Ebbe a szent misztériumba avatja be Jézus a gondosan kiválasztott tizenkét tanítványát. A hosszú folyamat végén képessé kellett válniuk a test megtöretésekor felszabaduló Íz elviselésére, annak befogadására, a szentláng továbbvitelére, az örömhír, a Lélek általi születés, a Lélek általi élet és a Lélek általi feltámadás tanának hirdetésére.
Miként az ősi magvallásban a Szentmag beragyogja a tizenkét világot, azonképpen a Mester, a Magus is átsugározza, áttölti tanítványaiba az isteni Lelket, a Szentlelket, az Izt. Ennek a tanulási folyamatnak végét jelzik az utolsó vacsora példázatai.
„És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.” (Lukács 22,19-20)
Azaz a test feláldozása a vér jelképezte Iz, a Szentlélek átadásának érdekében.
A beavatás végcélja pedig Jézus feltámadása utáni 50. napon jött el.
„És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.” (A. Cs. 2.)
Az anyagi buroktól megszabadult Jézus kiterjeszti lényét, az Isten Lelkét az apostolokra. Miáltal ők is Magusokká, beavatottakká, isteni követté váltak, visszanyerték a nyelvek összezavarása előtti, telepatikus síkon történő kommunikáció képességét, majd az Igét sugározva példabeszédekkel tanítanak, teremtenek, és csodákat visznek végbe.
Ez volt az egész Jézusmisztérium célja, végső állomása, az igazi beteljesülés. Hogy mennyire valósak a feltételezéseink, azt maga Jézus erősíti meg János Evangéliumának 16,7-11. fejezetében;
"Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok.”
Ez a „Pártfogó”, aki csak Jézus elmenetele, testének halála esetén jöhetett el, nem volt más, mint a mindent és mindenkit átható, a létezők összességében megnyilvánuló Szentlélek, a héját levető Mag ragyogása, a magvallás Íze. A leírtak tükrében bízvást állíthatjuk, hogy a jézusi vallás a Mag-, a Szentlélek vallása volt.
Ezekből az ősi gyökerekből sarjad több tavaszünnepünk, például a májusi-pünkösdi vígasságok. Amely szokásoknak, az egyház erőteljes integrálási kísérletei ellenére (Fülöp, Jakab apostolok) vajmi köze van a „páli kereszténység” homályos szentlélekfogalmához. Hiszen a felállított tengely körüli tánc, a mulatság, a király-, királynéválasztás, mind, mind az isteni-mag sugarai és az ősanyag ősi-násznak evilági tükröződései, amit hűen szimbolizál annak földi vetülete, a tavaszi megújulás, a napsugár képében érkező Íz, a Természet áldott állapotba kerülése.
Hozzászólások megtekintése a régi honlapról
Válasz
(Kántor, 2010.06.14 20:36)
Kedves Imi!
Bizonyos értelemben igazad van, az ember gyarló, könnyebb másoknak megmondani a frankót, mint példát mutatni. Szószerinti értelmezésben igyekszem, bár kissé elmaradtam az általad kívánatosnak tartott létszámtól, de sohasem lehet tudni, mit hoz a jövő.
Válasz
budapest
(imi, 2010.06.07 23:01)
szép írás egyet értek vele
hogy-hogy nincs hozzászóló?