20220124
Last updateK, 23 nov. 2021 5pm

rovas logo

2021 november 11, csütörtök

Öt perc történelem fiataloknak (25. rész)

Szerző: Bánhegyi Ferenc

A 25. részben Károly Róbert közel három és fél évtizedes uralkodásának újabb intézkedéseit, országépítő politikájának máig ható erejét olvashatjuk a szövegben, illetve láthatjuk a képanyagban. Ezek közé tartozik a visegrádi királytalálkozó, az adó- és vámpolitika, a pénzreform, s nem utolsó sorban a bel- és külpolitika ma is irigylésre méltó példasora. Érdemes elgondolkodni azon, hogy ez az idegen földről érkező uralkodó miképpen és milyen érdekektől vezérelve válhatott a legnagyobb uralkodóink egyikévé. Többek között talán azért, mert felismerte, hogy a Kárpát-medence természeti kincsekben gazdag földje, s az itt élő nép szervesen összetartozik. Caroberto ezt az összetartozást nem csak a saját uralkodói ambíciói, hanem a magyarság érdekében is kamatoztatta, ami nagy királyaink közé emelte. / Baráti üdvözlettel, Bánhegyi Ferenc

Tartalomjegyzék „Öt perc történelem fiataloknak” sorozatnak ⇒

25. rész

Mottó:
„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”

Öt perc történelem fiataloknak és minden érdeklődőnek

Magyar sors – magyar történelem

Európának szüksége van Magyarországra… amely soha nem hagyta magát legyőzni

 

Anjou Károly Róbert „kincses Magyarországa”

2. rész

Gazdasági intézkedések

Az Árpádok korában működő adórendszer a 14. század elején már csak részben működött. Ennek egyik, s egyben legfontosabb oka a királyi földbirtokok nagyságának jelentős csökkenése volt. A másik ok a kereskedelmi útvonalak bővülése, illetve a kereskedő partnerek változása. Továbbá az adó rendszerére, bár ez minden korszakban így volt, a királyi haderő szervezetének halaszthatatlan átalakítása is rányomta bélyegét.

25 5perctortenelem 1

A kincstár megtöltésére új módszereket kellett találni, amiket Károly Róbert sikeresen megoldott. A királyi földbirtokok hiánya miatt kiesett jövedelmet a felvidéki és erdélyi gazdag arany - és ezüst bányák pótolták. Ezek a bányák korábban is ismertek voltak. Tekintettel azonban arra, hogy a földesúrnak a saját birtokán feltárt bánya összes nemesfém tartalmát be kellett szolgáltatnia a királyi kincstárba, a birtokosok eltitkolták a lelőhelyeket. Károly Róbert úgy tette érdekeltté a birtokosokat, hogy a bánya jövedelmének egy részét átengedte nekik.Továbbá a bánya jövedelméből még maguk a bányászok is részesültek. Ez volt a bányabér. Az ércet, amelyből az aranyat és ezüstöt kinyerték, kizárólag a királyi beváltóhelyeken lehetett értékesíteni.'

25 5perctortenelem 2

Károly Róbert a bevételeit azonban más forrásokból is képes volt növelni. A jómagyar forint sok külföldi kereskedőt vonzott Magyarországra, ami újabb jelentős bevételhez juttatta a királyi kincstárt. A határon minden kereskedőnek, akár behozta az áruját, akár vitt ki magyar terméket, harmincadvámot kellett fizetnie. Ez azt jelentette, hogy a kereskedő áruja értékének egyharmincad részétbe kellett fizetnie a királyi kincstárba. (Példának okáért, ha a kereskedő egymázsa sót vitt ki a szomszédos, vagy távolabbi országba, akkor 3.33 kg só árátkellett a vámon befizetnie.)

25 5perctortenelem 3

Jelentős bevételnek számított a kapuadó is, amit a jobbágyok fizettek a tulajdonukban levő házhelyük, illetve telkük után. Az 1336-ban bevezetett adónemet portális adó néven is emlegetjük. Ezt minden olyan telek után szedték, amelynek kapuján egy szénásszekér be tudott menni. (Az adó összege 18 dénár volt. A dénárt, mint váltópénznemet 1339-ben vezették be.)

25 5perctortenelem 4

Károly Róbert pénzeinek nagy száma az egyik bizonyíték arra, hogy a gazdasági reform egyben pénzreformot is jelentett. Az aranyforint jelentős értéket képviselt, ezért szükség volt váltópénzekre, amit aztán egységesíteni kellett. A szabványosítás értékállóvá tette a 14. század első felében kibocsátott pénzeket, s többek között ennek köszönhető, hogy az aranyforint évszázadok elteltével is forgalomban maradhatott

Az eddig ismertetett gazdasági intézkedések mellett Károly Róbert, ha a szükség úgy hozta, időnként rendkívüli adót is kivetett. A kincstár bevételének növelése érdekében a király attól sem rettent vissza, hogy bérbe adja saját földjeit. Erre és hasonló lépésekre egy ország vezetője akkor hajlandó – mind a múltban, mind a jelenben –, ha tudja, hogy a gazdasági mutatók emelkedő állapotban vannak, illetve, ha az több lábon áll. Ezt az Anjou király jól tudta, ezért szánta el magát bátor lépésekre.

Károly Róbert hadseregreformja

Hagyományosan az Anjou királynak tulajdonítják a banderiális hadszervezet kialakítását. Azt azonban tudni kell, hogy ennek elemei már az Árpád-korban is adottak voltak. A „banderiális” azaz „zászlós” hadsereget csak a tehetős főurak, egyházi vezetők tudtak kiállítani, akik aztán saját címeres családi zászlójuk alatt vezethették csatába katonáikat. Egy főúri zászlóalj 50 nehézpáncélosból állt. Egy-egy nehézpáncélos mellett általában kilenc kisegítőre volt szükség, ebből eredően összesen 500 emberből állt egy bandérium.

25 5perctortenelem 5

A 14. században I. Károly nem a banderiális, hanem a honor-rendszert alakítottaki. Ez azt jelentette, hogy a bandérium kiállításának alapját a honorhoz (tisztség, méltóság, szolgálati birtok megléte) való kötődés adta. A honor birtokos rendelkezett a honorhoz tartozó minden olyan jövedelemmel, ami egyébként a királyt illette volna. Ennek fejében viszont szükség esetén – a király hívó szavára– a birtokosnak az összes hadra fogható népével hadba kellett vonulnia. (Aki nemvonult be az adott időre és az adott helyre, szigorú büntetésre számíthatott.)

25 5perctortenelem 6

Károly Róbert a kiskirályok elleni küzdelmeken túl még vezetett néhány hadjáratot, melyek közül a havasalföldi felvonulást maga vezette. Ekkor került sor a Basarab havasalföldi fejedelem ellen vívott posadai csatára, amelyre a déli Kárpátokban, Törcsvár közelében került sor. Az 1330 őszén, négy napon keresztül zajló véres összecsapás Károly király vereségével végződött. A csata lefolyását részletesen leírja Kálti Márk a Nagy Lajos király által megrendelt Képes krónikában. A csatát ábrázoló miniatúrák a krónika legutolsó képei, melyből azonban három is készült. Az eseményt megörökítő szöveg pedig a kódex legutolsó mondata. Olyannyira utolsó, hogy a mondat egy helyen megszakad, amit aztán a krónikás már soha nem fejezett be. 

25 5perctortenelem 7

25 5perctortenelem 8

A magyar király külpolitikája folytatta az Árpádok több évszázados törekvéseit. Egyrészt az ország határainak védelmét, s a déli területek visszavételét, illetve újabbak meghódítását. Mint láthattuk, a havasalföldi hadjárat kudarccal végződött, továbbá Dalmáciát és Szlavóniát sem tudta Károly visszafoglalni. A Bosznia és Szerbia ellen indított katonai akciók viszont eredményesek voltak.

25 5perctortenelem 9

Károly Róbert legsikeresebb diplomáciai kezdeményezése a visegrádi királytalálkozó megszervezése volt. A magyar király déli politikája inkább a harctereken mutatkozott meg, nyugat felé Ausztriával nem lehetett megegyezni, de a lengyelekkel és a csehekkel jó viszonyt tudott kialakítani. 1335 őszén Visegrádra érkezett III. (Nagy) Kázmér lengyel, Luxemburgi János cseh király, továbbá Német Lovagrend képviselője.

A találkozóról általánosságban elmondható, hogy ott minden fél számára előnyös szerződések születtek. A köztudatban az él, hogy elsősorban a gazdasági élet, illetve a kereskedelem dolgaival foglalkoztak a találkozón résztvevő uralkodók. A megállapodások azonban sokkal árnyaltabbak voltak. A gazdasági eredményekmellett katonai, trónutódlási, továbbá az ellenségeskedő felek közöttbékekötésről szóló két - és háromoldalú szerződések is napvilágot láttak.

25 5perctortenelem 10

A vendégfogadás részleteiről számoljon be a Thuróczy krónika:

„Az Úr 1335. évében, Szent Márton ünnepe körül János cseh király és fia, Károly, meg a lengyelek királya Magyarországra, Visegrád várába jött Károly királyhoz, hogy ott örök békeegyezséget kössenek. Ez meg is történt. A cseh király ebédjére a magyar király bőkezűségéből mindennap kétezer ötszáz kenyeret adtak és a királyi étekből is bőségesen; a lovaknak pedig egy-egy napra huszonöt mérő abrakot. A lengyel király ebédjére pedig ezerötszáz kenyeret és élelmiszer tbőségesen; borból száznyolcvan hordót mértek ki. Magyarország királya különböző drága ékszerekkel is megajándékozta a csehek királyát, úgy mint ötven ezüstkorsóval, két tegezzel, két övvel, egy csodálatos sakktáblával, két felbecsülhetetlen értékű nyereggel, egy szíjas tőrrel, amely kétszáz ezüstmárkátért, meg egy csodálatos munkával kidolgozott gyöngy kagylóval. Mivel Lengyelország királya adófizetője volt a csehek királyának, s mivel Károly, Magyarország királya feleségül vette a lengyel király nővérét; Magyarország királya, Károly, ötszáz márka legfinomabb aranyat adott neki, hogy megváltsa őt a cseh királyának fizetendő adózástól. Elhatározták itt azt is, hogy ha e királyok közül bármelyiket, vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek közül bármelyiket, vagy országukat valami ellenség támadná meg, a többiek kötelesek segítségére sietni. És ezt egymás között nagy eskükötéssel is megerősítették.” (Rácz György fordítása)

25 5perctortenelem 11

(Ki ne ismerne rá a középkori szöveget olvasva a Visegrádi Négyek /V4-ek/(Ki ne ismerne rá a középkori szöveget olvasva a Visegrádi Négyek /V4-ek/1991. február 15-én alapított és napjainkban is érvényes, jól működő középeurópaiországok szerződésének eredetére?)

25 5perctortenelem 12

A királytalálkozó jelentősége akkor érthető igazán, ha nem csak a következményeit, hanem az előzményeit is megvizsgáljuk. Károly Róbert és a lengyel király szövetsége 1320-ig nyúlik vissza, amikor a királyi hercegnőt, Piast Erzsébetet Károly feleségül vette. A lengyelek számára a magyar támogatás életbevágóan fontos volt, hiszen kétfrontos harcot vívtak a csehekkel és a Német Lovagrenddel. 1327-ben I. Károly és Luxemburgi János a nagyszombati találkozón fontos gazdasági egyezményt kötöttek, aminek keretében például közös valutarendszert hoztak létre. Jánosnak érdekében állt a béke megkötése katonai szempontból is, mert ellentétben állt az osztrák hercegekkel (Habsburgokkal) és a német-római császárral.

 25 5perctortenelem 13

Az előzményekhez tartozik az is, amikor a csehek és a lengyelek 1335 nyarán Trencsénben megállapodtak a harcok beszüntetéséről, illetve új szövetségek születtek. Ezeket követően került sor a visegrádi találkozóra, ahol például a cseh János király lemondott a lengyel trónigényéről Károly Róbert javára. Viszont a csehek és a magyarok szövetségre léptek II. Albert osztrák herceg ellen. Nagy Kázmérnak le kellett mondania Sziléziáról, továbbá beletörődött abba, hogy a Német Lovagrend megtarthatta Pomerániát.

(Pomerániát északról a Balti-tenger, délen a Warta, keleten a Visztula folyók, nyugaton Reknitz határolta. Pomeránia egész történelmét a németekkel zajló területi vita határozta meg.)

25 5perctortenelem 14

A királytalálkozóval kapcsolatban a közvetlen következmények megemlítése is fontos. A cseh király elfoglalta Ausztria északi területeit, Károly király pedig visszafoglalta a Muraközt, a nyugati területekről pedig kiűzte a Kőszegi családot. Az Anjouk trónigénye a lengyel trónra – bár összefüggött a visegrádi találkozóval – valójában csak 1339-ben lépett életbe. Ennek fejében viszont a magyar királynak segítenie kellett sógorát a Német Lovagrend ellen.

25 5perctortenelem 15

Megemlítendő az a gazdaságpolitikai együttműködés, amelynek értelmében új kereskedelmi útvonalat jelöltek ki a Buda-Brünn, illetve Esztergom, Nagyszombat, Holics vonalon, kikerülve ezzel Bécs város árumegállító jogát. Buda és Brünn viszont teljes árumegállító jogot kapott, Kassa pedig a keleti országrészek kereskedelmi központja lett.

25 5perctortenelem 16

(Folytatjuk) Bánhegyi Ferenc

Az eredeti írás 25. része PDF-ben itt letelhető: ⇒

Megnyitva 225 alkalommal

Hozzászólni csak a bejelentkezett felhasználók tudnak

Alrovatok

Új írások

Hozzászólások