A a hetvenes evekben a nepszamlasaon meg 630 ezer Magyar volt.Ma a szabadkai allomason meglepödve olvasom a tablat szerb es Ciril betüvel irva: November harmadikan 1918 -a szerb hadsereg felszabaditotta Szabadkat.Az ujj kololistak Krajinabol tehat tudjak.Az ötvenes evekben meg a montenegroi kolonista megtanult magyarul.Ma nincs kitöl,de mi, en is hibasak vagyunk mert elmentünk.En is elhagytam a hetvenes evekben azt a Jugoszlaviat akit soha nemereztem hazamnak.Sajnos Magyarorszagon mindig megkerdik hol tanultam honnan tudok magyarul Mert szüleim magyarok voltak mondtam. Ezer evig ott nemvolt hatar.Szep napot.

Kedves Izabella!

Mindenekelőtt köszönöm dicsérő szavait! Az Ön itt leközölt hozzászólását feltenném honlapomra, feltéve, ha azt engedélyezi még a következőkben leírt gondolataim elolvasása után is.

Többnyire egyetértek a Magyarok IX. Világkongresszusán az Ön által elmondottakkal, de már bocsánatot kérek, abból is hiányolom a természetes emberi érzelmek és a magyar mentalítás változásainak áttekintését, mely mára már a legfőbb akadálya egy trianoni revíziónak, és amelynek szóba hozatalát mindenki kikerülni próbálja, vagy inkább szőnyeg alá sepri! Elmondom, mire gondolok, de nem leszek sem rövid, sem kíméletes!

Edvard Benes dekrétuma után, mi magyarok egy bűnös nemzett lettünk, és ezt főleg a trianoni határok túloldalain élő magyarok érezték meg igazán! A kollektív bűnösség elve alapján elvették szinte mindenüket, megbélyegezettekké váltak saját szülőföldjükön! Az első és második bécsi döntés után felcsillant még valami remény, de a vesztes második világháború után, huss, az végleg elpárolgott! Köszönhetően annak, hogy az 1945 utáni „magyar” kormányok, még a lakosságcserének nevezett valami után sem álltak ki a szülőföldjükön megmaradtak jogos érdekei mellett! És ez így volt az EU csatlakozás körül is, utána is. Gyakorlatilag látható, hogy a magyarság kollektív bűnössége még kimondva- kimondatlanul, a szomszéd országok jogrendjében, pontosabban joggyakorlatában tartja magát, mely ellen a kormányzataink semmit sem tesznek igazából, legfeljebb csak annak látszatát keltik manapság!

Mivel a mindenkori „magyar” állam magukra hagyta Őket, a továbbiakban csak túlélni, az adott körülményekhez képest jobban élni szerettek volna teljes joggal, és asszimilálódni kezdtek a kényszer hazájuk többségéhez! Én még emlékszem az 1970 –es évek közepén „viccként” feltett kérdésre: „Melyik a második legnépesebb magyar város?” A helyes válasz: Bukarest! (Miskolc lakossága akkor lehetett úgy 300-350 ezer?) Közel 500 ezer magyar hagyta el Erdélyi lakóhelyét, nem csak a „szolid rábeszélés” miatt, hanem mert jobb életkörülményekre vágyott! Bukarestben látta meg azt! Helyükre pl. Bukovinából telepítettek be embereket, akiket még a román értelmiség is tudatlan, műveletlen népcsoportnak tartott! Ön szerint ma mennyien vallják Bukarestben magyarnak magukat? Mennyien beszélhetik nyelvünket? Ha nem is ilyen léptékekben, de így volt (és van) ez, minden környező országban! Jugoszláviában, majd Szerbiában hasonló volt/van a helyzet, az elvándorló még magát magyarnak tartó, fiatalság helyére benyomultak a szerbek.

Azután jött Gyurcsány a maga 2002 évi beszédével, mely miatt a 2004. évi népszavazás a trianoni határokon túli magyarság honosításával kapcsolatban érvénytelen lett! Ez gyakorlatilag egy szakadékot képezett a Csonka Haza és a külhoni magyarok között! Később ezt a helyzetet a Fidesz (Fizess) nevű párt a maga javára fordítja, látva azt, hogy a hatalma fenntartása érdekében szükség lehet majd a külhoni magyarok szavazataira! Ma ott tartunk, hogy olcsó üveggyöngyökért cserébe – melyek még talán hamísítottak is, rajtuk legfeljebb a „Made in Tajvan” felirat áll – a külhoniak Orbán hatalomban tartását segítik elő. Át nem látva, hogy az, milyen nemzetrontó, magyarságot megosztó stratégiát követ! De Orbán honosította Őket (ezzel ugyan már régen tartoztunk nekik), így szinte ingyen nyaralhatnak öt napot pl. a Zánkai táborban a gyermekeik, és pénz áll – leginkább vezetőik számára – a házhoz! Közben meg – feltételezem - a nemzetáruló Pásztor Istvánfélék még ott is jelen vannak, ahol az Ön említett beszéde elhangzott! Félreértés ne essék, nem sajnálom a pénzt a külhoni gyerekektől, ez nagyon távol áll tőlem! Nem sajnálom az általunk megtermelt pénzt a „magyarnak” mondott szervezetek támogatásától sem,- főleg ha értelme lenne - de amikor e csonka Hazában a külhoniak által is támogatott kormánypártok szétlopnak minket és mindent, még ami mélyen le is van betonozva, seggünk már kint van a gatyából, mára már Románia is lekőrözött minket gazdasági téren, akkor bizony felszólalok az ellen, hogy kintről (is) az Orbán-rezsim fennmaradását támogassák nemzettársaim, az üveggyöngyök fejében! Én még sohasem tanácsoltam nekik pl., hogy ők az RMDSZ-t, VMSZ-t támogassák, vagy milyen miniszterelnököt válasszanak „maguknak” – ezt ők jobban tudhatnák - mert én nem ismerem annyira a helyi viszonyokat! És ők pontosan ismerik az ittenieket? (Közben persze van véleményem, amit néha le is írok!)

Tessék megnézni! Románia uniós csatlakozása után, már az Erdélyiek – Gyurcsány szerint románok - többsége sem itt vállal munkát, mert azért ismerik az itteni fizetési-, adó-, és árviszonyokat! Az otthonmaradottaik azért támogatásunkat elfogadják! Koldus támogat nála lassan gazdagabbat! Azért, ha szükségük van rá, a még estenként ingyenes egészségügyi szolgáltatásainkat igénybe veszik, pedig sok esetben egyetlen forint adóval, tb járulékkal nem járultak ahhoz hozzá! (Sőt tovább megyek! Nem egyszer hallottam olyan suttogást, hogy közülük egyesek soron kívüliséget élveznek a szakrendeléseken, miközben az életét itthon ledolgozó magyar a várólista végén van!)

Kedves Izabella! Láthatja – ha úgy tetszik – látszólag „már engem is elért” a mindenkori kormány nemzetromboló, megosztásunkra törekvő, gyakorlatilag hazaárulással felérő stratégiájának következménye! Akkor mit gondolhat a nép egyszerű fia, aki magáról úgy véli, nem tud fogalmazni, és úgy megnyilatkozni – vagy nem is mer! -, hogy az egyértelmű legyen? Pedig hasonlóan gondolkodik józan paraszti eszével!!!

A továbbiakban néhány példa az általam (is) átélt „magyarsággal” kapcsolatos történésekből, úgy, ahogy eszembe jut, de nem időrendi sorrendben:

Az 1980- as évek eleje- közepe lehet talán: Szolgálati úton vagyok Csehszlovákiában. Nem írok Felvidéket, mert az már akkor sem volt az! Zólyomból visszatérően, ahol már egyáltalán nem beszéltek magyarul, - viszont tényleg mindenhol nagyon kedvesek, segítőkészek voltak - betérek Nyitrára, hogy gyerekemnek ruhákat vásároljak. (Akkor az még nem volt vám-bűntett, viszont sokkal olcsóbbak voltak az árak, mint itthon.) Hatalmas áruház, nálunk csak talán Pesten volt található hasonló, viszont még nem önkiszolgáló. Bámulok a választékon! Megállok a gyermekrészleg pultja előtt jó pár méterre, nézegetek, közben hallom, ahogy a két fiatal csinos eladó hölgy egymással beszélget jó hangosan, akcentus nélkül folyékonyan magyarul. Megszólítom őket, mire az egyik kizárólag szlovákul hajlandó szóba állni (másik meg sem szólalt), mindenféle könyörgésem ellenére is! Látszólag nem értjük egymást, pedig ő pontosan ért engem, a mutogatást sem veszi, vagy nem akarja érteni, végül üres kézzel távozok.

Úgy 8-10 év körül: Esztergagépért megyünk Szlovákiába. Komárnoban megállunk a tehergépkocsihoz elektronikus autópálya kütyüt venni, a benzinkúttól vagy száz- kétszáz méterre. Kérdezem: „Beszélnek magyarul?” Válasz: „Persze, itt mind magyarok vagyunk!” Elő a forgalmi engedélyt, diktálom az adatokat, közben mutatom is a dokumentumot, fizetek, nagyon megköszönöm a segítséget, kütyü megvan. Talán ötven km-rel később jön mögöttünk a rendőrautó, lehúzódunk, bár bőven elférne mellettünk a másik sávban, de leállít minket. Egyértelműen ránk vadászott! Kiderül, rossz (ha jól emlékszem alacsonyabb teherbírásra vonatkozó kütyüt kaptunk) és éktelen büntetés jön. Míg a gépkocsi vezetőjét szórakoztatja az egyik, megtudom a másik magyarul anyanyelvi szinten beszélő hatóságtól, hogy Komárnóból küldték ránk őket, mondván rossz kütyüt kértünk a benzinkúton! Arról, hogy a forgalmi engedély a magát „magyar”-nak tituláló eladó kezében volt, hogy a teherkocsit még csak nem is láthatta, nem beszélek! Szándékos megkárosítása a magyaroknak, állítólagosan „magyar” által!

Erdély 1995 körül! Társas út autóbusszal Székelyföldön. Megállunk az étterem előtt, a busz elé vág egy kocsi, kipattan a vezető és könnyekkel a szemében: „Magyarok, de jó, hogy megjöttetek!” Ölelgetjük egymást, de közben mindannyian sírunk! 5-6 évvel később ugyanitt: Két fagyit kérek. Az eladónő miközben kiszolgál, egyfolytában arról beszél, milyen rossz dolguk van a román elnyomás alatt. Kifizetem a kért összeget, de utóbb sokallom, visszanézek, a kiírt ártábla szerint, majd a háromszorosát kérte el, mint ami jár! Nem reklamálok, érezze komfortosan magát! De ez a módi és szándék megismétlődik máshol máshelyeken, a kürtöskalács árudában, és akkor is mikor sört és üdítőt kértem egy másik helyiségben! Csak azért, mert lerítt rólam: magyar vagyok! Mindez „magyarok” által, magyarul! Persze nem hagytam már magam többet átverni!

Talán 2008.-2011. környéke: Sokan települnek át „koldusszegényen” Erdélyből. Bár még nem lenne rá szüksége, nővérem is alkalmaz takarítónőként egy áttelepültet, leginkább azért, hogy segíteni tudjon neki, úgy, hogy sértésnek ne vegye! Nem cigány! „Magyar”, garantálhatom, mert többször találkoztam vele! Bőségesen megfizeti, a kért összegen felül is! Ebéddel, itallal kínálgatja, amikor munkáját végzi, persze ezeket ingyen! Majd pár hónap elteltével, mikor lebukott, kiderül, rendszeresen meglopta. Ez Diósdon volt, a környéken nagyon sokan jártak így! A lopás elkövetői csak részben azonosak, de mind állítólagosan Erdélyi! Mennyi hasonló történet lehetett még szerte az országban? És az erdélyiek csodálkoztak, mikor később a metrón, vonaton lerománozták őket? Tudom, nem lehet általánosítani, nem is akarok, de azt is tudom: „Aki korpa közzé keveredik, megeszik a disznók!” Még akkor is így van, ha nem önszántukból kerültek román fennhatóság alá!

Nem folytatom, inkább néhány ellenpélda! Önre bízom, hogy eldöntse, kikben van együttérzés, segítőkészség! Magyarban, vagy másokban?

1986 Bulgária „Aranyhal” kemping: 3 kocsival, baráti társasággal végre kijuthatunk a Fekete tengerhez. A sópárás levegőtől egyik barátom Wartburg gépkocsijának vezető oldali ajtaját úgy 4-5 nap után, kb. 1/3 -ig lehet kinyitni, azután se feléd, se hozzád. (A korabeli műszaki állomások itthon azzal „szórakoztak”, hogyha akár az egyik első ajtó is „lóg”, nem hosszabbították meg a forgalmi engedélyt. Barátom, aki alapszakmáját tekintve esztergályos, pontos illesztéssel kicserélte a zsanér csapját az alig egy hónappal korábbi műszaki előtt.) Megpróbáljuk az ajtót visszazárni, ketten vállal toljuk a harmadik kézzel feszül neki. Az ajtó meg sem mozdul, a kocsi viszont már emelkedik! Bent fejen állva leszerelem a zsanért és fúrógépet keresünk a kempingben, melyre annyi az esély, mint egy tűt megtalálni a szénaboglyában! Először az igen nagy létszámú magyarokat keressük fel. A legenyhébb válasz: „B.zd meg egy komplett eszterga van a kocsimban!” és röhej. A nem magyaroknak oroszul, németül és főleg mutogatás útján próbáljuk elmagyarázni a kérést! Rohannak a sátorba és hozzák a dugóhúzót! Másnap irány a szerviz. Az akkori bolgár viszonyok között ezt úgy kell elképzelni, hogy egy 25 m2 –et sem elérő valami, ahol a fúrógépen tábla „Nem működik” felirattal, de az acetilén gázpalack is üres mutatja a tulaj, tehát kimelegíteni sem tudjuk a rozsdát! A közeli városban fellelünk egy parti őrséghez tartozó hajójavító állomást, bekéredzkednénk. Rossz orosz tudásommal próbálok szóba állni a kapuőrrel, melybe német szavakat is vegyítek kényszerből. Válaszából annyit értek, hogy valamilyen munkaszüneti nap van, és nem engedhet be. Erre hangosan elkáromkodom magam úgy jó magyarosan. Mire akcentus nélkül megkérdezi: „Ti magyarok vagytok?” A kislábujjam is vörös, miközben ecseteli, hogy Budapesten a műszaki egyetemre járt. Egy bolgár portás!!! Örömében, hogy magyarul beszélhet (folyékonyan!) kinyitja a hatalmas forgácsoló csarnokot, majd a lezárt szerszámos szekrényeket! Elvégezzük a munkát, probléma megoldva! Hálás köszönet és álmélkodás: itt még a portás is egyetemet végzett? Átutaztuk Bulgáriát, eddig nem úgy tünt!

Omis (Horvátország) 2010 évek eleje: Kimegyünk a piacra, nézegetünk, de egymás között természetesen magyarul beszélünk. Meghallja az eladónő és valami felvett éktelen magyarsággal kérdi: „Magyarok vagytok?” Igenlő válasz után közli, bármit vehetünk nála, és 10% kedvezményt kapunk mindenre, mert Magyarország szállította hazájának a háború idején a géppisztolyokat! (Vásárlás után még elbújva visszamaradok, mert kíváncsi vagyok arra, hogy ez a gesztus nem csak egy üzleti fogás volt-e? Egyértelműen nem! Árengedményt csak mi kaptunk.)

Dubrovnik 2014 körül: Fent az óváros várfalán, valami emléket szeretnék vásárolni az egyik butikban. Mondom a magamét többnyire németül, de a város neve hírtelen nem jut eszembe! Totális blokk. Feltalálva magam, Raguzát mondok Dubrovnik helyett, mire az eladó szeme felcsillan, és közli velem: magyar vagyok! Ezt mondjuk eddig is tudtam. Vásárolok néhány emléket, fizetek, majd visszanézve látom vagy 30% -al kevesebbet számolt, mint ami kiírva van! Pusztán azért, mert Ő is, én is tudtam, hogy Dubrovnik – akkor még Raguza néven – hűbérese, adófizetője volt, százötven évet meghaladóan, védelemért cserébe a Magyar Királyságnak!

Pár évvel később újra Dubrovnik, de már jön velünk lányom is. A várfal előtti pénztárnál két felnőtt és egy diákjegyet kérek. Mire kérik a diákigazolvány felmutatását. Lányomra nézek, de nincs nála a kért dokumentum. Ezt angolul közli a két pénztáros fiúval, akik kérdezik hova jár egyetemre? Veszprémbe –megy a válasz. Pontosan tudják, hogy Veszprém egyetemi város, mondják is, és rögtön a veszprémi kézilabda csapatról kezdenek el beszélni. Említik néhány csapattag nevét, lányom folytatja a felsorolást. Diákigazolványról már szó sincs, fizetem az eredetileg kért jegyek árát, de ők még percekig beszélgetnek a veszprémi kézilabdacsapatról és annak eredményeiről! Mire befejezik, mögöttünk a sor már legalább 30-40 méteresre nő.

Mindezeket azért írtam le, hogy ott ahol kell, pl. a Magyarok Világszövetségénél is, felismerjék végre, hogy a magyar emberek mentalítása nagyon, de nagyon káros irányba megváltozott az elmúlt száz évben! Magyar, magyarnak lett farkasa, ha tetszik Önnek (is), ha nem! És amíg ez a felismerés nem jut el a nemzetvédők tudatáig, addig megfelelő válasz sem születhet a probléma feloldására, sőt a gondok halmozódni fognak! Szoktam olvasgatni, sajnos nem eleget! Az első világháború idején még a vérét adta magyar a magyarért, de horvát- tót- stb. is a magyarért, és ez megfordítva is igaz volt! Azután jött a legitimisták (királypártiak) és a horthysták közötti ellentét, mely megváltoztatni kezdte az emberek mentalitását, de ez még szakadást csak csekély mértékben eredményezett! A második világháború (főleg első időszakában), újra egységes lett a nép. Ami azután következett és mostanáig hat, az valami borzalom! A rákosi féle vészkorszakban a szomszéd a szomszédját mártotta be, csak azért, hogy ő és családja túlélhessen! 1956 után úgyszintén! És jöttek éjszakánként a fekete autók! Nem részletezem. Az „Oszd meg és uralkodj rajtuk” elve, mostanában csúcsosodik ki úgy Isten igazából! Irdatlanul megosztó a Fizess (Fidesz) párt politikája, mert különben normális magyar viszonyok között nem tudna fennmaradni egy éven túl sem, uralkodni meg főleg nem tudna rajtunk ilyen, valójában nemzetgyűlölő párt, a népet sújtó jogszabályaival!

Kár a trianoni határok revíziójáról álmodozni – mondom én józan fejjel, és közben én is azt teszem olykor -, ha a magyar emberek mentalítása eszement irányt vett! Lassan már magyar nemzetről sem beszélhetünk, egy egységes Magyar Nemzet pillanatnyilag pedig leányálom! És ezt a problémát sehol sem vetik fel! Úgy tesznek, mintha nem látnák! Pedig létezik! A Magyarok Világszövetségében sok értelmes-, jóakaratú-, jó szándékú ember van, amennyire én azt tudom! Most nem mondom, hogy „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”, de ha a Világszövetségről alkotott előbbi véleményem igaz, első lépésként ki kellene zárni soraikból – ha úgy tetszik - pl. a „pásztor istván” féle alakokat! (a kisbetű nem elírás!)

Józan megfontolásom szerint, ha mondjuk az ENSZ egyik napról a másikra úgy döntene, hogy visszaállítja a Trianon előtti határokat, az egyenértékű lenne a magyarság totális kiirtásával! Gazdaságunk, gazdasági teljesítményünk, minden sikerpropaganda ellenére szinte nulla, a német és izraeli tőkének kitettségünk iszonyatos. A területek visszaadásával az ott lakó, nem magyar érzelmű és nyelvű népesség is hozzánk kerülne, amit ők nemzetszakadásként értékelnének, de amúgy is, a gazdasági helyzetünkkel kapcsolatban említettek miatt ők ezt a döntést soha nem fogják elfogadni! Ön szerint akarnak rosszabbul élni, mint most? A fegyveres élet-halálharc elkerülhetetlen lenne! Megértésem érdekében megfordítom a kérdést: Elfogadná Hazánk népessége hogy valakik pl. Kongóhoz, vagy Szudánhoz csatolják?

Pontosan tudom, hogy hozzászólásom miatt mindennek el fognak mondani az azt olvasók! Minden leszek, csak magyar nem! Sőt! Én leszek a magyarságot megosztó utolsó, gazember senki. Pedig valahol a tudatuk alatt többnyire értik, hogy az itt vázolt kormányzati cselekmények a megosztóak, és nem a probléma általam történő felvetése! Azzal, hogy a koszt a szőnyeg alá seperjük, attól még az a lakásban jelen van! Csak rejtve, alattomosan! Ráadásul ugyanúgy fertőz! De tudom, ez a módi járja e Csonka Hazában, ezért a mocskolódást is el fogom tudni viselni, mint sok mást eddigi életem során!

Üdvözlettel: Madarász László

Nagyon tetszett Madarász László Trianonnal foglalkozó írása. Mellékelem a Változó világ és Trianon című előadásom szövegét. Örülnék, ha betenné a heti ajánlatába.
Üdv:
Király B. Izabella

A változó világ és Trianon
(Esélyeink a legújabb kori világválság idején)

(Király B. Izabella előadása a Magyarok IX. Világkongresszusán

2016. augusztus 16.)


Tisztelettel köszöntöm

a Magyarok Világkongresszusának minden résztvevőjét!

Trianonról és az azt megelőző évtizedek eseményeiről meglehetősen bőséges irodalom olvasható. A szívszaggató veszteséglistát mindannyian ismerjük. Előadásomban megkísérlem a jelen és a közelmúlt történéseit összefoglalni, és a megoldás egy lehetőségét adni a címben foglaltak szerint: azaz latolgatom esélyeinket a legújabb kori világválság idején.

A Vízöntőtől remélt korszakváltás, a történelmileg törvényszerű világválság itt van. Az ismert emberi történelemben páratlan, totális világhatalomnak, az elképesztő sikertörténetnek vége. Lelepleződött és megbukott a világot tönkre juttató pénz- és politikai rendszer, a globalista világgazdaság, Szemünk előtt zajlik a Finálé. Haláltusája brutális! Lényegében zajlik a III. világháború. Ennek rémítő hozadéka a népvándorlás is.

Valószínű, hogy az emberiség, és a vándorló tömegek fel sem fogják ennek a Canossa-járásnak a világtörténelmi jelentőségét. A menekült-kérdés nem nemzetközi jogi kérdés, hanem az egész világot érintő történelmi-politikai kérdés, ami nem oldható meg kerítéssel, pénzzel, imával. Meggyőződésem, hogy az egész emberiséget érintő és törvényszerű válság betetőződéséről van szó. Mivel a probléma globális, a megoldás is csak az egészre irányulhat.

Óriási változások elé nézünk. Változnak a határok, új szövetségi rendszerek alakulnak, új világszemlélet, új koreszmék jelennek meg és hatnak, éppen most hatnak a mindent kiegyenlítő „történelmi mélyáramlatok”. Helyrezökken a kizökkent idő. A kor embere most igazán érzékelheti, történelmi időket él.

Lehet, hogy furcsának hangzik,

de Trianonnak volt néhány nagy horderejű pozitív hozadéka.

Először is: Írók, tudósok, művészek, nemzetbölcselők, és nemzetpolitikusok a trianoni sokk után lázasan kezdték kutatni az okokat, önmagukban is keresve a hibákat. Ezer esztendős történelemszemlélet és világnézeti fundamentum bukott meg a Versailles-i kis-kastélyban. Rájöttek, hogy a katedrákról és szószékekről hazug, hamis, és nagyon negatív gondolatok uralták a magyar közgondolkodást. Nemzeti önismeretünk, Padányi Viktor szavaival élve: nemzeti metafizikánk téves, megalázó, szolgai, sőt pusztító, öngyilkos negatívum! Míg minden nép ösztönösen a saját érdekeit védi, addig mi, a jó keresztények, a „Nyugat védőpajzsa” szerepében tetszelgünk.

Padányi mondja: Nem a Nyugat védelme a mi rendeltetésünk. A Nyugat mindig elég hatalmas volt ahhoz, hogy megvédje önmagát, s, ha nem tudja, az nem a mi kicsivé zsugorított országunk feladata. (Ezt a mai magyarországi hivatalos politika kritikájaként is illendő értelmezni.) Sőt! A közelgő századik évforduló megköveteli, hogy a mi generációnk is tartson önvizsgálatot: Van-e egyáltalán Trianon-stratégiánk, s ha van, akkor helyes úton járunk-e?

A másik nagy jelentőségű pozitív hozadéka Trianonnak, hogy a magyar értelmiségi a magyar lényegének, mibenlétének, küldetésének, - ha van ilyen - a megismerése érdekében óriási gyűjtő és kutató munkába kezdett. A nyugatosokkal szemben keletieseknek nevezett magyar értelmiségi, diákok, falukutatók, zenekutatók, nyelvészek teremtették meg a Hungarológia tudományát. Felbecsülhetetlen értéket, és bizonyítékokat gyűjtöttek össze, aminek a cél érdekében történő felhasználása a mai napig késik.

Harmadsorban fontos pozitívum, hogy láthatóvá vált a Kiegyezés utáni magyarországi értelmiség végzetes megosztottsága, annak magyarellenes vonulata, ami, azóta is uralja a magyar társadalom minden területét, és gondoskodik arról, hogy a Hungarológia eredményei nem kerülhessenek be a magyar köztudatba, viszont ma is elevenen élteti a magyarságban a bűnös nép tudatot. (Lásd a mai magyar általános iskola 8. osztályos diákjaink készült Állampolgári ismeretek című történelemkönyvet! A XX. sz. eseményeit tárgyaló könyvben a Trianon szó talán kétszer fordul elő, kis betűvel, jelzős szerkezetben. A holokauszt és a magyarországi zsidóság helyzete 10-15 oldal.)

Az 1990-es évek rendszerváltozása hozta el azt az újabb felismerést: a Trianoni merénylet kifejezetten Magyarország megsemmisítésére irányult. Az 1980-as évek végén, kilencvenes évek elején, amikor adott volt a lehetőség a kárpát-medencei történelmi Magyarország békés helyreállítására, a hivatalos magyar politika hazaárulást követett el. Amikor a Szovjetuniót, Jugoszláviát, Csehszlovákiát lényegében nagyhatalmi döntéssel szétszedték, a két Németországot egyesítették, az Antall József vezette hazaáruló magyar kormány (és parlament) 1993. május 11.-én megkötötte a trianoni döntést véglegesítő alapszerződések között az elsőt, a magyar-ukrán alapszerződést. Horn idejében köttetett a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződés. Lehet persze jogászkodni, hogy Trianon, és az alapszerződések is jogilag érvénytelenek, de attól még vannak!

(Jellemző, hogy Kucsma, akkori ukrán elnök lepődött meg legjobban, hogy nekünk, magyaroknak nem kellett Kárpátalja! Megbízható források szerint Csehszlovákia felbomlása után a Felvidéken üresen álltak a szlovák laktanyák. Puskalövés nélkül lehetett volna visszaszerezni Felső-Magyarországot. Antall József a téma felvetését is megtiltotta azoknak, akik egyáltalán tudtak ezekről az információkról, bizalmas fax-üzenetekről.

Balladure, akkori francia miniszterelnök még azt mondta: Közép-Európa problémái Trianonban gyökereznek! Azután 1994 júniusában, Párizsban stabilitási konferenciát rendeztek. Ott úgy döntöttek, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozás feltétele a „hátsó szándék nélküli jószomszédi kapcsolatok”, melyeket alapszerződések aláírásával kell bizonyítanunk! Ha valóban menni akartunk volna a NATO-ba és az EU-ba, akkor nemzetközi szinten valósult meg a zsarolás bűncselekménye! De, hát ki akart menni? A rendszerváltó kampányban nem erről volt szó! Ezzel lényegében később sem igazán szembesült a magyar közvélemény. Csak úgy megtörténtek az események! A nagyhatalmak leplezni szándékozott kifejezetten magyarellenes nagy igyekezete arra irányult, hogy az 1990-es szabad választásokon felhatalmazott demokratikus és nemzeti parlamentek, mintegy népakaratként szavazzák meg az alapszerződéseket. (Itt természetesen azonnal fölmerül a kérdés, mennyire volt szabad a választás, és mi célból, kiknek az érdekében történt a rendszerváltás.)

Napjainkban a Trianon-kérdéssel foglalkozó szakértők – különösen 2010-ben a „nemzeti összefogás napja” törvénybe iktatásának indoklásaként - sorra jelentették meg „tényfeltáró” tanulmányaikat. Óriási adathalmazzal takart maszatolás! S aztán az össznemzeti összeborulás! Folyik az ősmagyar múlt kultuszhelye, a székely „körültáj” gyűlések történelmi színhelyei, Bálványosvár és Tusnádfürdő – tusványosítása, s a még érintetlen magyar lelkek megrontása. Egy kétségbeesett erdélyi magyart idézek: „Összedől a magyar érzelmű emberben az egyensúly, mert nem érti, hogy e gonoszság asszisztensei ma hogyan lehetnek a magyar parlament szószólói, milliárdos haszonélvezői?”

Milyen esélye van a magyarságnak igazságszolgáltatásra, elbitorolt országát és a becsületét visszaszerezni? A Kárpát-medencét békés úton újraegyesíteni?

A jelenlegi pártokkal, a jelenlegi rendszerben semmi.

Általában a magyarság jelenlegi szellemi, erkölcsi, fizikai állapotát tekintve önmaga megmentésére sem alkalmas, nem hogy egy ekkora nemzetközi programot végre tudna hajtani. De az idő és a természet nekünk dolgozik.

A jelenlegi világválság olyan tudati változásokat indukál, amelyek nagyon rövid idő alatt áttrendezik az emberek gondolkodását. Íme, az objektív, kényszerítő körülmények! A világ szükséges és igazságos újrafelosztásának feltétele, a mai igazságtalan, embertelen világrend összeomlása. Meggyőződésem szerint, a legjobb úton haladunk! Én ebből a szempontból figyelem a népvándorlást, és bámulattal adózom a mindenre elszánt tömegeknek! Nyugat-Európa népeinek is fel kell végre ébredni, és elhajtani az idegen zsoldban álló vezetőit. Lásd az ébredés jeleit Nagy Britanniában!

El kell tűnnie végre a nemzetközi politika porondjáról azoknak a nagyhatalmaknak, és nemzetközi szervezeteknek, melyek a világ és az emberiség mai tragikus állapotáért felelősek! S aztán jöhet a világ újrafelosztása. A Visegrád-Mogyoróhegyi 108. pont 34. pontja ezt így fogalmazza meg: „A világ újrafelosztása történelmi birtokperek során a természeti adottságok, az ősi birtokjog, az életszerűség, az önelvűség és önérdek figyelembevételével olyan nemzetközi konferenciákon rendeztessenek, ahol a magyarokat magyarok, palesztinokat palesztinok, indiánokat indiánok… stb. képviselnek. A világ újrafelosztásának, újrarendezésének alapja nem lehet más, mint az adott terület természeti-földrajzi adottságainak a figyelembe vételével az adott terület lakóinak eltartásához szükséges élettér biztosítása. Ősi birtokjog történelmi alapokon! Életszerűség: azaz a mára kialakult állapotok figyelembe vétele! Önelvűség-önérdek (minden nép önérvényesítő akarata) kölcsönös tiszteletben tartása.”



A Kárpát-medence tökéletes természeti, földrajzi egység.

A rajta élő népek önellátására alkalmas régió. A jelenlegi pénzrendszer és az Európai Unió összeomlása esetén készen kell állnunk, és nem engedni, hogy a Kárpát-medence idegen zászló alatt egyesüljön! Magyarország gyarmatosítóinak nem a csonka Magyarország kell, hanem az egész! Jó lenne, ha ezt észrevennék a kisantant népei is! Ne ringassák magukat abban a hiú reményben a románok, a szerbek vagy a szlovákok, hogy velük könyörületes lesz majd az új földesúr!

A felvilágosító propaganda-tevékenységben a rendelkezésünkre álló új technikákat kihasználva hirdessük magyaroknak és nem magyaroknak:

A Kárpát-medence gazdasági egységének, önellátó képességének és függetlenségének a helyreállítása minden érintett nép közös érdeke. Másként nem lehet szembeszállni az imperialista, rabló-kapitalista gazdasági- és pénztőke erőfölényével, gátlástalanságával, terrorjával.

Trianon nincs lezárva! A Trianonban kedvezményezettek lelkiismerete azóta sem nyugodt, emiatt állandó rettegésben élnek, és a kétségbeesett bizonyítási kényszer elképesztő történelemhamísításra ragadtatja őket. A magyarországi kormányok pedig nemcsak szó nélkül hagyják, bagatellizálják a magyarellenes propagandát, hanem az egész EU-t elárasztó saját kiadványaikban maguk is aktívan hamisítják a magyarság történelmét: Magyar őstörténet nincs. A magyar államiság nem Árpáddal, hanem Szent Istvánnal kezdődik. A magyarság megérdemelte Trianont! A magyarság legnagyobb tragédiája nem Trianon, hanem a holokauszt volt. A magyar demokrácia egy tojásból kikelő kiscsirke! A sámán-dob-pavilon a magyar kultúra abszolút jelképe! – no meg a kolbász és a pálinka. Már ott tartunk, hogy Trianont is a 16. századi iszlám hódításnak köszönhetjük!

Az elcsatolt területeken a magyarságot eltüntető homogenizációs törekvések ellen soha fel nem emelték a szavukat. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy az Orbánt nemzetivé hitelesítő propaganda attól sem riadnak vissza, hogy az alábbi címmel jelenjen meg írás: „Orbán Erdély visszaszerzéséért barátkozik Putyinnal”. Tehát a témát szívósan lebegtetik! Én nem is tudom, hogy a Trianon-revízió eltökélt hívei, hogy lehetnek orbánisták! Hogyan tudják összeegyeztetni magukban a trianoni gúnyhatáron felállított Orbán-féle pengekerítést a revízióval! Én elborzadva nézem a letarolt határsávot…

A teljes trianoni revíziót, - tehát nem „az innen is egy kicsit, onnan is egy kicsit” opportunista félmegoldást! – hanem a teljes revíziót, annak békés megvalósítását garantáló világpolitikai döntés eléréséhez, óriási megelőző kampány szükséges! Be kell bizonyítanunk: Az egység helyreállítása minden érintett nép közös érdeke! Okos propagandával el kell érni, hogy ezt magukévá tegyék az érintettek, a magyarok és a nem magyarok is. Ismerjék fel, hogy mi nem vagyunk egymás ellenségei, viszont közösek az ellenségeink! Jelen pillanatban nincs egyetlen nemzetközi politikai, vagy jogi fórum sem, ahová fordulhatnánk, de támadhatnánk a kultúra és a tudomány nemzetközi fórumain. A Magyar Érdek Pártja 1993.-ban meghirdetett programjának záró mondatait idézem:

Legyen a világörökség része a Kárpát-medence,
a Magyar Nemzet, a Magyar Nyelv és a Magyar Írás.

A Hungarológia tudomány eredményeit felhasználva sürgősen össze kell állítani egy komplett pályázati anyagot, és „A világ kulturális és természeti örökségének védelméről” szóló, az ENSZ 1972-ben Párizsban elfogadott és Magyarországon 1985. évi 21. sz. törvényerejű rendeletben kihirdetett nemzetközi egyezmény adta lehetőséget kihasználva, el kell érni a védetté nyilvánítást! Készüljön rövid, lényegre törő propagandaanyag a hazai és nemzetközi nagyközönségnek, - és meggyőző, jól szerkesztett tanulmány a szakértőknek!

Legyen a világörökség része a Kárpát-medence!

Az egész Földön egyedülálló természeti-földrajzi, ökológiai egységét, a rajta élő lakosság legmagasabb szintű önellátásra való alkalmasságát bizonyítani hivatott szakemberekkel lehet és kell. Ki kell mondani: A Kárpát-medence ezen adottságai ma, a világpolitika által hét ország közigazgatása és politikai fennhatósága alá rendelten visszafordíthatatlanul tönkremenni látszik. A Páneurópai Ökológiai Hálózat igazi mag-területe a Kárpát-medence. Megmentése, azaz a Kárpát-medence egységének a helyreállítása az egész emberiség közös érdeke. Az érintett országokkal – közvetítők nélkül! - kell, és lehet tárgyalni. Magyar-román, magyar-szlovák, magyar-szerb közös kulturális programokat a népeknek! Együnk csak egy bográcsból! Többet ér minden politikai agitációnál! Az ezen a területen történelmileg szükségszerűen kialakult ország ma is egységes közigazgatást, egységes politikai-gazdasági rendszert igényel. Ez nem az EU, és nem a vérszegény V4-ek, vagy a rosszemlékű és korszerűtlen Habsburg-birodalom restaurációja, hanem a Kárpát-unió!

(Elég csak ránézni egy természetföldrajzi térképre, hogy ezt belássuk. Aki ezt belátta és nevet is adott a megoldásnak: S. György András.) Ellenségeskedés helyett szoros együttműködés szükséges a környező országokkal! Csak ebben a szellemben szervezett államalakulat lehet minden benne élő nép közös otthona. Egy ilyen országban nem terelik el a saját folyójukat, nem nyitnak ciános aranybányát, nem irtják ki az őserdőket, nem hoznak ostoba nyelvtörvényeket, nem engedik saját nyakukba az árvizet… stb. Ezért nem szerencsés az elcsatolt területeken irredenta pólóban legénykedni. Értelmetlen provokáció.

Legyen a világörökség része a Magyar Nemzet!

A világtörténelemben egyedülállóan Árpád magyarjai öntötték közjogi formába a Vérszerződésben, az egyes embert a nemzeti közösséghez fűző nemzeti kötelék fogalmát, az igazságosság és a közszabadság eszméjét, az igazságos birtokfelosztás, közteherviselés, felelős kormányzás, népképviselet, és hatalmi visszaélés esetére a visszahívás és az ellenállás jogát. A Vérszerződés mélyen a magyar nemzet kultúrájában gyökerezik. Olyan közjogi alapigazságok, melyek a magyarság ősi tapasztalatainak, viselkedési szokásainak, érték- és erkölcsi követelményrendszerének a manifesztációi, sajátos magyar kinyilatkoztatások.

Árpád Magyarországa nem csak úgy lett, mint az összes többi, hanem a világtörténelemben páratlan, tudatosan alkotott remekmű. Történetileg, erkölcsileg, politikailag kikezdhetetlen, katonailag legyőzhetetlen.

Árpád emberi, hadvezéri és államférfiúi képességei, egész tevékenysége összehasonlíthatatlan a világ bármely ismert fejedelmével, hadvezérével. Azok többnyire nagyhatalmú családok élet-halál vetélkedésének győzteseként hajtottak befolyásuk alá országnyi területeket. Erőszakkal szerzett hatalmukat mindvégig magánjogi alapon gyakorolták. Árpád ezzel ellentétben egy óriási katonai-politikai-gazdasági szövetség választott vezetőjeként – a legszélesebb közmegegyezéssel - hajtotta végre történelmi feladatát. Árpád apánk életműve páratlan csoda. Árpád és magyarjai becsületes eszközökkel, történelmileg igazságos célt szolgáltak.

Ez a magyarság legértékesebb hagyatéka, szellemi, politikai hagyaték. A magyar küldetés pedig: ezt közkinccsé tenni! Ugyanakkor nem árt hangsúlyozni: A magyar nemzeti karakter, életfilozófiánk, világnézetünk, társadalom-felfogásunk – ha úgy tetszik, a vallásunk - jóval a kereszténységet megelőző évezredekből ered, és romlatlanul ma is él a magyar néplélekben. Ezért mondhatja Karácsony Sándor: „Ha a magyar lélek szabadon érvényesülhet, mindig ugyanazon törvény szerint nyilvánul!” Ennek igazságát akkor érzékelhetjük igazán, ha magyar népdalokat énekelünk. Bármely nemzet öntudatának legfontosabb eleme az időtudata, mondja Bognár József. Grandpierre Endrét idézem: „A magyarság története térben és időben kozmikus távlatokat ölel fel.” Hát akkor kérdezem: Miért hagyjuk az ősnemzet magyarság időtudatát 1000-2000 esztendőbe szorítani?

Legyen a világörökség része a Magyar Nyelv!

Ugyancsak egyedülálló a világ-nyelvek nagy családjában. Berzsenyi Dániel, Táncsics Mihály, Magyar Adorján, Kiss Dénes, Varga Csaba, Práczki István és Rátki Zoltán tudományos igényű bizonyítékai csak arra várnak, hogy egy olyan összefoglaló tanulmány készüljön, amit a megfelelő, nemzetközi fórum elé lehet tárni.

Legyen a világörökség része a Magyar Írás!

Minden elismerés, és hálás köszönet azért, hogy ezen az úton a magyar-írás elszánt hívei máris megtették az első sikeres lépést. Friedrich Klára, Szondi Miklós, Tisza András, Szakács Gábor, Dr. Mandics György és a Magyarok Világszövetsége, ők azok, akik árulások közepette kiharcolták, hogy az ősi székely-magyar írás, a rovásírás a nemzetközi számítógépes szabvány része lett. (Az Emberek a havason című, 1943-ban készült magyar filmben a főhős, Erdei Csutak Gergely a Bibliát ugyan nem tudja olvasni, nem ismeri a latin betűket, de a kicsi Gergőnek választott életfára felrója a gyerek nevét!)

Mai ismereteink alapján kijelenthetjük:

A trianoni ország-darabolókat féktelen magyargyűlölet vezette, aminek az okai – mára teljesen világos - mélyen az őstörténetünkben gyökereznek. A magyarság térben és időben hihetetlen távlatokat felölelő múltja, szellemi, erkölcsi, politikai magas-kultúrája vívta ki az újkori világhódítók, és az új-keletű nemzetek irigységét, féltékenységét, ébresztette fel a kisebbrendűségi érzést és gyűlölet. (Nem bosszúvágyat, mert ahhoz előbb okot kellett volna szolgáltatnunk.) Ennek a magas kultúrának az anyagi alapja volt az ország, a Kárpát-medence, aminek az elvesztését a magyar nemzet soha nem heverheti ki. Bármi történhet, akár pozitív változások is, a magyar nemzet már nem lesz ugyanaz.

Egyszer volt, hol nem volt…

Sok évezreddel ezelőtt, amikor a Kárpátok medencéjében még tenger állott, az volt megírva a csillagokban, hogy lesz egy nép, amely egykor e tenger fenekét nevezendi honának.

A tenger eltűnt, a nagy víz a Vaskapu és a Farkas-völgy sziklái közt elfutott. A másik tenger, mely a nagy víz helyébe jött, - a magyar nép. Itt született, élt és dolgozott, istenei pártfogása alatt, mérhetetlen gazdagságban és boldogságban, önnön törvényei szerint magamagát kormányozva.

Ha önként, vagy kényszer hatására őseink kisebb-nagyobb csoportjai kirajzottak a még be nem lakott világba, - ha teremtettek is új hazát, Eurázsiára kiterjedő szkíta világbirodalmat -, minden új lakóhely, csak átmeneti szállás volt. Az Őshaza ez volt.

A honvágy a szkíta-magyar őshaza, az egyetlen biztos pont után apáról fiúra öröklődött. A hosszú évezredek alatt, ha az új hazában súlyos gondok keletkeztek, vagy otthonról vészjelek és hívó szó érkezett, a csodaszarvas nyomán, turulos zászlók alatt eleink újra és újra visszatértek.

Mint a föl-földobott kő…

Nimródfia Hunor, Bendegúz és Attila hunjai, Baján kagán avarjai, Álmos és Árpád magyarjai a szkíták történelmi birtokjoga alapján, – amit tőlük akkor senki el nem vitatott -, vívták vissza a kárpáti őshazát.

Sok évezreden keresztül áradt és apadt a magyarság a Kárpát-medencében, míg végül a benépesült világban határok közé szorultak a népek. Új korszak köszöntött az emberiségre.

A mi népünknek természetes volt, hogy az új világban, ősi országában találja meg végleges otthonát.

Azért tartottam fontosnak az Álmosfia Árpád című történelmi, költői színjáték bevezető soraiból idézni, hogy emlékeztessek: Árpád a hat részre szakadt országot egyesítette.

Kolozsvári Grandpierre Endre zseniális felismerése: Az elmúlt tízezer év alatt tizenkétszer veszítettük el hazánkat, és mindannyiszor visszavívtuk. A legutolsó országdarabolás Trianonban volt. A korábbi évezredek hazavesztéseit is Trianonnak nevezi, és több könyvében is kijelenti:

a Trianonokat előbb utóbb elsöpri a történelem!

Úgy legyen!

Az előadás szövege megegyezik a könyvben megjelent szöveggel. Viszont szeretnék még egy mondatot hozzátenni, idézve a Renitens gondolatok a népvándorlásról címmel megjelent írásomból: „A magyarság jelen állapotában képtelen önmaga, és az ország megmentésére. Itt az alkalom megkeresni a testvéreinket. Lehet, hogy nem is keresztények, hogy nem is fehérek!”