„Legyen a dal fájdalmas, merengő,
Fiaim, csak énekeljetek!”
Tompa Mihály: A madár, fiaihoz
/ÉLETMENTŐ TÁMADÁS HELYETT VÉDEKEZÉS MINDHALÁLIG?/
Ne tévesszen meg senkit, hogy a járvány enyhül, s az sem, hogy ukrajnai események elterelik róla a figyelmet. Sőt a következtetések rögzítése és átgondolása még parancsolóbb, mert az említett események nem függetlenek egymástól, az ukrajnai tűzfészek megteremtése is ugyanannak a háttérhatalomnak a műve, amely leállíttatta a koronavírussal a világgazdaságot.
A háttérhatalom több fórumon nyilvánosan bejelentette a célját, biztosak lehetünk benne, hogy kitart mellette. Lehet, hogy eszközei változnak, de lehet, hogy nem. Ezért az eddigiekből le kell vonnunk a következtetéseket. Leszögezve a talán legfontosabb tanulságot: nem az tragikus, hogy az országok védekeztek, hanem hogy csak védekeztek, s az ellenséget egyedül az önmagában élet- és cselekvésképtelen vírusban látták, s látják a mai napig, a világjárványt pedig a világhelyzettől, a háttérhatalom nyíltan meghirdetett emberiségirtó törekvésétől elszigetelten kezelik. Politikai tüneti kezelés, mintegy elébe menve a háttérhatalom törekvésének: éspedig, hogy a világméretű oltás-hadjárat, azaz a passzív védekezés állandósuljon, s nehogy az esetleg fellendülő tudatosodás, ellenállás, erőre kapó tiltakozás az ellene irányuló támadásba nőhessen át. Ennek ellenére egyre érzékelhetőbb a világméretű tudatosodás, polgári, sőt orvosi ellenállás, az oltás hadjárat háttérhatalmi tervezői és végrehajtói elleni nemzetközi jogi eljárások fokozatosan teret hódítanak. Ám az általános áttörő ellentámadás veszélye az emberiség által két átszenvedett év után sem fenyegeti a háttérhatalmat. Egyrészt e hatalom hosszú időn át alaposan megszervezett nyomulása és kiterjedt előkészítő aknamunkája miatt nemcsak az ellenállás gyenge és összehangolatlan, s az ellentámadásnak nincs még elég szervezett ereje, hanem nem állt helyre a tudat, a megroggyant normális hozzáállás a világ és az egyén létkérdéseihez. Másrészt, ugyanezen okokból a társadalmi tevékenység, ezen belül főleg a politika, valamint az egészségügy a kimerítő és önfeláldozó védekezéssel együtt, részint a bebeszélt látszatvalóságban működött a tapasztalható köznapi valóság helyett, azaz tulajdonképpen ismét csak a háttérhatalom elvárása szerint halálra védekezett életmentő támadás helyett. Bárcsak rossz jóslatnak bizonyulna, de a háttérhatalmi szándék ismeretében arra kell számítanunk, hogy a világjárványnak nincs vége! Ennek okán a háttérhatalom ártalmatlanná tételének történelmi feladata sem kerülhet le az emberiség napirendjéről. Nem feledhetjük, hogy okozója, az emberiségtől és az emberségtől egyaránt elidegenedett, a politikai irodalomban leginkább az egytől egyig a találó bankár-gyógyszeripari szabadkőműves-zsidó jelzőkkel azonosított háttérhatalom, lelki beteg maffia mesterkedései és téveszméi, amelyek eddig nem találtak szakavatott és elkötelezett általános ellenállásra, hanem az illetékes nemzetközi politikai és egészségügyi szervezetek, valamint a kormányok többségének tehetetlenkedései, gyanús okokból tanúsított szolgai behódolása miatt tovább trónolnak. Az ugyancsak a háttérhatalom által megteremtett fasizálódott ukrán tűzfészek valamelyest eltereli róluk a figyelmünket is. Lehetővé téve, hogy a háttérhatalom a gazdaságnak a vírusjárvánnyal kikényszerített leállítása, a geopolitikai környezetével szembeforduló Ukrajna, azaz e három hadművelet összehangolt vezénylésével mindent bevessen az emberi tudat megzavarására is. Felmérte, hogy e mentsvárunk bevétele nélkül, azaz csak a gyakorlatilag már megszerzett pozíciók alkalmazásával, beláthatatlan károkat okoz ugyan, anyagi mohóságát kielégítheti, megtizedelheti az emberiséget, de nem arathat győzelmet. Az emberiségnek több mint elegendő ereje, védelmi eszköze van, de mert a tudata a több évtizedes agymosás miatt nincs a helyzet magaslatán, még nem képes mobilizálni azokat elsöprő ellentámadásra. Döbbenetes, ám a két év után tárgyilagosan nem állapíthatunk meg mást, mint hogy a maroknyi maffiózó egyelőre sikeres a hét és fél milliárddal szemben.
A titkot nem képező fejlemények további magyarázata abban rejlik, hogy a háromszáz családként emlegetett bűnöző kaszt, vagy törzs alaposan felkészült céljai elérésére. Ravaszul kitervelt sokfrontos, felkapott szóhasználattal hibrid világháborút indított. Észrevétlenül „felkészített” bennünket is, cselekvésképtelenné téve az informatikai kényelmi szolgáltatásokkal, amelyekkel egyrészt uralni igyekszik tudatunkat, megfigyel, rabjaivá tesz bennünket, s akkor zárhatja el, amikor akarja, a mostaninál is nagyobb világméretű bizonytalanságot, pánikot, tragédiát, halált keltve, amivel közismert atyaistenei már fenyegetődznek is. Felmérhetetlen előnyre tett szert azzal is, hogy kormányzati és társadalmi éberségünk hiányát kihasználva, sorainkból világszerte túl sokakat sikerült ügynökévé beszervezni és álcázva kulcspozíciókba, sőt kormánypozíciókba juttatni. Felkészültsége tudatában, vérszemet kapva, nyíltan hirdeti emberellenes terveit, amit azonban az így, vagy úgy megdolgozott kormányok túl hosszú időn át „nem hittek el”, sőt leintették – sok még ma is ezt teszi – az összeesküvésére figyelmeztetőket. Holott az egész világ érzékelhette, hogy már terveinek a megvalósítása folyik. Ennek szerves részét képezte az Oroszország és a V-4-ek elleni ukrán háborús tűzfészek kialakítása az elmúlt időszakban, amire az áldozatnak kiszemeltek szintén nem fordítottak időben kellő figyelmet.
Az egészségügyi védekezésen kívül a kormányok kételyeket ébresztő ellentámadási cselekvőképtelensége miatt végzetessé válható kritikus helyzetünk még nem tudatosodott elég széles körben. Pedig a parancsoló ellenállás és ellentámadás szervezése mellett tudatában kellene lennünk, hogy a kialakult helyzetben tudásunk, tájékozottságunk, tudatunk fejlesztése, szellemi-értelmi harcképességünk naprakész állapotban tartása, azaz a mindennapi valóság pontos érzékelése biztosíthatja az egyéni és a nemzeti létünket. Életbe vágó, hogy ez mindenkiben feltétlenül tudatosodjon, merthogy ma nincs így. Ezért első lépésben éppen annak kell tudatosodnia az utca emberétől a legmagasabb beosztásban lévőkig, hogy mindebben, ha nem is egyenlő mértékben, de mindketten vétkesek, mert elnézték, ami a szemük előtt játszódott hosszú időn át. Most közös, kinyilatkoztatott és gyakorlatilag bizonyított erőfeszítéssel el kell érniük, hogy a tudatos harckész állapot rohamosan a nemzeti, majd világszintre fejlődjön fel. Főleg az Európában egyre inkább eluralkodó, s a mi helyzetünket is súlyosbító önsors-rontással szemben látniuk kell, és tanulságként le kell vonniuk, hogy nem annyira a koronavírustól beteg a világ, benne hazánk, mint a kifinomultan és durván begyökeresített háttérhatalmi téveszmék szolgálatában végzett hatósági, kormányzati, tömegtájékoztatási tudatrombolástól, a közélet ellehetetlenítésétől, a termelő tevékenység leállításától, a mesterséges ellentétek szításától, a kényszer és az erőszak nyomulásától. E fejleményekből tanulva, mindig és forrást, személyeket azonosítva tudniuk kell, mi zajlik országban, világban, és érvényesíteni kell tudatosan közössé teendő akaratukat. Nemzeti létünket, megmaradásunkat mindennel és mindenkivel szemben biztosítani kell. A kormányunk is ezt hangsúlyozza, de ehhez valameny-nyiünknek meg kell ismernünk még konkrétebben az alapvető problémák igazi, nem pedig a világban túlsúlyban lévő háttérhatalmi félretájékoztatás által meghamisított okait/okozóit, s ki kell szenvednünk a helyes választ megalapozó közös stratégiát. Vajon tudatában van-e mindenki, hogy ha ez nem sikerül, közös pusztulás lesz a végünk. S ez a vég akkor kezdődik, ha az itt körvonalazottakat naivan, vagy tudatosan, de frázisoknak, demagógiának, nem pedig egyéni, párt- és társadalmi, sőt nemzetközi cselekvési programnak fogjuk fel.
A vírus terjedt, vagy terjesztették?
Az előzményekben rámutattunk, hogy az illetékes szervek, hatóságok elhanyagolták ennek az alapkérdésnek a tisztázását is. Továbbra sem látunk érdemi változást, de még csak szándékot sem ennek kinyomozására. Mintha a világ önmaga ellen esküdött volna össze. Ki tekintené véletlennek, hogy nem akad egyetlen komoly politikai intézmény, kormány, vagy nemzetközi szervezet, amely legalább formálisan napirenden tartaná. E körülmény is az összeesküvést bizonyítja. Ezért mindaddig, amíg tényszerűen ki nem derül, konokul választ kell követelnünk az illetékes nemzetközi és nemzeti szervektől az alapvető kérdésekre. Honnan eredt a vírus, hogy terjedhetett el villámgyorsan a világban Wuhantól Milánón át Washingtonig? Avagy az amerikai Fort Detrictől, ahol 2015-ben, a Nature tudományos folyóirat közlése szerint előállították az emberről emberre terjedő koronavírust, amelyet Bill Gates szabadalmaztatott (!), majd bevásárolta magát Wuhanba, s amerikai pénzen ott folytatták a kísérleteket a vírussal? Miért éppen azokon a helyeken keletkeznek, vagy terjednek mutánsai futótűzként, ahol, és ahogy történik, és miért fejlődik ki a szokatlanul sok mutáns és alfaj. Külön figyelmet érdemel, hogy az USA-ban, ahol annyi vakcina-gyártó van, miért dúlhat szinte csillapíthatatlanul s követelhet kezdettől fogva a legutóbbi időkig a legtöbb áldozatot. Miért van, hogy Kínában szélsebesen legyőzik a mutánsokat, mégis mindig újból megjelenik a vírus. E tények önmagukban is követelik napjaink legsúlyosabb, de figyelmet alig kapó fő kérdéseinek nemcsak adatolt, hanem átgondoltan elemzett tényszerű megválaszolását. Végül, miért nem nyomoz ezek után a WHO (amelynek ez alapvető feladata), vagy az ENSZ, holott a vírus és mutánsai forrásának ártalmatlanítása nélkül az emberiség ennél súlyosabb fejleményeknek is ki lehet és nagy valószínűséggel ki is lesz téve.
A bizonyított válasz teljes hiánya ezen alapvető kérdésekre szintén nem tekinthető puszta mulasztásnak. Ennek okán ugyanúgy tisztázni kell késedelem nélkül azt is, hogy e feltűnő akarathiánynak mi az oka. A válaszoktól az emberiség sorsa függhet, ezért az említett szervezeteknek és a kormányoknak ma is elsőrendű feladatként kellene kezelni. Nem teszik. Pedig fontos, hogy értelmes világméretű párbeszéd folyjon, s olyan stratégiát dolgozzunk ki, amely nemcsak védelmi, hanem segít megelőzni az újabb hasonló, vagy másféle támadásokat. E teendőt akadályozó magyarázatok egyre gyengülnek, s az emberiségellenes bűnökben vétkesek védelmében esetenként már fel-felvetik, nem az űrből érkezett-e (üstökössel, vagy más módon) a vírus. Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni, a Földön keressük a földi felelősöket. Pontosabban, és többek között, a WHO-ban, ahol március 1-jén kormányközi bizottság alakult kötelező jellegű nemzetközi egyezségokmány (ITPPP) kidolgozására, amely pandémiák, egészségügyi vészhelyzetek esetén kivenné a nemzetállamok kezéből az önálló intézkedés jogát. Az ismert tények fényében kirí, hogy ismét nem az egészségvédelemről van szó, hanem újabb álcázott kísérletről a háttérhatalom terveinek „hivatalossá” tételére, a világkormány létrehozására.
Szerencsére elkerülhetetlenül egyre több információ jut el hozzánk a találóan plandémiának elnevezett járványról, tudásunk, tájékozottságunk, tudatunk bővül, szélesedik, mélyül. Erősödik meggyőződésünk, hogy tudatunk védelmére, fejlesztésére irányuló törekvésünk valóban parancsoló. A közembernek is minél több információra van szüksége, tudnia kell kivel hányadán állunk. Csak így mozgósítható. Ma már még határozottabban körvonalazódik, a nemzetközi szervezetek és egyes kormányok szinte cinkosként lehetővé tették, hogy a „nemlétezésből” előrukkolt háttérhatalom eszközként saját céljaira, az emberiség megtizedelésére, a gazdaság leállítására használja a vírust, s ezzel megtartsa markában a világ pénzügyeit, s a tömegtájékoztatást. Hiába kerülik a kérdést, hallgatják el, avagy állítanak mást, a vírus nem terjed, hanem terjesztik, ahogy erre az előzményekben számos bizonyítékot nyújtottunk. Ezért, ha nem alakul ki nemzetközi összefogás, s a világ nem ártalmatlanítja késedelem, mindenre, mindenkire tekintet nélkül a háttérhatalom parancsnokságát, az tovább erősödik, az emberiség sorsa pedig egyre inkább megpecsételődik. A létünk veszélyben marad akkor is, ha azok a gyerekes állítások, hogy az omikron véget vethet a megpróbáltatásainknak, igaznak bizonyulnának. Lehet, hogy az omikron mutáns lecsengése – ha erről van szó – újabb mutánsok, újabb vírus, vagy más eszköz még gátlástalanabb bevetését igényli a háttérhatalomtól, de ez sem állítja meg.
Ezt a háttérhatalmi „logikát” kellene végre megérteni az embereknek, pártoknak, társadalmaknak, a világnak. Különösen annak az egyre inkább nyugtalanító ténynek láttán, hogy a váltig tagadott világméretű háttérhatalmi összeesküvés rég megszülte a saját helyi összeesküvéseit. Egyes országokban a globális háttérhatalom által irányított helyi háttérhatalomnak érdekében áll a saját népének pusztítása, mivel hagyta magát bevonni az embertelen folyamatba, részesül a hatalmas bevételekből, s hallgatólagosan elfogadja a kitűzött háttérhatalmi célt. A legtöbb országban titkos, hosszas, céltudatos előkészítés után jött létre a helyi háttérhatalom, és a felkészített nyilvános álcivil szervezetek segítségével kialakult egy-egy láthatatlan, de körvonalazódó tömegtájékoztatási, egészségügyi, kormányzati, csoport, amely a vírusra hivatkozva mindenkit kényszerrel beoltatna a vészhelyzetre engedélyezett, sok helyen a tiszti főorvosok által jóvá sem hagyott vakcinákkal. Erősödő orvosi vélemény szerint nem egészségvédelmi célja van annak a tervnek sem, hogy minden embernek többször is be kell adni az oltást – még akkor is, ha felépült a Covidból. Az ember elidegeníthetetlen joga azonban, hogy egyetértése nélkül nem lehet semmiféle orvosi beavatkozásra kényszeríteni. Különösen annak ismeretében, hogy a vakcinák hatásairól és mellékhatásairól a gyártók a világszerte erősödő követelések ellenére továbbra sem adnak tájékoztatást, szerződésileg nem hajlandók semmiféle felelősséget vállalni hatásaikért és mellékhatásaikért! Nem is érthető, hogy a velük szerződő kormányok ezt miért nem követelik meg. Holott önmagában e tény is elegendő lenne az oltás megtagadásához, s egyéb gyanús körülményekkel együtt ezt a kormányoknak is komolyabban figyelembe kellene venni, nem pedig egyre inkább kötelezővé tenni az oltást. Ehelyett megkeserítik az emberek életét megkérdőjelezhető lezárásokkal, szankciókkal, erőszakoskodással, félelemkeltéssel. Még az emberiség érdekének is beállítják, holott nyilvánvaló, hogy mindez a láthatatlan, sötét hatalom, benne a gyógyszeripari maffia érdeke.
A beteg embert, felelős orvosi kivizsgálását követően, természetesen kezelni, gyógyítani kell. Az egészségeset azonban hagyják békén; csak arra kérhetik, hogy tartsa be a higiénia alapszabályait. Az orvosoknak pedig végre emlékezniük kell arra, amit az immunrendszer szerepéről és a non nocere szellemében történő kezelésről tanultak annak idején. Világszerte és kezdettől fogva rossz irány volt abban versenyezni, hogy melyik ország a leggyorsabb és a legeredményesebb az oltásban, amelyet kellő bizonyíték nélkül felsőfokon biztonságosnak, hatékonynak állítottak be, anélkül, hogy hatásairól, mellékhatásairól egy szót is szóltak volna.
Ahelyett, hogy az orvosi etika, s az alapvető egészségügyi szabályok szerint a természet által megteremtett, az emberiséget évezredek óta sikerrel szolgáló immunrendszerünk erősítésében versenyeztek volna, abban vetélkedtek, hogy a Pfizer és a többi nemzetidegen nagyvállalat javára felülírják a természetet. Honnan ez az alaptalan és tarthatatlan fölényes magabiztosság, amely nem támaszkodik a természet gyógyító erejére? A kételyeket is felhalmozó Pfizer vakcinát igazolvánnyal is hajlandók bizonylatolni, ám az immunrendszert nem. De még nyugton sem hagyják; nemcsak tudatosan elterelték róla a figyelmet, hanem a tesztelgetéssel és oltogatással szándékosnak látszóan még külön rendkívüli feladat elé állították. Akik kellő szakmai tudás nélkül, azaz felelőtlenül immár két éve óránként ismételgetik, hogy nem az orvos által kellő kivizsgálás után javasolt, hanem az orvosilag tudatlan beteg által véletlenszerűen választott oltóanyag hatékony és biztonságos, fontolják már meg, hogy az efféle kényszergyakorlat eredője merre mutat; az egészség, vagy a háttérhatalom által óhajtott cél irányába? A közemberben ez kérdésként fel sem merül, tudja rá a választ. Ő annak okát is tudja, egyes helyeken miért titkosították az operatív törzsek üléseinek dokumentumait. Meg is van róla a véleménye. Mondja is: ha ilyenképpen járnak el, ne botránkozzanak meg, ha összeesküvés elméletek keletkeznek. Majd ha láthatom, milyen döntések születnek a fejem felett, akkor én sem fogok találgatni. Annál inkább, mivel a koronavírus járványnak nincs vége, az újabb eseményeket csak akkor tudom helyesen megítélni, ha kellő tájékozottsággal rendelkezem. Ez nem magánügy, hanem közügy, nem operatív törzs ügy, hanem nemzeti ügy! Azok, akik ezt teszik (egyén, szervezet, párt, intézmény) nemcsak önmagukkal, hanem az országaikkal szemben felelőtlenek. Egyébként is fura, miért kell titkosítani pont én előttem, ha mindent az én egészségemért tesznek, és nem holmi politikáról van szó?
Társadalmi törésvonalak
A társadalmi életben elkerülhetetlenül képződnek törésvonalak. Sok vesződséggel járnak. Ilyen jellegű veszélyeket rejtő megosztó intézkedés a zéró tolerancia bevezetése az antiszemitizmus ellen. Nem nemzeti, vagy népi, még csak nem is állampolgári igényre, hanem minden társadalmi egyeztetés nélkül egyes választott politikusok egyéni véleményeként, milliók egyéni véleményével szemben. Betelepedett, fokozatosan hatalomba nyomuló nemzetidegeneknek indokolatlanul, megszolgálatlanul, viszonozatlanul, törvényileg kikényszerített megkülönböztető előjogok formájában. Kártékony előítéletes voltát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ez az egyetlen izmus, amelyet szemet szúró szigorúsággal törvény véd. Mindenek felett áll. A történelem fintora, hiszen az effajta eljárás a társadalom szemében kelti és élteti az antiszemitizmust. Ezért a köntörfalazás minden félnek csak árt. Kár is lenne titkolni, keserűen érződik, hogy ez egyre inkább korlátozza az őshonos és államalkotó magyarság társadalmi törekvéseit Mindezek okán e törésvonal nemcsak megoldatlan, hanem mélyül is.
Ugyancsak ránehezedik a társadalomra a „cigánybűnözésként” ismert problémakör. Fennmaradása, hasonló pozitív megkülönböztetések érthetetlen bevezetése miatt egyre élesebben merül fel. Lényege, hogy a cigány bűnelkövetőkre, a gyilkosokra is, egyes bíróságok feltűnően mérsékelt ítéleteket rónak ki. A felzárkóztatásukra fordított milliók pedig nyomtalanul eltűnnek, aminek nincs semmi következménye. Ez az irányvonal sem kecsegtet semmi jóval.
Mintha nem lenne elég e két probléma, érthetetlenül és indokolatlanul hozzájött egy nemzeti törésvonal. 2022. január 13-án, a kormányinfón bejelentették, február 15-től a védettségi igazolványt átnevezik oltottsági igazolvánnyá, és aki természetes úton szerezte meg a védettséget, nem lesz jogosult a védettségét igazoló kártyára. Ez úgy hangzik, mintha nem az állampolgár egészsége érdekelné a hatóságokat, hanem csak az oltottság. A Pfizerben bíznak, az évezredek óta jól működő, a természet által e célra kifejlesztett immunrendszer védekezőképességében nem! Az immunrendszer kifejezett háttérbe szorításával WHO-tól kezdve, a világ más egészségügyi intézményein keresztül a politizáló orvosokig mind politikailag mind orvosilag melléfogtak. E kifejezést használtuk az sorozatunk 5. fejezetében, de úgy néz ki, hogy melléfogtunk. Ugyanis tanult, értelmes, politikában és orvostudományban képezett emberekről van szó, akiknek kellő tájékozottsága van a háttérhatalmi célokban, azaz pontosan tudják, mit jelent az egészséges oltatlan emberekkel szembeni diszkriminatív döntés. Mindenki ismeri az immunrendszer rendeltetését és képességét. Most viszont politikusok, orvosi segédlettel, elfeledtetik velünk, és valami mást akarnak helyette elsődlegesként elismertetni, s még csodálkoznak is, hogy ez nem szül jó vért. Ennek okán az említett és más országok hasonló intézkedései, valamint az oltás kötelezővé tételének elrendelése már nem melléfogás, hanem egyelőre ismeretlen okokból elkövetett politikailag és orvosilag egyaránt káros beavatkozás a társadalmi és a természeti rendbe. Hihetetlen felelősséggel járó, kellően nem átgondolt döntés, amely a legváratlanabb és legsúlyosabb következményeket vetíti előre, ahogy különösen Kanada, de más országok fejleményei figyelmeztetnek. Az illetékeseknek be kell látniuk, hogy ez bizony történelempolitikailag Magyarország számára sem előrelépést, hanem hátralépést jelent. Helyesbítendő, de inkább visszavonandó, amíg nem okoz helyrehozhatatlan károkat.
E nemzeti törésvonal megjelenése annak ellenére történt, hogy a napi gyakorlatból mindenki látja-tudja, az oltás nem véd meg a fertőzéstől, akár a háromszor beoltottak is éppúgy megfertőződhetnek és fertőzhetnek, mint az oltatlanok. Ezért, egyrészt, nevetséges és felelőtlenség úgy beállítani, hogy a Covid különösen az oltatlanokra veszélyes. A nemzeti statisztikák ezt nem támasztják alá. Másrészt, azokra veszélyesebb, akiknek a természetes immunrendszere nem működik megfelelően, vagy pszichológiailag, orvosilag meggyengítették. Harmadrészt, nem az oltatlanok panaszkodnak a beoltottakra, hanem fordítva. A kormányzati döntés ebben a hangulatban szó szerint intézményesítette a mesterségesen gerjesztett társadalmi törésvonalat, hiszen megbélyegezte az oltatlanokat, akik egészségesek, vagy már legyőzték a koronavírust. Az egészséges oltatlanok nem lesznek jogosultak az oltási igazolványra, a védettség állapotára, sőt az ilyen jogcímen kiadott védettségi igazolványok érvényüket vesztik. Nincs kellő logikai következetesség sem az állításokban, sem a tettekben, mintha a megkövetelendő emberi hozzáállás sem lenne kiérezhető egyértelműen. Nem hihető, hogy a kormányzati szervek nem látják, másodrendű állampolgárokká fokozzák le azokat a milliókat, akik nem kívánják felvenni az oltást. Viszont megdicsőülnek, és adott esetben, előnyökben is részesülnek, akik hittek a háttérhatalomnak. A döntés melletti érvelések sokszor erőltetettek, gyermetegek, nemegyszer tévesnek is bizonyulnak. Nem valós igazságot állít az a bemagyarázó szöveg sem, hogy az oltatlanok nagyobb veszélyben vannak, mint az oltottak. Az oltottaknak több oltás után már immunisaknak kellene lenniük, de ugyanúgy elkapják a vírust, s akár többször is, és még tisztázatlan mellékhatásoknak is ki vannak téve, amitől az oltatlanok eleve mentesülnek. E döntés szerint azonban teljesen mindegy, hogy valaki védett, mert átesett rajta, csak az oltás jelenti a mennybemenetelt. Ezt igazolja Klaus Schwab is, aki a WTF-en nyíltan megerősítette, hogy az oltási igazolás oltási útlevél, s az első lépés a globális digitális személyazonosítás felé, amelyet minden embernek kötelezően magán kell majd viselnie. Ezt vetítette elő az a döbbenetes, de sem a sajtó, sem mások által „észre nem vett”, s az összeesküvésre utaló tény, hogy a kormányok szinte a világ minden táján egyformán kezelték a járványt, mintha valakik előírták volna a teendőiket.
Önmagunkra visszatérve, a döntéshozók is emberek, s ha nem elég éberek eluralkodhat körükben tudatos, vagy tudattalan téveszme. Más szóval, az oltatlanok elleni média- és kormányzati kampányban, akarják, nem akarják, de azt éreztetik, hogy az oltatlan veszélyt jelent. Életbe léptették az oltatlan betegek ellátását korlátozó rendelet, amely szerint a védettségi igazolvánnyal nem rendelkezők csak akkor mehetnek halasztható műtétre vagy rehabilitációs ellátásra, ha saját pénzen elvégeztetnek és bemutatnak negatív PCR-tesztet. Az efféle kifejezetten bosszúálló büntetések is csak tovább élezik az eredetileg is „fentről” létrehozott mesterséges társadalmi törésvonalat. Szembehelyezkednek az elhallgatott, de nem elhanyagolható számú oltássérültekkel is. (Egyébként a PCR-teszt feltalálója öngyilkos lett, mert hiába győzködte a világot, hogy az nem alkalmas a Covid-19 megállapítására! Ennek ellenére a PCR-teszt immár majdhogynem önálló üzletág lett). Megismételjük, mindezt olyan emberek teszik, akik intelligensek, műveltek, tudják, mit cselekednek. Honnan ered, kik-mik táplálják e túlzott társadalompolitikai és egészségügyi elbizakodottságukat? Tudniuk kell, hogy nem jó oldalra állnak, de úgy tesznek, mintha nem látnák, milyen társadalmi bizonytalanságokat szülnek, vagy – valamiféle nyomós okból – nem is törődnek vele. Senki ne értse félre ezt sem, kérdésünk az ő saját védelmüket is szolgálja. De kérdésünkre választ várunk. Elsősorban tettekben, de szavakban sem ártana.
Történt mindez választás előtt! S amikor tényleg minden szavazat számít, a nemzet jövője a tét! Szembefordítják egymással az embereket. Mintha csak vesztésre játszanának. Ez nem az első példa a melléfogásra; a koronavírus témakörében is idézhetők hasonlóak. Az indokolatlanul növekvő államtitkári és közigazgatási állomány mire való, ha ilyen nyilvánvaló melléfogásokat nem szúr ki? Avagy valahol a kormányzati szervekben vesztésre játszó ügyeskedő (ellenzéki) belső ellenállás van kialakulóban? Hiszen nyílt titok, hogy az elidegenedett háttérhatalom más kormányt szeretne, sőt próbál hatalomra juttatni, mint a magyar nép, és szervezkedik is ennek érdekében. Intő példaként szolgál, hogy Oroszország meggyengítésére ezt megkísérelték Grúziában, Kazahsztánban, Belorusz Köztársaságban. Sajnos, kezdettől fogva begyűrűzött hozzánk az orosz-ukrán szembenállás is, belső ellentmondásokat, megbicsaklott intézkedéseket, újabb és ugyancsak tartósnak „ígérkező” törésvonalat szült, aminek önálló tanulmányt kell szentelnünk.
Az előző fejezetben hangsúllyal szóltunk arról is, hogy a helytelenül oltáselleneseknek minősítettek nagyobb része nem oltásellenes, hanem oltatlan, mert az ügyeletes-intézkedő kormányzati és egészségügyi hatóságoktól eltérően nem bízik vakon a gyógyszeripari maffiában, különösen azt tudva, hogy nem ritkán előfordul oltás okozta megbetegedés és halál, amiről nemcsak a magyar, de a világsajtó is hallgatni szeretne. A legbeszédesebb azonban, hogy az amerikai sajtó közölte, a Pfizer-BioNTech igazgatója, a cég vezetősége és dolgozói nem oltatták be önmagukat a saját készítményükkel! Nincs hír arról sem, hogy a háttérhatalmi háromszáz család, köztük a Rockefellerek, a Rothschildok beoltatták-e magukat. Milliárdok viszont vegyék fel az ismeretlen hatású és mellékhatású oltást!?
Mindezek és számos egyéb ismertté vált tény okán az oltatlanok megrökönyödéssel fogadják, hogy az intézkedő kormányzati és egészségügyi szervek, no meg a lakájsajtó, kimondva már nyíltan veszélyként, gyakorlatilag egyre inkább büntetendőként, sőt ellenségként kezelik őket. Ezért súlyos politikai és egészségügyi hiba az efféle, nem „lent” keletkező, hanem „fentről” kezdeményezett megosztás azok között, akik a „fentiekkel” együtt egyaránt veszélyben vannak.
Egymás megértésére irányuló törekvés alig tapasztalható. Főleg az oltáspártiak, elvonatkoztatva az ismert fejleményektől, nem értik az oltatlanokat, sőt őket vádolják agresszivitással, az oltottak pedig megalapozottan és tisztességesen, ugyanazon ismert fejlemények helyes értelmezésében, igazuk tudatában, egészségük természetes védelmében jobban bíznak. Meg kell érteni az embereket. Járvány ügyben túl sok nem teljesült jóslást, ígéretet kaptak. Ehhez jön a világszerte látványosan növekvő tiltakozás. Egyre inkább érzékelik, hogy ezek okán léteznek megfogalmazhatatlan titkos világpolitikai elvárások is, amelyeket a kormányoknak nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni. Azonban vannak kemény belpolitikai elvárások is, amelyeket nemcsak figyelembe kell venni, hanem a politikai jövő biztosítására parancsolónak kell tekinteni. Ezzel szöges ellentétben felelős személyek olyan állításainak sűrűsödő ismétlésével kerülnek szembe, hogy „az oltatlanok mindannyiunkra veszélyt jelentenek”, „vagy beoltják magukat, vagy meghalnak.” Igen, élet-halál kérdésről van szó, ezért nem lehet feltételezni, hogy felelőtlenül, politikai, vagy pénzügyi érdekeltségből mondják. Hanem ők tudhatnak valamit, amit sem a beoltottak, sem az oltatlanok nem tudnak, nem is kötik az orrukra, holott jogukban áll megtudni, hogy honnan tudják, és mit tudnak. Történik majd valami, mindek következtében a beoltottak túlélnek, az oltatlanok pedig meghalnak? Milyen halállal? A vírustól, vagy más módon? Ha birtokában vannak valamilyen fontos információnak, miért nem világosítanak fel mindenkit? Ezt a kérdést sem lehet megválaszolatlanul hagyni! Észre kell venni, hogy a jogos kételyeket és a sokasodó téveszméket a titkolódzással, kényszerítéssel, sőt fenyegetéssel párosuló informálatlanság, valamint a félretájékoztatás okozza, ahogy ez Dániában ki is derült és közbotrányt okozott. Akaratlanul is Hamvas Béla meglátása csapódik az eszünkbe: „a világ nem az igazságra hivatkozik. Amire a világ hivatkozni szokott, az a többség. A többséget úgy szerzi meg, hogy aki nem áll melléje, attól az élet lehetőségét megvonja, lázadónak bélyegzi és a társadalomból kizárja. A többségi véleménynek az igazsághoz semmi köze, de a korrupt közösségben az az igazság funkcióját végzi. A helyzetet bonyolítja, hogy a többség – a világ minél korruptabb, annál kevésbe tényleges – csupán politikai többség, részben félrevezetett, részben becsapott, részben terrorizált és egyéb politikai trükkel létrehozott, a valódi többség ellenére koholt statisztikai blöff-többség, vagyis demokrácia. Nihilizmus. Elkopott szólam.”
Mindennek okán, a fentiekkel látszólagos ellentétben (Látszólagos, hiszen mindkettőt a kormány védelmében fogalmazzuk meg) sem most, sem április 3-án, sem azt követően nem szabad elfelednünk, hogy a kormányra folyamatosan többfrontos hatalmas kényszerítő nyomás nehezedik a jelenlegi nemzetközi szövetségi rendszerünk részéről is. Az EU, a háttérhatalom, az általuk támogatott álcivil szervezetek, valamint hazai ügynökeik (az önmagát immár ellenségnek nyilvánító majdhogynem egész ellenzék) a leváltásán dolgozik. A legnagyobb dilemma elé a választók kerülnek április 3-án, mert jogosan bírálják a kormány elméretezett oltási és egyéb lépéseit, ugyanakkor elégedettséggel fogadják a sok kedvező szociális, családjogi, gyermekvédelmi, migrációellenes és egyéb intézkedéseit. Szavazataikkal tehát büntetniük és támogatniuk is kellene egyidőben, ami lehetetlen. A legfőbb feladat mégis az, hogy megakadályozzák az említett pozitívumok visszavonásával és bosszúállással fenyegető háttérhatalmi-ügynök ellenzék hatalomra kerülését. A kormány megkönnyítené a szavazópolgárok helyzetét, ha nyíltan (legalább nyíltabban) szólna a bennük jogos kételyeket szülő nemzetközi orvosi és politikai kérdésekről, intézkedésekről, körülményekről. Ha bizalmat tanúsít, s kifejezetten igényli cselekvő támogatásukat és alkotó segítségüket mindebben.
Az előző fejezetben jeleztük, a kormányoknak sürgősen ellentmondást nem ismerő módon megvalósított össznépi segítségre van szükségük, akár akarják, akár nem. Sokukat ugyanis a maffiózók pénzelik-irányítják. Mivel így milliárdokhoz jutnak, elfogadják a kényszerhelyzetet, kisebb-nagyobb morzsákat juttatnak is a tömegeknek, de a kiutat nem látják, nincs is jele, hogy keresik. A világban már sokan és régen Covid fasizmusnak nevezik az eljárást. Sokak számára mégis megdöbbentő volt, amikor a Magyarok Világszövetsége, majd a Mi Hazánk is a helyzetet ugyancsak Covid fasizmusnak minősítette. Csakhogy ez a lényegét tekintve nem az, mivel a Covid csak eszköz, hanem háttérhatalmi fasizmus. E minősítés a háttérhatalomra tökéletesen illik, de egyre többen eltúlzott propagandával, kényszerrel, fenyegetéssel, társadalmunk megosztásával keményen dolgoznak rajta, hogy a gyakorlatát mégis elfogadhatóvá tegyék. Mintha ők, akik között bőven akad illetékes, nem látnának ebben veszélyforrást.
Tanuljunk meg tanulni a történtekből
Nehéz művészet ez. Tudatos szigorú folyamatos odafigyelést, szellemi rugalmasságot és politikai bátorságot, de főleg a történelempolitikai szemlélet érvényesítését igényli. Minden emberi döntés a fejben születik, a tudat hozza meg. Ezért vált most a tudat a háttérhatalom célpontjává. Sajnos, a koronavírus és mutánsai, valamint az általuk kiváltott társadalompolitikai fejlemények a megszokottaknál is komolyabban veszélyeztetik az emberek logikus gondolkodását, nagyon megzavarják azok tudatát, akik nem logikus átgondolás, a történelempolitikai vizsgálódás, azaz az okok és a következmények taglalása nélkül nyilvánítanak véleményt a napirendre került eseményekről. A világjárvánnyal kapcsolatos fejlemények a közembernek túl váratlanok és szokatlanok voltak. Nem úgy egyes kormányoknak, ahogy ezt érzékeltettük. Történelempolitikai tudat nélkül nem egyszerű egyértelműen meglátni az átélt fejleményekből, hogy gazdaságunk, életmódunk, nemzeti és nemi önazonosságunk lebontása egyben az emberi tudat elleni összetett támadást jelenti. Másképpen kifejezve, a háttérhatalom le akarja bontani, fel akarja számolni az emberi önazonosságtudatot. Helyette ideológiailag és biológiailag bevezetni a transzhumanizmust, műszakilag pedig a metaverzumot, amelyek a virtuális valóságba helyeznék, sőt legvégül oda töltenék fel az emberi tudatot. Egyértelmű, hogy különösen az európai tudat, ezen belül a német nemzeti tudat ellen hadakoznak. Mi tagadás, eredményesen. E körülmény a háttérhatalom eredeti természetére valló specifikus következtetésre is enged jutni, amit senki nem mer még említeni sem, pedig hiba figyelmen kívül hagyni, különösen a németeknek, hogy holokausztot kell elszenvedniük a holokausztért. A Hopkins Orvosegyetem mindenki által elérhető naponta frissített kimutatása szerint a hosszú ideig USA, India, Brazília vezető helyeire már Németország, Oroszország, Dél-Korea került. A Világgazdasági Fórumon (WEF) Klaus Schwab Fiatal Globális Vezetők tanfolyamán sok más mostanában szereplő ismert politikussal együtt, az ott a nemzetgyilkosságra felkészített Merkel keze alatt a nagyhatalom Németországból önazonosság megroggyanásával, energiaválsággal, betolakodókkal küszködő, a problémákból ki nem látszó, bizonytalan jövőjű nemzetietlen ország lett. A fehér, keresztény, heteroszexuális ember tudatának lerombolását többek között a betolakodók betelepítésével kívánják elérni. „Tudományosan” úgy fogalmazzák, hogy a keveredéssel süllyed az európai tudat, az európai IQ, amely mindig szúrta a háttérhatalom szemét. Az Oroszország elleni szankciók célja is az egész Európa lerombolása, csak a nyugat-európai politikusok ma még nem kiderült okoknál fogva partnerek hozzá. Ukrajnában a háttérhatalom már szervezi a partizánháborút és a diverziót, hogy a feszültséget fenntartsa. Mi is nyissuk ki a szemünket és vegyük észre, példának okáért, hogy Afrikában, a regisztrált számokat nézve, s más kontinensekhez hasonlítva, gyakorlatilag majdhogy nem volt járvány (A tiszta levegőjéről ismert Szicíliában sem), mintha csak a koronavírust fehér európai emberekre tervezték volna. A Magyar Nemzet is merészkedett megírni, hogy Afrikában igencsak alacsony a bejegyzett koronavírusos esetek száma, de a Hopkins portál, s más háttérhatalminak minősíthető források is igazolják ezt számokkal. A háttérhatalom fegyelmezetlenebbjei rögtön rávágják, hogy ez a nyilvántartás hiányosságát mutatja, mert valójában az igazolt kb. tízmillió esethez képest a fertőzések száma akár több százszorosa, de akár milliószorosa is lehetett. Akkor tehát túlélték! S mivel a hírek szerint oda alig jutott vakcina, csak az immunrendszerük védte meg őket. Akkor miért nem ugyanez, vagy legalább hasonló játszódott le Európában, az USA-ban, vagy Kínában? Nem volt-e ebben valamelyes szerepe a túl sok tesztelésnek és oltásnak (amelyek a szemünk előtt üzletággá váltak)? Vagy talán, ahogy néha ki is mondják, tényleg a fehér embereket és a feltörekvő versenytársakat kell ritkítani, kiirtani, kevésbé fejlettekkel keverni, hogy az IQ-juk lecsökkenjen, s így könnyű legyen irányítani őket, ami majd megkönnyíti a világkormány bevezetését is? Hányszor mondjuk egymásnak megadóan, hogy ma már a globalizáció miatt minden összefügg mindennel, de itt megállunk, a példákat nem is keressük rá. Pedig az afrikai példa eltérő, de látványos formát öltött. Nekünk ugyanolyan hatékony az immunrendszerünk, csak a tudatunk van satnyulóban. És ehhez még valamit: az afrikaiak milliárdja fütyül az Európában és Amerikában hódító tömeges agymosásra. Tegyük meg mi is a nagy tudati újraindítást.
Ha a magyar politika és tömegtájékoztatás csak azt sulykolja, amit a fősodratú, és nem képes mélyebbre hatolni a jelenségek és a fejlemények mögött rejlő okokba, nem is beszélve a következményekről, és ha mi is csak rájuk figyelünk, akkor el vagyunk veszve! Ma már nem elég kimondani, hangosan hirdetni még azt sem, hogy gátlástalan ellenféllel állunk szemben, hanem tudatában kell lenni, azt jelenti, nem válogat eszközökben a céljai eléréséhez. Számolni kell azzal is, hogy sorainkban is vannak beszervezett ügynökei. Napjainkban az dőlhet el, hogy a megszerveződött háttérhatalomnak sikerül-e végrehajtani a „társadalommérnöki tervét” (ha milliók kiirtásának és transzhumán, vagy humanoid kiborgokká alakításunk tervét így lehet nevezni). Nagy a veszélye, mert a kormányok többsége – eltitkolt nyomós okoknál fogva – éppen ezt a veszélyt „nem látja”, nem tartja komolynak, vagy nem mer hozzányúlni. Ezért sok eljárásuk érthetetlen a társadalom számára. Próbálja csak bárki is megmagyarázni egy adott kormány pillanatnyi, vagy hosszabb távú eljárását. Akár a német, francia, osztrák, vagy az amerikai kormányét, avagy akár a szlovákét, olaszét, és így tovább. Segíteni kell a kormányoknak, hogy letérhessenek az igaznak hirdetett, de hamis útról. Érdemes elgondolkodniuk rajta, hogy az Orvosok a tisztánlátásért szervezet, milyen világosan megfogalmazta a háttérhatalom taktikai elképzelésének első, immár gyakorlatilag megvalósított szakaszát: „Ha túl gyorsan és nagy tömegben hullanak az emberek, mint a legyek, az logisztikai problémákat okozhat, és túl feltűnő: még a legostobábbak is előbb-utóbb észreveszik, hogy valami gáz van. Ezért dolgozták ki a jelenkori doktor mengelék a fokozatos népirtást a különböző dózisú méreginjekciókkal, amelyek hosszú időn át tizedelik az emberiséget, így sokkal nehezebb őket tetten érni, mint a közönséges tömeggyilkosokat. Akik túlélik, azok élő terminálként fognak kapcsolódni az 5G, 6G, 7G révén a központi kaptártudathoz, mint a Borg a Star Trekben. Majd a mesterséges intelligencia elvégzi a legtöbb munkát a parazita kaszt számára, a túlélő, jogfosztott emberi alattvalók meg feltétlen engedelmességre lesznek kondicionálva. Most folynak a globális elmekontroll kísérletek: pofapelenka, távolságtartás, farmaflepni, méreginjekciózás “normalizálása”. A mostani gyerekeknek már mindez teljesen természetes lesz, mert ebben nőnek fel. Persze csak akkor, ha hagyjuk.” Az utolsó mondat már nem ébresztő, hanem vészkiáltás, amit elsősorban a kormányoknak, de nemcsak nekik, hanem velük együtt, de ha elkerülhetetlen, velük szemben is mindenkinek meg kell hallania, akinek drága a saját élete és az embertársaié.
Az országok többségétől eltérően társadalmunk kedvező állapotára előrevivő hatással volt, hogy kormányunk – talán egyedüli kormányként a világban – több fontos, köztük történelmi horderejű kérdésben kikérte az állampolgárok véleményét. Anélkül, hogy egy cseppet is lebecsülnénk a nemzeti konzultációk jelentőségét, egyik kérdés sem volt olyan életbevágó, mint a koronavírus járvány kezelése. Ez a kezdet kezdetén nem lehetett nemzeti konzultáció témája, hanem félig-meddig vakon kellett bátran intézkednie – amit meg is tett. Emiatt azonban egyre inkább kényszerhelyzetbe került, immár diktálni is kényszerül, amit elkerülhetett volna egy későbbi rendkívüli nemzeti konzultációval, amire hivatkozhatott, támaszkodhatott volna, s akkor nem kellene veszélyt, vagy ellenséget sejtenie az oltatlanokban sem. Be kell látnia, hogy a háttérhatalom szándékainak, valamint az oltás-hadjárat tapasztalatainak ismeretében a beoltottak egy része is növekvő kételyekkel küszködik. Lehet, jobb lenne a kétes útról visszafordulni minél előbb, ha az áprilisi választásokig már nincs is idő újabb nemzeti konzultációra. A győztes választások után azonban nem lehet halasztani. E kérdést semmiképpen nem kell levenni a napirendről, mert biztosak lehetünk benne, hogy a háttérhatalom gátlástalanul, eszközökben nem válogatva folytatja az általa elképzelt új világrend megvalósítási kísérleteit, amelyeket a jövőben tudatosabban és jobban ki kell védenünk. Ha sikerül szilárdabb és szélesebb társadalmi összefogással a törésvonalakat kiiktatnunk, még sikeresebbek leszünk, mint jelenleg.
Ma még messze nem tartunk itt, félő, hogy nem is mindig ebbe az irányba lépdelünk. Alapvető egészségügyi tájékozottság birtokában is megállapítható, hogy egyes „szakértők” továbbra is efféle téveszmékhez tartják magukat: minek nekünk a természet alkotta immunrendszer, mikor a Pfizer-BioNTech és a vakcinái mellettünk állnak, mi pedig ő mellettük? Nos, ha még várni kell rá, hogy a történelem mindenki számára egyértelműen eldöntse, kinek van igaza. Azok esetében, akik így gondolkodnak ez már nem áll fenn. Lehet, hogy végül a vesztes, lehet, hogy a győztes, de mindenképpen az igaztalan kártékony oldalon állnak. Aki figyelemre sem méltatja az emberi egészség legfontosabb védelmező rendszerét, vagy bármi mást eléje sorol, az ezeréves alapvető orvosi és erkölcsi előírásokat sért meg. Látnivaló, hogy a kételyek, ellentmondások, mesterkedések, erőszakoskodások, demokráciát megkérdőjelező eljárások miatt világszerte növekvő és erősödő polgári, politikai, jogi és egyéb tiltakozások ismeretében csak a háttérhatalom javára elfogultak mernék állítani, hogy a történelem már döntött. Annak tudatos vállalásában állítható ez, hogy minket nem a hatpárti ellenzéket jellemző eszement állítások, őrjöngő politikai bosszúszomj vezérel, hanem a kormánypolitikával rokon törekvés. Ugyanis bármennyire is szükség van egészségügyi védekezésre, az erőszakolásával nem célszerű erkölcsi-politikai határokat átlépni. Sokkal nagyobb szükség van a járvány nemzetközi vonatkozásainak őszinte bátor feltárására, ami alapkérdések rendezését akadályozó kételyeket tisztázhat, viszont akár minőségileg megnövelheti a kételyek számát, ha nem történik meg.
Lehet, hogy hiányosan, imitt-amott talán pontatlanul ismertetjük a fejleményeket, meglátásaink nem ülnek mindig pontosan, de azzal védekezhetünk, hogy messze nem ismerhetünk annyi részletet, mint a kormányok, nem is beszélve a háttérhatalomról, ők pedig – mintha csak összebeszéltek volna, tisztelet a kevés kivételnek – a legalapvetőbb kérdésekre vonatkozó információkat megtartják maguknak. A háttérhatalom atyaisteneiknek nyilatkozatai, s a világesemények megerősítik, hogy a fő kérdésben, az alapkérdésekben azonban helyesek a meglátásaink, létünkről lévén szó, az állampolgár, a hazafi jogán nem látunk, és nem is tudunk elképzelni a titkolódzás és a kényszerítés mellett szóló elfogadható érveket. Ugyanakkor osztjuk a kormány által helyesen megfogalmazott irányelvet, hogy Magyarországnak előre kell mennie és nem hátra, mi is mindvégig ezt szorgalmazzuk, ezért az itt kifejtett közkívánalmakkal is közösen és komolyan kell számolnunk. Mint ahogy mindezt, s folyamatosan, nem a kormány ellen, hanem védelmében fejtjük ki. Reméljük, elvárjuk, hogy minden személy és hatóság megérti és hiszi, ha valakik nehezményeznek, bírálnak, elleneznek valamit, tehetik azt jóakaratból is, óva őket magukat is a megkérdőjelezhető, valamennyiünknek kárt okozható eljárásoktól. Egyedüli kivételként, s eddig minden visszhang nélkül, a miniszterelnök részéről a Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági évindító beszédében nem akármi hangzott azonban el, mintegy utalva a háttérhatalom "Agenda 2030" tervére: „2030 környékén, amikor mindenfajta nagy átrendeződések lesznek a világban - amiről már most nincs időm beszélni -, de Amerikától az Európai Unióig sok minden történni fog. Arra a 2030 környéki időpontra, ami minden nemzetet megpróbál majd és komoly, ennél a mostani pandémiánál sokkal nagyobb stressz-teszt alá helyez majd. Arra a 2030-as időpontra a mi nemzetünknek, a mi nemzeti közösségünknek, ideértve annak a gazdaságát olyan állapotban kell lenni, hogy azokat a kihívásokat majd ott és akkor bírjuk, sőt gyarapodásra tudjuk felhasználni!” Ezt az előrejelzést senki ne feledje, és fényében, tudatában vizsgálja az eddig történteket, és az ezután történőket is.
Végkövetkeztetésünk nem is lehet más, mint hogy a tudatunk (a köztudat) naprakész harci fejlesztése egyben egyre inkább társadalmi és személyes önvédelem kérdésévé is válik. Ez utóbbi egyáltalán nem örvendetes jelenség, de felettébb szükség mutatkozik az önvédelemre. Bizonyítja ezt Ukrajna 2014 óta kialakult a háttérhatalomhoz idomuló, azaz a világjárvánnyal és a világválsággal összhangban álló veszélyes magatartása. Következő fejezetünkben a magyar tudat védelmét az emiatt kialakult háborús konfliktus szempontból fogjuk vizsgálni. Bizony-bizony, nem árt elmerengeni a fejleményeken. Leginkább azokon, amelyeket meghátrálás nélkül elleneznünk, de egy pillanatra nem veszítve szem elől azokat, amelyeket természetesen folyamatosan támogatnunk kell. Így biztosíthatjuk közösen, hogy újabb emberpróbáló fejlemények esetén az igazi bűnösök helyett ne bűnbakokat büntessünk.
2022-03-11.
---